az optimizmus projektem idáig viszonylag egészen jól megy(70%-osan nagyjából, hha) nyilván mert sokszor hallgatom ezt meg azért is,mert próbálok úgy közelíteni a kellemetlen dolgokhoz, mint mondjuk az spss mint szükséges velejárói,akarommondani kellemetlen mellékhatásai az olyan ambícióimnak,mint hogy tudjak 3 nyelven viszonylag flyékonyan az egyetem végére, és hogy legyen inkább 2 diplomám mint egy sem.
tegnap este eszméltem rá,hogy alig maradt idő a matek újraérettségiig, és ez most eléggé megemelte az átlagos stressz szintemet*, főleg, hogy gyakorlatilag a másnapján lesz a fotószakkörvizsga is. annyira furcsa ez az egész amúgy, tudom, hogy írtam már erről,vagy lehet,hogy nem is, nem vagyok benne biztos, szóval hogy itt vannak ezek az 50 körüli bácsik, nem tudják mit csináljanak magukkal, minimum a felső 1 millióhoz tartoznak, 5200 euróért vesznek maguknak órát, olyan fényképezőgépet vesznek maguknak,hogy nekem nem tudom lesz-e valaha olyan fancy aztán meg hisztiznek, hogy nem tudnak éles képet csinálni. ez után 2 perccel pedig összefutnak valami ismerőssel,aki véletlen** összefutnak valami 600 éve nem látott ismerőssel,aki véletlen
szintén fotózik,és valami csodaobjektívnek van birtokában,és akkor megtervezik, hogyan fognak elutazni sokadszorra Kuala Lumpurba.. na jó,csak az irigység szól belőlem, szabad ignorálni. ha ezen túllépek,egyértelműen érdekes tapasztalat ez az egész, bár most már tudom, hogy határozottan nem vagyok oda való, rettenetesen érdekes lehet elmenni Kuala Lumpurba vagy Costa RIcára,vagy mit tudom én,hogy hova, de azt hiszem, a harmadik nap után a városok sokkal sokkal jobban kezdenének érdekelni, pontosabban az emberek.
akartam írni izgi dolgokról is, mint hogy hogyan partiznak az azeriek, meg mi volt ma a suliban, meg hogy épp most mit gondolok, de majd később.
*ettem is gyorsan egy kocka csokit, biztos ami biztos
**remélem érzékelhető a szemernyi szkepticizmusom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése