az első mondat egy igen komoly dolog, mert egész más irányba indítja a bejegyzést mint ahova akartam, és ezért sokat gondolkodom rajta, csak hogy rájöjjek, nem is tudom mit akarok mondani. na jó. valójában mindig egy csomó mindent el akarnék mondani, de aztán van egy titok, amihez rájövök, hogy kellemetlenül kapcsolódik az összes többi, és akkor egy bonyolult csomó lesz az egész, összekeveredik, és nem tudom mit mondjak. mintha bárkit is érdekelne.
panaszkodást félretéve, találtam egy német tanfolyamot, amit bele tudok tenni az órarendembe,habár így heti 3 napon levegőt sem veszek, és nem is alszom, csak követem a megcsinálom ha beledöglök is filozófiát, és megcsinálom.
tudom, hogy nekem az lesz a vesztem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, és túl sok mindenre koncentrálok egyszerre, ami miatt nem tudok igazán semmire. mert hogy ott van a szociológusi karrierem, ami ebben a pillanatban kb nem megy semerre, habár azt hiszem a csoporttársaimé sem, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én szeretném, hogy menjen az enyém. de nem baj, most még optimista vagyok. mindenki más kétségbe van esve, hogy itt az egyetem újra, de én valahogy nem, mert még mindig van 6 egész nap, amíg ténylegesen itt az egyetem, és egyedül kell otthon lennem, és egyedül kell magamnak raviolit főznöm ebédre, mert már anya is dolgozik, csak a macska van itt, hogy feküdjön a kanapé lábánál.
már rémesen kiváncsi vagyok milyen lesz a falukutatás szeminárium, az meg hogy a mélyszegénység órára nem férek be kifejezetten lelomboz, mert valahogy olyan érzésem van, hogy ki más, ha én nem, habár mi mind olyan fényévekre vagyunk a mélyszegénységtől, hogy ezen még gondolkodni is nevetséges.

Poznan jó volt, nyilván mind majd meghaltok a kíváncsiságtól, hogy halljatok róla, úgyhogy elmondom, hogy a városból gyakorlatilag semmit nem láttam, mert egész nap a tornacsarnokban ültünk és okos dolgokról beszéltünk, csak hogy este mindenki jól megihassa a megérdemelt söreit és jól berúghasson, csak hogy aztán odajöhessen hozzám csak úgy és megkérdezhesse, akarok-e hármasba szexelni vele, meg még egy lánnyal. máig nem értem, miért nem éltem a lehetőséggel, máig nem értem, miért aláztuk le egymást ezzel a fiúval olyan mértékben, hogy még most is szégyellem magam, pedig az egész csak azzal kezdődött, hogy nem akartam smárolni vele, meg egy jégkockával a szájában, ami már volt ~5 lány szájában és nekem ez gusztustalan, bár mindenki azzal gyanúsít, hogy csak kifogás volt és gyáva vagyok az hát, hogy nem akarok olyan közel lenni valakihez, akinek a nevét is alig tudom, és ismerem vagy 8 perce, na jó, a kedves jogász fiút nem dobtam volna ki az ágyamból, akarom mondani le a matracomról, bár a csábereje nyilván mindössze abban rejlett, hogy rettenetesen okos volt, és hogy mindig elkezdte simogatni a karod, amikor neszét vette annak, hogy nem figyelsz eléggé, vagy nem figyeled eléggé a fekete szemét. bezzeg a kapafogú orosz lány.
már meg sem próbálom racionalizálni a helyzetet.