Kefirzabálók

"Szociológusok sem kellenek, hisz nehogy már jött-ment kefirzabálók világítsanak rá, hogy a 15 évesen munkatáborba küldött vidéki mélyszegénységben élőkön sem a rendvédelmi zaklatások, sem a kényszermunka nem segít."   

Ennek fényében úgy gondolom, most akkor tanulok is tovább az államvizsgámra, háháhá.  Az ilyen gyöngyszemekre hol máshol lel az ember, mint a Moha online-on, néha csodálkozom, hogy nem cenzúrázzák...
Szellemes társadalom/rendszerkritikát ne várjatok tőlem ezen a ponton, majd a nálam okosabbak, és nagyobb rálátással rendelkezők megteszik, de az az egyértelmű megjegyzés csak kikívánkozik belőlem, hogy nem sanyarú sorsú tudomány egy kicsit a szociológia? Mármint, az emberek egy része azt sem tudja mi ez, ezért inkább túlmisztifikálja a dolgot, és rémesen okosnak tart mindenkit, akinek vagy az anyjának valamilyen köze van ehhez, az emberek egy másik része, általában sikeresek, és minimum egy kicsit gazdagok harácsolásnak hiszik ezt az egészet, mert semmire sem jó, és filozófálunk egész nap a semmiről, meg nagy elméleteket alkotunk, amik túlságosan leegyszerűsítik a valóságot, meg a társadalmat*, anyám azzal traktál, hogy a médiából, de minimum a Kossuth rádióból állandóan a szociológia meg a szociológusok folynak, és újabban már a Nők Lapjában is szociológusok nyilatkoznak, és valójában nem is tudom, hogy mit rinyálok itt, mikor alig követek szakmai dolgokat, eseményeket vagy folyóiratokat, és egyáltalán nem tudom, mit művelnek a szociológusok a politikában, már ha egyáltalán, bár múltkor Görögország jövendőbeli kormányáról egy szociológus beszélt valami folyóriatban amibe csak az újságos standnál olvastam bele.
Amúgy ebben az egészben, hogy mi most nagyon nagyon nagyon komoly dolgokat tanulunk, a szakbarbár vicceket (nem, nem a fentire célzok) szeretem a legjobban, amiket az ember visítva röhöghet, pedig teljesen értelmetlenek,  és nagyjából az az alapjuk, hogy az ember nem megfelelő kontextusban használ valamit, és elsüt valami tipikusan szociológus kifejezést. Kár, hogy nem is tartom magam elég jónak magam ahhoz, hogy jogosnak érezzem a vihogásom ezeken. 


No de aggodalomra semmi ok, ha mégsem lesz tuti karrier a szociológia, majd elmegyek géplakatosnak, anyám meg kemenceépítőnek, és akkor nyitunk egy új családi bizniszt. (viccelek, perszehogy. Anyám van vagy 50 kiló, na jó nem, de kb 38-as ruhát hord, meg cuki gyöngyöket, és fodros/csipkés blúzokat, meg még jobban is néz ki mint én, esélytelen, hogy valaha is fizikai munkát végezzen.)
A fizikai munkáról mindig a bőrkeményedéses kezek jutnak eszembe, amiről meg mindig a majdhogynem nevetségesen finomkezű rezidens,(és a nevetségesen finomkezű doktorbácsi) aki néha kötözte a lábam, és mindig magázott, pedig volt vagy 3 évvel idősebb nálam, és olyan babapofija volt, és kifinomult modora**, hogy a nénikék sem tudtak máshogy reagálni mint hogy nahááááát, ez a fiatalember! csorgatni a nyálukat. Na jó, én meg a finomhangú kedveshangú fiúk, kac, férfiak után csorgatom a nyálam, vagy ha nem is a férfiak(fiúk) után, de mondjuk az után, ahogy beszélnek. Mint mondjuk az évfolyamtársam, akit amúgy nem is ismerek, de biztos említettem már, hogy amikor felhívott telefonon, és elkezdett beszélni, akkor én legszívesebben ahelyett, hogy igen, odarakom a jegyzetet a portára, azt mondtam volna, hogy jójó, csak beszélj már még tovább, jó sokáiiiiiig.
Uhh erről most eszembe jut a kedveske/kifinomult modorú indiai fiú is, aki pont akkor bírt óvszert vásárolni, amikor az Akshardamba mentünk, amit jobban őriznek, mint a repteret, komolyan mondom, pont olyan biztonsági kapujuk van, semmit nem lehet bevinni, még a cipődet is elveszik, ideális terroristacélpont, no és akkor az óvszert is jól elvették tőle, mit képzelsz fiam, templomba mész, nem bordélyházba jelszóval, meg amúgy is, valami fém csomagolása volt, de először ki se derült mi az, mert ugye, ki akarná megmutatni mi az, ami nála van, és csörög, meg hát ez India kérem, nem vesztjük mi el csak úgy a szüzességünket errefelé (szaporodni úgy is sikerül.)

Lehet, hogy az valami természetfeletti, gonosz törvény hatása, hogy minden bejegyzésem ilyen patetikusan végződik, komolyan mondom.

p.s.: mindenki ilyen bucketlisteket meg 20 before 20 listeket csinál, amiről én már lekéstem, de lehet még mondjuk olyan bucket listem, hogy mit csinálok államvizsga után, van is már rajta, két dolog, iszom egy kefírt  felest, és vásárolok magamnak pofátlanuk csipkés és szexi fehérneműt nevetségesen drágán. Nem mintha látná valaki, de majd a nyáron úgy intézem






*ezt tényleg az arcomba vágta egyszer valaki egyébként.
**mondjuk a barbár ápolóhoz képest