(ez egy csopikép Drezdából, keressétek jobb oldalt a világítóan fehér kalácsfejem, a rögbijátékos méretű szekcióban, de azért tegyük hozzá, hogy az emberek nagy része spanyol, ezért mindenki olyan nagy aki északabbról jön)

Mindig mosolyognom kell magamban, amikor úgy teszünk mint az igazi berliniek, parkokban ülünk és (cseresznye) sört iszunk az utcán járva, nincs nálunk esernyő, mert az ember úgy is elázik, vagy legalábbis vizes lesz, az ember nem is érzi, hogy esik, pedig a vizet minden irányból fújja a szél, apró cseppekben az ember arcába, hajába, még a zoknijába is jut, kaiserses zacsival járunk, mint mindenki, az aluljáróban veszönk perecet, 3-at egy euróért, és filmet nézünk a földön ülve, mert a lakásban nincs bútor gyakorlatilag, de itt amúgy mindenki mindenhol leül a földre, az utcán, az Alexanderplatzon, a metróban, a múzeumben, a reptéren, a vasútállomáson. És néha tudok már térkép nélkül közlekedni, amitől mindig rettenetesen önelégült leszek titkon, nem mintha nem járnék az esetek túl nagy részében térképpel az orrom előtt.

Egyébként meg, nem értem ezeket a bevándorlónegyedeket, meg a bevándorlókat célzó üzleteket, és szolgáltatásokat, mind olyan csillogó és elegáns ruhákat meg kiegészítőket meg mindent árulnak, az összes török és közel-keleti bevándorló bálokat tart a nappalijában?
Tegnap voltam egy grillpartyn is, bár lehet, hogy jobb azt mondani, hogy az egész park egy nagy grillparty volt, egy rakás ember a bársonyblézerében meg menő vastagkeretes szemüvegben, hozták a wurstlijeijet meg a sört a kanken hátizsákocskáikban, ami ronda mint a bűn, de már annyit láttam, hogy én is akarok ilyet (hamarosan névnapom van!:D). Teljesen véletlen összefutottam egy görög holland istennel is, akit tavalyról ismerek Poznanból, ahol csináltunk egy tök jó projektek cigány egyetemistákkal, ami soha nem készült el, viszont most egy másik el fog Pozsonyban októberben! Amúgy az a fiú tényleg olyan elképesztően gyönyörű, hogy komolyan nem is értem, hogy létezik ilyen, hogy miért szól hozzám, azt meg végképp nem.

Láttam az Istár kaput! Gyönyörű, komolyan mondom, gyönyörű. Régen az emelt töri órákon mindig arról álmodtam, hogy egyszer megnézem az Istár kaput (meg a piramisokat, meg Spártát, meg az összes ókori görög/római/bizánci helyet, ahol Brad Pitt  Akhilleusz harcolt, és ahol ezrek harcoltak mindenféle nőkért, és hasonlók) és akkor most besétálok egy múzeumba Berlinben, és tessék, ott az Istár kapu! Meg mindenféle ókori templomok, és Afroditék, az ember hogy ne csorgassa ilyen helyzetekben a nyálát. Főleg amikor egy angol-spanyol fiú magyaráz nekünk mindenfélét a szexi akcentusán ókori költőkről, meg testarányokról és hasonlókról.