ma azt tanultam a tévéből,

hogy a jó párkapcsolathoz jó internet kell.
nem értem,miért nem vagyok házas még,hm. *
ma még volt olyan is, hogy elrontottam az orosz zht,ami mondjuk nem meglepő, mivel aludtam vagy 4 órát, meg tanulás közben még vagy kettőt.
meg olyan, hogy felszállt egy rokkant fiúcska a hatosra, és komolyan gyakorlatilag mindenki adott pénzt neki. én a "szociálisan érzékeny" meg nem tudtam eldönteni, hogy meghatódjak vagy röhögjek, ahogy hallgattam a segélykérő hangját.
az unokatestvérrel,aki már visszament Londonba meg olyan volt, hogy zavarunkban egyikünk se tudta mit mondjon, úgyhogy egyszavas mondatokban kommunikáltunk(hhö). az alapvető probléma nyilván az volt,hogy ő nem akart visszamenni, mi nem akartuk, hogy visszamenjen, de itt havi ötezret keresne,(cudar világ),de tanulni sem akar, mert az nem biztosíték a jobb állásra meg a több pénzre(francotnem), dehát könyörgöm,nem tudom mit akar, a siker még kevesebb eséllyel fog csak úgy a nyakába esni,nem? és akkor engem kell hülyének nézni,mert második szakra jelentkezem a semmi (leendő)diplomám mellé, meg mindenfélét csinálok, csak hogy ne kelljen éhbérért küzdő zsíroshajú kövér eladónak lennem a spárban. **
ójaj.

bementem ma végre ebbe a csodaboltba igen,amiről a HVG-ben volt pár hete az a nem túl pozitív cikk, és tényleg olyan amilyennek megírták... annyira komolyan veszik magukat, nem vesznek be semmit a kirakatból ha esetleg meg akarnád venni (mi ez már? a promodban beveszik), és tényleg drága, ahhoz képest, hogy ha a ruhák nem is viseltesek, de látszik rajtuk, hogy minimum 5 éve hordhatták őket a jól szituált osztrák/más NY-európai nénik. (hello,acquired taste,hhm) és ott volt az a sok kis kedveske nyugdíjas nénike,tudjátok,az aranyoskám fajtából, és figyelték a sok színes göncöt, mert tényleg színesek,és sok van, és az embernek hűha élménye lesz hirtelen első blikkre, de aztán meg jön a kényszer, hogy elordítsam magam, hogy hát nem tetszik tudni, hogy igen, ők ezt Ausztriában meg mindenféle más nyugati országban helyeznek ki ruhagyűjtő konténereket, és csak nagyon kis részt fordítanak jótékony célra, vagyis a gazdasági válság óta meg már gyakorlatilag semmit, mert eltűnik a bürokráciában a pénz, mert hát ugye nekik is kell élni valamiből.

cudaravilág,mondom én.




*egyébként sokkoló,hogy mennyi évfolyamtársam kezén láttam már gyűrűt.
**ezen a ponton nyilván érdekes felvetni a kérdést, hogy akkor most ambiciózus vagyok-e vagy csak megfelelési kényszerem van...