nem hagytam én abba az írást,csak nem tudom mit mondjak hirtelen... mert hát,a helyzet az, hogy a fejem nem szűnik meg semmikor,akkor is gondolok valamire amikor a fogamat mosom és futok a szomszéd kutyája elől, és nem is tudom, hogy a sok minden közül mit is kellene elmondani, most meg hogy már van 10 olvasóm, akár még azt is hihetem,hihetném, hogy érdeklek valakit, és ez különösen nagy nyomással jár.. olyan dolgokról meg, hogy 20 éves vagyok és még mindig érzem hogy elvörösödöm ha szépszemű fiú jelentőségteljesen rám néz* nyilván nem akar senki hallani.
de most úgy teszek mintha intellektuális lennék és elmondom, hogy tegnap elmentek a vidékiek** (tehát mi) színházba. hát be kell valljam töredelmesen, hogy én most voltam először ebben a csodálatos új nemzeti színházban, ami hát mit ne mondjak úgy volt csalódás, ahogy volt, ezekkel a fautánzat plafonrészletekkel, az olcsónak látszó kárpítokkal meg a fura kék burkolattal, amitől olyan érzésem lesz mintha egy kétezres éve elejéről itt maradt csempeboltban járnék. no de László Zsolt hihetetlenül zseniális volt, bár mindenki Stohl Andrással volt oda és vissza is, bár én annyira maradni vénasszony filozófiát követek, hogy nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogytefiamrészegenbedrogozvavezettél és mégis mi a frászt csinálsz a színpadon?!
ja és a történezvezetés olyan érzést keltett bennem mintha eseményeket hagytak volna ki egészében, bár csak részben olvastam a könyvet.




*őszinteségi roham, suldigung
** az illusztrátor, a mérnöktanonc és a szociológustanonc