A tavasztól egyébként olyan nosztalgikus leszek, mindig eszembe jut a tömi,meg az a büdös fa előtte, a játszótér,ahol néha ültünk a padon és vihogtunk, és a 122-es aminek az ablakából lehetett látni egy cseresznyefát, és Zs slattyogós szandálja amit Németországban vett, és a narancslekvár, meg amikor sütit ettünk a húszas szünetben J-ék asztaláról, a zöld bicikli amivel jártam mindenhova, és a magyaróra, és hogy első padban ültem, és az egész olyan vidám volt, volt kivel beszélni, volt napfény, mindenki egyformán a háta közepére kívánta az egészet,de mégis mindenki csinálta,mert egyszerűen kellett.
És most meg öten vagyunk a 25fős tárgyainkon, sötét van a teremben,mert nem süt be a nap soha, és síri csönd van az egész szünet alatt, és én nem szeretek oda bemenni.