szeretek én független lenni, félreértés ne essék, és itt most nem arra gondolok, hogy nincs fiúm aki azt mondaná, hogy nem mehetek a gólyatáborba, mert ott úgy is megcsalnám/megbasznának***, amit nem tudna elviselni, és úgy is szakítanánk, szóval inkább szakítsunk előre, ja hogy nem akarsz akkor ne is menj táborozni, vagy hogy ne menjek egyedül partizni, meg igazából soha senki nem korlátolt semmiben,mindig azt csináltam amit én akartam, azt a cipőt vettem fel amelyiket gondoltam, és oda mentem gimnáziumba és azt a könyvet olvastam ami nekem tetszett, és ez jó volt, de talán ez volt a baj, hogy mindig lehetett bármit, én pedig állandóan csak jó akartam lenni, megfelelő és ideális gyereke a szüleimnek, persze ez már akkor megbukott, amikor nem mentem jogra, és idén nem leszek negyedéves jogász, és nincs vőlegényem,akivel az esküvő előtt nem szexelünk* , és a diplomaosztó utáni hónapban összeházasodnánk.
és engem nem zavar, hogy csomó mindent egyedül kell csinálnom, mert mások nem akarnak, nem tudnak, nincs pénzük rá, vagy nem tudom, de azért hosszú távon mégiscsak rettenetesen zavar, hogy nekem gyakorlatilag nincs olyan baráti köröm, akikkel mondjuk utazhatnék, messzebbre, mint a Sándorfalvi tó, vagy a kopaszi gát, vagy mittudomén, és mintha a barátaim túl sokszor nem is ugyan azok iránt a dolgok iránt érdeklődnének mint én, és fordítva, körülöttem mindenki szereti a diszkókat vagy nem tudom, persze ez csak egy része a problémának, ami nem is kifejezetten probléma. amúgy meg én is teljesen semmirekellő vagyok és felületes, olyan materialisztikus dolgok tesznek boldoggá**, hogy vettem egy új táskát és gyönyörű, meg hogy találtam a piacon egy fehér szandált, pont amilyet akartam, és csak 10 euró volt, meg hogy vettem egy könyvet, és egy sárga sálat, meg most jelentkeztem újságíró szakra, ahova gondolom, hogy fel fognak venni, mert kevés a ponthatár, és én mindig írni akartam, mindig szerettem írni, és ha már úgy is pótfelvételi  van, ha már lúd legyen kövér, de ettől is tisztára kisebbségrendűségi éreztem van, mert a gyakori kérdéseken ilyeneket írnak, hogy oda válogatottan buta meg ribanc lányok járnak, akik csak a mellüket akarják mutogatni a paprika TV-n, tudom én, hogy ez nem az az oldal, ami megbízható forrás,de akkor nem tudom, hogy mi az, és azt is tudom, hogy nyilván nem lesz olyan presztízse, mint az Eltének, de nem tudom, hogy ezen a ponton fontos egyáltalán a presztízs, nem hiszem, belefáradtam ebbe, hogy mi kurvinosos istenkirályok vagyunk és mindenki más vesszen, nem is vagyunk voltunk olyan jók, annyival jobbak mint a többiek csak többet tanultunk az érettségire és a szüleink több mesekönyvet vettek nekünk mert megtehették és megtehették, hogy mindenféle órákra küldjenek minket,hogy aztán a város top gimnáziumába meg aztán topegyetemére küldhessenek minket. a zsákfalusi Töhötöm, aki félárva cigánygyerek és van 8 testvére, nyilván hogy nem fog az apáczaiba járni, ezt mindenki tudja.
de eredetileg nem is ezt akartam mondani, hanem hogy most már amúgy azt is szégyellem, hogy nem hogy ez eszembe jutott, de még le is írom, le is írtam, tessék, nem tudom, hogy ne legyek egyedül, nem tudom, hogy közelítsek az emeberekhez, nem tudom, hogy van az, hogy vannak akik automatikusan kúlak, és barátok mindenkivel, én meg csak rinyálni tudok, csendben állok a sarokban egyik lábamról a másikra és eszem az almámat. mert nekem mindig nevetségesen üres lesz a fejem, ha valakivel beszélgetést kellene kezdeményeznem, vagy small talkolnom (elméletileg már németül is tudok), és aztán állandóan, csomószor nem is azzal beszélek meg barátkozom, akivel akarok, és akit érdekesnek látok, hanem aki adódik, mondjuk ez a meglévő barátnőimre pont nem igaz, de az összes többi helyzetre túl sokszor igaz, az egyetemre pl-




***amúgy ismerek egy lányt, akinek tényleg ezt mondta a fiúja
*ezen a blogon amúgy sosincs szó a szexről, nem tudom észrevettétek-e. de ez csak azért jutott az eszembe egyébként, mert egyszer a Lili a jó lányokról beszélt, akik nem írnak a pajzán vágyaikról meg a szexuális életükről a blogjukba, sőt, inkább nincs is nekik ilyen és akkor most még az is lehet, hogy egy kicsit én is jó vagyok. amúgy az egyik barátnőm szerint túl keveset gondolok a szexre, bár ezt a kijelentést az után tette, hogy mondtam, hogy nem, én nem szoktam elképzelni másokat, a tanáraimat meg főleg nem szex közben, azt hogy vajon milyen pozícióban szeretik meg végképp nem, egyszerűen rettenetes.
**amúgy nem csak ezek, mert a múzeuomok is kifejezetten boldoggá tesznek, meg amikor áfonyát eszem reggel a metróhoz menet, meg amikor kiveszem a hajamból a hajgumit és midenhol samponillat lesz, és amikor vízillat van a parkban, meg amikor megdícsér a némettanár