A pszichiáterem egy hónap táppénzt javasolt a mentális egészségemre hivatkozva, amit hümmögések meg kb. másfél hét gondolkodás után el is fogadtam, vagy mit tudom én, értitek, szóval most táppénzen vagyok kedd óta és itthon ülök a kasmír zoknimban meg elöl gombos pizsamámban mint valami filmhősnő, kivéve, hogy amúgy megint/még mindig úgy érzem, hogy az életem teljes krízis. 

Azt hiszem, hogy a jéghegy egyik csúcsa az volt, amikor az egyik egyébként is borzalmas és borzalmasan pletykás/határeset rosszindulatú kolléganőm elkezdett fideszezni, és ettől úgy kiborultam vagy két napra, hogy nem is tudom mit mondjak. Úgy érzem, hogy elsorvad az agyam és teljesen tönkremegyek mentálisan nem is a feladataimtól meg a tényleges munkától, hanem a kolléganőim egy részétől, de főleg a felsővezetéstől kombinálva a jelenlegi politikai helyzettel. Karácsonykor is akartam már erről írni, csak persze nem sikerült, de mindenesetre idén már ingyen kellett volna megcsinálni olyan feladatokat, amikért tavaly még járt pénz. Jó, lehet, hogy kb. 7ezer, de ami jár az jár, nem? És akkor ne jöjjön nekem senki, hogy hát de a végén kaphatott egy nap szabadságot aki elvállalta, mert én nem a szabadságomért akarok dolgozni, hanem a pénzemért, elnézést. A főnököm, (akivel amúgy csak közepesen jó a viszonyunk, mert úgy kezel mint egy gyereket, feltételezem, mert én vagyok a legfiatalabb és hát úgy is nézek ki (=olyan is a kiállásom (mint egy fiatal nőnek, nem mint egy gyereknek)) szóval ez a nő teljesen kiáll minden ingyen végeztetett munka ellen, halálosan felháborodik, amikor meséltem, hogy egy kliens felhívott este 8.10-kor, szerencsére eszembe se jutott felvenni, mert tudom, hogy mindenki kiborulna rajta, de ez az attitűd, amit várok a főnökömtől. Ezt a nőt most jól el akarják tenni máshova, ie. nem főnöki pozícióba, és habár ez most még csak pletyka szintjén létezik, de itt általában a pletykák valóra szoktak válni.

Nem fogok félig megmondott insider titkokkal szórakoztatni mindenkit, nem is ezt akartam írni, hanem hogy két nap telt el ebből a táppénzből, és én máris ideges vagyok mert hasznosan kéne eltöltenem, miközben amúgy a koncentrációs időm úgy 5 perc, a 20 féle megoldatlan egészségügyi problémám, amire mindenféle vizsgálatokra kellene mennem, meg hogy nagyon de nagyon fontos, de akarok egy lila táskát is.

Amúgy pont arról nyafogtam Dollynak, (habár szerintem arról is nyafogtam már, hogy nyafogtam) hogy nem akarok ilyen téma nélküli nyafogós-naplózós bejegyzéseket írni, mert nincs hozzá már igazán kedvem, de most meg csak azt tudom, hogy egy káosz van a fejemben. 

Amúgy mindenféle dolgot néztem youtube-on, de ez a videó a kedvenc dolgom hosszú idő óta, vagy úgy valaha is, brit nők öltözködési szokásairól van benne szó a 80-as években (megjelenik benne Margaret Thatcher is, de a többiek átlagos nők) 

Az egész csatorna egy gyöngyszem amúgy szerintem, itt van egy Rich house poor house jellegű epizód is 1974-ből.