mintha kifogyott volna a tinta, de minimum mintha elfogytak volna a szavak.
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.

viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.

és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.

no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4

film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)