tegnap a lakótársam/legjobb barátnőm bejött a szobámba és arról kezdett el filozófálni, hogy én tipikusan az az ember vagyok akinek blogolnia kéne, és nem is érti én miért nem blogolok és milyen kár is ez, úgyhogy most blogolok.
meg kell, hogy említsem a nikon f3-at ami idáig csodás, habár még nem hívtam elő egy tekercs filmet sem, és hogy jövő héten ilyenkor már Brüsszelben leszek, és az egész rendkívül izgi.
ja, és van egy Russia epic fail vol2. is! ez arról szól, hogy jelentkeztem egy utazásra a cseh barátnővel együtt ami csak 100 juró volt, és remek időpont, mindketten hihetetlenül örültünk a fejünknek, meg népdal fesztivál meg mittudomén amit akartok, és akkor kiderül, hogy máskor van. mert hoppá, a fesztivál egy héttel hamarabb lesz,így az "event" is. micsoda szakértelem, megáll az eszem, komolyan. mindegy, így legalább marad sok pénzem(kac), meg mulathatok majd az anyukámmal, mert a barátaim úgysem vágynak a társaságomra, vagy csak nyaralnak meg dolgoznak. én meg azzal múlatom az időm, hogy házakat fényképezek,meg flickrt bámulok.
ami pedig a Russia epic fail#1 az volt, amikor Samuel kiugrott az ablakon, és ott aludtunk Marthe-val kb 5 méterre ettől az egésztől és nem ébredtünk fel semmire. nem tudom mióta vagyok ilyen bénítóan őszinte itt, de ez az eset életem egyik olyan fokon horrorisztikus epizódja, hogy inkább nem is mondom el senkinek, mert az emberek erre nem tudnak mit reagálni, annyira rettenet az egész. mármint, az ember tudja, hogy ez benne van a pakliban, de nyilván, nem akar erre gondolni, és elég kicsi az esélye. egyébként meglep, hogy nem lett valami nagy hír/flagship project belőle, a rotarynál meg mindig drogozó ifjakon megy a szörnyülködés. nyilván, ott apám korú emberek vannak az elnökségben, meg jólszituált értelmiségi nyugdíjasok, és nem néhány 25 éves.
most megyek, hallgatok Parov Stelart meg eszem mexikói konzervet, mert én olyan ínyenc vagyok, hogy a kedvenc étkezéssel kapcsolatos szavam csak a gurmé lehet, természetesen.
2011. június 14.
2011. június 9.
most meg az van, hogy megmásíthatatlanul itt van a nyár, esély sincs a menekvésre, és én ma még csak nem is partiztam. és kocsmázás helyett is elmentem a turkálóba, ahol csak rettenetesen alternatív lányok voltak, akik úgy tesznek mintha nem érdekelné őket mi van rajtuk,pedig nagyon is tudatában vannak a dolgoknak, meg rokkantnyugdíjas nénik akik átkozzák a piacgazdaságot és Rákosiról beszélnek.
hogy a vizsgámat is megemlítsem, olyan volt,hogy amikor leültem a tanár elé a székre, az volt a fő gondolatom, hogy kész vége ennyi , megbuktam, aztán mikor kérdezni kezdett mindent tudtam. nem vicc.
2 hét múlva ilyenkor már Brüsszelben leszek, micsoda mulatságnak ígérkezik ez a nyár.
hogy a vizsgámat is megemlítsem, olyan volt,hogy amikor leültem a tanár elé a székre, az volt a fő gondolatom, hogy kész vége ennyi , megbuktam, aztán mikor kérdezni kezdett mindent tudtam. nem vicc.
2 hét múlva ilyenkor már Brüsszelben leszek, micsoda mulatságnak ígérkezik ez a nyár.
2011. június 5.
Mi az aktuális mániád?
hmpf. yahoo answers
Mi a legfurcsább mániád?
ő... izé. túl sok van.
Mit viselsz ma?
pizsamát. na jó, volt ma rajtam egy csíkos póló meg egy ilyen khaki zöld szoknya is, meg a barna pántos szandál, ami már évek óta.
Mit ebédeltél?
paradicsomos gombócot
Mi volt az utolsó dolog, amit vettél?
fagyi
Mit gondolsz arról az emberről, aki bejelölt téged?
mármint facebookon? kedves tőle.
Mi nélkülözhetetlen számodra nyáron?
birkenstock, utikönyv
Melyik a kedvenc ruhadarabod a saját szekrényedből?
most épp a kék sort, és a csíkos póló, mert az olyan mintha épp Párizsban lennék. amúgy még a fekete kardigán és a mustárszínű, meg az all stars cipőm.
Mi számodra az álom-munka?
utikönyvíró szociológus antropológus újságíró, 4azegyben.
Mi a kedvenc magazinod?
National Geographic travel meg a Nők Lapja
Mutasd be a saját stílusodat.
hm. van blúzom és némelyik virágos, és tornacipőm, és farmerom, és tűzzomác a fülbevalóm, és a szoknyám olyan egyszerű meg a pólóm is, el vagyok késve, és megy Edward Sharp és a magnetic zeros vagy a Kings of leon most épp.
Mit szándékozol ez után csinálni?
alszom
Három stílustipp, ami nálad mindig beválik.
az igazi midnig jobb a műnél,ha épp hajról műkörömről vagy szempilláról van szó, de ez lopott luis vúttonra is igaz, teljesen azonos színű öltözetet igyekezzünk kerülni, ugyan úgy mint a kosztüm futócipő párosítást.
Mire vagy büszke?
nem tudom. ja de. tudok angolul egészen folyékonyan, ami nem hangzik nagy cuccnak amíg nem hallja meg az ember a cukrászlányt angolul beszélni a faluban.
Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
hm. a szobám ablakából a Gellért-hegyet részben és a házakat a nappaliból meg a Sas-hegyet és egy fényreklámot, és házakat.
Mi a kedvenc színed?
lila
Mi a gyengeséged?
félek
Milyen állat lennél?
nyúl
Mit szeretnél megtanulni csinálni?
oroszul,spanyolul meg írni.
Mi az, amit sosem akarsz, hogy megtörténjen az életedben?
hogy elválok.
Mi van az éjjeli szekrényeden?
egy kézkrém, telefon meg kacatok
Mi volt a kedvenc gyerekkönyved?
Manófalvi Manók
Mi akartál lenni gyerekkorodban?
professzor (nem vicc!)
Miről álmodtál múlt éjjel?
a fiúról,aki megemlítődött a körülmetélés kapcsán (no comment)
Mire szeretnéd rátenni a kezed jelenleg?
egy ilyen szandálra
Mi nélkülözhetetlen számodra jelenleg?
alvás
Milyen ízű tea a kedvenced?
earl grey (hello, koffein!)
Mit vársz?
az utazást, hogy kész legyen a vizsga és a napszemüveget.
hmpf. yahoo answers
Mi a legfurcsább mániád?
ő... izé. túl sok van.
Mit viselsz ma?
pizsamát. na jó, volt ma rajtam egy csíkos póló meg egy ilyen khaki zöld szoknya is, meg a barna pántos szandál, ami már évek óta.
Mit ebédeltél?
paradicsomos gombócot
Mi volt az utolsó dolog, amit vettél?
fagyi
Mit gondolsz arról az emberről, aki bejelölt téged?
mármint facebookon? kedves tőle.
Mi nélkülözhetetlen számodra nyáron?
birkenstock, utikönyv
Melyik a kedvenc ruhadarabod a saját szekrényedből?
most épp a kék sort, és a csíkos póló, mert az olyan mintha épp Párizsban lennék. amúgy még a fekete kardigán és a mustárszínű, meg az all stars cipőm.
Mi számodra az álom-munka?
utikönyvíró szociológus antropológus újságíró, 4azegyben.
Mi a kedvenc magazinod?
National Geographic travel meg a Nők Lapja
Mutasd be a saját stílusodat.
hm. van blúzom és némelyik virágos, és tornacipőm, és farmerom, és tűzzomác a fülbevalóm, és a szoknyám olyan egyszerű meg a pólóm is, el vagyok késve, és megy Edward Sharp és a magnetic zeros vagy a Kings of leon most épp.
Mit szándékozol ez után csinálni?
alszom
Három stílustipp, ami nálad mindig beválik.
az igazi midnig jobb a műnél,ha épp hajról műkörömről vagy szempilláról van szó, de ez lopott luis vúttonra is igaz, teljesen azonos színű öltözetet igyekezzünk kerülni, ugyan úgy mint a kosztüm futócipő párosítást.
Mire vagy büszke?
nem tudom. ja de. tudok angolul egészen folyékonyan, ami nem hangzik nagy cuccnak amíg nem hallja meg az ember a cukrászlányt angolul beszélni a faluban.
Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
hm. a szobám ablakából a Gellért-hegyet részben és a házakat a nappaliból meg a Sas-hegyet és egy fényreklámot, és házakat.
Mi a kedvenc színed?
lila
Mi a gyengeséged?
félek
Milyen állat lennél?
nyúl
Mit szeretnél megtanulni csinálni?
oroszul,spanyolul meg írni.
Mi az, amit sosem akarsz, hogy megtörténjen az életedben?
hogy elválok.
Mi van az éjjeli szekrényeden?
egy kézkrém, telefon meg kacatok
Mi volt a kedvenc gyerekkönyved?
Manófalvi Manók
Mi akartál lenni gyerekkorodban?
professzor (nem vicc!)
Miről álmodtál múlt éjjel?
a fiúról,aki megemlítődött a körülmetélés kapcsán (no comment)
Mire szeretnéd rátenni a kezed jelenleg?
egy ilyen szandálra
Mi nélkülözhetetlen számodra jelenleg?
alvás
Milyen ízű tea a kedvenced?
earl grey (hello, koffein!)
Mit vársz?
az utazást, hogy kész legyen a vizsga és a napszemüveget.
2011. június 4.
mintha kifogyott volna a tinta, de minimum mintha elfogytak volna a szavak.
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.
viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.
és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.
no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4
film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.
viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.
és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.
no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4
film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)
2011. június 2.
2011. május 30.
2011. május 27.
néha olyan érzésem van, mintha Magyarország sok különálló világból állna, és mintha ezek a világok olyan távol, fényévekre lennének egymástól, talán mintha nem is lenne közük egymáshoz, mintha csak elszenvednék, hogy Magyarországot alkotnák.
mert ma, amikor mentem az Arany János utcán, minden olyan másnak tűnt, annyival szebbnek és érdekesebbnek, mintha az embernek az élete is annyival érdekesebb és nyitottabb lenne ha a Szabadság téren ül, mintha a Borároson. és mintha az emberek is mások lennének, máshonnan jönnének, máshogy nőttek volna fel, vagy nem is tudom, mintha egyszerűen nem is annak a Magyarországnak a polgárai lennének, ahol vannak, akik havi 10ezer vagy még kevesebb egyfőre eső jövedelemből élnek és ahol a lakosság 30%-a vagy hogy hosszú ideje tartó szegénységben, sőt talán a szegénységi küszöbb alatt élnek, mintha más bolygón élnének, mintha az arcukra lenne írva, hogy tudomásom sincs az egészről, nem tudok róla semmit és nem is akarok
és én milyen jogon hiszem azt, hogy a szerencsés maradék tagja lehetek?
én belefáradtam ebbe, kedves Magyarország.
mert ma, amikor mentem az Arany János utcán, minden olyan másnak tűnt, annyival szebbnek és érdekesebbnek, mintha az embernek az élete is annyival érdekesebb és nyitottabb lenne ha a Szabadság téren ül, mintha a Borároson. és mintha az emberek is mások lennének, máshonnan jönnének, máshogy nőttek volna fel, vagy nem is tudom, mintha egyszerűen nem is annak a Magyarországnak a polgárai lennének, ahol vannak, akik havi 10ezer vagy még kevesebb egyfőre eső jövedelemből élnek és ahol a lakosság 30%-a vagy hogy hosszú ideje tartó szegénységben, sőt talán a szegénységi küszöbb alatt élnek, mintha más bolygón élnének, mintha az arcukra lenne írva, hogy tudomásom sincs az egészről, nem tudok róla semmit és nem is akarok
és én milyen jogon hiszem azt, hogy a szerencsés maradék tagja lehetek?
én belefáradtam ebbe, kedves Magyarország.
nem tudok mit kezdeni a társasági életeddel, a társasági életemmel(ami nincs,kac.) hogy mindig oda viszel mindenhova és van sok nevetés meg mulatság, és ha szerencsém van még bor is jut, vagy kakaóscsiga, és én akkor azt gondolom egy pillanatra, hogy szeretek itt lenni és az élet szép, de aztán mikor mindenki hazamegy és csak az egy kislány marad, akivel még csak barátságféltékenység sincs, na és akkor amikor vissza jövök a szobába hirtelen csend lesz és nem tudja tudjátok mit mondjatok ami elég publikus ahhoz, hogy én is hallhassam,
no és akkor ilyenkor érzem magam extrakirekesztettnek.
és amikor hazamegyünk, vagy hazajössz és hallgatom a lelkendező sztorijaidat, és amikor észre sem veszed, hogy csak hümmögök fél órája, mert nincs kedvem semmi lelkesítőt mondani,mert nekem van szükségem lelkesítésre, most az egyszer
meg hát, élcelődni se akarok,mert én ugye csak azt tudom, továbbá kicsit angolul és ide firkálni.
persze, nem tudom,miért hasonlítom magad hozzád, hozzád, akit mindenki szeret,aki mindig vidám és mindig nevet,mindenkit drágának szólít, én aki kussban ül a sarokban, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet von magára, és aztán mikor megszólal mindenki nevet rajta, és megleőpdnek amikor fél óra után rájönnek hogy értek németül.
hajnalban már nem történik semmi jó.
no és akkor ilyenkor érzem magam extrakirekesztettnek.
és amikor hazamegyünk, vagy hazajössz és hallgatom a lelkendező sztorijaidat, és amikor észre sem veszed, hogy csak hümmögök fél órája, mert nincs kedvem semmi lelkesítőt mondani,mert nekem van szükségem lelkesítésre, most az egyszer
meg hát, élcelődni se akarok,mert én ugye csak azt tudom, továbbá kicsit angolul és ide firkálni.
persze, nem tudom,miért hasonlítom magad hozzád, hozzád, akit mindenki szeret,aki mindig vidám és mindig nevet,mindenkit drágának szólít, én aki kussban ül a sarokban, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet von magára, és aztán mikor megszólal mindenki nevet rajta, és megleőpdnek amikor fél óra után rájönnek hogy értek németül.
hajnalban már nem történik semmi jó.
2011. május 25.
kár ezt a szép nyarat elrontani ezzel a vizsgaidőszakkal.
úgy értem, tényleg olyan szép. olyan langyos meleg van mindig, és hallom esténként a szomszéd tévéjét, és most fűillat van, mert a szomszéd kertben valahol füvet nyírnak, meg ilyen szokásos bágyadtan süt a nap.
és most el fogom sütni azt a szokásos és unott klisét, hogy milyen gyorsan telik az idő. és nem csak azért mert van holnap egy kellemetlen vizsgám, és kezdek komolyan pánikolni, vagy azért mert tegnap felfedeztem, hogy van egy őszhajszálam.
nem vicc.
idáig is sokszor rettegtem ettől, de aztán mindig olybá látszott, hogy az "csak" szőke, de ez most nem. ez most tényleg ősz. nem nagy dolog, persze, értem én, de akkor is sokk szerű. mármint hogy hamarabb van ősz hajam mint diplomám?! mi ez már?
de egyébként az idő telését illetően azt akartam megjegyezni, hogy az internet egy olyan hatalmas és végtelenül csodálatos dolog, és annyi minden okos és szép dolog van rajta, utazások meg munkák meg iskolák, ahova és mind el szeretnék menni, de nem tudok mert kevés az idő, és kufut a lábam alól a talaj meg az élet is és ráncos öregasszony leszek, akinek nincs családja vagy semmije és senkije, még otthona se.
hát ettől félek én.
2011. május 23.
van ez az egy tárgyam,amit elsőnek vettem fel a vizsgáim közt, mert én a naív (igen,az vagyok) azt hittem könnyű lesz.
hát persze. ma voltam másodszorra, mindenki csak nézett mikor kiadta a lapokat, hogy ez mi a frász? aztán bejött a szépszeműfiú valami nevetséges 20 perc késéssel, és a tanár csak nézett, hogy most mi van fiam, tényleg ennyit késik fiam?
azért elég szánalmas, hogy csak annak lesz meg ez a vizsga akinek van iphoneja/blackberryje, vagy valami hasnló ketyeréje.
hát persze. ma voltam másodszorra, mindenki csak nézett mikor kiadta a lapokat, hogy ez mi a frász? aztán bejött a szépszeműfiú valami nevetséges 20 perc késéssel, és a tanár csak nézett, hogy most mi van fiam, tényleg ennyit késik fiam?
azért elég szánalmas, hogy csak annak lesz meg ez a vizsga akinek van iphoneja/blackberryje, vagy valami hasnló ketyeréje.
2011. május 22.
2011. május 19.
patetikus poszt, én szóltam.
most viszont az a baj, hogy az előbb megettem egy gigantikus tál somlóit (igen, ami egy vagyonba kerül a Don Pepénél-amúgy meg kell mondjam, ez a Don pepe regisztráció nem volt egy jó befektetés. mármint, mióta van, azóta elég csak kajára gondolni, és már halljuk is a futárfiú csöngetését, a.k.a. HÁJ) és mégis éhes vagyok. illetve, azóta vagyok éhes.
nem tudom, meséltem-e már a bácsiról, aki korrepetált spss-ből. a bácsi,aki akkora lakásban lakik, hogy nem látod a végét, és mégis a lehető legkisebb szobában tanít, a bácsi,akinek még a wordje is lopott, és a bácsi,aki olyan ronda, hogy esküszöm, nem merek ránézni. a szemüvegének olyan dioptriája van, hogy nem látszik a szeme, és amikor kinyit valami mappát a gépén, akkor mindig felugrik egy társkereső hirdetés vagy egy szexoldal, de minimum az a szó, hogy "pussy" benne lesz a mappában.
nos, ez a bácsi elkezdett beszélni a nemesi származásáról, és arról, hogy hogyan használta ifjonc korában azt a szót, hogy "szervíroz", majd mikor elsütöttem azt a remek mondatot, hogy én hiszek a meritokratikus társadalomban, de minimum egyetértek vele. (ekkor a bácsinak mintha furán rándult volna az arca.)én viszont, meg kell mondjam, rettenetesen tisztelem azokat, úgymond sikeresebbek, tanultabbak lesznek mint a szüleik. tulajdonképpen részben mert én kifejezetten nem vagyok ilyen, kivéve pesze, ha Phd kölök leszek. mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenféle nagyravágyó, már már naív hiúábrándjai vannak, miközben nem képes megcsinálni a vizsgáit, bukdácsolok össze-vissza, mert megtehetem, hogy ne szeressem az egészet, és persze, hogy rettenetesen örülök annak, hogy nem csak hogy járhatok egyetemre, de jó egyetemre járhatok. és mégis, nem tudom, hova tartok, nem tudom, mi lesz ebből, mind arra panaszkodunk, hogy nem tudjuk mi lesz a szakdoga meg a diploma után, hogy haszontalan az egész, hogy a lehetőségeink is haszontalanok.
én meg elhatároztam mindenféle további szakokat, képzéseket, utazásokat és táborokat, van mindenféle ambíció is valahol a polc legtetején, és mégis, annyira távolinak tűnik ez az egész, elképzelésem sincs arról, hogy kezdjem el, főleg erről nincs, és mintha olyan hosszú lenne az út, amit meg kell tennem addig, amíg elvileg elérem amit akarok.
tudom, tudom, olyan rettenetesen türelmetlen vagyok. tudom, hogy mindenkinek el kellett kezdeni egyszer, senki nem lesz rögtön sztár kivéve persze Britneyt, de nekem nincsenek ilyen jellegű ambícióim... szóval mindig amikor megnézem egy sikeres ember honlapját, mindig megesz a fene, hogy én mikor fogom ennyire vinni, aztán persze eszembe jut, hogy ez az ember 20 évvel hamarabb kezdte mint én. és még a gyomrom is annyiszor elszorul, hogy mi van ha nem sikerül, mi van ha nem fog menni, ha minden teljesen más lesz, mint ahogy most elképzeltem.
kellene egy B terv.
kár hogy nem akarok.
hm.
no de mi, bloggerek , miért nem tartjuk úgy általánosságban álszentnek magunkat? hogy nem húzta le a redönyt az egész "blogipar" már évekkel ezelőtt?? úgy értem, annyira álszent az egész, ha jobban meggondolom. meggondoljuk. mindenki írogat, és teszi magát, mintha érdekes/izgalmas/különleges lenne az élete. mintha annyi minden történne, és annyira jó benyomást tenne az olvasókra, vagy mindenki annyira jófejnek kezdené tartani, csak mert megírja, hogyan ment nyaralni, felelt ötösre a vizsgáján, vásárolt új ruhákat, és mennyire kezelhetetlen a reggeli bénázása. és mi,olvasók, azt hisszük, hogy ettől már ismerjük. mintha ezek fontos dolgok lennének. mikor nem is. mindig arra gondolok, mi van a blog mögött, amit éppen olvasok, mit érzett az írója, mit mondott este az anyjának amikor felhívta, és mi volt a képeslapon amit a barátai küldtek Ibizáról vagy hasonló.
és szerintem, az igazán személyes fontos és izgi dolgokat mi mind elhallgatjuk, félretesszük, átalakítjuk, csak hogy szalonképes, akarom mondani, blog képes legyen.
olyan érzésem van, mintha hazudnék. nem csak neked, nektek, de magamnak is.
most viszont az a baj, hogy az előbb megettem egy gigantikus tál somlóit (igen, ami egy vagyonba kerül a Don Pepénél-amúgy meg kell mondjam, ez a Don pepe regisztráció nem volt egy jó befektetés. mármint, mióta van, azóta elég csak kajára gondolni, és már halljuk is a futárfiú csöngetését, a.k.a. HÁJ) és mégis éhes vagyok. illetve, azóta vagyok éhes.
nem tudom, meséltem-e már a bácsiról, aki korrepetált spss-ből. a bácsi,aki akkora lakásban lakik, hogy nem látod a végét, és mégis a lehető legkisebb szobában tanít, a bácsi,akinek még a wordje is lopott, és a bácsi,aki olyan ronda, hogy esküszöm, nem merek ránézni. a szemüvegének olyan dioptriája van, hogy nem látszik a szeme, és amikor kinyit valami mappát a gépén, akkor mindig felugrik egy társkereső hirdetés vagy egy szexoldal, de minimum az a szó, hogy "pussy" benne lesz a mappában.
nos, ez a bácsi elkezdett beszélni a nemesi származásáról, és arról, hogy hogyan használta ifjonc korában azt a szót, hogy "szervíroz", majd mikor elsütöttem azt a remek mondatot, hogy én hiszek a meritokratikus társadalomban, de minimum egyetértek vele. (ekkor a bácsinak mintha furán rándult volna az arca.)én viszont, meg kell mondjam, rettenetesen tisztelem azokat, úgymond sikeresebbek, tanultabbak lesznek mint a szüleik. tulajdonképpen részben mert én kifejezetten nem vagyok ilyen, kivéve pesze, ha Phd kölök leszek. mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenféle nagyravágyó, már már naív hiúábrándjai vannak, miközben nem képes megcsinálni a vizsgáit, bukdácsolok össze-vissza, mert megtehetem, hogy ne szeressem az egészet, és persze, hogy rettenetesen örülök annak, hogy nem csak hogy járhatok egyetemre, de jó egyetemre járhatok. és mégis, nem tudom, hova tartok, nem tudom, mi lesz ebből, mind arra panaszkodunk, hogy nem tudjuk mi lesz a szakdoga meg a diploma után, hogy haszontalan az egész, hogy a lehetőségeink is haszontalanok.
én meg elhatároztam mindenféle további szakokat, képzéseket, utazásokat és táborokat, van mindenféle ambíció is valahol a polc legtetején, és mégis, annyira távolinak tűnik ez az egész, elképzelésem sincs arról, hogy kezdjem el, főleg erről nincs, és mintha olyan hosszú lenne az út, amit meg kell tennem addig, amíg elvileg elérem amit akarok.
tudom, tudom, olyan rettenetesen türelmetlen vagyok. tudom, hogy mindenkinek el kellett kezdeni egyszer, senki nem lesz rögtön sztár kivéve persze Britneyt, de nekem nincsenek ilyen jellegű ambícióim... szóval mindig amikor megnézem egy sikeres ember honlapját, mindig megesz a fene, hogy én mikor fogom ennyire vinni, aztán persze eszembe jut, hogy ez az ember 20 évvel hamarabb kezdte mint én. és még a gyomrom is annyiszor elszorul, hogy mi van ha nem sikerül, mi van ha nem fog menni, ha minden teljesen más lesz, mint ahogy most elképzeltem.
kellene egy B terv.
kár hogy nem akarok.
hm.
no de mi, bloggerek , miért nem tartjuk úgy általánosságban álszentnek magunkat? hogy nem húzta le a redönyt az egész "blogipar" már évekkel ezelőtt?? úgy értem, annyira álszent az egész, ha jobban meggondolom. meggondoljuk. mindenki írogat, és teszi magát, mintha érdekes/izgalmas/különleges lenne az élete. mintha annyi minden történne, és annyira jó benyomást tenne az olvasókra, vagy mindenki annyira jófejnek kezdené tartani, csak mert megírja, hogyan ment nyaralni, felelt ötösre a vizsgáján, vásárolt új ruhákat, és mennyire kezelhetetlen a reggeli bénázása. és mi,olvasók, azt hisszük, hogy ettől már ismerjük. mintha ezek fontos dolgok lennének. mikor nem is. mindig arra gondolok, mi van a blog mögött, amit éppen olvasok, mit érzett az írója, mit mondott este az anyjának amikor felhívta, és mi volt a képeslapon amit a barátai küldtek Ibizáról vagy hasonló.
és szerintem, az igazán személyes fontos és izgi dolgokat mi mind elhallgatjuk, félretesszük, átalakítjuk, csak hogy szalonképes, akarom mondani, blog képes legyen.
olyan érzésem van, mintha hazudnék. nem csak neked, nektek, de magamnak is.
2011. május 18.
mintha az egész világ egy nagy kép lenne, meg egy nagy fényképezőgép, és mintha mindenki ugyanazt akarná, csodafotós, író vagy dizájner lenni, és mintha foggal körömmel kapaszkodna a már majdnem elment szekérre
és akkor még vannak azok is akik nem merik, mert nem hiszik magukat elég jónak, nem tudják hogy kezdjék el, vagy hasonló, pedig lehet hogy ők valójában sokkal jobbak.
és akkor még vannak azok is akik nem merik, mert nem hiszik magukat elég jónak, nem tudják hogy kezdjék el, vagy hasonló, pedig lehet hogy ők valójában sokkal jobbak.
2011. május 17.
1. Melltartóban alszol?
nem, nincs mellem.
2. Zokniban alszol?
nem
3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?
egyedül
4. Szereted a drámát?
nem kifejezetten, bár Örkénytől a Macskajátékot mondjuk igen.
5. Lányos lány vagy?
nem is tudom. cicalánynak nem tartom magam, de szeretem a csipkét meg a hímzést,meg a lilát
6. Kit öleltél meg utoljára?
a legjobb barátnőt
7. Kicsi vagy nagy táska?
bőrönd,mert akkor utazunk.
najó nem, nagy.
8. Alacsony vagy?
172 az alacsony?
9. Szeretsz most valakit?
szerelemet értünk ezen? akkor nem hiszem,de a gyermeki vonzalmaz megkonckáztatom.
10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?
nincs,ahhoz túl fantáziátlan vagyok
11. Zavar, ha piszkos a zoknid?
igazából úgy március óta nem hordok, csak ha nagyon esik az eső. a zoknim meg mindig koszos, mert mezitláb járok a kertbe is.
12. Önteltnek tartod magad?
nem igazán, de azért van akinél jobbnak tartom magam, ez baj?
13. Beöltözöl Halloweenkor?
nem szoktam helovínozni.
14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?
a lábujjaimat ilyen furán szét tudom tárni, de csak a bal lábamon.
15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?
a Don partja?
16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt huszonnégy órában?
még a végén kiderülnéne valami csúnya rólam, ha erre válaszolnék.
17. Pletykálnak rólad valamit?
biztos.
18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?
nem hiszem
19. Milyen színű melltartó van rajtad?
fekete
20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?
nem is tudom. fiútól függ, de általánosságban a sötét hajúak.
21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?
legyen okos, beszéljen sokat, és keltsen olyan érzést, hogy olyan mint én.
22. Van most legjobb barátod?
van
23. Összetört már a szíved valaha?
egy kicsit.
24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?
igen, de aztán eszembe jutott, hogy az fáj.
25. Elégedett vagy az életeddel?
összességében szinte már igen, de azért nem teljesen.
26. Csábították el már tőled a fiúdat?
ó nem.
27. Ugrottál már ruhástul medencébe?
nem, konformista vagyok
28. Inkább fiú- vagy lánybarátaid vannak?
lányok
29. Pofoztál már meg srácot?
jaj dehogyis
30. Mitől félsz a leginkább?
hogy egyedül maradok és a fejemre esik egy csillár
31. Sírtad már magad álomba?
igen
32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy se tudtál kirázni valakit a fejedből?
volt, de aztán elmúlt
33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is meg fog?
nem akarok ezen gondolkozni, lelépek mielőtt megcsalhat
34. Kívántad már valaha, bárcsak híres lennél?
jaj nem
35. Hiányzik most valaki?
igen
nem, nincs mellem.
2. Zokniban alszol?
nem
3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?
egyedül
4. Szereted a drámát?
nem kifejezetten, bár Örkénytől a Macskajátékot mondjuk igen.
5. Lányos lány vagy?
nem is tudom. cicalánynak nem tartom magam, de szeretem a csipkét meg a hímzést,meg a lilát
6. Kit öleltél meg utoljára?
a legjobb barátnőt
7. Kicsi vagy nagy táska?
bőrönd,mert akkor utazunk.
najó nem, nagy.
8. Alacsony vagy?
172 az alacsony?
9. Szeretsz most valakit?
szerelemet értünk ezen? akkor nem hiszem,de a gyermeki vonzalmaz megkonckáztatom.
10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?
nincs,ahhoz túl fantáziátlan vagyok
11. Zavar, ha piszkos a zoknid?
igazából úgy március óta nem hordok, csak ha nagyon esik az eső. a zoknim meg mindig koszos, mert mezitláb járok a kertbe is.
12. Önteltnek tartod magad?
nem igazán, de azért van akinél jobbnak tartom magam, ez baj?
13. Beöltözöl Halloweenkor?
nem szoktam helovínozni.
14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?
a lábujjaimat ilyen furán szét tudom tárni, de csak a bal lábamon.
15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?
a Don partja?
16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt huszonnégy órában?
még a végén kiderülnéne valami csúnya rólam, ha erre válaszolnék.
17. Pletykálnak rólad valamit?
biztos.
18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?
nem hiszem
19. Milyen színű melltartó van rajtad?
fekete
20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?
nem is tudom. fiútól függ, de általánosságban a sötét hajúak.
21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?
legyen okos, beszéljen sokat, és keltsen olyan érzést, hogy olyan mint én.
22. Van most legjobb barátod?
van
23. Összetört már a szíved valaha?
egy kicsit.
24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?
igen, de aztán eszembe jutott, hogy az fáj.
25. Elégedett vagy az életeddel?
összességében szinte már igen, de azért nem teljesen.
26. Csábították el már tőled a fiúdat?
ó nem.
27. Ugrottál már ruhástul medencébe?
nem, konformista vagyok
28. Inkább fiú- vagy lánybarátaid vannak?
lányok
29. Pofoztál már meg srácot?
jaj dehogyis
30. Mitől félsz a leginkább?
hogy egyedül maradok és a fejemre esik egy csillár
31. Sírtad már magad álomba?
igen
32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy se tudtál kirázni valakit a fejedből?
volt, de aztán elmúlt
33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is meg fog?
nem akarok ezen gondolkozni, lelépek mielőtt megcsalhat
34. Kívántad már valaha, bárcsak híres lennél?
jaj nem
35. Hiányzik most valaki?
igen
furcsa úgy ülni valakivel szemben, kb. 1 méterre tőle, és hallgatni amint csillogó szemmel magyaráz valamiről, hogy alig ismeritek egymást, és te mégis tudod a legnagyobb titkát, és esküszöm, én szégyenlem magam, pedig nem is én akartam tudni, hanem csak úgy megtudtam... már ha lehet ezt mondani. azt hittem, hogy jól tudom kezelni, de mostanában nem annyira, semennyire. nekem olyan érzésem van, mintha megcsalnám ezt a kislányt, vagy mintha átverném, pedig én ezt soha nem akarnám, hogy ártanék én valakinek, aki nem teszi bele a kanalat amivel a teáját kavarta a cukortartóba, hogy a cukor ne ragadjon*? hát hogy? mindig félek, hogy elkotyogom, mindig meggondolom, meg kell gondolnom, hogy mit mondjak, és olyan érzésem van, mintha korlátolt önmagam lennék, mintha a tudatom valamilyen része állandóan készen kellene, hogy álljon, vagy lebegjen felettem, mind Demoklesz kardja, vagy nem is tudom.
és tudod, az is fárasztó nekem, hogy az emberek sokszor annyira másnak akarnak látszani, mint amilyenek. miért hazudja mindenki azt, hogy egy délután alatt megtanul 200 oldalt, és miért akar mindenki rettentően népszerűnek és szociálisnak látszani?
én meg sokszor hülyén érzem magam,mert nem próbálok meg hazduni magamról, ill. próbálok nem hazudni magamról, arról, hogy nincs időm olvasni annyit amennyit szeretnék, hogy alig hordok festéket, hogy vagy 1 éve nem fésülködtem, turkálóban vettem a ruhámat a felezőre, néha Rihannát hallgatok, és igazán csak arra gondolok mikor lesz már itt a Nikon f3 és mikor mehetek Szerencsre, és hogy lusta vagyok meg demotivált, sajnálom de igaz, mindenki az ellenkezőjét hiszi, szeretné hinni, de nem, nem motivált semmi az utóbbi napokban, csak reggel négykor az utolsó pillanat.
mostanában mindig a legjobb barátnőm társaságával járok mulatni, szeretem, szeretném azt hinni, hogy egyszer az én barátaim is lesznek, és mindig fáj hazamenni, és hallgatni, hogy a fiú mit mondott, hogy összeért a térdünk, és hogy milyen csillogó szemmel nézett. azért fáj, mert én ezeket a dolgaimat nem merem, nem merném soha kimondani, mert nem szeretem bevallani még magamnak sem, hogy én ilyenekre gondolok (mert amúgy mindig bűntudatom lesz)
és mert nekem nincsenek ilyen csoporttársaim, és egy kicsit sem vágyom a társaságukra.
meg most volt egy igazán nevetségesen könnyű vizsgám és én mégis elrontottam, és nyilván most romlik el a váltó a villamoson, úgyhogy a Gellért térről futottam az iskoláig, és még így is majdnem el is késtem. és a legrosszabb helyre bírtam leülni, ahol még biztosra se lehet menni az ötöst/négyest illetően. viszont komolyan gondolkodom azon, hogy veszek egy iphonet, vagy valami hasonló dolgot egy ilyen helyett (ha nem próbálnám tagadni a sznobságom, márpedig miért is vetemednék ilyesmire, akkor bevallanám, hogy nekem időtlen idők óta ez kell )
*tündérpofa
p.s.:vajon bekerülök egyszer azon kiváltságosok körébe akik olvashatják az annalightot?
ójaj.
és tudod, az is fárasztó nekem, hogy az emberek sokszor annyira másnak akarnak látszani, mint amilyenek. miért hazudja mindenki azt, hogy egy délután alatt megtanul 200 oldalt, és miért akar mindenki rettentően népszerűnek és szociálisnak látszani?
én meg sokszor hülyén érzem magam,mert nem próbálok meg hazduni magamról, ill. próbálok nem hazudni magamról, arról, hogy nincs időm olvasni annyit amennyit szeretnék, hogy alig hordok festéket, hogy vagy 1 éve nem fésülködtem, turkálóban vettem a ruhámat a felezőre, néha Rihannát hallgatok, és igazán csak arra gondolok mikor lesz már itt a Nikon f3 és mikor mehetek Szerencsre, és hogy lusta vagyok meg demotivált, sajnálom de igaz, mindenki az ellenkezőjét hiszi, szeretné hinni, de nem, nem motivált semmi az utóbbi napokban, csak reggel négykor az utolsó pillanat.
mostanában mindig a legjobb barátnőm társaságával járok mulatni, szeretem, szeretném azt hinni, hogy egyszer az én barátaim is lesznek, és mindig fáj hazamenni, és hallgatni, hogy a fiú mit mondott, hogy összeért a térdünk, és hogy milyen csillogó szemmel nézett. azért fáj, mert én ezeket a dolgaimat nem merem, nem merném soha kimondani, mert nem szeretem bevallani még magamnak sem, hogy én ilyenekre gondolok (mert amúgy mindig bűntudatom lesz)
és mert nekem nincsenek ilyen csoporttársaim, és egy kicsit sem vágyom a társaságukra.
meg most volt egy igazán nevetségesen könnyű vizsgám és én mégis elrontottam, és nyilván most romlik el a váltó a villamoson, úgyhogy a Gellért térről futottam az iskoláig, és még így is majdnem el is késtem. és a legrosszabb helyre bírtam leülni, ahol még biztosra se lehet menni az ötöst/négyest illetően. viszont komolyan gondolkodom azon, hogy veszek egy iphonet, vagy valami hasonló dolgot egy ilyen helyett (ha nem próbálnám tagadni a sznobságom, márpedig miért is vetemednék ilyesmire, akkor bevallanám, hogy nekem időtlen idők óta ez kell )
*tündérpofa
p.s.:vajon bekerülök egyszer azon kiváltságosok körébe akik olvashatják az annalightot?
ójaj.
2011. május 7.
sokszor nem tudom elviselni amikor szembesítenek saját magammal. mármint amikor elkezdek kritizálni valakit, vagy olyasmit mondok rá, ami esetlegesen ha bevallja magának az ember akkor kompromitáló lehet,
amikor meg rájövök, vagy netán ráébresztenek, hogy én ugyan ezt csinálom,akkor az mindig olyan nagy arcul csapás.
viszont csütörtökön mulattam a tájépítészekkel, és az jó volt, visítva nevettünk ittunk sört, meg boroskólát, meg jégert* egy rakás bácsi közt, aztán meg hazafelé elkezdtem az őszinteségi rohamomat meg a sírógörcsöt, és akkor rájöttem, hogy a dolgaim nem úgy mennek ahogy szeretném.
*nem volt olyan sok, mint amilyennek hangzik
ez meg túl jó ahhoz, hogy ne osszam meg:
amikor meg rájövök, vagy netán ráébresztenek, hogy én ugyan ezt csinálom,akkor az mindig olyan nagy arcul csapás.
viszont csütörtökön mulattam a tájépítészekkel, és az jó volt, visítva nevettünk ittunk sört, meg boroskólát, meg jégert* egy rakás bácsi közt, aztán meg hazafelé elkezdtem az őszinteségi rohamomat meg a sírógörcsöt, és akkor rájöttem, hogy a dolgaim nem úgy mennek ahogy szeretném.
*nem volt olyan sok, mint amilyennek hangzik
ez meg túl jó ahhoz, hogy ne osszam meg:
2011. május 6.
2011. május 5.
2011. május 4.
már biztosan mindenki a körmét rágta, hogy olvashassa a legújabb élménybeszámolóm,hha.*
mellesleg, nem tudom mi van velem.holnap angol "szaknyelv" zh lesz, és én még alig tanultam valamit, nem tudok rá figyelni, unalmas már az egész, és nem érdekel, hogy mi az az NGO, meg Marx 633. teóriája, meg semmi ilyesmi. meg kell mondjam, tökéletesre fejlesztettem a képességemet az óra végén való kirohanást illetően, nagyjából 3 embert leszámítva meg sem próbálok beszélgetést kezdeményezni, és újabban könyvet is hordok magamnál.
én már csak amamára **nikon f3-ra gondolok, meg hogy melyik filmet fogom megvenni (az amazon.comon hogy kerül fele annyiba mint a digitcamnél??) és hogy milyen jó lesz nyáron elmenni Szerencsre, bár kicsit félek,mert sok idegen lesz, ill. csak idegen lesz, de most még ez sem lomboz le, mert ott lesz a fényképezőgép, meg nyár és szandál, és ha akarom felhívom az anyukám hogy vigyen haza (:DD) akarommondani lelépek.
továbbá azon gondolkodom néha, hogy a szemkontaktus jelent-e valamit, vagy csak képzelem az egészet, de ha mégsem, akkor mit jelent. meg hogy vajon miért keresné az én szemem bárki is.
tegnap kicsit ideges voltam, mert véletlen licitáltam egy fényképezőgépre amin az egyik redőny nem működött, de a másik igen ami a lencsénél van*** de hála az égnek másé lett.
egy régen nem látott barátnővel meg újra kapcsolatot tartunk, vagy hogy mondjam ezt, nem értem az újrakezdett dolgokra miért mondják, hogy olyan mint a tegnapi hamburger. még vásárolni is elmentünk, és azt mondta beképzelt lettem mikor egyetemre mentem, de most már megint nem vagyok különösebben az.
a többiek biztos már cenen mulatnak, mert it cen happen és olyan az egész egyetem környéke, mintha a Sóházat berakták volna a ZP-be, hangzavar van, meg a Redbull is jónak látja mindenhova oda tenni magát, és sok a kiabáló pirospólós ifjonc, akik olyan komolyan veszik magukat, hogy megijedek, de azért tisztelem őket, mert az utolsó előtti héten mindenki nagyban tanul, ők meg még dolgoznak is gondolom a semmiért meg ingyen cen jegyért.
*ez tényleg olyan irónikus, mint amilyennek hangzik.
**jó,persze rá is
***nekem csak 5 perc ideges gondolkodás után esett le, hogy ennek a fényképezőgépnek csak 1 zárja van. elvörösödtem, tudom tudom.
mellesleg, nem tudom mi van velem.holnap angol "szaknyelv" zh lesz, és én még alig tanultam valamit, nem tudok rá figyelni, unalmas már az egész, és nem érdekel, hogy mi az az NGO, meg Marx 633. teóriája, meg semmi ilyesmi. meg kell mondjam, tökéletesre fejlesztettem a képességemet az óra végén való kirohanást illetően, nagyjából 3 embert leszámítva meg sem próbálok beszélgetést kezdeményezni, és újabban könyvet is hordok magamnál.
én már csak a
továbbá azon gondolkodom néha, hogy a szemkontaktus jelent-e valamit, vagy csak képzelem az egészet, de ha mégsem, akkor mit jelent. meg hogy vajon miért keresné az én szemem bárki is.
tegnap kicsit ideges voltam, mert véletlen licitáltam egy fényképezőgépre amin az egyik redőny nem működött, de a másik igen ami a lencsénél van*** de hála az égnek másé lett.
egy régen nem látott barátnővel meg újra kapcsolatot tartunk, vagy hogy mondjam ezt, nem értem az újrakezdett dolgokra miért mondják, hogy olyan mint a tegnapi hamburger. még vásárolni is elmentünk, és azt mondta beképzelt lettem mikor egyetemre mentem, de most már megint nem vagyok különösebben az.
a többiek biztos már cenen mulatnak, mert it cen happen és olyan az egész egyetem környéke, mintha a Sóházat berakták volna a ZP-be, hangzavar van, meg a Redbull is jónak látja mindenhova oda tenni magát, és sok a kiabáló pirospólós ifjonc, akik olyan komolyan veszik magukat, hogy megijedek, de azért tisztelem őket, mert az utolsó előtti héten mindenki nagyban tanul, ők meg még dolgoznak is gondolom a semmiért meg ingyen cen jegyért.
*ez tényleg olyan irónikus, mint amilyennek hangzik.
**jó,persze rá is
***nekem csak 5 perc ideges gondolkodás után esett le, hogy ennek a fényképezőgépnek csak 1 zárja van. elvörösödtem, tudom tudom.
2011. május 3.
2011. május 1.
mindent szeretnék és most azonnal, haladék nélkül, ezért mint ahogy az lenni szokott semmit sem kapok meg, vagy ha mégis, akkor nem eléggé.
ha biztosítana róla valaki, hogy egyszer meglesz, minden sokkal jobb lenne, még várni is hajlandó lennék, miért nem lehet ilyen az élet?
de talán lehet, hogy jobb is, hogy nem tudom mi vár rám.
ha biztosítana róla valaki, hogy egyszer meglesz, minden sokkal jobb lenne, még várni is hajlandó lennék, miért nem lehet ilyen az élet?
de talán lehet, hogy jobb is, hogy nem tudom mi vár rám.
2011. április 30.
2011. április 29.
hát akkor megírom inkább mégis, hogy találtam ezt az utat ami igazából Ázsiában van, mármint Bajkál-tó, meg minden és én rettenetesen szeretnék elmenni, csak az a baj, hogy kicsit félek most, mert nincs kivel, ill. hát nyilván lesznek ott mások, akiket még nem ismerek, de majd fogok, persze. csak hát mégis, ott leszünk Vladivosztokban, egy lépésre Pekingtől, Burmától (jó ég, Burma!) Koretól, Japántól, Thaiföld (Thaiföld,fiam,felfogod???) és nem tudom, lesz-e valaki akivel mehetek, nyilván nem mindenhova, de valahova legalább. olyan érzésem van, hogy látnom kell mindent, tudnom kell az egészet, mert ha nem, na akkor mi lesz.
bárcsak lenne valami elvetemült a környezetemben aki szintén ilyen helyekre vágyna, és nem Tenerifére, meg Salermoba,meg hasonló.
bárcsak lenne valami elvetemült a környezetemben aki szintén ilyen helyekre vágyna, és nem Tenerifére, meg Salermoba,meg hasonló.
2011. április 28.
2011. április 27.
érzékeltetni szeretném, hogy valójában én mennyire vagyok egy effektív személyiség, amit úgy fogok megtenni, hogy elmondom, hogy fél 12 van, nekem 1-kor órám lesz, és én még mindig pizsamában a reggeli teámat iszom. hozzáteszem továbbá, hogy tegnap akartam jelentkezni egy dániai nyári ösztöndíjra, aminek 29-én lenne a határideje, de aztán valahol kiderült, hogy 26-a az és nem tudtam jelentkezni és most szomorú vagyok.
nyilván vannak kétségeim azzal szemben, hogy a dán mennyire hasznos nyelv, de azzal szemben is, hogy az orosz mennyire az.
nyilván vannak kétségeim azzal szemben, hogy a dán mennyire hasznos nyelv, de azzal szemben is, hogy az orosz mennyire az.
2011. április 25.
a mondat közepébe vágok, és igyekszem nem megállni mert máskülönben nem tudok írni, sajnálom nem megy,nem tehetek róla, nem tudom, hogy tehetek róla, de mintha valami csomó lenne és ettől minden megakadna amit meg akarok írni, minden megakad ott, hogy megnyitom a blogger.comot. mintha semmi nem lenne elég érdekes meg izgalmas, nem csak az életem nem, de még én sem.
pedig csinálok én mindenfélét. azt nem mondom, hogy izgalmas, de nem unatkozom. voltam például a Kamra színházban csütörtökön, az volt a darab címe, hogy Szirénének, és lényegében görög mitológiai ihletettségű (vagy talán ezen alapult,nem is vagyok biztos abban, hogy melyik kifejezés lenne a jobb)volt az egész 2 órás csoda. márpedig eléggé csodaszerű volt az egész darab, amiben a díszlet 3 darab gumicsónakból állt és egy retro strandbódéra (büfé?) hajazó építményből, ahol diszkógömbök és csillogó ruhába öltözött lányok énekeltek mindenféle dalokat. kedveltem ezeket a dalokat, mert időnként azt vehette a néző/hallgató észre, hogy a szöveg rettenetesen trágár, mégis olyan szenvtelen hangnemben adták elő, mintha egy altató lenne. és akkor ott volt a színész is, aki állandóan olyan érzést keltett bennem, mintha nekem mondaná a szöveget, én meg azt se tudtam hirtelenlányos zavaromban hova nézzek, mintha én a gonosz vissza akarnám utasítani a színészt, már ha van ilyen egyáltalán. nincs.
sokszor olyan árulásnak érzem ezt az egész művészet dolgot mióta Budapestre költöztem különben, lehet, hogy ez részben a szociológia miatt van, hogy annyit hallok az emberekről, egyszerűen nem tudom kizárni a sztereotípiákat a tudatomból olyan könnyen, mint amennyire szeretném. árulásnak érzem márpedig a nyilvánvalóan jelen lévő sznobizmus miatt, mert annyira nagyon nagyon meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét, vagy egyáltalán azt aki vagy, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, honnan van a cipőd, és mikor hol voltál színházban/moziban utoljára.a teóriámat a két/három féle embertipusról a nézőközönségben nyilánvalóan felesleges is lenne megemlítenem (művészetszerető/eltévelyedett kiváncsi/részben mert menő,részben mert akár még érdekes is lehet/sok a pénzem, micsináljak színházbamegyek,aszongyák jóaz)
gonosz vagyok, én is tudom.
pedig csinálok én mindenfélét. azt nem mondom, hogy izgalmas, de nem unatkozom. voltam például a Kamra színházban csütörtökön, az volt a darab címe, hogy Szirénének, és lényegében görög mitológiai ihletettségű (vagy talán ezen alapult,nem is vagyok biztos abban, hogy melyik kifejezés lenne a jobb)volt az egész 2 órás csoda. márpedig eléggé csodaszerű volt az egész darab, amiben a díszlet 3 darab gumicsónakból állt és egy retro strandbódéra (büfé?) hajazó építményből, ahol diszkógömbök és csillogó ruhába öltözött lányok énekeltek mindenféle dalokat. kedveltem ezeket a dalokat, mert időnként azt vehette a néző/hallgató észre, hogy a szöveg rettenetesen trágár, mégis olyan szenvtelen hangnemben adták elő, mintha egy altató lenne. és akkor ott volt a színész is, aki állandóan olyan érzést keltett bennem, mintha nekem mondaná a szöveget, én meg azt se tudtam hirtelen
sokszor olyan árulásnak érzem ezt az egész művészet dolgot mióta Budapestre költöztem különben, lehet, hogy ez részben a szociológia miatt van, hogy annyit hallok az emberekről, egyszerűen nem tudom kizárni a sztereotípiákat a tudatomból olyan könnyen, mint amennyire szeretném. árulásnak érzem márpedig a nyilvánvalóan jelen lévő sznobizmus miatt, mert annyira nagyon nagyon meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét, vagy egyáltalán azt aki vagy, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, honnan van a cipőd, és mikor hol voltál színházban/moziban utoljára.a teóriámat a két/három féle embertipusról a nézőközönségben nyilánvalóan felesleges is lenne megemlítenem (művészetszerető/eltévelyedett kiváncsi/részben mert menő,részben mert akár még érdekes is lehet/sok a pénzem, micsináljak színházbamegyek,aszongyák jóaz)
gonosz vagyok, én is tudom.
2011. április 20.
nem hagytam én abba az írást,csak nem tudom mit mondjak hirtelen... mert hát,a helyzet az, hogy a fejem nem szűnik meg semmikor,akkor is gondolok valamire amikor a fogamat mosom és futok a szomszéd kutyája elől, és nem is tudom, hogy a sok minden közül mit is kellene elmondani, most meg hogy már van 10 olvasóm, akár még azt is hihetem,hihetném, hogy érdeklek valakit, és ez különösen nagy nyomással jár.. olyan dolgokról meg, hogy 20 éves vagyok és még mindig érzem hogy elvörösödöm ha szépszemű fiú jelentőségteljesen rám néz* nyilván nem akar senki hallani.
de most úgy teszek mintha intellektuális lennék és elmondom, hogy tegnap elmentek a vidékiek** (tehát mi) színházba. hát be kell valljam töredelmesen, hogy én most voltam először ebben a csodálatos új nemzeti színházban, ami hát mit ne mondjak úgy volt csalódás, ahogy volt, ezekkel a fautánzat plafonrészletekkel, az olcsónak látszó kárpítokkal meg a fura kék burkolattal, amitől olyan érzésem lesz mintha egy kétezres éve elejéről itt maradt csempeboltban járnék. no de László Zsolt hihetetlenül zseniális volt, bár mindenki Stohl Andrással volt oda és vissza is, bár én annyira maradni vénasszony filozófiát követek, hogy nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogytefiamrészegenbedrogozvavezettél és mégis mi a frászt csinálsz a színpadon?!
ja és a történezvezetés olyan érzést keltett bennem mintha eseményeket hagytak volna ki egészében, bár csak részben olvastam a könyvet.
*őszinteségi roham, suldigung
** az illusztrátor, a mérnöktanonc és a szociológustanonc
2011. április 14.
A tavasztól egyébként olyan nosztalgikus leszek, mindig eszembe jut a tömi,meg az a büdös fa előtte, a játszótér,ahol néha ültünk a padon és vihogtunk, és a 122-es aminek az ablakából lehetett látni egy cseresznyefát, és Zs slattyogós szandálja amit Németországban vett, és a narancslekvár, meg amikor sütit ettünk a húszas szünetben J-ék asztaláról, a zöld bicikli amivel jártam mindenhova, és a magyaróra, és hogy első padban ültem, és az egész olyan vidám volt, volt kivel beszélni, volt napfény, mindenki egyformán a háta közepére kívánta az egészet,de mégis mindenki csinálta,mert egyszerűen kellett.
És most meg öten vagyunk a 25fős tárgyainkon, sötét van a teremben,mert nem süt be a nap soha, és síri csönd van az egész szünet alatt, és én nem szeretek oda bemenni.
És most meg öten vagyunk a 25fős tárgyainkon, sötét van a teremben,mert nem süt be a nap soha, és síri csönd van az egész szünet alatt, és én nem szeretek oda bemenni.
2011. április 13.
2011. április 12.
Tenerife roadtripping looks like this:
A fiú meg aki vezetett olyan volt, hogy mindig lassított és lehúzta az ablakot amikor szép táj volt és nem tudott megállni, hogy fotózzak, válaszolt az idióta kérdéseinkre (hogy állapítod meg, hogy ez most köd vagy felhő itt az úton? ésatöbbi) aztán meg megkérdezte mit akarunk csinálni amikor rájött, hogy elfelejtett megállni a közösen megbeszélt megállóhelyen.
mondjuk mindettől még fura volt.
(már megint egy túl negatív bejegyzés)
Tegnap mikor kiléptünk a reptérről nyári esőillat fogadott,de én ma sajnos nem bírtam bemenni arra az 1 darab órámra, és most esőre áll az idő, és a nyakamba szakadtak a dolgaim,ami miatt kicsit frusztrált vagyok, és nem tudom, hogy fogok végezni ezzel a félévvel, meg hogy mi lesz és hogy lesz, és nem tudom hol a színházjegyem, az anyukám meg nem tud velem beszélni,mert köcsög 15évesekkel kell foglalkoznia helyettem,mi ez a stressz?
Viszont kaptam egy képeslapot New Yorkból, és ez úgy érzem feldobja az életem. Csak hogy kellő mennyiségű sznobizmus legyen ebben a bejegyzésben is, meg kell jegyezzem, hogy fura érzés, hogy a következő hetekben nem utazom sehova, nem tudom pontosan mit csinálok a nyáron és nincs semmilyen reptéri kaland a láthatáron.
És haragszom a szociológia intézetre,mert olyan szakirányba kényszerít bele, amit nem is szeretnék esetlegesen,mert mi ez már, hogy egy szakirány csak 20 embertől indul el,mikor 25-en vagyunk összesen??? Mit tartjátok magatokat elitnek, ha még azt sem vagytok képesek megtanítani a hallgatóitoknak, hogy egy országban, ahol nagyjából az életedért küzdesz a minimálbérből, igen is rettenetesen hálásnak kell lenned azért, hogy megteheted, hogy 5 eurót költs egy vodkanarancsra???
Nem értem ezt a világot.
Viszont kaptam egy képeslapot New Yorkból, és ez úgy érzem feldobja az életem. Csak hogy kellő mennyiségű sznobizmus legyen ebben a bejegyzésben is, meg kell jegyezzem, hogy fura érzés, hogy a következő hetekben nem utazom sehova, nem tudom pontosan mit csinálok a nyáron és nincs semmilyen reptéri kaland a láthatáron.
És haragszom a szociológia intézetre,mert olyan szakirányba kényszerít bele, amit nem is szeretnék esetlegesen,mert mi ez már, hogy egy szakirány csak 20 embertől indul el,mikor 25-en vagyunk összesen??? Mit tartjátok magatokat elitnek, ha még azt sem vagytok képesek megtanítani a hallgatóitoknak, hogy egy országban, ahol nagyjából az életedért küzdesz a minimálbérből, igen is rettenetesen hálásnak kell lenned azért, hogy megteheted, hogy 5 eurót költs egy vodkanarancsra???
Nem értem ezt a világot.
2011. április 2.
2011. április 1.
2011. március 31.
amúgy bocs, hogy ilyen unalmas vagyok mostanában ezekkel az állatos képekkel meg félszavas Baku beszámolókkal, nem is írtam még semmi izgalmasat/érdekeset lényegében. viszont az a helyzet,hogy (már megint panaszkondi fogok, micsináljak)hogy rettenetesen elcsigázott vagyok,meg nem is annyira van kedvem írni,de igazából semmihez sem, anyám szerint ez a tavaszi fáradtság*, ajaj. mi lesz itt.
valójában nem tudom említettem-e már ezt a rettenetes számítógépes módszertant, annyira álmosító az egész, rendszeresen elvesztem a fonalat, elfelejtem melyik változót hova kell rakni, vagy hogy egyáltalán melyik oszlopról van szó, a phd hallgatónak idegesítő a stílusa, nincs semmi de semmi humora, elkezd pisszegni ha valaki felnevet valami karikatúrán amit épp a napiszaron olvasott és néha nem hord rendes melltartót(nem vicc). amúgy kedves lány, csak nem értem mi vitte rá, hogy jelentkezzen egy ilyen borzalom tárgy tanítására?
nem tudom, mit kell olyankor csinálni ha az ember két különböző városban lévő egyetemre akar járni egyszerre... pontosabban az a helyzet, hogy a mostani egyetemhez kicsit sincs kedvem, de ha elkezdem a másikat akkor azt jövőre garantáltan ott kell hagynom újra és visszajönni,hogy befejezzem a hülye szakdolgozatomat meg azt a pár tárgyat amit kell még, tudom hogy nem nagy vasziszdasz de egyáltalán semmi kedvem nincs hozzá, zavar a csodalány aki a csodafiúval jár, meg hogy mindenen visítva kell vihogni, meg sugdolózni.**
viszontviszontviszont tegnap azt hiszem elértem az évszázad sikerét a képeimmel a fotószakkörön, ugyanis a bácsi tisztára megdicsért, meg azt is mondta, hogy azt hitte, hogy nem fogom tudni megcsinálni,mert kérdeztem mindenfélét állandóan a záridőről meg hasonlókról, mintha fogalmam se lenne. sőt, a másik bácsi aki vagy 50 vagy még több és mindig öltönyben jár és csillogó autója van és olyan éles képeket cisnál, hogy elvágja az arcodat az LCD, na ő pedig megveregette ám a vállam! nem vicc. szóval most kicsit büszke vagyok. kár hogy ez után 5 perccel megtudtam, hogy a Máté Bence csodakönyvét kiárúsították, ott az orrom előtt.
ó bárcsak lenne egy ilyen ruhám. vagy egy ilyen.
*mi ez már, hogy fáradt vagyok csak mert tavasz van?!
**remélem hogy érzékelhető hogy nem ezek a konkrét dolgok zavarnak hanem a kislány lénye
valójában nem tudom említettem-e már ezt a rettenetes számítógépes módszertant, annyira álmosító az egész, rendszeresen elvesztem a fonalat, elfelejtem melyik változót hova kell rakni, vagy hogy egyáltalán melyik oszlopról van szó, a phd hallgatónak idegesítő a stílusa, nincs semmi de semmi humora, elkezd pisszegni ha valaki felnevet valami karikatúrán amit épp a napiszaron olvasott és néha nem hord rendes melltartót(nem vicc). amúgy kedves lány, csak nem értem mi vitte rá, hogy jelentkezzen egy ilyen borzalom tárgy tanítására?
nem tudom, mit kell olyankor csinálni ha az ember két különböző városban lévő egyetemre akar járni egyszerre... pontosabban az a helyzet, hogy a mostani egyetemhez kicsit sincs kedvem, de ha elkezdem a másikat akkor azt jövőre garantáltan ott kell hagynom újra és visszajönni,hogy befejezzem a hülye szakdolgozatomat meg azt a pár tárgyat amit kell még, tudom hogy nem nagy vasziszdasz de egyáltalán semmi kedvem nincs hozzá, zavar a csodalány aki a csodafiúval jár, meg hogy mindenen visítva kell vihogni, meg sugdolózni.**
viszontviszontviszont tegnap azt hiszem elértem az évszázad sikerét a képeimmel a fotószakkörön, ugyanis a bácsi tisztára megdicsért, meg azt is mondta, hogy azt hitte, hogy nem fogom tudni megcsinálni,mert kérdeztem mindenfélét állandóan a záridőről meg hasonlókról, mintha fogalmam se lenne. sőt, a másik bácsi aki vagy 50 vagy még több és mindig öltönyben jár és csillogó autója van és olyan éles képeket cisnál, hogy elvágja az arcodat az LCD, na ő pedig megveregette ám a vállam! nem vicc. szóval most kicsit büszke vagyok. kár hogy ez után 5 perccel megtudtam, hogy a Máté Bence csodakönyvét kiárúsították, ott az orrom előtt.
ó bárcsak lenne egy ilyen ruhám. vagy egy ilyen.
*mi ez már, hogy fáradt vagyok csak mert tavasz van?!
**remélem hogy érzékelhető hogy nem ezek a konkrét dolgok zavarnak hanem a kislány lénye
2011. március 30.
2011. március 29.
I miss this:
az optimizmus projektem idáig viszonylag egészen jól megy(70%-osan nagyjából, hha) nyilván mert sokszor hallgatom ezt meg azért is,mert próbálok úgy közelíteni a kellemetlen dolgokhoz, mint mondjuk az spss mint szükséges velejárói,akarommondani kellemetlen mellékhatásai az olyan ambícióimnak,mint hogy tudjak 3 nyelven viszonylag flyékonyan az egyetem végére, és hogy legyen inkább 2 diplomám mint egy sem.
tegnap este eszméltem rá,hogy alig maradt idő a matek újraérettségiig, és ez most eléggé megemelte az átlagos stressz szintemet*, főleg, hogy gyakorlatilag a másnapján lesz a fotószakkörvizsga is. annyira furcsa ez az egész amúgy, tudom, hogy írtam már erről,vagy lehet,hogy nem is, nem vagyok benne biztos, szóval hogy itt vannak ezek az 50 körüli bácsik, nem tudják mit csináljanak magukkal, minimum a felső 1 millióhoz tartoznak, 5200 euróért vesznek maguknak órát, olyan fényképezőgépet vesznek maguknak,hogy nekem nem tudom lesz-e valaha olyan fancy aztán meg hisztiznek, hogy nem tudnak éles képet csinálni. ez után 2 perccel pedig összefutnak valami ismerőssel,aki véletlen** összefutnak valami 600 éve nem látott ismerőssel,aki véletlen
szintén fotózik,és valami csodaobjektívnek van birtokában,és akkor megtervezik, hogyan fognak elutazni sokadszorra Kuala Lumpurba.. na jó,csak az irigység szól belőlem, szabad ignorálni. ha ezen túllépek,egyértelműen érdekes tapasztalat ez az egész, bár most már tudom, hogy határozottan nem vagyok oda való, rettenetesen érdekes lehet elmenni Kuala Lumpurba vagy Costa RIcára,vagy mit tudom én,hogy hova, de azt hiszem, a harmadik nap után a városok sokkal sokkal jobban kezdenének érdekelni, pontosabban az emberek.
akartam írni izgi dolgokról is, mint hogy hogyan partiznak az azeriek, meg mi volt ma a suliban, meg hogy épp most mit gondolok, de majd később.
*ettem is gyorsan egy kocka csokit, biztos ami biztos
**remélem érzékelhető a szemernyi szkepticizmusom
2011. március 26.
új élet
elhatároztam,hogy új életet kezdek vagyis kiiktatom a pesszimizmust meg a szociológiát.
egyszerűen nem szeretek már bemenni oda, idegesítenek az óráim,meg nagyjából minden ami ott van.
egyszerűen nem szeretek már bemenni oda, idegesítenek az óráim,meg nagyjából minden ami ott van.
ez volt:
először is, a csodálatos Sheremetyevo panoráma: (a jobb oldali szürke gyárépület tényleg egy Novotel)
(egyébként a bakui reptér olyan, hogy van egy oszlop, rajta meg egy cigaretta jel mint "smoking lounge" -legalábbis minden normális helyen ezt mondják- és akkor az egész terminál füstben úszik, amikor pedig az ember elkezd igazából Baku felé kocsikázni, lényegében csak falakat lát)
és akkor a városnézés:
meg ettünk is:
és voltak interjúk: (igen,engem is,bár csak kb. 2 percig tartott, rettenetesen éles fénnyel világítottak a szemembe, és arról kérdeztek,mit keresek itt, és mit tudok a novruzról:
megestek "girls' band" csoda fotók:
voltam családlátogatáson, igen, a kislány tényleg elvitt a családi nagyvacsorára, ahol annyi kaja volt, hogy én annyit még nem láttam nálunk, én a jóléti államból származó, és igen, tényleg én voltam az egyetlen európai az asztalnál,de azért fantasztikus volt, meg baklava és brownie is, a 20 kiló datolya mellett(rájöttem, hogy allergiás vagyok rá...)
és barátkoztam is:
és voltunk metróval is, de mindenkit ki kell ábrándítsak,egyrészt teljesen úgy néz ki, mint Budapesten, csak még zsúfoltabb, és koszosabb, az enteriőr pedig teljesen olyan mint Moszkvában,csak azeriül vannak a feliratok.
és még el nem felejtem, ilyen a vidék... (ez Shaki,és csodálatos):
(a menő piros tragacsbusz nyilván a mienk volt!)
(egyébként a bakui reptér olyan, hogy van egy oszlop, rajta meg egy cigaretta jel mint "smoking lounge" -legalábbis minden normális helyen ezt mondják- és akkor az egész terminál füstben úszik, amikor pedig az ember elkezd igazából Baku felé kocsikázni, lényegében csak falakat lát)
és akkor a városnézés:
meg ettünk is:
és voltak interjúk: (igen,engem is,bár csak kb. 2 percig tartott, rettenetesen éles fénnyel világítottak a szemembe, és arról kérdeztek,mit keresek itt, és mit tudok a novruzról:
megestek "girls' band" csoda fotók:
voltam családlátogatáson, igen, a kislány tényleg elvitt a családi nagyvacsorára, ahol annyi kaja volt, hogy én annyit még nem láttam nálunk, én a jóléti államból származó, és igen, tényleg én voltam az egyetlen európai az asztalnál,de azért fantasztikus volt, meg baklava és brownie is, a 20 kiló datolya mellett(rájöttem, hogy allergiás vagyok rá...)
és barátkoztam is:
és voltunk metróval is, de mindenkit ki kell ábrándítsak,egyrészt teljesen úgy néz ki, mint Budapesten, csak még zsúfoltabb, és koszosabb, az enteriőr pedig teljesen olyan mint Moszkvában,csak azeriül vannak a feliratok.
és még el nem felejtem, ilyen a vidék... (ez Shaki,és csodálatos):
(a menő piros tragacsbusz nyilván a mienk volt!)
a tegnap este ilyen volt:
én: Ha repülővel megyek Delhibe, akkor kb 20 órát kéne vonatoznom Bengaluruhba...
A: meg fognak erőszakolni a vonaton...
én: Nem hiszem, ott a tehén szent állat.
A: meg fognak erőszakolni a vonaton...
én: Nem hiszem, ott a tehén szent állat.
2011. március 24.
Gondoltam szólok,
hogy Baku eléggé(főleg) ilyen:
(Ó igen, Heydar Aliyev)
de sokszor ilyen is:
fogok írni majd értelmes bejegyzést is,mert gondolom már mindenki a körmét rágjaizgalmában,csak most nem mert inkább alszom, aggódni meg felesleges, hogy sok lesz a kép, ugyanis csak 450 van és legalább 300 béna*.
*értsd:homályos/túlexponált/hülyén nézek ki rajta/túl erős a déli napsütés
(Ó igen, Heydar Aliyev)
de sokszor ilyen is:
fogok írni majd értelmes bejegyzést is,mert gondolom már mindenki a körmét rágjaizgalmában,csak most nem mert inkább alszom, aggódni meg felesleges, hogy sok lesz a kép, ugyanis csak 450 van és legalább 300 béna*.
*értsd:homályos/túlexponált/hülyén nézek ki rajta/túl erős a déli napsütés
2011. március 22.
home sweeeet(ish) home
hát itt vagyok megint, a nappaliban a fehér kanapén és mindent olyan limitáltnak érzek, még magammal szemben is,mintha egy darabot elraknék az ágyneműfiókba.
igazából én azt hiszem hogy el akarok innen menni.
igazából én azt hiszem hogy el akarok innen menni.
2011. március 11.
2011. március 10.
a tanárnéni azt mondta, hogy kissé monoton az előadásmódom,még szerencse, hogy nem készülök akadémiai pályára, de egyébként nagyon logikus volt, hár szerintem meg sajnálom,de magamhoz képest rettenetesen jó voltam, csak 2 szónál akadt meg a nyelvem (negotiable, scapegoating) és csak egyszer felejtettem el mit akarok mondani, nem akadoztam, elfogadható volt a kiejtésem,és nem voltam annyira cincogóan halk sem.
de ha a tanárnéni tudná, hogy némelyik definíciót az urban dictionaryről szedtem....
legalább annyir örömöm van,hogy megjavíttattam az ipodom. és már csak négyet kell aludni.
de ha a tanárnéni tudná, hogy némelyik definíciót az urban dictionaryről szedtem....
legalább annyir örömöm van,hogy megjavíttattam az ipodom. és már csak négyet kell aludni.
2011. március 9.
2011. március 8.
hát nyilván csak engem bosszant a fiú aki gratulál nőnapon faszbukon keresztül mindenkinek,majd megköszöni, hogy vagyunk,mivel nélkülünk nem lennének igazi 698938 csavaros brazil szappanoperák.
ó hát köszi.
most meg még ideges is vagyok mert sok mindent kellene megcsinálni meg megtanulni holnap de van egy ill. 2 órám a nap közepén, amit nem tudom,hogy fogok megcsinálni ha még arra se veszem a fáradtságot hogy bejárjak, tavaly bejártam,mégis kettes lettem belőle, pedig tanultam is arra a hülye vizsgára(nyilván csak nem volt szerencsém,hhö) és elegem van az egészből, hogy már most demotivált vagyok,pedig ez csak a negyedik félévem, gyakorlatról szó sem esett, nem mintha lenne rá lehetőség. de ha egyszer annyi izgalmasabb dolog van ennél az egésznél, a tenerifei utazás, meg hogy megyek Bakuba valami 6 nap múlva, és hogy holnap utánra megszerelik az ipodomat, és bömböltethetem majd a the nationalst a negyvenkilencesen az álmos csodareggeleken amikor minimum 20 perc késésben vagyok.
ó hát köszi.
most meg még ideges is vagyok mert sok mindent kellene megcsinálni meg megtanulni holnap de van egy ill. 2 órám a nap közepén, amit nem tudom,hogy fogok megcsinálni ha még arra se veszem a fáradtságot hogy bejárjak, tavaly bejártam,mégis kettes lettem belőle, pedig tanultam is arra a hülye vizsgára(nyilván csak nem volt szerencsém,hhö) és elegem van az egészből, hogy már most demotivált vagyok,pedig ez csak a negyedik félévem, gyakorlatról szó sem esett, nem mintha lenne rá lehetőség. de ha egyszer annyi izgalmasabb dolog van ennél az egésznél, a tenerifei utazás, meg hogy megyek Bakuba valami 6 nap múlva, és hogy holnap utánra megszerelik az ipodomat, és bömböltethetem majd a the nationalst a negyvenkilencesen az álmos csodareggeleken amikor minimum 20 perc késésben vagyok.
2011. március 4.
ma azt tanultam a tévéből,
hogy a jó párkapcsolathoz jó internet kell.
nem értem,miért nem vagyok házas még,hm. *
ma még volt olyan is, hogy elrontottam az orosz zht,ami mondjuk nem meglepő, mivel aludtam vagy 4 órát, meg tanulás közben még vagy kettőt.
meg olyan, hogy felszállt egy rokkant fiúcska a hatosra, és komolyan gyakorlatilag mindenki adott pénzt neki. én a "szociálisan érzékeny" meg nem tudtam eldönteni, hogy meghatódjak vagy röhögjek, ahogy hallgattam a segélykérő hangját.
az unokatestvérrel,aki már visszament Londonba meg olyan volt, hogy zavarunkban egyikünk se tudta mit mondjon, úgyhogy egyszavas mondatokban kommunikáltunk(hhö). az alapvető probléma nyilván az volt,hogy ő nem akart visszamenni, mi nem akartuk, hogy visszamenjen, de itt havi ötezret keresne,(cudar világ),de tanulni sem akar, mert az nem biztosíték a jobb állásra meg a több pénzre(francotnem), dehát könyörgöm,nem tudom mit akar, a siker még kevesebb eséllyel fog csak úgy a nyakába esni,nem? és akkor engem kell hülyének nézni,mert második szakra jelentkezem a semmi (leendő)diplomám mellé, meg mindenfélét csinálok, csak hogy ne kelljen éhbérért küzdő zsíroshajú kövér eladónak lennem a spárban. **
ójaj.
bementem ma végre ebbe a csodaboltba igen,amiről a HVG-ben volt pár hete az a nem túl pozitív cikk, és tényleg olyan amilyennek megírták... annyira komolyan veszik magukat, nem vesznek be semmit a kirakatból ha esetleg meg akarnád venni (mi ez már? a promodban beveszik), és tényleg drága, ahhoz képest, hogy ha a ruhák nem is viseltesek, de látszik rajtuk, hogy minimum 5 éve hordhatták őket a jól szituált osztrák/más NY-európai nénik. (hello,acquired taste,hhm) és ott volt az a sok kis kedveske nyugdíjas nénike,tudjátok,az aranyoskám fajtából, és figyelték a sok színes göncöt, mert tényleg színesek,és sok van, és az embernek hűha élménye lesz hirtelen első blikkre, de aztán meg jön a kényszer, hogy elordítsam magam, hogy hát nem tetszik tudni, hogy igen, ők ezt Ausztriában meg mindenféle más nyugati országban helyeznek ki ruhagyűjtő konténereket, és csak nagyon kis részt fordítanak jótékony célra, vagyis a gazdasági válság óta meg már gyakorlatilag semmit, mert eltűnik a bürokráciában a pénz, mert hát ugye nekik is kell élni valamiből.
cudaravilág,mondom én.
*egyébként sokkoló,hogy mennyi évfolyamtársam kezén láttam már gyűrűt.
**ezen a ponton nyilván érdekes felvetni a kérdést, hogy akkor most ambiciózus vagyok-e vagy csak megfelelési kényszerem van...
2011. március 3.
mondhatnám hogy micsoda egy klisé ribanc vagyok,de felesleges lenne mert már úgy is tudta mindenki, szóval inkább befogom.
mert különben is mit próbálok én itt szellemeskedni.
ja meg a bakui hotelszobáról kiderült hogy csak 30juró, és nem ~30ezernek megfelelő juró, és most kicsit megnyugodtam. remélem addigra tavasz lesz.
most vettem észre, hogy idén elvileg kétszer biztosan leszek tengerparton, meg se tudom becsülni milyen jó dolgom van.
mert különben is mit próbálok én itt szellemeskedni.
ja meg a bakui hotelszobáról kiderült hogy csak 30juró, és nem ~30ezernek megfelelő juró, és most kicsit megnyugodtam. remélem addigra tavasz lesz.
most vettem észre, hogy idén elvileg kétszer biztosan leszek tengerparton, meg se tudom becsülni milyen jó dolgom van.
2011. március 2.
van ez a tanárom, akinek az a mániája, hogy az órai diái mellett még állandóan eszébe jutnak mindenféle okosságok,amiket felététlen meg akar mutatni nekünk, ezért guglizza őket és újabban az a paranoiám, hogy mi van ha felugrik a blogom
az a vicc, hogy ennek még alapja is van, merthogy olyasmi szavakra dobja ki a blogom, mint Burdieu, , ütemhangsúlyos verselés (vagy vmi hasonló,ha jól emlékszem), hajhullás, alma, szociológia ésatöbbi.
jó ég.
az a vicc, hogy ennek még alapja is van, merthogy olyasmi szavakra dobja ki a blogom, mint Burdieu, , ütemhangsúlyos verselés (vagy vmi hasonló,ha jól emlékszem), hajhullás, alma, szociológia ésatöbbi.
jó ég.
2011. március 1.
az egyetem annyira jó hely, hogy ma reggel 9.40-től egészen este fél9-ig ott kellett maradnom mert miért ne, jó mulatság az, igaz, hogy közben háromszor kimentem, egyszer még a turkálóban is voltam. és vagy 5 órán át olvastam azt a köcsög fejezetet amiből be kellene adnom a kiselőadást legkésőbb 2 órán belül,ami miatt kicsit mérges is vagyok magamra, meg agresszív is vagyok mert A már szinte alszik én meg itt idétlenkedem ezzel a vacakkal amiből megközelítőleg mindösszesen 5 dia van kész.
meg kísértem magam ezzel a hétvégi táborozással,és azon gondolkodom feleslegesen hogy vajon ott lesz e a fiú, aminek nyilvánvalóan semmi értelme, mivel ha ott is lesz, ott lesz még 300 lány is,de ha egszer olyan kedves ferde mosolya van. milyen gyermeki problémáim vannak. állandóan az jut eszembe gyakorlatilag minden szituációban, hogy ezt sem kellene meg azt sem, és helytelen hogy ezt vagy gondolom.
utálom hogy soha nincs elég idő semmire, vagy minimum nem annyi amennyit képzeltem és ezt a hetet sem szeretem mert már most látom, hogy nincs időm aludni.
én nem tudom hogy kellene kezelne az életem.
ja és megkapom pénteken a vízumot bakuba, áhháhá. gond egy szál se.
meg kísértem magam ezzel a hétvégi táborozással,
utálom hogy soha nincs elég idő semmire, vagy minimum nem annyi amennyit képzeltem és ezt a hetet sem szeretem mert már most látom, hogy nincs időm aludni.
én nem tudom hogy kellene kezelne az életem.
ja és megkapom pénteken a vízumot bakuba, áhháhá. gond egy szál se.
2011. február 27.
a legjobb barátnőim meg annyira jófejek hogy létrehoztak nekünk, csak nekünk egy privát faszbukcsoportot, amiben csak mi heten vagyunk (a gonoszok) és én meg írtam egy olyat hogy el fog halni és minden az én gyökérségeimmel lesz tele, erre mindenki elkezdett kommentelni meg írni mint az idóta.
amúgy kár hogy a hatból egyet kifejezetten nem kedvelek kifejezetten újév óta (hisztispicsakomplexus) a másikkal meg már fél éve nem beszéltem, ennyit a szociális életemről.
amúgy már csak 23 óra a windows szerint és transzferálódik a 60 GB-nyi (éljen a RAW!) képem a külső winchesterre, és minden jó is lesz.
igen, ez tényleg egy unalmas vasárnap.
amúgy kár hogy a hatból egyet kifejezetten nem kedvelek kifejezetten újév óta (hisztispicsakomplexus) a másikkal meg már fél éve nem beszéltem, ennyit a szociális életemről.
amúgy már csak 23 óra a windows szerint és transzferálódik a 60 GB-nyi (éljen a RAW!) képem a külső winchesterre, és minden jó is lesz.
igen, ez tényleg egy unalmas vasárnap.
rájöttem, hogy velem az a baj, hogy soha nem tartoztam igazán sehova vagy senkihez,ami nyilván az én hibám bizonyos fokig
általánosban azért nem mert anyádatanár és túlokosvagymeglúzer
gimnáziumban csak mert rondavagyok meg kövér és nemelégjómegmenő és nemtrendi
most meg az a baj, hogy csak szimplán nem merek közelíteni senkihez,nehogy azt higgyék rájuktelepszem vagy függök tőlük.
feneaztazönsanyargatófejemet.
általánosban azért nem mert anyádatanár és túlokosvagymeglúzer
gimnáziumban csak mert rondavagyok meg kövér és nemelégjómegmenő és nemtrendi
most meg az a baj, hogy csak szimplán nem merek közelíteni senkihez,nehogy azt higgyék rájuktelepszem vagy függök tőlük.
feneaztazönsanyargatófejemet.
ja meg tegnap láttam a fiút* akivel bevallani is gáz milyen sok évvel ezelőtt voltam oda randiztam (összesen kétszer,rosszfej vagyok nyilván) és egész rendesen néz ki magához képest, hát hiába, mindig túl későn vagyok okos.**
ja meg a most már volt házinénim megkérdezte hogy festem és csavarom-e a hajam, mert milyen szép.***
*nemtom miért ezt veszem előre, mintha fontos lenne, az estének nyilván fontosabb része, amikor mindenkit elneveztünk egy egyéniségéhez illő karakterről, én lettem Charlotte a prűd, meglepő... vagy az amikor a fiúk a mekdonálcban úgy bámulták t.-t, hogy elfelejtettek kimenni az ajtón
**igen, ez irónikus akart lenni
***kár hogy ő mindig elfogult volt velem szemben...
ja meg a most már volt házinénim megkérdezte hogy festem és csavarom-e a hajam, mert milyen szép.***
*nemtom miért ezt veszem előre, mintha fontos lenne, az estének nyilván fontosabb része, amikor mindenkit elneveztünk egy egyéniségéhez illő karakterről, én lettem Charlotte a prűd, meglepő... vagy az amikor a fiúk a mekdonálcban úgy bámulták t.-t, hogy elfelejtettek kimenni az ajtón
**igen, ez irónikus akart lenni
***kár hogy ő mindig elfogult volt velem szemben...
2011. február 26.
2011. február 25.
epic fail#4
avagy panaszáradat 2.0
preface: bocs, hogy ennyit rinyálok a komolytalan problémáimról.
hát most rettenetesen lelkifurdalásom van mert nem mentem oroszra, és a tanár most biztos azt hiszi, hogy másnaposan fetrengek otthon a felező után, pedig nem, egyszerűen csak a túlélésért küzdöttem hajnalban, olyan fokon köhögtem,meg a fájt a jól megszokott helyen a bordámnál, de egyszer úgyis elmúlik, ugye. ugye?!
de a fő probléma az, hogy rájöttem, micsoda céljatévesztett büdöskölke vagyok. itt a nyakamon ez a szociológia, amiből teljesen elegem van időnként, mint mondjuk most, de már nem is csak mert cs múltkor megkérdezte, hogy mikor lesz kitéve az ösztöndíjeredmény, gondolhatnád hogy nem kaphatok ösztöndíjat, ha már a te válladon bőgtem a hülye módszertan kettesem miatt...próbálom azt gondolni, hogy nem tudoják rólam, hogy milyen lusta dög vagyok, és még különösebben okos sem, sőt, de valójában nyilván csak nem gondolkodott, hogy mikor kapja meg a rakás ösztöndíját a kb. 7-es átlagára... meg valahogy a hócipőm tele van a csoporttársaimmal, semmi különös ok nincs rá, csak egyszerűen idegbajt kapok a jelenlétüktől, persze nem mindtől, néhányat kifejezetten szeretek, és kifejezetten hiányozni fognak, ha már nem leszünk mi mind együtt az óráinkon, mondjuk a kislány akivel mindig partizunk és aki nem néz le mert sok volt a vodka és olyan zenét szeret mint én, és akiről mindig azt hiszem, hogy idegesítem, de aztán hirtelen a nyakamba borul,vagy csak engem hív, a másik mosolygós lány,akit mindenki szeret, de valamiért mégis velem barátkozik, meg a másik lány akit kb senki sem szeret, mert okos meg fura, és állítólag fennkölt meg beképzelt, pedig szerintem totálisan jó indulatú és kedves, és tudok vele beszélgetni, ami jó, meg a fiú, akivel úgy lehet beszélni, mintha lány lenne, mert nincs olyan érzésem, hogy egy tesztoszterontúltengéses seggfej, és mert figyel arra amit mondok
szóval ez a szociológia, de én nem akarok szociológus lenni, és ez annyira visszavet mindenben, az egészben, tisztára demotivált vagyok, egyszerűen mert tudom, hogy valójában semmi értelme, és mert van egy rakás ember odakinn,akik azt csinálják,amit szeretnek, szerettek volna, és nekem ez miért nem sikerült elsőre?
és akkor ott van a természetfotó is, én rájöttem, hogy nem vagyok az a természetfotós fajta, nem tudok vagy talán nem is akarok 3 órán át vízhatlan csodaruhában gubbasztani a mocsárban csak hogy megfotózzam a tökéletes madarat. egyszerűen ez nem én vagyok, mármint szeretem én a madarakat, de egyrészt a tájfotó sokkal sokkal jobban meghat, másrészt sajnálom de az alkotófotó sokkal jobban lázba hoz, vagy bármi ami kreatív, tudom, tudom, a természetfotó is kreatív, a fotód bárhogy vesszük is te vagy, de az alkotó fotó sokkal jobban az enyém lehetne mert nekem kell az önkifejezés, hát sajnálom, tudom, hogy egy bizonyos fokú egoizmus azt gondolni, hogy bárkit is érdekel érdeklek
ezt most jobb ha befejezem,mennem kell, nem jut eszembe ma semmi szellemes
preface: bocs, hogy ennyit rinyálok a komolytalan problémáimról.
hát most rettenetesen lelkifurdalásom van mert nem mentem oroszra, és a tanár most biztos azt hiszi, hogy másnaposan fetrengek otthon a felező után, pedig nem, egyszerűen csak a túlélésért küzdöttem hajnalban, olyan fokon köhögtem,meg a fájt a jól megszokott helyen a bordámnál, de egyszer úgyis elmúlik, ugye. ugye?!
de a fő probléma az, hogy rájöttem, micsoda céljatévesztett büdöskölke vagyok. itt a nyakamon ez a szociológia, amiből teljesen elegem van időnként, mint mondjuk most, de már nem is csak mert cs múltkor megkérdezte, hogy mikor lesz kitéve az ösztöndíjeredmény, gondolhatnád hogy nem kaphatok ösztöndíjat, ha már a te válladon bőgtem a hülye módszertan kettesem miatt...próbálom azt gondolni, hogy nem tudoják rólam, hogy milyen lusta dög vagyok, és még különösebben okos sem, sőt, de valójában nyilván csak nem gondolkodott, hogy mikor kapja meg a rakás ösztöndíját a kb. 7-es átlagára... meg valahogy a hócipőm tele van a csoporttársaimmal, semmi különös ok nincs rá, csak egyszerűen idegbajt kapok a jelenlétüktől, persze nem mindtől, néhányat kifejezetten szeretek, és kifejezetten hiányozni fognak, ha már nem leszünk mi mind együtt az óráinkon, mondjuk a kislány akivel mindig partizunk és aki nem néz le mert sok volt a vodka és olyan zenét szeret mint én, és akiről mindig azt hiszem, hogy idegesítem, de aztán hirtelen a nyakamba borul,vagy csak engem hív, a másik mosolygós lány,akit mindenki szeret, de valamiért mégis velem barátkozik, meg a másik lány akit kb senki sem szeret, mert okos meg fura, és állítólag fennkölt meg beképzelt, pedig szerintem totálisan jó indulatú és kedves, és tudok vele beszélgetni, ami jó, meg a fiú, akivel úgy lehet beszélni, mintha lány lenne, mert nincs olyan érzésem, hogy egy tesztoszterontúltengéses seggfej, és mert figyel arra amit mondok
szóval ez a szociológia, de én nem akarok szociológus lenni, és ez annyira visszavet mindenben, az egészben, tisztára demotivált vagyok, egyszerűen mert tudom, hogy valójában semmi értelme, és mert van egy rakás ember odakinn,akik azt csinálják,amit szeretnek, szerettek volna, és nekem ez miért nem sikerült elsőre?
és akkor ott van a természetfotó is, én rájöttem, hogy nem vagyok az a természetfotós fajta, nem tudok vagy talán nem is akarok 3 órán át vízhatlan csodaruhában gubbasztani a mocsárban csak hogy megfotózzam a tökéletes madarat. egyszerűen ez nem én vagyok, mármint szeretem én a madarakat, de egyrészt a tájfotó sokkal sokkal jobban meghat, másrészt sajnálom de az alkotófotó sokkal jobban lázba hoz, vagy bármi ami kreatív, tudom, tudom, a természetfotó is kreatív, a fotód bárhogy vesszük is te vagy, de az alkotó fotó sokkal jobban az enyém lehetne mert nekem kell az önkifejezés, hát sajnálom, tudom, hogy egy bizonyos fokú egoizmus azt gondolni, hogy bárkit is érdekel érdeklek
ezt most jobb ha befejezem,mennem kell, nem jut eszembe ma semmi szellemes
2011. február 24.
nem tudom minek tartom ezt a blogot..
nem szeretem magam,és nem tudom miért várom, hogy bárki is olvassa ezt, de tulajdonképpen nem is tudom hogy várom-e. nyilván hiába áltatom magam azzal, hogy nemérdekelnek mások, mert igen is hogy érdekelnek az emberek vagy mi a frász
de az előbb tisztára elment a kedvem magamtól, meg hogy olyan aránytalanul nézek ki egy képen mintha hatszor akkora lennék mint a blúzom a fejem kinyúódott volna és a nyakam túl vékony, de csak azzal nyugtatom magam hogy a fiúcska nem tudja, hogy nem közel megyünk a témához, hanem zoomolunk (és esetlegesen partyfotózásra nem nagylátószögű lencsét kéne használni, ami mindent kinyújt... jó ég.)
ó jaj.
meg most beteg is vagyok, és tegnap fájt a nyakam, nem vicc, legszívesebben már most lefeküdnék aludni, pedig hajnali fél 9 van vagy legalábbis elásnám magam
a fotókritikáról is akartam írni, de nincs is már kedvem ehhez sem, mi lesz itt kérem.
nem szeretem magam,és nem tudom miért várom, hogy bárki is olvassa ezt, de tulajdonképpen nem is tudom hogy várom-e. nyilván hiába áltatom magam azzal, hogy nemérdekelnek mások, mert igen is hogy érdekelnek az emberek vagy mi a frász
de az előbb tisztára elment a kedvem magamtól, meg hogy olyan aránytalanul nézek ki egy képen mintha hatszor akkora lennék mint a blúzom a fejem kinyúódott volna és a nyakam túl vékony, de csak azzal nyugtatom magam hogy a fiúcska nem tudja, hogy nem közel megyünk a témához, hanem zoomolunk (és esetlegesen partyfotózásra nem nagylátószögű lencsét kéne használni, ami mindent kinyújt... jó ég.)
ó jaj.
meg most beteg is vagyok, és tegnap fájt a nyakam, nem vicc, legszívesebben már most lefeküdnék aludni, pedig hajnali fél 9 van vagy legalábbis elásnám magam
a fotókritikáról is akartam írni, de nincs is már kedvem ehhez sem, mi lesz itt kérem.
2011. február 22.
2011. február 21.
az a baj, hogy újabban unom az írást, pontosabban nem is az írást, hanem magam, ezért írni sincs kedvem, gondolom ez meg egy írói válsághoz fog vezetni
de mentségemre legyen szólva, hogy tegnap írtam egy igen hosszas bejegyzést* arról hogyan igazoltattak vasárnap hajnalban mindenkit a rendőrök csak mert R egyik haverja fellökött egy széket ha jól emlékszem, és akkor odajöttek hogy mit csendháborítunk, de aztán mindenki rettenetesen megilletődött fejez vágott és akkor gondolom meggondolták magukat és elmentek gondolom mert túl másnaposak akarom mondani korán volt a veszekedéshez.
további izgalmas eset, hogy most faszbukon túlságosan sok ember gyönyörködhet mindenféle olyan képekben amiken tátott szájjal vihogok valamin,
az orosz tanuláshoz pedig nem vagyok elég motivált, sőt semmihez nem vagyok elég motivált, csak aludni szeretnék én.
*aztán meg az történt, hogy összekeveredtek az emilcímek és én véletlen kijelentkeztem mielőtt posztolhattam volna. jellemző.
jövökjövökjövökjövök
de mentségemre legyen szólva, hogy tegnap írtam egy igen hosszas bejegyzést* arról hogyan igazoltattak vasárnap hajnalban mindenkit a rendőrök csak mert R egyik haverja fellökött egy széket ha jól emlékszem, és akkor odajöttek hogy mit csendháborítunk, de aztán mindenki rettenetesen megilletődött fejez vágott és akkor gondolom meggondolták magukat és elmentek gondolom mert túl másnaposak akarom mondani korán volt a veszekedéshez.
további izgalmas eset, hogy most faszbukon túlságosan sok ember gyönyörködhet mindenféle olyan képekben amiken tátott szájjal vihogok valamin,
az orosz tanuláshoz pedig nem vagyok elég motivált, sőt semmihez nem vagyok elég motivált, csak aludni szeretnék én.
*aztán meg az történt, hogy összekeveredtek az emilcímek és én véletlen kijelentkeztem mielőtt posztolhattam volna. jellemző.
jövökjövökjövökjövök
2011. február 20.
volt olyan, hogy valaki tönkre akarta tenni a kapcsolatodat valakivel?
nem hiszem
szeretsz ölelkezni?
igen főleg az anyukámat
szeretsz valakit? ő is táplál irántad érzéseket?
mármint ha fiúra gondolok,akkor nemhiszem hogy bármilyen fiú is túlságosan kedvelne
van valaki, akivel teljesen magad tudsz lenni?
hát mondjuk a legeslegjobb barátnőm
vasalod a hajad?
nem,még soha
mit hallgatsz most?
alicia keys-new york
szoktad ezt a <3-t használni?
fúj nem
mikor szoktál elaludni?
éjfél körül
mit csináltál ma reggel 8-kor?
aludtam, vagy kétésfél órája
a legjobb barátodék házában tudod, hol vannak a tányérok?
hogyne
az elmúlt hónapban voltál valamiért nagyon dühös?
igen
vizet vagy szódát iszol gyakrabban?
vizetvizet
boldog vagy attól, ahogy a dolgok történnek az életedben?
nem is tudom... többé kevésbé
az utolsó üzeneted egy fiútól vagy egy lánytól volt?
lánytól
milyen hangulatod van most?
olyan semmilyen
Jacob Black vagy Edward Cullen?
robert pattinson
van olyan személy, akit szeretnél most magad mellett látni?
ó hogyne.
mi akartál/akarsz lenni nagy korodban?
gazdag okos és szép
a szüleid hol vannak most?
lenn a kanapén
mi a kedvenc zenekarod?
snow patrol
vannak hibáid?
igen, halogatok, ronda vagyok bizonytalan és béna
mit vársz?
a nyarat
mik a nyárra való terveid?
menni akarok egy kőszegi nyári egyetemre, meg valahova máshova is meg aj nemtom.
vannak szeplőid?
a vállamon igen, meg nyaranta az orromon is
most mi a legfinomabb dolog a hűtődben?
tiramisu
hol készült rólad utoljára kép?
há tegnap a partin
láttál már holttestet?
nem
az első dolog, amit tettél reggel?
ittam
mit fogsz csinálni a hétvégén?
bálba megyek
melyik honlapon jártál utoljára?
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Konzuli_informaciok/Utazas_kulfoldre/Utazasi_tanacsok/azerbajdzs%C3%A1n.htm
van élőlény a szobádban?
a macskám
van íróasztalod?
igen
mi történt ma reggel 9-kor?
aludtam
mi volt az a dolog, amit utoljára vett neked valaki?
R egy vodkanarancsot tegnap
mit csináltál múlt vasárnap 8.30-kor?
másnapos voltam
van munkád?
nincs
mit csinálsz ez a kérdőív mellett?
semmit
mik a terveid holnapra?
elmegyek iskolába aztán tanulok oroszul. tervek, mondom.
tört már össze a szíved?
igen, gondoskodtam róla
mit csináltál egy órával ezelőtt?
ugyanezt
miket ittál ma?
vizet meg teát meg narancslét
ha örök életedre egy dolgot kéne innod és enned, mi lenne az?
vizet a kaját nemtudom..
hogyan érzel?
aj sehogy türelmetlen vagyok
hol van anyukád?
a konyhában gondolom
hiányzik valaki?
igen
összetörted valaha valaki szívét?
nem hiszem
megváltoztatnál valamit, amit tettél az életedben?
perszehogy
csináltál az elmúlt 2 hétben törvénytelen dolgot?
ettem egy almát a könyvtárban
van legjobb barátod?
nekem tulajdonképpen csak azok vannak a többiek nem a barátaim
nem hiszem
szeretsz ölelkezni?
igen főleg az anyukámat
szeretsz valakit? ő is táplál irántad érzéseket?
mármint ha fiúra gondolok,akkor nemhiszem hogy bármilyen fiú is túlságosan kedvelne
van valaki, akivel teljesen magad tudsz lenni?
hát mondjuk a legeslegjobb barátnőm
vasalod a hajad?
nem,még soha
mit hallgatsz most?
alicia keys-new york
szoktad ezt a <3-t használni?
fúj nem
mikor szoktál elaludni?
éjfél körül
mit csináltál ma reggel 8-kor?
aludtam, vagy kétésfél órája
a legjobb barátodék házában tudod, hol vannak a tányérok?
hogyne
az elmúlt hónapban voltál valamiért nagyon dühös?
igen
vizet vagy szódát iszol gyakrabban?
vizetvizet
boldog vagy attól, ahogy a dolgok történnek az életedben?
nem is tudom... többé kevésbé
az utolsó üzeneted egy fiútól vagy egy lánytól volt?
lánytól
milyen hangulatod van most?
olyan semmilyen
Jacob Black vagy Edward Cullen?
robert pattinson
van olyan személy, akit szeretnél most magad mellett látni?
ó hogyne.
mi akartál/akarsz lenni nagy korodban?
gazdag okos és szép
a szüleid hol vannak most?
lenn a kanapén
mi a kedvenc zenekarod?
snow patrol
vannak hibáid?
igen, halogatok, ronda vagyok bizonytalan és béna
mit vársz?
a nyarat
mik a nyárra való terveid?
menni akarok egy kőszegi nyári egyetemre, meg valahova máshova is meg aj nemtom.
vannak szeplőid?
a vállamon igen, meg nyaranta az orromon is
most mi a legfinomabb dolog a hűtődben?
tiramisu
hol készült rólad utoljára kép?
há tegnap a partin
láttál már holttestet?
nem
az első dolog, amit tettél reggel?
ittam
mit fogsz csinálni a hétvégén?
bálba megyek
melyik honlapon jártál utoljára?
http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Konzuli_informaciok/Utazas_kulfoldre/Utazasi_tanacsok/azerbajdzs%C3%A1n.htm
van élőlény a szobádban?
a macskám
van íróasztalod?
igen
mi történt ma reggel 9-kor?
aludtam
mi volt az a dolog, amit utoljára vett neked valaki?
R egy vodkanarancsot tegnap
mit csináltál múlt vasárnap 8.30-kor?
másnapos voltam
van munkád?
nincs
mit csinálsz ez a kérdőív mellett?
semmit
mik a terveid holnapra?
elmegyek iskolába aztán tanulok oroszul. tervek, mondom.
tört már össze a szíved?
igen, gondoskodtam róla
mit csináltál egy órával ezelőtt?
ugyanezt
miket ittál ma?
vizet meg teát meg narancslét
ha örök életedre egy dolgot kéne innod és enned, mi lenne az?
vizet a kaját nemtudom..
hogyan érzel?
aj sehogy türelmetlen vagyok
hol van anyukád?
a konyhában gondolom
hiányzik valaki?
igen
összetörted valaha valaki szívét?
nem hiszem
megváltoztatnál valamit, amit tettél az életedben?
perszehogy
csináltál az elmúlt 2 hétben törvénytelen dolgot?
ettem egy almát a könyvtárban
van legjobb barátod?
nekem tulajdonképpen csak azok vannak a többiek nem a barátaim
2011. február 15.
Ó Ó Ó
Tessék elképzelni, abban a nagy nagy nagy megtiszteltetésben volt részem,hogy kaptam egy díjat, mégpedig blogger díjat Giától! Tudom, hogy ez rettenetesen csöpögősen hangzik, de mindig irigyeltem a csodabloggereket akik ilyeneket kapnak, és most én is! ó ó ó. El lehet képzelni a meglepetésem. Meg a meghatottságom is.
Elöljáróban jöjjenek a szabályok:
1. Köszönd meg akitől kaptad
2. Tedd ki a logót a blogodra
3. Linkeld be akitől kaptad
4. Add tovább további hét blogosnak
5. Linkeld be őket
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket
7. Árulj el magadról hét dolgot
Jöjjön a hét csodablog:
Annalight
Adél
Dmitreva
Róka
Borboleta
CicaBetti
Tulipánt
Amúgy indoklás is leszen majd, csak most még nem annyira tudom mit mondjak, túl érzelgős személyeskedésbe átcsapó dolgot meg nem óhajtok.
És jöjjön az egofun part, a hét dolog:(no jó most hogy tulajdonképpen meg is kellene írni,egészen lámpalázas lettem)
1. micsoda meglepetés göndör a hajam. nem mindig, nem mindenhol és nem nagyon, de azért igen. nem tudom, ez számít-e, úgy is láttátok a képemen...
2. szeretek néha otthon csendes magányomban csöpögős zenét hallgatni, mint mondjuk ez vagy ez, amúgy meg ami a publikus ízlésemet illeti, Paso koncertekre járkálok, és csodálkozva hallgattam a Hivesot szigeten (micsoda partiarcnak tüntetem fel magam én itten! merő kamoflázs, nem kell aggódni.
3. dédelgetett vágyam végigmenni a transzszibériai expresszel Mongóliába
4.rettenetesen szeretem a sálakat és a mellényeket.
5. ez tulajdonképpen személyes és nem tudom miért írom le, de állandóan nemet mondok mindenféle fiúknak akik rendesnek látszanak csak mert nem elég tökéletesek (a tökéletes fiúknak tökéletes lányok kellenek, nyilván, és nem én,a nagyfenekű,akarommondani a lány aki oda lesz meg vissza ha egy fiú kérdéseket tesz fel ahelyett hogy magáról beszélne
6. csak a lila
7. szeretek egyedül moziba járni és legtöbbször csöpögős és rettenetesen szar filmeket választok azon az elven hogy moziba kikapcsolódni jár az ember.
+1 (csak mert az önimádásból sosem elég) kiskoromban nagyon akartam professzor lenni, ezért mindent elolvastam ami a kezembe került.
2011. február 14.
a táborozás olyan volt, hogy az indulás előtt egy órával még a hajamat szárítottam és nem voltam összecsomagolva teljesen, amúgy meg egyáltalán nem is akartam menni, mert álmos voltam meg minden volt aminek nem kellett volna lenni (órák), a szállás olyan volt, hogy ha az ágyon túlságosan a "matrac" szélére ültél,akkor egyszerűen ki is borulhattál. a szobák olyanok voltak, hogy min. 8 ember alhatott egy szobában, és a miénkben volt egy zp poszter, szóval biztos tudnak valamit ott Kőszegen is, egy másik szoba meg olyan lábszagú volt, vagy nem is tudom, amúgy rettenetes volt,először tényleg azt hittem, hogy én vagyok ilyen rettenetesen büdös (ezt később merő egoizmusból kizártam). A reggeli nem coop joghurtból állt és ez annyira nagyszerű volt, és a borkóstolás is, úgy vihogtunk, hogy e hátrazuhant a székén,amitől természetesen még jobban el kellett kezdeni vihogni, legalább annyira mint a how i met your mother 50 szexindok listán ami annyira rossz hogy az már jó.
aztán meg volt a fiú*, akiről sajnos megint csak a túlsokadikra állapítottam meg hogy egy szélhámos, de a magam fajta naív kislányok nem tudják csak úgy ignorálni, ha valaki fogja a kezüket, hogy ne vágódjanak garantáltan(!!!!) hasra a sárban, visszateszi a kapucnijukat amikor a szél lefújja annyiszor hogy már nem is érdekel, visszaadja az elrepült kesztyűket,és megdícséri a nyilvánvalóan ronda és nem csinos pulóvercsodákat . (az idióta tinédszervihogást undorító vicceken meg már úgy is felesleges lenne megemlíteni)
amúgy szánalmasak már a hiú ábrándjaim, meg hogy mintha egy gombbal lehetne bekapcsolni, ki meg soha, lehet írnom kéne egy tdk-t, hogy elfoglaljon(:D)hm. valójában csak... aj mindegy, most szégyenlős vagyok. amúgy ebben a blogolás dologban már nem is az írás a nehéz, illetve pontosan az, hogy mit írjon le az ember,mit tartson meg magának, és úgy egyáltalán, milyen fokú személyeskedésbe érdemes bocsátkozni, nyilván senki nem szeret olyasmit olvasni (meg hát írni sem) ami arról szól, hogy ma hova mentünk, melyik pulóver volt rajtam, és hogy szombaton találkozom a nagymamával. ezek is fontos dolgok, de önmagukban nem mondanak sokat senkiről.
*nem hiszem el hogy fiúkról írok, nem létező fiúkról
aztán meg volt a fiú*, akiről sajnos megint csak a túlsokadikra állapítottam meg hogy egy szélhámos, de a magam fajta naív kislányok nem tudják csak úgy ignorálni, ha valaki fogja a kezüket, hogy ne vágódjanak garantáltan(!!!!) hasra a sárban, visszateszi a kapucnijukat amikor a szél lefújja annyiszor hogy már nem is érdekel, visszaadja az elrepült kesztyűket,és megdícséri a nyilvánvalóan ronda és nem csinos pulóvercsodákat . (az idióta tinédszervihogást undorító vicceken meg már úgy is felesleges lenne megemlíteni)
amúgy szánalmasak már a hiú ábrándjaim, meg hogy mintha egy gombbal lehetne bekapcsolni, ki meg soha, lehet írnom kéne egy tdk-t, hogy elfoglaljon(:D)hm. valójában csak... aj mindegy, most szégyenlős vagyok. amúgy ebben a blogolás dologban már nem is az írás a nehéz, illetve pontosan az, hogy mit írjon le az ember,mit tartson meg magának, és úgy egyáltalán, milyen fokú személyeskedésbe érdemes bocsátkozni, nyilván senki nem szeret olyasmit olvasni (meg hát írni sem) ami arról szól, hogy ma hova mentünk, melyik pulóver volt rajtam, és hogy szombaton találkozom a nagymamával. ezek is fontos dolgok, de önmagukban nem mondanak sokat senkiről.
*nem hiszem el hogy fiúkról írok, nem létező fiúkról
2011. február 13.
2011. február 10.
2011. február 7.
boldog negyedik félévet,
már akinek ez a negyedik féléve.
amúgy a csoporttársaim sokkal jobb fejek nálam, nem is értem minek blogolok. ketten biztosan elfelejtették hogy ma kezdődik a szorgalmi időszak, az másik elfelejtette felvenni a tárgyait, van aki a nagyanyja kaktuszát főzné meg teának, egy másik meg a transzvesztitának kisminkelt csoporttársa gólyatábori képét rakná be a nemekről szóló kiselőadásába. van akinek meg 81 ezer kreditelhagyási tartozása van, egy másikuknak meg egyszerűen hiányzik 20 kredite.
amúgy a csoporttársaim sokkal jobb fejek nálam, nem is értem minek blogolok. ketten biztosan elfelejtették hogy ma kezdődik a szorgalmi időszak, az másik elfelejtette felvenni a tárgyait, van aki a nagyanyja kaktuszát főzné meg teának, egy másik meg a transzvesztitának kisminkelt csoporttársa gólyatábori képét rakná be a nemekről szóló kiselőadásába. van akinek meg 81 ezer kreditelhagyási tartozása van, egy másikuknak meg egyszerűen hiányzik 20 kredite.
2011. február 2.
a nagymamám kiosztott mert túl sokszor használok osztályhelyzetre utaló szavakat meg úgy összességében szociológia szakkifejezéseket ("tanult" szavakat) majd előadott egy pszichológiai/pedagógiai okfejtést az unokatestvérem lelkivilágáról meg a konfliktusainkról, most meg mi a francot csináljak, nem fogok úgy viselkedni, mintha le kellene ereszkednem hozzá, mert nem kell leereszkednem, nem akarok és kész.
kompromisszumképtelen vagyok hát sajnálom.
on an other note,
hello, kedves új olvasóim, üdv minálunk, érezzétek otthon magatokat.
kompromisszumképtelen vagyok hát sajnálom.
on an other note,
hello, kedves új olvasóim, üdv minálunk, érezzétek otthon magatokat.
2011. február 1.
valójában az a helyzet, hogy én mostanság jobbára csak vegetálok. nem igazán hoznak lázba már a dolgaim, és itt se tudom mit mondjak. állandóan rám tör a szorongás, véletlenszerű pillanatokban, mint mondjuk amikor este mosom a fogam, és eszembe jut, hogy aznap mit mondtam anyámnak (merthogy mással nem igazán beszélek)vagy a-nak, vagy hogy ő mit mondott és frász jön rám, és nem tudok elaludni, mert ezen gondolkodom. vagy ha nem ez, akkor az, hogy milyen rettenetesen egyedül vagyok, senki nem szeret, és mindenki a többi barátjával meg a kiterjedt baráti körével van elfoglalva, ahelyett, hogy velem múlatná az időt, vagy felhívna, de ha belegondolok, nem is tudom, miért várom, hogy bárki is felhívjon, ha egyszer én sem hívok senkit, és ha hívnak sem igazán veszem fel a telefont, mert utálom a csengőhangokat, ezért jobb esetben rezgőre van állítva, rossz esetben pedig néma, és mivel nem ülök rajta, nem hallom/veszem észre, hogy bárki is keresne, ami hosszú távon olyan, mintha egy egészen hangyányit sem érdekelne.
el sem hiszem, hogy ez tényleg egy mondat volt.ja,meg beköltöztem életem első saját lakásába. ez tulajdonképpen nagy szó, kár, hogy tulajdonképpen semmit nem tettem érte, kivéve, hogy aláírtam a papírt, szóval egy cseppet sem menő. van benne két fél szoba, az egyikben lakom én, a másikban meg a legjobb barátnő, mert hogy ki mással lakjon az ember mint a legjobb barátnőjével. meg van benne még egy nappali is, ami elég nagy, és fényes, és van egy kis erkélyecske, ami a Sas-hegyre néz, és van egy konyha a két fél szoba és a nappali közt, amiben most még csak egy hűtő van meg egy műanyag asztal, hogy tudjunk teát főzni, meg rántottát sütni. van egy nagy fehér asztal, kerek és ki lehet nyitni, és akkor hosszabb lesz, és a rajzolhat majd rajta a barátnőivel, én meg írhatom a csodás projektfeladatomat, vagy bármi mást, haha. a székeink tisztára a farm ahol élünkre emlékeztetnek, bár valójában szinte egyáltalán nem emlékszem, milyen székeik voltak... ez, hogy van két fél szobánk és ott lakunk visszaolvasva valójában rettenetesen hülyén hangzik, pedig valójában nem katasztrófa, úgy képzeltem, hogy úgyis a nappaliban fogunk mindent csinálni.
nem tudom, hogy ez az együttlakás jó ötlet volt-e amúgy. mármint én mindig is az egyedüli ember voltam, aki szeret egyedül lenni otthon néha, sajtot enni meg született feleségeket nézni. vagy hasonló. és én 4 nap után belefáradok abba, ha valaki bírálni kezdi, hogy kivel akarok barátkozni, melyik országot akarom látni, és hogy érdekel-e a vallás. (bocs, hogy nem hiszek a jósnőkben...!) ez a sajtos példa nyilván nem érzékelteti megfelelően az egyedüliségemet, de nem akartam sajtokra célozni, én csak arra akartam célozni, hogy otthon nem akarok és nem is tudok azon agyalni, hogy vajon mit gondolsz gondolnak rólam, és mit fogsz/fogtok szólni.
nyilván nem vagyok felnőtt ehhez.-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)