2011. szeptember 26.

itt az idő lehúzni a redőnyt, már rég kellett volna, de mindegy.
nos, a viszonlátásra.

2011. szeptember 25.

néha az az érzésem, hogy az önzőt és az önzetlent csak az választja el egymástól, hogy az egyik ki meri mondani a vágyait, és nyíltan el akarja érni őket, a másik meg rettenetes sikerrel álcázza, csak hogy aztán megsajnálják, és tényleg az legyen amit ő akar.
és tudod, a tény, hogy itt vagyok mind, több ezren, és hirdetjük az európaiságot, meg az egyenlőséget, meg mindenféle ilyen hangzatos értéket, amit persze, könnyű hirdetni, és gondolni egy olyan országban amelyik népe a harmadik legboldogabb a világon. tudom, tudom, nektek is vannak problémáitok. de aztán végeredményben, mind csak magunkért vagyunk ott, mind magunkat akaruk fényezni, magunknak akarjuk a projekteket, egymás háta mögött szervezünk mindenfélét, hogy majd ő megbukik, akkor na majd én.! emberséget meg persze nem lehet tanítani, főleg, ha be sem valljuk, hogy nem sok szorult belénk.

ezt pedig oda visszaaaaa

2011. szeptember 24.

csak ezt akartam mondani,

2011. szeptember 21.

az önelégült, merthogy igen befutott mérnöknő, aki meséket ír, és egész életében irodalmárkodni akart de nem tehette meg a szülei miatt, a szerény, de kedveske informatius/mérnök családapa, a rettenetesen öntelt/menő és igencsak befutott ügyvéd a feszülős ingében,(aki mellesleg írt egy könyvet, aminek nincs helyszíne, de valami olyan gazdasági és szellemi elittel foglalkozó szociálpszichológiai témája van,és a fél kezem felajánlanám, hogy elolvashassam, még a szakdogám előtt lehetőleg), a média minden szegletében, de főleg fordítóként és gyártásvezetőként dolgozó lány, és a médiatanonc, ja meg a dizájner, no ők mind ott vannak az íróiskolában, és még mások is, de őket nem tudom olyan határozottan feleleveníteni, úgyhogy érdekes lesz, a jövő hétre már írni is kell, kicsit izgulok, mi lesz, hogy lesz, alicantei reptér lesz-e, Miguelék háza, Miguel retek kocsija, és hogy úgy néz ki mint egy terrorista, Bruno, a kutya, vagy az anyukám, vagy a sztahanovista csinovnyik, nem tudom, nem tudom, de örülök a feladatnak, és tudom, hogy mulatni fogok vele, most, hogy már van ez az asztalka.

de azért a lány, akinek az első mondata a bemutatkozáskor, hogy hát igen, ő író lesz, de idáig jelmeztervező akart lenni (egyébként rémesen kíváncsi vagyok, miket tervez, mert olyan ízlése van, amilyen nekem sosem lesz) meg rajzolt egész életében, és aztán megkérdezi, hogy a kéziratot most akkor tényleg kézzel kell-e írni, na, vele kapcsolatban megengedtem magamnak egy cseppnyi kárörvendést.

2011. szeptember 20.

litánia, bocs.
csak ülök itt, vagy 5 perce és kopogtatom a billentyűzetet, és azon gondolkodom azon hogy mi lesz. mikor választottam ezt a szociológiát olyan biztos voltam ebben az egészben, hogy a szociológia, úú, ez kérem fantasztikus lesz, persze mind bizonytalankodtunk az elején, senki nem tudja, tudta mit fog, mit akar csinálni a diploma után, szétszéledünk mind, vagy nem, lesz-e munkánk, vagy nem.

mit hazudjak, nekem ez az egész rettenetesen megterhelő lelkileg, azt hiszem.vagy ha nem ez, akkor fogalmam sincs mi az, de valami nincs rendjén. én nem vagyok biztos abban, hogy nekem problémákkal kell foglalkoznom életem végéig, hogy az elesetteket segítsem, és azokat akiknek nincs, vagy dolgozzak valami alapítványnak, nem is tudom, nem tudom. ez önzőség,értem én. de miért hozzak én áldozatot, ilyen áldozatot a társadalomért, miért kell nekem "feláldoznom"" magam valamiért ami sosem lesz teljesen elért.? és tessék, talán nem is hiszek benne, talán már most elegem van belőle, egyenlőtlenségek mindig vannak és voltak, és lesznek is, nem születünk ugyan olyan családba, ugyanabba a városba, nem köt mindenkinek a nagymama csodapulóvert, és nincs mindenkinek elvált kétdiplomás nagyanyja sem, és nem lakhat mindenki ugyan olyan messze az iskolától.

és itt van bennem ez az elemi kétely, hogy fog-e ez a project működni, persze, perrsze, hogy fog, de úgy ahogy akarjuk? azt érjük el, amit akarunk? azokat érjük el akiket akarunk, akiknek igazán szüksége van rá? mert persze hogy nem, a városi jólszituált, esetlegesen tanult romát érjük el, az árvaházban felnőtt feltörekvőt, és a már feltörekedettet, a Nógrád megyében tengődőt pedig, hát, észre sem vesszük, tudjuk hogy van, de mit tehetnénk, talán az már olyan súlyos, hogy mit tehetnénk mi, Miguelék csillogó luxusháziküjából, persze, hogy nem ezen törjük a fejünket, mert nem ezen kell, hogy törjük a fejünket.
fogalmam sincs miért érzem áldozatnak magam, mert én idáig esküszöm szerettem ezt. de most már valahogy... nem tudom. kétségbeesett vagyok mert F elment erasmusra, és ő volt a legesleg, gyakorlatilag az egyetlen, akivel igazán szeretek beszélni a csoporttársaim közül, mert a másik inkább elcipeli a széket a terem másik végébe és odapréselődik a már amúgy is teli azstalhoz mint hogy mellém üljön, amitől úgy érzem elárultak, és hülyének érzem magam, rettenetesen butának, hogy én veled akartam akarok barátkozni, és állandóan csodálkozom azon amit mondasz az órákon, mert olyan okos, én meg kb. semmit nem merek mondani, mert rettegek az összes tanártól.

meg aztán itt van az ösztöndíj is, amit találtam, de rettenetesen bonyolult bürokrácián kell keresztülvergődnöm magam a jelentkezéshez, kétértelműek az utasítások, és csak közép vagy Kelet-Európába lehet menni, vagy a Közel-Keletre, de én csak Csehországba vagy Lengyelországba mennék, mert nem beszélek oroszul (hiba!) és nem vagyok benne biztos, hogy a cirill betűs Balkán jó ötlet lenne. Lengyelországról meg a kedves lengyel fiú jut eszembe, persze hogy, aki még azon a képen is rémesen sármőr, ahol az unokahúgával pózol az ükapja szalmakalápjában, és semmi de semmi értelme ezen gondolkodnom, ha csak nem lefogyok 50kilót és 8 árnyalattal szőkébbre festetem a hajam, de minimum szexire cserélem a ruhatáram. (meg nyílván az sem valami szerencsétlen véletlen,hogy vagy 500 lány köszöntötte fel a szülinapján faszbukon)
blahh. meg rájöttem arra is, hogy nekem inkább néderlandisztikára kéne járnom, nem tudom honnan jött ez a benyomás, de egyre okosabbnak érzem ezt az ötletet, pláne, hogy csak angolból kéne egy emelt érettségit csinálnom, ami csak sikerülne. no de ezzel a szakkal, a szoccal, meg ha elmegyek egy antropológia mesterre, csak piacképes lennék már. vagy életképes. kac.

2011. szeptember 19.

csak azt akartam mondani, hogy most meg már odaírhatom facebookra, hogy evaluating manager of the social inculsion project, és hogy case study trip co-organizer, menő-e vagyok.
kár, hogy a ryan air kirázta a maradék ikúmat is a hazaúton.

2011. szeptember 15.

igazából nem tudom eldönteni, hogy a nap fénypontja a tanár volt-e, aki kijelentette, hogy alig tud beszélni, majd szegény Joorine-t sorozatosan JUrinnek* szóliította, vagy amikor az egyik okos felordít, hogy utálom ezt a kibaszott egyetemet, kurvaszar ez az egész, és akkor benyit egy tanár, vagy esetleg a fiú aki befestette barackszínűre a körmét a Westendben, csak hogy eladja nekem a körömlakkját.
egyébként a tárgyaim idáig jók, csak egy van, amitől kifejezetten rettegek, és a tény, hogy mindenből olyan sokat kell majd csinálni, de úgy érzem hasznos lesz és okos leszek, amellett hogy állandóan azzal az érzéssel kűzdök, hogy sík buta vagyok, és még akkor jelentkezem németre, és az írósikola, már nem is vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ez mind.

2011. szeptember 13.


ah Suomenlinna, hiányzol.
a jó hír az, hogy meg lett az a 45ezer, amit anyám számlájáról elveszettnek hittünk.
a rossz hír az, hogy elköltöttük mielőtt megtaláltuk.
nem tudom mi van velem pontosan.
ma például még reggel megírtam egy fél bejegyzést, és aztán elmentettem piszkozatnak, mert menni kellett az egyetemre, és aztán meg már mikor ott voltam, szerettem volna inkább hazafutni, nekem nincs itt keresnivalóm, senkiért nem vagyok itt, miért vagyok itt, még magamért sem talán, azt sem tudom, miért kezdtem, miért folytatom, hányszor próbáltam kihátrálni ebből az egészből, de aztán a végén soha, mert gyáva vagyok, az, egy gyáva nyúl. olyan elhamarkodottnak tűnik ez az egész, mintha csak egy random döntés eredményébe ragadtam volna az elmúlt 2 évre és örökkévalóságra, meg még idénre is, pedig annyi lehetőség van, annyi lenne, és én meg ezt választottam, és olyan érzésem van, mintha csak arra lenne jó, hogy magam elé jobban oda tudjam tartani a görbe tükröt.

2011. szeptember 11.

szeptember 11

és a gyerekek.

én egyébként abból az estéből nem sokra emlékszem, csak hogy 10 voltam és nutellás kenyeret ettem a vacsoraasztalnál, és anyámék azon vitatkoztak hogy kell bekapcsolni a mosogatógépet, én meg nem szerettem hogy hogy ordítanak. de olyan távolinak tűnt az egész, olyan messzinek, mintha ez nem ugyan abban a világban lenne ahol én vagyok, és Szeged, olyan felfoghatatlan, mint Diana halála is, ha már.

2011. szeptember 6.

azért is jó, ha az embernek zavaróan gazdag a szomszédja, mert nem csak a nappalijukból áthallatszó tévéjüket kell elviselni, hanem a házimozit is, amit a teraszra szereltek fel, hogy nyári estéken sör mellett élvezhessék a reálmadridot a kertből.
a mi lakásunk meg tuttifrutti szagú anyám új mosogatógép illatosítójától.

2011. szeptember 5.

az első mondat egy igen komoly dolog, mert egész más irányba indítja a bejegyzést mint ahova akartam, és ezért sokat gondolkodom rajta, csak hogy rájöjjek, nem is tudom mit akarok mondani. na jó. valójában mindig egy csomó mindent el akarnék mondani, de aztán van egy titok, amihez rájövök, hogy kellemetlenül kapcsolódik az összes többi, és akkor egy bonyolult csomó lesz az egész, összekeveredik, és nem tudom mit mondjak. mintha bárkit is érdekelne.
panaszkodást félretéve, találtam egy német tanfolyamot, amit bele tudok tenni az órarendembe,habár így heti 3 napon levegőt sem veszek, és nem is alszom, csak követem a megcsinálom ha beledöglök is filozófiát, és megcsinálom.
tudom, hogy nekem az lesz a vesztem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, és túl sok mindenre koncentrálok egyszerre, ami miatt nem tudok igazán semmire. mert hogy ott van a szociológusi karrierem, ami ebben a pillanatban kb nem megy semerre, habár azt hiszem a csoporttársaimé sem, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én szeretném, hogy menjen az enyém. de nem baj, most még optimista vagyok. mindenki más kétségbe van esve, hogy itt az egyetem újra, de én valahogy nem, mert még mindig van 6 egész nap, amíg ténylegesen itt az egyetem, és egyedül kell otthon lennem, és egyedül kell magamnak raviolit főznöm ebédre, mert már anya is dolgozik, csak a macska van itt, hogy feküdjön a kanapé lábánál.
már rémesen kiváncsi vagyok milyen lesz a falukutatás szeminárium, az meg hogy a mélyszegénység órára nem férek be kifejezetten lelomboz, mert valahogy olyan érzésem van, hogy ki más, ha én nem, habár mi mind olyan fényévekre vagyunk a mélyszegénységtől, hogy ezen még gondolkodni is nevetséges.

Poznan jó volt, nyilván mind majd meghaltok a kíváncsiságtól, hogy halljatok róla, úgyhogy elmondom, hogy a városból gyakorlatilag semmit nem láttam, mert egész nap a tornacsarnokban ültünk és okos dolgokról beszéltünk, csak hogy este mindenki jól megihassa a megérdemelt söreit és jól berúghasson, csak hogy aztán odajöhessen hozzám csak úgy és megkérdezhesse, akarok-e hármasba szexelni vele, meg még egy lánnyal. máig nem értem, miért nem éltem a lehetőséggel, máig nem értem, miért aláztuk le egymást ezzel a fiúval olyan mértékben, hogy még most is szégyellem magam, pedig az egész csak azzal kezdődött, hogy nem akartam smárolni vele, meg egy jégkockával a szájában, ami már volt ~5 lány szájában és nekem ez gusztustalan, bár mindenki azzal gyanúsít, hogy csak kifogás volt és gyáva vagyok az hát, hogy nem akarok olyan közel lenni valakihez, akinek a nevét is alig tudom, és ismerem vagy 8 perce, na jó, a kedves jogász fiút nem dobtam volna ki az ágyamból, akarom mondani le a matracomról, bár a csábereje nyilván mindössze abban rejlett, hogy rettenetesen okos volt, és hogy mindig elkezdte simogatni a karod, amikor neszét vette annak, hogy nem figyelsz eléggé, vagy nem figyeled eléggé a fekete szemét. bezzeg a kapafogú orosz lány.
már meg sem próbálom racionalizálni a helyzetet.
oh, hi, Warsaw.




2011. szeptember 4.

btw,we live in the seventies here,

2011. szeptember 1.

mém, amit el kellett csórni, értelemszerűen.


Spell your name without vowels: drnn

Are you single?: persze

What’s your favorite number?: 5 :D

What color do you wear most?: ilyen anyám szerint undorító színeket, mint mondjuk barna meg fekete, sötétkék, és hasonlók
Least favorite color?:minden túl élénk és túl neon
Favorite candy?: savanyúcukor!

What do you smoke?: semmit
Are you happy with your life right now?: változó, de próbálok pozitív maradni

Anyone ever said you resemble a celebrity?: ú nem tudom, nem hiszem

What is your favorite class in school?: hmpf. az antropológiát viszonylag szájtátva hallgatom.

Do you shop at Hollister/ DC/ Bluenotes?: a harmadikat nem ismerem, de nem.

How do you make money?: apaaaaa :D
Who is your best friend?: A.
Where do you go to school?: közgáz

Are you outgoing?: nem tudom, néha

One word to describe you?: awkward.

Favorite pair of shoes?:a kék Campers

Do you own big sunglasses?: igen, virágos, és olyan az alakja amilyen minden 17 évesnek van.
Where do you wish you were right now?: London
What should you be doing right now?: aludni
Do you have a crush on anyone right now?: igen, de túl messze lakik, és túl helyes hozzám.

HONEST SECTION:
Honestly, what's on your mind right now?: kéne írni, hol a szemüvegem.
Honestly, what are you doing right now?: Pelinnel facebook csetelek
Honestly, have you done something bad today?: egy bokorba pisiltem:D (TMI, I know)
Honestly, do you watch Disney channel?: ú néha.
Honestly, who is the last person you talked to on the phone?: V.
Honestly, are you jealous of someone right now?: persze
Honestly, what makes you mad most of the time?: hogy mások automatikusan szépek gazdagok és okosak én meg nem
Honestly, do you bite your nails?:néha
Honestly, do you want to see someone this very moment?: titkon
Honestly, are you keeping a big secret right now?: hogyne
Honestly, do you have a friend you don't actually like?: nem hiszem. vagyis igen, de úgyis messze lakik.

THE CANS: (a kannák!)
Can you blow a bubble?: persze.
Can you dance?: nem kifejezetten, részegen mondjuk igen
Can you do a cart wheel?: nem.
Can you tie a cherry stem with your mouth?: nem
Can you whistle?nem.
Can you wiggle your ears?: nem.
Can you wiggle your nose?: nem?
Can you roll your tongue?: nem.
Can you make a clover with your tongue?: nem hiszem

ANGER SECTION:
What do you do when you're mad?: sírok
What's the worst thing you've done when you were mad?: nemtom, ordítottam valakinek valami rondát

CRYING SECTION:
Ever really cried your heart out?: hogyne
Ever cried yourself to sleep?: hogyne
Ever cried on your friend's shoulder?persze, részegen legutóbb
Ever cried over the opposite sex?: igen, bár ok nélkül
Ever cried over the same sex?: jaj jaj
Do you cry when you get an injury?: nem tudom
Do certain songs make you cry?nem hiszem
Do certain movies make you cry?: igen, gáááááz.

Are you usually a happy person?:szeretem azt hinni, hogy igenn.
What makes you the happiest?: amikor azt mondják okos vagyok. meg amikor sorban állok a reptéren és vihogok magamon, hogy micsoda hülye vagyok, ezért még megfizetsz.
Does being with your friends make you happy?igen, általában
Do you believe in yourself? nem sokszor.
Do you wish you were happier?persze
Is being happy overrated?lehet az?
Can music make you happy?hosszú távon nem.

LOVE SECTION:
How many times have you had your heart broken?I broke my own heart
Have you ever loved someone so much that you'd die for them?: nem.
Has anyone besides your friends and family ever said 'I love you'? nem tudom, talán de már régen elfelejtett

HATE SECTION:
Do you actually hate anyone?nem, inkább ignorálok
Are you a mean bully? nem
Do you hate George Bush? nem?

SELF ESTEEM SECTION:honnan tudtad?: *you must be new* természetesen.
Do you think you're good looking?nem kifejezetten. a hajam sokszor megdicsérik, de cserébe utálok a mosolyom
Do you wish you could be someone else?igen!

LOOK AT ME:
What is your current hair color? barnás, világos
Current piercings?nem vagyok én ahhoz elég menő.
Have any tattoos? fúj nem
Straight hair or curly?változó, inkább göndör.

CURRENTLY WEARING:
What shirt are you wearing? ilyen fehér ujjatlan és csipkés/ horgolt az eleje
Necklace(s)?igen, a türkiz
Shoes?nem

HAVE YOU EVER:
Hugged someone?igen
Been on the phone until the sun came up?csak msnen:D
Laughed so hard you peed in your pants?nem hiszem
Laughed so hard you cried?igen
Got in a fight with someone? only verbally

THE LAST:
Person you talked to in person?anya
Person you talked to online?: Pelin
Person you hugged?E.

RANDOM:
Do you like surveys?ez lesz a szakmám....!
Do you get along with your parents?elvileg igen, bár néha felületesen
Do you have mental breakdowns?igen, túl sokszor.

CURRENT:
Current mood. tulajdonképpen jó.
Current music: ez
Current hair style: egy ilyen kócos csomó a fejem hátulján amiben van egy hajgumi meg valami hajcsat, mert a frufrum félig göndör, és jajnekem.
Current crush:Robert Pattinson, de lehet hogy csak mert a Water for elephantsot olvasom, és rajta van a címlapon, és amúgy is, Jesse Eisenberg, vérciki vagyok. (kifejezetten mióta leírtam ezt a szót..)
Current windows open: mozilla, jegyzettömb
Current desktop picture: Svájc

almáspite almaléval,

avagy ti lengyelek, kedveskéim, tényleg még mindig a holokauszt felett sírdogáltok.
mi is,mi is, sebaj.