annyi mindent szeretnék, és a valóság mintha egy kellemetlen lassított felvétel lenne, mint amikor álmomban nem tudok elég gyorsan futni, vagy elég gyorsan csinálni...akármit.
hiányzik az észt konyha. hiányzik a puritánsága, ahogy nem volt benne csak az asztal meg a két hokedli, hogy ott volt mögötte az erkély ahol annyit álltam, a nyári fuvallat, de főleg az éjjelek. az éjjelek,amikor sötét volt és csend és semmit nem lehetett hallani csak a lenti terecskén hepajozókat, de az is csak addig tartott,amíg nem fogyott el a sör meg a kókuszlikőr.
és én meg akkor írtam, szavakat és mindenféle mondatokat egymás után, összefüggéstelenül és aztán összefüggéssel, és csak vártam és vártam, hogy eszembe jusson a megfelelő szó, vagy szókapcsolat, és aztán aztán túl soká lett, persze,amikor letettem a fejem a párnára mindig eszembe jutott, és tudom, hogy rossz volt az egész, hogy hány órát öltem bele abba a néhány oldalba, és mégis milyen büszkeséggel töltött el, pedig azóta sem igen jutott eszembe sok okos dolog.
csak egyszerűen szeretném ha megint ilyen lenne. naplemente este 10-kor, és rózsaszín ég,aztán lila, aztán tea, és mégegy, egy mindenféle szavak és nevek a főszereplőnek, írni lenne de jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése