2021. március 15.

life's a doozy (covid memoárokba')

 Bődületesen izgalmas az élet, ma az történt, hogy sikerült anélkül beraknom a ruhákat és a mosószert a mosógépbe, hogy a mosószer kifolyt volna a konyhaszekrény ajtajára, és én ezt ma sikernek élem meg. Továbbá szerintem olyan régen nem blogoltam, hogy az előbb csak egy másodpercnyi gondolkodás után fogtam fel, hogy a mosógépet azért húzza alá pirossal, mert nem mósó. De egyébként is, a feminizmus meg a lustaság jegyében nem borotváltam le a lábam kb... ki emlékszik már arra, szóval az egyik nap, amikor törölközőben kijöttem a fürdőből a hajszárítóért, esküszöm meglebbent a lábamon a szőr amikor kinyitottam az ajtót. 

Na jó, beszéljünk izgalmas dolgokról. hahaHA. 

A múlt héten veszekedtem egy influencerrel! Jó, nem, de majdnem. Én nem vagyok valami nagy internet kommenthuszár meg igazságharcos, de ez most valahogy kicsúszott a számon, vagy muszáj volt, nem is tudom. Az volt ugyanis, hogy egy lány, akit amúgy nagyon szeretek követni, mert értelmes és szépek a ruhái, és akkor elkezdett valamit hirdetni a Levis-ről az insta sztorijában, én meg megírtam neki, hogy jó, de amúgy a szlogenjük a kirakaton az, hogy "you're what you wear" (amit pont aznap láttam), és ez szerintem nem olyan pozitív. Szó szerint  ezt a kifejezést használtam, hogy nem annyira pozitív, és szerintem ez nem is őrülten támadó, de mit tudom én mi van mások fejében...? Mert amúgy el se hitte volna nekem, hogy ez a szlogenjük, ha nincs róla egy képem, ami szintén... eh, megkérdőjelezhető. Én azt hiszem ilyen rózsaszín szappanlelkű túlérzékeny ember vagyok, de még nem sokszor történt velem olyan, hogy valaki nekem esik, jobban mondva hát kifejti a véleményét de effektíve nekem esik, hogy így meg úgy. Szerencsére különben nagyjából egyetértek ezzel a lánnyal, mert ez a szlogen egy pozitív kampány része, ami arról szól, hogy újrahasznosított anyagokat használnak a cuccaikhoz meg csökkentik a farmereikhez felhasznált vízmennyiséget(megint csak nem tudom, hogy ez mennyire green washing és mennyire igaz). Csak az a baj, hogy ez a mondat kiragadva úgy, ahogy a kirakaton van, szerintem iszonyat gáz. Biztos azt akarták, hogy az emberek felháborodjanak és gondolkodjanak rajta és aztán megnézzék a honlapjukat, mert van a kirakaton még egy gigantikus QR kód is, csak én mégis úgy érzem, hogy ez túl sok érdeklődést meg kritikus gondolkodást feltételez az átlagos vásárlóról. Amúgy persze fogalmam sincs, hogy milyen az átlagos Levis vásárló, bár az a benyomásom, hogy elég fiatal, trendi, és fontos neki a márkajelzés, vagy legalábbis az, amit képvisel. (laza, de azért "véletlen" roppant stílusos? nem tudom, nem értem a világot eléggé)

Na mindegy, most rossz a szájízem az internettel meg az influenszerekkel kapcsolatban, szerintem ez a lány külön letiltott a levis-es sztorijairól, aztán meg pár szavazós kérdésbe berakta a "kötözködnék" opciót, amitől sértett vagyok és csalódott, hogy ilyen a világ, meg az internet, amiről nekem ennyire fogalmam nincs, hogy ilyen a világ meg az internet, hogy ha valami negatívat kommentálok, akkor az a minimum, hogy letörlik, hát, ő, bocsika....? Nem tudom, milyen influenszer lennék, de viseljétek már jobban az eltérő véleményeket meg a kritikát? 

A másik meg, hogy vannak ezek a középkorú sylist influencerek, akik közül mostanában láttam párat, és színtanácsadással foglalkoznak, meg mindenféle stílus oktatással, és őszintén, nem mindre mondanám ha elmenne mellettem az utcán, hogy ó, ez király, én is ilyen néni akarok lenni. (Pedig amúgy Budán őszintén sok ilyen néni van (és lassan én is néni leszek.... fúj.)) Na mindegy, szóval vannak ezek a nők, akik színtanácsadással foglalkoznak,  és biztos, hogy van, akinek az a vágya, hogy tudja melyik fajta neonzöld jó az arcához 50 évesen vagy akármikor, vagy milyen színű rúzst kéne hordania, de én ezt a fajta szakértelmet sajnos nem annyira érzem magaménak. Jobban mondva, lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert viszonylag fiatal vagyok, ránctalan, és nem annyira okoz tragédiát, ha fekete van rajtam, de én olyan színeket szeretnék hordani, amik tetszenek, nem olyanokat, amik állítólag, egy másik ember szerint jól állnak nekem. Bocsi, szerintem ez nem megy, habár gondolom részben azért nem, mert nem annyira szeretem a színeket. 

Aztán annyi volt még, hogy vagy egy hónapja, vagy mit tudom én, szóval akkor átmentem az unokahúgomhoz meg egy barátnőnkhöz társasozni délután, és olyan fárasztó volt. Ott volt még egy barátnőjük, akivel nincsenek is annyira jóban (asszem...? állítólag....? nem értem amúgy) meg ennek a csajnak egy barátja, akit egy korábbi buliról vagy nem tudom honnan ismerünk. Persze felmerül, hogy minek megyek oda, ha ott lesz ez a csaj, meg ez a fiú, akiket nem különösebben (=egyáltalán nem) kedvelek, de értitek, az elmúlt egy évből vagy öt hónapot a szüleimmel laktam/töltöttem, mostanában meg egyedül, ami egyáltalán nem olyan rossz, mint gondoltam, de valahogy emlékeztetnem kell magam arra is időnként, hogy képes vagyok emberi interakciókra, meg ez az egész élet dolog nem csak a fejemben van, volt, hogy még létezem, jesszusmaris. Momentán amúgy lassan társasági életnek tűnik, ha a szomszéd nővel beszélek öt mondatot, és ez így nem folytatódhat. Különben ma  szerintem ki vagyok öltözve, mert hajcsat volt a hajamban, és szintén a hajam szépen lógott ki a sapkám alól, miközben a boltba mentem. A covid különben ilyen remek gondolatokat is kivált belőlem, mint hogy ha valaki benyúlna a fülembe egy fertőző fülpálcikával (vagy akárhogy) mondjuk a boltban vagy a metróban, akkor az zaklatásnak minősülne-e, és ha igen, vagy ha nem, akkor is van-e vmi új eljárási rendje ilyen helyzetekre a rendőrségnek. (De persze most azt is gugliznom kell, hogy a fülben van-e nyálkahártya)

Ja, szóval így társasozunk békésen, már vagy három felest visszautasítottam, mert a covid alatt punnyadt lettem, és amúgy is délután 4 van, és öreganyátoknak még mindig fura este 7-kor részegen ülni a woltban, aztán este 7.30-kor részegen ülni otthon egyedül, mármint az alvásidőm kb 4 óra múlva kezdődik, mit csináljak egyedül részegen otthon? Részegen maszturbálni is csak annyiszor fun (hogy sehányszor). Amikor meg mindenki kiment cigizni meg pisilni vagy mit tudom én, eszembe jutott, hogy megnézem már az unokahúgom új táskáinak egyikét amit karácsonyra kapott a pasijától, és Michael Kors és nagyon szép. Szóval amúgy tényleg elég szép, bordó, és olyan steppelt mint egy Chanel táska, csak nagyobb, és a pántján nincs így összefűzve a pánt meg a lánc, hanem csak lánc van, ami miatt szerintem a lánc túl fényes és túl arany. De azért objektívan szép, és én biztos zavarban lennék, ha ez lenne a vállamon a metrón, és állandóan félnék, hogy valaki ráönti a poharas kávéját. Amúgy mi is táskát adtunk karácsonyra, ami egy sima szögletes fekete bőrtáska, ami valamiféle cserzett, kevéssé fényes és vastagabb bőrből van, és nekem nagyon tetszik. Már vagy kétszer láttam a vállán, úgyhogy ezt sikernek könyvelem el, mert az előző táskát, amit szintén mi adtunk is nagyon gyakran hordta. El ne felejtsem különben, hogy a Michael Kors ridihez tartozik még egy miniridi is, ami olyan pici, hogy nem férne bele egy telefon, de ahhoz is van lánc, steppelés, arany csat meg minden, és nagyon vicces és aranyos. Szinte már szeretnék egy olyat. Ezen kívül amúgy kapott még egy Guess hátizsákot és egy Fitbitet is, ami már olyan sok, hogy nem is lenne vicces még viccből se tejesdoboz pénztárcát adni, vagy Lidl papucsot (mert van egy Versace-ja, de Magyarországon ne hordja már azt, itt nem az a divat, és trollkodni akartam, de mondom, így már nem is merek. Mondjuk úgyse karácsonyoztunk együtt a covid miatt, szóval a probléma eltolódik jövőre, addigra biztos Louis Vuitton-ja lesz, azt már úgyse tudom/akarom überelni (de amúgy tudom, hogy a Versace Jeans nem is olyan nagyon nagyon drága, meg bánom is én. Igazán lehetne valami Gucci x Asda collab (Hermes x Waitrose? Bármilyen árkategóriát fontolóra vennék).  

Viszont megint elérkeztünk a tescós eljegyzési gyűrű* problémához, hogy remélem majd a jövendőbelim ismeri majd az ízlésem, vagy tippel valamit, vagy megkérdezi anyukám vagy valami. Habár őszintén nem tudom, miről beszélek, a legutóbbi delikvens aki bármilyen kapacitásban vonzónak talált egy elljegyzett csávó volt, mégis mi a francot képzelek, hogy ronda... ékszer.... hátizsák? Mi a bajom? 

Na, de visszatérve a másik csajra, nem nekem mi a bajom, neki mi a baja....? Én ilyen irigy nőt még nem láttam. Vagy ilyen csak a mesében van. Nem csak a mesében. Most nyilván tökre magas lóról beszélek, mert úgy könnyű nem irigynek lenni, hogy nekem nem is tetszik, arról nem is beszélve, hogy nekem is vannak szép táskáim otthon. De ez, ez kérem még nézőként is kínos volt. És akkor lett még kínosabb is, amikor a haver beszólt, hogy hát jó, de amúgy a Michael Kors az ilyen cigányos, nem? Mit tudom én? Szerintem a jozsón úgyis mindent hordanak a cigányok, de mindenki más is. Ugyanakkor meg, hogy lehet ilyet beszólni? A Guess pólód nem cigányos amúgy? Mondjuk az szerintem inkább prolis, de főleg mert eléggé giccses és ronda, de ez bárkinek a szempontjából mindegy, mert én ezt nem mondtam ki hangosan. (such erkölcsi magasló, kivéve, hogy gondolom az erkölcsi meg jóízlési színvonal kb.az asztal alatt van) Ez amúgy azzal folytatódott, hogy a csaj pasija, aki nem volt ott, mert szombat este 7-kor is dolgozik (hogy legyen elég pénzük, gondolom) vett neki egy Karl Lagerfeld papucsot, amire azt mondta neki, hogy vigye vissza a gecibe, mert nincs erre pénzük, mert most csak a fizetése felét kapta meg táppénzbe, ami csak 190 ezer. Mit tudom én, ki hogy él már itten, de ahhoz képest, hogy nincs is diplomád (már elnézést a sznobizmusomért, meg amúgy bánom is én, de diploma nélkül kevesebbet lehet történelmileg keresni), ha a fizetésed nem olyan rossz ha kétszer annyi mint a táppénzed, különösen, hogy nem is kell albérletet fizetned. Meg van aki annyiból él egész hónapban,  én nem, szóval az unokahúgom szerint semmi jogom bármit kritizálnom, de ez a blogom, és én az elvet akarom kritizálni, hogy tudjad má' a jódolgod az egyébként objektívan unalmas és semmilyen Tommy Hilfiger kabátodban. Tessék, most mindenkinek jól beszóltam. Gondolom csak nem vagyok hozzá a versengéshez, mármint jó, általánosban mindenki trapéz nadrágot akart, és akkor volt, akinek még virágos is volt a trapéz nadrágja, de nekem ez már valami újabb szintű versengés és rosszindulat, és olyan fárasztó, mint amikor eljött hozzánk a Balcsira, és ki akarta vasalni a ruháját, ami amúgy poliészter dzsörzé volt, amit nem is kéne vasalni, meg nem is kérte el a vasalódeszkát (vasaló VOLT NÁLA), és kicsit megnyúlt/olvadt, és ezt kellett hallgatnunk vagy fél órát. 

Egyszerűen csak szofisztikáltnak meg különlegesnek akarom tettetni magam, és nagyobb érzelmi mélységekre vágyom annál, hogy azt mondom a szeretteimnek, hogy menj a gecibe, meg ez a dolog, hogy kedvesség. Emlékszik még erre bárki a covid előttről? Kipróbálnám újra.

Amúgy meg csak olyan frusztrált és mérges vagyok, az unokahúgomat beoltották volna pár hete, de nem fogadta el. NEM FOGADTA EL. Én ezt nem tudom feldolgozni. Mármint... asszony, hol vannak az agysejtjeid? Mégis mit gondolsz, miközben azt gondolod, hogy jobb, ha nem vagy beoltva egy világjárvány ellen? Mit gondolsz, amikor azt gondolod, hogy okosabb vagy mindenféle, bizonyára  rendkívül okos a világ minden táján kutatómunkát végző orvosnál? És akkor odahívta a nyugdíjas apukámat, először, hogy szállítsa el az ágyát a harmadikról Józsefvárosból Budára (de amúgy az ő apja is ott dolgozik Bp-en, szóval nem értem(jobban mondva, nem lenne hajlandó rá) , majd hogy szerelje már fel a csillárt, amikor megérkezett vmelyik nap a pasija egyenesen Londonból? Ennyire hogy lesz valaki majom? 

Megint írtam egy egész posztot anélkül, hogy jóformán bármit mondtam volna, hogy mi történik velem. Semmi, nyilván. Elhatároztam, hogy levágom a hajam. Az egyik nap kimostam az egyik mosogatószivacsot 90 fokon a konyharuhákkal, és tök jó lett. (kb új volt, csak kávéfoltos, és így rosszul nézett ki). Aztán a mosogató kefét is fertőtlenítettem. Aztán elromlott a mosogatógép. Azóta értem a feminizmust sokkal jobban. Meg mindent ami a női egyenjogúsággal kapcsolatos, Betty Friedant, mindenkit. Ez az egész egy kicsit Marie Antoinette let them eat cake pillanat, mert most már nem csak a szegény néniket meg a szegényeket sajnálom, mert csak egy farhátat tudnak venni maguknak, de aztán még nekik is kell elmosogatni, és én nem annyira élvezem, hogy kb vennem kell egy gőzfürdőt, csak hogy ne ússzon a konyha a káoszban. Az is a meggyőződésem, hogy az edényeim sokkal jobban amortizálódnak ha kézzel mosom őket, a rózsaszín serpenyőm nyeléről véletlen ledörzsöltem a rózsaszínt, szóval most már rózsaszín és ezüst csíkos. Lehet, hogy most már a serpenyőm is cigányos. 

Na jó befejeztem, még én is csak azért maradtam ébren, mert a szemembe süt a fény.


*Szegeden a Tesco-ban nagyon vastag és giccses arany ékszereket lehet venni, amit gondolom 60 körüli vidéki asszonyságok szoktak felvenni, de legalábbis nagyon remélem hogy nekem soha nem kell olyat hordanom



(az a baj, hogy elfelejtettem, hogy ezt honnan vettem, aki tudja, megírná?)





2021. február 12.

what a week


 vagy mit tudom én, de az egész élet momentán kb annyira kellemes, mint a viszonylag szőrős lábamra felhúzni egy térdzoknit aztán meg egy cicanadrágot (=marhára kellemetlen és viszketős) mert -5 fok van, és olyan hideg, hogy komolyan mondom, tegnap még a szemhéjam is fázott. 

tudom, hogy csak meg fog jönni, de akkor is...??!!





2021. február 4.

pure

 Amúgy covid közben is biztosan tudjuk, hogy Magyarországon vagyunk, mert a turkálóban a purell tartóból nem is purell jött, hanem valami citrom illatú ondó színű ragacs, amitől komolyan egy fél óráig ragadt a kezem, amíg le nem esett, hogy amúgy a saját kézfertőtlenítőmmel is újra leönthetném. A kezem, és sajnos nem a hülye purell állványt. (de mégis, ehhez mekkora sóhernek kell lenni? )

szájmaszk

 Szóval úgy kezdődött az életem, hogy két-három évesen (nem emlékszem pontosan, de még nem voltam óvodás) szemüveget kaptam, mert teljesen kancsal voltam a jobb szememre. Emlékszik még valaki a kilencvenes évek rettenetes gyerekszemüvegeire? Jobb, ha nem, de azért elmondom: mind fémből volt, és ilyen hülye kampók voltak a szárak végén, amivel a füledre lehet akasztani. Ez az egész még fokozódott, amikor beletettek valami cuccot, hogy ne lehessen oldalra látni, és le is takarták (leukoplasszal, úgy úgy, az szép lesz, tutira nem fogják csúfolni a gyereket!) Nem emlékszem, hogy meddig kellett hordanom ezeket a remek leukoplaszokat a szemem előtt (a későbbiekben már anyukám ragasztott rá matricákat, az sovány, de azért vigasz volt), de az biztos, hogy elsőben meg tán másodikban is megvolt. Lehet, hogy így legalább okosnak hittek? Szerencsére a szemem gimnázium harmadikra olyan jól meggyógyult, hogy már nem hogy kancsal nem voltam, de a szemüvegem is csak 0.5-ös, és ez nagyon örömteli, különösen, hogy aztán az egyetemen csináltattam magamnak egy gyönyörű szemüveget az ofotértben (ilyen korábban sose volt, mert apukám egyik barátjának optikája van és mindig onnan kellett venni), és hát szóval az ofotértes szemüveggel nem látok valami jól. Vagyis nem olyan jól, mint szabad szemmel, aztán még kiderült, hogy van valami szolid fénytörés is a szememben, ami miatt szürkületben ill. bizonyos fénykörülmények közt távolra nagyon-nagyon rosszul látok.

Most, hogy megírtam az élettörténetem, kiderül, hogy nem is erről akarok beszélni, hanem arról a mozdulatról, amivel leveszed a szemüveget este, aztán felveszed reggel. Amikor elfelejted, hogy már levetted, és újra le akarod venni. Amikor be akarsz menni a Balatonba, és még évek múltán is újra le akarod venni a szemüveged, pedig évek óta nincs is rajtad. 

Kivéve, hogy aztán újabban itt vannak a maszkok, amit fel kell rakni, aztán meg le kell venni. Az új kedvenc mozdulatom. Néha elfelejtem, hogy már levettem. Még mindig gyakran elfelejtem, hogy fel kéne raknom. Pár hete percekig mászkáltam úgy egy ruha üzletben, hogy teljesen elfelejtettem visszatenni a maszkomat. Legújabban, amikor este megyek a nappaliból az ágyamhoz, mindig nálam van a vizespoharam meg a telefonom, és  néha valamiért reflexből azon gondolkodom, hogy jó, de nincs nálam maszk?! Kéne egy maszk?! Aztán rájövök, hogy nem kell maszk alváshoz. 

Mármint..IDÁIG. 

Tegnap előtt ugyanis éjjel felébredtem pisilni, amikor mindig feloltom a kislámpát vagy az elszívó lámpáját a konyhában, mert egy félős izé vagyok sötétben/mindig beverem a lábam. Micsoda szerencse! 

Mikor visszamentem vettem észre, hogy egy kb 3 centis (!!!) pók van az ágykeretem. Tehát gyakorlatilag benne az ágyamban!! Úgy értem, ha mászott volna még vagy 10 centit, pontosan ott lett volna a fejem mellett. Egy féltenyérnyi pók!! Annyira meglepődtem és frászba jöttem, hogy előkaptam két zsepit és likvidáltam szerencsétlent a vécébe, de azóta se tudok magamhoz térni. Hogy majdnem ott volt a fejemen a pók. Bele is mászhatott volna a számba. Vagy az orromba. Onnan már csak fél lépés az agyam! Különösen egy póknak, ami bármilyen irányba tud menni. Ilyen nem csak a rossz instákban történik?? 

Elnézést, de aztán tegnap komolyan elgondolkodtam, hogy akkor most maszkban aludjak? Vagy csak a másik oldalra fordulva?  Jesszusmaris, most már tényleg veszélyesen élek...? 


2021. január 26.

ez egy igazi saláta poszt?

 Váratlan fordulat, de lehet, hogy 2020-ban megszerettem a salátát...? Én sem értem. Mármint nem azt a salátát, hogy jégsaláta, hanem amikor mindenfélét összekeverünk. Az volt ugyanis, hogy egyszer már zárva volt a Fruccola amikor rendelni akartam valamit, de akkor felugrott a Rukkola (lol), és ott volt ez a saláta, nagyon jó, elmondom mik vannak benne: 

  • jégsaláta 
  • bébispenót
  • camambert
  • füstölt lazac
  • dió
  • olivaolaj szósznak 

Szerintem kb tetszőleges arányban összekeverjük, ráteszünk egy fél-kétharmad kanál olíva* olajat, és kész. Mindent kicsire vágunk, de nem tudom, hogy a camambert-t (??) hogy kell úgy felvágni, hogy ne ragadjon össze, még akkor is, ha azonnal felvágom, ahogy kivettem a hűtőből. A dió nevetségesen drága, de szerencsére csak félbe kell vágni. A maradékot csak úgy megesszük, és gyomorfájást kapunk mielőtt megennénk a salátát. Egyszer véletlen a jégsaláta helyett rukkolát vettem, azzal is jó, csak nem valami fiskálisan kifizetődő. Ja meg egy alkalommal nagyon kuktajancsi akartam lenni, és csak így ráöntöttem az olíva olajat szabad kézzel, és hát gyerekek, olyan olajos lett, hogy le kellett vennem a cuccokat a salátáról, és a salátát berakni a csap alá újra. :D 

És ha már a lazacnál tartunk, elvileg ugyebár nem annyira kéne füstölt dolgokat ennem, tekintve, hogy az gyakorlatilag nyers hal, de ezt hajlandó vagyok elfelejteni arra a 10 percre, amíg a számba pakolom az egészet (15, ha közben youtube-ot nézek), de mit láttam még az interneten! Répa lazac. Ti vegánok biztos, hogy hallottatok róla, de én még soha. Arról van szó, hogy fogunk vékonyra vágott répaszeleteket, mindenféle ecetes cuccba áztatjuk, fűszerezzük, és akkor kijön valami, ami úgy néz ki, mint egy szelet lazac. Say what??? 

Mutatom: 


A kép innen van, de van róla magyar nyelvű tanácsadás is. Remélem nem olyan sikeres leszek vele, mint amikor a párolt zöldségre ráraktam egyszer a reszelt sajtot, és NEM AKART MEGOLVADNI. eh. Eszem egy kis nutellás kenyeret. Az mindig egy klasszikus marad.



*hát bizonyisten nem tudtam, hogy ez hosszú í

2021. január 22.

2020

 Most meg már megint olyan rég blogoltam, hogy biztos senkinek fel se tűnik, ha nem írok semmit 2020-ról...?  

Mármint, az volt, hogy nem emlékszem. Vagy nem volt semmi. Habár év végén a semmi azzal tetőzött, hogy apukám kocsija úgy elromlott, hogy egyszerűen nem tudtunk tovább menni, meg egyszer csak nem hallottam rendesen a jobb fülemre. 

Ezt még azért elmesélem, mert nincs más szórakoztató, amit mesélhetek.  Szóval csak annyi volt, hogy az egyik nap megmostam a hajam, és belement a fülembe a víz. És aztán nem jött ki.Úgy értem, egyáltalán. Azután se, hogy ugráltam, vakartam, tovább ugráltam, próbáltam kiszedni fülpiszkálóval, törölközővel, befogott füllel inni, befogott orral inni (??), aztán újra ugrálni, és aztán egyszer már nem annyira jól hallottam a tévében a Reszkessetek betörőket. Az volt a szerencse, hogy apukám vmilyen munka ügyén el kellett utazzon vissza Bp-re, ezért én is el tudtam jönni, és elmenni a fül-orr gégész nénihez, aki már úgyis minden szerencsétlen tünetet hallott tőlem. Fáj a fejem, fáj az orrom, fáj a homlokom, fáj a jobb nyirokcsomóm, fáj a torkom bizonyos pontokon, fáj a szemem, fáj a szemüregem, gyomorsavam van, nem kapok levegőt, egyszer felsikkantott annyira betegen mentem oda, és akkor most meg jövök, hogy belement valami a fülembe, és nem hallok. És még ekkor se röhögött. 

Amikor az aszisztens néni beállított egy kb alkaromnyi méretű fecskendővel (ez hazugság, igazából vastagabb volt mint az alkarom), meg egy vesetállal, már meg se lepődtem (jó, de), amikor meg ráeszméltem, hogy ezek most vizet akarnak önteni a fülembe, már csak kínomban röhögtem fel, mert hát mit tudom én, ez az év csúcspontja, ennél nevetségesebb már nem lesz. Ja, de amikor az embernek vizet öntenek a fülébe egy gigantikus fecskendővel, az egy elég nevetséges helyzet és érzés, há vagy nem tudom. 

Amúgy meg, hogy mik történtek idén: 

januárban és februárban igazából semmi, ill. február végén elkezdtem iszonyatos pánikba esni a járvány miatt, összevásároltam kb minden létező élelmiszert minden létező helyzetre, komolyan mondom, még mindig nem használtam el az összes főzőkrémet amit akkor vettem, pedig volt közben karácsony, és anyának is adtam. Aztán egy hétig olyan ideges és pánikolt voltam, hogy kb egész nap a kanapén feküdtem és sírtam (szuper volt), aztán a szüleim bejelentették, hogy ők most inkább hazavisznek, szóval otthon voltam Szegeden kb két hónapig. Ez nem volt olyan jó, mert anyukám egyfolytában idegesen dolgozott, a suli egy őrültekháza volt, csomószor az egész család nem tudta kezelni az akármelyik digitális felületet, habár aztán meg kiderült, hogy apukám kb excel szakértő, amiről nekem fogalmam sem volt. 

Apukám mindeközben itthon volt home office-on, ami annyi volt kb, hogy felvette a telefont naponta ötször, és ordítva insturált embereket, miközben a csengőhangja is olyan hangos volt, hogy kész lettem volna stikában lehalkítani, ha ő nem hajlandó rá. Hetente egyszer néha bejárt dolgozni, de olyan szigor volt, hogy belépéskor megmérték a lázát, és kifelé menet is kezet kellett fertőtleníteni. Aztán haza jött, és szuper módon a munkahelyén viselt nadrágját ledobta a kanapéra, ahol pizsamában is szoktunk ülni, majd kiment (egy másik nadrágban) pajtikázni a szomszédokkal, akik közül az egyik vmi középvezető egy plázában, szóval minimum csillió emberrel találkozik minden nap, a másik meg mit tudom én, legalább csak bölcsibe hordja a gyerekét. Mindeközben a legkockázatosabb tettem, hogy elmentem a tescóba venni egy könyvet, vagy gluténmentes pizzát a spárba. Annyira jó volt, jobban mondva kb a legjobb döntésem, hogy haza vittem a biciklim, és csomót biciklizgettem a gyakorlatilag üres belvárosban, az nagyon jó volt. 

Aztán áprilisban vagy májusban lementünk a Balatonra, mind ott maradtunk húsvéti szünetezni, de ekkoriban annyiszor volt gyomorproblémám meg gyomor fájásom meg mindenféle borzasztó tünetem, hogy az teljesen elrontotta az egészet, mivel kb csak feküdtem a kanapén. Anyáék hazamentek, én meg ottmaradtam nem tudom hány hétig ún. home officce-olni, ami abból állt, hogy állandóan túl későn keltem fel, aztán elvacakoltam az időt déli 11-ig, aztán olvastam egy kicsit a napon a teraszon, aztán délután teljesen pánikban kezdtem el dolgozni és toltam egész későig, hogy kompenzáljam magam, ami után még olvasnom kellett, hogy ne kimerülten és szomorúan feküdjek le. Emellett külön szuper volt, hogy hetekig esett az eső, szóval volt, hogy csak annyit tudtam csinálni, hogy elmentem az egyetlen nyitva tartó étteremig és vettem sütit vagy kaját. 

Nyáron vissza is jöttem Budapestre, ami szuper, mert akkor épp ki lehetett menni az utcára, az meg aztán külön remek, hogy a szomszéd gyerekek egyre idegesítőbbek, a szüleik meg mintha nem annyira vennék észre, hogy mások is laknak a házban. A másik _fun_ pont, hogy világjárvány van 10 hónapja, de senki nem takarítja a lépcsőházat, mert a lakók nem takarítanak, a közösképviselő meg állandóan bojkottálja, hogy legyen takarítónk.

Közben voltam valami fura csodaorvosnál akit apukámnak ajánlott valaki, és ő felírt mindenféle gyógynövényt a gyomromra, szóval most már jelentősen jobbak a dolgok, kivéve, hogy megint elfogyott, szóval volt némi vissza esés. 

Azt is elkezdtem még intézni, hogy legyen fogszabályozóm, amit apukám teljesen ellenez, de szerencsére öreg 30 éves lettem közben, hihi, én dönthetek. 

A szerelmi életemről úgy sincs mit beszélni, megint ghostolt egy fiú, amin már meg se vagyok lepődve,á, hagyjuk is. Szarfej vagyok és ronda és kövér, de legalább ha ly-nal írnám, hogy muszáj, vagy valami ténylegesen orbitális hibám lenne. Mondjuk ha nem csak csálén állnának az alsó fogaim, de fogatlan is lennék? Vagy nem megállapítható mértékben, de azért nyilvánvalóan egy kicsit hülye, mint az a néni a pszichiátrián, aki állandóan azt mondta, hogy "ágyő texas"? (nem tudom ez mit jelent) még neki is volt pasija. Mondjuk az egyik barátnőm kolléganőjének a pasija nem hord sálat, mert az "buzis" amit én nagyon rossz előjelnek találok, de hát mit tudom én. (ez olyan kispolgárian szorongó-előítéletes-szűklátókörű, nem? amúgy jogász a csávó (=azt gondolnám, hogy felvilágosult....?) egy minisztériumban (=lehet, hogy fideszes és akkor azt hiszi, hogy a homoszexuálisok pedofilok is? akkor ez még rosszabb) 

Októberben meg novemberben szerencsére végre elért a szezonális covid szorongás-depresszió roham (előtte ugye csak annyira volt szar ez az év, mint az előző pár), aminek köszönhetően csomót feküdtem a takaró alatt meg a kádban, a frontinra ugye már hónapokkal előtte vissza is szoktam, szintén remek és aggodalomra adna okot, ha nem nyugodtam volna le előzőleg a túl sok frontintól. Amúgy próbálok nagyon óvatos lenni, de van, hogy annyira elönt a szorongás valami szartól (jobbára a semmi nem történik-semmi nem lesz belőlem-elfecsérelem az életem- miért vagyok magányos kérdéskörtől), hogy nem csinálok semmit, csak ülök a fotelban és iszom a századik kávém, ami szintén nem jó, mert attól még ideges is leszek, és nem tudok aludni, amitől még idegesebb leszek. 

Ezt nem folytatom tovább, mert az előbb még a tejhabosító is megrázott (ez anyukám tejhabosítója, mivel az enyém elromlott, a víztisztító kancsóval és a pirítóssal együtt, a kávégépem meg elkezdett eltörni, fun and games), ez az a tejhabosító, ami kicsit megpörkölődött februárban, amikor kicsit felgyújtottam a konyhát.

Végül pedig egy videó, amit most találtam youtube-on, és úgy érzem, hogy nekem szól, meg Dolly-nak (meg mindenkinek aki szereti)