2020. október 22.

kis ünnepnapi insomnia

Ez a blogtóber jól meghalt, de azért írok valamit, nocsak.


Pont megjött, szerencsére megint (lol) elfelejtettem, hogy megvettem az intim kelyhet, de nem is erről lesz szó, hanem, hogy jól hormonbevásároltam minden vackot, aztán megettem két gluténmentes minipizzát, amitől valahogy nem lettem rosszul, annak ellenére, hogy miközben sült megittam egy fél mizó kakaót. Aztán még ettem két tiramisus joghurtot, egy túrórudit és a maradék kakaót is megittam, és most a cukortól szerintem a héten már nem fogok aludni. 

Nem baj, legalább korosdónak fogok látszódni...?Úgy tűnik ugyanis, hogy a jövő héten lesz egy randim egy férfival, gyerekek, egy igazi felnőtt férfi, aki egy csomó évvel idősebb nálam. Ilyenkor mit kell csinálni? Fabian olyan egyszerű volt, olyan tökéletesen modoros millenial élmény volt még az is, ahogy külön ledarált kétféle kávét és összekeverte a szarvasiban, meg nem kellett felnőttnek lennem, most meg...? Az az ösztönöm, hogy garbót vegyek fel, mert nekem bizisten nagyobb a tokám, mint ennek a fickónak. Meg hogy majd arra fogok koncentrálni, hogy ne tegyem a táskám keresztbe a vállamon, mert a felnőttek csak úgy a vállukon hordják. Ez a képzetem a felnőttekről. Meg hogy nem tudom, milyen cipőt kell felvennem. A ruháim többségéhez a lila reebok cipőm szeretem felvenni, csak úgy, mert ez jó ötletnek tűnik, bár igazából van barna, zöld és fekete loaferem is, de azt felvehetem szoknyával? Nem csak a titkárnők járnak úgy? 

A legutóbbi majom fiú azt mondta, hogy nem öltözöm valami trendin (amúgy nem így mondta, de ez volt a lényege), és sajnos nem voltam olyan nagyképű rátermett, hogy azt válaszoljam, hogy nem trendi akartam lenni, hanem stílusos, de mindegy, lehet, hogy ez már veszett fejsze nyele. Csak most olyan bénának érzem magam, pedig én úgy szeretem a ruháimat. 

Az is van még, hogy ez a férfi nem olyan szép. Még sosem randiztam olyasvalakivel, akit nem találok szépnek, de őt nem annyira találom annak. Tudom, hogy nem ez a fontos, de mint minden szorongó szerencsétlen, akit jobban foglalkoztat idegenek véleménye mint a sajátja, azon kell aggódnom, hogy mit gondolnak majd az emberek? Nem vagyok elég szép ahhoz, hogy azt gondolják, hogy biztos csak azért randizok vele, mert van egy rakás pénze (persze nem is tudom, hogy van-e), szóval ezen talán nem kell aggódnom, de olyan kényelmetlenül érzem magam.... valamiért. Lehet, hogy most mégis elfáradtam, mert nem tudom megfogalmazni.  

2020. október 10.

egy kis énblog(poszt)

 Vagyis megpróbálom.

Olyan ritkán kezdek nagy Í-vel mondatokat, hogy kb el is felejtettem, hogy milyen kényelmetlen. Mint amikor érettségi előtt mindenki elkezdte gépelve beadni az esszéket, kivéve engem, mert emlékszem olyan kényelmetlennek éreztem legépelni a vacak kis esszéimet, ezért az összes úgy nézett ki, mint egy elsősé: folyóirás, sorvezető (mikor vettetek, sőt, használtatok utoljára sorvezetőt? nekem állandóan volt egy az irodalom könyvemben)

Szóval Ilonka kifejezte afelőli* sajnálatát, hogy senki nem blogol hétköznapi dolgokról (amúgy szerintem vannak akik igen, csak lehet, hogy nem ismerjük a blogjaikat? Dolly kommentelői közt felfedeztem párat, tök jó), én meg nem értek semmit ehhez a műfajhoz, de most megpróbálom. 

Egyrészt az van, hogy túrórudit uzsonnáztam banánnal, ami egy annyira váratlanul jó kombináció amennyire nem gurmé, viszont most bármire késznek érzem magam. Másrészt most olvasom ezt a Rumbarumbamm- Ez egy kibaszott karanténnapló című könyvet, ami egy énblogból lett amit kiadott a Libri, és egyszerűen ANNYIRA VICCES, hogy egyfolytában azt kívánom, hogy legyünk már barátok a szerzővel. 

Harmadrészt pedig, olyan gyalázatosan meg vagyok/voltam fázva az utóbbi két hétben, hogy én ilyet még nem is pipáltam, gyakorlatilag nem mentem sehova, kivéve a boltba néha, szóval ez most egy kicsit karantén szerű szituáció, úgy tehetünk, mintha (de inkább ne), és akkor lássuk, mit tudok kihozni két hétből, amikor jóformán nem csináltam semmit. Tegnap elmentem mondjuk a Rossmannba mert volt kupon kb mindenre, szóval vettem mosogatógép tablettát meg mindent és még betétet is, mert elfelejtettem, hogy pár hete vettem egy intim kelyhet. Továbbá valami konzervatív neveltetésű és prűd 17 éves módjára nehezemre esik nem heherészni azon, hogy még óvszerre meg síkosítóra is volt kupon, nem mintha elég izgalmas lenne az életem ahhoz, hogy bármelyiket is megvegyem. 

Hülyeségeken is gondolkodom amúgy, mint hogy ki az idegesítőbb, Dóri, amit ledarálja a Meseországot, vagy a Chloe knows youtuber Dóri, mondjuk ő legalább szép. Anyám azon nyérvogott a karantén alatt többször is, hogy milyen sovány már ez a Tokár Tomi, hát nem etetik otthon? Ami valahogy olyan vicces, mondjuk engem sokkal jobban foglalkoztat, hogy ennek a lánynak az összes megnyilvánulása olyan.... butus..? Nem is tudom, pedig amúgy nem igazságos, hogy most kiemelek egyet a sok millió youtuber közül aki nem olyan okos, de ez az ultra idegesítő trend jutott eszembe róla, hogy márkanév. Felugrott valami instagram poszt, amin egy hátizsák van rajta, ami abból áll, hogy mindenhova rá van írva, hogy Calvin Klein. És egy rakás másik embernek van felírva a cipőjére mindenhova, hogy DKNY vagy Michael Kors vagy nem tudom, és mivel én annyival erkölcsileg felettük állok (nem) annyira irritálóan rondának látom és csórónak is érzem magam, pedig az unokahúgom pasijának az Armani Exchange papucsa leértékelve csak 16 ezer volt, mekkora parasztvakítás, erre azt hisszük, hogy dizájner. Ugyanakkor meg, ki vesz 16 ezerért egy hülye gumipapucsot? Miért nem toltam oda a képem a Lidl-be és vettem neki egy Lidliset, ahogy terveztem, az csak 3000 és LIDL! És az a műanyag is addig tart, hogy még az ükunokám is hordhatja majd.

Visszakanyarodván a napi eseményekhez, tegnap egy akkora pók mászott ki a nadrágom szárából a fürdőszobában (nem volt rajtam, hanem korábban a kád szélére letettem amikor hazajöttem), hogy kész lettem volna bezárni oda a pókokat napokra, hátha éhen halnak két nap után. Fél nap után nem volt semmi, csak két nagy pókháló, szóval most már csak azt remélem, hogy nem másznak ki a pórszívóból.... bele a cipőimbe. Idén amúgy extrém sok pók volt mindenhol, de különösen nálunk a Balatonon, és volt olyan, hogy elhúztam a függönyt és kiesett belőle két pók. Az mondjuk borzasztó volt.  Aztán meg volt az az eset is, amikor apa ült szintén a Balcsin az elsötétített nappaliban (nem tudom miért van ez a creepy esti hobbija, hogy csak ül a sötétben a teraszon vagy a kanapén és így... gondolkodik...? Nem értem) és akkor a függönyök közt bedugja a fejét a szobába egy róka. Én az emeleten voltam, és csak annyit hallottam hirtelen, hogy sicc (haha) meg mész innen, és amikor kinéztem, akkor tényleg ott futott a ház előtt egy róka. Úgy értem, nagy róka, volt tök szép lompos farka meg minden. Aztán pár nap múlva anya felhívott, hogy szerinte amúgy ez nem is róka volt, hanem aranysakál, és hogy szerinte a Toldiban is a nádasban aranysakál van, nem is róka, és ott Arany János félreinformálódott. Hát, akkor még nem volt google chrome, mit csináljon? Egyszer meg egy nyest futott a kocsink tetején és dübögött össze vissza, az legalább elég vicces volt. Legalábbis innen, a harmadik emeletről. 

Az a napi eseemény van még, hogy holnap el fogok menni Szegedre a szüleimmel, ahol nem voltam már kb május óta, és az jó lesz remélem. Mármint szép ősz van meg mindnen, és az egyik barátnőmék elköltöztek egy új lakásba szóval majd oda is meghívathatom magam, meg orvoshoz is fogok menni és fogászatra is, csupa fun. Van egy lyukas fogam, amit be kell tömetnem, mert képzeljétek, lesz fogszabályzóm. Amúgy állítólag nem állnak iszonyat szarul a fogaim, de alul szerintem borzasztó, mert az egy dolog, hogy minden össze-vissza áll (habár nem látszik ha mosolygok), de annyira bele megy minden a fogaim közé, hogy egyenesen kellemetlen és azonnal meg kell mosnom meg fogselymeznem, különben fáj az ínyem. 

Ja meg hogy felfedeztem, hogy a Schär glutén mentes margarita pizza finom, csak tenni kell még rá sonkát és nagyon sok parmezánt meg mozzarellát egymásra reszelve, és jaj, az nagyon jó, szerintem vagy fél éve nem ettem pizzát.

*ez az afelől-afféle dolog a legidegesítőbb a világon

2020. október 8.

Közepesen kétségbeejtő

 hogy amikor azt hittem, hogy valamennyire internalizáltam ezeket a testkép pozitív gondolatokat, akkor milyen mértékben nyugalommal tölt el, hogy magamra préseltem a szokottnál eggyel kisebb farmert. Pedig amúgy tudom, hogy sztreccs meg vanity sizing meg minden, de akkor is.  

Egy percig ilyeneket vagyok kénytelen gondolni, hogy: 

  • bejött az élet!
  • most már megfelelő vagyok!
  • bomba alakom van! (hahaha)
  • a kishableány az ükanyám! 
  • most már mindenkinek vonzó leszek! 

HAHAHA. 

Pedig csak nagyobb volt a farmer a szokottnál és véletlen leadtam fél kilót.


A másik meg, hogy egy fiú burkoltan közölte velem tinderen, hogy nem vagyok olyan szép (jó, nem így mondta, hogy nem vagyok olyan szép, már nem tudom pontosan, hogy mit mondott, de kb az volt a lényege, hogy vannak nálam szebbek, meg hogy arra gondolt, hogy én szebb vagyok (??) (Igaz, hogy neki csak a fél arca látható és kiderült, hogy barátnője is van.

De ettől még úgy érzem magam, hogy mintha még a hentes néni is úgy néz ki, mint Kyle Jenner én meg egy rút kiskacsa vagyok.

Túl sértődékeny vagyok, pedig amúgy tudom, hogy átlagos az arcom, bár az átlagosnak talán az is a lényege, hogy nem tragikusan szar, és engem nem is foglalkoztatott különösebben soha ez az egész, meg tudom hogy nem is kellene, hogy valami idegen véleménye számítson az interneten

és mégis, marhára meg vagyok sértődve.


2020. október 5.

még egy nagyon fontos zoknikkal kapcsolatos megfigyelés

 ha felveszem az egyik zoknim, és a másik lábamon nincs semmi (mert mondjuk telefonálok vagy valami) akkor a zoknis lábam is sokkal jobban fázik, mint amikor mindkét lábamon van zokni. amúgy ez biztos, hogy félig  csak illúzió és van rá "tudományos" magyarázat, de akkor is 

szuperérdekes.

2020. október 3.

 Annyi abszurd dologról akartam már írni, de most csak egy dolog jut eszembe, de az állandóan: maszkban egymásnak puszit adó párok. 


(és most hirtelen eszembe jut még a belakatolt jégkrémes hűtő is)

2020. október 2.

ma

Az egyik kedvenc részem az őszben (ha már úgy is mindenki  túlromanticizálja azt a részt, amikor az ember vészesen alul van öltözve és 10 fokos eső meg szél süvít az arcába) amikor először veszek fel melegebb zoknit, azonnal úgy 200%-kal (bár úgy sincs ilyen) nő a komfortérzetem, és olyan, mintha párnákon mászkálnék. 

2020. október 1.

ez akár még egy blogtóber is lehetne

Szóval hétfő óta olyan gyalázatosan meg vagyok fázva, hogy nem is tudom, mikor volt ilyen valaha, ezért nyilván nagyon könnyen megoldható problémákon szorongok mostanában: 

  • az ujgurok sorsa Kínában
  • a homoszexuálisok sorsa úgy mindenhol (meg ez a keresztény és/vagy nacionalista diskurzus)
  • Trump politikája
  • Putyin külpolitikája (Most olvastam A zsarnokságrólt, can you tell? )
  • hogy mi történik a SZFE-n 
Kisebb ívű problémák: 
  • a házunkban nincs takarítónő és világjárvány van
  • a közös képviselő feltehetőleg nem komplett 
  • a biciklim kerekei állandóan lelapulnak 
  • száz éve halogatott közepesen kellemetlen feladatok (főleg ezek) 

Ehhez képest dolgok amiket csináltam: 
  • feküdtem a kanapén
  • feküdtem a kanapén és olvastam 
  • feküdtem a kanapén és netflixet *néztem 
  • felragasztottam a konyhaszekrényre egy csomó élelmiszermoly csapdát (már hármat elkapott!)
  • portalanítottam pár lámpa búrát és az elszívó  meg az ágykeret tetejét 
  • kimostam több hosszú ujjú blúzt amik április óta a szennyes alján vannak, mert félek, hogy össze mosom őket bármivel és tönkre mennek (=a legdrágább kincseim) (tudom tudom) 
*szerencsére nagyon rossz sorozatokat: az egyik a The dutchess, amit ráadásul egy humorista nő írt,viszont annyira abszurd, hogy az teljesen lehangoló, a másik az Easy című, ami jó, csak valahogy mégis... cringe és nem bírom nézni a harmadik meg a Love Life, amiben Anna Kendrick a főszereplő, aki olyan csodálatosan jellegtelen, hogy az már jó, és egy csaj romantikus életéről szól, meg egy kicsit vicces is, de mégis valahogy nem történik benne semmi és azon kaptam magam, hogy a negyedik részre már egyáltalán nem vagyok kíváncsi. (viszont az Enola Holmes-t még mindig nem láttam, bruh.)