mindenféle kedves pillanatok:





eszembe jutnak a mosolyok és a nevetések, amikor ültünk négyen a vacsoraasztalnál, és mindenki hullafáradt volt, de azért úgy nevettünk, hogy nem tudtunk enni, az első ivós este, aminek a másnapján mindenki küzdött az életéért, a vonat, ahol nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, a buszút Agrából haza, ahol annyira annyira hideg volt, a fiú aki megvárta amíg kijövünk a kávézóból, csak hogy adjunk neki pénzt, de aztán a végén csak egy mandarint adtam, és úgy el volt szomorodva, a teaszünet, ahol csak a kávé volt az iható.
azt hiszem nem vagyok valami jó az ilyen élménybeszámolókban.

a blogok amiket szeretek olvasni sorra tűnnek el, na most már aztán elég legyen.
mi van itt?

Mém,borboletától.

BOLD WHAT APPLIES

I’m a Girl / Boy.
I am a morning person.
I am a perfectionist. With most things.
I am an only child.
I am Catholic.
I am currently in my PJs.
I am currently pregnant.
I am currently suffering from a broken heart.
I am left handed.
I am married.
I am addicted to MySpace. Twitter. TUMBLR. Facebook.
I’m shy around the opposite sex.
I bite my nails.
I currently regret something I have done.
When I get mad I curse. (csak olyan országban, ahol nem értik:D)
I don’t like anyone.
I enjoy country music.
I enjoy jazz music.
I have a car.
I have a cell phone.
I have a pet.
I have at least one brother or sister.
I have been to another country.
I have been told that I’m smart.
I have been told that I have an unusual sense of humor.
I have had a broken bone.
I have changed a lot over the past year.-nem tudom.
I have had surgery.
I have killed another person.
I have had my hair cut within the last week.
I have had the cops called on me.-haha,mert azt hitték ég a házunk, pedig nem.
I have kissed someone I knew I shouldn’t.
I have kissed someone of the same gender.
I have mood swings.
I have rejected someone before.-too many.
I have seen the Lord of the Rings trilogy.
I have watched Sex and the City.
I like Shakespeare.
I love to cook.
I love Michael Jackson.
I love sleeping.
I love to shop.
I miss someone right now.
I own over 100 CDs.
I own over 100 DVDs.
I own and use a library card.
I practice a religion that is not considered mainstream.
I read books for pleasure in my spare time.
I sleep a lot during the day.
I strongly dislike math.
I think Britney Spears is pretty.
I will try ALMOST anything once.
I work at a job that I enjoy.
I would classify myself as ghetto. (???)
I can name all seven dwarfs from Snow White.
I am currently wearing socks.
I am tired.
I am currently waiting for someone.
I lost contact with someone.
I hate Miley Cyrus.
I think Party In The USA is catchy. (szegény európai egyetemistákat éhbérért dolgoztatni, csak mert a nágy ámerikában lehetnek, elég kreatív.)
I’d date Harry Potter. (:D)
I am American.
I can name all the past presidents of the United States.
I know who was president before George Bush.
I love pickles.
I need the internet to live.
I prefer vanilla over chocolate.
I watched Star Trek.
I watched all six movies of Star Wars.
I own an Xbox.
I think music is life.

Movies - BOLD THE ONES YOU’VE SEEN - van benne egy csomó, amiről azt se tudom, micsoda, de lusta vagyok utánanézni mindnek

Glory Road. Pride and Prejudice. The Princess Bride. Goonies. Center Stage. Seven. Ocean’s Eleven. Newsies. 300. Robin Hood: Men In Tights. Love Actually. Donnie Darko. My Best Friend’s Wedding. Garden State. Eternal Sunshine of the Spotless Mind. Wedding Crashers. Anchorman. Drop Dead Gorgeous. Elf. Zoolander. Austin Powers. Clueless. Mean Girls. Hairspray. Moulin Rouge. Fight Club. Pulp Fiction. What A Girl Wants. Kill Bill. Rocky. Thank You For Smoking. Little Miss Sunshine. Requiem for a Dream. The Departed. Dawn of the Dead. Memento. The Lovely Bones. 17 Again. 8 Mile. Office Space. Snakes on a Plane. Boondock Saints. The Silence of the Lambs. Say Anything. Saving Private Ryan. Superbad. The Prestige. Just Friends. Under the Tuscan Sun. Titanic. Steel Magnolias. Saw. Ace Ventura. She’s the Man. Because I Said So. Catch and Release. Music and Lyrics. Spanglish. Stick It. The Fast and the Furious. Joyride. Halloween. The Italian Job. Crash. Must Love Dogs. The Last Kiss. Chicago. Harry Potter. Rush Hour. Breakfast at Tiffany’s. Clerks. Shooter. The Bourne Identity. Meet the Fockers. Dirty Dancing. A Christmas Story. Rudy. National Treasure. Sleepless in Seattle. Miss Congeniality. The Science of Sleep. The Matrix. Everything is Illuminated. Good Will Hunting. Bill and Ted’s Excellent Adventure. Empire Records. Phantom of the Opera. District 9. Lord of the Rings. Click. Scarface. The Notebook. Twilight. New Moon. Eclipse. The Breakfast Club. Sixteen Candles.

TV - BOLD THE ONES YOU’VE WATCHED MORE THAN A COUPLE OF TIMES - ha az egy évad már több mint a couple of times

Saved by the Bell. Man vs. Wild. Scrubs. ER. South Park. America’s Next Top Model. Gossip Girl. Sex and the City. Friends. Dawson’s Creek. The Big Bang Theory. Seinfeld. Fraiser. The Office. Lost. Miami Ink. Made. Arrested Development. That 70’s Show. Family Guy. The Simpsons. Veronica Mars. Project Runway. Bones. Iron Chef. Alias. Pushing Dasies. Gilmore Girls. The Colbert Report. The Daily Show. Mythbusters. Avatar: The Last Airbender. 24. Will and Grace. House. To Catch A Predator. Whistler. Heroes. Aqua Teen Hunger Force. Unsolved Mysteries. 7th Heaven. Everybody Loves Raymond. Boston Legal. Bleach. What I Like About You. Reba. Rosanne. King of Queens. Survivor. The O.C. American Idol. Days of Our Lives. General Hospital. CSI. How I met your mother. Boy Meets World. Law and Order. Numbers. Reno 911. I Love New York. Step by Step. Little People Big World. What Not To Wear. My Wife and Kids. Supernatural. Moonlight. Ace of Cakes. White Collar. Nip/Tuck. The Beauty and the Geek. Battlestar Galactica. Stargate SG1. The Inferno. Scarred. Wild N Out. Real World. Pranked. Beverly Hills; 90210. Trinity Blood. Dead Like Me. Whose Line is it Anyway? Dragon Ball Z. Futurama. Degrassi. Greek. Glee. Secret Life of the American Teenager. The Hills. Laguna Beach. Firefly. Vampire Diaries. Doctor Who. Medium. Star Trek. X-files. Cowboy BeBop. Sailor Moon. My Name is Earl. Six Feet Under. Dancing With The Stars. Desperate Housewives. Lie to me.Misfits. Better with you. 10 things I hate about you. 2 Broke Girls. New Girl. Once Upon a Time. Pretty Little Liars. The Middle. True Blood.

Red fort, Delhi

Kedves képek ismeretlenekről:
(a lány akinek a legszebb haja van a világon, és egy félig nomád faluban él a családjával, biogázt állít elő az apukája, a nővére pedig egy közeli főiskolára jár
a gyerekek, akik minden áron cukrot akartak, de legalábbis 10 rúpiát,
valamint a nénik, akik felépítik a következő Taj mahalt. na jó,nem, csak a járdát.)



Red Fort, Delhi.
(és túl sok idő a képszerkesztésre)

eszembe jutnak az utolsó ölelések, a fiúk akikkel kezet fogtunk búcsúzoul, a fiú aki már félig aludt és épp csak intettünk egymásnak, amitől az jutott eszembe mindig, hogy hát ennyi? ennyit ért ez az egész? ennyire nem érdekeljük egymást, csak mert én Európában lakom,fehér vagyok, és a szüleim nem riksával járnak dologzni? tényleg ennyire távol állunk egymástól, és tényleg ennyire nem akarunk közel lenni? a fiú akit igazán nem akartam elengedni, és szeretem azt hinni, hogy ő sem engem,(no meg az utolsó perben előjövő szánalmas patetikusságom, tudom, hogy hülye vagy, de olyan kedves a nevetésed, és hogy mindig mosolyogsz rám, de esélyes, hogy soha nem látjuk egymást többet, de akkor is, én még visszajövök, jajnekem) a remek kilépőm, amikor végre teátrálisan távozni akartam, de bementem a fürdőszobába helyette, a visító nevetés, és a tény, hogy el fogok késni, ha nem futok egészen gyorsan.
az egész fejem csak egy nagy összekavarodott emléktömkeleg, az állva megevett csirkétől a Taj Mahalig, az ivós játék a rettentő elegáns klubban, az a sok tetőn megivott kávé, az órákig tartó piacozás, az idegenek akik fotózkodni akarnak, a zöldszemű kávésfiú, és a 40 fokos meleg.
nem is tudom, hol kezdjem.

most, hogy már az anyukám is olvas(szia, anya!) nem is tudom, hol kezdjem.

tegnap meg a riksás fiú úgy nézett ki mint a kedves lengyel fiú idősebb falusi unokabátyja.

kipróbáltuk, hogy hatan is beférünk egy három személyes riksába, az útikönyv majdnem kiesett, a fényképezőgépem is csak a szentlélek tartotta, újabban kávét iszom tea helyett, a negyedik napon van 397 képem és egy gigantikus türkiz nyakláncom, és egész jó, már a gyomorfekélyes érzéstől is relatíve sikerült megszabadulnom.

most megyek, hazudok valamit miért nem járok órára.:D

p.s.az életünk egy kissé turistalátványosság jelleget kezd ölteni, főleg amikor Kaisa cicanaciban villant, ami szekszi, de nem egy csomó száris nő közé való akik még életükben nem jártak ujjatlanban. és sajnos már pálinkánk/zsubrovkánk sincs olyan sok, mint tegnap este volt.

epic fail az amikor kinyitom az útlevelem, és a vízum úgy van beleragasztva, hogy szó szerint majdnem kiesik.

most jöttem rá, hogy elfelejtettem megnézni a kiállított fotóimat, úgyhogy inkább nem is megyek holnap iskolába,mert azt nyilván meg kell néznem. főleg most, hogy már van szemüvegem, tehát látok is,és majdnem olyan intelektuell fejem van benne, mint az alteregómnak.

az utóbbi időben annyi koffeint fogyasztok, hogy eljutottam oda, hogy megundorodtam tőle, nem csalás nem ámítás. az jut erről amúgy eszembe, amikor Poznanban egy egész mini tábla epres Milkát megettem egyszerre és akkor olyan éber voltam, hogy hú.

ha máshonnan nem, onnan már biztosan tudhatom, hogy öregszem, hogy a "végzős hallgatók figyelmébe" kezdetű neptun üzeneteket muszáj megnéznem, mert most már aztán tényleg végzős vagyok és nekem szólnak.
nézzenek oda.

a bőröndöm olyan nagy, hogy alig lehet az ajtót félig kinyitni, kész szerencse, hogy már csak négyet kell aludni!

ha nem történik semmi rossz, és épp nincs okom szomorúnak/mérgesnek/frusztráltnak lenni akkor azon kezdek el gondolkodni*, hogy lehet ez, mit felejtettem el.
hát mit képzelek én.


*kifejezetten amikor megyek a hülye villamoshoz.*

*ezért mióta van taxi törzsutas kártyám és igazából egész olcsó, taxival járok. na jó nem, csak amikor túl hideg van túl korán és túl messze. meg amikor túl későn. főleg ekkor, de egyetemre soha.
hát nem ér az annyit.

mintha annyi lenne az álszimpátia ebben a világban, mind sajnálunk és sajnálkozunk mindenen és mindig, de ha mégis csak segíteni kellene, akkor az idős néni engedi, hogy a kismama leüljön a villamoson és a kisnyugdíjas ad a hajléktalannak zsömlét ebédre.
bennem meg már van ilyen fura védekező mechanizmus, mit csináljak, nem tudok mindent és mindenkit mindig sajnálni és segíteni, nem tudok együtt érezni, mert kiszipolyoz, érzem, hogy elfogy a boldogság és a jókedv, mert a szegény és szomorú biztonsági őrrel is együtt akarok érezni a sparban, és a virágárus nénivel, de nem tudok, vagy inkább nem akarok, mert akkor mindig csak elkezdenék sírni. és ettől úgy sem javul meg a világ.
a sparban különben mindig olyan szomorú idős megfáradt biztonsági őrök vannak, nem tudom mi történhet a keep out tábla mögött.

fenébe a szakdolgozattal, én inkább antik kereskedő/vintage ruhaárus leszek.
most azonnal.

napi 3 értelmetlen tény:

• anyám cipőfűzőt fest nekem,mert olyat nem lehet kapni amilyen kell
  
• anyám laptopján miért néz ki máshogy a blogom?
• a harmadikat elfelejtettem.

amúgy meg túl sok a felesleges érzelem.

the awkward moment, amikor a nyakadba esik az ebéded. szó szerint.

égő eléggé ez a tífusz elleni védőoltás, főleg a fejemen, kár hogy szó szerint.

és mert a problémáimból sosem elég, azt se tudom, hogy mondjam le a pszichológust.

fene a fejemet, hogy mindig ilyen kétes bizniszekbe keveredek, vagy ha nem, akkor csak szimplán elfelejtem mit ígértem.kár, hogy nem születtem menőnek, mert akkor legalább illene az imázsomhoz,mint a kedves lengyel fiúnak a sailor moonos facebook profilkép.

no jó igazából csak az van, hogy vaterán vettem egy cipőt elvileg, de nem akarom már igazából átvenni, egyrészt, mert rettenetesen messze kéne menni érte, másrészt meg, nincs is rá szükségem, jó hogy erre utólag jövök rá.*

ma megyek,beoltatom magam malária ellen elvileg, meg végre kötök egy előfizetést a telefonomhoz, ami egyébként tényleg okosabb nálam, az embernek lassan félnie kell a technikától.
most mennem kell, nehogy lemaradjak a csoportos interjúk alapjairól.





*aki ért az ilyen vaterás jogi kérdésekhez, üzenhetne nekem, mert a gyakorikérdéseket elég kétes eredetű információforrásnak ítélem meg, és nem tudom mit kell tennem, hogy korrekt maradjak, nem mintha ez lehetséges lenne, szándékaim miatt.

hát, Indiában sem fogunk lebarnulni.nohát, hogy is felejthettem el, hiszen tél van.

néha olyan hazugság és kifogásgyáros vagyok, hogy magamtól is megijedek.

és a félelmetes, hogy működik is, sokszor.

jesszus. megvettem a jegyet, Ázsia megyek.

belém szorultak a szavak, és túl sok a felesleges érzelem.
francba.

14

most jutott eszembe, hogy valaha elkezdtem egy ilyen 50napos mémet, most meg unatkozom, mivel nincs zh a láthatáron, nincs más hátra, mint folytatni, nem de?

14. Fictional book (regény?)
most éppen Molnár Ferenctől az Andor című könyvet olvasom, ami nem túl ismert mű ha jól hiszem, ám viszonylag szórakoztató, kissé sekélyes volta ellenére. Kedvelem a főszereplő karaktert, Andort, pont olyan gyarló, mint én. Előtte meg a Negyedik kezet olvastam John Irvingtől, ami alatt olyan érzésem volt, hogy csak várom és várom, hogy történjen valami de nem történt semmi, habár nem is jutottam el az utolsó 50 oldalra soha.

15. Ha hallanád a gondolataim
lenne egy rakás aggodalom meg szorongás, moodswings, ruhák, és különben meg, üres az életem, mert végignéztem a True blood összes részét.

16.Egy mű
hha. nem is tudom.
ja, de, evidens, Rune Guneriussentől ez, vagy bármi más.

17. Ha holnaptól lehetne csak úgy űrutazni
Hát én mennék. Vagy nem is tudom, egy bizonyos fokig ezt az utazás fogalmának a megszentségtelenítésének érzem, szóval lehet,hogy mégsem.

19. Egy képességed:
hhha. Ilyen furán szét tudom nyitni a lábujjaimat. Mástól még nem láttam, kac.

20.Hobbi.
jaj, hát. vesztegetem az időm, természetesen. De szeretem a könyveket, amik elég izalmasak ahhoz, hogy ne hagyjam őket félúton abba.

21.A tökéletes család receptje
Alapvetően gondolom kellenek szülők és gyerekek, de a nemüket nem határozon meg, mert az nem előfeltétel.Moreover you'll need 2 tablespoons of flatscreen, and some chineese takeaway
Na jó, nem. Kell még egy ház ahol van egy nagy zöld kert, megfelelő mennyiségű utazás, sok rokon, egy nyaraló Maine-ben, vagy esetleg a Balatonnál sok megértés, kellő együtt töltött idő, egy mosogatógép (ellenkező eset túl sok vita forrása lehet) soha el nem fogyó tiszta kiskanál, és persze, a turista bakancs.

22. Egy szereplő, akivel tudsz azonosulni
House, hát micsináljak.

23.Egy ember akivel örülök, hogy találkoztam
E

Time to get overly excited for this:

and then, this:

csak aztán nehogy túl fontosnak érezzem magam attól a vagy 60 szülinapi facebook üzenettől.
kac.

csak el ne felejtsem megjegyezni, hogy holnap este héttől ki lesz állítva egy képem a fotókiállításon az Alexandrában a Nyugati téren!

hivatalosan is true blood túladagolásom van, ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban vámpír Eric egy hosszú fehér lufival akar leszúrni, vagy nem tudom mit csinálni, de szomorú voltam, és a sarokban kucorogtam. az abasári házunk konyhájának a sarkában, amit már vagy 10 éve eladtunk.

kész szerencse, hogy az egyik legjobb barátnőm pasiját is Eriknek hívják. de ő nem vámpír, bár eladhatnánk egynek, úgyis olyan a külseje, mint egy férfi modellnek.

az előbb a neptun jelszavam próbáltam begépelni jelszónak és csodálkoztam, hogy nem működik, órák óta a vacak beadandóm írom, amit úgy követek el, hogy egy darab hivatkozás nem lesz benne, a youtube csatornát* amit hallgatok pedig úgy hívják, hogy edwardcullenissexii.
ennél jobban alja már nincs,úgy hiszem.

*you have it now, bitches.

az életemben lévő jó dolgok túl jók ahhoz igazak legyenek,de minimum ahhoz, hogy valaha is megérdemeljem őket.

mém, mert utánozós majom vagyok.

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
a fehér kosár amiben sok újság van meg könyvek
a nyári táskaként hordott sárga vászonszatyor
a teáscsésze
az asztal
az ipodom

2. Hogyan hordod a hajad?
há' hullámosan.amikor még a régi szép idők voltak, és hosszabb volt akkor ilyen kontyocskában és virággal, most meg sehogy mert rövid és csak kiengedve lehet, és van benne hullámcsat.amúgy borzasztóan fusztrál amikor az emberek a hajuk és fejük méretéhez képest gigantikus színes hullámcsatokat raknak a fejükre, mondtam már. mármint azt nem arra találták ki, hogy látszódjon.

3. Mit viselsz most?
farmert, kockás blúzt és fehér piros csíkos zoknit.

4. Mi a foglalkozásod?
slacker

5. Sokat alszol?
mostanában nem, mert nincs idő, a true blood túlságosan szórakoztat, és nincs is idő.

6. Milyen volt életed legjobb csókja?
hát nem az amikor jégkocka is volt a dologban, azt megsúgom.

7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
hogy nézem a true bloodot és fényképezőgépeket koslatok a vaterán.

8.Mit ettél ma legutóbb?
nutellás puffancsot, kac.

9.Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
hol vagy? vagy vmi ilyesmi, még Krasznokvajdán.

10.Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
gmail, indamail, facebook, flickr, msn.com, könyvesblog, MLIA, mindenféle blogok,

11.Mit vettél legutóbb?
egy pulóvert, lebuktam, materialsztikus ribanc vagyok.

12.Mit hallgatsz most?
carolina liart

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
általában félek.

14.Milyen CD-t vettél utoljára?
valami Snow Patrolt tán, de vagy 1 éve.

15.Milyen a kedvenc időjárásod és miért?

nem tudom, a kedvemtől függ, de kedvelem az ilyen langyoskást.

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
zongora, perszehogy.

17. Hogy vagy?
sehogy, betegen.

18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
persze.

Mr Fox

that is.

a falukutató tábor epic pillanata egyértelműen amikor megtudjuk hogy a kutatási kérdés, hogy hol lehet házi tejet venni.
mármint a tanár úr gyerekeinek.
viccelsz velem közgáz.

amúgy tök jó, hogy a true blood producerének meg ugyan az a vezetékneve, ha 3 betűt felcserélünk, milyen jó.

amúgy meg elfelejtettem mondani, hogy az év öröme, hogy hétvégén a falukutatáson már majdnem olyan hideg lesz, hogy felvehetem az észt kesztyűt, és megtaláltam egy csomó szuvenírt mait elfelejtettem odaadni, szóval most már akár meg is tarthatnám mindet, háhá.

fene azt az önző fejemet.

mert egyébként tisztító jellegű érzés volt elmondani anyámnak már azt is, hogy a probléma létezik, arról nem is beszélve, hogy mi az.

sok minden az én hibám, és sok az övé, és nem is tudom, mit beszéljek erről, vagy beszéljek-e egyáltalán, (de talán már úgy is mindegy,mert csak siratom magam, az életem, meg ezt az egészet folyamatosan, pedig ha őszinte vagyok, lennék magammal, legalább magammal, rájöhetnék, hogy katasztrófa az nincs, csak túloztam, mint ahogy az már lenni szokott)

azt mondták, hogy sok a harag bennem, és bennem tényleg sok a harag rájöttem, haragszom a könyvtáros lányra aki kiküld mert a kezemben volt a kabátom, a tanárra, a fiúra, aki miért nem szeret, nem mintha tudnék mit kezdeni azzal, ha esetleg szeretne, vagy azzal a pillanattal nem mintha tudtam mit kezdeni, amikor azt hittem, kicsit fontos vagyok neki, haragszom, hogy létezik, és hogy soha nem beszélünk szinte, a legjobb barátjára aki mindig olyan kedves hozzám, pedig szinte soha nem beszélünk már, a csoporttársamra aki olyan kellemetlen és olyan fenn hordja az orrát, hogy nem is látok odáig, az okosokra, azok akik sokkal szebbek és olyan sok pénzük van, és akiknek működik a családjuk, mert az enyém miért nem(miért? miért kell mindenkinek csődbe mennie?hmpf) és hogy a kedves boltos néni nyugdíjba ment.)

és az is a baj, hogy emögött a néhány felsorolt probléma mögött még több is van, olyanok is amiket magamnak sem szeretek bevallani, pedig tudom én, hogy léteznek, és inkább csak szorongok, és rettegek a perctől amikor eszembe jutnak,

ki kell lépjek a komfortzónámból mert ez így nem lesz jó.

én nem tudom, hogy jó ötlet-e új blogot kezdeni, csak úgy.

ez a baj velem, hogy soha nem tudok semmit eldönteni, és csak tettetem, hogy racionális vagyok, tessék.

meg amúgy most már nyugodt is, mert ennél rosszabb úgy sem lesz, és még jóanyám is szembesítettem a problémával.

napos vasárnapot!

epic fail az, amikor akivel éppen beszélgetek odaordít egy kutyának, hogy kussoljál, és én tényleg azt hiszem, hogy nekem szólt.*
megvett ma az Isten hidege, mostantól tehát ide írok.
a viszontlátásra.

*merthogy én meg a fél kezem odaadnám a társaságáért. mármint nem a kutyának.

ez a most már úgy is mindegy állapot egészen üdítő meg kell mondjam, mert már tényleg mindegy erre az éjszakára.
olyan halott ez a blog.

swiss miss

hiányzol Svájc, hiányoztok zöld mezők!

olyan érdekes amikor van egy kopasz férfi ráncos lesz a homlokán és a feje meg már nem ráncos, és akkor ott a feje közepén egy határozott vonal, mintha valami fiatal rinocérosz bőre lenne, amit csak félig feszítettek ki.

annyira hátbavágás a természettől, hogy azok a dolgok, amiket nem hogy nem vallok be magamnak, de úgy teszek mintha nem is léteznének, nos, mindig akkor jövök rá hogy mennyire vágyom ezekre amikor valami balul sül el, vagy nem is működik.

és amikor azon kapom magam, hogy a férfi főhős olyan, mint a fiú aki bárcsak járna velem.


blahh.

micsoda hitvány liba vagyok, még annyi büszkeségem sincs, hogy megvárjam amíg tényleg lesz valami mondanivalóm, csak fecsegek mert írni akarok, rémes, hogy ez milyen addiktív. meg még a fényképezőgépem is kezd rettenetesen hiányozni.
mint a starbucks mango smoothie. állandóan azon röhögök magamban, hogy a körömlakkárus fickó a westendben is azt vette tegnap előttem, és aztán ott állt és bámulta az utat a westend előtt, pont mint én, kivéve hogy én nem cigiztem. össze kéne házasodnunk* és körömlakkot árulni még meg nem halunk.


*túl szeretetéhes vagyok, hát tessék

ma azt hiszem láttam palvin barbarát a nyugatiban, és megnyugtat hogy ha olyan szájat akarok mint az övé, a vaterán megvehetem féláron a szájfeltöltést, hmpf.

már nem sok van az ötszázadikig,muhaha.

itt az idő lehúzni a redőnyt, már rég kellett volna, de mindegy.
nos, a viszonlátásra.

néha az az érzésem, hogy az önzőt és az önzetlent csak az választja el egymástól, hogy az egyik ki meri mondani a vágyait, és nyíltan el akarja érni őket, a másik meg rettenetes sikerrel álcázza, csak hogy aztán megsajnálják, és tényleg az legyen amit ő akar.
és tudod, a tény, hogy itt vagyok mind, több ezren, és hirdetjük az európaiságot, meg az egyenlőséget, meg mindenféle ilyen hangzatos értéket, amit persze, könnyű hirdetni, és gondolni egy olyan országban amelyik népe a harmadik legboldogabb a világon. tudom, tudom, nektek is vannak problémáitok. de aztán végeredményben, mind csak magunkért vagyunk ott, mind magunkat akaruk fényezni, magunknak akarjuk a projekteket, egymás háta mögött szervezünk mindenfélét, hogy majd ő megbukik, akkor na majd én.! emberséget meg persze nem lehet tanítani, főleg, ha be sem valljuk, hogy nem sok szorult belénk.

ezt pedig oda visszaaaaa

csak ezt akartam mondani,

az önelégült, merthogy igen befutott mérnöknő, aki meséket ír, és egész életében irodalmárkodni akart de nem tehette meg a szülei miatt, a szerény, de kedveske informatius/mérnök családapa, a rettenetesen öntelt/menő és igencsak befutott ügyvéd a feszülős ingében,(aki mellesleg írt egy könyvet, aminek nincs helyszíne, de valami olyan gazdasági és szellemi elittel foglalkozó szociálpszichológiai témája van,és a fél kezem felajánlanám, hogy elolvashassam, még a szakdogám előtt lehetőleg), a média minden szegletében, de főleg fordítóként és gyártásvezetőként dolgozó lány, és a médiatanonc, ja meg a dizájner, no ők mind ott vannak az íróiskolában, és még mások is, de őket nem tudom olyan határozottan feleleveníteni, úgyhogy érdekes lesz, a jövő hétre már írni is kell, kicsit izgulok, mi lesz, hogy lesz, alicantei reptér lesz-e, Miguelék háza, Miguel retek kocsija, és hogy úgy néz ki mint egy terrorista, Bruno, a kutya, vagy az anyukám, vagy a sztahanovista csinovnyik, nem tudom, nem tudom, de örülök a feladatnak, és tudom, hogy mulatni fogok vele, most, hogy már van ez az asztalka.

de azért a lány, akinek az első mondata a bemutatkozáskor, hogy hát igen, ő író lesz, de idáig jelmeztervező akart lenni (egyébként rémesen kíváncsi vagyok, miket tervez, mert olyan ízlése van, amilyen nekem sosem lesz) meg rajzolt egész életében, és aztán megkérdezi, hogy a kéziratot most akkor tényleg kézzel kell-e írni, na, vele kapcsolatban megengedtem magamnak egy cseppnyi kárörvendést.

litánia, bocs.
csak ülök itt, vagy 5 perce és kopogtatom a billentyűzetet, és azon gondolkodom azon hogy mi lesz. mikor választottam ezt a szociológiát olyan biztos voltam ebben az egészben, hogy a szociológia, úú, ez kérem fantasztikus lesz, persze mind bizonytalankodtunk az elején, senki nem tudja, tudta mit fog, mit akar csinálni a diploma után, szétszéledünk mind, vagy nem, lesz-e munkánk, vagy nem.

mit hazudjak, nekem ez az egész rettenetesen megterhelő lelkileg, azt hiszem.vagy ha nem ez, akkor fogalmam sincs mi az, de valami nincs rendjén. én nem vagyok biztos abban, hogy nekem problémákkal kell foglalkoznom életem végéig, hogy az elesetteket segítsem, és azokat akiknek nincs, vagy dolgozzak valami alapítványnak, nem is tudom, nem tudom. ez önzőség,értem én. de miért hozzak én áldozatot, ilyen áldozatot a társadalomért, miért kell nekem "feláldoznom"" magam valamiért ami sosem lesz teljesen elért.? és tessék, talán nem is hiszek benne, talán már most elegem van belőle, egyenlőtlenségek mindig vannak és voltak, és lesznek is, nem születünk ugyan olyan családba, ugyanabba a városba, nem köt mindenkinek a nagymama csodapulóvert, és nincs mindenkinek elvált kétdiplomás nagyanyja sem, és nem lakhat mindenki ugyan olyan messze az iskolától.

és itt van bennem ez az elemi kétely, hogy fog-e ez a project működni, persze, perrsze, hogy fog, de úgy ahogy akarjuk? azt érjük el, amit akarunk? azokat érjük el akiket akarunk, akiknek igazán szüksége van rá? mert persze hogy nem, a városi jólszituált, esetlegesen tanult romát érjük el, az árvaházban felnőtt feltörekvőt, és a már feltörekedettet, a Nógrád megyében tengődőt pedig, hát, észre sem vesszük, tudjuk hogy van, de mit tehetnénk, talán az már olyan súlyos, hogy mit tehetnénk mi, Miguelék csillogó luxusháziküjából, persze, hogy nem ezen törjük a fejünket, mert nem ezen kell, hogy törjük a fejünket.
fogalmam sincs miért érzem áldozatnak magam, mert én idáig esküszöm szerettem ezt. de most már valahogy... nem tudom. kétségbeesett vagyok mert F elment erasmusra, és ő volt a legesleg, gyakorlatilag az egyetlen, akivel igazán szeretek beszélni a csoporttársaim közül, mert a másik inkább elcipeli a széket a terem másik végébe és odapréselődik a már amúgy is teli azstalhoz mint hogy mellém üljön, amitől úgy érzem elárultak, és hülyének érzem magam, rettenetesen butának, hogy én veled akartam akarok barátkozni, és állandóan csodálkozom azon amit mondasz az órákon, mert olyan okos, én meg kb. semmit nem merek mondani, mert rettegek az összes tanártól.

meg aztán itt van az ösztöndíj is, amit találtam, de rettenetesen bonyolult bürokrácián kell keresztülvergődnöm magam a jelentkezéshez, kétértelműek az utasítások, és csak közép vagy Kelet-Európába lehet menni, vagy a Közel-Keletre, de én csak Csehországba vagy Lengyelországba mennék, mert nem beszélek oroszul (hiba!) és nem vagyok benne biztos, hogy a cirill betűs Balkán jó ötlet lenne. Lengyelországról meg a kedves lengyel fiú jut eszembe, persze hogy, aki még azon a képen is rémesen sármőr, ahol az unokahúgával pózol az ükapja szalmakalápjában, és semmi de semmi értelme ezen gondolkodnom, ha csak nem lefogyok 50kilót és 8 árnyalattal szőkébbre festetem a hajam, de minimum szexire cserélem a ruhatáram. (meg nyílván az sem valami szerencsétlen véletlen,hogy vagy 500 lány köszöntötte fel a szülinapján faszbukon)
blahh. meg rájöttem arra is, hogy nekem inkább néderlandisztikára kéne járnom, nem tudom honnan jött ez a benyomás, de egyre okosabbnak érzem ezt az ötletet, pláne, hogy csak angolból kéne egy emelt érettségit csinálnom, ami csak sikerülne. no de ezzel a szakkal, a szoccal, meg ha elmegyek egy antropológia mesterre, csak piacképes lennék már. vagy életképes. kac.

csak azt akartam mondani, hogy most meg már odaírhatom facebookra, hogy evaluating manager of the social inculsion project, és hogy case study trip co-organizer, menő-e vagyok.
kár, hogy a ryan air kirázta a maradék ikúmat is a hazaúton.

igazából nem tudom eldönteni, hogy a nap fénypontja a tanár volt-e, aki kijelentette, hogy alig tud beszélni, majd szegény Joorine-t sorozatosan JUrinnek* szóliította, vagy amikor az egyik okos felordít, hogy utálom ezt a kibaszott egyetemet, kurvaszar ez az egész, és akkor benyit egy tanár, vagy esetleg a fiú aki befestette barackszínűre a körmét a Westendben, csak hogy eladja nekem a körömlakkját.
egyébként a tárgyaim idáig jók, csak egy van, amitől kifejezetten rettegek, és a tény, hogy mindenből olyan sokat kell majd csinálni, de úgy érzem hasznos lesz és okos leszek, amellett hogy állandóan azzal az érzéssel kűzdök, hogy sík buta vagyok, és még akkor jelentkezem németre, és az írósikola, már nem is vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ez mind.

ah Suomenlinna, hiányzol.

a jó hír az, hogy meg lett az a 45ezer, amit anyám számlájáról elveszettnek hittünk.
a rossz hír az, hogy elköltöttük mielőtt megtaláltuk.

nem tudom mi van velem pontosan.
ma például még reggel megírtam egy fél bejegyzést, és aztán elmentettem piszkozatnak, mert menni kellett az egyetemre, és aztán meg már mikor ott voltam, szerettem volna inkább hazafutni, nekem nincs itt keresnivalóm, senkiért nem vagyok itt, miért vagyok itt, még magamért sem talán, azt sem tudom, miért kezdtem, miért folytatom, hányszor próbáltam kihátrálni ebből az egészből, de aztán a végén soha, mert gyáva vagyok, az, egy gyáva nyúl. olyan elhamarkodottnak tűnik ez az egész, mintha csak egy random döntés eredményébe ragadtam volna az elmúlt 2 évre és örökkévalóságra, meg még idénre is, pedig annyi lehetőség van, annyi lenne, és én meg ezt választottam, és olyan érzésem van, mintha csak arra lenne jó, hogy magam elé jobban oda tudjam tartani a görbe tükröt.

szeptember 11

és a gyerekek.

én egyébként abból az estéből nem sokra emlékszem, csak hogy 10 voltam és nutellás kenyeret ettem a vacsoraasztalnál, és anyámék azon vitatkoztak hogy kell bekapcsolni a mosogatógépet, én meg nem szerettem hogy hogy ordítanak. de olyan távolinak tűnt az egész, olyan messzinek, mintha ez nem ugyan abban a világban lenne ahol én vagyok, és Szeged, olyan felfoghatatlan, mint Diana halála is, ha már.

azért is jó, ha az embernek zavaróan gazdag a szomszédja, mert nem csak a nappalijukból áthallatszó tévéjüket kell elviselni, hanem a házimozit is, amit a teraszra szereltek fel, hogy nyári estéken sör mellett élvezhessék a reálmadridot a kertből.
a mi lakásunk meg tuttifrutti szagú anyám új mosogatógép illatosítójától.

az első mondat egy igen komoly dolog, mert egész más irányba indítja a bejegyzést mint ahova akartam, és ezért sokat gondolkodom rajta, csak hogy rájöjjek, nem is tudom mit akarok mondani. na jó. valójában mindig egy csomó mindent el akarnék mondani, de aztán van egy titok, amihez rájövök, hogy kellemetlenül kapcsolódik az összes többi, és akkor egy bonyolult csomó lesz az egész, összekeveredik, és nem tudom mit mondjak. mintha bárkit is érdekelne.
panaszkodást félretéve, találtam egy német tanfolyamot, amit bele tudok tenni az órarendembe,habár így heti 3 napon levegőt sem veszek, és nem is alszom, csak követem a megcsinálom ha beledöglök is filozófiát, és megcsinálom.
tudom, hogy nekem az lesz a vesztem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, és túl sok mindenre koncentrálok egyszerre, ami miatt nem tudok igazán semmire. mert hogy ott van a szociológusi karrierem, ami ebben a pillanatban kb nem megy semerre, habár azt hiszem a csoporttársaimé sem, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én szeretném, hogy menjen az enyém. de nem baj, most még optimista vagyok. mindenki más kétségbe van esve, hogy itt az egyetem újra, de én valahogy nem, mert még mindig van 6 egész nap, amíg ténylegesen itt az egyetem, és egyedül kell otthon lennem, és egyedül kell magamnak raviolit főznöm ebédre, mert már anya is dolgozik, csak a macska van itt, hogy feküdjön a kanapé lábánál.
már rémesen kiváncsi vagyok milyen lesz a falukutatás szeminárium, az meg hogy a mélyszegénység órára nem férek be kifejezetten lelomboz, mert valahogy olyan érzésem van, hogy ki más, ha én nem, habár mi mind olyan fényévekre vagyunk a mélyszegénységtől, hogy ezen még gondolkodni is nevetséges.

Poznan jó volt, nyilván mind majd meghaltok a kíváncsiságtól, hogy halljatok róla, úgyhogy elmondom, hogy a városból gyakorlatilag semmit nem láttam, mert egész nap a tornacsarnokban ültünk és okos dolgokról beszéltünk, csak hogy este mindenki jól megihassa a megérdemelt söreit és jól berúghasson, csak hogy aztán odajöhessen hozzám csak úgy és megkérdezhesse, akarok-e hármasba szexelni vele, meg még egy lánnyal. máig nem értem, miért nem éltem a lehetőséggel, máig nem értem, miért aláztuk le egymást ezzel a fiúval olyan mértékben, hogy még most is szégyellem magam, pedig az egész csak azzal kezdődött, hogy nem akartam smárolni vele, meg egy jégkockával a szájában, ami már volt ~5 lány szájában és nekem ez gusztustalan, bár mindenki azzal gyanúsít, hogy csak kifogás volt és gyáva vagyok az hát, hogy nem akarok olyan közel lenni valakihez, akinek a nevét is alig tudom, és ismerem vagy 8 perce, na jó, a kedves jogász fiút nem dobtam volna ki az ágyamból, akarom mondani le a matracomról, bár a csábereje nyilván mindössze abban rejlett, hogy rettenetesen okos volt, és hogy mindig elkezdte simogatni a karod, amikor neszét vette annak, hogy nem figyelsz eléggé, vagy nem figyeled eléggé a fekete szemét. bezzeg a kapafogú orosz lány.
már meg sem próbálom racionalizálni a helyzetet.

oh, hi, Warsaw.

btw,we live in the seventies here,

mém, amit el kellett csórni, értelemszerűen.


Spell your name without vowels: drnn

Are you single?: persze

What’s your favorite number?: 5 :D

What color do you wear most?: ilyen anyám szerint undorító színeket, mint mondjuk barna meg fekete, sötétkék, és hasonlók
Least favorite color?:minden túl élénk és túl neon
Favorite candy?: savanyúcukor!

What do you smoke?: semmit
Are you happy with your life right now?: változó, de próbálok pozitív maradni

Anyone ever said you resemble a celebrity?: ú nem tudom, nem hiszem

What is your favorite class in school?: hmpf. az antropológiát viszonylag szájtátva hallgatom.

Do you shop at Hollister/ DC/ Bluenotes?: a harmadikat nem ismerem, de nem.

How do you make money?: apaaaaa :D
Who is your best friend?: A.
Where do you go to school?: közgáz

Are you outgoing?: nem tudom, néha

One word to describe you?: awkward.

Favorite pair of shoes?:a kék Campers

Do you own big sunglasses?: igen, virágos, és olyan az alakja amilyen minden 17 évesnek van.
Where do you wish you were right now?: London
What should you be doing right now?: aludni
Do you have a crush on anyone right now?: igen, de túl messze lakik, és túl helyes hozzám.

HONEST SECTION:
Honestly, what's on your mind right now?: kéne írni, hol a szemüvegem.
Honestly, what are you doing right now?: Pelinnel facebook csetelek
Honestly, have you done something bad today?: egy bokorba pisiltem:D (TMI, I know)
Honestly, do you watch Disney channel?: ú néha.
Honestly, who is the last person you talked to on the phone?: V.
Honestly, are you jealous of someone right now?: persze
Honestly, what makes you mad most of the time?: hogy mások automatikusan szépek gazdagok és okosak én meg nem
Honestly, do you bite your nails?:néha
Honestly, do you want to see someone this very moment?: titkon
Honestly, are you keeping a big secret right now?: hogyne
Honestly, do you have a friend you don't actually like?: nem hiszem. vagyis igen, de úgyis messze lakik.

THE CANS: (a kannák!)
Can you blow a bubble?: persze.
Can you dance?: nem kifejezetten, részegen mondjuk igen
Can you do a cart wheel?: nem.
Can you tie a cherry stem with your mouth?: nem
Can you whistle?nem.
Can you wiggle your ears?: nem.
Can you wiggle your nose?: nem?
Can you roll your tongue?: nem.
Can you make a clover with your tongue?: nem hiszem

ANGER SECTION:
What do you do when you're mad?: sírok
What's the worst thing you've done when you were mad?: nemtom, ordítottam valakinek valami rondát

CRYING SECTION:
Ever really cried your heart out?: hogyne
Ever cried yourself to sleep?: hogyne
Ever cried on your friend's shoulder?persze, részegen legutóbb
Ever cried over the opposite sex?: igen, bár ok nélkül
Ever cried over the same sex?: jaj jaj
Do you cry when you get an injury?: nem tudom
Do certain songs make you cry?nem hiszem
Do certain movies make you cry?: igen, gáááááz.

Are you usually a happy person?:szeretem azt hinni, hogy igenn.
What makes you the happiest?: amikor azt mondják okos vagyok. meg amikor sorban állok a reptéren és vihogok magamon, hogy micsoda hülye vagyok, ezért még megfizetsz.
Does being with your friends make you happy?igen, általában
Do you believe in yourself? nem sokszor.
Do you wish you were happier?persze
Is being happy overrated?lehet az?
Can music make you happy?hosszú távon nem.

LOVE SECTION:
How many times have you had your heart broken?I broke my own heart
Have you ever loved someone so much that you'd die for them?: nem.
Has anyone besides your friends and family ever said 'I love you'? nem tudom, talán de már régen elfelejtett

HATE SECTION:
Do you actually hate anyone?nem, inkább ignorálok
Are you a mean bully? nem
Do you hate George Bush? nem?

SELF ESTEEM SECTION:honnan tudtad?: *you must be new* természetesen.
Do you think you're good looking?nem kifejezetten. a hajam sokszor megdicsérik, de cserébe utálok a mosolyom
Do you wish you could be someone else?igen!

LOOK AT ME:
What is your current hair color? barnás, világos
Current piercings?nem vagyok én ahhoz elég menő.
Have any tattoos? fúj nem
Straight hair or curly?változó, inkább göndör.

CURRENTLY WEARING:
What shirt are you wearing? ilyen fehér ujjatlan és csipkés/ horgolt az eleje
Necklace(s)?igen, a türkiz
Shoes?nem

HAVE YOU EVER:
Hugged someone?igen
Been on the phone until the sun came up?csak msnen:D
Laughed so hard you peed in your pants?nem hiszem
Laughed so hard you cried?igen
Got in a fight with someone? only verbally

THE LAST:
Person you talked to in person?anya
Person you talked to online?: Pelin
Person you hugged?E.

RANDOM:
Do you like surveys?ez lesz a szakmám....!
Do you get along with your parents?elvileg igen, bár néha felületesen
Do you have mental breakdowns?igen, túl sokszor.

CURRENT:
Current mood. tulajdonképpen jó.
Current music: ez
Current hair style: egy ilyen kócos csomó a fejem hátulján amiben van egy hajgumi meg valami hajcsat, mert a frufrum félig göndör, és jajnekem.
Current crush:Robert Pattinson, de lehet hogy csak mert a Water for elephantsot olvasom, és rajta van a címlapon, és amúgy is, Jesse Eisenberg, vérciki vagyok. (kifejezetten mióta leírtam ezt a szót..)
Current windows open: mozilla, jegyzettömb
Current desktop picture: Svájc

almáspite almaléval,

avagy ti lengyelek, kedveskéim, tényleg még mindig a holokauszt felett sírdogáltok.
mi is,mi is, sebaj.

minden nyári estén kellene, hogy legyen barackos whisky baracklével és 200forintos pizzaszelettel, amit a Király utca végén adnak.
minden egy pillanat alatt elromlik, és aztán olyan gyorsan jó lesz megint, és olyan képlékeny az egész, túl gyorsak a hangulatingadozásaim, túl sok a dráma.
és most, a viszonlátásra, egy hét múlva.

ha Meyer Eszter lennék, akkor gyártanék valami szép és szórakoztató szóvirágot a mostani mondat köré, de mivel én nem vagyok Meyer Eszter, csak annyit mondok, hogy hát van az az érzés, amikor a fél kezem, vagy még többet is adnék valamiért, valakiért, és akkor nem merek, nem merek semmit, még annyit sem, hogy boldog szülinapot.

mi más tenné jobbá az életem, mint a repjegy ami csak 15 euróval drágább mint a vonat ugyanoda.hha.

a tényt, hogy felvettek* az íróiskolába, csak az áfa árnyékolja be.






*nyílván nem érdekük, hogy ne vegyenek fel, de semmi olyasmit nem is kérdeztek, hogy mondjuk, nevezz meg egy irodalmi alakot, akivel tudsz azonosulni, beszélj egy magyar íróról, miért kedveled, szerinted hova tart a magyar irodalom ma? vagy hogy, mitől lesz író valaki, milyen a jó író, vagy bármi hasonló, izgi kérdést.

most leleplezem a sznobériám itt és most, és elmondom, hogy mióta ma anyám toshiba kompjútercsodája kb. 20-szor fagyott le, és mióta az egyik kedves amerikai kislány Helsinkiben kölcsönadta a mekkbookját, hogy megnézzem a komp menetrendjét azóta csak arról álmodom. mármint egy ilyet macbook pro csodáról. mert nem csak hogy csillogó és szép és fehér és a menőknek is olyan van, no de milyen gyors! az én laptopom kb akkor sem volt olyan amikor apám 3 éve karácsonykor a kezembe nyomta. mondjuk attól sem kell félni, hogy nekem túl hamar lesz ilyenem, merthogy 339 ezerbe kerül, ami igen csak vetekszik egy felsőkategóriás magyar büdzsével, az enyém meg... nos, nem pont vetekedésre méltó. tovább rontja a büszkeségem, hogy az amazonon 1100 dollárért adják, komolyan mondom, a gazdag amerikai miért spórol több mint egy magyar minimálbért csak mert amerikai? mi ez már. ez felháborít.

az életemet csak a repjegy teszi jobbá (a polish airlines nem kifejezetten, amúgy), ami csak 15 juróval került többe, mint a vonat ugyanoda.
most viszont, elteszem magam holnapra, csak hogy akkor megint úgy tehessek, mint aki produktív, és magamban vehessem tudomásul az információhiány kudarcát. néha úgy érzem, hogy a publikus életem csak álcázza a valódit, hogy valójában ez az egész, még a blog is csak egy kellemes benyomás amit keltek magamról, hogy intelligens vagyok, intellektuális, kedves, esetlegesen humoérzékem is van (ezt mondják) és a hajam csillog (ezt is), pedig nem, csak egy csődtömeg vagyok, amit álcázni kell. néha már a családom előtt is szégyenlem magam, mert mindig az unokatestvérem kritizálom amikor rossz napom van és az átlagosnál is elégedetlenebb vagyok magammal, hogy szerencsétlen a frizurája, miért jár azzal a fiúval, nem szakítottak, wtf?, hogy miért nem megy már vissza az iskolába, hogy túl agresszív néha, főleg amikor iszik, hát amikor iszom, akkor én extra sznob vagyok, vagy legalábbis ezt érzem, csúnyaságokat vágok a legjobb barátnőm fejéhez, és osztályelméleteken gondolkodom, és hogy ezek hogyan működnek ma, és holnap, mégis mi a francot hiszek én.
?

hivatalosan is karrierista lettem,

avagy hallom a Kiscsillag koncertet a partól én meg a roma riszörcsömet írom, anyámék meg alszanak. de már tudok ilyen adatokat, hogy minden harmadik magyar roma olyan iskolába jár, ahol a diáktársai is többségében romák, ami a második legmagasabb Európában, Bulgária után, ahol minden második.

Tallinnról nincs valami sok képem, részben ezért, no de itt van egy.
(az első videón látható utca kb 300 méterre volt onnan ahol laktam)

tegnap pegig Réz Andrással találtam szembe magam egyik percről a másikra, aki egy igen kedves ember, meg kell modnjam, kész szerencse, hogy csak azután esett le, kivel ültem is én szemben*, miután már hazajöttem, és intenzív guglizás után felfedeztem, hogy a néni mellette pedig a felesége volt, nem más. sőt, a moha online-nak köszönhetően már azt is tudom, hogy néz ki náluk a fürdőszoba.



*máskülönben elég nagy zavar keltődött volna vidéki elmémben

nos ezen a ponton már akár azt a megállapítást is idetehetem, hogy annyit gondolkodni azon, mit gondolnak rólam, már egy bizonyos fokú (igencsak előrehaladott) egocentrikusság. vagy egoizmus, vagy mi. már amennyit én teszem ezt.
csak mert.

valami idült, már úgy is mindegy típusú boldogság lett most úrrá rajtam. mert nekem csak az kell, hogy várjak, hogy tudjam, hogy lesz valami, egyszer úgy is lesz, egyszer történik valami és akkor minden jó lesz.
mert én egész életemben mindent akartam, mindent meg akartam kapni és el akartam érni, csak ez nem megy mióta felnőttem, mert az életem túlságosan kitágult, túl sok mindenről akarok tudni és tudok is, túl sok mindent látok, mert látni akarom, és egyszerűen nem tudok ennyi mindent megszerezni és elérni, illetve, lehet hogy tudnék, csak akkor nem lenne idő és energia újabb dolgokról tudomást szerezni, amiket szintén feltétlen magamévá kell tenni.
ördögi kör ez, én mondom.
és anyám és köztem is ez a legfőbb különbség, ha jobban belegondolok, hogy ő a fél, ha nem az egész életét lemondással tölti, legyen csak a tied, kicsikém,, és aztán egy gonosz pillanatban ő is ugyan ugy vár valamit, nem is önzetlenség az egész. nincs is olyan, hogy önzetlenség. vagy legalább is nem teljesen. mindenki vár valamit.

egy tökéletes délutánhoz pedig csak a hátsókert kell(ahol egyébként nem lehet elférni, annyi a bokor) anyám, a nagynéném, és az unokatestvérem és a Vienetta, meg persze az, ahogy az unokatestvérem mindenki szórakoztatására azt meséli, hogy mit csináltam tavaly nyáron részegen a Dóm téren. csak hogy anyám felváltva szörnyülködjön és visítva nevessen vagy fél órán keresztül. mert én olyan vicces vagyok, és annyira szórakoztató.
vagyis hogy nyilván nem, mert vissza olvasok, és csupa panaszkodás ez az egész, és tisztára negatív, és már kezdem magam utálni amiért negatív vagyok, ami miatt állandóan negatív leszek, mert utálom magam, és akkor megint elkezdem magam utálni. (jól sejtem, hogy ennek semmi értelme?)
tegnap megnéztem a Harry Pottert, és jó volt, bárki bármit mond. hozzá kell tegyem, senki nem akarta megnézni velem (ahh, a népszerűség!)
a parti jó volt, mert végre egyszer nem fájt a fejem a szénsavtól, ingyenes volt, de hogy mióta ejtek fura táncokat félig ismeretlen lányokkal azt esküszöm, nem tudom. (most leírtam magam, jól sejtem...?) csak az a része nem volt jó, amikor azon kaptam magam, hajnal négykor, hogy majdnem felhívtam a fiút, akiről azt hittem már régen túlléptem, és hogy akár holnap tényleg fel is hívhatnám, hogy üljünk össze, mert a fél életemet el akarom mondani neki, mert szeretek neki elmondani sok mindent, mert mintha megértene. ezt is pont úgy el kéne felejteni, mint a kedves lengyel fiú barna szemét, és hogy én éppen Varsóba készülök 2 hét múlva. vagyis Poznanba, de a vonat éppen Varsón keresztül megy, milyen kellemetlen véletlen.
(A kép Tallinnból van)

home sweet home!

hallgassátok ezt


sum up

1 elveszett kardigán
1 tánc a múzeumban
1 starbucks duplacsokis muffin
1 ismeretlenekkel mulatott éjszaka
1 asztalontáncolós mulatság
2 lekésett komp
2 bárcak barátok lennénk barát
3 kedves barát
3 almabor
4 repülő
4 megvásárolt ruhadarab
5 kohuke
5 város
6 tojás
7 hostel
8 múzeum




Helsinkiben csak kétféle bankautomata van, bármilyen bankról is legyen szó, az Otto, meg a Nosta, és úgy működik, hogy ha csipes kártyád van, akkor a kék nyílásba teszed, ha nem csipes, akkor a sárgába. csak hogy, mi van akkor, ha csak a nem csipes kártyádat veszi be, aminek nem tudod a kódját, mert apád számlájához van kötve, és csak azért van, hogy legyen, és unott estéken könyveket vásárolj vele az amazonról. ilyenkor kezdek el sírni az utca közepén, majd hívom anyámat fel, aki hívja apámat, az egész család visít és nem tudjuk mi van, csak hogy 50 méterre találjak egy másik automatát 20 kellemetlen perc múlva.
ez unalmas volt, tudom én, de azért el kellett meséljem, mert én már csak ilyen vagyok.
5 perce tudtam meg, hogy én meg ma mulatni fogok, legalább felvehetem a szoknyát amit olyan sokért vettem a noa noánál, hogy bevallani sem merem, de már majdnem szekszinek érzem benne magam, de azért még elmondom azt is, hogy mi történt ez előtt. mert mondjuk tegnap 5 órát töltöttem a bécsi reptéren, csodás volt, meg kell valljam, de szerencsére voltak ezek a fotelek a Starbucksnál,és a könyv, meg néha szólt Mozart is.
arra is volt idő, hogy azon tűnődjek, 6985-ödszörre is, hogy nem csak magam elöl futok-e, és hogy csak magam, vagyis azt amit úgysem kaphatokmeg kísértem-e ezzel az ötlettel, hogy elmenjek Varsóba Poznan után, habár szerettem volna elmenni oda már hamarabb is, csak most vált igazán jó ötletté, vagy kivitelezhetővé, vagy nem is tudom. én rettenetesen félek a visszautasítástól, bár ezt úgyis tudja mindenki, félek attól, mások mit gondolnak rólam és az egész életem, de minimum a felét rettegéssel töltöm, amminek semmi értelme, mert aztán amikor megteszek valamit akkor mindig örülök, hogy végre egyszer mertem, megtettem, csak az a baj, hogy mielőtt megtenném, soha nem erre gondolok, hanem hogy mi van, ha visszautasítanak, és én ott maradok a szégyennel, mint valami ketrecbe zárt zsebtolvaj a középkorban. mert akkor amikor visszautasítanak, ami egyébként nem történik meg olyan gyakran, mint ezek alapján feltételezné az ember, nos, akkor mindig csak azon jár az eszem, hogy micsoda buta kislány vagyok, milyen végtelenül naiv, ó milyen naiv...
(félelmetes, hogy ezt már mennyiszer leírtam!)

most megyek, felhívom a fodrászt, vagy nem tudom, de megnéztem facebookon a képeket, és úgy nézek ki mint Hermione.

amúgy 2 euróval a zsebemben Helsinki közepén ragadni még mastercard nélkül is felbecsülhetetlen, meg kell mondjam.

ez kicsit felvidít most, egyétek vegyétek.

Terve,

Helsinkiből. amúgy svédül szebb szerintem, ó Helsingfors.
ma volt tánc a múzeumban, Marimekko, parlament, fotókiállítás és hideg és eső, és Ben and Jerry's.
rájöttem hogy meg kell javítanom az életem, erre már jobb szót nem lehet használni, mert én már eljutottam odáig, hogy fél órán át gondolkozom azon, hogy hozzászóljak-e valakihez, és itt nem mondjuk életem szerelmére gondolok mondjuk, vagy valaki hasonlóan fontosra, hanem a bolti eladóra és én nem tudom ilyenkor már mit kell csinálni. mert túl sok minden van amit nem akarok feladni, nem lehet csak úgy, ha már idáig megcsináltam, akkor tovább is kell, egészen a végéig, mert van itt több is, nekem biztos hogy jut több mint ennyi, ha nem nem,akkor legalább tudom, hogy ennyi volt, és megpróbáltam.
a viszonlátásra.

újra itt vagyok Tallinnban, furcsa itt lenni, ugyan abban a konyhában, ahol volt az utolsó este, és minden olyan keserédes, semmi nem maradt csak valami kusza emlékfolt, és a sok mosatlan, amik végre végre egyszer nem az enyémek. és akkor még a felfedezés, hogy milyen buta kislány vagyok, milyen milyen naív, el sem hiszem, hogy én tényleg ezt hittem, el sem hiszem, hogy már megint nyávogok. és hogy mindenkire rémesen féltékeny vagyok, és hogy minden jobbnak tűnik, mint amim nekem van, pedig nekem is van csomó mindenem, de ez mit számít, mert én elégedetlen vagyok csak azért is, mert másképp túl egyszerű lenne.
egyszerűen, hogy mindenki jobbnak és menőbbnek tűnik mint én, ez már egészen rémesen hihetetlen.
meg annak is van egy sajátos mintája ahogy szeretnék dolgokat, és hogy mindig sokra vágyom, hogy mindig úgy tűnik, túl sokra vágyom, és akkor aztán később rájövök, hogy el tudtam volna érni, hogy az emberek mégsem hisznek olyan rondának és seggfejnek mint hiszem, és ha nem adnám fel olyan könnyen, akkor talán már sokkal többet elértem volna, mint mondjuk akkor most pszichológia szakos lennék egy másik városban, és nem szociológia, aminek mondjuk ha jobban meggondolom ugyan úgy semmi értelme, de ez mit számít, mert oda még magasabb a pont, ami miatt szigorúan csak titokban sokkal nagyobb lehetne az egóm csak mert felvettek, és ennek sincs nyilván semmi értelme, de értitek.
és akkor én mindig azt csinálom, hogy rájövök, hogy szeretnék valamit, ennek rettenetesen megörülök, hogy milyen jó lesz ha majd sikerül elérnem, aztán történik valami egészen jelentéktelen dolog ami miatt elmegy az összes kedvem/maradék önbizalmam úgyhogy inkább elkezdek nevetni magamon, hogy milyen buta és naiv voltam, mert én erre sem vagyok érdemes. meg semmire. de ettől még tovább várom a csodát, és patetikuskodok itt magamnak, amíg aztán addig sajnálom magam, hogy a végén még el is hiszem, hogy sikerült eltörnöm a saját szívem.
c'est la vie, ahogy az okos franciák mondják.
de remélem nem.

ronda vagyok és kövér, ezért csokit eszem, amitől ronda vagyok és kövér.

but Hiiumaa, you had me from hello.

van valami egészen csodálatosan érdekes ezekben a nyári táborokban. amikor az ember búcsút kell intsen. nos,nekem az olyan szívfacsaró. az ember tágra nyílt szemmel megy oda, és azt se tudja mi lesz, mi van, kik lesznek, és vajon egyedül fog-e tengeni lengeni, vagy mulatság lesz az összes napon. és naív módon azt is hiszi hogy 3 hét alatt senkihez nem lehet hozzánőni, vagy megkedvelni, vagy nem is tudom... pedig de. és másfél hét alatt is, és két nap alatt is, vagy egy beszélgetés után is. egy bolondozozás-a-hátsó-folyosón-a-borospoharakkal után is.
mert odamész valakihez megkérdezni valami egészen banális dolgot, és akkor elkezdtek beszélni, és csak beszéltek és beszéltek, és van sok nevetés meg nevetség és irónia, és másnap felébredsz és az égész szétfoszlott, csak egy fél sms és egy név marad az egészből, és a másnap, meg a pohár, amiről fogalmad sincs honnan jött, az eltűnt szalámi, meg hogy az utcát elöntötte a víz merthogy reggel 7 óta megállás nélkül zuhog, aminek köszönhetően ha kinyitod a kocsid ajtaját belefolyik a víz.
háthát.
nahát.
annyi foszlány van a fejemben, az egyik felétől nevetnem kell, de ugyanakkor keserédes is az egész, a tény hogy nem nem nem akarok hazamenni de szabadulnék is már innen, ettől, mindentől mindenkitől, az emléktől mert feleslegesnek érzem erre gondolni, elmúlt és vége, és az a fránya fészbuk.tisztára összezavarja az ember életét, a párkapcsolatát vagy mit tudom én mijét és csomóan azzal zsarolják a másikat hogy feltesznek oda ezt vagy azt, nyilván azt ki mit csinál részegen, mert részegnek lenni annyira annyira vicces, még így húszon túl is...
a tegnapi fogadásról is kell, hogy szóljak valamit, mert olyan borzasztó volt a feléig, hogy az egészen hihetetlen, csak nem akartam hazamenni és egyedül lenni meg álmos sem voltam, ha már. volt valami szánalmasan kifinomult ízlésre vall az átlag magyar kulináriához mérten, ill. hát nyílván nem számítottam rántott húsra a Baltikumban, ha már van hal. és inni gyakorlatilag csak bort meg pezsgőt lehetett és elegánsan töltögette mindenkinek a pincér a poharába nehogy józan maradjon. a körte volt a legjobb része az egész estének, komolyan. az a jó az ilyen eseményekben, hogy amikor az elpanaszolja hogy unatkozik, akkor mások félig vigyorogva kérdezik meg, hogy jaaa neked ez az első? mintha valami nagy eseményről lenne szó.
ja meg találkoztunk Nyíri Pállal, akinek szép a cipője és egy antropológus és olvastam tőle dolgokat,és jó volt élőben látni.
kicsit várom már hogy hazamehessek, ami fura, mert szinte soha nem várom, hogy hazamehessek, de most igen, és nem tudom mi van, néha már a sírógörcs kerülget saját magamtól.

preface: ez a bejegyzés egy viszonylag most vagy soha alkalom mivel olyan mintha 15 évesen írtam volna(=gáz), és fél óra múlva úgyis meggondolom magam.

miután tegnap hajnali kettőre összedobtan még egy novellát, úgyhogy ma annyira vagyok fáradt, hogy véletlen majdnem elloptam egy banánt. de aztán mégsem, úgyhogy még nem a KGB börtönből írok.
csak el ne felejtsem megírni a történetet a lengyel fiúcskáról*. csak hát, kár hogy nem igazán van történet, azon túl, hogy magyarul tanul tud, szóval senki nem értette, hogy min vihogunk mind az eszeveszett. aztán még elmentünk valami múzeumba, ahol az idegenvezetőnek soha nem jutott eszébe semmilyen annál specifikusabb szó, hogy ship, az űrt meg azzal akarta kitölteni, hogy you know az észt népi történelemről sajnos többel nem szolgálhatok, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy ne haljon meg a melegtől vagy hogy ne röhögjön túlságosan vihogva.
a nap híre se maradjon el, vettem egy norvégmintás pulcsit! ami igazából észt, de mindegy.majd letépem a cimkét!
:D

*akinek a ~5. kérdése az volt, hogy járok-e valakivel, ami túlságosan legyezi a hiúságom ahhoz, hogy ne említsem meg. bár még a magam fajta naiv kislány is hamar rájön, hogy ennek semmi jelentősége, mondjuk.

az életem nem fér bele az életembe.

Tere,

most az előbb egy igen kellemetlen emilt küldtem Dániába, mivel nem tudok menni, és rendkívül kellemetlenül érzem magam.
máskülönben meg, én nem tudom mi van ezzel a hellyel, de annak ellenére, hogy utálok itt lenni a koliban és egyszer sem voltam/voltunk partizni, mintha a fejemre nőne,szeretek itt lenni, úgy értem, hogy értem...? ja, igen, úgy hogy kicsi, mindenhova gyalog járok, és alig lehet eltévedni.* az emberek elég kedvesek, de legfőképpen, beszélnek angolul, igen, még a portás néni is. a szerencsés egyén már 1.50 juróért is kaphat pizzát, a narancslé is olcsó, és 7 euróért vettem egy blúzt a Vero Modában. olyan jó érzés 5 perccel előadás előtt elindulni és még így sem késni. jó az is, hogy nem húzták le teljesen amit írtam. sőt tulajdonképpen jó, ha megírom.
ó.
ma pedig voltunk egy régi KGB börtönben, nem is tudom mit szóljak róla. valami furcsa érzés lett a gyomromban, és aztán rájöttem, á ma láttam egy börtönt. holnap vissza megyek egyébként. a tengerparton van, és mindent úgy hagytak, ahogy volt. olyan veszi a kalapját és lelép stílusban. a könyvtárban még ott vannak a könyvek, és a fogorvos széke mellett a morfium ampullák. a falon mindenhol csinos szocialista mellek mosolyognak az emberre, máló festék, és egy rakás törött telefon mellett. és én nem hiszem el, hogy föld alatti szekció nem volt, vagy valami kínzókamra. mindenesetre okosan eltüntették, ha már a többit, mondjuk az a rémes kórházat, mindenféle iratokat meg a sötét cellákat nem sikerült. de azért a lélekmelengető élmény után, az épület mögött lehet strandolni is, heló tengerpart.
jó éjszakát nektek is.



*ja, várjunk csak, mindig ugyan oda megyek

arról meg, hogy milyen a tengerparton mangó szmuti mellett valakivel csevegni akit 8500-an lájkolnak fészbukon, és készült róla wikipédia majd szintén fogok írni.

mivel fun dolgot mostanában írni nem igen tudok, gondoltam postolok valamit, bár olvasóim úgysincsenek már.
újabban.

amúgy még szerencse, hogy tudom mit akarok és mi a jó nekem, mivel úgy sem azt csinálom, mivel nem az tűnik ésszerűnek.

én egyébként rettegek attól, hogy mások majd el fogják olvasni amit írok. gondolom ez elég nevetséges, mert végül is az írás erről szól, az ember közölni akar valamit. de én ezt az egészet mindig egy viszonylag anonim dolognak képzeltem. elolvasom a könyvet, és jó volt, de az író... hát nem is tudom. soha nem kezdtem el azon gondolkodni, hogy a szerzőn milyen színű zokni volt amikor a 172. oldalt írta, vagy hasonló. szóval az író nem igazán ölt testet a fejemben, tudom én, hogy ő is egy igazi ember, de elkülönül a könyvtől.
ennél értelemszerűen csak az stresszelne jobban, ha verset kéne írnom.
meg az is lehet, hogy nem is tudok ilyet.

a sok izgalom után azért elmondom azt is, hogy az Észtországba vivő kompok inkább egy Titanicra hasonlítanak, mint egy kompra a balatoni élményeimre alapozva. vannak játékgépek,dohányzókabin, hűsölő puccos kávézó, és mindenféle csillogós kabin. egészen sok az emelet és a fedélzet,kellemes a szellő, és a hippibbek a földön ülnek, mert ülőhely az nemigen van. van viszont sok sok gyömbér jégkockával, sármőr viking ifjoncok, napfény, és nevetségesen hosszú sorban állás. 25 fokban a meleg rekord riadó csak a 45fokos Szegedről jövőnek nevetséges, és mindenki a hőgutára készül.
a szobatársam pedig egy 43(!!) éves erasmus diák, olyan haja van mint régen anyámnak, és úgy töri az angolt, hogy nem értem, hogy lett belőle tolmács. Észtország egyébként félelmetesen hasonlít Magyarországra, majdhogynem olcsó, még így is, hogy nekik is jurójuk van.annyi kaját adnak 7euróért!(:D) mindenki beszél oroszul, és az emberek fele tényleg oroszul beszél, a házak pedig egyszer rettenetesen szovjetek, a sarkon túl pedig mint egy finn halászfalu, egészen édes. a villamos az út közepén áll meg, és akkor a tömeg elkezd futni utána, a kocsik, minthogy senki nem tudja mi van,dudálnak, és fékeznek mint az őrült, nem értem az egészet.
norvég mintás pulcsi nélkül esélytelen, hogy távozzak innen.

az előbb meg felfedeztem az egyik sokadik unokatestvérem napiszaron, egyétek vegyétek.

nem is tudom, mikor elgondolom, hogy hol akarok lenni sok év múlva, milyen mesterképzésre szeretnék járni és hasonlók, akkor soha nem gondolok arra, hogy mi van ha nem sikerül, hanem csak arra, hogy milyen jó lesz, ha sikerül
és aztán később, valahogy eszembe jut, mi van, ha nem fog menni, és az életem megreked ott ahol van, és nem lesz belőlem semmi, na akkor elönt a kétségbeesés. mert persze, vannak B tervek, de én ezeket nem tudom komolyan gondolni.

most azzal nyugtatom magam, hogy ezt én sem gondoltam komolyan, és nem is akartam igazán oda járni, csak azt hittem hogy igen, de mire idáig jutottam rájöttem, hogy nem. de azért ez most mellbevágás volt, és szeretnék most egy üveg bort meg a Timi vállát.

ha a következő blogra kattintok állandóan kézművesség jön elő, változatos a magyar paletta.

különben én nem vagyok mindig ilyen keserű

nyilván nevetséges ezt mondani, de ez a nyár engem idegileg megvisel. mindenféle dolgok szakadnak a nyakamba, amiket lényegében én vállaltam ugyan, de etthttp://www.blogger.com/img/blank.gifől még nem esnek jól. meg hát,szeretek a barátnőimmel mulatni, így kevés idő marad levegőt venni. és még a pénzem is elveszett a gonosz paypal berkeiben. és most nem tudom mi van.

továbbá nem hiszem el, hogy tényleg az kell nekem, hogy egy parti közepén a legjobb barátnő vállán sírjak, hogy rájöjjek, micsoda buta kislány vagyok, nevetséges. már nem emlékszem miről volt szó pontosan de a végén én elkezdtem beszélni a fiúról aki soha nem volt a fiúm, de mégis sírok miatta, mert bárcsak az lenne, és mert naiv vagyok, hogy azt hiszem egy gondolatot is pazarol rám, épp most a messzi Ázsiában*. és mert én vártam (de mindek) kedves voltam, könyvet adtam kölcsön, és figyeltem, még az előadások közben is, és pazarlás volt az egész. néha gondolkodom azon, hogy a szeretet lehet-e kárba veszett. mert az okos felnőttek, amikor az ember csalódik a legjobb vagy bármilyen barátjában vagy bárkijében, akkor azt mondják nem érdemli meg, és nem érdemes rá se időt se szeretetet pazarolni. de kihez ragaszkodjon az ember ha nem egy baráthoz? kinek bocsásson meg az ember, ha nem valakinek aki fontos? és kiért álljak ki és kinek tegyek meg bármit is, ha nem annak, akiért a fél kezem odaadnám? én nem tudom, talán nincs elég, vagy túl sok ember az életemben, és ezért nincs pazarolt szeretet sem. mert végtelen. és mindenkinek jut, akinek szeretném. és szerintem ez így a jó.
én ezt már nem tudom megoldani. mert mindig azt hiszem, hogy ha minden megvan, csak a viszonylag legfontosabb nem, attól azért még jó lesz, de nem az. erre csak a fárasztó és kellemetlen napokon jövök rá, de ettől még rájövök. persze, lehet nem arra kéne koncentrálnom, ami nincs. sőt biztos.

Ja, meg holnap megyek Tallinba, csókolok mindenkit.

*találjátok ki, melyik nép lakik abban a városban amire ezt adja ki. az ábécé utolsó betűjével kezdődik.

A hétvégén a kedvenc barátnőimmel mulattunk a Balatonon, de már mind hazamentek, szóval csak anyám és az almás pite maradtunk, és kicsit most nyugalom van, ami jó.
Nekem mondanom sem kell, fogalmam nem volt arról, micsoda kockázatos vállalkozás Boglárról elvonatozni Siófokra, csak hogy partizzunk egyet, mert mi már csak ezt tesszük. És ezt teszi rajzunk kívül még 5413135 ifjonc meg a komáik, vodkásüvegük, és a söröskorsók is, csak hogy a Siófok előtti megállóra már mindenki oly jól érezhesse magát, hogy gólyatábori indulókat kezdjenek énekelni, a szoknyámra a lépcsőn rálépjenek, és hasonlók. Részegen vihogni egyébként nyilván mindenki 20 éves korának fénypontja, tesszük ezt mi is, csak hogy ki nem lógjunk a sorból. Az est fénypontja nyílvánvalóan amikor a sírógörcsöm után (velem ilyenek is vannak, képzelhetitek, és még csak nem is a szoknya miatt volt) T. előkapta a vizint,és tartották a fejem, hogy a smink se mosódjon le, és garantáltan felszedhessek valakit. vásároltam 1300-ért vodkanarancsot, volt váltócipő, sajtos hotdog, a két közgazdász, akiket senki nem dobna ki az ágyából* és a pszichológus hallgató aki szétgyúrta az agyát, szóval most biztonsági őr. de térjünk csak vissza az előbbihez. én nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy nekem ugyan az a fiú kell, mint a barátnőimnek, mondjuk a t meg ahhoz nincs hozzászokva, hogy nem próbálják meg lesmárolni/megdugni, melyik a rosszabb. nekem rémesek ezek a kontrollálatlan féltékenységi rohamaim, amiket szerencse, ha nem osztok meg senkivel, hha. viszont én nem is vagyok az a megosztó fajta, gondolom ez sem meglepetés.
és figyeljétek a napisza.rt, mert egy ifjonc megígérte, feltesz rá, mert kedvesen alszom a vonaton.



*még jó hogy nem olvas ismerős.

mikor írok ide állandóan olyan érzésem van, hogy valaki figyel. mármint persze, tudom, hogy valaki olvas, de itt valami, valaki specifikus egyénre gondolok, és fura.
lehet ez rossz jel, hanyatlik itt minden.

It's a terrible love and I'm walking with spiders

hát tudjátok, hogy miért irigylem az angol királynőt? mert nem hord magánál pénzt, nyilván.
mármint, ez csak számomra tűnik ideális állapotnak? meg kell valljam, enem rettenetesen fárasztanak a pénzügyek.persze, lehet, hogy az a baj, hogy minden pénzem (read:anyám pénzét) valami repülőjegyre költöm, és aztán meg itt Pesten számolgatom a fillérjeimet, és nem tudom, hogy mi van, hogy mindenki hogy fog reagálni, ha bejelentem, ezt vagy azt kell vennem. ami természetesen állandó érzelmi stresszben tart, mert állandóan vennem kell valamit. és mintha a családom is csak erről szólna, a kisnyugdíjas kétdiplomás nagyanyám, aki újabban le van fogyva, és tisztára aggódom, mi van, az eladósodott nagynéni, és mi, akik azon gondolkodunk, hogyan legyen még több, mikor semmi de semmi szükség nincs rá, és az ember azon vívódik folyamatosan, hogy ha nem venné meg ezt vagy azt, akkor még több lenne, de ha az ember nem vehet meg semmit, és nem tehet meg semmit, akkor mire jó ez az egész?
nekem erre semmi szükségem.

meg kell, hogy említsem az említésre való tegnap estét is, melynek másnapján találtam egy fütyülős pálinka kupakot a táskámban, mely estén a szép ruhám volt rajtam, és rettenetesen ideges voltam, hogy miért azt nem tudom, de azt igen, hogy nem tudtam mit mondjak, pontosabban szólni is alig bírtam, nem hogy igazi beszélgetést kezdeményezni, de aztán táncoltunk, mert volt néptánc, és én nem bírtam ki nevetés nélkül, pontosabban vihogtam egész végig, meg táncoltam a fess fiúval, a borprezentáló lány nem tudott angolul, egy holland fiúval egészen hosszan a demokráciáról vitatkoztam, nem is tudtam, hogy tudok vitatkozni a demokráciáról. vagy bármiről amiben benne van a politika. táncoltunk még tovább, valaki még összetört egy üveg ragadós alkoholt, és a haltól egészen nevetségesen büdös volt, következett még vagy 5 fajta pálinka vagy likőr vagy mittudomén mi, bemutatkozni egy rakás embernek akikkel amúgy már ismerjük egymást, csak mindig elfelejtjük.
csak a tinédzser érzelmeim tudnám már félrerakni.

a szobámban meg most már olyan meleg van, hogy ma inkább a nappaliban aludtam, itt legalább 40 fok alatt van a hőmérséklet. amúgy most tudatosult bennem, hogy csütörtökön én már megint utazom. jajnekem.
most meg, bemegyek a tanulmányi osztályra, kac.

megint nyávogok

én nem is tudom most mi van, illetve lehet, hogy az van, hogy az a baj, hogy napok óta alig megyek valahova, és nem igen beszélek senkivel, ami meg kell valljam részben azért van, mert meleg van, és nem tudok aludni ami miatt fáradt vagyok, és ha fáradt vagyok akkor nincs kedvem semmihez. no de.
meg kell valljam azt is, hogy az amilyen akarok lenni, vagy amilyennek szerintem lennem kéne, amihez tényleg kedvem van, és az amilyen tényleg vagyok, egészen különböző, és nem is tudom, hogy most hirtelen mit kéne tennem, elmenni partizni, de ha egyszer nincs kedvem! de itthon egész nap, napokig sem tuti, mert elfogy a joghurt, és a narancslé, és elkezdek unatkozni, és túl sok az idő gondolkodni.

továbbá, akit érdekel a mai bridgetjones esetem, kérem olvasson tovább, akit nem annak tessék
szóval az volt, hogy én ma bevásároltam, mert már nem volt joghurt és narancslé ahogy az előbb már említettem. vettem ketchupot is, mert az finom. a Globus, az a finom. és akkor elindultam haza, és jött az Eszék utca. amin vannak macskakövek, illetve csak azok vannak. olyan sárga macskakövek, amik úgy rázkódnak, hogy csak káposztalé marad az ember agya helyén ha mondjuk, görkorcsolyázni akarna az ember.nagyjából 30 méter után az történt, hogy valami rettenetes csattanással kiugrott a Globus ketchup a zacskóból, de úgy ám, hogy spriccelt. mindenhova, főleg a lábamra, meg a biciklire, és az útra is, de még hogy! a ketchupról kérem tudni kell, hogy ha az ember nem nézi meg eléggé mi az, akkor úgy néz ki mintha vér lenne. vér!
szóval a lényeg a lényeg, hogy a kislábujjamig ketchupos lettem, és a bicikli is, a lánc is, és a sárvédő is, remélem meggyanúsítanak valami csúnyával.
egyébként a bicikli még a megállóban van, merthogy a nájlonzacskó meg kilyukadt, úgyhogy ott kellett hagynom, és hazasétáltam, meg buszoztam is, egy megállót.

Parisian Love

miután az előbb egy percen belül ötször fagyott le a kompjúterem, meg kell osszam, hogy ha nem lenne mozi, nem láthatnánk olyat sem, hogy a Big ben tornyából autók száguldanak ki.!

néha szeretnék nem én lenni. nem meghalni szeretnék, csak nem én lenni, hanem valaki más. csak egy kicsit. akár csak egy napra is. vagy egy órára. mert akkor... nem is tudom. talán jobban érteném az embereket.akkor talán jobban érteném az életet, hogy ki mit miért tesz, akkor talán toleránsabb lennék, és félre tudnám tenni az előítéletemet. tudom, hogy senkinek sem tökéletes az élete, kivéve persze perez hiltont, de mégis. vagy ha egy kicsit félre tudnék tenni mindent ami én vagyok. mondjuk nyilván, ha félre teszek mindent mai én vagyok, akkor mi marad belőlem, hogy leszek képes gondolkodni,de ezt még kitalálhatjuk később is.
valahogy ez érdekes lenne.
mindig az jut eszembe, amikor tavaly ott a Don partján voltunk a sátorban, és akkor M. azt mondta nekem, hogy tulajdonképpen mind egyformák vagyunk, mind szeretjük a vodkát és a könyveket, és mindenkinek vannak félelmei és bizonytalan valamiben, még a ribancok is, én meg aztán elmondtam, hogy az egyik barátnőm egyszer azt mondta, hogy ronda vagyok, és akkor ettünk még csokis sajtot és másnap és másnap esett az eső, bele a sátorba.
meg az a dalszöveg is az eszembe jut,amit ma hallottam a humanicban, és az az egyik sora, hogy people are all the same, and we only get judged by what we do

ez a meleg risztára lebutít, komolyan mondom. itt ülök a félig elsötétített nappaliban és azon tűnődöm mit kellene tenni (moziba menni), hogy egy kicsit jobb legyen. a baj csak az, hogy lényegében semmihez nincs kedvem, pedig tegnap még to do listát is csináltam a nagy unalom közepette. olyenek vanna rajta, hogy megírni kb 20 ímélt, és elkezdeni a riszörcsöt, szóval csupa fun* az egész.
a riszörcsről jut eszembe, hogy amúgy ezt már említettem ugyan, de azért most megteszem újra, hátha valaki elfelejtette, hogy részt veszek ebben a social inclusion projectben, és egészen érdekes. mármint a project. ezért ültünk össze Brüsszelben,nem pedig kekszet enni.

a ház esküszöm olyan mint Harry Potteré. igaz, persze, mert Belgium, és hasonlóak a házak, no de mégis. sok emelet van,(5) színesre van festve a lépcső, meg a fal, és mindenhol ézsé matricák főleg Eindhoventől, és hatalmas a konyha,ősrégiek a bútorokkal, mindenhol nem csak a konyhában, van kandalló, és a fürdőszoba mindenhol az utcában olyan, hogy egy konténerbe van belerakva, mivel gondolom mikor építették a házakat nem számítottak a jövő generációinak hiú szükségleteire. fontos még tudni azt is, hogy teljesen rózsaszín, úgy értem, mindenhol, még a fal deszkaborítása is.

visszatérve a projectre, engem neveztek ki a magyar szekció vezetőjének (wtf?) és egészen össze vagyok zavarodva, főleg a tanulmányaimnak köszönhetően a fejemben kavargó információözön miatt.

a viszonlátásra, most megnézem a Gozsdu udvart.

*ennél több magyar szót nem is használhatnék