ha én is azt tudnám mondani, hogy szeretlek, de már nem kedvellek, mint a filmekben mondják a merész hősnők, vagy ha tudnék elengedni, netán beletörődni, minden sokkal sokkal egyszerűbb lenne.
miért nekem kell mindig elnézést kérnem és szabadkoznom, olyan hibákért amik nem csak az én hibáim, már belefáradtam, hogy nekem kell mindenre gondolni, mindig tenni valamit, akármit.
nem is tudom, a lelkem mélyén akarom, hogy működjön ez az egész, de nem is tudom..., talán nem eléggé, talán meg sem érdemled.

hát ja, ez most tényleg olyan volt, mintha egy megfáradt feleség lennék. vagy éppen a szerető.
kész szerencse, hogy egyik sem vagyok, hha.*



*mi lenne akkor itt!