Most egy kicsit moralizálni fogok, de egyrészt hajnali 2-kor írom ezt, másrészt ma diagnosztizáltak figyelemzavarral, így én ma nagyon sok mindent elnézek magamnak.
Szóval van egy dolog (jobban mondva hát több dolog is) Róka blogger blogján, amire fel kell húznom a szemöldököm*, és ez az "általános" vagy legalábbis ott többször megjelenő elképzelések a megcsalásról. Szerintem ez egy tök izgalmas téma, és a saját életében mindenkinek maradhat az egyéni "szocproblémája", és szerencsére a saját blogomon arról beszélek, amiről akarok, és mostanra már jó nyilvánvaló, hogy egy kicsit zavarban vagyok ettől. Másrészt viszont az is van, hogy a feminista kisszívem ez túlságosan bosszantja ahhoz, hogy ne szóljak semmit.
Értem én, hogy másoknak, valakiknek, bárkiknek "triggereli" (sic) valami valamit, mint hogy úristennnn, most valaki harmadik, és most nem tudom igazán, hogy mennyire egyértelműen írtam ki ide, hogy én már voltam harmadik, de na, most már tudjátok. A kedvenc unokahúgommal már több vitánk is volt ezügyben vitánk, de annyiban hagytam, mert mindenki azt csinál amit akar, nem kell ilyen szinten megmagyaráznom a privát életem, úgyse ugyanazokban a körökben vagyunk csávózás ügyileg (lol), meg hát...szóval ő eléggé "a nő a hibás" végét fogja a dolgoknak, és én nem értek ezzel egyet. Bocsi, de ez nem így van. Mármint én azt gondolom, hogy ha valaki félre megy, ahhoz két ember legalább kell, és hát ja, a harmadik fél az egyik, meg még ott van az eredeti partner is. Ő nem hibás. Ő nem hibás abban, hogy biztos nem akart szexelni, ronda volt a bugyija, "már kihűlt", meg hasonlók, ha egy kapcsolat tönkremegy, akkor ez mindkét félen múlik, és szerintem ezt csak egy házasságon belüli erőszakot eltussoló Nők Lapjának nem annyira sikerül megérteni. Aztán meg ott van a harmadik fél, aki nem szeretett el senkitől senkit. Hát hagyjuk már. Ha két ember nem kezd el közeledni egymáshoz, akkor nem lesz az egészből semmi. Beszélhetünk nüansznyi okosságokról, mint hogy de ki kezdte meg hasonlók, de hát én nem tudom, szerintem mindketten el kellett, hogy kezdjék.
Hogy kezdenék-e specifikusan valakivel akinek van már partnere, hát nem tudom, szerintem nem, de ha most már úgy alakult, hogy ez így volt, hogy a fiú egy nyitott kapcsolatban volt, akkor most mit tehettem volna? (ez egy költői kérdés, nem kell válaszolni) Hogy ellenőrzöm, hogy az a csaj tényleg tudja, hogy ő most nyitott kapcsolatban van? És ha a nyitott kapcsolatnak vége akkor mit csinálok? Akkor már nem tök mindegy? Én úgy érzem, hogy ez nem az én feladatom, hogy eldöntsem. Mármint nem én mondom meg, hogy a másik ember nyitott kapcsolatába neki mi fér(jen) bele (mint hogy tényleges szex vagy csak ez meg az), és én emiatt, még emiatt is nem fogom rosszul érezni magam. Meg az is volt még ezzel a Fabiannal, hogy nekem nagyon tetszett, és most mit teszem itt a világlátott pernahajdert, nyilván eléggé imponált, hogy működik, ez jó nekem, valaki azt mondta, hogy szép vagyok, kiteljesedett a nőiségem (lol), ez a világ teteje, blablabla.
Aztán még az is volt, hogy az egyik barátom kellően részegen gyakorlatilag szó szerint felajánlotta magát, pedig otthon volt a kis barátnője, és én igazából lehet, hogy benne lettem volna, ha nem lettünk volna rettenetesen részegek mindketten. Meg ha mondjuk nem lennénk barátok és ez nem lenne így fura most már. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, de a fejemben már kb. nyolcszor végigjátszottam a kérdést, hogy egy erkölcstelen szar vagyok-e, és az élet nagy kérdéseinél kezdődik-e a megcsalás, vagy már úgyis mindegy, mert egy másik lánnyal úgyis megcsalta a barátnőjét, itt már még csak az se a kérdés, hogy hányszor, de én nagyon hülyén érezném magam a csaj előtt. Őszintén nem tudom, hogy így, hogy amúgy tudok erről az egészről mennyivel fogom kevéssé hülyén érezni magam, ha találkozom ezzel a csajjal, de megint csak, ez egyáltalán nem az én feladatom.
Meg végezetül jól a fejemben is hülyét csináltam magamból. Még leírni is olyan szar, hogy ma a villamoson azt gondoltam, hogy A) ez túl rossz ahhoz, hogy valaha is leírjam, olyan kínos B ) ostobaságban és szégyenben fogok meghalni még magam előtt is. De az volt, hogy az új német tanárom egy viszonylag fiatal fiú és hát olyan... flirty and fun...? Hogy egyrészt iszonyat kedves, de amikor értek valamit, akkor kacsint egyet...? Most, hogy ezt leírtam, teljesen cringe és full egyértelmű, hogy womanizer meg félreértettem, úgy félreértem, mint a ház, de egy percig nem volt az, jó? Egy percig aszittem, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk, mert annyira vagyok magányos és szomorú mint egy elszáradt kukoricalevél, na. Olyan buta vagyok, de mondhatjuk, hogy teljesen megérdemeltem.
Egyébként ma diagnosztizáltak figyelemzavarral az enyhe bipoláris zavarom mellett, szóval köszönöm, minden jó.
*de ezek most nem lényegesek, hogy mik, meg nem is nagyon járok oda kommentelgetni, vagy másoknak mondogatni, hogy ez meg az
