nem tudom mi van velem pontosan.
ma például még reggel megírtam egy fél bejegyzést, és aztán elmentettem piszkozatnak, mert menni kellett az egyetemre, és aztán meg már mikor ott voltam, szerettem volna inkább hazafutni, nekem nincs itt keresnivalóm, senkiért nem vagyok itt, miért vagyok itt, még magamért sem talán, azt sem tudom, miért kezdtem, miért folytatom, hányszor próbáltam kihátrálni ebből az egészből, de aztán a végén soha, mert gyáva vagyok, az, egy gyáva nyúl. olyan elhamarkodottnak tűnik ez az egész, mintha csak egy random döntés eredményébe ragadtam volna az elmúlt 2 évre és örökkévalóságra, meg még idénre is, pedig annyi lehetőség van, annyi lenne, és én meg ezt választottam, és olyan érzésem van, mintha csak arra lenne jó, hogy magam elé jobban oda tudjam tartani a görbe tükröt.