A testemről

35 éves vagyok és valamikor öreg lettem. 

Jó ég, mennyire műdrámai vagyok.

Az van, hogy a hétvégén volt az Olvasslipótos olvasó tábor (Cickafark Anna, miért nem jöttél?), és ott volt egy nő, aki arról beszélt, hogy ő 40 deka zöldséget eszik egy nap, meg hogy intermittent fasting meg heti négyszeri sport (ha ez egy kicsit túlzás, akor is, na), és én már itt hülyén éreztem magam, mert a szervező nő is arról beszélt, hogy mennyit gyalogol a kutyájával. Mondjuk ennek az előbbi nőnek nem tudom, hogy mi a fix munkahelye, a másik meg egy vállalkozás, ahonnan gondolom akkor tud felállni, ha akar, és a másik nőnek is flexibilis viszonylag a munkahelye, de ez nyilván önámítás, mert én is jól felállhatnék a munkahelyemről, és elmehetnék pilatesezni délután 5-re a munkahelyemről a Mom parkba.

Ez nyilván mind csak kifogás, de legalább tudatában vagyok annak, hogy valami nem ok.

Ugyanis az történt, hogy halálosan fáradt voltam a hétvége végére, lévén, hogy az olvasótábor után szombat este elmentünk a Budapest parkba,mert a fiúm kapott jegyet a szülinapjára, aztán vasárnap ebédelni a fiúm családjával (a Vakvarjúba, az nagyon finom volt), majd még moziba is, szóval én olyan fáradt voltam, hogy elmentem fürdeni és befeküdtem az ágyba este 10-kor. 

Másnap reggel hétkor olyan botrányos hátfájással ébredtem, hogy nem is igaz, konkrétan nem tudtam rendesen mozogni, fájt az egész testem, fájt a karom, ha elfordítottam a nyakam, fájt a nyakam amúgy, a vállam, a hátam közepe, minden. Nem vagyok különösebben hátfájós, pedig nem olyan jó a tartásom, és egy kicsit banyapúpom is van, és azóta erkölcsi krízisben vagyok magammal, hogy én most táppénzre mentem, deegyszerűen.... nem bírtam rendesen mozogni? Nem bírtam rendesen semmit csinálni? Kedden elmentünk az egyik barátnőmhöz felszerelni neki egy tükrös szekrényt a fiúmmal, mert ő kicsi is és alacsony is ezt egyedül megcsinálni, és egyszer emeltem fel a tükröt, de annyira megfájdult mindenem, hogy hazafelé le kellett ülnöm a villamoson.

Igazából nincs moral of the story meg hasonlók (jó, de, most már lehet, hogy hordamom kell magammal a bio párnám?), csak el akartam mondani, hogy mennyire ijedt vagyok, mert halandó vagyok és mert fáj a testem, és valamit tényleg el kell kezdenem mozogni, de rettenetesen szorongok, mert kövér vagyok és béna vagyok és hogy kezd el az ember sportos lenni? Évekig biciklivel jártam, és azzal kapcsolatban semmi szorongás nem volt bennem, csak aztán anyám jól a fülembe ültette a bogarat, hogy a biciklizés veszélyes, és akkor abbahagytam, de mindenesetre én most igazán nem tudom, hogy hol kezdjem el a dolgot, és ez rettenetesen zavarba ejt.