epic fail#4

avagy panaszáradat 2.0

preface: bocs, hogy ennyit rinyálok a komolytalan problémáimról.

hát most rettenetesen lelkifurdalásom van mert nem mentem oroszra, és a tanár most biztos azt hiszi, hogy másnaposan fetrengek otthon a felező után, pedig nem, egyszerűen csak a túlélésért küzdöttem hajnalban, olyan fokon köhögtem,meg a fájt a jól megszokott helyen a bordámnál, de egyszer úgyis elmúlik, ugye. ugye?!
de a fő probléma az, hogy rájöttem, micsoda céljatévesztett büdöskölke vagyok. itt a nyakamon ez a szociológia, amiből teljesen elegem van időnként, mint mondjuk most, de már nem is csak mert cs múltkor megkérdezte, hogy mikor lesz kitéve az ösztöndíjeredmény, gondolhatnád hogy nem kaphatok ösztöndíjat, ha már a te válladon bőgtem a hülye módszertan kettesem miatt...próbálom azt gondolni, hogy nem tudoják rólam, hogy milyen lusta dög vagyok, és még különösebben okos sem, sőt, de valójában nyilván csak nem gondolkodott, hogy mikor kapja meg a rakás ösztöndíját a kb. 7-es átlagára... meg valahogy a hócipőm tele van a csoporttársaimmal, semmi különös ok nincs rá, csak egyszerűen idegbajt kapok a jelenlétüktől, persze nem mindtől, néhányat kifejezetten szeretek, és kifejezetten hiányozni fognak, ha már nem leszünk mi mind együtt az óráinkon, mondjuk a kislány akivel mindig partizunk és aki nem néz le mert sok volt a vodka és olyan zenét szeret mint én, és akiről mindig azt hiszem, hogy idegesítem, de aztán hirtelen a nyakamba borul,vagy csak engem hív, a másik mosolygós lány,akit mindenki szeret, de valamiért mégis velem barátkozik, meg a másik lány akit kb senki sem szeret, mert okos meg fura, és állítólag fennkölt meg beképzelt, pedig szerintem totálisan jó indulatú és kedves, és tudok vele beszélgetni, ami jó, meg a fiú, akivel úgy lehet beszélni, mintha lány lenne, mert nincs olyan érzésem, hogy egy tesztoszterontúltengéses seggfej, és mert figyel arra amit mondok
szóval ez a szociológia, de én nem akarok szociológus lenni, és ez annyira visszavet mindenben, az egészben, tisztára demotivált vagyok, egyszerűen mert tudom, hogy valójában semmi értelme, és mert van egy rakás ember odakinn,akik azt csinálják,amit szeretnek, szerettek volna, és nekem ez miért nem sikerült elsőre?
és akkor ott van a természetfotó is, én rájöttem, hogy nem vagyok az a természetfotós fajta, nem tudok vagy talán nem is akarok 3 órán át vízhatlan csodaruhában gubbasztani a mocsárban csak hogy megfotózzam a tökéletes madarat. egyszerűen ez nem én vagyok, mármint szeretem én a madarakat, de egyrészt a tájfotó sokkal sokkal jobban meghat, másrészt sajnálom de az alkotófotó sokkal jobban lázba hoz, vagy bármi ami kreatív, tudom, tudom, a természetfotó is kreatív, a fotód bárhogy vesszük is te vagy, de az alkotó fotó sokkal jobban az enyém lehetne mert nekem kell az önkifejezés, hát sajnálom, tudom, hogy egy bizonyos fokú egoizmus azt gondolni, hogy bárkit is érdekel érdeklek

ezt most jobb ha befejezem,mennem kell, nem jut eszembe ma semmi szellemes