mém, amit el kellett csórni, értelemszerűen.


Spell your name without vowels: drnn

Are you single?: persze

What’s your favorite number?: 5 :D

What color do you wear most?: ilyen anyám szerint undorító színeket, mint mondjuk barna meg fekete, sötétkék, és hasonlók
Least favorite color?:minden túl élénk és túl neon
Favorite candy?: savanyúcukor!

What do you smoke?: semmit
Are you happy with your life right now?: változó, de próbálok pozitív maradni

Anyone ever said you resemble a celebrity?: ú nem tudom, nem hiszem

What is your favorite class in school?: hmpf. az antropológiát viszonylag szájtátva hallgatom.

Do you shop at Hollister/ DC/ Bluenotes?: a harmadikat nem ismerem, de nem.

How do you make money?: apaaaaa :D
Who is your best friend?: A.
Where do you go to school?: közgáz

Are you outgoing?: nem tudom, néha

One word to describe you?: awkward.

Favorite pair of shoes?:a kék Campers

Do you own big sunglasses?: igen, virágos, és olyan az alakja amilyen minden 17 évesnek van.
Where do you wish you were right now?: London
What should you be doing right now?: aludni
Do you have a crush on anyone right now?: igen, de túl messze lakik, és túl helyes hozzám.

HONEST SECTION:
Honestly, what's on your mind right now?: kéne írni, hol a szemüvegem.
Honestly, what are you doing right now?: Pelinnel facebook csetelek
Honestly, have you done something bad today?: egy bokorba pisiltem:D (TMI, I know)
Honestly, do you watch Disney channel?: ú néha.
Honestly, who is the last person you talked to on the phone?: V.
Honestly, are you jealous of someone right now?: persze
Honestly, what makes you mad most of the time?: hogy mások automatikusan szépek gazdagok és okosak én meg nem
Honestly, do you bite your nails?:néha
Honestly, do you want to see someone this very moment?: titkon
Honestly, are you keeping a big secret right now?: hogyne
Honestly, do you have a friend you don't actually like?: nem hiszem. vagyis igen, de úgyis messze lakik.

THE CANS: (a kannák!)
Can you blow a bubble?: persze.
Can you dance?: nem kifejezetten, részegen mondjuk igen
Can you do a cart wheel?: nem.
Can you tie a cherry stem with your mouth?: nem
Can you whistle?nem.
Can you wiggle your ears?: nem.
Can you wiggle your nose?: nem?
Can you roll your tongue?: nem.
Can you make a clover with your tongue?: nem hiszem

ANGER SECTION:
What do you do when you're mad?: sírok
What's the worst thing you've done when you were mad?: nemtom, ordítottam valakinek valami rondát

CRYING SECTION:
Ever really cried your heart out?: hogyne
Ever cried yourself to sleep?: hogyne
Ever cried on your friend's shoulder?persze, részegen legutóbb
Ever cried over the opposite sex?: igen, bár ok nélkül
Ever cried over the same sex?: jaj jaj
Do you cry when you get an injury?: nem tudom
Do certain songs make you cry?nem hiszem
Do certain movies make you cry?: igen, gáááááz.

Are you usually a happy person?:szeretem azt hinni, hogy igenn.
What makes you the happiest?: amikor azt mondják okos vagyok. meg amikor sorban állok a reptéren és vihogok magamon, hogy micsoda hülye vagyok, ezért még megfizetsz.
Does being with your friends make you happy?igen, általában
Do you believe in yourself? nem sokszor.
Do you wish you were happier?persze
Is being happy overrated?lehet az?
Can music make you happy?hosszú távon nem.

LOVE SECTION:
How many times have you had your heart broken?I broke my own heart
Have you ever loved someone so much that you'd die for them?: nem.
Has anyone besides your friends and family ever said 'I love you'? nem tudom, talán de már régen elfelejtett

HATE SECTION:
Do you actually hate anyone?nem, inkább ignorálok
Are you a mean bully? nem
Do you hate George Bush? nem?

SELF ESTEEM SECTION:honnan tudtad?: *you must be new* természetesen.
Do you think you're good looking?nem kifejezetten. a hajam sokszor megdicsérik, de cserébe utálok a mosolyom
Do you wish you could be someone else?igen!

LOOK AT ME:
What is your current hair color? barnás, világos
Current piercings?nem vagyok én ahhoz elég menő.
Have any tattoos? fúj nem
Straight hair or curly?változó, inkább göndör.

CURRENTLY WEARING:
What shirt are you wearing? ilyen fehér ujjatlan és csipkés/ horgolt az eleje
Necklace(s)?igen, a türkiz
Shoes?nem

HAVE YOU EVER:
Hugged someone?igen
Been on the phone until the sun came up?csak msnen:D
Laughed so hard you peed in your pants?nem hiszem
Laughed so hard you cried?igen
Got in a fight with someone? only verbally

THE LAST:
Person you talked to in person?anya
Person you talked to online?: Pelin
Person you hugged?E.

RANDOM:
Do you like surveys?ez lesz a szakmám....!
Do you get along with your parents?elvileg igen, bár néha felületesen
Do you have mental breakdowns?igen, túl sokszor.

CURRENT:
Current mood. tulajdonképpen jó.
Current music: ez
Current hair style: egy ilyen kócos csomó a fejem hátulján amiben van egy hajgumi meg valami hajcsat, mert a frufrum félig göndör, és jajnekem.
Current crush:Robert Pattinson, de lehet hogy csak mert a Water for elephantsot olvasom, és rajta van a címlapon, és amúgy is, Jesse Eisenberg, vérciki vagyok. (kifejezetten mióta leírtam ezt a szót..)
Current windows open: mozilla, jegyzettömb
Current desktop picture: Svájc

almáspite almaléval,

avagy ti lengyelek, kedveskéim, tényleg még mindig a holokauszt felett sírdogáltok.
mi is,mi is, sebaj.

minden nyári estén kellene, hogy legyen barackos whisky baracklével és 200forintos pizzaszelettel, amit a Király utca végén adnak.
minden egy pillanat alatt elromlik, és aztán olyan gyorsan jó lesz megint, és olyan képlékeny az egész, túl gyorsak a hangulatingadozásaim, túl sok a dráma.
és most, a viszonlátásra, egy hét múlva.

ha Meyer Eszter lennék, akkor gyártanék valami szép és szórakoztató szóvirágot a mostani mondat köré, de mivel én nem vagyok Meyer Eszter, csak annyit mondok, hogy hát van az az érzés, amikor a fél kezem, vagy még többet is adnék valamiért, valakiért, és akkor nem merek, nem merek semmit, még annyit sem, hogy boldog szülinapot.

mi más tenné jobbá az életem, mint a repjegy ami csak 15 euróval drágább mint a vonat ugyanoda.hha.

a tényt, hogy felvettek* az íróiskolába, csak az áfa árnyékolja be.






*nyílván nem érdekük, hogy ne vegyenek fel, de semmi olyasmit nem is kérdeztek, hogy mondjuk, nevezz meg egy irodalmi alakot, akivel tudsz azonosulni, beszélj egy magyar íróról, miért kedveled, szerinted hova tart a magyar irodalom ma? vagy hogy, mitől lesz író valaki, milyen a jó író, vagy bármi hasonló, izgi kérdést.

most leleplezem a sznobériám itt és most, és elmondom, hogy mióta ma anyám toshiba kompjútercsodája kb. 20-szor fagyott le, és mióta az egyik kedves amerikai kislány Helsinkiben kölcsönadta a mekkbookját, hogy megnézzem a komp menetrendjét azóta csak arról álmodom. mármint egy ilyet macbook pro csodáról. mert nem csak hogy csillogó és szép és fehér és a menőknek is olyan van, no de milyen gyors! az én laptopom kb akkor sem volt olyan amikor apám 3 éve karácsonykor a kezembe nyomta. mondjuk attól sem kell félni, hogy nekem túl hamar lesz ilyenem, merthogy 339 ezerbe kerül, ami igen csak vetekszik egy felsőkategóriás magyar büdzsével, az enyém meg... nos, nem pont vetekedésre méltó. tovább rontja a büszkeségem, hogy az amazonon 1100 dollárért adják, komolyan mondom, a gazdag amerikai miért spórol több mint egy magyar minimálbért csak mert amerikai? mi ez már. ez felháborít.

az életemet csak a repjegy teszi jobbá (a polish airlines nem kifejezetten, amúgy), ami csak 15 juróval került többe, mint a vonat ugyanoda.
most viszont, elteszem magam holnapra, csak hogy akkor megint úgy tehessek, mint aki produktív, és magamban vehessem tudomásul az információhiány kudarcát. néha úgy érzem, hogy a publikus életem csak álcázza a valódit, hogy valójában ez az egész, még a blog is csak egy kellemes benyomás amit keltek magamról, hogy intelligens vagyok, intellektuális, kedves, esetlegesen humoérzékem is van (ezt mondják) és a hajam csillog (ezt is), pedig nem, csak egy csődtömeg vagyok, amit álcázni kell. néha már a családom előtt is szégyenlem magam, mert mindig az unokatestvérem kritizálom amikor rossz napom van és az átlagosnál is elégedetlenebb vagyok magammal, hogy szerencsétlen a frizurája, miért jár azzal a fiúval, nem szakítottak, wtf?, hogy miért nem megy már vissza az iskolába, hogy túl agresszív néha, főleg amikor iszik, hát amikor iszom, akkor én extra sznob vagyok, vagy legalábbis ezt érzem, csúnyaságokat vágok a legjobb barátnőm fejéhez, és osztályelméleteken gondolkodom, és hogy ezek hogyan működnek ma, és holnap, mégis mi a francot hiszek én.
?

hivatalosan is karrierista lettem,

avagy hallom a Kiscsillag koncertet a partól én meg a roma riszörcsömet írom, anyámék meg alszanak. de már tudok ilyen adatokat, hogy minden harmadik magyar roma olyan iskolába jár, ahol a diáktársai is többségében romák, ami a második legmagasabb Európában, Bulgária után, ahol minden második.

Tallinnról nincs valami sok képem, részben ezért, no de itt van egy.
(az első videón látható utca kb 300 méterre volt onnan ahol laktam)

tegnap pegig Réz Andrással találtam szembe magam egyik percről a másikra, aki egy igen kedves ember, meg kell modnjam, kész szerencse, hogy csak azután esett le, kivel ültem is én szemben*, miután már hazajöttem, és intenzív guglizás után felfedeztem, hogy a néni mellette pedig a felesége volt, nem más. sőt, a moha online-nak köszönhetően már azt is tudom, hogy néz ki náluk a fürdőszoba.



*máskülönben elég nagy zavar keltődött volna vidéki elmémben

nos ezen a ponton már akár azt a megállapítást is idetehetem, hogy annyit gondolkodni azon, mit gondolnak rólam, már egy bizonyos fokú (igencsak előrehaladott) egocentrikusság. vagy egoizmus, vagy mi. már amennyit én teszem ezt.
csak mert.

valami idült, már úgy is mindegy típusú boldogság lett most úrrá rajtam. mert nekem csak az kell, hogy várjak, hogy tudjam, hogy lesz valami, egyszer úgy is lesz, egyszer történik valami és akkor minden jó lesz.
mert én egész életemben mindent akartam, mindent meg akartam kapni és el akartam érni, csak ez nem megy mióta felnőttem, mert az életem túlságosan kitágult, túl sok mindenről akarok tudni és tudok is, túl sok mindent látok, mert látni akarom, és egyszerűen nem tudok ennyi mindent megszerezni és elérni, illetve, lehet hogy tudnék, csak akkor nem lenne idő és energia újabb dolgokról tudomást szerezni, amiket szintén feltétlen magamévá kell tenni.
ördögi kör ez, én mondom.
és anyám és köztem is ez a legfőbb különbség, ha jobban belegondolok, hogy ő a fél, ha nem az egész életét lemondással tölti, legyen csak a tied, kicsikém,, és aztán egy gonosz pillanatban ő is ugyan ugy vár valamit, nem is önzetlenség az egész. nincs is olyan, hogy önzetlenség. vagy legalább is nem teljesen. mindenki vár valamit.

egy tökéletes délutánhoz pedig csak a hátsókert kell(ahol egyébként nem lehet elférni, annyi a bokor) anyám, a nagynéném, és az unokatestvérem és a Vienetta, meg persze az, ahogy az unokatestvérem mindenki szórakoztatására azt meséli, hogy mit csináltam tavaly nyáron részegen a Dóm téren. csak hogy anyám felváltva szörnyülködjön és visítva nevessen vagy fél órán keresztül. mert én olyan vicces vagyok, és annyira szórakoztató.
vagyis hogy nyilván nem, mert vissza olvasok, és csupa panaszkodás ez az egész, és tisztára negatív, és már kezdem magam utálni amiért negatív vagyok, ami miatt állandóan negatív leszek, mert utálom magam, és akkor megint elkezdem magam utálni. (jól sejtem, hogy ennek semmi értelme?)
tegnap megnéztem a Harry Pottert, és jó volt, bárki bármit mond. hozzá kell tegyem, senki nem akarta megnézni velem (ahh, a népszerűség!)
a parti jó volt, mert végre egyszer nem fájt a fejem a szénsavtól, ingyenes volt, de hogy mióta ejtek fura táncokat félig ismeretlen lányokkal azt esküszöm, nem tudom. (most leírtam magam, jól sejtem...?) csak az a része nem volt jó, amikor azon kaptam magam, hajnal négykor, hogy majdnem felhívtam a fiút, akiről azt hittem már régen túlléptem, és hogy akár holnap tényleg fel is hívhatnám, hogy üljünk össze, mert a fél életemet el akarom mondani neki, mert szeretek neki elmondani sok mindent, mert mintha megértene. ezt is pont úgy el kéne felejteni, mint a kedves lengyel fiú barna szemét, és hogy én éppen Varsóba készülök 2 hét múlva. vagyis Poznanba, de a vonat éppen Varsón keresztül megy, milyen kellemetlen véletlen.
(A kép Tallinnból van)

home sweet home!

hallgassátok ezt


sum up

1 elveszett kardigán
1 tánc a múzeumban
1 starbucks duplacsokis muffin
1 ismeretlenekkel mulatott éjszaka
1 asztalontáncolós mulatság
2 lekésett komp
2 bárcak barátok lennénk barát
3 kedves barát
3 almabor
4 repülő
4 megvásárolt ruhadarab
5 kohuke
5 város
6 tojás
7 hostel
8 múzeum




Helsinkiben csak kétféle bankautomata van, bármilyen bankról is legyen szó, az Otto, meg a Nosta, és úgy működik, hogy ha csipes kártyád van, akkor a kék nyílásba teszed, ha nem csipes, akkor a sárgába. csak hogy, mi van akkor, ha csak a nem csipes kártyádat veszi be, aminek nem tudod a kódját, mert apád számlájához van kötve, és csak azért van, hogy legyen, és unott estéken könyveket vásárolj vele az amazonról. ilyenkor kezdek el sírni az utca közepén, majd hívom anyámat fel, aki hívja apámat, az egész család visít és nem tudjuk mi van, csak hogy 50 méterre találjak egy másik automatát 20 kellemetlen perc múlva.
ez unalmas volt, tudom én, de azért el kellett meséljem, mert én már csak ilyen vagyok.
5 perce tudtam meg, hogy én meg ma mulatni fogok, legalább felvehetem a szoknyát amit olyan sokért vettem a noa noánál, hogy bevallani sem merem, de már majdnem szekszinek érzem benne magam, de azért még elmondom azt is, hogy mi történt ez előtt. mert mondjuk tegnap 5 órát töltöttem a bécsi reptéren, csodás volt, meg kell valljam, de szerencsére voltak ezek a fotelek a Starbucksnál,és a könyv, meg néha szólt Mozart is.
arra is volt idő, hogy azon tűnődjek, 6985-ödszörre is, hogy nem csak magam elöl futok-e, és hogy csak magam, vagyis azt amit úgysem kaphatokmeg kísértem-e ezzel az ötlettel, hogy elmenjek Varsóba Poznan után, habár szerettem volna elmenni oda már hamarabb is, csak most vált igazán jó ötletté, vagy kivitelezhetővé, vagy nem is tudom. én rettenetesen félek a visszautasítástól, bár ezt úgyis tudja mindenki, félek attól, mások mit gondolnak rólam és az egész életem, de minimum a felét rettegéssel töltöm, amminek semmi értelme, mert aztán amikor megteszek valamit akkor mindig örülök, hogy végre egyszer mertem, megtettem, csak az a baj, hogy mielőtt megtenném, soha nem erre gondolok, hanem hogy mi van, ha visszautasítanak, és én ott maradok a szégyennel, mint valami ketrecbe zárt zsebtolvaj a középkorban. mert akkor amikor visszautasítanak, ami egyébként nem történik meg olyan gyakran, mint ezek alapján feltételezné az ember, nos, akkor mindig csak azon jár az eszem, hogy micsoda buta kislány vagyok, milyen végtelenül naiv, ó milyen naiv...
(félelmetes, hogy ezt már mennyiszer leírtam!)

most megyek, felhívom a fodrászt, vagy nem tudom, de megnéztem facebookon a képeket, és úgy nézek ki mint Hermione.

amúgy 2 euróval a zsebemben Helsinki közepén ragadni még mastercard nélkül is felbecsülhetetlen, meg kell mondjam.

ez kicsit felvidít most, egyétek vegyétek.

Terve,

Helsinkiből. amúgy svédül szebb szerintem, ó Helsingfors.
ma volt tánc a múzeumban, Marimekko, parlament, fotókiállítás és hideg és eső, és Ben and Jerry's.
rájöttem hogy meg kell javítanom az életem, erre már jobb szót nem lehet használni, mert én már eljutottam odáig, hogy fél órán át gondolkozom azon, hogy hozzászóljak-e valakihez, és itt nem mondjuk életem szerelmére gondolok mondjuk, vagy valaki hasonlóan fontosra, hanem a bolti eladóra és én nem tudom ilyenkor már mit kell csinálni. mert túl sok minden van amit nem akarok feladni, nem lehet csak úgy, ha már idáig megcsináltam, akkor tovább is kell, egészen a végéig, mert van itt több is, nekem biztos hogy jut több mint ennyi, ha nem nem,akkor legalább tudom, hogy ennyi volt, és megpróbáltam.
a viszonlátásra.

újra itt vagyok Tallinnban, furcsa itt lenni, ugyan abban a konyhában, ahol volt az utolsó este, és minden olyan keserédes, semmi nem maradt csak valami kusza emlékfolt, és a sok mosatlan, amik végre végre egyszer nem az enyémek. és akkor még a felfedezés, hogy milyen buta kislány vagyok, milyen milyen naív, el sem hiszem, hogy én tényleg ezt hittem, el sem hiszem, hogy már megint nyávogok. és hogy mindenkire rémesen féltékeny vagyok, és hogy minden jobbnak tűnik, mint amim nekem van, pedig nekem is van csomó mindenem, de ez mit számít, mert én elégedetlen vagyok csak azért is, mert másképp túl egyszerű lenne.
egyszerűen, hogy mindenki jobbnak és menőbbnek tűnik mint én, ez már egészen rémesen hihetetlen.
meg annak is van egy sajátos mintája ahogy szeretnék dolgokat, és hogy mindig sokra vágyom, hogy mindig úgy tűnik, túl sokra vágyom, és akkor aztán később rájövök, hogy el tudtam volna érni, hogy az emberek mégsem hisznek olyan rondának és seggfejnek mint hiszem, és ha nem adnám fel olyan könnyen, akkor talán már sokkal többet elértem volna, mint mondjuk akkor most pszichológia szakos lennék egy másik városban, és nem szociológia, aminek mondjuk ha jobban meggondolom ugyan úgy semmi értelme, de ez mit számít, mert oda még magasabb a pont, ami miatt szigorúan csak titokban sokkal nagyobb lehetne az egóm csak mert felvettek, és ennek sincs nyilván semmi értelme, de értitek.
és akkor én mindig azt csinálom, hogy rájövök, hogy szeretnék valamit, ennek rettenetesen megörülök, hogy milyen jó lesz ha majd sikerül elérnem, aztán történik valami egészen jelentéktelen dolog ami miatt elmegy az összes kedvem/maradék önbizalmam úgyhogy inkább elkezdek nevetni magamon, hogy milyen buta és naiv voltam, mert én erre sem vagyok érdemes. meg semmire. de ettől még tovább várom a csodát, és patetikuskodok itt magamnak, amíg aztán addig sajnálom magam, hogy a végén még el is hiszem, hogy sikerült eltörnöm a saját szívem.
c'est la vie, ahogy az okos franciák mondják.
de remélem nem.

ronda vagyok és kövér, ezért csokit eszem, amitől ronda vagyok és kövér.

but Hiiumaa, you had me from hello.

van valami egészen csodálatosan érdekes ezekben a nyári táborokban. amikor az ember búcsút kell intsen. nos,nekem az olyan szívfacsaró. az ember tágra nyílt szemmel megy oda, és azt se tudja mi lesz, mi van, kik lesznek, és vajon egyedül fog-e tengeni lengeni, vagy mulatság lesz az összes napon. és naív módon azt is hiszi hogy 3 hét alatt senkihez nem lehet hozzánőni, vagy megkedvelni, vagy nem is tudom... pedig de. és másfél hét alatt is, és két nap alatt is, vagy egy beszélgetés után is. egy bolondozozás-a-hátsó-folyosón-a-borospoharakkal után is.
mert odamész valakihez megkérdezni valami egészen banális dolgot, és akkor elkezdtek beszélni, és csak beszéltek és beszéltek, és van sok nevetés meg nevetség és irónia, és másnap felébredsz és az égész szétfoszlott, csak egy fél sms és egy név marad az egészből, és a másnap, meg a pohár, amiről fogalmad sincs honnan jött, az eltűnt szalámi, meg hogy az utcát elöntötte a víz merthogy reggel 7 óta megállás nélkül zuhog, aminek köszönhetően ha kinyitod a kocsid ajtaját belefolyik a víz.
háthát.
nahát.
annyi foszlány van a fejemben, az egyik felétől nevetnem kell, de ugyanakkor keserédes is az egész, a tény hogy nem nem nem akarok hazamenni de szabadulnék is már innen, ettől, mindentől mindenkitől, az emléktől mert feleslegesnek érzem erre gondolni, elmúlt és vége, és az a fránya fészbuk.tisztára összezavarja az ember életét, a párkapcsolatát vagy mit tudom én mijét és csomóan azzal zsarolják a másikat hogy feltesznek oda ezt vagy azt, nyilván azt ki mit csinál részegen, mert részegnek lenni annyira annyira vicces, még így húszon túl is...
a tegnapi fogadásról is kell, hogy szóljak valamit, mert olyan borzasztó volt a feléig, hogy az egészen hihetetlen, csak nem akartam hazamenni és egyedül lenni meg álmos sem voltam, ha már. volt valami szánalmasan kifinomult ízlésre vall az átlag magyar kulináriához mérten, ill. hát nyílván nem számítottam rántott húsra a Baltikumban, ha már van hal. és inni gyakorlatilag csak bort meg pezsgőt lehetett és elegánsan töltögette mindenkinek a pincér a poharába nehogy józan maradjon. a körte volt a legjobb része az egész estének, komolyan. az a jó az ilyen eseményekben, hogy amikor az elpanaszolja hogy unatkozik, akkor mások félig vigyorogva kérdezik meg, hogy jaaa neked ez az első? mintha valami nagy eseményről lenne szó.
ja meg találkoztunk Nyíri Pállal, akinek szép a cipője és egy antropológus és olvastam tőle dolgokat,és jó volt élőben látni.
kicsit várom már hogy hazamehessek, ami fura, mert szinte soha nem várom, hogy hazamehessek, de most igen, és nem tudom mi van, néha már a sírógörcs kerülget saját magamtól.

preface: ez a bejegyzés egy viszonylag most vagy soha alkalom mivel olyan mintha 15 évesen írtam volna(=gáz), és fél óra múlva úgyis meggondolom magam.

miután tegnap hajnali kettőre összedobtan még egy novellát, úgyhogy ma annyira vagyok fáradt, hogy véletlen majdnem elloptam egy banánt. de aztán mégsem, úgyhogy még nem a KGB börtönből írok.
csak el ne felejtsem megírni a történetet a lengyel fiúcskáról*. csak hát, kár hogy nem igazán van történet, azon túl, hogy magyarul tanul tud, szóval senki nem értette, hogy min vihogunk mind az eszeveszett. aztán még elmentünk valami múzeumba, ahol az idegenvezetőnek soha nem jutott eszébe semmilyen annál specifikusabb szó, hogy ship, az űrt meg azzal akarta kitölteni, hogy you know az észt népi történelemről sajnos többel nem szolgálhatok, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy ne haljon meg a melegtől vagy hogy ne röhögjön túlságosan vihogva.
a nap híre se maradjon el, vettem egy norvégmintás pulcsit! ami igazából észt, de mindegy.majd letépem a cimkét!
:D

*akinek a ~5. kérdése az volt, hogy járok-e valakivel, ami túlságosan legyezi a hiúságom ahhoz, hogy ne említsem meg. bár még a magam fajta naiv kislány is hamar rájön, hogy ennek semmi jelentősége, mondjuk.

az életem nem fér bele az életembe.

Tere,

most az előbb egy igen kellemetlen emilt küldtem Dániába, mivel nem tudok menni, és rendkívül kellemetlenül érzem magam.
máskülönben meg, én nem tudom mi van ezzel a hellyel, de annak ellenére, hogy utálok itt lenni a koliban és egyszer sem voltam/voltunk partizni, mintha a fejemre nőne,szeretek itt lenni, úgy értem, hogy értem...? ja, igen, úgy hogy kicsi, mindenhova gyalog járok, és alig lehet eltévedni.* az emberek elég kedvesek, de legfőképpen, beszélnek angolul, igen, még a portás néni is. a szerencsés egyén már 1.50 juróért is kaphat pizzát, a narancslé is olcsó, és 7 euróért vettem egy blúzt a Vero Modában. olyan jó érzés 5 perccel előadás előtt elindulni és még így sem késni. jó az is, hogy nem húzták le teljesen amit írtam. sőt tulajdonképpen jó, ha megírom.
ó.
ma pedig voltunk egy régi KGB börtönben, nem is tudom mit szóljak róla. valami furcsa érzés lett a gyomromban, és aztán rájöttem, á ma láttam egy börtönt. holnap vissza megyek egyébként. a tengerparton van, és mindent úgy hagytak, ahogy volt. olyan veszi a kalapját és lelép stílusban. a könyvtárban még ott vannak a könyvek, és a fogorvos széke mellett a morfium ampullák. a falon mindenhol csinos szocialista mellek mosolyognak az emberre, máló festék, és egy rakás törött telefon mellett. és én nem hiszem el, hogy föld alatti szekció nem volt, vagy valami kínzókamra. mindenesetre okosan eltüntették, ha már a többit, mondjuk az a rémes kórházat, mindenféle iratokat meg a sötét cellákat nem sikerült. de azért a lélekmelengető élmény után, az épület mögött lehet strandolni is, heló tengerpart.
jó éjszakát nektek is.



*ja, várjunk csak, mindig ugyan oda megyek

arról meg, hogy milyen a tengerparton mangó szmuti mellett valakivel csevegni akit 8500-an lájkolnak fészbukon, és készült róla wikipédia majd szintén fogok írni.

mivel fun dolgot mostanában írni nem igen tudok, gondoltam postolok valamit, bár olvasóim úgysincsenek már.
újabban.

amúgy még szerencse, hogy tudom mit akarok és mi a jó nekem, mivel úgy sem azt csinálom, mivel nem az tűnik ésszerűnek.

én egyébként rettegek attól, hogy mások majd el fogják olvasni amit írok. gondolom ez elég nevetséges, mert végül is az írás erről szól, az ember közölni akar valamit. de én ezt az egészet mindig egy viszonylag anonim dolognak képzeltem. elolvasom a könyvet, és jó volt, de az író... hát nem is tudom. soha nem kezdtem el azon gondolkodni, hogy a szerzőn milyen színű zokni volt amikor a 172. oldalt írta, vagy hasonló. szóval az író nem igazán ölt testet a fejemben, tudom én, hogy ő is egy igazi ember, de elkülönül a könyvtől.
ennél értelemszerűen csak az stresszelne jobban, ha verset kéne írnom.
meg az is lehet, hogy nem is tudok ilyet.

a sok izgalom után azért elmondom azt is, hogy az Észtországba vivő kompok inkább egy Titanicra hasonlítanak, mint egy kompra a balatoni élményeimre alapozva. vannak játékgépek,dohányzókabin, hűsölő puccos kávézó, és mindenféle csillogós kabin. egészen sok az emelet és a fedélzet,kellemes a szellő, és a hippibbek a földön ülnek, mert ülőhely az nemigen van. van viszont sok sok gyömbér jégkockával, sármőr viking ifjoncok, napfény, és nevetségesen hosszú sorban állás. 25 fokban a meleg rekord riadó csak a 45fokos Szegedről jövőnek nevetséges, és mindenki a hőgutára készül.
a szobatársam pedig egy 43(!!) éves erasmus diák, olyan haja van mint régen anyámnak, és úgy töri az angolt, hogy nem értem, hogy lett belőle tolmács. Észtország egyébként félelmetesen hasonlít Magyarországra, majdhogynem olcsó, még így is, hogy nekik is jurójuk van.annyi kaját adnak 7euróért!(:D) mindenki beszél oroszul, és az emberek fele tényleg oroszul beszél, a házak pedig egyszer rettenetesen szovjetek, a sarkon túl pedig mint egy finn halászfalu, egészen édes. a villamos az út közepén áll meg, és akkor a tömeg elkezd futni utána, a kocsik, minthogy senki nem tudja mi van,dudálnak, és fékeznek mint az őrült, nem értem az egészet.
norvég mintás pulcsi nélkül esélytelen, hogy távozzak innen.

az előbb meg felfedeztem az egyik sokadik unokatestvérem napiszaron, egyétek vegyétek.

nem is tudom, mikor elgondolom, hogy hol akarok lenni sok év múlva, milyen mesterképzésre szeretnék járni és hasonlók, akkor soha nem gondolok arra, hogy mi van ha nem sikerül, hanem csak arra, hogy milyen jó lesz, ha sikerül
és aztán később, valahogy eszembe jut, mi van, ha nem fog menni, és az életem megreked ott ahol van, és nem lesz belőlem semmi, na akkor elönt a kétségbeesés. mert persze, vannak B tervek, de én ezeket nem tudom komolyan gondolni.

most azzal nyugtatom magam, hogy ezt én sem gondoltam komolyan, és nem is akartam igazán oda járni, csak azt hittem hogy igen, de mire idáig jutottam rájöttem, hogy nem. de azért ez most mellbevágás volt, és szeretnék most egy üveg bort meg a Timi vállát.

ha a következő blogra kattintok állandóan kézművesség jön elő, változatos a magyar paletta.

különben én nem vagyok mindig ilyen keserű

nyilván nevetséges ezt mondani, de ez a nyár engem idegileg megvisel. mindenféle dolgok szakadnak a nyakamba, amiket lényegében én vállaltam ugyan, de etthttp://www.blogger.com/img/blank.gifől még nem esnek jól. meg hát,szeretek a barátnőimmel mulatni, így kevés idő marad levegőt venni. és még a pénzem is elveszett a gonosz paypal berkeiben. és most nem tudom mi van.

továbbá nem hiszem el, hogy tényleg az kell nekem, hogy egy parti közepén a legjobb barátnő vállán sírjak, hogy rájöjjek, micsoda buta kislány vagyok, nevetséges. már nem emlékszem miről volt szó pontosan de a végén én elkezdtem beszélni a fiúról aki soha nem volt a fiúm, de mégis sírok miatta, mert bárcsak az lenne, és mert naiv vagyok, hogy azt hiszem egy gondolatot is pazarol rám, épp most a messzi Ázsiában*. és mert én vártam (de mindek) kedves voltam, könyvet adtam kölcsön, és figyeltem, még az előadások közben is, és pazarlás volt az egész. néha gondolkodom azon, hogy a szeretet lehet-e kárba veszett. mert az okos felnőttek, amikor az ember csalódik a legjobb vagy bármilyen barátjában vagy bárkijében, akkor azt mondják nem érdemli meg, és nem érdemes rá se időt se szeretetet pazarolni. de kihez ragaszkodjon az ember ha nem egy baráthoz? kinek bocsásson meg az ember, ha nem valakinek aki fontos? és kiért álljak ki és kinek tegyek meg bármit is, ha nem annak, akiért a fél kezem odaadnám? én nem tudom, talán nincs elég, vagy túl sok ember az életemben, és ezért nincs pazarolt szeretet sem. mert végtelen. és mindenkinek jut, akinek szeretném. és szerintem ez így a jó.
én ezt már nem tudom megoldani. mert mindig azt hiszem, hogy ha minden megvan, csak a viszonylag legfontosabb nem, attól azért még jó lesz, de nem az. erre csak a fárasztó és kellemetlen napokon jövök rá, de ettől még rájövök. persze, lehet nem arra kéne koncentrálnom, ami nincs. sőt biztos.

Ja, meg holnap megyek Tallinba, csókolok mindenkit.

*találjátok ki, melyik nép lakik abban a városban amire ezt adja ki. az ábécé utolsó betűjével kezdődik.

A hétvégén a kedvenc barátnőimmel mulattunk a Balatonon, de már mind hazamentek, szóval csak anyám és az almás pite maradtunk, és kicsit most nyugalom van, ami jó.
Nekem mondanom sem kell, fogalmam nem volt arról, micsoda kockázatos vállalkozás Boglárról elvonatozni Siófokra, csak hogy partizzunk egyet, mert mi már csak ezt tesszük. És ezt teszi rajzunk kívül még 5413135 ifjonc meg a komáik, vodkásüvegük, és a söröskorsók is, csak hogy a Siófok előtti megállóra már mindenki oly jól érezhesse magát, hogy gólyatábori indulókat kezdjenek énekelni, a szoknyámra a lépcsőn rálépjenek, és hasonlók. Részegen vihogni egyébként nyilván mindenki 20 éves korának fénypontja, tesszük ezt mi is, csak hogy ki nem lógjunk a sorból. Az est fénypontja nyílvánvalóan amikor a sírógörcsöm után (velem ilyenek is vannak, képzelhetitek, és még csak nem is a szoknya miatt volt) T. előkapta a vizint,és tartották a fejem, hogy a smink se mosódjon le, és garantáltan felszedhessek valakit. vásároltam 1300-ért vodkanarancsot, volt váltócipő, sajtos hotdog, a két közgazdász, akiket senki nem dobna ki az ágyából* és a pszichológus hallgató aki szétgyúrta az agyát, szóval most biztonsági őr. de térjünk csak vissza az előbbihez. én nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy nekem ugyan az a fiú kell, mint a barátnőimnek, mondjuk a t meg ahhoz nincs hozzászokva, hogy nem próbálják meg lesmárolni/megdugni, melyik a rosszabb. nekem rémesek ezek a kontrollálatlan féltékenységi rohamaim, amiket szerencse, ha nem osztok meg senkivel, hha. viszont én nem is vagyok az a megosztó fajta, gondolom ez sem meglepetés.
és figyeljétek a napisza.rt, mert egy ifjonc megígérte, feltesz rá, mert kedvesen alszom a vonaton.



*még jó hogy nem olvas ismerős.

mikor írok ide állandóan olyan érzésem van, hogy valaki figyel. mármint persze, tudom, hogy valaki olvas, de itt valami, valaki specifikus egyénre gondolok, és fura.
lehet ez rossz jel, hanyatlik itt minden.

It's a terrible love and I'm walking with spiders

hát tudjátok, hogy miért irigylem az angol királynőt? mert nem hord magánál pénzt, nyilván.
mármint, ez csak számomra tűnik ideális állapotnak? meg kell valljam, enem rettenetesen fárasztanak a pénzügyek.persze, lehet, hogy az a baj, hogy minden pénzem (read:anyám pénzét) valami repülőjegyre költöm, és aztán meg itt Pesten számolgatom a fillérjeimet, és nem tudom, hogy mi van, hogy mindenki hogy fog reagálni, ha bejelentem, ezt vagy azt kell vennem. ami természetesen állandó érzelmi stresszben tart, mert állandóan vennem kell valamit. és mintha a családom is csak erről szólna, a kisnyugdíjas kétdiplomás nagyanyám, aki újabban le van fogyva, és tisztára aggódom, mi van, az eladósodott nagynéni, és mi, akik azon gondolkodunk, hogyan legyen még több, mikor semmi de semmi szükség nincs rá, és az ember azon vívódik folyamatosan, hogy ha nem venné meg ezt vagy azt, akkor még több lenne, de ha az ember nem vehet meg semmit, és nem tehet meg semmit, akkor mire jó ez az egész?
nekem erre semmi szükségem.

meg kell, hogy említsem az említésre való tegnap estét is, melynek másnapján találtam egy fütyülős pálinka kupakot a táskámban, mely estén a szép ruhám volt rajtam, és rettenetesen ideges voltam, hogy miért azt nem tudom, de azt igen, hogy nem tudtam mit mondjak, pontosabban szólni is alig bírtam, nem hogy igazi beszélgetést kezdeményezni, de aztán táncoltunk, mert volt néptánc, és én nem bírtam ki nevetés nélkül, pontosabban vihogtam egész végig, meg táncoltam a fess fiúval, a borprezentáló lány nem tudott angolul, egy holland fiúval egészen hosszan a demokráciáról vitatkoztam, nem is tudtam, hogy tudok vitatkozni a demokráciáról. vagy bármiről amiben benne van a politika. táncoltunk még tovább, valaki még összetört egy üveg ragadós alkoholt, és a haltól egészen nevetségesen büdös volt, következett még vagy 5 fajta pálinka vagy likőr vagy mittudomén mi, bemutatkozni egy rakás embernek akikkel amúgy már ismerjük egymást, csak mindig elfelejtjük.
csak a tinédzser érzelmeim tudnám már félrerakni.

a szobámban meg most már olyan meleg van, hogy ma inkább a nappaliban aludtam, itt legalább 40 fok alatt van a hőmérséklet. amúgy most tudatosult bennem, hogy csütörtökön én már megint utazom. jajnekem.
most meg, bemegyek a tanulmányi osztályra, kac.

megint nyávogok

én nem is tudom most mi van, illetve lehet, hogy az van, hogy az a baj, hogy napok óta alig megyek valahova, és nem igen beszélek senkivel, ami meg kell valljam részben azért van, mert meleg van, és nem tudok aludni ami miatt fáradt vagyok, és ha fáradt vagyok akkor nincs kedvem semmihez. no de.
meg kell valljam azt is, hogy az amilyen akarok lenni, vagy amilyennek szerintem lennem kéne, amihez tényleg kedvem van, és az amilyen tényleg vagyok, egészen különböző, és nem is tudom, hogy most hirtelen mit kéne tennem, elmenni partizni, de ha egyszer nincs kedvem! de itthon egész nap, napokig sem tuti, mert elfogy a joghurt, és a narancslé, és elkezdek unatkozni, és túl sok az idő gondolkodni.

továbbá, akit érdekel a mai bridgetjones esetem, kérem olvasson tovább, akit nem annak tessék
szóval az volt, hogy én ma bevásároltam, mert már nem volt joghurt és narancslé ahogy az előbb már említettem. vettem ketchupot is, mert az finom. a Globus, az a finom. és akkor elindultam haza, és jött az Eszék utca. amin vannak macskakövek, illetve csak azok vannak. olyan sárga macskakövek, amik úgy rázkódnak, hogy csak káposztalé marad az ember agya helyén ha mondjuk, görkorcsolyázni akarna az ember.nagyjából 30 méter után az történt, hogy valami rettenetes csattanással kiugrott a Globus ketchup a zacskóból, de úgy ám, hogy spriccelt. mindenhova, főleg a lábamra, meg a biciklire, és az útra is, de még hogy! a ketchupról kérem tudni kell, hogy ha az ember nem nézi meg eléggé mi az, akkor úgy néz ki mintha vér lenne. vér!
szóval a lényeg a lényeg, hogy a kislábujjamig ketchupos lettem, és a bicikli is, a lánc is, és a sárvédő is, remélem meggyanúsítanak valami csúnyával.
egyébként a bicikli még a megállóban van, merthogy a nájlonzacskó meg kilyukadt, úgyhogy ott kellett hagynom, és hazasétáltam, meg buszoztam is, egy megállót.

Parisian Love

miután az előbb egy percen belül ötször fagyott le a kompjúterem, meg kell osszam, hogy ha nem lenne mozi, nem láthatnánk olyat sem, hogy a Big ben tornyából autók száguldanak ki.!

néha szeretnék nem én lenni. nem meghalni szeretnék, csak nem én lenni, hanem valaki más. csak egy kicsit. akár csak egy napra is. vagy egy órára. mert akkor... nem is tudom. talán jobban érteném az embereket.akkor talán jobban érteném az életet, hogy ki mit miért tesz, akkor talán toleránsabb lennék, és félre tudnám tenni az előítéletemet. tudom, hogy senkinek sem tökéletes az élete, kivéve persze perez hiltont, de mégis. vagy ha egy kicsit félre tudnék tenni mindent ami én vagyok. mondjuk nyilván, ha félre teszek mindent mai én vagyok, akkor mi marad belőlem, hogy leszek képes gondolkodni,de ezt még kitalálhatjuk később is.
valahogy ez érdekes lenne.
mindig az jut eszembe, amikor tavaly ott a Don partján voltunk a sátorban, és akkor M. azt mondta nekem, hogy tulajdonképpen mind egyformák vagyunk, mind szeretjük a vodkát és a könyveket, és mindenkinek vannak félelmei és bizonytalan valamiben, még a ribancok is, én meg aztán elmondtam, hogy az egyik barátnőm egyszer azt mondta, hogy ronda vagyok, és akkor ettünk még csokis sajtot és másnap és másnap esett az eső, bele a sátorba.
meg az a dalszöveg is az eszembe jut,amit ma hallottam a humanicban, és az az egyik sora, hogy people are all the same, and we only get judged by what we do

ez a meleg risztára lebutít, komolyan mondom. itt ülök a félig elsötétített nappaliban és azon tűnődöm mit kellene tenni (moziba menni), hogy egy kicsit jobb legyen. a baj csak az, hogy lényegében semmihez nincs kedvem, pedig tegnap még to do listát is csináltam a nagy unalom közepette. olyenek vanna rajta, hogy megírni kb 20 ímélt, és elkezdeni a riszörcsöt, szóval csupa fun* az egész.
a riszörcsről jut eszembe, hogy amúgy ezt már említettem ugyan, de azért most megteszem újra, hátha valaki elfelejtette, hogy részt veszek ebben a social inclusion projectben, és egészen érdekes. mármint a project. ezért ültünk össze Brüsszelben,nem pedig kekszet enni.

a ház esküszöm olyan mint Harry Potteré. igaz, persze, mert Belgium, és hasonlóak a házak, no de mégis. sok emelet van,(5) színesre van festve a lépcső, meg a fal, és mindenhol ézsé matricák főleg Eindhoventől, és hatalmas a konyha,ősrégiek a bútorokkal, mindenhol nem csak a konyhában, van kandalló, és a fürdőszoba mindenhol az utcában olyan, hogy egy konténerbe van belerakva, mivel gondolom mikor építették a házakat nem számítottak a jövő generációinak hiú szükségleteire. fontos még tudni azt is, hogy teljesen rózsaszín, úgy értem, mindenhol, még a fal deszkaborítása is.

visszatérve a projectre, engem neveztek ki a magyar szekció vezetőjének (wtf?) és egészen össze vagyok zavarodva, főleg a tanulmányaimnak köszönhetően a fejemben kavargó információözön miatt.

a viszonlátásra, most megnézem a Gozsdu udvart.

*ennél több magyar szót nem is használhatnék

Novruz,

Azerbajdzsán olyan,hogy nincsenek sávok az úton és az embereknek nincs semmiféle biztonságérzetre való törekvésük, össze-vissza száguldoznak a ladáikkal meg moszkvicsaikkal, és gondolkodás nélkül átsétálnak a "3sávos" úton a 90 éves nagymamával, mindenhol falak vannak pedig nincs mögötte semmi (csak házak,amikben nem túl gazdag emberek élnek, nyilván) a dohányzó a reptéren egy oszlopból áll amire ki van téve egy cigi jel és az egész reptér füstöl.
A csapból is koffein folyik olyan erős a teájuk ezért nem alszanak valami sokat, de nem is partiznak, a diszkó este 7-kor kezdődik és kb 10-ig tart, senki nem iszik gyakorlatilag csak a külföldiek (amúgy Bakuban csak 4 magyar él, a nagykövetséggel együtt, és cserediák is nagyon kevés van) A lányok és a fiúk távolságtartóak egymással, és nincs egyenlőség a nemek közt, a férfiak megsértődnek ha nem ülsz le a metrón amikor átadják a helyet, és ki van zárva hogy lányként vizet öntsek egy fiú poharába(:D), de női dj van a diszkóban.
Mindenki ért törökül meg oroszul, rettentően próbálják utolérni Európát, legalábbis nekem ez az érzésem, de a hagyományaik még mindig hihetetlenül fontosak, volt bemutató arról,hogy meg egy azeri esküvő...hm.
Túra amúgy nem volt, mert Baku akkora,hogy 6 óra mire kigyalogolsz belőle,és állandóan olyan érzésed van hogy már vége a városnak és az autópályán vagy közben nem, csak egy óra az út bárhova. Ja és előfordulhat, hogy a taxiról leesik a taxi jel,és elkezd visszafelé tolatni a tényleges autópálya közepén, hogy a sofőr vissza tegye a jelet.

igen, a tegnap este csak egy átmeneti ízlésficam volt.
így, ahogy mondom.

most olyan itthon majdnem,mint régen. mindenhol barack van,mert anya leszedte ami a fán volt és mindenhol barack van, tepsiben, hogy ne nyomódjon össze, meg az elektromos daráló megy egész nap, és most van még 672 új virág, szóval olyan érzésed van, hogy nem férsz be a lakásba, pedig már el is felejtettem milyen tágas itthon. és van mindig kaja.
holnap pedig mulatni fogunk, és akkor elővehetem a piros rúzst, ki látott már ilyet.

de hogy az anyukám miért vesz nekem olyan könyvet, aminek benne van a címében a kiegyensúlyozott párkapcsolat kifejezés,(vagy hasonló), hát nekem arról fogalmam sincs. én sem vagyok kiegyensúlyozott, nem hogy a kapcsolataim. a párról nem is beszélve. különben is, utálom ezt a szót.

Balaton,

8.; 9; 10; 11; 12

melyik újság címlapján jelennél meg, és miért?
valami utazás/életmód magazin, vagy társadalomtudománnyal foglalkozó, de nem lennék a képen,csak valami sokadlagos szalagcím, mert az ilyen lapokon nincsenek emberek, csak valami releváns grafika meg kép.

9.
mit kéne feltalálni, csak itt csak most csak neked?
az önmegágyazó ágyat. kb. 6 éves koromban fogalmazódott meg bennem ezen zseniális holmi gondolata, mikor a nagymama elkezdett beágyazásra kényszeríteni.

10.
mi van az asztalomon?
a lámpa, egy rakás könyv és jegyzet félresöpörve, a fényképezőgép, telefon, kézkrém, egy körömlakk, és még egy rakás unalmas irodai kacat mint a tűzőgép.

11.
a legrosszabb szokásom:
hogy halogatok, mindig és mindent. és hogy nincs önbizalmam.

12.
ha csak egy oldalt nézhetnék meg naponta:
hmpf.
google?
najó. ez, vagy nem is tudom.. az emailem.

hát tudod, hogy anyáddal nyaralsz, amikor kinyitod a család legnagyobb bőröndjét, és ruha helyett... wait for it...! konzervet találsz meg paprikát.
na de kérem.


szóval most már itthon vagyok, vagy 2 órája, napra pont 2 hete először, és ez jó. a szüleim meg vásárolnak, mert nincs itt semmi, még joghurt és mozzarella sem.
voltam 4 országban,(Liechtensteinben mondjuk csak kb. 2 órát, de tán többet nem is érdemes) és szép volt meg jó, mert a mi családunk úgy palástolja a konfliktusokat, hogy azt hazudjuk megfáztunk a klímától, amikor anyámmal veszekszünk. aludtam 6 helyen, vagy 10 fééle helyen vacsoráztam, és napi 12 órát gyalogoltunk, és van most egy csík a lábfejem közepén, ahol a szandál pántjának kéne lennie. van vagy 450 kép, és Antwerp a legeslegszebb hely a világon, még Azerbajdzsánnal is szembe száll.
jó itthon, valamiért izgatott vagyok, meg frusztrált mert nem tudom mi van, mi lesz, minden üres, csak a szuvenírok maradtak, és a savanyú tea.

teszek majd képet, csak még nem tudom, hol a kártyaolvasó.

túlcsordul a szívem, csak hogy valami csöpögős archaikus metaforával éljek, ami még Petpfinek is rémesen elcsépelt lett volna,
meg olyanok is járnak a fejemben, hogy milyen rettenetesen izgi ez az egész flagship project, és hogy milyen érdekes volt ez a 3 nap ottan Brüsszelben, meg előtte a másik 2 Antwerpben, és most minden olyan irreleváns, hogy elveszett a hajbalzsam,5 óra múlva fel kell kelnem, és anyával nem jövünk ki sokszor, mert olyan mintha valami üvegbúra lenne a fejem kürül, és ilyenek száguldoznak, mint hogyy target group meg 3rd generation immigrant és refugee camp és zöld szemű fiú vigyora a villamosmegállóban (irreleváns) és a futás a mosodában, és a majdnem lekésett busz, az unott elnök, a rózsaszín ajtó és a csilikonkárne és a konténerfürdőszoba a recsegő lépcső, és az alvás az alagsorban, a túl sok bólé és a séta haza meg a cseresznyesör és az este Antwerpben, amikor ott beszéltünk a homok közepén és mintha ennek az egésznek nem lenne elég hely ebben a világban, amibe én most beleszorultam.
a viszonlátásra Budapest,
tolkujúollszúún.

ja meg azt mondták, hogy baby faced és approachable vagyok, watch out Budapest.

hostels booked, mood significantly improved.

amúgy meg, leendő szociológusként a kedvenc társadalommal kapcsolatos jelenetem amikor a nálam fiatalabbnak látszó fiúcskákat 3-4 éves fiúcskák apának szólitanak, hello fogamzásgátlás.

hmpfh.

6.

a legkúlabb dolog amit valaha is az interneten találtam:
matador network/mlia/letters to crushes

4.&5.

A könyvek amiket soha nem fogsz elolvasni:
1. Gyűrűk ura
2.Davinci kód
3.Sátáni versek
4.;5.:ezekben nem vagyok biztos, de Danielle Steel és a véres lektűrök nem izgatják a fantáziám.

ha a billentyűzet beszélni tudna...
az enyém arról panaszkodna, hogy mennyit ömlengek már ide (és ímélekbe meg faszbuk kommentekbe.hm.)

note:most jöttem rá, hogy eredetileg ez pont ellenkezőleg volt.majd csinálok egy olyan listát is.

3.

egy dolog,amit minden nap megteszel
nyilván unalmas vagyok, de szoktam naponta fogat mosni, aludni, sőt fel is veszem a cipőm!

már megint én

lehet, hogy el kellene fogadnom magam olyannak amilyen vagyok. mert végülis, gyökeresen úgy sem fogok megváltozni csak úgy máról holnapra. lehet nem kéne azon gondolkoznom, milyen rettenetesen szép és jó életem lenne, ha gyönyörű lennék, nevetségesen csinos, vagy hatszor olvasottabb, népszerű (ó, népszerű,hha) vagy sokkal sokkal több barátom lenne. miért veszi mindenki készpénznek, hogy egy 20 évesnek vannak barátai? szerintem ez nem garantált. persze, lehet, azért gondolom így, mert már születésemkor szociálisan kivetettnek éreztem magam. most eszembe jut erről egy csomó minden, de olyan keserédes eseteim ezek, nincs is kedvem leírni.

édes, édes gyermekkor, néha hiányzol.
nem is tudom, középiskolában minden olyan egyszerű volt. pontosabban, egyértelmű. igen, ez a szó. tudtam kik a barátaim, és egyértelmű volt, hogy velük beszélek, és mi voltunk a lányok akik még az érettségi osztásra is biciklivel mentek, és mindig volt fonott karkötőjük, és nem voltunk menők, meg nem is jártunk kocsival, mint a menők de ettől még minden annyival igazibbnak tűnt, úgy józanul a banketten. mert nem kellett azon gondolkodni, hogy oda az egzisztenciánk, ha nem megyünk mindenkivel a kocsmába a hivatalos eset után, mert úgyis mindegy volt, mi jók voltunk, felvettek minket a jó helyre, és tudtuk, hogy nekünk sikerülni fog, és egyszer minden jó lesz. biztosak voltunk benne, és ez olyan nagy biztonságot adott.
de aztán vége lett, és most már semmi sem biztos.
minden szabad, és mindent szabad, de valahogy minden olyan bizonytalan. semmi nem kötelező, és néha el kell gondolkodnom azon, hogy ez most elvárt, helyes, kötelező vagy az esetlegesen szabad és lehetséges kategóriába tartozik-e.mert én magamnak nem tudok csak úgy létrehozni egy normarendszert, mintha olyan egyértelmű lenne, hogy hogy kell. mi a jó.


és tudod, nem elég, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem férek bele az életedbe. vagyis, persze, beleférek, mert én vagyok a legjobb barátnőd és én mindent tudok, csak az a baj, hogy a mindent tudásba az is bele tartozik, hogy garantált. és a garantáltnak nagyon kicsi hely jut, és nagyon kevés gondolat, mivel a biztos dolgokkal nem kell sokat törődni. és ez fárasztó. hogy én a fél kezem oda adnám érted, és én meg csak egy vagyok a sok közül.
és mintha a saját életed nem lenne elég, mintha még az enyém is kellene. mert mindent tudatnod kell. mindent tudnom kell. és ha én egyszer már mindent tudok, akkor nekem hol marad hely? hát hol? sehol. tényleg sehol. nem tudok beszélni arról, hogy velem mi van, és hogy mit érzek (semmit) vagy mit akarok, netán gondolok, mert nincs hely. nincs idő.ha mégis van, akkor ahhoz egy spicces estére és egy sírógörcsre van szükség ahhoz, hogy beszélni kezdjek.
nekem ez túl sok. és kevés.

még egy

mém, csak hogy mindenki seggfejnek tartson,mert semmi értelmesről nem vagyok képes írni, de nyár van, mérges vagyok az amazonra, amiért hatszor számláz postaköltséget, és mi ez már?!

kaptál valaha gyűrűt ?
ó nem,csak a nagymamámtól valami szülinapra.

leghosszabb kapcsolatod ?
a leghosszabb kapcsolatom is rettenetesen rövid, hát most valljam be?

mit kaptál utoljára ajándékba ?
hm. egy könyvet az anyukámtól

hányszor ejtetted le a telefonod ?
sokszor sokszor, el is tört.

dolgok, amire sok pénzt költesz ?
ruhák, könyvek, postaköltség, film

mit ettél utoljára ?
joghurtot, szánalmas az étrendem

mi az első, amit megnézel egy ellenkező neműben ?
a szeme, vagy a keze

kedvenc számod mostanában ?
egy kedvenc számot hogy lehet választani, amikor a média eláraszt zenével? amúgy az együttes amit hallgattam mostanában shout out louds névere hallgat.

hol laksz ?
a 11. kerületben, a lakóövezetben ami a hetvenes években létesült.

melyik középiskolába jársz ?
közgáz

melyik a mobilszolgáltatód ?
tmobile

mikor voltál utoljára esküvőn ?
ő nem is tudom. Azerbajdzsánban röviden elvittek egyre.

ha megnyernéd a lottót, kit hívnál először ?
anyát

mikor voltál utoljára templomban ?
pár hete

kedvenc gyorséttermed ?
kicsimama, de az nem gyors igazán

a legnagyobb hazugság, amit hallottál ?
hogy az élet szar.

hol szeretsz a legjobban enni a barátaiddal ?
t konyhájában,mert az anyukája mindig csinál finom teát.

tudsz főzni ?
rántottát igen

tudsz vezetni ?
nem

mikor sírtál utoljára ?
nem tudom, de nem rég,az biztos

melyik ételt utálod a legjobban ?
a babfőzelék undorító állagú

mit szeretsz magadban a legjobban ?
ő..

kedvenc filmed ?
Virgin suicides

tudsz énekelni ?
nem

milyen koncerten voltál utoljára ?
valami balkán fanatik vagy beshodrom,nem is tudom.

mikor csókolóztál utoljára ?
ahh túl régen

milyen filmet kölcsönöztél ki utoljára ?
nem szoktam

mit nem hagysz otthon soha ?
a kulcsot

hol szeretnél nyaralni ?
Thaiföldön/Izlandon

szereted a kínai kaját ?
a kínai kajával elég ambivalens a viszonyom meg kell valljam, ugyanis mindig megkívánom és aztán mindig rosszul vagyok tőle

mekkora az ágyad ?
hát olyan kihúzhatós kétszemélyes

tiszta a szobád ?
nem kifejezetten,de rendet raktam egy kicsit

laptop vagy rendes számítógép ?
laptop

dohányzol ?
nem

miben alszol ?
trikóban meg pizsamában

ki alszik veled minden éjjel ?
a párna

hiszel a távkapcsolatokban ?
hosszútávon kerülendőnek látom az ilyen ügyleteket, viszont nem tudom, hogy költöznék-e

palacsinta vagy gofri ?
nem tudom, mindkettő finom

szereted a kávét ?
soha életemben

hogy szereted a tojást ?
mivel ez egy alapélelmiszer (by anyám) a vizsgaidőszak alatt, főleg rántva paradicsommal

hiszel az asztrológiában ?
nem kifejezetten

kivel telefonáltál utoljára ?
apámmal

milyen sms-t kaptál utoljára ?
hol vagy?

mcdonalds vagy burger king ?
burger king, de csak az enteriőr miatt

szeretsz úszni ?
hogyne

kedvenc fagyid ?
szőlős

mondj magadról egy random dolgot.
amikor zenét hallgatok mindig újra és újra meghallgatom ugyanazt, vagy ha nem akkor a felénél megunom és tovább tekerem

kedvenc évszakod ?
a szegedi klímát alapul véve márciustól október végéig minden

első háziállatod neve ?
Felhő, a fehér macska

legjobb dolog a télben ?
a kék kabát és a sál

mit csinálsz hétvégén ?
mulatunk!

mi a harmadik betű a nevedben ?
n

milyen idősek a háziállataid ?
elképzelésem sincs
milyen színű a táskád ?
barna

beteg vagy ?
nem

jársz iskolába ?
igen

laptopozol most ?
hm

használsz hajzselét ?
jó ég,nem
szőke vagy ?
néha,néhol

színesben álmodsz ?
azt hiszem

jó segged van ?
nem hiszem

mikor akarod elveszteni a szüzességed ?
ezen már kár gondolkozni

kedvenc női neved ?
Bogi

milyen színű a fürdőköpenyed ?
nincs

voltál valaha szerelmes ?
nem tudom

mi a legrosszabb rémálmod ?
mármint amit megálmodtam? hogy Kínában voltam és nem tudtam kínaiul ők meg angolul nem, és menekülnöm kellett a nácik elől és még pontokat is gyűjteni kellett, hogy vizsgázhassak növénytanból (wtf, hivatalosan sem vagyok normális.)

2.

ha én uralnám a világot,
mindenki mehetne nyaralni jó sokat, olcsó lenne a repülőjegy, valami a skandináv államokra jellemző szociális intézkedések rendszerét vezetném be mindenhol (jesszusom, most tényleg politikai állást foglaltam itt?), igazságosabb lenne az iskola és gyerekközpontúbb, támogatott lenne a sok gyerek vállalása, és a művészeti nevelés.

és lennének valami rendelkezések a roma kérdés megoldására, meg mindenféle társadalmi feszültségcsökkentésre, ha már úgy is ezt tanulom.

1.

találtam egy ilyen 50 napos csoda challenge-et (nem hiszem el, hogy ezt tényleg leírtam), amit most feltétlen el kell kezdenem.


a 20 kedvenc dolgom:
1. lila
2.mozi
3. libri könyváruház
4.eperfagyi
5. a hátsó kert a Balatonon
6. a boroskóla
7. 1987
8. Jane Eyre
9. imdb
10. yahoo answers
11. ebay
12. turkálók
13. bolhapiac
14. legjobb barátnős mulatság
15.biciklis kiruccanás a tápéi puszták körül
16. nikon f3
17. a macska
18. piros keds
19. narancslé
20. nyáriszünet

tegnap a lakótársam/legjobb barátnőm bejött a szobámba és arról kezdett el filozófálni, hogy én tipikusan az az ember vagyok akinek blogolnia kéne, és nem is érti én miért nem blogolok és milyen kár is ez, úgyhogy most blogolok.
meg kell, hogy említsem a nikon f3-at ami idáig csodás, habár még nem hívtam elő egy tekercs filmet sem, és hogy jövő héten ilyenkor már Brüsszelben leszek, és az egész rendkívül izgi.
ja, és van egy Russia epic fail vol2. is! ez arról szól, hogy jelentkeztem egy utazásra a cseh barátnővel együtt ami csak 100 juró volt, és remek időpont, mindketten hihetetlenül örültünk a fejünknek, meg népdal fesztivál meg mittudomén amit akartok, és akkor kiderül, hogy máskor van. mert hoppá, a fesztivál egy héttel hamarabb lesz,így az "event" is. micsoda szakértelem, megáll az eszem, komolyan. mindegy, így legalább marad sok pénzem(kac), meg mulathatok majd az anyukámmal, mert a barátaim úgysem vágynak a társaságomra, vagy csak nyaralnak meg dolgoznak. én meg azzal múlatom az időm, hogy házakat fényképezek,meg flickrt bámulok.

ami pedig a Russia epic fail#1 az volt, amikor Samuel kiugrott az ablakon, és ott aludtunk Marthe-val kb 5 méterre ettől az egésztől és nem ébredtünk fel semmire. nem tudom mióta vagyok ilyen bénítóan őszinte itt, de ez az eset életem egyik olyan fokon horrorisztikus epizódja, hogy inkább nem is mondom el senkinek, mert az emberek erre nem tudnak mit reagálni, annyira rettenet az egész. mármint, az ember tudja, hogy ez benne van a pakliban, de nyilván, nem akar erre gondolni, és elég kicsi az esélye. egyébként meglep, hogy nem lett valami nagy hír/flagship project belőle, a rotarynál meg mindig drogozó ifjakon megy a szörnyülködés. nyilván, ott apám korú emberek vannak az elnökségben, meg jólszituált értelmiségi nyugdíjasok, és nem néhány 25 éves.

most megyek, hallgatok Parov Stelart meg eszem mexikói konzervet, mert én olyan ínyenc vagyok, hogy a kedvenc étkezéssel kapcsolatos szavam csak a gurmé lehet, természetesen.

a bajokban az a legrosszabb, hogy túl szörnyűek ahhoz, hogy elkezdjek beszélni róluk.

most meg az van, hogy megmásíthatatlanul itt van a nyár, esély sincs a menekvésre, és én ma még csak nem is partiztam. és kocsmázás helyett is elmentem a turkálóba, ahol csak rettenetesen alternatív lányok voltak, akik úgy tesznek mintha nem érdekelné őket mi van rajtuk,pedig nagyon is tudatában vannak a dolgoknak, meg rokkantnyugdíjas nénik akik átkozzák a piacgazdaságot és Rákosiról beszélnek.
hogy a vizsgámat is megemlítsem, olyan volt,hogy amikor leültem a tanár elé a székre, az volt a fő gondolatom, hogy kész vége ennyi , megbuktam, aztán mikor kérdezni kezdett mindent tudtam. nem vicc.
2 hét múlva ilyenkor már Brüsszelben leszek, micsoda mulatságnak ígérkezik ez a nyár.

Mi az aktuális mániád?
hmpf. yahoo answers

Mi a legfurcsább mániád?
ő... izé. túl sok van.

Mit viselsz ma?
pizsamát. na jó, volt ma rajtam egy csíkos póló meg egy ilyen khaki zöld szoknya is, meg a barna pántos szandál, ami már évek óta.

Mit ebédeltél?
paradicsomos gombócot

Mi volt az utolsó dolog, amit vettél?
fagyi

Mit gondolsz arról az emberről, aki bejelölt téged?
mármint facebookon? kedves tőle.

Mi nélkülözhetetlen számodra nyáron?
birkenstock, utikönyv

Melyik a kedvenc ruhadarabod a saját szekrényedből?
most épp a kék sort, és a csíkos póló, mert az olyan mintha épp Párizsban lennék. amúgy még a fekete kardigán és a mustárszínű, meg az all stars cipőm.

Mi számodra az álom-munka?
utikönyvíró szociológus antropológus újságíró, 4azegyben.
Mi a kedvenc magazinod?
National Geographic travel meg a Nők Lapja
Mutasd be a saját stílusodat.
hm. van blúzom és némelyik virágos, és tornacipőm, és farmerom, és tűzzomác a fülbevalóm, és a szoknyám olyan egyszerű meg a pólóm is, el vagyok késve, és megy Edward Sharp és a magnetic zeros vagy a Kings of leon most épp.

Mit szándékozol ez után csinálni?
alszom

Három stílustipp, ami nálad mindig beválik.
az igazi midnig jobb a műnél,ha épp hajról műkörömről vagy szempilláról van szó, de ez lopott luis vúttonra is igaz, teljesen azonos színű öltözetet igyekezzünk kerülni, ugyan úgy mint a kosztüm futócipő párosítást.
Mire vagy büszke?
nem tudom. ja de. tudok angolul egészen folyékonyan, ami nem hangzik nagy cuccnak amíg nem hallja meg az ember a cukrászlányt angolul beszélni a faluban.

Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
hm. a szobám ablakából a Gellért-hegyet részben és a házakat a nappaliból meg a Sas-hegyet és egy fényreklámot, és házakat.

Mi a kedvenc színed?
lila

Mi a gyengeséged?
félek

Milyen állat lennél?
nyúl

Mit szeretnél megtanulni csinálni?
oroszul,spanyolul meg írni.

Mi az, amit sosem akarsz, hogy megtörténjen az életedben?
hogy elválok.

Mi van az éjjeli szekrényeden?
egy kézkrém, telefon meg kacatok

Mi volt a kedvenc gyerekkönyved?
Manófalvi Manók

Mi akartál lenni gyerekkorodban?
professzor (nem vicc!)

Miről álmodtál múlt éjjel?
a fiúról,aki megemlítődött a körülmetélés kapcsán (no comment)

Mire szeretnéd rátenni a kezed jelenleg?
egy ilyen szandálra

Mi nélkülözhetetlen számodra jelenleg?
alvás

Milyen ízű tea a kedvenced?
earl grey (hello, koffein!)

Mit vársz?
az utazást, hogy kész legyen a vizsga és a napszemüveget.

mintha kifogyott volna a tinta, de minimum mintha elfogytak volna a szavak.
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.

viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.

és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.

no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4

film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)

mintha nem lennék igazi,mintha ez sem lenne igazi.
vagy őszinte.

Samara, remélem találkozunk egyszer!

néha olyan érzésem van, mintha Magyarország sok különálló világból állna, és mintha ezek a világok olyan távol, fényévekre lennének egymástól, talán mintha nem is lenne közük egymáshoz, mintha csak elszenvednék, hogy Magyarországot alkotnák.
mert ma, amikor mentem az Arany János utcán, minden olyan másnak tűnt, annyival szebbnek és érdekesebbnek, mintha az embernek az élete is annyival érdekesebb és nyitottabb lenne ha a Szabadság téren ül, mintha a Borároson. és mintha az emberek is mások lennének, máshonnan jönnének, máshogy nőttek volna fel, vagy nem is tudom, mintha egyszerűen nem is annak a Magyarországnak a polgárai lennének, ahol vannak, akik havi 10ezer vagy még kevesebb egyfőre eső jövedelemből élnek és ahol a lakosság 30%-a vagy hogy hosszú ideje tartó szegénységben, sőt talán a szegénységi küszöbb alatt élnek, mintha más bolygón élnének, mintha az arcukra lenne írva, hogy tudomásom sincs az egészről, nem tudok róla semmit és nem is akarok
és én milyen jogon hiszem azt, hogy a szerencsés maradék tagja lehetek?
én belefáradtam ebbe, kedves Magyarország.

nem tudok mit kezdeni a társasági életeddel, a társasági életemmel(ami nincs,kac.) hogy mindig oda viszel mindenhova és van sok nevetés meg mulatság, és ha szerencsém van még bor is jut, vagy kakaóscsiga, és én akkor azt gondolom egy pillanatra, hogy szeretek itt lenni és az élet szép, de aztán mikor mindenki hazamegy és csak az egy kislány marad, akivel még csak barátságféltékenység sincs, na és akkor amikor vissza jövök a szobába hirtelen csend lesz és nem tudja tudjátok mit mondjatok ami elég publikus ahhoz, hogy én is hallhassam,
no és akkor ilyenkor érzem magam extrakirekesztettnek.

és amikor hazamegyünk, vagy hazajössz és hallgatom a lelkendező sztorijaidat, és amikor észre sem veszed, hogy csak hümmögök fél órája, mert nincs kedvem semmi lelkesítőt mondani,mert nekem van szükségem lelkesítésre, most az egyszer
meg hát, élcelődni se akarok,mert én ugye csak azt tudom, továbbá kicsit angolul és ide firkálni.

persze, nem tudom,miért hasonlítom magad hozzád, hozzád, akit mindenki szeret,aki mindig vidám és mindig nevet,mindenkit drágának szólít, én aki kussban ül a sarokban, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet von magára, és aztán mikor megszólal mindenki nevet rajta, és megleőpdnek amikor fél óra után rájönnek hogy értek németül.

hajnalban már nem történik semmi jó.

bemutatom lakóközösségünk új tagjait, Irmát a mósogatógépet, Igort a sütőt, és Lajost a hűtőt, aki igazából golfoktató is, Igor meg egy forróvérű latin, ha már. értitek. ja és nincs kedvem tanulni,mert a lakótársam olyan jót mulat a társaságával hogy hű és még bor is van nekem meg vizsgám.


francba.

kár ezt a szép nyarat elrontani ezzel a vizsgaidőszakkal.


úgy értem, tényleg olyan szép. olyan langyos meleg van mindig, és hallom esténként a szomszéd tévéjét, és most fűillat van, mert a szomszéd kertben valahol füvet nyírnak, meg ilyen szokásos bágyadtan süt a nap.
és most el fogom sütni azt a szokásos és unott klisét, hogy milyen gyorsan telik az idő. és nem csak azért mert van holnap egy kellemetlen vizsgám, és kezdek komolyan pánikolni, vagy azért mert tegnap felfedeztem, hogy van egy őszhajszálam.
nem vicc.
idáig is sokszor rettegtem ettől, de aztán mindig olybá látszott, hogy az "csak" szőke, de ez most nem. ez most tényleg ősz. nem nagy dolog, persze, értem én, de akkor is sokk szerű. mármint hogy hamarabb van ősz hajam mint diplomám?! mi ez már?
de egyébként az idő telését illetően azt akartam megjegyezni, hogy az internet egy olyan hatalmas és végtelenül csodálatos dolog, és annyi minden okos és szép dolog van rajta, utazások meg munkák meg iskolák, ahova és mind el szeretnék menni, de nem tudok mert kevés az idő, és kufut a lábam alól a talaj meg az élet is és ráncos öregasszony leszek, akinek nincs családja vagy semmije és senkije, még otthona se.
hát ettől félek én.

Tenerife, óó.
imádom ezeket a hangyányit müanyag színeket,annyira csöpögős, hogy az már jó.

van ez az egy tárgyam,amit elsőnek vettem fel a vizsgáim közt, mert én a naív (igen,az vagyok) azt hittem könnyű lesz.
hát persze. ma voltam másodszorra, mindenki csak nézett mikor kiadta a lapokat, hogy ez mi a frász? aztán bejött a szépszeműfiú valami nevetséges 20 perc késéssel, és a tanár csak nézett, hogy most mi van fiam, tényleg ennyit késik fiam?
azért elég szánalmas, hogy csak annak lesz meg ez a vizsga akinek van iphoneja/blackberryje, vagy valami hasnló ketyeréje.

Tenerife

patetikus poszt, én szóltam.



most viszont az a baj, hogy az előbb megettem egy gigantikus tál somlóit (igen, ami egy vagyonba kerül a Don Pepénél-amúgy meg kell mondjam, ez a Don pepe regisztráció nem volt egy jó befektetés. mármint, mióta van, azóta elég csak kajára gondolni, és már halljuk is a futárfiú csöngetését, a.k.a. HÁJ) és mégis éhes vagyok. illetve, azóta vagyok éhes.

nem tudom, meséltem-e már a bácsiról, aki korrepetált spss-ből. a bácsi,aki akkora lakásban lakik, hogy nem látod a végét, és mégis a lehető legkisebb szobában tanít, a bácsi,akinek még a wordje is lopott, és a bácsi,aki olyan ronda, hogy esküszöm, nem merek ránézni. a szemüvegének olyan dioptriája van, hogy nem látszik a szeme, és amikor kinyit valami mappát a gépén, akkor mindig felugrik egy társkereső hirdetés vagy egy szexoldal, de minimum az a szó, hogy "pussy" benne lesz a mappában.
nos, ez a bácsi elkezdett beszélni a nemesi származásáról, és arról, hogy hogyan használta ifjonc korában azt a szót, hogy "szervíroz", majd mikor elsütöttem azt a remek mondatot, hogy én hiszek a meritokratikus társadalomban, de minimum egyetértek vele. (ekkor a bácsinak mintha furán rándult volna az arca.)én viszont, meg kell mondjam, rettenetesen tisztelem azokat, úgymond sikeresebbek, tanultabbak lesznek mint a szüleik. tulajdonképpen részben mert én kifejezetten nem vagyok ilyen, kivéve pesze, ha Phd kölök leszek. mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenféle nagyravágyó, már már naív hiúábrándjai vannak, miközben nem képes megcsinálni a vizsgáit, bukdácsolok össze-vissza, mert megtehetem, hogy ne szeressem az egészet, és persze, hogy rettenetesen örülök annak, hogy nem csak hogy járhatok egyetemre, de jó egyetemre járhatok. és mégis, nem tudom, hova tartok, nem tudom, mi lesz ebből, mind arra panaszkodunk, hogy nem tudjuk mi lesz a szakdoga meg a diploma után, hogy haszontalan az egész, hogy a lehetőségeink is haszontalanok.
én meg elhatároztam mindenféle további szakokat, képzéseket, utazásokat és táborokat, van mindenféle ambíció is valahol a polc legtetején, és mégis, annyira távolinak tűnik ez az egész, elképzelésem sincs arról, hogy kezdjem el, főleg erről nincs, és mintha olyan hosszú lenne az út, amit meg kell tennem addig, amíg elvileg elérem amit akarok.
tudom, tudom, olyan rettenetesen türelmetlen vagyok. tudom, hogy mindenkinek el kellett kezdeni egyszer, senki nem lesz rögtön sztár kivéve persze Britneyt, de nekem nincsenek ilyen jellegű ambícióim... szóval mindig amikor megnézem egy sikeres ember honlapját, mindig megesz a fene, hogy én mikor fogom ennyire vinni, aztán persze eszembe jut, hogy ez az ember 20 évvel hamarabb kezdte mint én. és még a gyomrom is annyiszor elszorul, hogy mi van ha nem sikerül, mi van ha nem fog menni, ha minden teljesen más lesz, mint ahogy most elképzeltem.
kellene egy B terv.
kár hogy nem akarok.


hm.
no de mi, bloggerek , miért nem tartjuk úgy általánosságban álszentnek magunkat? hogy nem húzta le a redönyt az egész "blogipar" már évekkel ezelőtt?? úgy értem, annyira álszent az egész, ha jobban meggondolom. meggondoljuk. mindenki írogat, és teszi magát, mintha érdekes/izgalmas/különleges lenne az élete. mintha annyi minden történne, és annyira jó benyomást tenne az olvasókra, vagy mindenki annyira jófejnek kezdené tartani, csak mert megírja, hogyan ment nyaralni, felelt ötösre a vizsgáján, vásárolt új ruhákat, és mennyire kezelhetetlen a reggeli bénázása. és mi,olvasók, azt hisszük, hogy ettől már ismerjük. mintha ezek fontos dolgok lennének. mikor nem is. mindig arra gondolok, mi van a blog mögött, amit éppen olvasok, mit érzett az írója, mit mondott este az anyjának amikor felhívta, és mi volt a képeslapon amit a barátai küldtek Ibizáról vagy hasonló.
és szerintem, az igazán személyes fontos és izgi dolgokat mi mind elhallgatjuk, félretesszük, átalakítjuk, csak hogy szalonképes, akarom mondani, blog képes legyen.
olyan érzésem van, mintha hazudnék. nem csak neked, nektek, de magamnak is.

annyira előhozza a magyarságtudatomat* amikor a Vásárcsarnokban Tisza cipős amerikaiakkal találom szembe magam a péknél, és amikor külföldiek a Magyarországon készült fotóikat teszik mindenhova az interneten.


*meg a büszkeséget is tán

mintha az egész világ egy nagy kép lenne, meg egy nagy fényképezőgép, és mintha mindenki ugyanazt akarná, csodafotós, író vagy dizájner lenni, és mintha foggal körömmel kapaszkodna a már majdnem elment szekérre
és akkor még vannak azok is akik nem merik, mert nem hiszik magukat elég jónak, nem tudják hogy kezdjék el, vagy hasonló, pedig lehet hogy ők valójában sokkal jobbak.

1. Melltartóban alszol?
nem, nincs mellem.

2. Zokniban alszol?
nem

3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?
egyedül
4. Szereted a drámát?
nem kifejezetten, bár Örkénytől a Macskajátékot mondjuk igen.

5. Lányos lány vagy?
nem is tudom. cicalánynak nem tartom magam, de szeretem a csipkét meg a hímzést,meg a lilát

6. Kit öleltél meg utoljára?
a legjobb barátnőt

7. Kicsi vagy nagy táska?
bőrönd,mert akkor utazunk.
najó nem, nagy.

8. Alacsony vagy?
172 az alacsony?

9. Szeretsz most valakit?
szerelemet értünk ezen? akkor nem hiszem,de a gyermeki vonzalmaz megkonckáztatom.

10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?
nincs,ahhoz túl fantáziátlan vagyok

11. Zavar, ha piszkos a zoknid?
igazából úgy március óta nem hordok, csak ha nagyon esik az eső. a zoknim meg mindig koszos, mert mezitláb járok a kertbe is.

12. Önteltnek tartod magad?
nem igazán, de azért van akinél jobbnak tartom magam, ez baj?
13. Beöltözöl Halloweenkor?
nem szoktam helovínozni.

14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?
a lábujjaimat ilyen furán szét tudom tárni, de csak a bal lábamon.

15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?
a Don partja?

16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt huszonnégy órában?
még a végén kiderülnéne valami csúnya rólam, ha erre válaszolnék.

17. Pletykálnak rólad valamit?
biztos.

18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?
nem hiszem

19. Milyen színű melltartó van rajtad?
fekete

20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?
nem is tudom. fiútól függ, de általánosságban a sötét hajúak.

21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?
legyen okos, beszéljen sokat, és keltsen olyan érzést, hogy olyan mint én.

22. Van most legjobb barátod?
van

23. Összetört már a szíved valaha?
egy kicsit.

24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?
igen, de aztán eszembe jutott, hogy az fáj.

25. Elégedett vagy az életeddel?
összességében szinte már igen, de azért nem teljesen.

26. Csábították el már tőled a fiúdat?
ó nem.

27. Ugrottál már ruhástul medencébe?
nem, konformista vagyok

28. Inkább fiú- vagy lánybarátaid vannak?
lányok

29. Pofoztál már meg srácot?
jaj dehogyis

30. Mitől félsz a leginkább?
hogy egyedül maradok és a fejemre esik egy csillár

31. Sírtad már magad álomba?
igen

32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy se tudtál kirázni valakit a fejedből?
volt, de aztán elmúlt

33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is meg fog?
nem akarok ezen gondolkozni, lelépek mielőtt megcsalhat

34. Kívántad már valaha, bárcsak híres lennél?
jaj nem

35. Hiányzik most valaki?
igen

furcsa úgy ülni valakivel szemben, kb. 1 méterre tőle, és hallgatni amint csillogó szemmel magyaráz valamiről, hogy alig ismeritek egymást, és te mégis tudod a legnagyobb titkát, és esküszöm, én szégyenlem magam, pedig nem is én akartam tudni, hanem csak úgy megtudtam... már ha lehet ezt mondani. azt hittem, hogy jól tudom kezelni, de mostanában nem annyira, semennyire. nekem olyan érzésem van, mintha megcsalnám ezt a kislányt, vagy mintha átverném, pedig én ezt soha nem akarnám, hogy ártanék én valakinek, aki nem teszi bele a kanalat amivel a teáját kavarta a cukortartóba, hogy a cukor ne ragadjon*? hát hogy? mindig félek, hogy elkotyogom, mindig meggondolom, meg kell gondolnom, hogy mit mondjak, és olyan érzésem van, mintha korlátolt önmagam lennék, mintha a tudatom valamilyen része állandóan készen kellene, hogy álljon, vagy lebegjen felettem, mind Demoklesz kardja, vagy nem is tudom.
és tudod, az is fárasztó nekem, hogy az emberek sokszor annyira másnak akarnak látszani, mint amilyenek. miért hazudja mindenki azt, hogy egy délután alatt megtanul 200 oldalt, és miért akar mindenki rettentően népszerűnek és szociálisnak látszani?
én meg sokszor hülyén érzem magam,mert nem próbálok meg hazduni magamról, ill. próbálok nem hazudni magamról, arról, hogy nincs időm olvasni annyit amennyit szeretnék, hogy alig hordok festéket, hogy vagy 1 éve nem fésülködtem, turkálóban vettem a ruhámat a felezőre, néha Rihannát hallgatok, és igazán csak arra gondolok mikor lesz már itt a Nikon f3 és mikor mehetek Szerencsre, és hogy lusta vagyok meg demotivált, sajnálom de igaz, mindenki az ellenkezőjét hiszi, szeretné hinni, de nem, nem motivált semmi az utóbbi napokban, csak reggel négykor az utolsó pillanat.

mostanában mindig a legjobb barátnőm társaságával járok mulatni, szeretem, szeretném azt hinni, hogy egyszer az én barátaim is lesznek, és mindig fáj hazamenni, és hallgatni, hogy a fiú mit mondott, hogy összeért a térdünk, és hogy milyen csillogó szemmel nézett. azért fáj, mert én ezeket a dolgaimat nem merem, nem merném soha kimondani, mert nem szeretem bevallani még magamnak sem, hogy én ilyenekre gondolok (mert amúgy mindig bűntudatom lesz)
és mert nekem nincsenek ilyen csoporttársaim, és egy kicsit sem vágyom a társaságukra.

meg most volt egy igazán nevetségesen könnyű vizsgám és én mégis elrontottam, és nyilván most romlik el a váltó a villamoson, úgyhogy a Gellért térről futottam az iskoláig, és még így is majdnem el is késtem. és a legrosszabb helyre bírtam leülni, ahol még biztosra se lehet menni az ötöst/négyest illetően. viszont komolyan gondolkodom azon, hogy veszek egy iphonet, vagy valami hasonló dolgot egy ilyen helyett (ha nem próbálnám tagadni a sznobságom, márpedig miért is vetemednék ilyesmire, akkor bevallanám, hogy nekem időtlen idők óta ez kell )


*tündérpofa



p.s.:vajon bekerülök egyszer azon kiváltságosok körébe akik olvashatják az annalightot?
ójaj.

sokszor nem tudom elviselni amikor szembesítenek saját magammal. mármint amikor elkezdek kritizálni valakit, vagy olyasmit mondok rá, ami esetlegesen ha bevallja magának az ember akkor kompromitáló lehet,
amikor meg rájövök, vagy netán ráébresztenek, hogy én ugyan ezt csinálom,akkor az mindig olyan nagy arcul csapás.

viszont csütörtökön mulattam a tájépítészekkel, és az jó volt, visítva nevettünk ittunk sört, meg boroskólát, meg jégert* egy rakás bácsi közt, aztán meg hazafelé elkezdtem az őszinteségi rohamomat meg a sírógörcsöt, és akkor rájöttem, hogy a dolgaim nem úgy mennek ahogy szeretném.


*nem volt olyan sok, mint amilyennek hangzik


ez meg túl jó ahhoz, hogy ne osszam meg:

az ilyen fajta fotók amúgy egyáltalán nem én vagyok.

na de miért pont a közgáz?

ez olyan szomorú

már biztosan mindenki a körmét rágta, hogy olvashassa a legújabb élménybeszámolóm,hha.*
mellesleg, nem tudom mi van velem.holnap angol "szaknyelv" zh lesz, és én még alig tanultam valamit, nem tudok rá figyelni, unalmas már az egész, és nem érdekel, hogy mi az az NGO, meg Marx 633. teóriája, meg semmi ilyesmi. meg kell mondjam, tökéletesre fejlesztettem a képességemet az óra végén való kirohanást illetően, nagyjából 3 embert leszámítva meg sem próbálok beszélgetést kezdeményezni, és újabban könyvet is hordok magamnál.
én már csak a mamára **nikon f3-ra gondolok, meg hogy melyik filmet fogom megvenni (az amazon.comon hogy kerül fele annyiba mint a digitcamnél??) és hogy milyen jó lesz nyáron elmenni Szerencsre, bár kicsit félek,mert sok idegen lesz, ill. csak idegen lesz, de most még ez sem lomboz le, mert ott lesz a fényképezőgép, meg nyár és szandál, és ha akarom felhívom az anyukám hogy vigyen haza (:DD) akarommondani lelépek.
továbbá azon gondolkodom néha, hogy a szemkontaktus jelent-e valamit, vagy csak képzelem az egészet, de ha mégsem, akkor mit jelent. meg hogy vajon miért keresné az én szemem bárki is.
tegnap kicsit ideges voltam, mert véletlen licitáltam egy fényképezőgépre amin az egyik redőny nem működött, de a másik igen ami a lencsénél van*** de hála az égnek másé lett.
egy régen nem látott barátnővel meg újra kapcsolatot tartunk, vagy hogy mondjam ezt, nem értem az újrakezdett dolgokra miért mondják, hogy olyan mint a tegnapi hamburger. még vásárolni is elmentünk, és azt mondta beképzelt lettem mikor egyetemre mentem, de most már megint nem vagyok különösebben az.
a többiek biztos már cenen mulatnak, mert it cen happen és olyan az egész egyetem környéke, mintha a Sóházat berakták volna a ZP-be, hangzavar van, meg a Redbull is jónak látja mindenhova oda tenni magát, és sok a kiabáló pirospólós ifjonc, akik olyan komolyan veszik magukat, hogy megijedek, de azért tisztelem őket, mert az utolsó előtti héten mindenki nagyban tanul, ők meg még dolgoznak is gondolom a semmiért meg ingyen cen jegyért.


*ez tényleg olyan irónikus, mint amilyennek hangzik.
**jó,persze rá is
***nekem csak 5 perc ideges gondolkodás után esett le, hogy ennek a fényképezőgépnek csak 1 zárja van. elvörösödtem, tudom tudom.

mindent szeretnék és most azonnal, haladék nélkül, ezért mint ahogy az lenni szokott semmit sem kapok meg, vagy ha mégis, akkor nem eléggé.
ha biztosítana róla valaki, hogy egyszer meglesz, minden sokkal jobb lenne, még várni is hajlandó lennék, miért nem lehet ilyen az élet?
de talán lehet, hogy jobb is, hogy nem tudom mi vár rám.