túlcsordul a szívem, csak hogy valami csöpögős archaikus metaforával éljek, ami még Petpfinek is rémesen elcsépelt lett volna,
meg olyanok is járnak a fejemben, hogy milyen rettenetesen izgi ez az egész flagship project, és hogy milyen érdekes volt ez a 3 nap ottan Brüsszelben, meg előtte a másik 2 Antwerpben, és most minden olyan irreleváns, hogy elveszett a hajbalzsam,5 óra múlva fel kell kelnem, és anyával nem jövünk ki sokszor, mert olyan mintha valami üvegbúra lenne a fejem kürül, és ilyenek száguldoznak, mint hogyy target group meg 3rd generation immigrant és refugee camp és zöld szemű fiú vigyora a villamosmegállóban (irreleváns) és a futás a mosodában, és a majdnem lekésett busz, az unott elnök, a rózsaszín ajtó és a csilikonkárne és a konténerfürdőszoba a recsegő lépcső, és az alvás az alagsorban, a túl sok bólé és a séta haza meg a cseresznyesör és az este Antwerpben, amikor ott beszéltünk a homok közepén és mintha ennek az egésznek nem lenne elég hely ebben a világban, amibe én most beleszorultam.
a viszonlátásra Budapest,
tolkujúollszúún.

ja meg azt mondták, hogy baby faced és approachable vagyok, watch out Budapest.