kipróbáltuk, hogy hatan is beférünk egy három személyes riksába, az útikönyv majdnem kiesett, a fényképezőgépem is csak a szentlélek tartotta, újabban kávét iszom tea helyett, a negyedik napon van 397 képem és egy gigantikus türkiz nyakláncom, és egész jó, már a gyomorfekélyes érzéstől is relatíve sikerült megszabadulnom.

most megyek, hazudok valamit miért nem járok órára.:D

p.s.az életünk egy kissé turistalátványosság jelleget kezd ölteni, főleg amikor Kaisa cicanaciban villant, ami szekszi, de nem egy csomó száris nő közé való akik még életükben nem jártak ujjatlanban. és sajnos már pálinkánk/zsubrovkánk sincs olyan sok, mint tegnap este volt.