Mióta felmondtam a munkahelyemen és itthon vagyok egyébként nem különösebben szuper a mentális egészségem, de erről is írni akarok, vagyis a szociális munkáról akarok írni, csak jól soha nincs időm semmire, mert... lefoglal a semmittevés. a nevetséges life admin meg életben maradás.
Arról akartam írni, hogy egyrészt, amikor Dolly itthon volt Budapesten akkor elmentünk kávét inni, menniyre jó volt. Mármint most nem arról akarok beszélni, hogy úúúúristennn sztárblogger Dolly szóba áll velem, ami mondjuk önmagában megtisztelő, de hogy több ilyen inspiráló női barátságot szeretnék.
És én nem tudom, hogy ezeket harmincon túl hogy kell kialakítani, de amúgy kit áltatunk, 20 évesen se igazán tudtam, az egyik csoporttársam azért csúfolt az egyik táborban amikor azt hitte, hogy alszom, mert hogy úgy néz ki a sálam mint egy szkafander. Nem viccelek. Igazából persze jó aggasztó is, hogy valaki, aki veri a mellét, hogy a nagy Közgázra jár, és mekkora liberális értelmiségi, és akkor ilyen jön ki a száján, hogy szkafander bazmeg, hát most mit mondjak. Lehet, hogy nem teljesen én voltam a hibás.
Aztán volt az is, amikor a Petra kezet akart velem rázni alsóban, és egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy valaki komolyan barátkozni akar velem, közben csak a csokipapírját nyomta a kezembe. Egy 10 éves csalódottsága.
Pár hete meg elvittük az unokahúgommal meg még egy barátnőnkkel egy régi barátnőnket egy hajókirándulásra egyrészt mert eljegyezték, másrészt mert szülinapja is volt, szóval az az all you can drink dolog szinte muszáj volt. És akkor az unokahúgom megkérdezte tőlem, hogy szeretek-e velük lógni. Majdnem mondtam neki, hogy Gizi, az oké, hogy ti oszutálytársak voltatok, és azt gondolja erről már harmincon túl mindenki, hogy ez egy örök kötelék, de mi rokonok voltunk, én sokkal-sokkal hamarabb itt voltam. Én nem ilyenekben gondolkodom, hogy nekem ki a sok, mert mi ismerjük egymást az unokatestvéremmel a nulladik perctől, és én chill vagyok meg csendes amikor nem dől belőlünk a hülyeség, de mi egy húron pendülünk.
Aztán meg van ez a barátnőm, akiről ezen a ponton egy kicsit elgondolkodtam, hogy idézőjelbe tegyem-e, de mindegy is, ennyire pitiáner még én se leszek. Tavasszal megsértődött azon, hogy nem írtam neki három hétig, és hogyne, ez nem volt alaptalan, kövezzetek is meg, de nekem meg egy kicsit az van a nyelvem hegyén, hogy egyébként nem lehetett volna megkérdezni, hogy mi van? Hogy élsz-e még? Hogy jól vagy-e? Mert persze nem tudhatta, hogy én akkor döbbenetesen iszonyatosan nevetségesen nyomorult voltam azokban a hetekben, akkoriban volt, hogy táppénzen voltam, és aztán úgy éreztem magam, mint azokban a hülye képregényekben, amikor a főhős húzza maga után a belét. Szóval nem tudom, én csak ezt az egészet nem ilyen egyoldalúnak képzelem, hogy jó, akkor te nem írtál, viszonlátásra. Aztán hirtelen megkeresett ez a lány nyár közepén, hónapokkal minden után, és egy szót sem ejtett az egészről, vagy mondjuk arról, hogy úgy fejezte be, hogy "hagyjuk ezt". Én azért örültem, hogy csináltunk dolgokat meg jókat beszélgettünk, mert igazából mindig jókat beszélünk, de most, hogy úgy tűnik megint elcsesztem elcsesződött én már nem tudom. Én jól meghívtam Erdélybe, ahova szilveszterre készülünk menni a fiúm több barátjával meg az ő barátaikkal, és őszintén szóval elég csalódott vagyok, hogy annyit sem mond, hogy kösz de nem.
Nem tudom, hogy kell új barátságokat kezdeni, a régieket is alig tudom életben tartani, állandóan szorongok, hogy kinek mikor mit mondtam, mi van, ha megbántom, mi van ha nem írok vissza időben (nem is írtam), mi van, ha igazából bűnunalmas vagyok, vagy nem is klikkelünk, csak egyszer húsz éve azt hittük, másoknak miért megy ez olyan könnyen? Az egyik bartánőm azt mondta, hogy szerinte egyértelműen neurodivergens vagyok vagy autista vagy nem is tudom, és nem érti, hogy ezt hogy nem tudom magamról, hogy nőttem úgy fel, hogy ezt bárki észrevette volna, hogy én vagyok a weirdo mert ha kövér is vagy, akkor egész más jellegű aggodalmai is vannak a környezetednek. Arról van szó, hogy miért ittál megint kakaót, nem arról, hogy miért ittál megint EGYEDÜL ittad meg a kakaót.
