ja, ez a poszt nem a House-ról szól, hanem még mindig vinnyogni fogok, csak gondoltam szólok.
na jó, nem, annyira nem.
de azért azt el kell mondjam, hogy az életemet is megbántam,amikor 2 hete pénteken bementem a zöldkosár abc-be, de még jobban akkor amikor az altatás helyett a helyi érzéstelenítést választottam.mondjuk kész szerencse, hogy olyan adag nyugtatót adtak, hogy nem is emlékszem, hogy aludtam el, csak arra ébredtem, hogy valaki fúr, vagy fűrészel vagy nem tudom mit csinál rettenetesen hangosan, majd az orvos azt mondja, hogy ki kéne lapítani [vagy feszíteni, húzni, nem emlékszem pontosan milyen szót használt] a lábát, valaki tartsa már, de az igazi csodaélmény az volt, mikor jobbra fordultam, és az egyik műtőasszisztens éppen metropolt olvasott, és talán még szendvicset is evett. nem mernék rá megesküdni, hogy ő volt az, de valaki biztos, hogy evett.(wtf?)amúgy nem is, a legfélelmetesebb értelemszerűen az volt, amikor a doktorbácsi a kedves zöld köpenyében odajött és valami cinkos/gonoszkodó mosollyal odasúgta félek-e, majd mikor csak annyit bírtam kinyőgni, hogy nem tudom, azt válaszolta semmi baj, ő is félne. (utólag ez már értelemszerűen sokkal viccesebb, kac)
most elfelejtettem mit akartam mondani, szóval jóíccakát.*
elvileg most már csak kettőt kell alduni.



*itt a kórházban annyi ízes magyar tájszólást hallok, mint még soha, viszlát györökök.

először azt hittem, hogy ilyen szaga a doktorbácsiknak van, vagy a köpenyükből jön, de most már tudom, hogy nem, a szag mindenhol ott van, a felmosóvödörben, és a párnám alatt, a zuhanyrózsán, és a bőrömben amikor lefekszem,a takarón amikor felébredek, és olyan csípős és szúrós, az embernek összerándul a gyomra tőle, mindig az első nap jut eszembe, amikor mondták, hogy ezt meg kell műteni, és realizáltam, hogy nincs menekvés, merthogy eddigre már a gipszelőben találtam magam. de ez a pillanat biztosan bekerül a rémálmaim közé, amikor ott kellett ülni a tolókocsiban, és két SZTK szemüveges bácsi néz rám, majd az egyik felkiált:te gyerek, hát mire vártál eddig, tudod, hogy ezt meg kell műteni...?! 

az orvosok kedvesek egyébként, többnyire, nyilván nagyon, nagyon sokat dolgoznak, és biztos fáradt lesz már a lábuk estére a fehér klumpájukban, és biztos fáradt lesz már a a fejük is, délutánra, mert egymás után műtik és tolják ki a műtőből az embereket, mint valami futószalagon, vagy nem is tudom, sorrend van felállítva, és az embernek várnia kell, ha sokan vannak, várnia kell, akár több napig is,hmm. a doktorbácsinak vicces sztk szemüvege van, kár érte, mert biztosan látott már szebb napokat is, amikor még nem volt olyan hajlott ott a nyaka alatt, és nem kiabált váratlan pillanatokban ok nélkül, mert egyébként, egyébként meg úgy beszél, mint az okos emberek, mármint ezt most nem ironikusan értem, vagy gonoszul, hanem úgy értem, hogy az okos és tanult emberek, akiknek annak megfelelően változik a hangszínük, hogy fontos-e amit mondanak, vagy még annál is fontosabb, így azt, hogy hajlítsd be a térded, meg hogy tartsd a lábat légyszíves sokkal kevésbé búgó hangon sikerül mondaniuk mint azt, hogy mit fognak elvégezni a holnap esedékes műtéten. csak úgy mellékesen, érted.

néha azon gondolkodom egyébként, hogy vajon az orvosok tudják, mennyire függ tőlük az ember (minden szempontból)? vagy egyáltalán, tudatában vannak bármiféle ilyesminek? mondjuk persze, biztos, hogyne tudnák, okos emberek ők, de néha olyan érzésem van, fogalmuk sincs. hogy az ember nem szólhat semmit, hogy vissza meg pláne nem szólhat, mert egyszer csak huss, azt veszi észre, valami műhiba történt, vagy elfelejtenek gyógyszert  adni, vagy kötést cserélni,akármit, biztos csak én dramatizálom túl a kérdést különben, biztosan csak én vonyítok valami intravénás algopyrinért,a többi szerencsés nem, biztos csak én utálom, hogy be kell fognom a számat, ha a nővér ugyan annyira pofátlan velem, mint amennyire én murcin válaszolok, de engem itt nem a kedvességemért tartanak, illetve nem engem tartanak itt azért, és amúgy is, kíváncsi lennék, ezek az orvosi műhibák, meg gerébágnesek, hogy ott volt-e valami személyes érdek, ellentét, vagy amit akartok, vagy az tényleg teljesen véletlen?(értelemszerűen mindenki teljesen komplett hülyének nézett, amiért én komolyan rettegtem mi van, ha véletlen amputálják a lábam, ahelyett, hogy "megjavítanák", mártmint, komolyan, vannak itt nénik,akik tényleg nem emlékeznek, hogy ki műtötte őket (wtf? ez hogy lehetséges?)  hadd tegyem hozzá ehhez a kérdéshez azt, hogy a nővérkéknek 3 napig tartott kitalálni nem csak azt, hogy ki műt majd, és ki egyáltalán a kezelőorvosom, majd miután megesett a nagy eset (a továbbiakban, műtét) 3 nappal alá is íratták a beleegyezési nyilatkozatot, hogy amúgy igen, hozzá is járulok ahhoz, hogy megműtsenek.
most befejezem, majd még folytatódik ez itt bizonyára.

már a második lázlap is majdnem betelt annyi ideje vagyok itt. néha még mindig várom, mikor ébredek már fel, és jövök rá, a lábam tulajdonképpen nem is törött, holnap meg menni kell egyetemre.

patetikus poszt, vol, 8732754

A túl meleg gyapjúpulcsi nyilván csak az utolsó csepp volt a pohárban ezzel, meg mindennel kapcsolatban. Főleg a bloggal, meg ezzel a bejegyzéssel. Mondjuk. Nem is tudom, mit mondjak, hogy mondjam, bár sokszor lefutottam már ezt a kört, és hát hiába, ez akaratlanul is kezd túlzóan drámai lenni, és már a jóöreg* magyartanárnő is megmondta, hogy túl sok töltelékszót használok, és egyáltalán túl kicsi a szókincsem, meg modoroskodok itt feleslegesen, pedig tudhatnám, hogy úgy sem olvas senki hogy az ilyesmit nem csak hogy nem illik, de nevetségessé is válik az ember, és egyáltalán nem menő. Nos ami pedig a blogot illeti, már régóta sejtem, hogy halott ez itt, vagy legalábbis haldoklik, már vagy szeptember óta, rémesen nehéz bevallani magamnak, megválni még nehezebb. Naív vagyok, és nem hiszem azt, hogy vacak "író", hahh, blogger vagyok, nem képzelem, csak feleannyira, hogy valójában rém unalmas az életem, mint amennyire egyébként is tenném (ha csak fele olyan izgalmas lenne, mint facebookon!), nem kezdek el mindenféle vacak dolgot gondolni magamról, csak mert lényegében senki nem olvas (ó szia anya!)  nem vagyok hajlandó ezen rágni a körmöm.És aztán, az egyértelmű lépés, hogy valami újat kelleni kezdeni, az elvetélt wordpress/tumblr kezdeményeket nem igen érdemes említeni sem ha jól sejtem, de azért most mégis megteszem(:D)
(Hadd említsem meg, hogy hányszor majdnem kihátráltam ebből a posztból, bár holnap úgy is kitörlöm, ha.) 
Na de hogy ami a többi blogszolgáltatónál megy,én azt nem tudom, talán nem is akarom kezelni. Az egyik rémesen lassú a másik bonyolult, megtanulja az ember, értem én, de az egész kellemetlen, a wordpress fantasztikus, de olyan külföldi érzetem lesz tőle, hogy csak függök ott egymagamban egy rakás külföldiül megírt okosság közt, talán nekem is ezt kellene tennem, igen, külföldiül írni, de talán az már nem is én lennék, és vannak azok a szolgáltatók amelyek rémesen buták, vagy mindenáron regisztrálni kell ahhoz, hogy kommentet küldhess,ami szerintem szintén idegesítő, és most komolyan nem tudom, mit tegyek. A tumblr meg, tele van midnenféle képekkel, amik szépek és jók, de senki nem tudja ki követte el őket, emberekről aki túl tökéletesek, lakásokról, amik csak Skandináviában fordulnak elő, idézetek és bölcsességek amiket ki tud megfogadni, ruhák, amiket meg senki nem engedhet meg magának. A b13 kezelhetetlenül bonyolult, a blog.hu mindent csinál csak azt amit én akarok, azt nem és egyébként is, nem akarom, hogy ugyan úgy nézzen ki a blogom mint 42867254 másik emberé, talán nem mégis csak maradni kéne a blogspotnál, csak valami arculatot váltani vagy nem tudom, mi a franc van, mi legyen, zavart vagyok ideges, és miért képzelem azt, hogy van valami mondanivalóm, ami bárkit is érdekelhet.



*Ez is költői túlzás, perszehogy.  Bár tényleg öreg volt. vagy mint a nagymamám.

hát hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam csalódott, amikor realizáltam, hogy nem 1 hét múlva, hanem már most hétfőn kezdődik újra az egyetem*,-az idő mintha csak kicsúszna a kezemből. félelmetes gyorsasággal, alattomosan, úgy, hogy azt higgyem, talán nem is volt.
már majdnem meg akartam jegyezni, hogy mit hisztizik mindenki a hideg miatt, ami nem is létezik, mondjuk ezt még mindig állítom, hogy nincs kiugróan hideg, vagy kellemetlen idő, de hát ha nem cicanaciban meg a vékonyka velúrcsizmácskátokban futkosnátok, akkor talán nem is fagyna be mindenetek, de én már nem tudom, nem értek itt semmit, lehet, hogy ez a hideg is csak a kedves magyar média (hírszolgáltatás, meteorológiai szolgálat, amit akartok) találmánya, mint a habos palacsinta az education, na meg milyen mondatot hallottam tegnap a rádióban!, ugyanis az emberek többsége a 2008-as gazdasági és hitelválság következtében lakását vesztette...  (Ezt azért imádom különösen, mert itt nem ám egy szövegkörnyezetből kiragadott értelmetlen mondatról van szó, hanem többé kevésbé ez volt maga a hír.
befejezem a panaszkodást, ha még nincs romantikus film csömörötök, nézzétek meg a Like crazy-t, ez mondhatnám már a jobb fajtából van, vagy ha mégis, hallgassátok meg legalább ezt.
üdvözlet innen, a fokhagymás paradicsomos pirítós és a kandalló mellöl.




*a jóhír része a dolognak meg az, hogy alig lesznek óráim, nem mintha ez  valaha is meglepetés lett volna,de most kifejezettem nem, a 7 tárgyamból(kac) 3 választható. felvettem mindenféle gyönyörűségeket, mint mondjuk, english pronunciation skills,meg felsőoktatási rendszerek, olyan okos leszek, hogy a napra lehet nézni, de rám nem.

a nappalink olyan szép néha

nahát micsoda napsütéses napunk volt ma, még a kabátom is kigomboltam mikor sétáltam a villamoshoz(ja, mert nekem ilyenekre is van időm), még az sem rontotta el, hogy a félig ismeretlen fiú* telefonja ébresztett,meg hogy ott tudok-e lenni az egyetemen 20 perc múlva, hát mégis mi a francot képzelsz magadról.
holnap pedig, ilyet fogok operálni a falamra, csak képeslapokból, aztán meg a másikra fotókból, csak azokat még haza kell mennem, hogy ki tudjam rendesen nyomtatni fotónyomtatóval. egyszer lefotózom már majd ezt a szobát, olyan kicsi, hogy az valami félelmetes, egészen gyufás skatulya érzete támad az embernek, és olyan keskeny, mint valami folyosó, és mégis olyan kedves, olyan sok a könyv, meg az emlék,meg az antik íróasztal, csak lenne valami már a falon. a legjobb része persze a csillár, ami ha leesne, álmomban kiszúrná a fejem.
nem tudom, nem értem, másoknak hogy nincs ilyen kapuzárási pánik érzete, legalábbis a velem egy évfolyamra járóknak, de talán nem is ez a megfelelő kifejezés. lehet hogy az, hogy hamarosan dolgozni kell. nem mintha nem tennék meg mindent annak érdekében, hogy minél jobban húzhassam a dolgot. de ettől még legkésőbb 5 év múlva tényleg dolgozni kell. de igazából nem ez ejt kétségbe, hanem, hogy nem lehet majd akármikor szedni a sátorfát/hátizsákot és menni, nem lesz majd nyári szünet 3 hónapra, nem lesz majd hosszú hosszú téli szünet, minden olyan szigorú lesz megfontolt és felnőtt, és én erre még nem vagyok kész. nekem külföldre kell költöznöm, aztán máshova, aztán önkénteskedni, írni, sokat írni meg olvasni, mindenfélével próbálkozni, venni egy kutyát, aztán egy macskát, aztán külföldön vacak és alig fizetetlen állást vállalni, megtanulni mindenféle nyelveket, sokat fotózni, és mindezt egyszerre, és aztán, végül, valami olyan állást vállalni,ahol sokat kell utazni.

*a fiú szóról jut eszembe, hogy elhatároztam, hogy nem diplomázhatok szinglin, hát milyen dolog lenne az már, viszont attól tartok, hogy ennek meg csak az lenne a vége, hogy halasztanom kéne a diplomát.

a kedvenc mondatom az akciós részlegről a szomszéd próbafülkéből az, hogy szerinted mind az ötöt megvegyem?
hát mondom én, hogy a legjobb módszer a spórolásra, ha az ember nem bírja kinyitni a pénztárcáját.

561

annyi mindent szeretnék, és a valóság mintha egy kellemetlen lassított felvétel lenne, mint amikor álmomban nem tudok elég gyorsan futni, vagy elég gyorsan csinálni...akármit.
hiányzik az észt konyha. hiányzik a puritánsága, ahogy nem volt benne csak az asztal meg a két hokedli, hogy ott volt mögötte az erkély ahol annyit álltam, a nyári fuvallat, de főleg az éjjelek. az éjjelek,amikor sötét volt és csend és semmit nem lehetett hallani csak a lenti terecskén hepajozókat, de az is csak addig tartott,amíg nem fogyott el a sör meg a kókuszlikőr.
és én meg akkor írtam, szavakat és mindenféle mondatokat egymás után, összefüggéstelenül és aztán összefüggéssel, és csak vártam és vártam, hogy eszembe jusson a megfelelő szó, vagy szókapcsolat, és aztán aztán túl soká lett, persze,amikor letettem a fejem a párnára mindig eszembe jutott, és tudom, hogy rossz volt az egész, hogy hány órát öltem bele abba a néhány oldalba, és mégis milyen büszkeséggel töltött el, pedig azóta sem igen jutott eszembe sok okos dolog.

csak egyszerűen szeretném ha megint ilyen lenne. naplemente este 10-kor, és rózsaszín ég,aztán lila, aztán tea, és mégegy, egy mindenféle szavak és nevek a főszereplőnek, írni lenne de jó.

Taj Mahal

amúgy szerintem ez az egész Taj Mahal dolog egy kissé túlértékelt, olyan nagy tömeg van, hogy az még Indiához mérten is elképesztő, ott lopják ki az ember szemét, ahol nem szégyenlik, mármint eleve a koncepció, hogy a külföldieknek hetvenötször annyiba kerül, mint a helyieknek, külön sorban vizsgálnak át (akarom mondani,át sem vizsgálnak, az ember akár egy rakétát is bevihetne,vagy amit akar), és ronda cipőben érdemes menni egyébként, máskülönben ha csak nem az ember a táskájában cipeli, esélyes, hogy lába kel. (nem mintha ezt a cipészek nem fedeznék fel a kijáratnál, és próbálnának meg cipőt eladni nekünk, valami horribilis áron. nem is értem amúgy, hogy van az, hogy a Taj mahal körül még több épület van, amelyek mindegyike megérne még egy misét, nem csak a turistának, de az útikönyveknek és a lexikonoknak, ugyanis mind gyönyörű, de ha nem lettem volna ott, nem is tudnám, hogy egyáltalán léteznek, sőt azt sem tudnám, hogy ez az egész olyan, mint valami erődítmény (igen, tényleg fal, meg folyó van körülötte, olyan kapun kell átmenni, mint a reptéren, és vannak részek ahova tán be sem engednek, csak mert nem. nem mintha ettől még nem lenne tele az egész hely rendőrökkel (akiknek zöld ruhája van, szóval inkább valami erőszakos keleti katonákra emlékeztetnek), meglepően kevés a turista a helyek többségén, jó kivéve, a belső parkot, de még ez sem csökkenti a fehér ember szenzációmértékét, kész öröm.
tevés kocsin ülni pedig félelmetes, nem ajánlom.

Big Fort, Agra

549

meg talán ez a 2011 olyan felemás is volt, sok sok nevetés, olyan jó dolgok történtek, hogy csak nahát, meg amiket nem is vártam, volt annyi nevetés és mulatság, és aztán meg olyan dolgok, amiket szintén nem vártam, és akkor volt keserűség is, de talán ez nem is igazi keserűség, csak ha megtanulnék beletörődni, vagy inkább elfogadni, magamat is, másokat is, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne, és boldogságos. mondani persze könnyű, nincsenek minden nap új emberek a családomban, főleg nem kicsik és hisztisek és spenótot követelők, boldog 2012-t.

viszont most, hogy megtaláltam a mézes-mustáros csirkeszárny ízű pizzát, teljes az életem.

nos, most már elég késő van ahhoz, hogy elkezdjek pánikolni(=tanulni)
holnap írok okosat és szépet!

komolyan mondom, az árnyékok a legjobb részei a nappalinknak.

amúgy már órák óta kutatásmódszertan B-t kellene tanulnom, de azért még elmondom, hogy én még csak tegnap realizáltam, hogy már 2012 van, és nem 2011, és hát hogy idén én már 22 leszek, 22! el sem hiszem. ezt már egész biztosan említettem, de régen(read:13 évesen, vagy ilyesmi) mindig olyan képzetem volt a húszas éveink elejéről, hogy az biztosan valami nagy csoda, de minimum fantasztikus és menő, (vagy fantasztikusan menő) mert akkor az ember már csomó mindent csinálhat amit akkor,13 évesen nem, de most valahogy nem érzem magam instant menőnek, csak mert azt mondhatom, hogy én már 21 vagyok,vagy akármi.
no de csak hogy ne fulladjon ez itt valami újévi patetikus visszaemlékezéssé, elmondom, hogy a parti egészen jól sikerült, sőt, kifejezetten, mert végülis, pina coladatól a kék, ouzo ízű likőrig minden volt, maradék karácsonyi süti, és nevetséges mennyiségű szendvics is, no meg persze, az unokatestvér, aki a parti felét hajsütéssel töltötte, csak hogy aztán magenta színű überszekszi harisnyában erre vonagolhasson mindenki mulatságára. az idő 3/4 részét amúgy meg azzal töltöttem, hogy egy idegen lánnyal felváltva nevettünk és komolyan eszmét cseréltünk Budapestről és Szegedről, a többi lányokkal pedig óvatosan kellett egymás közelébe menni, nehogy egymásra/magunkra vagy a fehér előszobaszőnyegre öntődjön a vodkanarancs, mert akkor lesz nemulass.
a vizsgán pedig,amin biztos voltam benne, hogy legjobb esetben is kettest fogok kapni, nos lett vagy 70%-os (legalább ennyi kellett ahhoz hogy hármast kaphassak az előző, igencsak elrontott zh után). el kell mondjam azért, hogy a tanszék közepén zh-t írni nem kifejezetten fun, főleg, hogy van ott egy néni aki legalábbis dékánnak hiszi magát, de olyan fúria módra viselkedik velünk mindig, mintha legalábbis ő találta volna fel a kulturális tőkét.
végszó pedig legyen az, hogy a 10 napos jetlag és a vizsgaidőszak sosem lesz nyerő kombináció.

mém, Lilitől, és amúgy ebben az a jó, hogy bármit írhatok, úgyse olvassa el senki.

Hány éves leszel 5 év múlva? 26, ha minden a terv szerint halad.
Szerinted akkor házas leszel? nem tudom, igazából ezen nem gondolkodtam még... amúgy nem hiszem.
Melyik filmet láttad utoljára? fifti/fifti, az apukámmal a moziban.
Kit tárcsáztál utoljára? Emőt
Ki hívott téged utoljára? apa, kb 3 perce
Kitől kaptál utoljára smst? Csengétől
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? nem tudom, attól függ. mióta összetörtem a másik telefonom, és most új van(read: tudok rendesen sms-t írni, látszik a képernyő) azóta nincs baj az sms-ekkel
Van háziállatod? van, másfél macskánk. az egyik félig a szomszédé, in case you wondered.
Mit csináltál tegnap éjfélkor? tanultam, azt hiszem.
Hova mentél utoljára? vizsgázni.
Mit szeretsz a télben? nem tudom, semmit. na jó, a téli kabátot meg a sálat.
Mit szeretsz a nyárban? meleg van, és utazunk?
Mit szeretsz a tavaszban? nem is tudom..... a tavaszt hogy lehet nem szeretni? mármint vannak madarak, virágok, meg napfény.
Mit szeretsz az őszben? aj.
Társaságkedvelő ember vagy? igen,de nem mindig, minden körülmények közt.
Melyik a kedvenc éttermed? hm. sbarro, bár Budapesten még nem láttam.
Melyik a kedvenc kávézód? Szegeden az Assam teaház, mondjuk az nem kávézó.
Mit ettél utoljára? minipizzákat:D
Melyik a kedvenc desszerted? krémes
Melyik a kedvenc levesed? kukoricaleves
Szereted a kávét? csak Indiában
Naponta mennyi vizet iszol? nem tudom, de próbálok sokat, hogy szép legyen a bőröm
Mit iszol reggelente? narancslét vagy teát
Hason fekve alszol? nem tudom... amúgy nem hiszem, ha csak nem úgy alszom el
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? nem
Szereted a Snoopy-t? nem tudom...nem?
Tudsz pókerezni? nem
Jártál valaha Kanadában? nem
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? nem
Szeretnél gyerekeket? persze
Voltál valaha kórházban? igen
Tenger vagy medence? attól függ, mi a cél. mármint ha kifejezetten úszni akarok,akkor medence. meg amúgy is, a tenger abnormálisan csípi a szemem
Gyakran hordasz ékszereket? igen
Melyik a kedvenc tévéműsorod? nincs?
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? apa
Plüssállatokkal alszol? igen:D
Milyen a mobilod csengőhangja? csengetés
Megvannak még a gyerekkori ruháid? némelyik igen
Milyen színű a fal a szobádban? sárgás
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Pesten igen, otthon nem
Sokat flörtölsz? nem tudom... nem hiszem
Olvasol napilapokat? otthon igen. mondjuk mikor hazamegyek valami partiból hajnalban,akkor mindig elolvasom a Népszabadságot a kupac tetején (ez gáz?Ö
Nézel valamilyen szappanoperát? bizonyára, de nem szeretem szappanoperának titulálni
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? há' hogyne.
Melyik a kedvenc szendvicsed? lazacos, meg a vajkrémes salátás
Melyik a kedvenc bőrszíned? világos, sötét hajjal főleg.
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? lila,kék, meg minden féle sötét.
Mit szeretsz magadban a legjobban? ahh, nem tudok választani. (remélem érzékelhető az irónia)
Milyen színű a szemhéjfestéked? zöldes, meg valami gyöngyház
Milyen színű a szempillaspirálod? fekete
Milyen hosszú a hajad? vállig ér
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? nem tudom, attól függ hova megyek, meg évszakról is.
Otthon meztelenül járkálsz? nem
Van, hogy körbetáncolod a hálószobádat egy szál fehérneműben? nem igazán
Mi idegesít leginkább a fiúkban? hát hogy olyan... gusztustalanok..néha-
Szereted a szakállas/borostás pasikat? persze
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? ilyen klisé dolgok, mint hogy bizalom meg megértés és tolerancia nyilván, de olyanok is, mint hogy legyünk közvetlenek, és ne a látszatra építsünk, vagy a felesleges jó benyomásokra, meg a humor is jó dolog
A külső számít? most komolyan, kinek nem?
Szeretnél piercinget a köldöködbe? hogyne, bár már van három. a köldökben amúgy szerintem elég 1998
Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal, akik elmentek az osztályból? eggyel amúgy igen, néha.
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? hát nem vagyok olyan bömböltetős típus, ha ez a kérdés.
Milyen színűek a függönyeid? fehér
Hol szoktál vásárolni? mit? ruhát? a turkálóban meg mindenféle random boltokban
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? igen végül is, naponta.
Szereted a gyerekeket? nem is tudom...még nem.
Milyen alkoholt ittál utoljára? őőőőő..nem emlékszem.
Félsz az elkötelezettségtől? igen, azt hiszem.

ha én is azt tudnám mondani, hogy szeretlek, de már nem kedvellek, mint a filmekben mondják a merész hősnők, vagy ha tudnék elengedni, netán beletörődni, minden sokkal sokkal egyszerűbb lenne.
miért nekem kell mindig elnézést kérnem és szabadkoznom, olyan hibákért amik nem csak az én hibáim, már belefáradtam, hogy nekem kell mindenre gondolni, mindig tenni valamit, akármit.
nem is tudom, a lelkem mélyén akarom, hogy működjön ez az egész, de nem is tudom..., talán nem eléggé, talán meg sem érdemled.

hát ja, ez most tényleg olyan volt, mintha egy megfáradt feleség lennék. vagy éppen a szerető.
kész szerencse, hogy egyik sem vagyok, hha.*



*mi lenne akkor itt!

éppen Foucault-t olvastam,amikor hopp felugrott ez az interneten,nahát.

mindenféle kedves pillanatok:





eszembe jutnak a mosolyok és a nevetések, amikor ültünk négyen a vacsoraasztalnál, és mindenki hullafáradt volt, de azért úgy nevettünk, hogy nem tudtunk enni, az első ivós este, aminek a másnapján mindenki küzdött az életéért, a vonat, ahol nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, a buszút Agrából haza, ahol annyira annyira hideg volt, a fiú aki megvárta amíg kijövünk a kávézóból, csak hogy adjunk neki pénzt, de aztán a végén csak egy mandarint adtam, és úgy el volt szomorodva, a teaszünet, ahol csak a kávé volt az iható.
azt hiszem nem vagyok valami jó az ilyen élménybeszámolókban.

a blogok amiket szeretek olvasni sorra tűnnek el, na most már aztán elég legyen.
mi van itt?

Mém,borboletától.

BOLD WHAT APPLIES

I’m a Girl / Boy.
I am a morning person.
I am a perfectionist. With most things.
I am an only child.
I am Catholic.
I am currently in my PJs.
I am currently pregnant.
I am currently suffering from a broken heart.
I am left handed.
I am married.
I am addicted to MySpace. Twitter. TUMBLR. Facebook.
I’m shy around the opposite sex.
I bite my nails.
I currently regret something I have done.
When I get mad I curse. (csak olyan országban, ahol nem értik:D)
I don’t like anyone.
I enjoy country music.
I enjoy jazz music.
I have a car.
I have a cell phone.
I have a pet.
I have at least one brother or sister.
I have been to another country.
I have been told that I’m smart.
I have been told that I have an unusual sense of humor.
I have had a broken bone.
I have changed a lot over the past year.-nem tudom.
I have had surgery.
I have killed another person.
I have had my hair cut within the last week.
I have had the cops called on me.-haha,mert azt hitték ég a házunk, pedig nem.
I have kissed someone I knew I shouldn’t.
I have kissed someone of the same gender.
I have mood swings.
I have rejected someone before.-too many.
I have seen the Lord of the Rings trilogy.
I have watched Sex and the City.
I like Shakespeare.
I love to cook.
I love Michael Jackson.
I love sleeping.
I love to shop.
I miss someone right now.
I own over 100 CDs.
I own over 100 DVDs.
I own and use a library card.
I practice a religion that is not considered mainstream.
I read books for pleasure in my spare time.
I sleep a lot during the day.
I strongly dislike math.
I think Britney Spears is pretty.
I will try ALMOST anything once.
I work at a job that I enjoy.
I would classify myself as ghetto. (???)
I can name all seven dwarfs from Snow White.
I am currently wearing socks.
I am tired.
I am currently waiting for someone.
I lost contact with someone.
I hate Miley Cyrus.
I think Party In The USA is catchy. (szegény európai egyetemistákat éhbérért dolgoztatni, csak mert a nágy ámerikában lehetnek, elég kreatív.)
I’d date Harry Potter. (:D)
I am American.
I can name all the past presidents of the United States.
I know who was president before George Bush.
I love pickles.
I need the internet to live.
I prefer vanilla over chocolate.
I watched Star Trek.
I watched all six movies of Star Wars.
I own an Xbox.
I think music is life.

Movies - BOLD THE ONES YOU’VE SEEN - van benne egy csomó, amiről azt se tudom, micsoda, de lusta vagyok utánanézni mindnek

Glory Road. Pride and Prejudice. The Princess Bride. Goonies. Center Stage. Seven. Ocean’s Eleven. Newsies. 300. Robin Hood: Men In Tights. Love Actually. Donnie Darko. My Best Friend’s Wedding. Garden State. Eternal Sunshine of the Spotless Mind. Wedding Crashers. Anchorman. Drop Dead Gorgeous. Elf. Zoolander. Austin Powers. Clueless. Mean Girls. Hairspray. Moulin Rouge. Fight Club. Pulp Fiction. What A Girl Wants. Kill Bill. Rocky. Thank You For Smoking. Little Miss Sunshine. Requiem for a Dream. The Departed. Dawn of the Dead. Memento. The Lovely Bones. 17 Again. 8 Mile. Office Space. Snakes on a Plane. Boondock Saints. The Silence of the Lambs. Say Anything. Saving Private Ryan. Superbad. The Prestige. Just Friends. Under the Tuscan Sun. Titanic. Steel Magnolias. Saw. Ace Ventura. She’s the Man. Because I Said So. Catch and Release. Music and Lyrics. Spanglish. Stick It. The Fast and the Furious. Joyride. Halloween. The Italian Job. Crash. Must Love Dogs. The Last Kiss. Chicago. Harry Potter. Rush Hour. Breakfast at Tiffany’s. Clerks. Shooter. The Bourne Identity. Meet the Fockers. Dirty Dancing. A Christmas Story. Rudy. National Treasure. Sleepless in Seattle. Miss Congeniality. The Science of Sleep. The Matrix. Everything is Illuminated. Good Will Hunting. Bill and Ted’s Excellent Adventure. Empire Records. Phantom of the Opera. District 9. Lord of the Rings. Click. Scarface. The Notebook. Twilight. New Moon. Eclipse. The Breakfast Club. Sixteen Candles.

TV - BOLD THE ONES YOU’VE WATCHED MORE THAN A COUPLE OF TIMES - ha az egy évad már több mint a couple of times

Saved by the Bell. Man vs. Wild. Scrubs. ER. South Park. America’s Next Top Model. Gossip Girl. Sex and the City. Friends. Dawson’s Creek. The Big Bang Theory. Seinfeld. Fraiser. The Office. Lost. Miami Ink. Made. Arrested Development. That 70’s Show. Family Guy. The Simpsons. Veronica Mars. Project Runway. Bones. Iron Chef. Alias. Pushing Dasies. Gilmore Girls. The Colbert Report. The Daily Show. Mythbusters. Avatar: The Last Airbender. 24. Will and Grace. House. To Catch A Predator. Whistler. Heroes. Aqua Teen Hunger Force. Unsolved Mysteries. 7th Heaven. Everybody Loves Raymond. Boston Legal. Bleach. What I Like About You. Reba. Rosanne. King of Queens. Survivor. The O.C. American Idol. Days of Our Lives. General Hospital. CSI. How I met your mother. Boy Meets World. Law and Order. Numbers. Reno 911. I Love New York. Step by Step. Little People Big World. What Not To Wear. My Wife and Kids. Supernatural. Moonlight. Ace of Cakes. White Collar. Nip/Tuck. The Beauty and the Geek. Battlestar Galactica. Stargate SG1. The Inferno. Scarred. Wild N Out. Real World. Pranked. Beverly Hills; 90210. Trinity Blood. Dead Like Me. Whose Line is it Anyway? Dragon Ball Z. Futurama. Degrassi. Greek. Glee. Secret Life of the American Teenager. The Hills. Laguna Beach. Firefly. Vampire Diaries. Doctor Who. Medium. Star Trek. X-files. Cowboy BeBop. Sailor Moon. My Name is Earl. Six Feet Under. Dancing With The Stars. Desperate Housewives. Lie to me.Misfits. Better with you. 10 things I hate about you. 2 Broke Girls. New Girl. Once Upon a Time. Pretty Little Liars. The Middle. True Blood.

Red fort, Delhi

Kedves képek ismeretlenekről:
(a lány akinek a legszebb haja van a világon, és egy félig nomád faluban él a családjával, biogázt állít elő az apukája, a nővére pedig egy közeli főiskolára jár
a gyerekek, akik minden áron cukrot akartak, de legalábbis 10 rúpiát,
valamint a nénik, akik felépítik a következő Taj mahalt. na jó,nem, csak a járdát.)



Red Fort, Delhi.
(és túl sok idő a képszerkesztésre)

eszembe jutnak az utolsó ölelések, a fiúk akikkel kezet fogtunk búcsúzoul, a fiú aki már félig aludt és épp csak intettünk egymásnak, amitől az jutott eszembe mindig, hogy hát ennyi? ennyit ért ez az egész? ennyire nem érdekeljük egymást, csak mert én Európában lakom,fehér vagyok, és a szüleim nem riksával járnak dologzni? tényleg ennyire távol állunk egymástól, és tényleg ennyire nem akarunk közel lenni? a fiú akit igazán nem akartam elengedni, és szeretem azt hinni, hogy ő sem engem,(no meg az utolsó perben előjövő szánalmas patetikusságom, tudom, hogy hülye vagy, de olyan kedves a nevetésed, és hogy mindig mosolyogsz rám, de esélyes, hogy soha nem látjuk egymást többet, de akkor is, én még visszajövök, jajnekem) a remek kilépőm, amikor végre teátrálisan távozni akartam, de bementem a fürdőszobába helyette, a visító nevetés, és a tény, hogy el fogok késni, ha nem futok egészen gyorsan.
az egész fejem csak egy nagy összekavarodott emléktömkeleg, az állva megevett csirkétől a Taj Mahalig, az ivós játék a rettentő elegáns klubban, az a sok tetőn megivott kávé, az órákig tartó piacozás, az idegenek akik fotózkodni akarnak, a zöldszemű kávésfiú, és a 40 fokos meleg.
nem is tudom, hol kezdjem.

most, hogy már az anyukám is olvas(szia, anya!) nem is tudom, hol kezdjem.

tegnap meg a riksás fiú úgy nézett ki mint a kedves lengyel fiú idősebb falusi unokabátyja.

kipróbáltuk, hogy hatan is beférünk egy három személyes riksába, az útikönyv majdnem kiesett, a fényképezőgépem is csak a szentlélek tartotta, újabban kávét iszom tea helyett, a negyedik napon van 397 képem és egy gigantikus türkiz nyakláncom, és egész jó, már a gyomorfekélyes érzéstől is relatíve sikerült megszabadulnom.

most megyek, hazudok valamit miért nem járok órára.:D

p.s.az életünk egy kissé turistalátványosság jelleget kezd ölteni, főleg amikor Kaisa cicanaciban villant, ami szekszi, de nem egy csomó száris nő közé való akik még életükben nem jártak ujjatlanban. és sajnos már pálinkánk/zsubrovkánk sincs olyan sok, mint tegnap este volt.

epic fail az amikor kinyitom az útlevelem, és a vízum úgy van beleragasztva, hogy szó szerint majdnem kiesik.

most jöttem rá, hogy elfelejtettem megnézni a kiállított fotóimat, úgyhogy inkább nem is megyek holnap iskolába,mert azt nyilván meg kell néznem. főleg most, hogy már van szemüvegem, tehát látok is,és majdnem olyan intelektuell fejem van benne, mint az alteregómnak.

az utóbbi időben annyi koffeint fogyasztok, hogy eljutottam oda, hogy megundorodtam tőle, nem csalás nem ámítás. az jut erről amúgy eszembe, amikor Poznanban egy egész mini tábla epres Milkát megettem egyszerre és akkor olyan éber voltam, hogy hú.

ha máshonnan nem, onnan már biztosan tudhatom, hogy öregszem, hogy a "végzős hallgatók figyelmébe" kezdetű neptun üzeneteket muszáj megnéznem, mert most már aztán tényleg végzős vagyok és nekem szólnak.
nézzenek oda.

a bőröndöm olyan nagy, hogy alig lehet az ajtót félig kinyitni, kész szerencse, hogy már csak négyet kell aludni!

ha nem történik semmi rossz, és épp nincs okom szomorúnak/mérgesnek/frusztráltnak lenni akkor azon kezdek el gondolkodni*, hogy lehet ez, mit felejtettem el.
hát mit képzelek én.


*kifejezetten amikor megyek a hülye villamoshoz.*

*ezért mióta van taxi törzsutas kártyám és igazából egész olcsó, taxival járok. na jó nem, csak amikor túl hideg van túl korán és túl messze. meg amikor túl későn. főleg ekkor, de egyetemre soha.
hát nem ér az annyit.

mintha annyi lenne az álszimpátia ebben a világban, mind sajnálunk és sajnálkozunk mindenen és mindig, de ha mégis csak segíteni kellene, akkor az idős néni engedi, hogy a kismama leüljön a villamoson és a kisnyugdíjas ad a hajléktalannak zsömlét ebédre.
bennem meg már van ilyen fura védekező mechanizmus, mit csináljak, nem tudok mindent és mindenkit mindig sajnálni és segíteni, nem tudok együtt érezni, mert kiszipolyoz, érzem, hogy elfogy a boldogság és a jókedv, mert a szegény és szomorú biztonsági őrrel is együtt akarok érezni a sparban, és a virágárus nénivel, de nem tudok, vagy inkább nem akarok, mert akkor mindig csak elkezdenék sírni. és ettől úgy sem javul meg a világ.
a sparban különben mindig olyan szomorú idős megfáradt biztonsági őrök vannak, nem tudom mi történhet a keep out tábla mögött.

fenébe a szakdolgozattal, én inkább antik kereskedő/vintage ruhaárus leszek.
most azonnal.

napi 3 értelmetlen tény:

• anyám cipőfűzőt fest nekem,mert olyat nem lehet kapni amilyen kell
  
• anyám laptopján miért néz ki máshogy a blogom?
• a harmadikat elfelejtettem.

amúgy meg túl sok a felesleges érzelem.

the awkward moment, amikor a nyakadba esik az ebéded. szó szerint.

égő eléggé ez a tífusz elleni védőoltás, főleg a fejemen, kár hogy szó szerint.

és mert a problémáimból sosem elég, azt se tudom, hogy mondjam le a pszichológust.

fene a fejemet, hogy mindig ilyen kétes bizniszekbe keveredek, vagy ha nem, akkor csak szimplán elfelejtem mit ígértem.kár, hogy nem születtem menőnek, mert akkor legalább illene az imázsomhoz,mint a kedves lengyel fiúnak a sailor moonos facebook profilkép.

no jó igazából csak az van, hogy vaterán vettem egy cipőt elvileg, de nem akarom már igazából átvenni, egyrészt, mert rettenetesen messze kéne menni érte, másrészt meg, nincs is rá szükségem, jó hogy erre utólag jövök rá.*

ma megyek,beoltatom magam malária ellen elvileg, meg végre kötök egy előfizetést a telefonomhoz, ami egyébként tényleg okosabb nálam, az embernek lassan félnie kell a technikától.
most mennem kell, nehogy lemaradjak a csoportos interjúk alapjairól.





*aki ért az ilyen vaterás jogi kérdésekhez, üzenhetne nekem, mert a gyakorikérdéseket elég kétes eredetű információforrásnak ítélem meg, és nem tudom mit kell tennem, hogy korrekt maradjak, nem mintha ez lehetséges lenne, szándékaim miatt.

hát, Indiában sem fogunk lebarnulni.nohát, hogy is felejthettem el, hiszen tél van.

néha olyan hazugság és kifogásgyáros vagyok, hogy magamtól is megijedek.

és a félelmetes, hogy működik is, sokszor.

jesszus. megvettem a jegyet, Ázsia megyek.

belém szorultak a szavak, és túl sok a felesleges érzelem.
francba.

14

most jutott eszembe, hogy valaha elkezdtem egy ilyen 50napos mémet, most meg unatkozom, mivel nincs zh a láthatáron, nincs más hátra, mint folytatni, nem de?

14. Fictional book (regény?)
most éppen Molnár Ferenctől az Andor című könyvet olvasom, ami nem túl ismert mű ha jól hiszem, ám viszonylag szórakoztató, kissé sekélyes volta ellenére. Kedvelem a főszereplő karaktert, Andort, pont olyan gyarló, mint én. Előtte meg a Negyedik kezet olvastam John Irvingtől, ami alatt olyan érzésem volt, hogy csak várom és várom, hogy történjen valami de nem történt semmi, habár nem is jutottam el az utolsó 50 oldalra soha.

15. Ha hallanád a gondolataim
lenne egy rakás aggodalom meg szorongás, moodswings, ruhák, és különben meg, üres az életem, mert végignéztem a True blood összes részét.

16.Egy mű
hha. nem is tudom.
ja, de, evidens, Rune Guneriussentől ez, vagy bármi más.

17. Ha holnaptól lehetne csak úgy űrutazni
Hát én mennék. Vagy nem is tudom, egy bizonyos fokig ezt az utazás fogalmának a megszentségtelenítésének érzem, szóval lehet,hogy mégsem.

19. Egy képességed:
hhha. Ilyen furán szét tudom nyitni a lábujjaimat. Mástól még nem láttam, kac.

20.Hobbi.
jaj, hát. vesztegetem az időm, természetesen. De szeretem a könyveket, amik elég izalmasak ahhoz, hogy ne hagyjam őket félúton abba.

21.A tökéletes család receptje
Alapvetően gondolom kellenek szülők és gyerekek, de a nemüket nem határozon meg, mert az nem előfeltétel.Moreover you'll need 2 tablespoons of flatscreen, and some chineese takeaway
Na jó, nem. Kell még egy ház ahol van egy nagy zöld kert, megfelelő mennyiségű utazás, sok rokon, egy nyaraló Maine-ben, vagy esetleg a Balatonnál sok megértés, kellő együtt töltött idő, egy mosogatógép (ellenkező eset túl sok vita forrása lehet) soha el nem fogyó tiszta kiskanál, és persze, a turista bakancs.

22. Egy szereplő, akivel tudsz azonosulni
House, hát micsináljak.

23.Egy ember akivel örülök, hogy találkoztam
E

Time to get overly excited for this:

and then, this:

csak aztán nehogy túl fontosnak érezzem magam attól a vagy 60 szülinapi facebook üzenettől.
kac.

csak el ne felejtsem megjegyezni, hogy holnap este héttől ki lesz állítva egy képem a fotókiállításon az Alexandrában a Nyugati téren!

hivatalosan is true blood túladagolásom van, ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban vámpír Eric egy hosszú fehér lufival akar leszúrni, vagy nem tudom mit csinálni, de szomorú voltam, és a sarokban kucorogtam. az abasári házunk konyhájának a sarkában, amit már vagy 10 éve eladtunk.

kész szerencse, hogy az egyik legjobb barátnőm pasiját is Eriknek hívják. de ő nem vámpír, bár eladhatnánk egynek, úgyis olyan a külseje, mint egy férfi modellnek.

az előbb a neptun jelszavam próbáltam begépelni jelszónak és csodálkoztam, hogy nem működik, órák óta a vacak beadandóm írom, amit úgy követek el, hogy egy darab hivatkozás nem lesz benne, a youtube csatornát* amit hallgatok pedig úgy hívják, hogy edwardcullenissexii.
ennél jobban alja már nincs,úgy hiszem.

*you have it now, bitches.

az életemben lévő jó dolgok túl jók ahhoz igazak legyenek,de minimum ahhoz, hogy valaha is megérdemeljem őket.

mém, mert utánozós majom vagyok.

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
a fehér kosár amiben sok újság van meg könyvek
a nyári táskaként hordott sárga vászonszatyor
a teáscsésze
az asztal
az ipodom

2. Hogyan hordod a hajad?
há' hullámosan.amikor még a régi szép idők voltak, és hosszabb volt akkor ilyen kontyocskában és virággal, most meg sehogy mert rövid és csak kiengedve lehet, és van benne hullámcsat.amúgy borzasztóan fusztrál amikor az emberek a hajuk és fejük méretéhez képest gigantikus színes hullámcsatokat raknak a fejükre, mondtam már. mármint azt nem arra találták ki, hogy látszódjon.

3. Mit viselsz most?
farmert, kockás blúzt és fehér piros csíkos zoknit.

4. Mi a foglalkozásod?
slacker

5. Sokat alszol?
mostanában nem, mert nincs idő, a true blood túlságosan szórakoztat, és nincs is idő.

6. Milyen volt életed legjobb csókja?
hát nem az amikor jégkocka is volt a dologban, azt megsúgom.

7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
hogy nézem a true bloodot és fényképezőgépeket koslatok a vaterán.

8.Mit ettél ma legutóbb?
nutellás puffancsot, kac.

9.Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
hol vagy? vagy vmi ilyesmi, még Krasznokvajdán.

10.Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
gmail, indamail, facebook, flickr, msn.com, könyvesblog, MLIA, mindenféle blogok,

11.Mit vettél legutóbb?
egy pulóvert, lebuktam, materialsztikus ribanc vagyok.

12.Mit hallgatsz most?
carolina liart

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
általában félek.

14.Milyen CD-t vettél utoljára?
valami Snow Patrolt tán, de vagy 1 éve.

15.Milyen a kedvenc időjárásod és miért?

nem tudom, a kedvemtől függ, de kedvelem az ilyen langyoskást.

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
zongora, perszehogy.

17. Hogy vagy?
sehogy, betegen.

18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
persze.

Mr Fox

that is.

a falukutató tábor epic pillanata egyértelműen amikor megtudjuk hogy a kutatási kérdés, hogy hol lehet házi tejet venni.
mármint a tanár úr gyerekeinek.
viccelsz velem közgáz.

amúgy tök jó, hogy a true blood producerének meg ugyan az a vezetékneve, ha 3 betűt felcserélünk, milyen jó.

amúgy meg elfelejtettem mondani, hogy az év öröme, hogy hétvégén a falukutatáson már majdnem olyan hideg lesz, hogy felvehetem az észt kesztyűt, és megtaláltam egy csomó szuvenírt mait elfelejtettem odaadni, szóval most már akár meg is tarthatnám mindet, háhá.

fene azt az önző fejemet.

mert egyébként tisztító jellegű érzés volt elmondani anyámnak már azt is, hogy a probléma létezik, arról nem is beszélve, hogy mi az.

sok minden az én hibám, és sok az övé, és nem is tudom, mit beszéljek erről, vagy beszéljek-e egyáltalán, (de talán már úgy is mindegy,mert csak siratom magam, az életem, meg ezt az egészet folyamatosan, pedig ha őszinte vagyok, lennék magammal, legalább magammal, rájöhetnék, hogy katasztrófa az nincs, csak túloztam, mint ahogy az már lenni szokott)

azt mondták, hogy sok a harag bennem, és bennem tényleg sok a harag rájöttem, haragszom a könyvtáros lányra aki kiküld mert a kezemben volt a kabátom, a tanárra, a fiúra, aki miért nem szeret, nem mintha tudnék mit kezdeni azzal, ha esetleg szeretne, vagy azzal a pillanattal nem mintha tudtam mit kezdeni, amikor azt hittem, kicsit fontos vagyok neki, haragszom, hogy létezik, és hogy soha nem beszélünk szinte, a legjobb barátjára aki mindig olyan kedves hozzám, pedig szinte soha nem beszélünk már, a csoporttársamra aki olyan kellemetlen és olyan fenn hordja az orrát, hogy nem is látok odáig, az okosokra, azok akik sokkal szebbek és olyan sok pénzük van, és akiknek működik a családjuk, mert az enyém miért nem(miért? miért kell mindenkinek csődbe mennie?hmpf) és hogy a kedves boltos néni nyugdíjba ment.)

és az is a baj, hogy emögött a néhány felsorolt probléma mögött még több is van, olyanok is amiket magamnak sem szeretek bevallani, pedig tudom én, hogy léteznek, és inkább csak szorongok, és rettegek a perctől amikor eszembe jutnak,

ki kell lépjek a komfortzónámból mert ez így nem lesz jó.

én nem tudom, hogy jó ötlet-e új blogot kezdeni, csak úgy.

ez a baj velem, hogy soha nem tudok semmit eldönteni, és csak tettetem, hogy racionális vagyok, tessék.

meg amúgy most már nyugodt is, mert ennél rosszabb úgy sem lesz, és még jóanyám is szembesítettem a problémával.

napos vasárnapot!

epic fail az, amikor akivel éppen beszélgetek odaordít egy kutyának, hogy kussoljál, és én tényleg azt hiszem, hogy nekem szólt.*
megvett ma az Isten hidege, mostantól tehát ide írok.
a viszontlátásra.

*merthogy én meg a fél kezem odaadnám a társaságáért. mármint nem a kutyának.

ez a most már úgy is mindegy állapot egészen üdítő meg kell mondjam, mert már tényleg mindegy erre az éjszakára.
olyan halott ez a blog.

swiss miss

hiányzol Svájc, hiányoztok zöld mezők!

olyan érdekes amikor van egy kopasz férfi ráncos lesz a homlokán és a feje meg már nem ráncos, és akkor ott a feje közepén egy határozott vonal, mintha valami fiatal rinocérosz bőre lenne, amit csak félig feszítettek ki.

annyira hátbavágás a természettől, hogy azok a dolgok, amiket nem hogy nem vallok be magamnak, de úgy teszek mintha nem is léteznének, nos, mindig akkor jövök rá hogy mennyire vágyom ezekre amikor valami balul sül el, vagy nem is működik.

és amikor azon kapom magam, hogy a férfi főhős olyan, mint a fiú aki bárcsak járna velem.


blahh.

micsoda hitvány liba vagyok, még annyi büszkeségem sincs, hogy megvárjam amíg tényleg lesz valami mondanivalóm, csak fecsegek mert írni akarok, rémes, hogy ez milyen addiktív. meg még a fényképezőgépem is kezd rettenetesen hiányozni.
mint a starbucks mango smoothie. állandóan azon röhögök magamban, hogy a körömlakkárus fickó a westendben is azt vette tegnap előttem, és aztán ott állt és bámulta az utat a westend előtt, pont mint én, kivéve hogy én nem cigiztem. össze kéne házasodnunk* és körömlakkot árulni még meg nem halunk.


*túl szeretetéhes vagyok, hát tessék

ma azt hiszem láttam palvin barbarát a nyugatiban, és megnyugtat hogy ha olyan szájat akarok mint az övé, a vaterán megvehetem féláron a szájfeltöltést, hmpf.

már nem sok van az ötszázadikig,muhaha.

itt az idő lehúzni a redőnyt, már rég kellett volna, de mindegy.
nos, a viszonlátásra.

néha az az érzésem, hogy az önzőt és az önzetlent csak az választja el egymástól, hogy az egyik ki meri mondani a vágyait, és nyíltan el akarja érni őket, a másik meg rettenetes sikerrel álcázza, csak hogy aztán megsajnálják, és tényleg az legyen amit ő akar.
és tudod, a tény, hogy itt vagyok mind, több ezren, és hirdetjük az európaiságot, meg az egyenlőséget, meg mindenféle ilyen hangzatos értéket, amit persze, könnyű hirdetni, és gondolni egy olyan országban amelyik népe a harmadik legboldogabb a világon. tudom, tudom, nektek is vannak problémáitok. de aztán végeredményben, mind csak magunkért vagyunk ott, mind magunkat akaruk fényezni, magunknak akarjuk a projekteket, egymás háta mögött szervezünk mindenfélét, hogy majd ő megbukik, akkor na majd én.! emberséget meg persze nem lehet tanítani, főleg, ha be sem valljuk, hogy nem sok szorult belénk.

ezt pedig oda visszaaaaa

csak ezt akartam mondani,

az önelégült, merthogy igen befutott mérnöknő, aki meséket ír, és egész életében irodalmárkodni akart de nem tehette meg a szülei miatt, a szerény, de kedveske informatius/mérnök családapa, a rettenetesen öntelt/menő és igencsak befutott ügyvéd a feszülős ingében,(aki mellesleg írt egy könyvet, aminek nincs helyszíne, de valami olyan gazdasági és szellemi elittel foglalkozó szociálpszichológiai témája van,és a fél kezem felajánlanám, hogy elolvashassam, még a szakdogám előtt lehetőleg), a média minden szegletében, de főleg fordítóként és gyártásvezetőként dolgozó lány, és a médiatanonc, ja meg a dizájner, no ők mind ott vannak az íróiskolában, és még mások is, de őket nem tudom olyan határozottan feleleveníteni, úgyhogy érdekes lesz, a jövő hétre már írni is kell, kicsit izgulok, mi lesz, hogy lesz, alicantei reptér lesz-e, Miguelék háza, Miguel retek kocsija, és hogy úgy néz ki mint egy terrorista, Bruno, a kutya, vagy az anyukám, vagy a sztahanovista csinovnyik, nem tudom, nem tudom, de örülök a feladatnak, és tudom, hogy mulatni fogok vele, most, hogy már van ez az asztalka.

de azért a lány, akinek az első mondata a bemutatkozáskor, hogy hát igen, ő író lesz, de idáig jelmeztervező akart lenni (egyébként rémesen kíváncsi vagyok, miket tervez, mert olyan ízlése van, amilyen nekem sosem lesz) meg rajzolt egész életében, és aztán megkérdezi, hogy a kéziratot most akkor tényleg kézzel kell-e írni, na, vele kapcsolatban megengedtem magamnak egy cseppnyi kárörvendést.

litánia, bocs.
csak ülök itt, vagy 5 perce és kopogtatom a billentyűzetet, és azon gondolkodom azon hogy mi lesz. mikor választottam ezt a szociológiát olyan biztos voltam ebben az egészben, hogy a szociológia, úú, ez kérem fantasztikus lesz, persze mind bizonytalankodtunk az elején, senki nem tudja, tudta mit fog, mit akar csinálni a diploma után, szétszéledünk mind, vagy nem, lesz-e munkánk, vagy nem.

mit hazudjak, nekem ez az egész rettenetesen megterhelő lelkileg, azt hiszem.vagy ha nem ez, akkor fogalmam sincs mi az, de valami nincs rendjén. én nem vagyok biztos abban, hogy nekem problémákkal kell foglalkoznom életem végéig, hogy az elesetteket segítsem, és azokat akiknek nincs, vagy dolgozzak valami alapítványnak, nem is tudom, nem tudom. ez önzőség,értem én. de miért hozzak én áldozatot, ilyen áldozatot a társadalomért, miért kell nekem "feláldoznom"" magam valamiért ami sosem lesz teljesen elért.? és tessék, talán nem is hiszek benne, talán már most elegem van belőle, egyenlőtlenségek mindig vannak és voltak, és lesznek is, nem születünk ugyan olyan családba, ugyanabba a városba, nem köt mindenkinek a nagymama csodapulóvert, és nincs mindenkinek elvált kétdiplomás nagyanyja sem, és nem lakhat mindenki ugyan olyan messze az iskolától.

és itt van bennem ez az elemi kétely, hogy fog-e ez a project működni, persze, perrsze, hogy fog, de úgy ahogy akarjuk? azt érjük el, amit akarunk? azokat érjük el akiket akarunk, akiknek igazán szüksége van rá? mert persze hogy nem, a városi jólszituált, esetlegesen tanult romát érjük el, az árvaházban felnőtt feltörekvőt, és a már feltörekedettet, a Nógrád megyében tengődőt pedig, hát, észre sem vesszük, tudjuk hogy van, de mit tehetnénk, talán az már olyan súlyos, hogy mit tehetnénk mi, Miguelék csillogó luxusháziküjából, persze, hogy nem ezen törjük a fejünket, mert nem ezen kell, hogy törjük a fejünket.
fogalmam sincs miért érzem áldozatnak magam, mert én idáig esküszöm szerettem ezt. de most már valahogy... nem tudom. kétségbeesett vagyok mert F elment erasmusra, és ő volt a legesleg, gyakorlatilag az egyetlen, akivel igazán szeretek beszélni a csoporttársaim közül, mert a másik inkább elcipeli a széket a terem másik végébe és odapréselődik a már amúgy is teli azstalhoz mint hogy mellém üljön, amitől úgy érzem elárultak, és hülyének érzem magam, rettenetesen butának, hogy én veled akartam akarok barátkozni, és állandóan csodálkozom azon amit mondasz az órákon, mert olyan okos, én meg kb. semmit nem merek mondani, mert rettegek az összes tanártól.

meg aztán itt van az ösztöndíj is, amit találtam, de rettenetesen bonyolult bürokrácián kell keresztülvergődnöm magam a jelentkezéshez, kétértelműek az utasítások, és csak közép vagy Kelet-Európába lehet menni, vagy a Közel-Keletre, de én csak Csehországba vagy Lengyelországba mennék, mert nem beszélek oroszul (hiba!) és nem vagyok benne biztos, hogy a cirill betűs Balkán jó ötlet lenne. Lengyelországról meg a kedves lengyel fiú jut eszembe, persze hogy, aki még azon a képen is rémesen sármőr, ahol az unokahúgával pózol az ükapja szalmakalápjában, és semmi de semmi értelme ezen gondolkodnom, ha csak nem lefogyok 50kilót és 8 árnyalattal szőkébbre festetem a hajam, de minimum szexire cserélem a ruhatáram. (meg nyílván az sem valami szerencsétlen véletlen,hogy vagy 500 lány köszöntötte fel a szülinapján faszbukon)
blahh. meg rájöttem arra is, hogy nekem inkább néderlandisztikára kéne járnom, nem tudom honnan jött ez a benyomás, de egyre okosabbnak érzem ezt az ötletet, pláne, hogy csak angolból kéne egy emelt érettségit csinálnom, ami csak sikerülne. no de ezzel a szakkal, a szoccal, meg ha elmegyek egy antropológia mesterre, csak piacképes lennék már. vagy életképes. kac.

csak azt akartam mondani, hogy most meg már odaírhatom facebookra, hogy evaluating manager of the social inculsion project, és hogy case study trip co-organizer, menő-e vagyok.
kár, hogy a ryan air kirázta a maradék ikúmat is a hazaúton.

igazából nem tudom eldönteni, hogy a nap fénypontja a tanár volt-e, aki kijelentette, hogy alig tud beszélni, majd szegény Joorine-t sorozatosan JUrinnek* szóliította, vagy amikor az egyik okos felordít, hogy utálom ezt a kibaszott egyetemet, kurvaszar ez az egész, és akkor benyit egy tanár, vagy esetleg a fiú aki befestette barackszínűre a körmét a Westendben, csak hogy eladja nekem a körömlakkját.
egyébként a tárgyaim idáig jók, csak egy van, amitől kifejezetten rettegek, és a tény, hogy mindenből olyan sokat kell majd csinálni, de úgy érzem hasznos lesz és okos leszek, amellett hogy állandóan azzal az érzéssel kűzdök, hogy sík buta vagyok, és még akkor jelentkezem németre, és az írósikola, már nem is vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ez mind.

ah Suomenlinna, hiányzol.

a jó hír az, hogy meg lett az a 45ezer, amit anyám számlájáról elveszettnek hittünk.
a rossz hír az, hogy elköltöttük mielőtt megtaláltuk.

nem tudom mi van velem pontosan.
ma például még reggel megírtam egy fél bejegyzést, és aztán elmentettem piszkozatnak, mert menni kellett az egyetemre, és aztán meg már mikor ott voltam, szerettem volna inkább hazafutni, nekem nincs itt keresnivalóm, senkiért nem vagyok itt, miért vagyok itt, még magamért sem talán, azt sem tudom, miért kezdtem, miért folytatom, hányszor próbáltam kihátrálni ebből az egészből, de aztán a végén soha, mert gyáva vagyok, az, egy gyáva nyúl. olyan elhamarkodottnak tűnik ez az egész, mintha csak egy random döntés eredményébe ragadtam volna az elmúlt 2 évre és örökkévalóságra, meg még idénre is, pedig annyi lehetőség van, annyi lenne, és én meg ezt választottam, és olyan érzésem van, mintha csak arra lenne jó, hogy magam elé jobban oda tudjam tartani a görbe tükröt.

szeptember 11

és a gyerekek.

én egyébként abból az estéből nem sokra emlékszem, csak hogy 10 voltam és nutellás kenyeret ettem a vacsoraasztalnál, és anyámék azon vitatkoztak hogy kell bekapcsolni a mosogatógépet, én meg nem szerettem hogy hogy ordítanak. de olyan távolinak tűnt az egész, olyan messzinek, mintha ez nem ugyan abban a világban lenne ahol én vagyok, és Szeged, olyan felfoghatatlan, mint Diana halála is, ha már.

azért is jó, ha az embernek zavaróan gazdag a szomszédja, mert nem csak a nappalijukból áthallatszó tévéjüket kell elviselni, hanem a házimozit is, amit a teraszra szereltek fel, hogy nyári estéken sör mellett élvezhessék a reálmadridot a kertből.
a mi lakásunk meg tuttifrutti szagú anyám új mosogatógép illatosítójától.

az első mondat egy igen komoly dolog, mert egész más irányba indítja a bejegyzést mint ahova akartam, és ezért sokat gondolkodom rajta, csak hogy rájöjjek, nem is tudom mit akarok mondani. na jó. valójában mindig egy csomó mindent el akarnék mondani, de aztán van egy titok, amihez rájövök, hogy kellemetlenül kapcsolódik az összes többi, és akkor egy bonyolult csomó lesz az egész, összekeveredik, és nem tudom mit mondjak. mintha bárkit is érdekelne.
panaszkodást félretéve, találtam egy német tanfolyamot, amit bele tudok tenni az órarendembe,habár így heti 3 napon levegőt sem veszek, és nem is alszom, csak követem a megcsinálom ha beledöglök is filozófiát, és megcsinálom.
tudom, hogy nekem az lesz a vesztem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, és túl sok mindenre koncentrálok egyszerre, ami miatt nem tudok igazán semmire. mert hogy ott van a szociológusi karrierem, ami ebben a pillanatban kb nem megy semerre, habár azt hiszem a csoporttársaimé sem, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én szeretném, hogy menjen az enyém. de nem baj, most még optimista vagyok. mindenki más kétségbe van esve, hogy itt az egyetem újra, de én valahogy nem, mert még mindig van 6 egész nap, amíg ténylegesen itt az egyetem, és egyedül kell otthon lennem, és egyedül kell magamnak raviolit főznöm ebédre, mert már anya is dolgozik, csak a macska van itt, hogy feküdjön a kanapé lábánál.
már rémesen kiváncsi vagyok milyen lesz a falukutatás szeminárium, az meg hogy a mélyszegénység órára nem férek be kifejezetten lelomboz, mert valahogy olyan érzésem van, hogy ki más, ha én nem, habár mi mind olyan fényévekre vagyunk a mélyszegénységtől, hogy ezen még gondolkodni is nevetséges.

Poznan jó volt, nyilván mind majd meghaltok a kíváncsiságtól, hogy halljatok róla, úgyhogy elmondom, hogy a városból gyakorlatilag semmit nem láttam, mert egész nap a tornacsarnokban ültünk és okos dolgokról beszéltünk, csak hogy este mindenki jól megihassa a megérdemelt söreit és jól berúghasson, csak hogy aztán odajöhessen hozzám csak úgy és megkérdezhesse, akarok-e hármasba szexelni vele, meg még egy lánnyal. máig nem értem, miért nem éltem a lehetőséggel, máig nem értem, miért aláztuk le egymást ezzel a fiúval olyan mértékben, hogy még most is szégyellem magam, pedig az egész csak azzal kezdődött, hogy nem akartam smárolni vele, meg egy jégkockával a szájában, ami már volt ~5 lány szájában és nekem ez gusztustalan, bár mindenki azzal gyanúsít, hogy csak kifogás volt és gyáva vagyok az hát, hogy nem akarok olyan közel lenni valakihez, akinek a nevét is alig tudom, és ismerem vagy 8 perce, na jó, a kedves jogász fiút nem dobtam volna ki az ágyamból, akarom mondani le a matracomról, bár a csábereje nyilván mindössze abban rejlett, hogy rettenetesen okos volt, és hogy mindig elkezdte simogatni a karod, amikor neszét vette annak, hogy nem figyelsz eléggé, vagy nem figyeled eléggé a fekete szemét. bezzeg a kapafogú orosz lány.
már meg sem próbálom racionalizálni a helyzetet.

oh, hi, Warsaw.

btw,we live in the seventies here,

mém, amit el kellett csórni, értelemszerűen.


Spell your name without vowels: drnn

Are you single?: persze

What’s your favorite number?: 5 :D

What color do you wear most?: ilyen anyám szerint undorító színeket, mint mondjuk barna meg fekete, sötétkék, és hasonlók
Least favorite color?:minden túl élénk és túl neon
Favorite candy?: savanyúcukor!

What do you smoke?: semmit
Are you happy with your life right now?: változó, de próbálok pozitív maradni

Anyone ever said you resemble a celebrity?: ú nem tudom, nem hiszem

What is your favorite class in school?: hmpf. az antropológiát viszonylag szájtátva hallgatom.

Do you shop at Hollister/ DC/ Bluenotes?: a harmadikat nem ismerem, de nem.

How do you make money?: apaaaaa :D
Who is your best friend?: A.
Where do you go to school?: közgáz

Are you outgoing?: nem tudom, néha

One word to describe you?: awkward.

Favorite pair of shoes?:a kék Campers

Do you own big sunglasses?: igen, virágos, és olyan az alakja amilyen minden 17 évesnek van.
Where do you wish you were right now?: London
What should you be doing right now?: aludni
Do you have a crush on anyone right now?: igen, de túl messze lakik, és túl helyes hozzám.

HONEST SECTION:
Honestly, what's on your mind right now?: kéne írni, hol a szemüvegem.
Honestly, what are you doing right now?: Pelinnel facebook csetelek
Honestly, have you done something bad today?: egy bokorba pisiltem:D (TMI, I know)
Honestly, do you watch Disney channel?: ú néha.
Honestly, who is the last person you talked to on the phone?: V.
Honestly, are you jealous of someone right now?: persze
Honestly, what makes you mad most of the time?: hogy mások automatikusan szépek gazdagok és okosak én meg nem
Honestly, do you bite your nails?:néha
Honestly, do you want to see someone this very moment?: titkon
Honestly, are you keeping a big secret right now?: hogyne
Honestly, do you have a friend you don't actually like?: nem hiszem. vagyis igen, de úgyis messze lakik.

THE CANS: (a kannák!)
Can you blow a bubble?: persze.
Can you dance?: nem kifejezetten, részegen mondjuk igen
Can you do a cart wheel?: nem.
Can you tie a cherry stem with your mouth?: nem
Can you whistle?nem.
Can you wiggle your ears?: nem.
Can you wiggle your nose?: nem?
Can you roll your tongue?: nem.
Can you make a clover with your tongue?: nem hiszem

ANGER SECTION:
What do you do when you're mad?: sírok
What's the worst thing you've done when you were mad?: nemtom, ordítottam valakinek valami rondát

CRYING SECTION:
Ever really cried your heart out?: hogyne
Ever cried yourself to sleep?: hogyne
Ever cried on your friend's shoulder?persze, részegen legutóbb
Ever cried over the opposite sex?: igen, bár ok nélkül
Ever cried over the same sex?: jaj jaj
Do you cry when you get an injury?: nem tudom
Do certain songs make you cry?nem hiszem
Do certain movies make you cry?: igen, gáááááz.

Are you usually a happy person?:szeretem azt hinni, hogy igenn.
What makes you the happiest?: amikor azt mondják okos vagyok. meg amikor sorban állok a reptéren és vihogok magamon, hogy micsoda hülye vagyok, ezért még megfizetsz.
Does being with your friends make you happy?igen, általában
Do you believe in yourself? nem sokszor.
Do you wish you were happier?persze
Is being happy overrated?lehet az?
Can music make you happy?hosszú távon nem.

LOVE SECTION:
How many times have you had your heart broken?I broke my own heart
Have you ever loved someone so much that you'd die for them?: nem.
Has anyone besides your friends and family ever said 'I love you'? nem tudom, talán de már régen elfelejtett

HATE SECTION:
Do you actually hate anyone?nem, inkább ignorálok
Are you a mean bully? nem
Do you hate George Bush? nem?

SELF ESTEEM SECTION:honnan tudtad?: *you must be new* természetesen.
Do you think you're good looking?nem kifejezetten. a hajam sokszor megdicsérik, de cserébe utálok a mosolyom
Do you wish you could be someone else?igen!

LOOK AT ME:
What is your current hair color? barnás, világos
Current piercings?nem vagyok én ahhoz elég menő.
Have any tattoos? fúj nem
Straight hair or curly?változó, inkább göndör.

CURRENTLY WEARING:
What shirt are you wearing? ilyen fehér ujjatlan és csipkés/ horgolt az eleje
Necklace(s)?igen, a türkiz
Shoes?nem

HAVE YOU EVER:
Hugged someone?igen
Been on the phone until the sun came up?csak msnen:D
Laughed so hard you peed in your pants?nem hiszem
Laughed so hard you cried?igen
Got in a fight with someone? only verbally

THE LAST:
Person you talked to in person?anya
Person you talked to online?: Pelin
Person you hugged?E.

RANDOM:
Do you like surveys?ez lesz a szakmám....!
Do you get along with your parents?elvileg igen, bár néha felületesen
Do you have mental breakdowns?igen, túl sokszor.

CURRENT:
Current mood. tulajdonképpen jó.
Current music: ez
Current hair style: egy ilyen kócos csomó a fejem hátulján amiben van egy hajgumi meg valami hajcsat, mert a frufrum félig göndör, és jajnekem.
Current crush:Robert Pattinson, de lehet hogy csak mert a Water for elephantsot olvasom, és rajta van a címlapon, és amúgy is, Jesse Eisenberg, vérciki vagyok. (kifejezetten mióta leírtam ezt a szót..)
Current windows open: mozilla, jegyzettömb
Current desktop picture: Svájc

almáspite almaléval,

avagy ti lengyelek, kedveskéim, tényleg még mindig a holokauszt felett sírdogáltok.
mi is,mi is, sebaj.

minden nyári estén kellene, hogy legyen barackos whisky baracklével és 200forintos pizzaszelettel, amit a Király utca végén adnak.
minden egy pillanat alatt elromlik, és aztán olyan gyorsan jó lesz megint, és olyan képlékeny az egész, túl gyorsak a hangulatingadozásaim, túl sok a dráma.
és most, a viszonlátásra, egy hét múlva.

ha Meyer Eszter lennék, akkor gyártanék valami szép és szórakoztató szóvirágot a mostani mondat köré, de mivel én nem vagyok Meyer Eszter, csak annyit mondok, hogy hát van az az érzés, amikor a fél kezem, vagy még többet is adnék valamiért, valakiért, és akkor nem merek, nem merek semmit, még annyit sem, hogy boldog szülinapot.

mi más tenné jobbá az életem, mint a repjegy ami csak 15 euróval drágább mint a vonat ugyanoda.hha.

a tényt, hogy felvettek* az íróiskolába, csak az áfa árnyékolja be.






*nyílván nem érdekük, hogy ne vegyenek fel, de semmi olyasmit nem is kérdeztek, hogy mondjuk, nevezz meg egy irodalmi alakot, akivel tudsz azonosulni, beszélj egy magyar íróról, miért kedveled, szerinted hova tart a magyar irodalom ma? vagy hogy, mitől lesz író valaki, milyen a jó író, vagy bármi hasonló, izgi kérdést.

most leleplezem a sznobériám itt és most, és elmondom, hogy mióta ma anyám toshiba kompjútercsodája kb. 20-szor fagyott le, és mióta az egyik kedves amerikai kislány Helsinkiben kölcsönadta a mekkbookját, hogy megnézzem a komp menetrendjét azóta csak arról álmodom. mármint egy ilyet macbook pro csodáról. mert nem csak hogy csillogó és szép és fehér és a menőknek is olyan van, no de milyen gyors! az én laptopom kb akkor sem volt olyan amikor apám 3 éve karácsonykor a kezembe nyomta. mondjuk attól sem kell félni, hogy nekem túl hamar lesz ilyenem, merthogy 339 ezerbe kerül, ami igen csak vetekszik egy felsőkategóriás magyar büdzsével, az enyém meg... nos, nem pont vetekedésre méltó. tovább rontja a büszkeségem, hogy az amazonon 1100 dollárért adják, komolyan mondom, a gazdag amerikai miért spórol több mint egy magyar minimálbért csak mert amerikai? mi ez már. ez felháborít.

az életemet csak a repjegy teszi jobbá (a polish airlines nem kifejezetten, amúgy), ami csak 15 juróval került többe, mint a vonat ugyanoda.
most viszont, elteszem magam holnapra, csak hogy akkor megint úgy tehessek, mint aki produktív, és magamban vehessem tudomásul az információhiány kudarcát. néha úgy érzem, hogy a publikus életem csak álcázza a valódit, hogy valójában ez az egész, még a blog is csak egy kellemes benyomás amit keltek magamról, hogy intelligens vagyok, intellektuális, kedves, esetlegesen humoérzékem is van (ezt mondják) és a hajam csillog (ezt is), pedig nem, csak egy csődtömeg vagyok, amit álcázni kell. néha már a családom előtt is szégyenlem magam, mert mindig az unokatestvérem kritizálom amikor rossz napom van és az átlagosnál is elégedetlenebb vagyok magammal, hogy szerencsétlen a frizurája, miért jár azzal a fiúval, nem szakítottak, wtf?, hogy miért nem megy már vissza az iskolába, hogy túl agresszív néha, főleg amikor iszik, hát amikor iszom, akkor én extra sznob vagyok, vagy legalábbis ezt érzem, csúnyaságokat vágok a legjobb barátnőm fejéhez, és osztályelméleteken gondolkodom, és hogy ezek hogyan működnek ma, és holnap, mégis mi a francot hiszek én.
?

hivatalosan is karrierista lettem,

avagy hallom a Kiscsillag koncertet a partól én meg a roma riszörcsömet írom, anyámék meg alszanak. de már tudok ilyen adatokat, hogy minden harmadik magyar roma olyan iskolába jár, ahol a diáktársai is többségében romák, ami a második legmagasabb Európában, Bulgária után, ahol minden második.

Tallinnról nincs valami sok képem, részben ezért, no de itt van egy.
(az első videón látható utca kb 300 méterre volt onnan ahol laktam)

tegnap pegig Réz Andrással találtam szembe magam egyik percről a másikra, aki egy igen kedves ember, meg kell modnjam, kész szerencse, hogy csak azután esett le, kivel ültem is én szemben*, miután már hazajöttem, és intenzív guglizás után felfedeztem, hogy a néni mellette pedig a felesége volt, nem más. sőt, a moha online-nak köszönhetően már azt is tudom, hogy néz ki náluk a fürdőszoba.



*máskülönben elég nagy zavar keltődött volna vidéki elmémben

nos ezen a ponton már akár azt a megállapítást is idetehetem, hogy annyit gondolkodni azon, mit gondolnak rólam, már egy bizonyos fokú (igencsak előrehaladott) egocentrikusság. vagy egoizmus, vagy mi. már amennyit én teszem ezt.
csak mert.

valami idült, már úgy is mindegy típusú boldogság lett most úrrá rajtam. mert nekem csak az kell, hogy várjak, hogy tudjam, hogy lesz valami, egyszer úgy is lesz, egyszer történik valami és akkor minden jó lesz.
mert én egész életemben mindent akartam, mindent meg akartam kapni és el akartam érni, csak ez nem megy mióta felnőttem, mert az életem túlságosan kitágult, túl sok mindenről akarok tudni és tudok is, túl sok mindent látok, mert látni akarom, és egyszerűen nem tudok ennyi mindent megszerezni és elérni, illetve, lehet hogy tudnék, csak akkor nem lenne idő és energia újabb dolgokról tudomást szerezni, amiket szintén feltétlen magamévá kell tenni.
ördögi kör ez, én mondom.
és anyám és köztem is ez a legfőbb különbség, ha jobban belegondolok, hogy ő a fél, ha nem az egész életét lemondással tölti, legyen csak a tied, kicsikém,, és aztán egy gonosz pillanatban ő is ugyan ugy vár valamit, nem is önzetlenség az egész. nincs is olyan, hogy önzetlenség. vagy legalább is nem teljesen. mindenki vár valamit.

egy tökéletes délutánhoz pedig csak a hátsókert kell(ahol egyébként nem lehet elférni, annyi a bokor) anyám, a nagynéném, és az unokatestvérem és a Vienetta, meg persze az, ahogy az unokatestvérem mindenki szórakoztatására azt meséli, hogy mit csináltam tavaly nyáron részegen a Dóm téren. csak hogy anyám felváltva szörnyülködjön és visítva nevessen vagy fél órán keresztül. mert én olyan vicces vagyok, és annyira szórakoztató.
vagyis hogy nyilván nem, mert vissza olvasok, és csupa panaszkodás ez az egész, és tisztára negatív, és már kezdem magam utálni amiért negatív vagyok, ami miatt állandóan negatív leszek, mert utálom magam, és akkor megint elkezdem magam utálni. (jól sejtem, hogy ennek semmi értelme?)
tegnap megnéztem a Harry Pottert, és jó volt, bárki bármit mond. hozzá kell tegyem, senki nem akarta megnézni velem (ahh, a népszerűség!)
a parti jó volt, mert végre egyszer nem fájt a fejem a szénsavtól, ingyenes volt, de hogy mióta ejtek fura táncokat félig ismeretlen lányokkal azt esküszöm, nem tudom. (most leírtam magam, jól sejtem...?) csak az a része nem volt jó, amikor azon kaptam magam, hajnal négykor, hogy majdnem felhívtam a fiút, akiről azt hittem már régen túlléptem, és hogy akár holnap tényleg fel is hívhatnám, hogy üljünk össze, mert a fél életemet el akarom mondani neki, mert szeretek neki elmondani sok mindent, mert mintha megértene. ezt is pont úgy el kéne felejteni, mint a kedves lengyel fiú barna szemét, és hogy én éppen Varsóba készülök 2 hét múlva. vagyis Poznanba, de a vonat éppen Varsón keresztül megy, milyen kellemetlen véletlen.
(A kép Tallinnból van)

home sweet home!

hallgassátok ezt


sum up

1 elveszett kardigán
1 tánc a múzeumban
1 starbucks duplacsokis muffin
1 ismeretlenekkel mulatott éjszaka
1 asztalontáncolós mulatság
2 lekésett komp
2 bárcak barátok lennénk barát
3 kedves barát
3 almabor
4 repülő
4 megvásárolt ruhadarab
5 kohuke
5 város
6 tojás
7 hostel
8 múzeum




Helsinkiben csak kétféle bankautomata van, bármilyen bankról is legyen szó, az Otto, meg a Nosta, és úgy működik, hogy ha csipes kártyád van, akkor a kék nyílásba teszed, ha nem csipes, akkor a sárgába. csak hogy, mi van akkor, ha csak a nem csipes kártyádat veszi be, aminek nem tudod a kódját, mert apád számlájához van kötve, és csak azért van, hogy legyen, és unott estéken könyveket vásárolj vele az amazonról. ilyenkor kezdek el sírni az utca közepén, majd hívom anyámat fel, aki hívja apámat, az egész család visít és nem tudjuk mi van, csak hogy 50 méterre találjak egy másik automatát 20 kellemetlen perc múlva.
ez unalmas volt, tudom én, de azért el kellett meséljem, mert én már csak ilyen vagyok.
5 perce tudtam meg, hogy én meg ma mulatni fogok, legalább felvehetem a szoknyát amit olyan sokért vettem a noa noánál, hogy bevallani sem merem, de már majdnem szekszinek érzem benne magam, de azért még elmondom azt is, hogy mi történt ez előtt. mert mondjuk tegnap 5 órát töltöttem a bécsi reptéren, csodás volt, meg kell valljam, de szerencsére voltak ezek a fotelek a Starbucksnál,és a könyv, meg néha szólt Mozart is.
arra is volt idő, hogy azon tűnődjek, 6985-ödszörre is, hogy nem csak magam elöl futok-e, és hogy csak magam, vagyis azt amit úgysem kaphatokmeg kísértem-e ezzel az ötlettel, hogy elmenjek Varsóba Poznan után, habár szerettem volna elmenni oda már hamarabb is, csak most vált igazán jó ötletté, vagy kivitelezhetővé, vagy nem is tudom. én rettenetesen félek a visszautasítástól, bár ezt úgyis tudja mindenki, félek attól, mások mit gondolnak rólam és az egész életem, de minimum a felét rettegéssel töltöm, amminek semmi értelme, mert aztán amikor megteszek valamit akkor mindig örülök, hogy végre egyszer mertem, megtettem, csak az a baj, hogy mielőtt megtenném, soha nem erre gondolok, hanem hogy mi van, ha visszautasítanak, és én ott maradok a szégyennel, mint valami ketrecbe zárt zsebtolvaj a középkorban. mert akkor amikor visszautasítanak, ami egyébként nem történik meg olyan gyakran, mint ezek alapján feltételezné az ember, nos, akkor mindig csak azon jár az eszem, hogy micsoda buta kislány vagyok, milyen végtelenül naiv, ó milyen naiv...
(félelmetes, hogy ezt már mennyiszer leírtam!)

most megyek, felhívom a fodrászt, vagy nem tudom, de megnéztem facebookon a képeket, és úgy nézek ki mint Hermione.

amúgy 2 euróval a zsebemben Helsinki közepén ragadni még mastercard nélkül is felbecsülhetetlen, meg kell mondjam.

ez kicsit felvidít most, egyétek vegyétek.

Terve,

Helsinkiből. amúgy svédül szebb szerintem, ó Helsingfors.
ma volt tánc a múzeumban, Marimekko, parlament, fotókiállítás és hideg és eső, és Ben and Jerry's.
rájöttem hogy meg kell javítanom az életem, erre már jobb szót nem lehet használni, mert én már eljutottam odáig, hogy fél órán át gondolkozom azon, hogy hozzászóljak-e valakihez, és itt nem mondjuk életem szerelmére gondolok mondjuk, vagy valaki hasonlóan fontosra, hanem a bolti eladóra és én nem tudom ilyenkor már mit kell csinálni. mert túl sok minden van amit nem akarok feladni, nem lehet csak úgy, ha már idáig megcsináltam, akkor tovább is kell, egészen a végéig, mert van itt több is, nekem biztos hogy jut több mint ennyi, ha nem nem,akkor legalább tudom, hogy ennyi volt, és megpróbáltam.
a viszonlátásra.

újra itt vagyok Tallinnban, furcsa itt lenni, ugyan abban a konyhában, ahol volt az utolsó este, és minden olyan keserédes, semmi nem maradt csak valami kusza emlékfolt, és a sok mosatlan, amik végre végre egyszer nem az enyémek. és akkor még a felfedezés, hogy milyen buta kislány vagyok, milyen milyen naív, el sem hiszem, hogy én tényleg ezt hittem, el sem hiszem, hogy már megint nyávogok. és hogy mindenkire rémesen féltékeny vagyok, és hogy minden jobbnak tűnik, mint amim nekem van, pedig nekem is van csomó mindenem, de ez mit számít, mert én elégedetlen vagyok csak azért is, mert másképp túl egyszerű lenne.
egyszerűen, hogy mindenki jobbnak és menőbbnek tűnik mint én, ez már egészen rémesen hihetetlen.
meg annak is van egy sajátos mintája ahogy szeretnék dolgokat, és hogy mindig sokra vágyom, hogy mindig úgy tűnik, túl sokra vágyom, és akkor aztán később rájövök, hogy el tudtam volna érni, hogy az emberek mégsem hisznek olyan rondának és seggfejnek mint hiszem, és ha nem adnám fel olyan könnyen, akkor talán már sokkal többet elértem volna, mint mondjuk akkor most pszichológia szakos lennék egy másik városban, és nem szociológia, aminek mondjuk ha jobban meggondolom ugyan úgy semmi értelme, de ez mit számít, mert oda még magasabb a pont, ami miatt szigorúan csak titokban sokkal nagyobb lehetne az egóm csak mert felvettek, és ennek sincs nyilván semmi értelme, de értitek.
és akkor én mindig azt csinálom, hogy rájövök, hogy szeretnék valamit, ennek rettenetesen megörülök, hogy milyen jó lesz ha majd sikerül elérnem, aztán történik valami egészen jelentéktelen dolog ami miatt elmegy az összes kedvem/maradék önbizalmam úgyhogy inkább elkezdek nevetni magamon, hogy milyen buta és naiv voltam, mert én erre sem vagyok érdemes. meg semmire. de ettől még tovább várom a csodát, és patetikuskodok itt magamnak, amíg aztán addig sajnálom magam, hogy a végén még el is hiszem, hogy sikerült eltörnöm a saját szívem.
c'est la vie, ahogy az okos franciák mondják.
de remélem nem.

ronda vagyok és kövér, ezért csokit eszem, amitől ronda vagyok és kövér.

but Hiiumaa, you had me from hello.