a mondat közepébe vágok, és igyekszem nem megállni mert máskülönben nem tudok írni, sajnálom nem megy,nem tehetek róla, nem tudom, hogy tehetek róla, de mintha valami csomó lenne és ettől minden megakadna amit meg akarok írni, minden megakad ott, hogy megnyitom a blogger.comot. mintha semmi nem lenne elég érdekes meg izgalmas, nem csak az életem nem, de még én sem.
pedig csinálok én mindenfélét. azt nem mondom, hogy izgalmas, de nem unatkozom. voltam például a Kamra színházban csütörtökön, az volt a darab címe, hogy Szirénének, és lényegében görög mitológiai ihletettségű (vagy talán ezen alapult,nem is vagyok biztos abban, hogy melyik kifejezés lenne a jobb)volt az egész 2 órás csoda. márpedig eléggé csodaszerű volt az egész darab, amiben a díszlet 3 darab gumicsónakból állt és egy retro strandbódéra (büfé?) hajazó építményből, ahol diszkógömbök és csillogó ruhába öltözött lányok énekeltek mindenféle dalokat. kedveltem ezeket a dalokat, mert időnként azt vehette a néző/hallgató észre, hogy a szöveg rettenetesen trágár, mégis olyan szenvtelen hangnemben adták elő, mintha egy altató lenne. és akkor ott volt a színész is, aki állandóan olyan érzést keltett bennem, mintha nekem mondaná a szöveget, én meg azt se tudtam hirtelenlányos zavaromban hova nézzek, mintha én a gonosz vissza akarnám utasítani a színészt, már ha van ilyen egyáltalán. nincs.
sokszor olyan árulásnak érzem ezt az egész művészet dolgot mióta Budapestre költöztem különben, lehet, hogy ez részben a szociológia miatt van, hogy annyit hallok az emberekről, egyszerűen nem tudom kizárni a sztereotípiákat a tudatomból olyan könnyen, mint amennyire szeretném. árulásnak érzem márpedig a nyilvánvalóan jelen lévő sznobizmus miatt, mert annyira nagyon nagyon meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét, vagy egyáltalán azt aki vagy, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, honnan van a cipőd, és mikor hol voltál színházban/moziban utoljára.a teóriámat a két/három féle embertipusról a nézőközönségben nyilánvalóan felesleges is lenne megemlítenem (művészetszerető/eltévelyedett kiváncsi/részben mert menő,részben mert akár még érdekes is lehet/sok a pénzem, micsináljak színházbamegyek,aszongyák jóaz)
gonosz vagyok, én is tudom.
pedig csinálok én mindenfélét. azt nem mondom, hogy izgalmas, de nem unatkozom. voltam például a Kamra színházban csütörtökön, az volt a darab címe, hogy Szirénének, és lényegében görög mitológiai ihletettségű (vagy talán ezen alapult,nem is vagyok biztos abban, hogy melyik kifejezés lenne a jobb)volt az egész 2 órás csoda. márpedig eléggé csodaszerű volt az egész darab, amiben a díszlet 3 darab gumicsónakból állt és egy retro strandbódéra (büfé?) hajazó építményből, ahol diszkógömbök és csillogó ruhába öltözött lányok énekeltek mindenféle dalokat. kedveltem ezeket a dalokat, mert időnként azt vehette a néző/hallgató észre, hogy a szöveg rettenetesen trágár, mégis olyan szenvtelen hangnemben adták elő, mintha egy altató lenne. és akkor ott volt a színész is, aki állandóan olyan érzést keltett bennem, mintha nekem mondaná a szöveget, én meg azt se tudtam hirtelen
sokszor olyan árulásnak érzem ezt az egész művészet dolgot mióta Budapestre költöztem különben, lehet, hogy ez részben a szociológia miatt van, hogy annyit hallok az emberekről, egyszerűen nem tudom kizárni a sztereotípiákat a tudatomból olyan könnyen, mint amennyire szeretném. árulásnak érzem márpedig a nyilvánvalóan jelen lévő sznobizmus miatt, mert annyira nagyon nagyon meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét, vagy egyáltalán azt aki vagy, hogy milyen filmeket nézel, milyen zenét hallgatsz, honnan van a cipőd, és mikor hol voltál színházban/moziban utoljára.a teóriámat a két/három féle embertipusról a nézőközönségben nyilánvalóan felesleges is lenne megemlítenem (művészetszerető/eltévelyedett kiváncsi/részben mert menő,részben mert akár még érdekes is lehet/sok a pénzem, micsináljak színházbamegyek,aszongyák jóaz)
gonosz vagyok, én is tudom.
igazad van ebben.
VálaszTörlésamúgy nem emlékszem mikor voltam moziban utoljára, a cipőm kínából van, olyan zenét hallgatok amit a pasim rátett az ipodomra, kész csoda h vannak barátaim :))))