szeptember 11
és a gyerekek.
én egyébként abból az estéből nem sokra emlékszem, csak hogy 10 voltam és nutellás kenyeret ettem a vacsoraasztalnál, és anyámék azon vitatkoztak hogy kell bekapcsolni a mosogatógépet, én meg nem szerettem hogy hogy ordítanak. de olyan távolinak tűnt az egész, olyan messzinek, mintha ez nem ugyan abban a világban lenne ahol én vagyok, és Szeged, olyan felfoghatatlan, mint Diana halála is, ha már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése