először azt hittem, hogy ilyen szaga a doktorbácsiknak van, vagy a köpenyükből jön, de most már tudom, hogy nem, a szag mindenhol ott van, a felmosóvödörben, és a párnám alatt, a zuhanyrózsán, és a bőrömben amikor lefekszem,a takarón amikor felébredek, és olyan csípős és szúrós, az embernek összerándul a gyomra tőle, mindig az első nap jut eszembe, amikor mondták, hogy ezt meg kell műteni, és realizáltam, hogy nincs menekvés, merthogy eddigre már a gipszelőben találtam magam. de ez a pillanat biztosan bekerül a rémálmaim közé, amikor ott kellett ülni a tolókocsiban, és két SZTK szemüveges bácsi néz rám, majd az egyik felkiált:te gyerek, hát mire vártál eddig, tudod, hogy ezt meg kell műteni...?! 

az orvosok kedvesek egyébként, többnyire, nyilván nagyon, nagyon sokat dolgoznak, és biztos fáradt lesz már a lábuk estére a fehér klumpájukban, és biztos fáradt lesz már a a fejük is, délutánra, mert egymás után műtik és tolják ki a műtőből az embereket, mint valami futószalagon, vagy nem is tudom, sorrend van felállítva, és az embernek várnia kell, ha sokan vannak, várnia kell, akár több napig is,hmm. a doktorbácsinak vicces sztk szemüvege van, kár érte, mert biztosan látott már szebb napokat is, amikor még nem volt olyan hajlott ott a nyaka alatt, és nem kiabált váratlan pillanatokban ok nélkül, mert egyébként, egyébként meg úgy beszél, mint az okos emberek, mármint ezt most nem ironikusan értem, vagy gonoszul, hanem úgy értem, hogy az okos és tanult emberek, akiknek annak megfelelően változik a hangszínük, hogy fontos-e amit mondanak, vagy még annál is fontosabb, így azt, hogy hajlítsd be a térded, meg hogy tartsd a lábat légyszíves sokkal kevésbé búgó hangon sikerül mondaniuk mint azt, hogy mit fognak elvégezni a holnap esedékes műtéten. csak úgy mellékesen, érted.

néha azon gondolkodom egyébként, hogy vajon az orvosok tudják, mennyire függ tőlük az ember (minden szempontból)? vagy egyáltalán, tudatában vannak bármiféle ilyesminek? mondjuk persze, biztos, hogyne tudnák, okos emberek ők, de néha olyan érzésem van, fogalmuk sincs. hogy az ember nem szólhat semmit, hogy vissza meg pláne nem szólhat, mert egyszer csak huss, azt veszi észre, valami műhiba történt, vagy elfelejtenek gyógyszert  adni, vagy kötést cserélni,akármit, biztos csak én dramatizálom túl a kérdést különben, biztosan csak én vonyítok valami intravénás algopyrinért,a többi szerencsés nem, biztos csak én utálom, hogy be kell fognom a számat, ha a nővér ugyan annyira pofátlan velem, mint amennyire én murcin válaszolok, de engem itt nem a kedvességemért tartanak, illetve nem engem tartanak itt azért, és amúgy is, kíváncsi lennék, ezek az orvosi műhibák, meg gerébágnesek, hogy ott volt-e valami személyes érdek, ellentét, vagy amit akartok, vagy az tényleg teljesen véletlen?(értelemszerűen mindenki teljesen komplett hülyének nézett, amiért én komolyan rettegtem mi van, ha véletlen amputálják a lábam, ahelyett, hogy "megjavítanák", mártmint, komolyan, vannak itt nénik,akik tényleg nem emlékeznek, hogy ki műtötte őket (wtf? ez hogy lehetséges?)  hadd tegyem hozzá ehhez a kérdéshez azt, hogy a nővérkéknek 3 napig tartott kitalálni nem csak azt, hogy ki műt majd, és ki egyáltalán a kezelőorvosom, majd miután megesett a nagy eset (a továbbiakban, műtét) 3 nappal alá is íratták a beleegyezési nyilatkozatot, hogy amúgy igen, hozzá is járulok ahhoz, hogy megműtsenek.
most befejezem, majd még folytatódik ez itt bizonyára.

már a második lázlap is majdnem betelt annyi ideje vagyok itt. néha még mindig várom, mikor ébredek már fel, és jövök rá, a lábam tulajdonképpen nem is törött, holnap meg menni kell egyetemre.