2021. március 15.

life's a doozy (covid memoárokba')

 Bődületesen izgalmas az élet, ma az történt, hogy sikerült anélkül beraknom a ruhákat és a mosószert a mosógépbe, hogy a mosószer kifolyt volna a konyhaszekrény ajtajára, és én ezt ma sikernek élem meg. Továbbá szerintem olyan régen nem blogoltam, hogy az előbb csak egy másodpercnyi gondolkodás után fogtam fel, hogy a mosógépet azért húzza alá pirossal, mert nem mósó. De egyébként is, a feminizmus meg a lustaság jegyében nem borotváltam le a lábam kb... ki emlékszik már arra, szóval az egyik nap, amikor törölközőben kijöttem a fürdőből a hajszárítóért, esküszöm meglebbent a lábamon a szőr amikor kinyitottam az ajtót. 

Na jó, beszéljünk izgalmas dolgokról. hahaHA. 

A múlt héten veszekedtem egy influencerrel! Jó, nem, de majdnem. Én nem vagyok valami nagy internet kommenthuszár meg igazságharcos, de ez most valahogy kicsúszott a számon, vagy muszáj volt, nem is tudom. Az volt ugyanis, hogy egy lány, akit amúgy nagyon szeretek követni, mert értelmes és szépek a ruhái, és akkor elkezdett valamit hirdetni a Levis-ről az insta sztorijában, én meg megírtam neki, hogy jó, de amúgy a szlogenjük a kirakaton az, hogy "you're what you wear" (amit pont aznap láttam), és ez szerintem nem olyan pozitív. Szó szerint  ezt a kifejezést használtam, hogy nem annyira pozitív, és szerintem ez nem is őrülten támadó, de mit tudom én mi van mások fejében...? Mert amúgy el se hitte volna nekem, hogy ez a szlogenjük, ha nincs róla egy képem, ami szintén... eh, megkérdőjelezhető. Én azt hiszem ilyen rózsaszín szappanlelkű túlérzékeny ember vagyok, de még nem sokszor történt velem olyan, hogy valaki nekem esik, jobban mondva hát kifejti a véleményét de effektíve nekem esik, hogy így meg úgy. Szerencsére különben nagyjából egyetértek ezzel a lánnyal, mert ez a szlogen egy pozitív kampány része, ami arról szól, hogy újrahasznosított anyagokat használnak a cuccaikhoz meg csökkentik a farmereikhez felhasznált vízmennyiséget(megint csak nem tudom, hogy ez mennyire green washing és mennyire igaz). Csak az a baj, hogy ez a mondat kiragadva úgy, ahogy a kirakaton van, szerintem iszonyat gáz. Biztos azt akarták, hogy az emberek felháborodjanak és gondolkodjanak rajta és aztán megnézzék a honlapjukat, mert van a kirakaton még egy gigantikus QR kód is, csak én mégis úgy érzem, hogy ez túl sok érdeklődést meg kritikus gondolkodást feltételez az átlagos vásárlóról. Amúgy persze fogalmam sincs, hogy milyen az átlagos Levis vásárló, bár az a benyomásom, hogy elég fiatal, trendi, és fontos neki a márkajelzés, vagy legalábbis az, amit képvisel. (laza, de azért "véletlen" roppant stílusos? nem tudom, nem értem a világot eléggé)

Na mindegy, most rossz a szájízem az internettel meg az influenszerekkel kapcsolatban, szerintem ez a lány külön letiltott a levis-es sztorijairól, aztán meg pár szavazós kérdésbe berakta a "kötözködnék" opciót, amitől sértett vagyok és csalódott, hogy ilyen a világ, meg az internet, amiről nekem ennyire fogalmam nincs, hogy ilyen a világ meg az internet, hogy ha valami negatívat kommentálok, akkor az a minimum, hogy letörlik, hát, ő, bocsika....? Nem tudom, milyen influenszer lennék, de viseljétek már jobban az eltérő véleményeket meg a kritikát? 

A másik meg, hogy vannak ezek a középkorú sylist influencerek, akik közül mostanában láttam párat, és színtanácsadással foglalkoznak, meg mindenféle stílus oktatással, és őszintén, nem mindre mondanám ha elmenne mellettem az utcán, hogy ó, ez király, én is ilyen néni akarok lenni. (Pedig amúgy Budán őszintén sok ilyen néni van (és lassan én is néni leszek.... fúj.)) Na mindegy, szóval vannak ezek a nők, akik színtanácsadással foglalkoznak,  és biztos, hogy van, akinek az a vágya, hogy tudja melyik fajta neonzöld jó az arcához 50 évesen vagy akármikor, vagy milyen színű rúzst kéne hordania, de én ezt a fajta szakértelmet sajnos nem annyira érzem magaménak. Jobban mondva, lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert viszonylag fiatal vagyok, ránctalan, és nem annyira okoz tragédiát, ha fekete van rajtam, de én olyan színeket szeretnék hordani, amik tetszenek, nem olyanokat, amik állítólag, egy másik ember szerint jól állnak nekem. Bocsi, szerintem ez nem megy, habár gondolom részben azért nem, mert nem annyira szeretem a színeket. 

Aztán annyi volt még, hogy vagy egy hónapja, vagy mit tudom én, szóval akkor átmentem az unokahúgomhoz meg egy barátnőnkhöz társasozni délután, és olyan fárasztó volt. Ott volt még egy barátnőjük, akivel nincsenek is annyira jóban (asszem...? állítólag....? nem értem amúgy) meg ennek a csajnak egy barátja, akit egy korábbi buliról vagy nem tudom honnan ismerünk. Persze felmerül, hogy minek megyek oda, ha ott lesz ez a csaj, meg ez a fiú, akiket nem különösebben (=egyáltalán nem) kedvelek, de értitek, az elmúlt egy évből vagy öt hónapot a szüleimmel laktam/töltöttem, mostanában meg egyedül, ami egyáltalán nem olyan rossz, mint gondoltam, de valahogy emlékeztetnem kell magam arra is időnként, hogy képes vagyok emberi interakciókra, meg ez az egész élet dolog nem csak a fejemben van, volt, hogy még létezem, jesszusmaris. Momentán amúgy lassan társasági életnek tűnik, ha a szomszéd nővel beszélek öt mondatot, és ez így nem folytatódhat. Különben ma  szerintem ki vagyok öltözve, mert hajcsat volt a hajamban, és szintén a hajam szépen lógott ki a sapkám alól, miközben a boltba mentem. A covid különben ilyen remek gondolatokat is kivált belőlem, mint hogy ha valaki benyúlna a fülembe egy fertőző fülpálcikával (vagy akárhogy) mondjuk a boltban vagy a metróban, akkor az zaklatásnak minősülne-e, és ha igen, vagy ha nem, akkor is van-e vmi új eljárási rendje ilyen helyzetekre a rendőrségnek. (De persze most azt is gugliznom kell, hogy a fülben van-e nyálkahártya)

Ja, szóval így társasozunk békésen, már vagy három felest visszautasítottam, mert a covid alatt punnyadt lettem, és amúgy is délután 4 van, és öreganyátoknak még mindig fura este 7-kor részegen ülni a woltban, aztán este 7.30-kor részegen ülni otthon egyedül, mármint az alvásidőm kb 4 óra múlva kezdődik, mit csináljak egyedül részegen otthon? Részegen maszturbálni is csak annyiszor fun (hogy sehányszor). Amikor meg mindenki kiment cigizni meg pisilni vagy mit tudom én, eszembe jutott, hogy megnézem már az unokahúgom új táskáinak egyikét amit karácsonyra kapott a pasijától, és Michael Kors és nagyon szép. Szóval amúgy tényleg elég szép, bordó, és olyan steppelt mint egy Chanel táska, csak nagyobb, és a pántján nincs így összefűzve a pánt meg a lánc, hanem csak lánc van, ami miatt szerintem a lánc túl fényes és túl arany. De azért objektívan szép, és én biztos zavarban lennék, ha ez lenne a vállamon a metrón, és állandóan félnék, hogy valaki ráönti a poharas kávéját. Amúgy mi is táskát adtunk karácsonyra, ami egy sima szögletes fekete bőrtáska, ami valamiféle cserzett, kevéssé fényes és vastagabb bőrből van, és nekem nagyon tetszik. Már vagy kétszer láttam a vállán, úgyhogy ezt sikernek könyvelem el, mert az előző táskát, amit szintén mi adtunk is nagyon gyakran hordta. El ne felejtsem különben, hogy a Michael Kors ridihez tartozik még egy miniridi is, ami olyan pici, hogy nem férne bele egy telefon, de ahhoz is van lánc, steppelés, arany csat meg minden, és nagyon vicces és aranyos. Szinte már szeretnék egy olyat. Ezen kívül amúgy kapott még egy Guess hátizsákot és egy Fitbitet is, ami már olyan sok, hogy nem is lenne vicces még viccből se tejesdoboz pénztárcát adni, vagy Lidl papucsot (mert van egy Versace-ja, de Magyarországon ne hordja már azt, itt nem az a divat, és trollkodni akartam, de mondom, így már nem is merek. Mondjuk úgyse karácsonyoztunk együtt a covid miatt, szóval a probléma eltolódik jövőre, addigra biztos Louis Vuitton-ja lesz, azt már úgyse tudom/akarom überelni (de amúgy tudom, hogy a Versace Jeans nem is olyan nagyon nagyon drága, meg bánom is én. Igazán lehetne valami Gucci x Asda collab (Hermes x Waitrose? Bármilyen árkategóriát fontolóra vennék).  

Viszont megint elérkeztünk a tescós eljegyzési gyűrű* problémához, hogy remélem majd a jövendőbelim ismeri majd az ízlésem, vagy tippel valamit, vagy megkérdezi anyukám vagy valami. Habár őszintén nem tudom, miről beszélek, a legutóbbi delikvens aki bármilyen kapacitásban vonzónak talált egy elljegyzett csávó volt, mégis mi a francot képzelek, hogy ronda... ékszer.... hátizsák? Mi a bajom? 

Na, de visszatérve a másik csajra, nem nekem mi a bajom, neki mi a baja....? Én ilyen irigy nőt még nem láttam. Vagy ilyen csak a mesében van. Nem csak a mesében. Most nyilván tökre magas lóról beszélek, mert úgy könnyű nem irigynek lenni, hogy nekem nem is tetszik, arról nem is beszélve, hogy nekem is vannak szép táskáim otthon. De ez, ez kérem még nézőként is kínos volt. És akkor lett még kínosabb is, amikor a haver beszólt, hogy hát jó, de amúgy a Michael Kors az ilyen cigányos, nem? Mit tudom én? Szerintem a jozsón úgyis mindent hordanak a cigányok, de mindenki más is. Ugyanakkor meg, hogy lehet ilyet beszólni? A Guess pólód nem cigányos amúgy? Mondjuk az szerintem inkább prolis, de főleg mert eléggé giccses és ronda, de ez bárkinek a szempontjából mindegy, mert én ezt nem mondtam ki hangosan. (such erkölcsi magasló, kivéve, hogy gondolom az erkölcsi meg jóízlési színvonal kb.az asztal alatt van) Ez amúgy azzal folytatódott, hogy a csaj pasija, aki nem volt ott, mert szombat este 7-kor is dolgozik (hogy legyen elég pénzük, gondolom) vett neki egy Karl Lagerfeld papucsot, amire azt mondta neki, hogy vigye vissza a gecibe, mert nincs erre pénzük, mert most csak a fizetése felét kapta meg táppénzbe, ami csak 190 ezer. Mit tudom én, ki hogy él már itten, de ahhoz képest, hogy nincs is diplomád (már elnézést a sznobizmusomért, meg amúgy bánom is én, de diploma nélkül kevesebbet lehet történelmileg keresni), ha a fizetésed nem olyan rossz ha kétszer annyi mint a táppénzed, különösen, hogy nem is kell albérletet fizetned. Meg van aki annyiból él egész hónapban,  én nem, szóval az unokahúgom szerint semmi jogom bármit kritizálnom, de ez a blogom, és én az elvet akarom kritizálni, hogy tudjad má' a jódolgod az egyébként objektívan unalmas és semmilyen Tommy Hilfiger kabátodban. Tessék, most mindenkinek jól beszóltam. Gondolom csak nem vagyok hozzá a versengéshez, mármint jó, általánosban mindenki trapéz nadrágot akart, és akkor volt, akinek még virágos is volt a trapéz nadrágja, de nekem ez már valami újabb szintű versengés és rosszindulat, és olyan fárasztó, mint amikor eljött hozzánk a Balcsira, és ki akarta vasalni a ruháját, ami amúgy poliészter dzsörzé volt, amit nem is kéne vasalni, meg nem is kérte el a vasalódeszkát (vasaló VOLT NÁLA), és kicsit megnyúlt/olvadt, és ezt kellett hallgatnunk vagy fél órát. 

Egyszerűen csak szofisztikáltnak meg különlegesnek akarom tettetni magam, és nagyobb érzelmi mélységekre vágyom annál, hogy azt mondom a szeretteimnek, hogy menj a gecibe, meg ez a dolog, hogy kedvesség. Emlékszik még erre bárki a covid előttről? Kipróbálnám újra.

Amúgy meg csak olyan frusztrált és mérges vagyok, az unokahúgomat beoltották volna pár hete, de nem fogadta el. NEM FOGADTA EL. Én ezt nem tudom feldolgozni. Mármint... asszony, hol vannak az agysejtjeid? Mégis mit gondolsz, miközben azt gondolod, hogy jobb, ha nem vagy beoltva egy világjárvány ellen? Mit gondolsz, amikor azt gondolod, hogy okosabb vagy mindenféle, bizonyára  rendkívül okos a világ minden táján kutatómunkát végző orvosnál? És akkor odahívta a nyugdíjas apukámat, először, hogy szállítsa el az ágyát a harmadikról Józsefvárosból Budára (de amúgy az ő apja is ott dolgozik Bp-en, szóval nem értem(jobban mondva, nem lenne hajlandó rá) , majd hogy szerelje már fel a csillárt, amikor megérkezett vmelyik nap a pasija egyenesen Londonból? Ennyire hogy lesz valaki majom? 

Megint írtam egy egész posztot anélkül, hogy jóformán bármit mondtam volna, hogy mi történik velem. Semmi, nyilván. Elhatároztam, hogy levágom a hajam. Az egyik nap kimostam az egyik mosogatószivacsot 90 fokon a konyharuhákkal, és tök jó lett. (kb új volt, csak kávéfoltos, és így rosszul nézett ki). Aztán a mosogató kefét is fertőtlenítettem. Aztán elromlott a mosogatógép. Azóta értem a feminizmust sokkal jobban. Meg mindent ami a női egyenjogúsággal kapcsolatos, Betty Friedant, mindenkit. Ez az egész egy kicsit Marie Antoinette let them eat cake pillanat, mert most már nem csak a szegény néniket meg a szegényeket sajnálom, mert csak egy farhátat tudnak venni maguknak, de aztán még nekik is kell elmosogatni, és én nem annyira élvezem, hogy kb vennem kell egy gőzfürdőt, csak hogy ne ússzon a konyha a káoszban. Az is a meggyőződésem, hogy az edényeim sokkal jobban amortizálódnak ha kézzel mosom őket, a rózsaszín serpenyőm nyeléről véletlen ledörzsöltem a rózsaszínt, szóval most már rózsaszín és ezüst csíkos. Lehet, hogy most már a serpenyőm is cigányos. 

Na jó befejeztem, még én is csak azért maradtam ébren, mert a szemembe süt a fény.


*Szegeden a Tesco-ban nagyon vastag és giccses arany ékszereket lehet venni, amit gondolom 60 körüli vidéki asszonyságok szoktak felvenni, de legalábbis nagyon remélem hogy nekem soha nem kell olyat hordanom



(az a baj, hogy elfelejtettem, hogy ezt honnan vettem, aki tudja, megírná?)





2021. február 12.

what a week


 vagy mit tudom én, de az egész élet momentán kb annyira kellemes, mint a viszonylag szőrős lábamra felhúzni egy térdzoknit aztán meg egy cicanadrágot (=marhára kellemetlen és viszketős) mert -5 fok van, és olyan hideg, hogy komolyan mondom, tegnap még a szemhéjam is fázott. 

tudom, hogy csak meg fog jönni, de akkor is...??!!





2021. február 4.

pure

 Amúgy covid közben is biztosan tudjuk, hogy Magyarországon vagyunk, mert a turkálóban a purell tartóból nem is purell jött, hanem valami citrom illatú ondó színű ragacs, amitől komolyan egy fél óráig ragadt a kezem, amíg le nem esett, hogy amúgy a saját kézfertőtlenítőmmel is újra leönthetném. A kezem, és sajnos nem a hülye purell állványt. (de mégis, ehhez mekkora sóhernek kell lenni? )

szájmaszk

 Szóval úgy kezdődött az életem, hogy két-három évesen (nem emlékszem pontosan, de még nem voltam óvodás) szemüveget kaptam, mert teljesen kancsal voltam a jobb szememre. Emlékszik még valaki a kilencvenes évek rettenetes gyerekszemüvegeire? Jobb, ha nem, de azért elmondom: mind fémből volt, és ilyen hülye kampók voltak a szárak végén, amivel a füledre lehet akasztani. Ez az egész még fokozódott, amikor beletettek valami cuccot, hogy ne lehessen oldalra látni, és le is takarták (leukoplasszal, úgy úgy, az szép lesz, tutira nem fogják csúfolni a gyereket!) Nem emlékszem, hogy meddig kellett hordanom ezeket a remek leukoplaszokat a szemem előtt (a későbbiekben már anyukám ragasztott rá matricákat, az sovány, de azért vigasz volt), de az biztos, hogy elsőben meg tán másodikban is megvolt. Lehet, hogy így legalább okosnak hittek? Szerencsére a szemem gimnázium harmadikra olyan jól meggyógyult, hogy már nem hogy kancsal nem voltam, de a szemüvegem is csak 0.5-ös, és ez nagyon örömteli, különösen, hogy aztán az egyetemen csináltattam magamnak egy gyönyörű szemüveget az ofotértben (ilyen korábban sose volt, mert apukám egyik barátjának optikája van és mindig onnan kellett venni), és hát szóval az ofotértes szemüveggel nem látok valami jól. Vagyis nem olyan jól, mint szabad szemmel, aztán még kiderült, hogy van valami szolid fénytörés is a szememben, ami miatt szürkületben ill. bizonyos fénykörülmények közt távolra nagyon-nagyon rosszul látok.

Most, hogy megírtam az élettörténetem, kiderül, hogy nem is erről akarok beszélni, hanem arról a mozdulatról, amivel leveszed a szemüveget este, aztán felveszed reggel. Amikor elfelejted, hogy már levetted, és újra le akarod venni. Amikor be akarsz menni a Balatonba, és még évek múltán is újra le akarod venni a szemüveged, pedig évek óta nincs is rajtad. 

Kivéve, hogy aztán újabban itt vannak a maszkok, amit fel kell rakni, aztán meg le kell venni. Az új kedvenc mozdulatom. Néha elfelejtem, hogy már levettem. Még mindig gyakran elfelejtem, hogy fel kéne raknom. Pár hete percekig mászkáltam úgy egy ruha üzletben, hogy teljesen elfelejtettem visszatenni a maszkomat. Legújabban, amikor este megyek a nappaliból az ágyamhoz, mindig nálam van a vizespoharam meg a telefonom, és  néha valamiért reflexből azon gondolkodom, hogy jó, de nincs nálam maszk?! Kéne egy maszk?! Aztán rájövök, hogy nem kell maszk alváshoz. 

Mármint..IDÁIG. 

Tegnap előtt ugyanis éjjel felébredtem pisilni, amikor mindig feloltom a kislámpát vagy az elszívó lámpáját a konyhában, mert egy félős izé vagyok sötétben/mindig beverem a lábam. Micsoda szerencse! 

Mikor visszamentem vettem észre, hogy egy kb 3 centis (!!!) pók van az ágykeretem. Tehát gyakorlatilag benne az ágyamban!! Úgy értem, ha mászott volna még vagy 10 centit, pontosan ott lett volna a fejem mellett. Egy féltenyérnyi pók!! Annyira meglepődtem és frászba jöttem, hogy előkaptam két zsepit és likvidáltam szerencsétlent a vécébe, de azóta se tudok magamhoz térni. Hogy majdnem ott volt a fejemen a pók. Bele is mászhatott volna a számba. Vagy az orromba. Onnan már csak fél lépés az agyam! Különösen egy póknak, ami bármilyen irányba tud menni. Ilyen nem csak a rossz instákban történik?? 

Elnézést, de aztán tegnap komolyan elgondolkodtam, hogy akkor most maszkban aludjak? Vagy csak a másik oldalra fordulva?  Jesszusmaris, most már tényleg veszélyesen élek...? 


2021. január 26.

ez egy igazi saláta poszt?

 Váratlan fordulat, de lehet, hogy 2020-ban megszerettem a salátát...? Én sem értem. Mármint nem azt a salátát, hogy jégsaláta, hanem amikor mindenfélét összekeverünk. Az volt ugyanis, hogy egyszer már zárva volt a Fruccola amikor rendelni akartam valamit, de akkor felugrott a Rukkola (lol), és ott volt ez a saláta, nagyon jó, elmondom mik vannak benne: 

  • jégsaláta 
  • bébispenót
  • camambert
  • füstölt lazac
  • dió
  • olivaolaj szósznak 

Szerintem kb tetszőleges arányban összekeverjük, ráteszünk egy fél-kétharmad kanál olíva* olajat, és kész. Mindent kicsire vágunk, de nem tudom, hogy a camambert-t (??) hogy kell úgy felvágni, hogy ne ragadjon össze, még akkor is, ha azonnal felvágom, ahogy kivettem a hűtőből. A dió nevetségesen drága, de szerencsére csak félbe kell vágni. A maradékot csak úgy megesszük, és gyomorfájást kapunk mielőtt megennénk a salátát. Egyszer véletlen a jégsaláta helyett rukkolát vettem, azzal is jó, csak nem valami fiskálisan kifizetődő. Ja meg egy alkalommal nagyon kuktajancsi akartam lenni, és csak így ráöntöttem az olíva olajat szabad kézzel, és hát gyerekek, olyan olajos lett, hogy le kellett vennem a cuccokat a salátáról, és a salátát berakni a csap alá újra. :D 

És ha már a lazacnál tartunk, elvileg ugyebár nem annyira kéne füstölt dolgokat ennem, tekintve, hogy az gyakorlatilag nyers hal, de ezt hajlandó vagyok elfelejteni arra a 10 percre, amíg a számba pakolom az egészet (15, ha közben youtube-ot nézek), de mit láttam még az interneten! Répa lazac. Ti vegánok biztos, hogy hallottatok róla, de én még soha. Arról van szó, hogy fogunk vékonyra vágott répaszeleteket, mindenféle ecetes cuccba áztatjuk, fűszerezzük, és akkor kijön valami, ami úgy néz ki, mint egy szelet lazac. Say what??? 

Mutatom: 


A kép innen van, de van róla magyar nyelvű tanácsadás is. Remélem nem olyan sikeres leszek vele, mint amikor a párolt zöldségre ráraktam egyszer a reszelt sajtot, és NEM AKART MEGOLVADNI. eh. Eszem egy kis nutellás kenyeret. Az mindig egy klasszikus marad.



*hát bizonyisten nem tudtam, hogy ez hosszú í

2021. január 22.

2020

 Most meg már megint olyan rég blogoltam, hogy biztos senkinek fel se tűnik, ha nem írok semmit 2020-ról...?  

Mármint, az volt, hogy nem emlékszem. Vagy nem volt semmi. Habár év végén a semmi azzal tetőzött, hogy apukám kocsija úgy elromlott, hogy egyszerűen nem tudtunk tovább menni, meg egyszer csak nem hallottam rendesen a jobb fülemre. 

Ezt még azért elmesélem, mert nincs más szórakoztató, amit mesélhetek.  Szóval csak annyi volt, hogy az egyik nap megmostam a hajam, és belement a fülembe a víz. És aztán nem jött ki.Úgy értem, egyáltalán. Azután se, hogy ugráltam, vakartam, tovább ugráltam, próbáltam kiszedni fülpiszkálóval, törölközővel, befogott füllel inni, befogott orral inni (??), aztán újra ugrálni, és aztán egyszer már nem annyira jól hallottam a tévében a Reszkessetek betörőket. Az volt a szerencse, hogy apukám vmilyen munka ügyén el kellett utazzon vissza Bp-re, ezért én is el tudtam jönni, és elmenni a fül-orr gégész nénihez, aki már úgyis minden szerencsétlen tünetet hallott tőlem. Fáj a fejem, fáj az orrom, fáj a homlokom, fáj a jobb nyirokcsomóm, fáj a torkom bizonyos pontokon, fáj a szemem, fáj a szemüregem, gyomorsavam van, nem kapok levegőt, egyszer felsikkantott annyira betegen mentem oda, és akkor most meg jövök, hogy belement valami a fülembe, és nem hallok. És még ekkor se röhögött. 

Amikor az aszisztens néni beállított egy kb alkaromnyi méretű fecskendővel (ez hazugság, igazából vastagabb volt mint az alkarom), meg egy vesetállal, már meg se lepődtem (jó, de), amikor meg ráeszméltem, hogy ezek most vizet akarnak önteni a fülembe, már csak kínomban röhögtem fel, mert hát mit tudom én, ez az év csúcspontja, ennél nevetségesebb már nem lesz. Ja, de amikor az embernek vizet öntenek a fülébe egy gigantikus fecskendővel, az egy elég nevetséges helyzet és érzés, há vagy nem tudom. 

Amúgy meg, hogy mik történtek idén: 

januárban és februárban igazából semmi, ill. február végén elkezdtem iszonyatos pánikba esni a járvány miatt, összevásároltam kb minden létező élelmiszert minden létező helyzetre, komolyan mondom, még mindig nem használtam el az összes főzőkrémet amit akkor vettem, pedig volt közben karácsony, és anyának is adtam. Aztán egy hétig olyan ideges és pánikolt voltam, hogy kb egész nap a kanapén feküdtem és sírtam (szuper volt), aztán a szüleim bejelentették, hogy ők most inkább hazavisznek, szóval otthon voltam Szegeden kb két hónapig. Ez nem volt olyan jó, mert anyukám egyfolytában idegesen dolgozott, a suli egy őrültekháza volt, csomószor az egész család nem tudta kezelni az akármelyik digitális felületet, habár aztán meg kiderült, hogy apukám kb excel szakértő, amiről nekem fogalmam sem volt. 

Apukám mindeközben itthon volt home office-on, ami annyi volt kb, hogy felvette a telefont naponta ötször, és ordítva insturált embereket, miközben a csengőhangja is olyan hangos volt, hogy kész lettem volna stikában lehalkítani, ha ő nem hajlandó rá. Hetente egyszer néha bejárt dolgozni, de olyan szigor volt, hogy belépéskor megmérték a lázát, és kifelé menet is kezet kellett fertőtleníteni. Aztán haza jött, és szuper módon a munkahelyén viselt nadrágját ledobta a kanapéra, ahol pizsamában is szoktunk ülni, majd kiment (egy másik nadrágban) pajtikázni a szomszédokkal, akik közül az egyik vmi középvezető egy plázában, szóval minimum csillió emberrel találkozik minden nap, a másik meg mit tudom én, legalább csak bölcsibe hordja a gyerekét. Mindeközben a legkockázatosabb tettem, hogy elmentem a tescóba venni egy könyvet, vagy gluténmentes pizzát a spárba. Annyira jó volt, jobban mondva kb a legjobb döntésem, hogy haza vittem a biciklim, és csomót biciklizgettem a gyakorlatilag üres belvárosban, az nagyon jó volt. 

Aztán áprilisban vagy májusban lementünk a Balatonra, mind ott maradtunk húsvéti szünetezni, de ekkoriban annyiszor volt gyomorproblémám meg gyomor fájásom meg mindenféle borzasztó tünetem, hogy az teljesen elrontotta az egészet, mivel kb csak feküdtem a kanapén. Anyáék hazamentek, én meg ottmaradtam nem tudom hány hétig ún. home officce-olni, ami abból állt, hogy állandóan túl későn keltem fel, aztán elvacakoltam az időt déli 11-ig, aztán olvastam egy kicsit a napon a teraszon, aztán délután teljesen pánikban kezdtem el dolgozni és toltam egész későig, hogy kompenzáljam magam, ami után még olvasnom kellett, hogy ne kimerülten és szomorúan feküdjek le. Emellett külön szuper volt, hogy hetekig esett az eső, szóval volt, hogy csak annyit tudtam csinálni, hogy elmentem az egyetlen nyitva tartó étteremig és vettem sütit vagy kaját. 

Nyáron vissza is jöttem Budapestre, ami szuper, mert akkor épp ki lehetett menni az utcára, az meg aztán külön remek, hogy a szomszéd gyerekek egyre idegesítőbbek, a szüleik meg mintha nem annyira vennék észre, hogy mások is laknak a házban. A másik _fun_ pont, hogy világjárvány van 10 hónapja, de senki nem takarítja a lépcsőházat, mert a lakók nem takarítanak, a közösképviselő meg állandóan bojkottálja, hogy legyen takarítónk.

Közben voltam valami fura csodaorvosnál akit apukámnak ajánlott valaki, és ő felírt mindenféle gyógynövényt a gyomromra, szóval most már jelentősen jobbak a dolgok, kivéve, hogy megint elfogyott, szóval volt némi vissza esés. 

Azt is elkezdtem még intézni, hogy legyen fogszabályozóm, amit apukám teljesen ellenez, de szerencsére öreg 30 éves lettem közben, hihi, én dönthetek. 

A szerelmi életemről úgy sincs mit beszélni, megint ghostolt egy fiú, amin már meg se vagyok lepődve,á, hagyjuk is. Szarfej vagyok és ronda és kövér, de legalább ha ly-nal írnám, hogy muszáj, vagy valami ténylegesen orbitális hibám lenne. Mondjuk ha nem csak csálén állnának az alsó fogaim, de fogatlan is lennék? Vagy nem megállapítható mértékben, de azért nyilvánvalóan egy kicsit hülye, mint az a néni a pszichiátrián, aki állandóan azt mondta, hogy "ágyő texas"? (nem tudom ez mit jelent) még neki is volt pasija. Mondjuk az egyik barátnőm kolléganőjének a pasija nem hord sálat, mert az "buzis" amit én nagyon rossz előjelnek találok, de hát mit tudom én. (ez olyan kispolgárian szorongó-előítéletes-szűklátókörű, nem? amúgy jogász a csávó (=azt gondolnám, hogy felvilágosult....?) egy minisztériumban (=lehet, hogy fideszes és akkor azt hiszi, hogy a homoszexuálisok pedofilok is? akkor ez még rosszabb) 

Októberben meg novemberben szerencsére végre elért a szezonális covid szorongás-depresszió roham (előtte ugye csak annyira volt szar ez az év, mint az előző pár), aminek köszönhetően csomót feküdtem a takaró alatt meg a kádban, a frontinra ugye már hónapokkal előtte vissza is szoktam, szintén remek és aggodalomra adna okot, ha nem nyugodtam volna le előzőleg a túl sok frontintól. Amúgy próbálok nagyon óvatos lenni, de van, hogy annyira elönt a szorongás valami szartól (jobbára a semmi nem történik-semmi nem lesz belőlem-elfecsérelem az életem- miért vagyok magányos kérdéskörtől), hogy nem csinálok semmit, csak ülök a fotelban és iszom a századik kávém, ami szintén nem jó, mert attól még ideges is leszek, és nem tudok aludni, amitől még idegesebb leszek. 

Ezt nem folytatom tovább, mert az előbb még a tejhabosító is megrázott (ez anyukám tejhabosítója, mivel az enyém elromlott, a víztisztító kancsóval és a pirítóssal együtt, a kávégépem meg elkezdett eltörni, fun and games), ez az a tejhabosító, ami kicsit megpörkölődött februárban, amikor kicsit felgyújtottam a konyhát.

Végül pedig egy videó, amit most találtam youtube-on, és úgy érzem, hogy nekem szól, meg Dolly-nak (meg mindenkinek aki szereti)




2020. december 21.

intim

 Most, hogy egy modoros klisévé váltam* beszélhetünk kínos meg intim dolgokról is. Főleg intim, az egész blog kínos (de erre úgyis a "cringe" a 2020-as szó). Tehát én szeretném azt mondani, hogy idén valami felvilágosult meg modern podcast hallgató lettem, de inkább abszolút rapszódikus, amikor eszembe jut, meghallgatok öt részt, vagy akárhányat, amíg el nem tereli az internet vagy a netflix a figyelmem. A Mi a Femme podcastot nem rég kezdtem el hallgatni, és hát azért csak nem rég, mert véletlen a Párnacsatára kattintottam :DD  (jó, tudom). Meg amúgy tudtátok, hogy már Viszkok Fruzsinak is van podcastja? Esküszöm, az a lány azt hiszi, hogy már a létezése is izgalmas lenne a tinilányoknak, pedig olyan vanilla meg véleménytelen az egész nő, hogy nem is értem, hogy tud akár egyet is eladni a naptárjaiból, amiknek az elejére oda van baszva nyomtatva a neve, mintha  eszébe eszembe se jutna, hogy valaki nem egy idegen/youtubesztár nevét akarja a naptárja elejére?! Frujo frojo (az nem egy joghurt?) bánom is én.

Ott tartottunk, hogy Mi a Femme podcast, és akkror a legfrissebb epizód gyerekek, na az a maszturbálásról szól. Maszturbálás. És akkor itt még nincs vége. 

Nem annyira sikerült hozzá szoknom (vagyis igazából elég idegesítő...? asszem), hogy állandóan szükségtelen angol szavakat meg mondatokat (mondatokat???) használnak, hogy kúlabb legyen az egész, vagyis a hallgatóság nyilván olyan woke, és az egyik szerző azt hiszem nem magyar (erre a nevéből jutottam, de amúgy nem is fehér, csak azért szólok, mert biztos Magyarország egyik fele szerint ezt így kell megállapítani**), ill. egy kicsit akcentusa van, de aztán jött egy másik vendégszereplő is, aki nem elég, hogy férfi(!!444)*** de annyi angol szót használ, hogy először azt hittem, hogy külföldi, vagy mit tudom én, nem Magyarországon nőtt fel, de később megvilágosodtam, hogy ez Yank, egy teljesen magyar zenész, akinek János a neve (haha), és akkor bizonyára jött ez a kíváló szójáték. Az epizód végére csak azért nem kezdtem ivójátékba arra a szóra, hogy "basically" vagy "artist" , mert fantáziátlan vagyok, és nem hordok magammal gint csak úgy. Voltak még ilyen szavak is, hogy "speak up" meg "ally" meg "supporter" amiket szerintem le lehetett volna fordítani simán magyarra (ha az amerikai nevű artist tudna rendesen magyarul. Vagy Englishül, nem tudom mi a divat most.)  Nem bírom már ezt a kúlságot, ugyanakkor iszonyú jókat mondott, mondtak, nem az intimitásról meg a maszturbálásról itt már, hanem arról, hogy hol van a férfiak helye a feminizmusban, meg a nők egyenjogúságáért folytatott harcban (allyship, ugye). 

Szóval, hogy visszatérve a maszturbáláshoz, szerintem nagyon jó, hogy ilyen személyes meg intim témákról is egyre többet lehet beszélni és hallani, habár fogalmam sincs, hogy mennyi embert ér ez el, különösen, hogy mivel hogy ennek a podcastnek eléggé női profilja van ill. feministaként és/vagy pro mindenként definiálja magát. Nem igazán tudom vagy emlékszem, hogy fiatalon mennyit beszéltem erről, de az iskolában nagyon kevés értelmes dolgot hallottam ezügyben. Jó, most önkényesen az értelmes dolgot úgy definiálom, hogy mondjuk konszenzusról van szó, vagy arról, hogy a szex az ok, természetes, és nem csak súlykolást arról, hogy de vigyázzál fiam, meg húzzad fel az óvszert meg ilyenek.  És akkor 10 évvel később jön két csaj, és arról beszél az interneten, hogy hogy építik fel az orgazmusukat ezzel a satisfier nevű eszközzel, ami szívja az ember csiklóját. 

Építik fel.

Szívja.

Let that sink in. (Csak hogy a nyelvi tradícióknál maradjunk.) 

Az az igazság, hogy nekem ezt az epizódot nem volt olyan jó hallgatni. Majdnem kiszalad a számon, hogy cringe, de hát nem tudom... Azt hiszem, hogy egy idegen teljesen személyes tapasztalatairól hallani nem pont ugyan az, mint általánosan hallani valami ilyen úgymond személyes témáról, ami valamilyen formában azért az emberek nagy részét érinti nemtől függetlenül. Ugyanakkor meg, ha nem jövünk zavarba meg kapcsoljuk ki ezeket a dolgokat félúton, aztán nagy nehezen hallgatjuk végig, és "beszélünk róla" akkor gondolom nem érhető el társadalmi változás, nem lehet normalizálni olyan dolgokat/kérdéseket, amik mindig ott voltak, csak eddig mindenki mással volt elfoglalva, aszitte, hogy a Bibliában minden benne van már (turns out, 2020-ban nincs) 

Most miközben gondolkodtam, hogy miről írjak, eszembe jutott, hogy valaki, de szerencsére nem emlékszem, hogy ki (így is kínos, mindegy), vagy hogy milyen szituációban, azt mondta, hogy milyen jó, hogy én perverz vagyok. WHAT.



Ahhoz képest, hogy egy férfi sem szereti (az internet tanulsága szerint), ha a nő úgy fekszik az ágyban, mintha egy fatörzs lenne, de ha meg nem fekszik ott úgy, akkor már perverz? Mármint olyan jó lenne, ha nem számítanék automatikusan "perverznek" meg "szexéhesnek" (lol, ez létezik még?) Jó lenne, ha normálisnak számítana, ha egy nőnek van alapvető érdeklődése a szex iránt, úgy értem, olyan borzasztó kettős mérce, hogy a férfiaknak ez az "ösztöne" meg "csodálkozol, ha úgy öltözöl", de a nők, na ők nehogymá orgazmusra gondoljanak, cöh. 

Most, hogy már kezd kínossá válni, és lehet, hogy senki nem olvas idáig, beszélhetünk is az intim kelyhekről, (amikről amúgy eredetileg akartam, csak aztán jött az öt oldalas intermezzo. ) 
Egy elég olcsó DM-ben megvásárolható modellt vettem meg, mert hát olcsó volt, és spontán döntöttem, két méret van, S-es, amit elvileg a nem szült nők használhatnak, M-es meg azoknak akik szültek, de a dobozról nem derül ki igazán, hogy mekkora, vagy milyen a méret különbség. Úgy értem... ez a cucc elég kicsi. Na nem akkor kicsi, amikor fel kell rakni, hanem ahhoz képest, hogy elvileg milyen sokáig kéne, ill. lehetne benn tartani, youtube-on több lány is azt mondja, hogy reggel berakod, este kiveszed, és kész. Hát nem tudom... 
Szerintem kifejezetten nem olyan könnyű felrakni, ugyanis nem csak fogod és berakod, mint a tampont, hanem fogod, kettéhajtod (vagy háromba, erről több elmélet van, de szerintem úgy nehezebben ugrik vissza az alakjára), ezután pózba helyezkedsz, aztán megfontolod, hogy elég csúszós-e a helyzet, és majd ezután rakod be.
 Elmagyarázom, mivel az az igazság, hogy én semmilyen olyan életszituációt nem látok, ahol én ezt nem otthon ki tudnám cserélni, ugyanis, ha nincs ott egy csap, amivel megmosod a kelyhet és a kezed is, akkor hogy? Egy csomó plázában, még ha néha van is ott csap, nem jön belőle meleg víz, nem hogy szappan, hát köszi. Aztán még van az a dolog, hogy nem olyan könnyű bedugni. Egyrészt, ha nem elég, eh, csúszós vagy nedves odalenn, akkor tényleg nehéz (ill. nem tudom hogy) betenni. A csomagolás amúgy síkosítót javasol, ami szerintem egy kicsit overkill,  de hát nem általlottam venni egyet emiatt (perverz vagyok, tudjátok), amúgy hasznos, csak ugye ha már megjött, akkor nem kell. A pozíció roppant szerencsétlen, eléggé le kell guggolni, vagy a csomagolás szerint feltenni az egyik lábunkat a vécére, hát ok, de még akkor sem biztos, hogy megfelelő helyre sikerül felrakni. Elvileg nem kell túl mélyre, mint egy tampont, de ha nem elég mélyre rakod, akkor lehet érezni és elég kényelmetlen, ill. egy idő után mondhatni fáj. Ami még jobb, hogy ha nem megfelelő helyen van, akkor folyik, ami szupi. Youtube-on láttam egy videót, amiben egy lány elmesélte, hogy egyszer egy repülőgépen felszállás közben a lendülettől kicsúszott és az egész mindenfelé folyt, és én ezt sajnos nem tudom kiverni a fejemből.
A kedvenc részem pedig, hogy itt semmi nem szívódik fel sehova, mivel ugye, ez egy kehely. Tehát ugye ha az ember órákon át viseli ezt a valamit, akkor a vér az ott jól... megáll....? és folyik össze-vissza....? És szerintem ez egy kicsit undorító érzés. Feküdni meg aztán különösen, ugyanis vissza folyik, és hát. FÚJ. (szerintem.) Egyszer sikerült ezzel sikeresen aludnom úgy, hogy nem folyt mellé (ie. jól helyeztem fel), de reggelre emiatt, hogy ott volt és így... visszafolyt a vér vagy nem tudom, ez elég undi érzés volt, és valahogy viszketett is. Elvileg az összes ilyen kehely orvosi szilikonból van, nem tudom, hogy ez mennyit számít amúgy, de azon gondolkodom, hogy lehet, hogy kipróbálok egy másik fajtát. Nem tudom, igazából az a baj, hogy az elképzelés nem olyan jó. Ha erősebb a vérzésem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy egy munkanapig (idáig csak itthon próbáltam ki) mondjuk komfortosan érezném magam ezzel a cuccal úgy, hogy nem cserélem ki, ha meg gyenge, akkor meg azért nem, mert nem/nehezen tudom feltenni, dörzsölődik, és kb felesleges. 
Én most amúgy azt gondolom, hogy a menstruációs bugyi jobb opció, és szeretnék majd venni redy bugyit, de hát ezzel kapcsolatban is, az az elgondolás, hogy napközben kicserélem a bugyim egy kicsit kérdéses. eh.
összehajtási mód, amit nem ismertem, de jónak tűnik



* (a karantén/covid hobbim a versolvasás lett, és valahogy az a heti örömöm, hogy sikerült megvennem Terék Anna egyik verseskötetét, amit sok helyen nem lehet kapni, (ugyanitt, kéne még csinálnom mit gondolt a költő posztokat, mert az a baj a versolvasással, hogy az ízlésem is rossz), másrészt meg napok óta Frank Sinatrát hallgatok, és valahogy ma ahogy a Blahán mentem át, egészen nevetséges és groteszk volt ez a zene a fülemben, és közben odajött hozzám egy lány pénzt kérni, de olyan meglepetten és bambán néztem, hogy megállapították, hogy biztos külföldi vagyok)

**de igazából remélem, hogy ez csak az ultraszar humorom volt

*** komolyra fordítva a szót, ez szerintem remek ötlet, a kivitelezéstől eltekintve függetlenül

2020. december 16.

it is the interior life, that makes us a great difference in the end

 Az utóbbi kb 10 napban amúgy azon szorongtam, hogy most mindenki egy gyökérnek hisz, mert az utolsó bejegyzésemben tényleg arról picsogtam egészen hosszan, hogy valaki nem ad meg 8500 forintot?! És ez a blog még nem esett le a Föld színéről?! Jesszusmaris.  

Beszéljünk inkább érdekes dolgokról, mint szentségtörések. 

Melyik a rosszabb: a the National énekese duettet énekel Taylor Swift-tel (és már a Snow Patrol énekesével is énekelt, és mindkét szám elég meh)

vagy hogy a Mizo újabban Norbi update low carb protein kakaót árul! Norbi update!! Most azon is gondolkodom, hogy dezertálnom kell-e a kedvenc kakaómat. 


Aztán meg az is, hogy nem tudom, miért tartott ilyen sokáig megnéznem ezt a könyves videót: 



Úgy szeretem, amikor könyvekről beszélnek. Úgy szeretem a könyveket. Ennek a Max Joseph nevű fickónak nem igazán ismerem a munkásságát, csak az ősz hajára emlékszem, meg hogy amúgy olyan kellemes hangja van. Amúgy teljes mértékben csak azért ismerem, mert megjelent Casey Neistat videóiban, és elég hasonló is a stílusuk. 
Mivel itthon vagyok egy csomót (jobban mondva kb. mindig) valahogy kifejezetten vágyom arra, hogy valami inger érjen, hogy minden nap halljak vagy lássak valami érdekest, és ez olyan jó volt. Tudom, hogy ez most rettenet fellengzősen hangzik, meg az időm felében hülye vígjátékokat nézek netflixet (jobban mondva hallgatok, ún. házi munka, de inkább matatás közben) 

Youtube-on találtam, ha jól emlékszem ezt a "How to with John Wilson" című sorozatot is, ami eléggé hasonlít a Neistat Brothersre (jaj, én vagyok az az idegesítő fangirl, aki még azt is megnézte, és még tetszett is, jézi, teljesen fura) Olyan mint egy közepesen szar és félig értelmetlen vlog, aminek véletlen nagyon jó a narrációja, nincsenek állandó szereplők és a témák is rettenetesen random módon kiválasztottak (vagyis biztos nem, de ilyennek tűnik, ilyenek, hogy Small talk, meg Scaffolding (állványozás) vagy How to improve your memory, és látszólag véletlenszerű válaszok meg interjúalanyok útján alakul az egész. Azt bánom csak, hogy a narrátor, John Wilson hangját nem olyan jó hallgatni.



Anyukám állandóan meg akar győzni arról, hogy a Drága örökösöket érdemes néznem, (vagy egyáltalán, bárkinek), hát bocsi, akkor már szívesebben nézek egy félórás epizódot a felállványozott New York-ról. (ez még nekem is váratlan fordulat... asszem? félig? Egy kicsit idegesítő, hogy New York az ultimate Európán kívül úticél, ha ott voltál, mindenhol voltál, legalábbis a proli  instagram szerint (és valamit venni kell az Abercrombie/Hollister vagy mit tudom én, melyik korcsoport számára melyik divatos márkából)  (khmkhm, Brandy Melville, khm)

A szomszéd gyerekek megint olyan iszonyúan sikongatva játszanak, hogy kb meg kell őrülni, az anyjuk nem tudom milyen ügyben tud egész nap veszekedni velük, de képes rá, a gyerekek meg fel-le futkosnak a lakásban mintha ez egy kifutópálya lenne (kb 15 méter hosszan valóban végig lehet futni a lakáson), szóval most bosszúból folytatom a fennhangon podcast hallgatást, a tegnap elkezdett maszturbálásról szóló epizódot.

2020. december 5.

Egyáltalán nem erről akartam írni, de mindegy, szóval ma sikerült elintézni mindent a tavaly elhunyt (ez a szó elég modoros, de hát hogy beszéljek a nagyapámról) nagyapám házával kapcsolatban mindent, ill. most már végleges, hogy eladtuk. Egyébként teljesen nevetséges, az akasztotta meg az egészet, hogy amikor a vevő hitelt igényelt, elég részletesen utána néztek mindenféle papírnak a házzal kapcsolatban, és akkor kiderült, hogy a telekkönyv szerint pár százalékkal nagyobb része van beépítve a teleknek, mint engedélyezett. Szóval ugyan sikerült engedélyeztetni ezt a kis különbséget, de ha nem, akkor le kellett volna bontani kb 2 vagy 3 falat a ház hátuljához épített garázs/műhely részből (ami meg vagy egy millió forint).

És akkor most meg még az volt, hogy az unokahúgom tartozik nekem 8500 ft-tal. Ez úgy jött ki, hogy az egyik barátnőnk szülinapjára vettünk egy (leértékelt) fülbevalót, amiből az ő része  4000, továbbá egyszer kapott valami ételmérgezést, amikor jól bevásárolhattam neki, és az 4500 ft volt. Mondtam neki októberben(!), hogy jó, nem baj, ha nem most fizeti ki, mert megbüntették valami parkolás miatt 30 ezerre, aztán meg mit tudom én milyen biztosításra ki kellett fizetni 50 ezret egy hónap alatt, és én jófej (?!) vagyok, haha. Szóval gondoltam, hogy elkérem a pénzt tőle ma, erre elkezd felháborodni, meg olyan hangnemben megírja, hogy milyen 8500 ez, hogy nem is értem. És hogy így meg úgy, ő meg csinált tortát (szerencse, hogy az a fő érve, hogy nem kérte ezt vagy azt, na hát én meg azt a fura túró tortát nem kértem) , meg egy másik barátnőnk bora, ami 2000 volt, és annak fizessem ki a felét, meg mit tudom én, hogy amúgy, a tavaly karácsonyi ajándék ügyén még tartozom 4000ft-tal. (tavaly karácsonyi ajándék, nem hiszem el) . Amúgy a 4500 forintos bevásárlás blokkját ott hagytam az asztalán, mert azt mondta, tegyem oda, és majd megadja, ó aha, haha. 

Amúgy olyan szívesen mondtam volna neki, hogy jó, bocsi, akkor most fizessél visszamenőleg az utóbbi 20 nyárért, amikor hetekig nyaraltál nálunk ingyen, azért a kb. 10 évért amikor használtátok, de leginkább elhasználtátok a garázsunkat, azokért a hónapokért amikor ingyen laktál nálam, de hát én nem vagyok olyan rossz májú. 

De egyébként a családi ebédek jóformán mindig nálunk vannak, mert a nagynéném mindig úgy főz, hogy mindenkinek jut kb 1 szelet mindenből, (és igazság szerint nem is valami jó szakács, és ezt nem csak én mondom a családban), anyám szerint mert nincs pénze többre, de hát kiskoromban mindig annyi minden volt a hűtőjükben, hogy nekem az luxusnak tűnt, vagy hát én nálunk sose láttam olyat. (továbbá nem akarok cinikus vagy érzéketlen lenni, de nem kötelezte senki, hogy vagy 10+ évig legyen egy férfival, akit félig-meddig el kell tartani, vagy ha keres is, akkor elkölti, eh, marihuánára.  

Gondolom mások költéseit nem mindig lehet érteni, meg nem is kell, mindenki azt vesz amit akar, de kész tényként kijelenteni, hogy bezzeg ezt meg azt megvetted. Mint amikor vettem Dubajban egy sportcipőt kb 30 ezerért, mert annyira feltörte a szandálom a talpam, hogy kb nem tudtam menni, és muszáj volt.És akkor hogy jó, most vettél cipőt, de egy üveg borra sajnálod a pénzt. Gondolom sajnálok 5 ezret egy üveg borra (bár nem is emlékszem, hogy miért nekem kellett volna megvenni, hha), vagy csak nem is akarok bort inni annyira mint te. Szerintem marhára szükségtelen november közepén vászon cipőt venni, amikor az amúgy is műbőr csizmád vagy 3 éves és nem olyan... friss, de mindegy, mit tudom én, tök hasznos volt megvenni egy Tom Taylor cipőt, amiről kiderül, hogy csónakszerű , nem vissza küldeni, aztán venni egy egészen hasonló Calvin Kleint. Igazából a valóságban nem szoktam ezzel olyan sokat foglalkozni, de ez a cipős dolog valahogy olyan szembetűnően szükségtelennek tűnt, hogy nem is értem. (de ne aggódjatok, majd szólok, mikor rendezzük meg az éves budapesti basic bitch konferenciát.)

Az a szerencse, hogy biztos, hogy fogunk még egymás agyára menni ilyen dolgokkal, tekintve, hogy az unokahúgom új pasija... hát enyhén szólva szereti a villantást. Van egy Versace gumipapucsa (vagy mondjuk úgy, hogy még a gumipapucsa is Versace), és most azt terveltem ki, hogy karácsonyra adok neki egy Lidliset. Ezelőtt a vita előtt viccesebbnek tűnt, most már majdnem a rosszmájú vékony vonalán mozog, de hát mit tehetnék? Mi tényleg nem villantós család vagyunk. Apám zoknijában mindig több a levegő mint a zokni, és a karácsonyfa égőnk is vagy 35 éves (tudjátok, olyan csiptetős), mit tehetnék? Egy kiló arany ékszer (á la apám (éves ajándéka anyámnak)) amúgy is csak az egyenesági rokonoknak jár. 

Á, olyan rossz a szájízem, hogy még a pizza is alig segített.

2020. december 4.

blogmas

 Tele van a youtube ilyen vlogmas videókkal, és ugyan teljesen el vagyok késve, de akkor most csinálhatok ennek a mintájára egy blogmas-t, nem? 

Amúgy hogy őszinte legyek, tegnap már elkezdtem volna, csak aztán gépeltem valamit délután, és annyira elkezdett reszketni a bal mutató ujjam, hogy egészen nevetséges, és ez lefoglalt a nap második felében (ingerekben gazdag élet). Rájöttem, hogy fájdogál az egész alkarom, aztán rájöttem, hogy tul.képp a vállam fáj és ettől az egész karom...? Nem tudom, lehet, hogy ez már az öregség jele, de engem teljesen megrémítenek a mindenféle testi fájdalmak. 

Ezen a vad péntek estén egyébként egy egészen szofisztikált (se) filmet nézek, az a címe, hogy How to be single. Mutatok egy remek képernyőfotót is: 


Amúgy azért kezdtem el nézni, mert Rebel Wilson van benne, aki mindig nagyon vicces. 

Valamiért egyáltalán nincs kedvem értelmes(ebb) filmeket nézni, vagy olyan sorozatokat amiket általában szoktam (orvosos vagy thriller), viszont megnéztem a Dash és Lily-t kétszer is, és arra a nyilvánvaló következtetése jutottam, hogy a filmekben és könyvekben több dolog történik a tinédzserekkel, mint velem feltehetőleg egész életemben.


Amúgy annyira döbbenetes, hogy ez a színész 24. Úgy értem, olyan aranyos, de olyan ízléstelennek érzem magam, amiért ezt mondom, mert úgy néz ki, (és azt hittem) mintha kb 16 lenne, közben meg 24? Egyébként teljesen azt hittem, hogy ez a fiú van a Perks of being a wallflower filmváltozatában, de az egészen más. Jaj, most már 30 évesen elég öreg vagyok ahhoz, hogy fiatalabb fiúk tetszenek nekem, jesszusmaris. 

A kapcsolatokról nyilván fogalmam sincs, de miért mennek a nők a férjükkel ruhát vásárolni? Mármint, akárhányszor bemegyek a Van Graaf-ba, mindig van egy veszekedő pár, hogyaszongya, ez túl drága vagy mit tudom én, és akkor még férfiak, akik határeset sértő megjegyzéseket tesznek a feleségükre azzal kapcsolatban, hogy ez túl kicsi/drágám ez a köldöködig ér/amúgy erre egyáltalán nincs szükséged (miért hiszik azt a férfiak, hogy a vásárlás a szükségről szól?) (egyébként anyám mindig azzal éri el, hogy  apám bármit megvesz neki, hogy nem vagy nagyon ritkán vesz sajátmagának bármit) 

A szomszédban meg nyilván házi buli van, az eszem meg ne álljon. 

2020. november 23.

2020

 Lehet, hogy csak 2020 második fele lett igazán 2020 nekem, olyan igazi elcseszett hetek és hónapok sorozata, de mostanra azt hiszem, nem maradtam le semmi szarról. 

2020 bizonyisten a kupac kétnapos tészta amit nagy nehezen kirángattam a lefolyóból, hogy a kuka mellett kiessen a kezemből,

a lábfejemre fröccsent forró víz,

a lábujjamra esett kemény és éles macbook air,

az undorítóan lila fürdőszoba szőnyeg a kék fürdőszobában

a kb 8 centis pók amelyik minden irányba is tud menni

amikor meghúzódott a derekam gereblyézés közben pár nappal a harmincadik szülinapom előtt

az összes kimoshatatlan folt a fehér pólóimon

egy rakás gépelési hibás önéletrajz

hülye rettenetes szorongást keltő álmok iskoláról

igazi szorongások

szolid pánikroham az alléban

az undorító magyar politika

a gender nálunk nem szokás

és egy darab viszonylag jó gluténmentes somlói. 


Ja meg még ezt se tudtam csak úgy posztolni, mert közben kikapcsolt a laptopom.


2020. október 22.

kis ünnepnapi insomnia

Ez a blogtóber jól meghalt, de azért írok valamit, nocsak.


Pont megjött, szerencsére megint (lol) elfelejtettem, hogy megvettem az intim kelyhet, de nem is erről lesz szó, hanem, hogy jól hormonbevásároltam minden vackot, aztán megettem két gluténmentes minipizzát, amitől valahogy nem lettem rosszul, annak ellenére, hogy miközben sült megittam egy fél mizó kakaót. Aztán még ettem két tiramisus joghurtot, egy túrórudit és a maradék kakaót is megittam, és most a cukortól szerintem a héten már nem fogok aludni. 

Nem baj, legalább korosdónak fogok látszódni...?Úgy tűnik ugyanis, hogy a jövő héten lesz egy randim egy férfival, gyerekek, egy igazi felnőtt férfi, aki egy csomó évvel idősebb nálam. Ilyenkor mit kell csinálni? Fabian olyan egyszerű volt, olyan tökéletesen modoros millenial élmény volt még az is, ahogy külön ledarált kétféle kávét és összekeverte a szarvasiban, meg nem kellett felnőttnek lennem, most meg...? Az az ösztönöm, hogy garbót vegyek fel, mert nekem bizisten nagyobb a tokám, mint ennek a fickónak. Meg hogy majd arra fogok koncentrálni, hogy ne tegyem a táskám keresztbe a vállamon, mert a felnőttek csak úgy a vállukon hordják. Ez a képzetem a felnőttekről. Meg hogy nem tudom, milyen cipőt kell felvennem. A ruháim többségéhez a lila reebok cipőm szeretem felvenni, csak úgy, mert ez jó ötletnek tűnik, bár igazából van barna, zöld és fekete loaferem is, de azt felvehetem szoknyával? Nem csak a titkárnők járnak úgy? 

A legutóbbi majom fiú azt mondta, hogy nem öltözöm valami trendin (amúgy nem így mondta, de ez volt a lényege), és sajnos nem voltam olyan nagyképű rátermett, hogy azt válaszoljam, hogy nem trendi akartam lenni, hanem stílusos, de mindegy, lehet, hogy ez már veszett fejsze nyele. Csak most olyan bénának érzem magam, pedig én úgy szeretem a ruháimat. 

Az is van még, hogy ez a férfi nem olyan szép. Még sosem randiztam olyasvalakivel, akit nem találok szépnek, de őt nem annyira találom annak. Tudom, hogy nem ez a fontos, de mint minden szorongó szerencsétlen, akit jobban foglalkoztat idegenek véleménye mint a sajátja, azon kell aggódnom, hogy mit gondolnak majd az emberek? Nem vagyok elég szép ahhoz, hogy azt gondolják, hogy biztos csak azért randizok vele, mert van egy rakás pénze (persze nem is tudom, hogy van-e), szóval ezen talán nem kell aggódnom, de olyan kényelmetlenül érzem magam.... valamiért. Lehet, hogy most mégis elfáradtam, mert nem tudom megfogalmazni.  

2020. október 10.

egy kis énblog(poszt)

 Vagyis megpróbálom.

Olyan ritkán kezdek nagy Í-vel mondatokat, hogy kb el is felejtettem, hogy milyen kényelmetlen. Mint amikor érettségi előtt mindenki elkezdte gépelve beadni az esszéket, kivéve engem, mert emlékszem olyan kényelmetlennek éreztem legépelni a vacak kis esszéimet, ezért az összes úgy nézett ki, mint egy elsősé: folyóirás, sorvezető (mikor vettetek, sőt, használtatok utoljára sorvezetőt? nekem állandóan volt egy az irodalom könyvemben)

Szóval Ilonka kifejezte afelőli* sajnálatát, hogy senki nem blogol hétköznapi dolgokról (amúgy szerintem vannak akik igen, csak lehet, hogy nem ismerjük a blogjaikat? Dolly kommentelői közt felfedeztem párat, tök jó), én meg nem értek semmit ehhez a műfajhoz, de most megpróbálom. 

Egyrészt az van, hogy túrórudit uzsonnáztam banánnal, ami egy annyira váratlanul jó kombináció amennyire nem gurmé, viszont most bármire késznek érzem magam. Másrészt most olvasom ezt a Rumbarumbamm- Ez egy kibaszott karanténnapló című könyvet, ami egy énblogból lett amit kiadott a Libri, és egyszerűen ANNYIRA VICCES, hogy egyfolytában azt kívánom, hogy legyünk már barátok a szerzővel. 

Harmadrészt pedig, olyan gyalázatosan meg vagyok/voltam fázva az utóbbi két hétben, hogy én ilyet még nem is pipáltam, gyakorlatilag nem mentem sehova, kivéve a boltba néha, szóval ez most egy kicsit karantén szerű szituáció, úgy tehetünk, mintha (de inkább ne), és akkor lássuk, mit tudok kihozni két hétből, amikor jóformán nem csináltam semmit. Tegnap elmentem mondjuk a Rossmannba mert volt kupon kb mindenre, szóval vettem mosogatógép tablettát meg mindent és még betétet is, mert elfelejtettem, hogy pár hete vettem egy intim kelyhet. Továbbá valami konzervatív neveltetésű és prűd 17 éves módjára nehezemre esik nem heherészni azon, hogy még óvszerre meg síkosítóra is volt kupon, nem mintha elég izgalmas lenne az életem ahhoz, hogy bármelyiket is megvegyem. 

Hülyeségeken is gondolkodom amúgy, mint hogy ki az idegesítőbb, Dóri, amit ledarálja a Meseországot, vagy a Chloe knows youtuber Dóri, mondjuk ő legalább szép. Anyám azon nyérvogott a karantén alatt többször is, hogy milyen sovány már ez a Tokár Tomi, hát nem etetik otthon? Ami valahogy olyan vicces, mondjuk engem sokkal jobban foglalkoztat, hogy ennek a lánynak az összes megnyilvánulása olyan.... butus..? Nem is tudom, pedig amúgy nem igazságos, hogy most kiemelek egyet a sok millió youtuber közül aki nem olyan okos, de ez az ultra idegesítő trend jutott eszembe róla, hogy márkanév. Felugrott valami instagram poszt, amin egy hátizsák van rajta, ami abból áll, hogy mindenhova rá van írva, hogy Calvin Klein. És egy rakás másik embernek van felírva a cipőjére mindenhova, hogy DKNY vagy Michael Kors vagy nem tudom, és mivel én annyival erkölcsileg felettük állok (nem) annyira irritálóan rondának látom és csórónak is érzem magam, pedig az unokahúgom pasijának az Armani Exchange papucsa leértékelve csak 16 ezer volt, mekkora parasztvakítás, erre azt hisszük, hogy dizájner. Ugyanakkor meg, ki vesz 16 ezerért egy hülye gumipapucsot? Miért nem toltam oda a képem a Lidl-be és vettem neki egy Lidliset, ahogy terveztem, az csak 3000 és LIDL! És az a műanyag is addig tart, hogy még az ükunokám is hordhatja majd.

Visszakanyarodván a napi eseményekhez, tegnap egy akkora pók mászott ki a nadrágom szárából a fürdőszobában (nem volt rajtam, hanem korábban a kád szélére letettem amikor hazajöttem), hogy kész lettem volna bezárni oda a pókokat napokra, hátha éhen halnak két nap után. Fél nap után nem volt semmi, csak két nagy pókháló, szóval most már csak azt remélem, hogy nem másznak ki a pórszívóból.... bele a cipőimbe. Idén amúgy extrém sok pók volt mindenhol, de különösen nálunk a Balatonon, és volt olyan, hogy elhúztam a függönyt és kiesett belőle két pók. Az mondjuk borzasztó volt.  Aztán meg volt az az eset is, amikor apa ült szintén a Balcsin az elsötétített nappaliban (nem tudom miért van ez a creepy esti hobbija, hogy csak ül a sötétben a teraszon vagy a kanapén és így... gondolkodik...? Nem értem) és akkor a függönyök közt bedugja a fejét a szobába egy róka. Én az emeleten voltam, és csak annyit hallottam hirtelen, hogy sicc (haha) meg mész innen, és amikor kinéztem, akkor tényleg ott futott a ház előtt egy róka. Úgy értem, nagy róka, volt tök szép lompos farka meg minden. Aztán pár nap múlva anya felhívott, hogy szerinte amúgy ez nem is róka volt, hanem aranysakál, és hogy szerinte a Toldiban is a nádasban aranysakál van, nem is róka, és ott Arany János félreinformálódott. Hát, akkor még nem volt google chrome, mit csináljon? Egyszer meg egy nyest futott a kocsink tetején és dübögött össze vissza, az legalább elég vicces volt. Legalábbis innen, a harmadik emeletről. 

Az a napi eseemény van még, hogy holnap el fogok menni Szegedre a szüleimmel, ahol nem voltam már kb május óta, és az jó lesz remélem. Mármint szép ősz van meg mindnen, és az egyik barátnőmék elköltöztek egy új lakásba szóval majd oda is meghívathatom magam, meg orvoshoz is fogok menni és fogászatra is, csupa fun. Van egy lyukas fogam, amit be kell tömetnem, mert képzeljétek, lesz fogszabályzóm. Amúgy állítólag nem állnak iszonyat szarul a fogaim, de alul szerintem borzasztó, mert az egy dolog, hogy minden össze-vissza áll (habár nem látszik ha mosolygok), de annyira bele megy minden a fogaim közé, hogy egyenesen kellemetlen és azonnal meg kell mosnom meg fogselymeznem, különben fáj az ínyem. 

Ja meg hogy felfedeztem, hogy a Schär glutén mentes margarita pizza finom, csak tenni kell még rá sonkát és nagyon sok parmezánt meg mozzarellát egymásra reszelve, és jaj, az nagyon jó, szerintem vagy fél éve nem ettem pizzát.

*ez az afelől-afféle dolog a legidegesítőbb a világon

2020. október 8.

Közepesen kétségbeejtő

 hogy amikor azt hittem, hogy valamennyire internalizáltam ezeket a testkép pozitív gondolatokat, akkor milyen mértékben nyugalommal tölt el, hogy magamra préseltem a szokottnál eggyel kisebb farmert. Pedig amúgy tudom, hogy sztreccs meg vanity sizing meg minden, de akkor is.  

Egy percig ilyeneket vagyok kénytelen gondolni, hogy: 

  • bejött az élet!
  • most már megfelelő vagyok!
  • bomba alakom van! (hahaha)
  • a kishableány az ükanyám! 
  • most már mindenkinek vonzó leszek! 

HAHAHA. 

Pedig csak nagyobb volt a farmer a szokottnál és véletlen leadtam fél kilót.


A másik meg, hogy egy fiú burkoltan közölte velem tinderen, hogy nem vagyok olyan szép (jó, nem így mondta, hogy nem vagyok olyan szép, már nem tudom pontosan, hogy mit mondott, de kb az volt a lényege, hogy vannak nálam szebbek, meg hogy arra gondolt, hogy én szebb vagyok (??) (Igaz, hogy neki csak a fél arca látható és kiderült, hogy barátnője is van.

De ettől még úgy érzem magam, hogy mintha még a hentes néni is úgy néz ki, mint Kyle Jenner én meg egy rút kiskacsa vagyok.

Túl sértődékeny vagyok, pedig amúgy tudom, hogy átlagos az arcom, bár az átlagosnak talán az is a lényege, hogy nem tragikusan szar, és engem nem is foglalkoztatott különösebben soha ez az egész, meg tudom hogy nem is kellene, hogy valami idegen véleménye számítson az interneten

és mégis, marhára meg vagyok sértődve.


2020. október 5.

még egy nagyon fontos zoknikkal kapcsolatos megfigyelés

 ha felveszem az egyik zoknim, és a másik lábamon nincs semmi (mert mondjuk telefonálok vagy valami) akkor a zoknis lábam is sokkal jobban fázik, mint amikor mindkét lábamon van zokni. amúgy ez biztos, hogy félig  csak illúzió és van rá "tudományos" magyarázat, de akkor is 

szuperérdekes.