a táborozás olyan volt, hogy az indulás előtt egy órával még a hajamat szárítottam és nem voltam összecsomagolva teljesen, amúgy meg egyáltalán nem is akartam menni, mert álmos voltam meg minden volt aminek nem kellett volna lenni (órák), a szállás olyan volt, hogy ha az ágyon túlságosan a "matrac" szélére ültél,akkor egyszerűen ki is borulhattál. a szobák olyanok voltak, hogy min. 8 ember alhatott egy szobában, és a miénkben volt egy zp poszter, szóval biztos tudnak valamit ott Kőszegen is, egy másik szoba meg olyan lábszagú volt, vagy nem is tudom, amúgy rettenetes volt,először tényleg azt hittem, hogy én vagyok ilyen rettenetesen büdös (ezt később merő egoizmusból kizártam). A reggeli nem coop joghurtból állt és ez annyira nagyszerű volt, és a borkóstolás is, úgy vihogtunk, hogy e hátrazuhant a székén,amitől természetesen még jobban el kellett kezdeni vihogni, legalább annyira mint a how i met your mother 50 szexindok listán ami annyira rossz hogy az már jó.
aztán meg volt a fiú*, akiről sajnos megint csak a túlsokadikra állapítottam meg hogy egy szélhámos, de a magam fajta naív kislányok nem tudják csak úgy ignorálni, ha valaki fogja a kezüket, hogy ne vágódjanak garantáltan(!!!!) hasra a sárban, visszateszi a kapucnijukat amikor a szél lefújja annyiszor hogy már nem is érdekel, visszaadja az elrepült kesztyűket,és megdícséri a nyilvánvalóan ronda és nem csinos pulóvercsodákat . (az idióta tinédszervihogást undorító vicceken meg már úgy is felesleges lenne megemlíteni)
amúgy szánalmasak már a hiú ábrándjaim, meg hogy mintha egy gombbal lehetne bekapcsolni, ki meg soha, lehet írnom kéne egy tdk-t, hogy elfoglaljon(:D)hm. valójában csak... aj mindegy, most szégyenlős vagyok. amúgy ebben a blogolás dologban már nem is az írás a nehéz, illetve pontosan az, hogy mit írjon le az ember,mit tartson meg magának, és úgy egyáltalán, milyen fokú személyeskedésbe érdemes bocsátkozni, nyilván senki nem szeret olyasmit olvasni (meg hát írni sem) ami arról szól, hogy ma hova mentünk, melyik pulóver volt rajtam, és hogy szombaton találkozom a nagymamával. ezek is fontos dolgok, de önmagukban nem mondanak sokat senkiről.


*nem hiszem el hogy fiúkról írok, nem létező fiúkról