amúgy bocs, hogy ilyen unalmas vagyok mostanában ezekkel az állatos képekkel meg félszavas Baku beszámolókkal, nem is írtam még semmi izgalmasat/érdekeset lényegében. viszont az a helyzet,hogy (már megint panaszkondi fogok, micsináljak)hogy rettenetesen elcsigázott vagyok,meg nem is annyira van kedvem írni,de igazából semmihez sem, anyám szerint ez a tavaszi fáradtság*, ajaj. mi lesz itt.
valójában nem tudom említettem-e már ezt a rettenetes számítógépes módszertant, annyira álmosító az egész, rendszeresen elvesztem a fonalat, elfelejtem melyik változót hova kell rakni, vagy hogy egyáltalán melyik oszlopról van szó, a phd hallgatónak idegesítő a stílusa, nincs semmi de semmi humora, elkezd pisszegni ha valaki felnevet valami karikatúrán amit épp a napiszaron olvasott és néha nem hord rendes melltartót(nem vicc). amúgy kedves lány, csak nem értem mi vitte rá, hogy jelentkezzen egy ilyen borzalom tárgy tanítására?
nem tudom, mit kell olyankor csinálni ha az ember két különböző városban lévő egyetemre akar járni egyszerre... pontosabban az a helyzet, hogy a mostani egyetemhez kicsit sincs kedvem, de ha elkezdem a másikat akkor azt jövőre garantáltan ott kell hagynom újra és visszajönni,hogy befejezzem a hülye szakdolgozatomat meg azt a pár tárgyat amit kell még, tudom hogy nem nagy vasziszdasz de egyáltalán semmi kedvem nincs hozzá, zavar a csodalány aki a csodafiúval jár, meg hogy mindenen visítva kell vihogni, meg sugdolózni.**

viszontviszontviszont tegnap azt hiszem elértem az évszázad sikerét a képeimmel a fotószakkörön, ugyanis a bácsi tisztára megdicsért, meg azt is mondta, hogy azt hitte, hogy nem fogom tudni megcsinálni,mert kérdeztem mindenfélét állandóan a záridőről meg hasonlókról, mintha fogalmam se lenne. sőt, a másik bácsi aki vagy 50 vagy még több és mindig öltönyben jár és csillogó autója van és olyan éles képeket cisnál, hogy elvágja az arcodat az LCD, na ő pedig megveregette ám a vállam! nem vicc. szóval most kicsit büszke vagyok. kár hogy ez után 5 perccel megtudtam, hogy a Máté Bence csodakönyvét kiárúsították, ott az orrom előtt.

ó bárcsak lenne egy ilyen ruhám. vagy egy ilyen.


*mi ez már, hogy fáradt vagyok csak mert tavasz van?!
**remélem hogy érzékelhető hogy nem ezek a konkrét dolgok zavarnak hanem a kislány lénye