Azt gondolom, hogy ha már fizetek az iskolának, hogy oda járhassak, akkor igazán az lenne a minimum, hogy ne másfélszer annyi embernek hirdessék meg az előadást, és még ha nincs is talán ülőhelyem az előadóban, amin szintén kénytelen vagyok háborogni egy sort, mert már igazán wtf, hogy nem tudok leülni az órámon, de hogy be se férek az előadóba???? Komolyan, ne vicceljetek már velem. Az egy dolog egyébként, hogy az építész képes volt kitalálni egy olyan eladót ami nem lejt, és nincsenek benne asztalok, hanem ilyen fura könyöklők, mint az amerikai filmekben, csak kisebbek, amin amúgy el sem tudom képzelni, hogy egy bal kezes hogy jegyzetel, de mindegy. De a közgáz előadást kifejezetten élveztem egyébként, annak ellenére, hogy a néni logikáját, mely szerint következtek a példafeladatok sehogy se tudtam megérteni, rendkívül élvezetesen adta elő, amit  a közgázon bácsinak nem kifejezetten sikerült, az ő előadása magasabb szintű volt, kétségkívül, de a hangja is jobban hajazott egy másnapos alkoholistáéra mint egy tanáréra aki elő akar adni valamit a diáknak úgy, hogy meg is értse. Még nevettünk is, elképesztő! Továbbá a rettegett kommunikációelmélet, ahol a néni kissé lenézően közölte, hogy a 240 akárhányan vagyunk, hát ez ugye egy borzasztó nagy szám, szedjük össze magunkat, ha akarjuk, hogy valaki legyen belőlünk, mert ugye ebben a digitális világban, ahol mindenki meg a nagyanja is az ájfonjáról meg mindenféle padjéről blogol, politizál meg grillcsirkét vásárol, írni akar, és azt hiszi tud is, de ez talán még nem így van, és különben, borzasztó sokan vagyunk ugye, ez nagyon nagy szám, hát az eltén csak 25-en vannak. (süllyedjünk el, hogy nem oda mentünk, a hátsó sorban körömlakkozás (true story, amúgy)  közben legalább.)

Az életvezetési problémáim sem szűntek meg ez alatt a blogolás nélkül töltött 4 napban (vagy öt?), de ez még nektek sem meglepetés, nem hogy nekem, viszont újra az is problémává vált, vagy lehet jobb lenne azt mondanom, még mindig probléma, hogy 21 vagyok és még mindig nincs senkim, erről nagyrészt én tehetek, ez világos, mert én küldöm el ezeket a kedves fiúkat, vagy válaszolok valami olyat, hogy nekem nem szokták azt mondani, hogy szép/szexi vagy hasonló vagyok és futok el a picsá női wcbe, és rám jön halálos frász ha egy fiú közel jön hozzám, és ne adj Isten, kedves hozzám, de egyszerűen azt sem tudom, hogy hogy kell viselkednem, illetve, azt nem tudom, hogy ne rémüljek meg, hogy ne jöjjön rám frász, főleg, hogy van a fejemben egy kép a kellemetlenül tökéletes kapcsolatról, meg valami rémesen intellektüell sármőr és emellett még jól öltözött fiú, aki majd jól eljön értem biztos egy szép napon a szép szövetkabátjában, ami nem ér bokáig mint Sherlocknak, és duplasoros gombolású lehetőleg, és ez nyilván nevetséges, hogy az én jövendőbelimnek milyen kabátja kell hogy legyen, mármint az se érdekel, ha valami giccses north face-t hord vagy hasonlót, egyrészt mert mindenki ilyet hord, (igen, én is)  meg amúgy is, egy kabát annyira sokadlagos, és a külsőségek is annyira sokadlagosak, ha egy kicsit józan ésszel belegondolok, meg ez a mondat is kezd túl hosszú lenni, tehát pont. De én azt sem tudom, hogy közelítsek az emberekhez, hogy ne érezzem magam halál bénán, ha valaki a szemembe néz, márpedig a szemembe néznek jó sokszor elhihetitek, amúgy csomószor azt mondják, azért mert olyan kék szemem van, de annyi embernek van kék szeme, az ég szerelmére, meg amúgy is, a szemszín igazán nem változtat az ember életén semmit.Meg olyan idióta kételyeim vannak, hogy mi van ha megtalálom a tökéletes pasit, és akkor kiderül, hogy teljesen különböző nézetünk van arról, hogy milyen az ideális család, vagy hogy rendkívül egyszerű és alapvető dolgoknak hogy kell működnie egy kapcsolatban, de persze ha ez így lesz, akkor már nem is a tökéletes pasi, de ha mondjuk majd kiderül hogy a fiúm állandóan undorító, úgy értem tényleg undorító pornót néz, vagy hasonló, akkor aztán végképp nem tudom, mit fogok csinálni. Én is csak egy olyan nyárspolgár vagyok, aki intelektuálisnak akar látszani, meg könyveket ovlas, közben meg időnként ilyen borzalmakat olvas hogy Fifty shades of gray*, és még szórakozik is rajta, de a fordítás tényleg olyan mintha a fogam húznák, és ehhez még egy Tótisz mémre sem volt szükségem, csak beleolvastam két oldalt a könyvesboltban, jesszus komolyan, önkritika a dolog kulcsa, még mindig azt mondom.

*amúgy meg ki mondja meg, hog vacak ez a könyv, vagy hogy G star pólót hordani gáz, vagy a Simple plan gáz, azt csinálok amit amit akarok, miért van az hogy Berlinben mindenki a metrón olvasta helyesebben merte ovlasni, itt meg mindenki csak fújolni bír, hogy micsoda pervez dolog, és ilyenért nem ad ki pénzt, amellett, hogy vacakul van megírva, meg a fordítás is rettenet.

kislány Fonyódon: ez a Balaton pont olyan mint a sivatag, csak van benne egy kis víz.

hát attól tartok, hogy homok tényleg több van benne mint víz.

most az egyszer, ez tényleg jó.

na, India pont ilyen egyébként.(vidéken főleg)

Nem fogok drámai sztorit gyártani a dolog köré, egyrészt mert nincs is, másrészt meg minek, ha az kell vegyetek egy Délmagyart* vagy Blikket, eredetileg az volt, hogy beiratkozom a muosz újságíró tanfolyamára, mert az jó, és a rámenős ingatlanközvetítőnő lánya is odajárt és ők nagyon nagyon ajánlották, de aztán anya kitalálta, hogy mi lenne ha inkább főiskolára mennék, az mégis csak egy diploma, meg amúgy is, az embernek soha nem lehet elég diplomája (kac..), szóval így történt, hogy beiratkoztam a BKF-re, meg részben egyébként úgy is, hogy nem adtam be rendesen a papirom mesterre, ugyanis kb épp a határidő előtti nap engedtek ki a kórházból, és nem kifejezetten voltam képes racionálisan gondolkodni arról, hogy milyen szakra akarok menni, nem mintha akartam volna bármilyen na de ne beszéljek lyukat senkinek a hasába, tehát beiratkoztam ide pótfelvételin, ami egy kifejezetten nevetséges eljárás, komolyan mondom, ilyet még nem láttam (szerencsére). Hogy minden, MINDEN törlődik a felviből, és a szerencsés delikvens az összes adatát viheti be újra, hogy a tanév kezdete, mit tanév, beiratkozás előtt ~5 nappal azt se tudom felvettek-e??? hogy a beiratkozás előtt elig több mint 24 órával kapok egy rendkívül EMAILT arról hogy mit kell tegyek? hogy kapok 0 darab munkanapot arra, hogy átutaljam a pénzt? hát komolyan, call me a procastinator.

De ennek ellenére az emberek kedvesek, bár mindig kihangsúlyozzák, ha valamiért nem kell fizetned, ami fura, mármint a közgázon értelemszerűen nem kellett fizetned a saját egyetemed könyvtártagságáért, meg amúgy is, az embernek alapvető joga információhoz jutni, nem? (most nem a könyvtárra gondolok, hanem nyelvórákra meg tanulmányi osztályra meg mindenféle hasonló szolgáltatásokra- amúgy én még oktatási intézményre soha nem gondoltam úgy, hogy ott szolgáltatásokat nyújtanak, persze persze, egy non-profit intézmény is nyújthat szolgáltatásokat, de ettől meg.)
Csak egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak, mert én annyira akarom, hogy ez jó legyen, hogy ez hasznos legyen, vagy csak egyszerűen szeressek ide jönni, de idáig nincs olyan pozitív benyomásom, ne mondjátok, hogy túl magas az elvárásom, mert igazából nem hinném, hogy kicsit is ez az eset, minek olvasok gyakori kérdéseket, ezt sem tudom, de a gyakori kérdések jól levitte az elvárásaim. Meg mindenhol mindenben a közgázt keresem, maradtam volna ott a francba, lehet hogy mégsem voltam annyira nem oda való, mint amennyire hittem, mert az az iskola abszolút csak jóra inspiráló volt, panaszkodtunk, hogy kevés az óránk és kevés amit tanultunk, de csak ott voltak mindenféle tanáraink akik zseniálisak voltak és olyan órákat tartottak, hogy mindenkinek csorgott a nyála, bár aztán ott is volt pár tárgy ami még nekünk, diákoknak is rangon aluli volt, a professzorról nem is beszélve, aki úgy lealázta a szakdolgozatomat, hogy engem úgy még senki soha, de tudjátok, ott legalább tudtam, hogy ha ezt így megcsinálom, akkor jó irányba haladok és egyszer csak legalább egy kicsit is elismert leszek, és csak a mi iskolánkból nyerik a legtöbb otdk-t meg mittudomén mit, sosem voltam elég szorgos ahhoz hogy ilyeneknek akár csak a közelébe jussak, helyesebben lusta voltam mint a disznó, de most nem is ez a kérdés. És ott olyanok voltak a csoporttársaim, akiket nagy részben nem kifejezetten kedveltem, de csupa csupa olyan emberek, akik intelligensek és tudnak a világról, és biztos hogy viszik valamire.
De itt, itt nem tudom, mi lesz és hogy lesz, nem tudom, nem akarok pesszimista lenni, de túl optimista sem, nem akarok hinni a szememnek és nem akarok előítéleteket alkotni, és nem  tudom, talán túl kritikus vagyok, és túl sznob (mondjuk ez inkább biztos), meg talán az is a baj, hogy nem tudom, hogy mit akarok, hogy akarom, és hogy ezt akarom-e, talán ha tudnám, minden sokkal jobb lenne.  még mindig szánalmasan összezavarodott vagyok, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ezt akartam.


*azt kell mondjam egyébként, hogy a Metro színvonalasabb mint a déli régió regionális lapja, ami elég szomorú, figyelembe véve, hogy előbbi ingyenes. biztosan keményen dolgoznak rajta egyébként, de hogy mi minden felkerül a címlapra, mintha mindig uborka szezon lenne


és egy kis német könnyűzene:

(Lili, meghallgathatod, nincs benne szexről szó:D)

Egyrészt, hogy lett ilyen gyorsan szeptember? Olyan meleg van, minden olyan mintha nyár lenne, szandál és szoknya, és még kell hogy következzen csomó kora ősz esti mulatság amikor egyszál blúzban sétálunk haza félig kijózanodva Szegeden és Budapesten, és bölcsességeket mondunk, mert abban percben tényleg komolyan gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, és úgy is teszünk, mert fiatalok vagyunk és megtehetjük. És kell még fagyi evés, és Balaton, hajókirándulás, és ahogy fújja a hajamat a szél a kék biciklin, és a villamoson, amikor az ablak mellett ülök, meg a metrón felfelé menet a mozgólépcsőn, és fagyi és hideg bor, és grillsütés, mert olyat csak apa tud, és szandál, meg nyári ruha, ja de ezt mondtam már, viszont azt hiszem kicsit még futok a nyár után, ami félig már elment,de inkább teljesen, de még mindig olyan szentimentális vagyok, mint voltam  mit tehetnék? 

Másrészt, tulajdonképpen én kifejezetten örültem, hogy hazajöhetek, hosszú volt 2 hónap, Berlin fantasztikus, komolyan mondom nektek, tényleg az, tudom, hogy ennél többet illene ömlengeni, mint hogy ó, igen, nagyszerű város, majd fogok is, aggodalomra semmi ok, de most nem ez a lényeg, hanem hogy én haza akartam jönni, nem tudom, hogy miért, nem racionális dolog a szív, de most meg már hirtelen kicsit sem akarok itt lenni, kicsit sincs igazán kedvem ehhez a cudar magyar valósághoz, ami olyan furán arcul csapott ma, és nem arra gondolok, hogy micsoda borzalom, már megint drágul a kenyér, vagy hogy má' megin' egy vacak diplomáciai lépés Orbán bácsi, hát most hogy fogok így Örményországba menni jövő nyáron, ha ilyen haragban van a két ország? (viccelek, persze, de ettől még nem volt túl meggondolt lépés amit műveltek), hanem hogy annyira lehangol az egész, itt lenni, sokat metrózni reggel és buszozni, és az örs ahol mindenhol mindenki olyan szomorú és fáradt és szegény, és engem ez annyira lehangol, mert olyan önző dolgok jutnak eszembe, hogy esetleg rám is ez vár, hiába gürizek (amúgy nem), és hiába költenek rám a szüleim egy rakás pénzt, meg nyelvórára meg pszichológusra meg új farmerre mer' az mindig kell, (irónia,megint) meg küldenek nyaralni, nem lesz belőlem semmi, és senki, és 47 ezerből fogok élni, mert a politikusaink szerint meg lehet élni ennyi pénzből, igaz, hogy mire kihozza a posta alig marad belőle valami. Mert megteheti, ha már monopóliuma van, hogy kétszer annyiba kerüljön feladni egy levelet mint Németországban, és szánalmasan sokáig tartson mire oda ér, és azt is megteheti a reptér, hoyg 3 ezret kérjenek a parkolásért, mert úgy is muszáj kifizetni, de hogy akarunk így fejlett ország lenni, ha ott zsákmányoljuk ki egymást ahol tudjuk, és ott lopunk meg mindent és mindenkit ahol érjük? 

jójó, inkább lefekszem aludni.

ahogy az már lenni szokott

A napi panasz pedig legyen az, hogy nem tudom, hova megyek hétfőn iskolába meg mikor és hasonlók, merthogy nem küldenek értesítő emailt.

epic fail of the centrury, I tell ya-.

ha még ruhát akarnék venni, valaki üssön már le egy hólapáttal. köszi.



p.s.:de amúgy egy csíkos pólóra hogy lehet nemet mondani?

az élet nehéz

most jöttem rá, hogy 21 év elhalasztott kuszkusz salátát kell bepótolnom, francba.

Most egyébként két dolog zavar kifejezetten, az egyik, hogy pénteken megyek haza, és annyira elterveztem, hogy a hétvégén még utoljára a Balatonon süttetjük majd a hasunkat, mert kb annyi napfény jutott nekem idén, mint egy eszkimónak, erre kiderül, hogy lesz vagy 21 fok, és eső, vihar, tudjátok hogy van ez a Balatonnál. A második, hogy vége a True Bloodnak, már megint a legizgalmasabb pillanatban, és esélytelen, hogy most várjak egy évet arra, hogy megtudjam, Erik gyilkolja le Billt, vagy fordítva, most komolyan, olvassam el könyvben?* Alexander Skarsgard meg még mindig zavaróan szexi, amiről meg az jut eszembe, hogy itt Németországban mindenki olyan magas, legalábbis a férfiak hogy az elképesztő, ma kifejezetten kicsinek éreztem magam a metrón, pedig én sosem érzem magam kicsinek, főleg nem mondjuk a nyelviskolában, ahol úgy nézek ki a csomó spanyol mellett mint egy kihipózott rögbijátékos, meg a legjobb barátnőm, aki 160 cm sincs, ne vicceljenek már velem. A német nők méreteivel meg nem tudom mi van, hogy a 38-as blúz nagy rám, wtf, tudjátok (néhányan), hogy kicsi,na az nem vagyok.

A hétvégén Poznanban voltam, teszek majd képet, de most megint lusta vagyok, szép volt, bár olyan érzésem volt, mintha otthon lennék, és egy kicsit lerobbant volna minden,olyan az a város, mintha bármelyik magyar nagyvárost berakná az ember a Baltikumba, kicsit oroszosítaná, és tessék, itt egy Lengyelország, ahol az emberek trendin öltöznek, és valami kimondhatatlan nyelvet beszélnek, a villamos a szocializmusból maradt, de a vonatállomás is, és egy csomó minden nevetségesen olcsó (72 órás jegy 700 ft. zsömle 10 se), de legalább nagyon zöld, a belvárost kivéve mindenhol olyan érzése van az embernek, hogy valami túlzöldített iparvárosban van ahol olyan nagy nyílt terek vannak, hogy az ember azt sem tudja, hova kapja a fejét, a lakásban valami rettenetes szag volt, mint az élesztő vagy nem is tudom, a házinéni kb a derekamig ért, és mindig fonnyadt gyümölcsöt tartott mindenhol, mindenhol a zöld-kék lakásban, mert ezek a helyi focicsapat színei, szóval még a kézmosó szappan és a törölköző tartó akasztója is zöld volt a wc-ben, meg a szájvíz is, miserable élet lehet ez. Főleg, hogy K. meg a Lechnél dolgozik, ahol az összes promócucc mellett még a sörös doboz is zöld, és hát nem tudom, szerintem rettenetes lehet egy sörgyárban dolgozni, még akkor is ha az ember keres egy rakás pénzt, merthogy van közgazdász diplomája. Vagyis lesz, de ez szinte sokadlagos.

holnap folytatom, most még alszom egy kicsit.


egyébként ha az ember magának küldi haza a dolgait külföldről, mit ír a feladóhoz?

*ezt kb annyira érzem szemfényvesztésnek mint a Szex és New Yorkot elolvasni.

Álmomban egy küklopszba voltam szerelmes (wtf???), bár nem volt szörnyszerű vagy ilyesmi, hanem csak egy egyszemű fiú volt, akivel arról tanácskoztunk, hogy disszidálnunk kellene, és hogy hogyan vigyük magunkkal a csokoládét, ami nem kockákból állt, hanem úgy nézett ki, mintha sziklák lennének, és közben valami mezőn voltunk, ami csupa sárga virág volt, a hajam is sárga virágporos lett, de akkor jött a vihar, és én elmenekültem, de belegyalogoltam valami néninek az irodájába, akinek már nem emlékszem, hogy mi volt a tisztsége, de úgy nézett ki, mint Umbridge, és olyan volt a szituáció, mint valami elcseszett Hunger games jelenet, nem akartam mondani semmit arról, hogy kivel voltam és mit csináltunk, szóval adtak valami cseppet amitől elvileg hiperőszinte lettem, és akkor elkezdtek arról kérdezni, hogy mit ettünk, és hogy kinek milyen színű a haja, és nem is értettem, hogy miért kérdezik ezt az egészet, mikor arra készülünk, hogy lelépjünk.

meg most ez ugrott fel a youtube ajánlások közt, és hirtelen olyan nosztalgikus lettem az egyetem első éve iránt.

Tehát csütörtök és vasárnap között az történt hogy elmentem Münchenbe, és annyit  ültem éttermekben ettem*, hogy az már pofátlanság. Mondjuk közben néztem várost is, de talán túl keveset, de mondjuk túl meleg is volt. Nem olyan nagyon meleg, de ebben a klimatizált undorító időjárású Berlinben egészen elszoktam a rövidnadrágos időtől.
Az apukám testvére, akit szerintem még soha nem említettem, maximum disszidens rokonként, szóval ő nemsoká betölti a hetvenet, és szerintem valami kapuzárási pánik kezd úrrá lenni rajta, lakott  4 órszágban és még több városban, volt vagy 30 országban és annyi állása volt, hogy meg sem tudjuk számolni, szénhordóból lett üveges lett sztárkamionos lett médiamogul lett milliomos üzletember, a Szűrössel unikumozó felsőtízezertag, taxisofőr és mindent elvesztett nyugdíjas aki egy garzonban él a feleségével, boldogan míg meg nem halnak,  és most ebből kell írni egy könyvet vagy egy novellát, vagy akármit, csak ne felejtődjön el, mert nem mindenkivel volt ilyen, és amúgy talán ha nem lenne a rokonom, akkor azt mondanám, hogy nem is igaz,  bár nyilván nem az a kérdés , hogy szerintem valamire való-e ez az egész, nyilván. Mondjuk persze, hogy az.Csak nem tudom, hogy miért én vagyok az akinek feltétlen asszisztálnia kell ehhez a projekthez. Érdekel, határozottan érdekel, hogy a nagyanyámnak három férje volt, és hogy mialatt az első málenkij robotolt, otthon azt hitték róla, hogy meghalt, és akkor újraházasodott, meg hogy ki hogyan disszidált egy nejlonzacskóval Bécsből, ésatöbbi. Csak én nem tudok írni. Vagy legalábbis nem annyira, mármint egy blogposztot mindenki meg tud írni, de ez, ez meg egy komoly dolog.

Amúgy néha komolyan mondom nagyképűnek érzem magam, amiért azt hiszem hogy valaha is viszem valamire. Ez nyilván nevetségesen hangzik, de sokszor azt gondolom, hogy túl ambíciózus vagyok és túl gyorsan akarok mindent, és hát aztán rájövök, hogy azt sem tudom, hogy kell elkezdeni, vagy egyáltalán mit akarok én pontosan elkezdeni, és mások már állást keresnek, vagy állásuk van, és mindenféle mozgalmakban vesznek részt, és gyakornokok, még akkor is ha unalmas mint a bűn, legalább voltak gyakornokok, én meg csak lebegek itt a levegőben, és akarok egy csomó mindent, amik túl távolinak túlnak ahhoz, hogy tegyek is valamit, szóval inkább nem is teszek semmit, csak írom a blogomat és rinyálok, meg aggódom.
Komolyan mondom, olyan egoista ez a blog, akármikor elkezdek írni egy bejegyzést valamiről, bármiről, mindig visszakanyarodok saját magamhoz, a kétségeimhez, és ezekről kezdek el panaszkodni.

Egyébként apukám idősebbik bátyja volt mindig az egyik kedvenc családtagom, mert ő mer. Többet akar, és még többet, és vállal kockázatot, és eléri amit akar, és aztán el is meri veszteni, de szerintem elveszteni is egyfajta bölcsesség, fel kell nőni ahhoz is, hogy az ember túl tudjon lépni valamin amit kemény munkával elért, és valami újat tudjon elkezdeni. És ő meri élvezni az életét, és nem feltétlen arra gondolok, hogy 50 eurókért vásárol magának reggelit, és drága szivart szív, de megelégszik azzal amije van, és örül a kicsi dolgoknak is és nem aggódik azon, hogy mennyi pénz van a takarékbetétjén. Kételyei pedig alig vannak, mindig mindenkinek azt mondja, hogy ha ezt akarod, csináld meg, mert meg tudod csinálni, miért ne tudnád, és mintha kézenfekvő megoldást javasolna mindenre ami amúgy rémesen egyszerű de senki nem akar rágondolni, egyrészt mert túl egyszerű másrészt, meg túl jó hogy igaz legyen, de ő igen.
És különben is, mindig vaníliaillat van a Mercédeszükben.



* a disszidens rokonaimmal meg kellett ünnepeljem, hogy több mint 30 éve disszidensek. (feel the irony here?)

ma este meg kocsmázásra voltam hivatalos, de még arra sem mentem el, egyedül fogok meghalni bazmeg, most már ideje lenne hogy valami égbekiáltót* tegyek, mint mondjuk elmenni a szexshopba plázába amit láttam valamelyik metrómegállónál,csak az a baj, hogy nem emlékszem hogy hol. ez amúgy főleg csak azért jutott eszembe, mert akkora volt, hogy szerintem egy egész utcasarok hosszú, vagy nem tudom, de gigahosszú.
amúgy az elmegyek ide mielőtt meghalok  elhagyom Berlint dolgok listáján rajta van még a Berliner Dom, az elhagyott vidámpark, és a hajókirándulás is, de igazából semmihez nincs igazán kedvem csak egyedül sétálni, fagyit enni, meg moziba menni.


*legalábbis a vénlányok 2012-es évkönyve szerint, amit az őszi szünetben írok majd meg

WTF ?

szóval kerestem külföldi gyakornoki helyeket kíváncsiságból, meg hát gondolom hasznos is lenne, és nem értem miért kell nekem fizetnem azért, hogy gyakornok lehessek? csomó külfölditől hallottam már, hogy ez van, na de most komolyan? honnan lenne nekem 8000+ dollárom?
:(

ez egy díjhoz tartozik igazából,  de mindegy, azért kitöltöttem,bocs.

1. Miért kezdtél el blogolni? Beváltotta a blogod a hozzá fűződő reményeidet?

Eredetileg a képeslapokat akartam idetenni, csak aztán elkezdtem írni, mer az jó, tudjátok hogy van ez. Amúgy egyszer 13 évesen (!! :D) kezdtem el, még a blogspot őskorában, amikor minden angolul volt, és olyan izginek vagy menőnek vagy nem is tudom minek tűnt tűnt, mert digitális meg minden. Nem tudom, mik voltak a reményeim szórakoztat, és ez jó, nem vágyom hírnévre vagy ilyesmi.

2. Mi a legértékesebb tulajdonság a számodra egy emberben?
Az érdeklődés jó tulajdonság szerintem, de a humor és a közvetlenség is szerintem. De nem tudom, nem hiszem hogy van olyan hogy valamilyen tulajdonság jóvá tesz egy embert, és ha ez megvan benne akkor jó meg értékes.

3. Gyakran szórakoztatod magad idilli képekkel, sokszor vágyódsz el?
Persze, mindig.
 

4. Mi a kedvenc italod?
Tea, narancslé, gintonic
 

5. Mi a véleményed a művészetről?
A művészet szép és jó, és minden ami pozitív. De hogy mi az, azt pontosan nem tudom. Minden művészet, ami örömet okoz az alkotónak és nem gondolom, hogy abban kellene mérnünk, hogy mennyire művész valaki, vagy nem az, hogy milyen népszerű az amit csinál vagy mennyi ember szerint érdekes és értékes. Nem kell mindenkinek értenie, és nem kell, hogy mindenkinek tetsszen.
 

6. Fontos neked az idő?
Igen. Nem, nem is tudom. Fontosnak kellene hogy legyen de igazából nem kifejezetten az. Inkább megfélemlít, mindig mindennel késésben vagyok és mindig mindent később csinálok mint mások, ami sokszor jó, máskor meg nem. Az idő nem kellene hogy fontos legyen, mert nem akarnám az életem futva tölteni és arra gondoloni, hogy nemsoká vége, vagy hogy már milyen kevés maradt, és arra is félelmetes gondolni, hogy ha most meghalnék, akkor milyen kevés nyomot hagyok magam után, milyen keveset tettem másokért és milyen keveset értem el...magamért.
 

7. Hogy képzeled magad húsz év múlva?
Lesz egy lakásom ahol magas a plafon, és magas fehér ajtók vannak sok kép a falon, és sok fotó, színesek és fekete fehérek, lesz férjem és egy biciklim és remélem gyerekeim, és fogok írni, (meg olvasni), és valami jót tenni is. És persze, hogy nagyon sokat fogunk utazni.
 

8. Mi az, amit az emberek vagy szeretnek, vagy utálnak? Mi jut eszedbe először?
Utálok valakit mert nem akarok olyan lenni mint ő de nem tudom miért szeretek másokat, talán mert azt kivánom bár kicsit olyan lennék mint ők....?
 

9. Sokat olvasol?
nem eléggé. itt Berlinben mindig olvasok a metrón és ez jó. most csomó könyvet el akarok olvasni egyébként, meg be is fejezni amiket elkezdtem.
 

10. Szerinted a pénz boldogít?
Nem tudom, hogy az emberek miért tesznek úgy, mintha a pénz nem lenne fontos, és nem változtatná meg az ember életét, erről mindig az jut eszembe, amikor tabutémaként kezelik a szexet, pedig mindenki csinálja, még az öreg sarki boltos, és az emigráns kioszkeladó is, vagy úgy tesznek mintha nem lenne queer/LGBT, pedig még az olyan satnya városokban is van melegbár mint Szeged. Na de visszatérve a pénzre, ha nincs elég akkor az konfliktusforrás szerintem sok családban, ami ha közvetlen nem is vezet boldogtalansághoz, de problémákhoz igen, és elégedetlenséghez, meg hasonlók, persze itt nem extrémitásokra gondolok, hogy nincs új porsénk vagy hasonló, hanem hogy mondjuk valamelyik szülő elissza a pénzt, bár ez pont szélsőséges példa, de ha nincs kiforrott értékrendjük azt illetően, hogy mire költsék a kevés pénzüket, akkor az probléma.
 

11. Gyűjtesz valamit?
képeslapokat határozottan igen, de a beszállókártyákat is mindig elteszem, sokszor könyvjelzőnek használom,meg külföldről mindent, belépőket, és jegyeket, blokkokat szórólapokat, néha még üvegkupakokat is.

ez egyszerűen azon kellemetlen napok egyike, amikor aludni sincs kedvem.

A gonosz balkáni család ellopta a Görögországos törölközőmet. Nincs apelláta, most már tényleg oda kell mennem.




hogy vegyek egy törölközőt.

Itt Münchenben meg végre jut nekem egy kicsi nyár is, szoknya van rajtam igazából!! Jó ez nem nagy cucc az összes normális országban, viszont Berlinben a nyár nem kifejezetten nevezhető nyárnak, inkább valami borzalomnak, ahol váratlanul lesz pár órára meleg, de akkor fülledt és párás, aztán újra felhős, és még fülledtebb, majd estére elkezd zuhogni, vagy csak pofátlanul hideg lesz. De hova süllyed ez a blog, hogy az időjárásról kell írnom?
Ez a hotel olyan mint egy kaszárnya, annyi emelet és annyi szoba van benne, és a szobánk parfümtől bűzlik, komolyan mondom, ilyen utoljára a vidéki kollégium "punciszangú"* szobája volt.  Szinte mindenért fizetni kell, a reggeliért, az internet jelszóért, a mosodáért,  az internethasználatért, na de mit várok egy hotellánctól?  Jó jó befejezem a nyafogást, más még Kiskunmajsára se jut el. (Aztán eszembe jut, hogy Pestről az egészen messze van, ez nem volt olyan jó példa.) Be kell fejezzem, jön értem a nagybácsi.
Az i betű meg már megnt elromlott, franc.




*ez az (ex) csoporttársaim agyszüleménye, ne aggódjatok

szeretek én független lenni, félreértés ne essék, és itt most nem arra gondolok, hogy nincs fiúm aki azt mondaná, hogy nem mehetek a gólyatáborba, mert ott úgy is megcsalnám/megbasznának***, amit nem tudna elviselni, és úgy is szakítanánk, szóval inkább szakítsunk előre, ja hogy nem akarsz akkor ne is menj táborozni, vagy hogy ne menjek egyedül partizni, meg igazából soha senki nem korlátolt semmiben,mindig azt csináltam amit én akartam, azt a cipőt vettem fel amelyiket gondoltam, és oda mentem gimnáziumba és azt a könyvet olvastam ami nekem tetszett, és ez jó volt, de talán ez volt a baj, hogy mindig lehetett bármit, én pedig állandóan csak jó akartam lenni, megfelelő és ideális gyereke a szüleimnek, persze ez már akkor megbukott, amikor nem mentem jogra, és idén nem leszek negyedéves jogász, és nincs vőlegényem,akivel az esküvő előtt nem szexelünk* , és a diplomaosztó utáni hónapban összeházasodnánk.
és engem nem zavar, hogy csomó mindent egyedül kell csinálnom, mert mások nem akarnak, nem tudnak, nincs pénzük rá, vagy nem tudom, de azért hosszú távon mégiscsak rettenetesen zavar, hogy nekem gyakorlatilag nincs olyan baráti köröm, akikkel mondjuk utazhatnék, messzebbre, mint a Sándorfalvi tó, vagy a kopaszi gát, vagy mittudomén, és mintha a barátaim túl sokszor nem is ugyan azok iránt a dolgok iránt érdeklődnének mint én, és fordítva, körülöttem mindenki szereti a diszkókat vagy nem tudom, persze ez csak egy része a problémának, ami nem is kifejezetten probléma. amúgy meg én is teljesen semmirekellő vagyok és felületes, olyan materialisztikus dolgok tesznek boldoggá**, hogy vettem egy új táskát és gyönyörű, meg hogy találtam a piacon egy fehér szandált, pont amilyet akartam, és csak 10 euró volt, meg hogy vettem egy könyvet, és egy sárga sálat, meg most jelentkeztem újságíró szakra, ahova gondolom, hogy fel fognak venni, mert kevés a ponthatár, és én mindig írni akartam, mindig szerettem írni, és ha már úgy is pótfelvételi  van, ha már lúd legyen kövér, de ettől is tisztára kisebbségrendűségi éreztem van, mert a gyakori kérdéseken ilyeneket írnak, hogy oda válogatottan buta meg ribanc lányok járnak, akik csak a mellüket akarják mutogatni a paprika TV-n, tudom én, hogy ez nem az az oldal, ami megbízható forrás,de akkor nem tudom, hogy mi az, és azt is tudom, hogy nyilván nem lesz olyan presztízse, mint az Eltének, de nem tudom, hogy ezen a ponton fontos egyáltalán a presztízs, nem hiszem, belefáradtam ebbe, hogy mi kurvinosos istenkirályok vagyunk és mindenki más vesszen, nem is vagyunk voltunk olyan jók, annyival jobbak mint a többiek csak többet tanultunk az érettségire és a szüleink több mesekönyvet vettek nekünk mert megtehették és megtehették, hogy mindenféle órákra küldjenek minket,hogy aztán a város top gimnáziumába meg aztán topegyetemére küldhessenek minket. a zsákfalusi Töhötöm, aki félárva cigánygyerek és van 8 testvére, nyilván hogy nem fog az apáczaiba járni, ezt mindenki tudja.
de eredetileg nem is ezt akartam mondani, hanem hogy most már amúgy azt is szégyellem, hogy nem hogy ez eszembe jutott, de még le is írom, le is írtam, tessék, nem tudom, hogy ne legyek egyedül, nem tudom, hogy közelítsek az emeberekhez, nem tudom, hogy van az, hogy vannak akik automatikusan kúlak, és barátok mindenkivel, én meg csak rinyálni tudok, csendben állok a sarokban egyik lábamról a másikra és eszem az almámat. mert nekem mindig nevetségesen üres lesz a fejem, ha valakivel beszélgetést kellene kezdeményeznem, vagy small talkolnom (elméletileg már németül is tudok), és aztán állandóan, csomószor nem is azzal beszélek meg barátkozom, akivel akarok, és akit érdekesnek látok, hanem aki adódik, mondjuk ez a meglévő barátnőimre pont nem igaz, de az összes többi helyzetre túl sokszor igaz, az egyetemre pl-




***amúgy ismerek egy lányt, akinek tényleg ezt mondta a fiúja
*ezen a blogon amúgy sosincs szó a szexről, nem tudom észrevettétek-e. de ez csak azért jutott az eszembe egyébként, mert egyszer a Lili a jó lányokról beszélt, akik nem írnak a pajzán vágyaikról meg a szexuális életükről a blogjukba, sőt, inkább nincs is nekik ilyen és akkor most még az is lehet, hogy egy kicsit én is jó vagyok. amúgy az egyik barátnőm szerint túl keveset gondolok a szexre, bár ezt a kijelentést az után tette, hogy mondtam, hogy nem, én nem szoktam elképzelni másokat, a tanáraimat meg főleg nem szex közben, azt hogy vajon milyen pozícióban szeretik meg végképp nem, egyszerűen rettenetes.
**amúgy nem csak ezek, mert a múzeuomok is kifejezetten boldoggá tesznek, meg amikor áfonyát eszem reggel a metróhoz menet, meg amikor kiveszem a hajamból a hajgumit és midenhol samponillat lesz, és amikor vízillat van a parkban, meg amikor megdícsér a némettanár

NEED

(a szüleim azt mondták, most már csak szükséges dolgokat vásároljak, szóval most el kell majd vesztenem az összes cipőm, hogy ez szükségessé váljon? 

francba.)

de azért még gyorsan vettem egy jegyet stockholmba októberre, vegyetek ti is, most csak 8000.


+a kezelési költség hahaha ryanair

Az a legnagyobb baj, hogy az életem igazából kifejezetten jó is lehetne, csak én meg mindig elrontom magamnak, meg rinyálok mindenről, meg hát kurvára egyedül is vagyok, és nem tudom ezt megoldani, hogy tényleg minden rendben lenne, és ott van állandóan az agyam hátsó traktusában a gondolat, mint valami kellemetlen hangocska, ami azt suttogja, hogy egyedül vagy fiam, nincs senkid.

sírok ezen a szövegen,sírok.

random fickó utánam kiált ma egy pubocska kerthelyiségéből:
-Madam, wir brauchen mehr Frauen hier!
Sir, ich brauche weniger Aslochs hier!

na pont ennyire király a szerelmi életem Berlinben.

öreg vagyok én már ahhoz, hogy tizenharmadmagammal aludjak egy szobában, ne vicceljetek már velem.

bevezetés a német popzenébe, vol1. egyébként az egész egy Süddeutsche Zeitunggal kezdődött.*

de azért az elgé szomorú, mindig csalódnom kell ha elolvasom a dalszöveget.


*meg a magazin melléklet zene rovatával.

ha esetleg bárkinek kételyei lettek volna, Berlinben olyanok a nyári esték, hogy az ablakhoz közel lévő ágyam mellett felejtett kézkrém reggelre úgy megdermed, hogy alig tudom használni.

olyan kevés alkoholtól másnapos leszek, hogy az már nem is vicces.

vagy öregszem. (No that's not an option.)

(ez egy csopikép Drezdából, keressétek jobb oldalt a világítóan fehér kalácsfejem, a rögbijátékos méretű szekcióban, de azért tegyük hozzá, hogy az emberek nagy része spanyol, ezért mindenki olyan nagy aki északabbról jön)

Mindig mosolyognom kell magamban, amikor úgy teszünk mint az igazi berliniek, parkokban ülünk és (cseresznye) sört iszunk az utcán járva, nincs nálunk esernyő, mert az ember úgy is elázik, vagy legalábbis vizes lesz, az ember nem is érzi, hogy esik, pedig a vizet minden irányból fújja a szél, apró cseppekben az ember arcába, hajába, még a zoknijába is jut, kaiserses zacsival járunk, mint mindenki, az aluljáróban veszönk perecet, 3-at egy euróért, és filmet nézünk a földön ülve, mert a lakásban nincs bútor gyakorlatilag, de itt amúgy mindenki mindenhol leül a földre, az utcán, az Alexanderplatzon, a metróban, a múzeumben, a reptéren, a vasútállomáson. És néha tudok már térkép nélkül közlekedni, amitől mindig rettenetesen önelégült leszek titkon, nem mintha nem járnék az esetek túl nagy részében térképpel az orrom előtt.

Egyébként meg, nem értem ezeket a bevándorlónegyedeket, meg a bevándorlókat célzó üzleteket, és szolgáltatásokat, mind olyan csillogó és elegáns ruhákat meg kiegészítőket meg mindent árulnak, az összes török és közel-keleti bevándorló bálokat tart a nappalijában?
Tegnap voltam egy grillpartyn is, bár lehet, hogy jobb azt mondani, hogy az egész park egy nagy grillparty volt, egy rakás ember a bársonyblézerében meg menő vastagkeretes szemüvegben, hozták a wurstlijeijet meg a sört a kanken hátizsákocskáikban, ami ronda mint a bűn, de már annyit láttam, hogy én is akarok ilyet (hamarosan névnapom van!:D). Teljesen véletlen összefutottam egy görög holland istennel is, akit tavalyról ismerek Poznanból, ahol csináltunk egy tök jó projektek cigány egyetemistákkal, ami soha nem készült el, viszont most egy másik el fog Pozsonyban októberben! Amúgy az a fiú tényleg olyan elképesztően gyönyörű, hogy komolyan nem is értem, hogy létezik ilyen, hogy miért szól hozzám, azt meg végképp nem.

Láttam az Istár kaput! Gyönyörű, komolyan mondom, gyönyörű. Régen az emelt töri órákon mindig arról álmodtam, hogy egyszer megnézem az Istár kaput (meg a piramisokat, meg Spártát, meg az összes ókori görög/római/bizánci helyet, ahol Brad Pitt  Akhilleusz harcolt, és ahol ezrek harcoltak mindenféle nőkért, és hasonlók) és akkor most besétálok egy múzeumba Berlinben, és tessék, ott az Istár kapu! Meg mindenféle ókori templomok, és Afroditék, az ember hogy ne csorgassa ilyen helyzetekben a nyálát. Főleg amikor egy angol-spanyol fiú magyaráz nekünk mindenfélét a szexi akcentusán ókori költőkről, meg testarányokról és hasonlókról.

A szüleim olyan menők,hogy vitorlázni járnak apa kollégáival, meg a barátaik borospincéjébe, mert nekik van egy igazi pincéjük egy igazi hegyen(!! bocs, alföldi gyerek vagyok).

csak ezt akartam mondani.

(újabban nevetségesen sok olvasóm van, szóval ti, kedves új (régi?) olvasóim, írhatnátok kik vagytok, honnan jöttök, és hasonlók?:)

filmek,

amiket meg akarok nézni:

On the road

The perks of being a wallflower

To Rome with love,

Rettenetesen bosszant, hogy még az Útonba is belerakták Bellát Kristen Stewartot, mármint róla szerintem túl sok embernek jut eszébe hogy vámpíííír, meg nincsi is olyan 40-es- 50-es évekbeli arca szerintem, Emma Watsonról meg nem is beszélve, na de nem teszek úgy, mint valami túlművelt filmkritikus, inkább azt mondom olvassátok el az első kettőt könyvben is.

csak még azt akartam mondani, hogy itt Berlinben 5 euró a csilis lángos. lehet kapni nutellásat is, de arra ránézni sem mertem.

még jó, hogy nem szeretem a csilit.

miután eltört a lábam megfogadtam, hogy soha többet nem veszek sima talpú csizmát, hát elmondanám, hogy már ez a gondolat is vagy 10 ezerbe került.
nem tudom, mások hogy csinálják, de rossz szerencsének érzem újra felvenni azt a csizmát*, amiben eltört a lábam.


*komolyan nem tudom, miért foglalkoztat ilyesmi a nyár közepén.
amúgy meg, ezt kérem.

Elmentünk egy kínai étterembe a múlt héten két csoporttársammal, aztán a végén odaadtam nekik a pénztárcámat, hogy fizessék ki az enyémet is, mert nekem mosdóra kellett mennem. Komolyan eszembe sem jutott, hogy elcsórnák a pénzemet, de aztán mikor visszamentem az asztalhoz, mindketten elkezdték bizonygatni, hogy nem, mi nem vettük el a pénzedet, és tényleg nem is vették el, de miért kellett volna elvenniük, nekik is van pénzük, miért vennék el a másikét? Nekem ez komolyan eszembe sem jutott, mármint mi értelme lenne, úgy is észrevenné mindenki ha a másik elvette a pénzét, egyértelmű, kellemetlen szituáció, amibe senki nem akarna magától belekerülni.
Jó neked, hogy olyan országból jössz, ahol az emberek nem veszik el egymás pénzét, nem akarják elvenni, mert nekik is van, ezt válaszolták. De én nem jövök olyan országból, és lassan már nem is tudom, milyen ország az, ahonnan jövök, ahol az emberek egyik fele 300 euróból él, és vannak ezek az idillek a Blahán,  de    az emberek tömegelnek az indiai meg mindenféle ázsiai nagykövetségek ajtaja előtt, és a plázában, meg az összes többi másik plázában, és a starbucksban is, ahol 600 forint egy kávé, de megveszik mert menő, és mert megtehetik, szétnyílik a társadalmi olló, én is tudom, én is látom,  de ettől még nem tudok mit kezdeni vele, azzal, hogy én vajon melyik végére fogok csúszni, bárhogy is lesz, jó lesz ez nekem? jó lesz ez itt nekem? nem tudom, egyre kevéssé tudom, mi lesz itt velem, vagy máshol mi lesz velem, ki leszek, és hol fogok lakni, milyen kocsim lesz, de nem lesz kocsim, én szeretek metróval járni, szeretem nézni az embereket, és unalmas napokon könyvet olvasni, narancslét venni a cigis kioszknál, és figyelni a sok turistát, és szeretek vonattal meg busszal meg taxival menni a reptérre ha eltévesztem a terminált,  de elszomorít a hetes busz, mert olyan fáradtak és koszosak és sokszor olyan nincstelenek az emberek, és rá van írva az arcukra, hogy egész életemben güriztem és ide jutottam, hova, sehova.

Nem tudom miért ilyen kulcskérdés, hogy mennyi pénzem van, mert nekem  soha nem kellett azt mondanom, hogy nem tudok szombaton moziba menni mert egyszerűen nincs pénzem rá, csak nem fér a fejembe, hogy az aki másik országban él, oda született, az miért kaphat annyival többet ugyan azért mint én. miért kell, hogy ennyire a részem legyen az, hogy honnan jövök, hol lakom, hol laktam, nem akarom, hogy ez határozza meg, hogy milyen az élethez való viszonyom, hogy milyennek látom a dolgokat, milyen könyveket olvashatok, és mit tudok a világról, mert az állambácsi megmondja, hogy mi megy a rádióban, és a tévében, az újság meg úgy sem pártatlan ezt sosem gondolta senki. Csak aztán ott van az is, hogy a svéd csoporttársam, és a barátai olyan szabadok. Olyan szabadok, úgy szabadok, ahogy mi magyarok talán sosem leszünk, érdekli őket minden, azt csinálják az életükkel, és úgy ahogy akarják, mert nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mi lesz belőlük, és hogy 3 diplomára van e szükségük, vagy nem, vagy elutasíthatnak dolgokat, amiket mi még csak éppen kezdünk menőnek tartani, mert lehet, már náluk úgy is mindenki megtehetni, megtehetné ha akarná.

Berlin

brit/amerikai rádiótorony, Berlin

Lipcse, és túl sok kép

Lipcse nagyon szép szerintem, sokkal konvencionálisabb mint Berlin, bár persze Berlin sok sok mindenben más mint az összes többi hely amit idáig Németországban láttam, kevesebb a hipszter/jupi és hasonló stílusú emberek, akiknek divatja hozzánk gondolom még nem jutott el... És amúgy kicsit Budapestre emlékeztet, ami nem tudom, hogy mennyire szeretnivaló tulajdonság egy városban, mindenesetre engem megnyugtat.

Ez a csoda a képen kevéssé tömör gyönyör, a szocialista művészet csúcsa NSZK  időkből, a székházukból. Az épületetek kivülröl elfelejtettem lefotózni, Runde ecke, nézzétek meg itt, innen indult a tüntetés, ami a fal lebontásához vezetett.

A Zeneakadémia






szociális lakások

Ajtó a 12. századból

Thomas kirche, ahol Bach is volt karmester vagy mi, igen-igen, már megint ferde, és béna szögből fotózott kép.

Festmény, ami jobban néz ki fotón mint a valóságban, bocs.

A rendkívül megalomán Napóleon denkmál, ami a legnagyobb emlékmű Európában, és ugyan a képen nem kifejezetten látható, de van rajta egy erkély vagy inkább terasz is ahova fel lehet menni, mint valami kilátótoronyba, bár én ezt nem tettem meg, mert elkezdett zuhogni az eső. (lásd:fehér ég) Amúgy 91 méter magas.

Best of semmi, na jó, nem, de ott vagyok a képen amúgy, lássátok feleim.

A csodarózsaszín Nikolai kirche. 

Egyébként most jöttem rá, hogy csomó mindent elfelejtettem lefotózni, mint mondjuk a giga vonatállomást, vagy a városházát, ami eléggé hasonlít egy templomra, vagy az egyetemet, no meg persze a halat amit ebédeltem. 

valami régi vásárcsarnok, egy luxushotel mellett.

Most még mindig Lipcsében vagyok, ennél megalománabb bagázst komolyan mondom, még életemben nem láttam, itt minden akkora, hogy eldobom az agyam, a vonatállomásba(Európában a legnagyobb) 3 EMELETES  bevásárlóközpont és egy Aldi is belefér, a városháza a világon a legnagyobb, meg van ez a Napóleon monjunent, amiről az Inkák földje jut eszembe, nem Ojrópa,az utcák meg olyan szélesek, mint amilyen hosszúak otthon. Pofátlanul sok pénzt költöttem kajára, de már nem bírok semmire nézni ami Ázsiai, Berlinben a csapból is szusi folyik, kínai, vagy kebab meg a változatai, a török itt is szinte csak törökül, vagy úgy hogy Do you eat here, oder mitnehmen? 
Holnap meg mostmár véget ér a no pictures policy, ígérem, eddig se így akartam, csak hogy a blackberry meg a sony nem kompatibilisek, ejnye.

azért az elég gáz, hogy a Deutsche post micsoda klasszisokkal olcsóbb, (és jobb) mint a retek Magyar posta.

ugyanitt meg még azok az emberek akik pofátlanul elit és magas pontszámú szakokra járnak, é a Nyíregyházi Főiskolán meg a Pannon Egyetemen meg hasonlókon gúnyolódnak.
Nem mintha én nem ugyan ezt csinálnám otthon a takaró alatt, na de azért legalább tegyünk már mintha nem lennénk nevetségesen kultúrsznobok.

sehr schön

A német csoportunkban összesen hatan vagyunk ebből kettő Adrián, (az egyikük francia, a másikuk francia kanadai*), egy meg Adrienn, az az én. A zseniális része az, hogy senki nem tudja, kinek hogy kell kiejteni pontosan a nevét. (leírni meg végképp nem)

Viszont hibátlan lett a szódolgozatom!

*és annyira cuki, hogy az ember még a nyálát csorgatni is elfelejti

A  házinénim azt hiszem egy kiöregedett/affelé tartó hárpia úgy képzeli a szobakiadást, mint ahogy az ember tojást keltet, hogy akkor most jól betesszük ide az albérlőt a tojást, és akkor másfél hónap múlva kiad 600 eurót, addig nem hogy foglalkozni nem kell vele, de még hangot sem ad ki. Hát az a baj komám, hogy ki kell ábrándítsalak, ez nem egészen így működik, mert az egy dolog, hogy te meg sem mukkansz és reggel a padló felett suhanva hagyod el a lakást, és én még fürödni nem hallottalak egyszer sem, pedig egy hete itt lakom, de az ajtónak ha megdöglöm is hangja lesz amikor kinyitom, és amikor becsukom, és akkor is amikor te teszed ugyan ezt, és a fürdőszoba padlója nem csak az én hajamtól mocskos, a fehér kő így vagy úgy,de hamar koszos lesz, meg amúgy is, most komolyan elhitetjük egymással, hogy a zuhanyfülke ajtaját élethalál kérdése lemosni, mert szappanos koszos volt.
On an other note, ma megnéztem a berlini fal egyik régi darabját, ahol egy NDK katona másolat igazi NDK pecsétet ad az ember útlevelébe, ha úgy tetszik, és amerikai szektorosat is, összesen 6 féle van, azt hiszem. Melette pedig a Haagen-Dazsnál az egyik eladó fiú meg úgy néz ki, mint Robert Pattinson, vagy legalábbis rémesen ő jut róla eszembe. De ha már a Harry Potternél tartunk (róla az emberek 99%-ának úgysem az jut eszébe), a hostelben meg volt egy fiú, aki elég Harry Potteresen nézett ki, még az öltözete is hasonlított, bár nem volt olyan vékony, meg szőke is volt.
Azért történnek jó dolgok is, mint amikor egyszerre két fúvószenekar kezd el játszani a metrókocsi két végében, vagy amikor az itteni bkv elengedi a 40 eurós büntetésem, olyannyira, hogy a rossz jegy árát is visszaadták (tehát gyakorlatilag 4 napig ingyen utaztam:D). Jómagyar sóherségem csúcsa nyilván amikor direkt veszek 1 juróért vizet az arabnál, mivel a moziban 2,50, erre a RPattz fejű fiú eladja nekem az 5,60-as Haagen-Dazs csodafagyit. (Abból 5 és fél ásvványviezt vehettem volna,hmpf-) Szó se róla, az egyik legjobb fagyi volt amit valaha ettem,  pedig semmi extrém íz, csokis banán meg mangó. Egyetek mangó fagyit, magnó szmutit, mangós sütit, mangós akármit, a legjobb dolog a világon.

Ez pedg itt a Sony center, ami azért izgi, mert itt van azt hiszem a legnagyobb mozi Berlinben (Imax?), a Fillmmúzeum, és egy 19. században épült hotelnek egy viszonylag kicsiny maradványa, amit a II. vh. alatt lebombáztak, viszont a megmaradt részeket restaurálták, és most üvegfal alatt őrzik. Továbbá ha a fényképezőgépet jobbra fordítottam volna ott lett volna egy másik üvegfalú gigaház, a Ritz hotel (ez nem üvegből van, ne aggódjatok:D), és persze a Potsdamer platz, ahol kersztül ment a fal, aminek a nyomát még most is jelzi egy kősorocska, és vannak még maradványok, meg emlékművek egy csodás magentaszínű gázcső, bár gondolom ez direkt van, és a már korábban említett eredeti NDK vizum lehetőség.

Ezt a második fotót valójában a wkipédiáról csórtam, de túl hatásvadász ahhoz, hogy ne tegyem ide, én nem voltam itt éjjel, meg nincs is ilyen gigalátószögű lencsém.

Igazából Berlin nem olyan nagyon különbözik Budapesttől, és állandóan arról beszélnek, hogy ó nahát, a szovjet építészet, én meg mi mást válaszolhatnék, hogy ja igen, nagyon jó, nálunk is ilyen van, és akkor mindenki csak meglepetten aházik, már amikor nem hisznek amerikainak (wtf?). Jó, hogy az embernek nem kell azt néznie a sötét utcát, meg a metróban, hogy mi történik a háta mögött, és hogy megkéselik-e egy fürt paradicsomért, mindenki bízik a másikban, és ez jó. Én meg persze nem nőttem fel ahhoz, hogy egy ilyen csodás jóléti demokráciában éljek, múltkor csak 50 centet raktam a becsületkasszás újságos ládába, mert nem volt hatvanam, és nem fizettem a wc-s néninek, mert nem volt ott, és akkor minek is. Micsoda kicsinyek kelet-európai vagyok, félelmetes.
És itt is van fedél nélkül, kivéve, hogy az árústítónak North face kabátja van, és itt azt hiszem úgy hívják, hogy sommer in Berlin, és van egy fickó, aki állandóan azon a metrón van, amelyiken én, vagy nem tudom, mi van, szóval ennek a fickónak van egy rettenetesen cuki kutyája, ami mindig a szájában hordja az újságot, és megáll az ember előtt az újsággal, és néz a boci szemével. A múltkor nagyon sokan vettek tőle újságot, tegnap reggel viszont senki, csak egy öltönyös fiú, aki már reggel 8-kor sörözött. Ettől meg mindig azon gondolkodom, hogy ha már annyira bízik mindenki mindenkiben, vagy legalábbis a szokásaik ezt sugallják, és amúgy is, nincs szükség arra, hogy lopjanak, akkor miért nem adnak azoknak akiknek nincs?

nem tudom, hogy az embereknek miért ül ki ez a hülye együttérző/kedveskedő mosoly az arcára, amikor rájuk nézek?

megnéztem, nem foltos a blúzom, és nem csokis a fogam,most akkor mi van. meg kéne tanulnom értelmezni a testbeszédet.

Szóval van ez a szobám most Kreuzbergben, ami jó, mert ez egy szép környék, sok zöld fa, meg növény, parkocska, egy csomó bár, kínai étterem, kóreai étterem, arab trafik, jószomszédi iszony, amit akartok. A szoba szép, és világos, és nagy az ablak, és van könyvespolc, meg olyan ruhaakasztó, mint a svéd lányok blogjain, szóval majd holnap leveszem a ronda ruhákat mielőtt lefotózóm a pulóvereimet nektek. Igen, a pulóvereimet, merthogy olyan hideg van, hogy nem csak pulóver, de kabát is kell és sál is. Naponta ötször esik (ez nem túlzás, attól tartok), és van szél, meg villámlás is, ahogy azt a nagykönyvben megírta a Holle anyó.
Berlin azt hiszem szép. Jó jó, nem láttam belőle még olyan sokat, meg amúgy is, olyan klisé, hogy idejöttem, itt már mindenki járt, vagy legalábbis nekem úgy tűnik facebookon. Nagyon sok metró meg U bahn meg S bahn vonal van, össze vissza mennek, mit nektek magyarok 4   3 metróvonal, mozgólépcső, lépcső van meg alagút, hosszúfolyosók tömege, a házak meg jó esetben U alakban számozódnak, vagy körbe, lehetőleg az utca közepén kezdődik, az ember azt sem tudja hol van, komolyan mondom rettenetes.
Vidám helyeken járunk mostanában, elhagyatott amerikai/angol rádióállomás, Berlin tetején a jószocializmusból*, ahol ironikus módon, egy Ábrahám nevű, mondanom se kell, echte zsidó fiúcska vezetett körbe bennünket, aztán a stázi börtön, ami lényegében olyan, mint ami a terror házában volt, gumiszoba, csöpögő vizecske, tudjátok. Az idegenvezető eszméletlen jó volt, időnként kommunista/náci vicceket mesélt félig németül, félig angolul, jött egy rakás tipkus kínai, akiknek átértékelvén a helyzetet, még a vécéket is le kellett fotózni, majd hüppögő germán nyugdíjasok, őket azért sajnáltam.Holnap meg megyünk egy koncentrációs táborba, ami az első volt, és Berlin mellett van, vidám dolgok ezek.
El ne felejtsem mondani, hogy ma pedig voltunk valami modern művészettel foglalkozó galériában (contemporary art gallery?), ahol voltak  fényszobrok. 5 perc fényszobrok, vagy valami hasonló a kiállítás címe, és lényegében egy nagy, teljesen sötét szoba, ahol a földre helyenként fehér vonalacskák vannak festve, ahova lefekszik az ember. Amikor pedig lefeküdt, felnéz, jön a fény egy kis lyukon. Tehát jön a fény, egészen különös alakokban, mintha az ember egy gúlában feküdne, vagy egy kockában. meg mindenféle más sokszögben, és közben jön valami füstszerű izé, amit megvilágít a fény, mindenféle alakban. Az előtérben pedig, a falból jön a fény, és akkor az olyan, mintha az ember egy lépcsőbe belesétálna, mert nagy fehér köd, vagy gőz terjeng mindenhol, és mindig azt vártam,mikor vágom már fejbe magam valamivel, de ez nem történt meg persze, mindenesetre aki Berlinbe megy, nézze meg, diákoknak csak 6 juró. Van még több kiállítás is, de nem néztük meg az egészet,mert bezárt a múzeum, de a másodikban csomó baba volt, mindenféle ruhákban, a harmadik, ami szerintem izgibb, az meg arról szólt, hogy a terror alatt meghalt embereknek, és a családjuknak milyen volt az egyén halála, az utolsó fotók róluk, vagy a tetthelyről, meg néhány interjú, és újságcikk is, a kiállítás, vagyis a fotók nem voltak kifejezetten látványosak, persze nem is valami HDR fotókat vár az ember, de nekem a koncepció nagyon tetszett, és az interjúk.

Különösen élvezem, hogy a billentyűzetemet random beszorulnak gombok, mint mondjuk ez iiiiiiiiiiiiii

Továbbá tudom, tudom, ez nem a reklám helye, de aki szegedi kertvárosi házat vásárolna, ímélezzen nekem, van hozzá nagy kert, fűvel és örökzölddel, garázs, és szanetli, meg amit akartok.**



*így hívják a disszidens rokonaim
**nem, mi nem költözünk el

Igen, a tűrőképességem tényleg addig tart, amíg egy kedves amerikai fiú félig becsípve arról akar felvilágosítani, hogy mi az, hogy EU.

700

Igazából ma várost nézni akartam, de szakad az eső már megint, és még a kislábujjam sem akarom kitenni a hostelből. Meg amúgy is, a kedves amerikai fiú akivel titkon múzeumba akartam menni, már úgy is elment, holnap meg elmegy Kölnbe. Meg amúgy is, idegesítő volt, hogy mindig a saját viccein röhögött.
Tegnap csináltunk 107 vodka jellyt az egyik hosteles lánnyal, mert búcsúpartija volt, így mindenkinek jutott 12 (:D), a mi tornyunk nagyobb volt amúgy, meg volt benne  fenyőfaízű zöld is, aztán mindenki jól berúgott, bár nem hiszem, hogy a vodka jellytől .
De mégis az a legnagyobb baj, hogy összetört az esernyőm, és hogy most vennem kell egy újat, pedig megfogadtam, hogy nem vásárolok többet legalább július végéig nem, mert már most vásároltam 2 ruhát, és két ujjatlant (bár ez kellett), mi lesz itt.
Már megint unalmas vagyok, na de majd ha költözöm!
(kac)

Egerek vannak a hostel konyhájában bazmeg. EGEREK. Mi ez már, valami Dickens regény?
ah, mit nekem Berlin.

the awkward moment you realize

hogy vasárnaptól kurvára nincs hol laknod.
bassza meg a világ.
francba.


meg amúgy is, állandóan skandinávul szólnak hozzám.wtf.

Most már tényleg Berlin

Amúgy azt hiszem sikerült a lehető leghippibb körzetbe költöznöm, megviselt mint a Ferencváros, és kb annyira menő, mint egy romkocsma, van egy rakás agyontetovált fiúcska, némelyik az egyéves gyerekével a karján, egy rakás biciklis, meg 2 eurós gyros. 

Idáig még nem sokat csináltam egyébként, csak idetaxiztam, frász jött rám, hogy nincs taxióra, de aztán kiderült, hogy a visszapillantó tükörbe van beleépítve (helló Nyugat-Ojrópa!) és sikerült az egészet elintéznem németül, aztán aludtam jó sokat, meg elmentem a bolhapiacra, ami kb 2 sarokra van, és vettem egy ruhát (kék, és van rajta csipke,és csak 17 €, kell ennél jobb) majd elkezdett kergetni egy rakás cigánygyerek, hogy vegyek már tőlük gyerekjátékot, jó sokat, vagy legalább egy jojót, csomó idegesítő bevándorló van, akik hangoskodnak meg köpködnek, meg bámulják az embert, az erőszakoskodásról már nem is beszélve, elég idegesítő. Ez itt Berlin, gyerekek, há' viselkedjetek má', itt mindenki szőke és magas, és zavaróan jól öltözött (amúgy nem,de az átlag igen, vagy legalább nem ocsmány citromsárga kínai flitteres trikókat hordanak), udvarias, és a taxis kinyitja a kocsiajtót.

No ne aggódjatok, teszek majd jó sok vacak képet, csak még nem csináltam. 

Neuschwanstein

 Csak el akartam dicsekedni a fényképezőgépem HDR funkciójával. 

Tessék, már megint csöpögős tájképfotók

(virágbolti kaland:D) 

jaj, semmi, csak már megint flickrön töltök túl sok időt, ez meg innen

unalmas vagyok, tudom, de azért remélem, majdnem olyan jólöltözött lesz a férjem, mint ezek a fiúk a korábban említett blogon. hogy nem itt, Germániában fogom megismerni, az szinte teljesen biztos, mert itt mindenki nagyon szőke, és rettenetesen elegáns, én meg nem. és azt sem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne vásároljak majd mindenféle 90 eurós cipőket üptrehaptra. (ez a szó..:D)

Tegnap két óra alatt csak sikerült megtenni München külvárosától a szállásunkig az utat, közben apa testvére kétszer karambolozott, aztán jöttek tanúk meg rendőrök, és akkor elintéződött.  Aztán ma voltunk vagy öt templomban, ettünk magyar sárgabarackot amit itt mindenhol árulnak, most meg realizálom, hogy bazmeg, nincs szállásom Berlinben.
Meg egyszer írok majd valami backpacker magazinnak valami olyat, hogy how to be an obnoxious tourist, aztán nesze nektek, mert most már elegem van.

A népszerűségemet már bizonyítottam, na de az, hogy az előző lakót* többször keresik itt telefonon mint engem, az már mindennek a teteje.

*aki amúgy meghalt...?

olyan meleg van, hogy a HŰTŐBEN  megolvad a margarin. zugevő vagyok. wtf. most már aztán végképp semmi okom arra, hogy ne deportáljam magam északra/nyugatra/bárhova.

Csak 3 napja vagyok a Balatonon, és már most kritikátlanul leégett az arcom, úgyhogy azt hiszem, az 50 faktoros naptejeknek, amiktől az ember amúgy semmit nem tud barnulni, tényleg én vagyok a célközönsége.
Viszont legalább a vonaton a Terézanyu utazott velem szemben.

Brrrlinn

jövök. És ott is maradok egészen szeptemberig. 

(ja és ez a csöpőgös HDR kép muszáj volt.:D)

your heart beats like a subway train

Ma hallottam ezt amikor a Libriben voltam, és én még soha nem figyeltem azelőtt ennek a dalnak a szövegét, de most hogy már meghallottam, azóta ezen szórakozom. Ja meg még ennek a számnak a francia változatán, ami valójában félig francia félig angol, wtf, az oké, hogy francia kanadaiak vagytok, de döntsétek már el, milyen nyelven akartok énekelni, mer' ez így olyan '98-as. Az énekes fiú meg úgy néz ki, mint valami alkalmazott közgazdász. Vagy azok a szexi fiúcskák, akik mindig a FAKT irodájából jönnek ki, komolyan mondom, miért nem lettem voltam G vagy K karos, már biztos házas lennék.*

De amúgy nem is erről akartam írni, hanem hogy tegnap még voltunk piknikezni is a Mátyás téren, a paplak megett ittunk vagy 4 órán át, aztán ma reggelre meg úgy húzott a fejem, hogy azt sem tudtam, hol a szoba. (Pedig amúgy nem is rúgtam be, de ezt nyilván ki hiszi el ezek után:D) Jó jó, tudom, elég a tinédzser ivós sztorikból, de szerintem ezeket a piknikeket hagyománnyá kellene tenni, volt fánk, meg mini croissant, meg mézes linzer meg persze a törpe agár.
Továbbá voltam ma fehérneműt vásárolni, mert volt ilyen skiny törzsvásárló kuponom**, ahol az eladó csaj állandóan egy számmal nagyobb melltartókat akart rám tukmálni, de hát most komolyan, mit csináljak ha nekem a legkisebb kosár kell, hát bocs, csak mert nem vagyok olyan vékony mint te, attól még kicsi a mellem. Meg miért van az, hogy az összes melltartónak olyan az alakja, mint egy fagyiskanálnak, basszus, senkinek nincs fagyiskanál alakú melle. És minek, miért hitessem el az emberekkel, hogy nagy és fagyiskanál alakú mellem van.? Vagy legalábbis azt, hogy nagy. Mikor nem nagy. De ez nem is az én mellemről szól (hha) hanem egyáltalán mindenkiről, akik felveszik ezeket az izé.. ruhadarabokat, amiket a kínai boltban, a H&M-ben meg a La Perlánál meg mit tudom én milyen pofátlanul drága üzletekben lehet kapni ötezerért valami csipkedarab bugyit (haha, még ha csak annyi lenne, tudom.) Nekem mindig az jut a naív eszembe, hogy majd egyszer jól kidob valami fiú, amikor rájön, hogy az egész mellem egy nagy hazugság. Vagy ha nem, akkor rettenetesen csalódott lesz. Ezzel most nem a borsószem effektusos párnázatlan melltartónak nevezett izéket akarom propagálni, félre értés ne essék, el nem tudom képzelni, hogy az kinek áll jól a fehérnemű modelleket és Palvin Barbarán kívül, ja de a francia nőknek biztos, nekik mintha minden jól állna, és mintha az összes borzalmat magukra húznák, húzhatnák, minél androgünebb annál jobb, vagy nem tudom. 




*Amúgy ezt kizártnak tartom. Apám meg előre sajnálja már most a férjem, vagy akárkim.
**tisztában vagyok vele, hogy ezzel most kellően sznob benyomást keltek, bocs

Na, aggodalomra semmi ok, anyám majd minnyá' kiházasít valami Nők Lapjás társkereső hirdetésből.
(még jó, hogy ezt biztos nem olvassa a csoporttársam, akinek az anyja oda ír ismerős)

ja, meg hívjon már valaki randira*. 35 éven aluli, sötét hajú, lehetőleg nem kifejezetten szakállas, kösz.

*nem tudom mondtam-e már, ez a diploma nem kifejezetten segít a szingliségemen. még mindig vénlány vagyok, francba.

Ma meg már a második jégkrémet eszem, dehát leállamvizsgáztam gyerekek, mi mást tehetnék. Nem volt olyan fényes, mint akartam, meg amúgy is, mint már korábban visítottam említettem, azt a borzasztó bírálatot, nem tudom, mit vártam különösebben.
Amúgy nem vagyok megkönnyebbült igazán, ami fura, és bosszant is, inkább csalódott, csalónak érzem magam, és nem tudom, hogyan tovább, aj, igazából valami igazán alpári mulatság kéne most, nevetségesen sok alkohollal.(ja igen, tudom, hogy kell illóziórombolni ezen a rózsaszín virágos blogocskán,hahaha)

Már megint túl késő éjjel blogolok tanulás helyett, és én késő éjjel amúgy mindig patetikus vagyok, (meg mondjuk nappal is,) de ezt úgy is tudtátok. És ha már ebbe a kellően patetikus állapotba kerültem, hogy két nap múlva államvizsgázom basszameg, és az idegtől már tanulni sem tudok, akkor mi mást tehetnék, mint hogy ismeretlen, és félig ismeretlen fiúk után csorgatom a nyálam-facebookon, természetesen. Meg még háborgok azon is, hogy mások milyen izgin meg szépen írnak a szerelmi életükről, én meg nem tudok semmi ilyesmiről írni, nem is tudom hogy kell csinálni, meg hol van a határ az ilyesmihez, ja meg várjunk csak, nem is tömegelnek értem a férfiak.

eddig hiányzott az a fogalom az életemből, hogy chav, de most hogy már tudom, teljes értékűnek érzem magam.

Kefirzabálók

"Szociológusok sem kellenek, hisz nehogy már jött-ment kefirzabálók világítsanak rá, hogy a 15 évesen munkatáborba küldött vidéki mélyszegénységben élőkön sem a rendvédelmi zaklatások, sem a kényszermunka nem segít."   

Ennek fényében úgy gondolom, most akkor tanulok is tovább az államvizsgámra, háháhá.  Az ilyen gyöngyszemekre hol máshol lel az ember, mint a Moha online-on, néha csodálkozom, hogy nem cenzúrázzák...
Szellemes társadalom/rendszerkritikát ne várjatok tőlem ezen a ponton, majd a nálam okosabbak, és nagyobb rálátással rendelkezők megteszik, de az az egyértelmű megjegyzés csak kikívánkozik belőlem, hogy nem sanyarú sorsú tudomány egy kicsit a szociológia? Mármint, az emberek egy része azt sem tudja mi ez, ezért inkább túlmisztifikálja a dolgot, és rémesen okosnak tart mindenkit, akinek vagy az anyjának valamilyen köze van ehhez, az emberek egy másik része, általában sikeresek, és minimum egy kicsit gazdagok harácsolásnak hiszik ezt az egészet, mert semmire sem jó, és filozófálunk egész nap a semmiről, meg nagy elméleteket alkotunk, amik túlságosan leegyszerűsítik a valóságot, meg a társadalmat*, anyám azzal traktál, hogy a médiából, de minimum a Kossuth rádióból állandóan a szociológia meg a szociológusok folynak, és újabban már a Nők Lapjában is szociológusok nyilatkoznak, és valójában nem is tudom, hogy mit rinyálok itt, mikor alig követek szakmai dolgokat, eseményeket vagy folyóiratokat, és egyáltalán nem tudom, mit művelnek a szociológusok a politikában, már ha egyáltalán, bár múltkor Görögország jövendőbeli kormányáról egy szociológus beszélt valami folyóriatban amibe csak az újságos standnál olvastam bele.
Amúgy ebben az egészben, hogy mi most nagyon nagyon nagyon komoly dolgokat tanulunk, a szakbarbár vicceket (nem, nem a fentire célzok) szeretem a legjobban, amiket az ember visítva röhöghet, pedig teljesen értelmetlenek,  és nagyjából az az alapjuk, hogy az ember nem megfelelő kontextusban használ valamit, és elsüt valami tipikusan szociológus kifejezést. Kár, hogy nem is tartom magam elég jónak magam ahhoz, hogy jogosnak érezzem a vihogásom ezeken. 


No de aggodalomra semmi ok, ha mégsem lesz tuti karrier a szociológia, majd elmegyek géplakatosnak, anyám meg kemenceépítőnek, és akkor nyitunk egy új családi bizniszt. (viccelek, perszehogy. Anyám van vagy 50 kiló, na jó nem, de kb 38-as ruhát hord, meg cuki gyöngyöket, és fodros/csipkés blúzokat, meg még jobban is néz ki mint én, esélytelen, hogy valaha is fizikai munkát végezzen.)
A fizikai munkáról mindig a bőrkeményedéses kezek jutnak eszembe, amiről meg mindig a majdhogynem nevetségesen finomkezű rezidens,(és a nevetségesen finomkezű doktorbácsi) aki néha kötözte a lábam, és mindig magázott, pedig volt vagy 3 évvel idősebb nálam, és olyan babapofija volt, és kifinomult modora**, hogy a nénikék sem tudtak máshogy reagálni mint hogy nahááááát, ez a fiatalember! csorgatni a nyálukat. Na jó, én meg a finomhangú kedveshangú fiúk, kac, férfiak után csorgatom a nyálam, vagy ha nem is a férfiak(fiúk) után, de mondjuk az után, ahogy beszélnek. Mint mondjuk az évfolyamtársam, akit amúgy nem is ismerek, de biztos említettem már, hogy amikor felhívott telefonon, és elkezdett beszélni, akkor én legszívesebben ahelyett, hogy igen, odarakom a jegyzetet a portára, azt mondtam volna, hogy jójó, csak beszélj már még tovább, jó sokáiiiiiig.
Uhh erről most eszembe jut a kedveske/kifinomult modorú indiai fiú is, aki pont akkor bírt óvszert vásárolni, amikor az Akshardamba mentünk, amit jobban őriznek, mint a repteret, komolyan mondom, pont olyan biztonsági kapujuk van, semmit nem lehet bevinni, még a cipődet is elveszik, ideális terroristacélpont, no és akkor az óvszert is jól elvették tőle, mit képzelsz fiam, templomba mész, nem bordélyházba jelszóval, meg amúgy is, valami fém csomagolása volt, de először ki se derült mi az, mert ugye, ki akarná megmutatni mi az, ami nála van, és csörög, meg hát ez India kérem, nem vesztjük mi el csak úgy a szüzességünket errefelé (szaporodni úgy is sikerül.)

Lehet, hogy az valami természetfeletti, gonosz törvény hatása, hogy minden bejegyzésem ilyen patetikusan végződik, komolyan mondom.

p.s.: mindenki ilyen bucketlisteket meg 20 before 20 listeket csinál, amiről én már lekéstem, de lehet még mondjuk olyan bucket listem, hogy mit csinálok államvizsga után, van is már rajta, két dolog, iszom egy kefírt  felest, és vásárolok magamnak pofátlanuk csipkés és szexi fehérneműt nevetségesen drágán. Nem mintha látná valaki, de majd a nyáron úgy intézem






*ezt tényleg az arcomba vágta egyszer valaki egyébként.
**mondjuk a barbár ápolóhoz képest

Napimacska

Igen, igen, tudom jól, ez az olyan rettenetesen szar  kategória, hogy az már jó.
Továbbá, a zenék  vacakságkategóriájából  ítélve,  melyeket*  az utóbbi napokban  hallgattam,  vége lehetne már ennek az államvizsga heccnek, mert most már igazán kezd kevéssé fun lenni.

*nem tudom, hogy ennél hallotta magát a dalszövegíró? mármint komolyan, ez magyarul az olyan fokon gáz kategóriába tartozna, hogy még a D kategóriás tinidiszkókba is alig jutna be vidéken, itt youtube-on meg több mint 19 millióan hallgatták meg, hogy I wake up to your sunset uuhuu my hárt is so jetlagged wtf.**

**elborzaszt amúgy időnként, és akkor tényleg előveszem az önkritikámat, amikor rájövök, hogy milyen undorító módon tudok kritizálni másokat, mintha nekem nem lenne giganarancsbőröm, hülye ínymosolyom, vagy akkora hajam mint Hermionének az első/második HP-ben. kac. most megyek, veszek magamnak egy cipőt, mert még nem voltam elég idegesítő.

1st world problems

avagy komolyan mondom, ebben a melegben az egyetlen örömöm, hogy a lakás összes légkondicionálóját lehet ugyan azzal a távirányítóval irányítani. Na jó, nem, az igazi öröm, hogy egy hét múlva államvizsgázom és még a felét sem tudom a tételeknek, és most is, kinyitom a módszertanos tételsort, kvantitatívból 8 van ugye, és akkor 9 oldalas a tétel!!! 9!!!4444 (ezen a ponton nehezen, de kibírtam, hogy ne káromkodjak ocsmány módon.) nem tudom, mi van, hogy kell ezt csinálni, hogy végezzek meg tudjam is, meg hogy a hajam ne álljon égnek az egésztől argh. <insert cursing&rant here>

Hogy valami jó is legyen, meg egyébként is, mindenki ilyen summer wishlisteket csinál, nekem is kellett egy:
ruha1
ruha2
ruha3
szandál1
álomszandál
sort, ideális esetben ilyen barna lábakkal
egy ilyen lábbeli

na jó, az igazi 1st world problem gyerekek mégiscsak az, hogy nem tudom melyik nyelviskolába jelentkezzek a nyárra.

p.s: köszönöm a kommenteket az előző elötti meg azelőtti bejegyzésemre amelyben a szakdolgozatomról panaszkodom, kedvesek voltak!:)

GIMME A CAT vol. 725825

Állítólag nincs olyan, hogy giga mega epic fail, de ez a szakdolgozat mi volt, ha nem az.
Még jó, hogy most már aztán végképp semmi okom nincs halogatni a pályaváltoztatást.
Kár, hogy nem merek semmit már.


A patetikus bejegyzéseimből meg soha nem elég, ugye.

A szakdolgozatomat úgy leértékelték mintha egy szombat és vasárnap délután ütöttem volna össze hogy komolyan kár is volt beadni. Nem értem, ha ilyen rossz volt, a konzulensem miért nem szólt, vagy a bácsi, aki a módszertan részét segített megcsinálni, vagy nem tudom, magamtól, magamnak hogy kellett volna önkritikát gyakorolnom ennél jobban. Tudom, hogy nem volt teljesen tökéletes, na de azért, hogy ennyire vacak legyen...
Arra meg már nem is tudom mit mondjak, hogy a bíráló olyan hibákat kér rajtam számon, amiket soha az életben nemhogy nem tanítottak, nem is figyelmeztetett senki, hogy ez hibalehetőség. (De nyilván, amilyen szerencsém van, a legesleg, legszigorúbb szociológushoz kerülhetett csak a dolgozatom, akinek a nevét mindenki ismeri, és csak azt tudja mondnai rá, hogy ja igen, ő mindig leértékeli.)

Nem is értem, miért nem törődök már bele, hogy semmilyen szellemi munkára nem vagyok alkalmas és megyek el inkább géplakatosnak árufeltötőnek az idők végezetéig.

Kismértékben, de azért agyrém, hogy mások már (pl. itt Szegeden,) leállamvizsgáztak, én meg még csak most kezdek el tanulni rá, és még így is van 12,5 napom arra, hogy szépen megtanuljak mindent. Arra pedig, hogy a diplomaosztó JÚLIUS 28-án van, nem tudom, érdemes-e mondanom valamit, most komolyan, ki az aki nem nyaral júliusban/ment el vidékre gyümölcsöt szedni vidékre/fesztiválozik vagy akármi?
Komolyan mondom, kár elrontani ezt a szép nyári időt devianciaelméletekkel, és hasonlókkal.

Mivel a Curvinus  az egyetemmel kapcsolatos anekdotákból sosem lehet elég, azért el kell meséljem a kommunikációs zavarok című tárggyal kapcsolatos esetemet, melyben az volt, hogy szépen befizettem a vizsgadíjat, majd felvettem a vizsgát, ám mire odajutottam, hogy le is vizsgázzak, a vizsga szépen leadódott, a jelenléti ívről eltűnt, akarom mondani rá sem került a nevem, a magam fajta szerencsétlen meg csináljon amit akar/tud, vizionáljon apokalipszist, de minimum évhalasztást, képzelőerőtől függően. Szerencse, hogy az egyetem legalább a gonosz TO-s nénikről szóló sztereotípiákkal nem él,kedves volt, fel is vette nekem a vizsgát, de ha mondjuk zárva lett volna aznap, akkor nem tudom mi van. A jegyem mondanom se kell, azóta sincs beírva, de hát kedves egyetemi polgárok, stresszből sosem elég, de ezt tudtátok ti is. Ja, igen, hogy mi a stressz forrása, hát hogy holnap van a vizsgaidőszak meg a pótzh hét utolsó napja, nekem meg enélkül  a jegy nélkül 177 kreditem van, államvizsgázni/diplomát védeni meg ki vagyok írva, ilyenkor mi van? (Utoljára akkor voltam kiírva bármire, mikor a lábműtétre vártam, kellemes emlékek, good ol' times, y'know.)
(Az apróbetűs rész meg az, hogy tudom, tudom, miért volt annyi eszem, hogy ki legyen számolva a pontosan 180 kredit hát elmondanám, nem volt ennyi eszem, 183 lett volna, csak az egyik tanár elküldött a francba, mit gondolok én, hogy 3 hetet járok egyetemre?)

Komolyan mondom, soha ne törjétek el a lábatokat. Ugyanis az egy dolog, hogy tudok járni, de arról soha nem szól a fáma, hogy ha sietek elkezdek hülyén sántítani, ha rossz napom van, akkor is elkezdek idétlenül járni, nem tudok futni, mert a a bal térdem kb összecsuklik a térdem(wtf) nem valami jó az egyensúlyérzékem, és állandóan felbukom/megbotlom/megszédülök/nekimegyek valaminek, lábujjhegyre állni meg alig próbálkozzak, nyilván. Jó jó, befejeztem a rinyálást.

Izgalmas dolgok sajnos nincsenek az életemben, T elment Amerikába, én meg sajnálom hogy nem, na de jövőre.




Ja és ez az első bejegyzés, amit a szüleim új kerti szanetlijéből írtam,(ami egyébként tökéletesen alkalmatlan arra, hogy valóban árnyékoljon) jól jegyezzétek meg csodás világot élünk.


p.s: elkezdődött a az új True blood évad!:D