az önelégült, merthogy igen befutott mérnöknő, aki meséket ír, és egész életében irodalmárkodni akart de nem tehette meg a szülei miatt, a szerény, de kedveske informatius/mérnök családapa, a rettenetesen öntelt/menő és igencsak befutott ügyvéd a feszülős ingében,(aki mellesleg írt egy könyvet, aminek nincs helyszíne, de valami olyan gazdasági és szellemi elittel foglalkozó szociálpszichológiai témája van,és a fél kezem felajánlanám, hogy elolvashassam, még a szakdogám előtt lehetőleg), a média minden szegletében, de főleg fordítóként és gyártásvezetőként dolgozó lány, és a médiatanonc, ja meg a dizájner, no ők mind ott vannak az íróiskolában, és még mások is, de őket nem tudom olyan határozottan feleleveníteni, úgyhogy érdekes lesz, a jövő hétre már írni is kell, kicsit izgulok, mi lesz, hogy lesz, alicantei reptér lesz-e, Miguelék háza, Miguel retek kocsija, és hogy úgy néz ki mint egy terrorista, Bruno, a kutya, vagy az anyukám, vagy a sztahanovista csinovnyik, nem tudom, nem tudom, de örülök a feladatnak, és tudom, hogy mulatni fogok vele, most, hogy már van ez az asztalka.

de azért a lány, akinek az első mondata a bemutatkozáskor, hogy hát igen, ő író lesz, de idáig jelmeztervező akart lenni (egyébként rémesen kíváncsi vagyok, miket tervez, mert olyan ízlése van, amilyen nekem sosem lesz) meg rajzolt egész életében, és aztán megkérdezi, hogy a kéziratot most akkor tényleg kézzel kell-e írni, na, vele kapcsolatban megengedtem magamnak egy cseppnyi kárörvendést.