2018. február 6.

amiről senki nem szólt (legalábbis nekem)


  • hogy a depresszió nem olyan, hogy minden egyes nap egyformán szar
  • vannak jó napok
  • és vannak rossz napok, amikor egész nap nem akarok semmit csinálni
  • de ez nem olyan, hogy zsíros hajjal fekszem hetekig az ágyamban
  • a menstruációs ciklustól függően eléggé durvulhatnak a tünetek, aka egy hete (vagy több) létezni sincs kedvem)
  • libidóm sincs, és még csak nem is érdekel
  • depresszióról könyveket olvasni iszonyúan rettenetesen megrázó élmény, most elolvastam az Üvegbúrát, kb lehozott az életről, előte egy másik memoárt, meg ennek az Almási Kittinek a szorongásról szóló könyvét.... ki ez a nő mégis? Én őszintébb meg komolyabb könyvet tudnék írni
  • csomó más "trigger" meg hangulatrontó dolog van, normális komoly szépirodalom (amiket általában szeretek)
  • az élet megy tovább
  • vannak más problémák is, az életem nem kapcsol ki csak mert depresszióm van
  • ugyanitt, a normális élet látszatát is külön munka fenntartani
  • jó, igazából egy bizonyos ponton minden nehéz feladatnak tűnik
  • hogy kell másoknak beszélni a depresszióról? én ezt nem tudom, de hogy csináljam, hogy ne nézzenek furának/tartsanak tőlem/ akármi
  • a kávé logikusan nem tesz nagyon jót
  • minden érzelmet olyan élénken élek meg, hogy sokszor nem is tudom mi van

holnap megyek erre a bennalvós rehabilitációs izére, és nyilván be vagyok pánikolva.