Szóval van ez a szobám most Kreuzbergben, ami jó, mert ez egy szép környék, sok zöld fa, meg növény, parkocska, egy csomó bár, kínai étterem, kóreai étterem, arab trafik, jószomszédi iszony, amit akartok. A szoba szép, és világos, és nagy az ablak, és van könyvespolc, meg olyan ruhaakasztó, mint a svéd lányok blogjain, szóval majd holnap leveszem a ronda ruhákat mielőtt lefotózóm a pulóvereimet nektek. Igen, a pulóvereimet, merthogy olyan hideg van, hogy nem csak pulóver, de kabát is kell és sál is. Naponta ötször esik (ez nem túlzás, attól tartok), és van szél, meg villámlás is, ahogy azt a nagykönyvben megírta a Holle anyó.
Berlin azt hiszem szép. Jó jó, nem láttam belőle még olyan sokat, meg amúgy is, olyan klisé, hogy idejöttem, itt már mindenki járt, vagy legalábbis nekem úgy tűnik facebookon. Nagyon sok metró meg U bahn meg S bahn vonal van, össze vissza mennek, mit nektek magyarok 4   3 metróvonal, mozgólépcső, lépcső van meg alagút, hosszúfolyosók tömege, a házak meg jó esetben U alakban számozódnak, vagy körbe, lehetőleg az utca közepén kezdődik, az ember azt sem tudja hol van, komolyan mondom rettenetes.
Vidám helyeken járunk mostanában, elhagyatott amerikai/angol rádióállomás, Berlin tetején a jószocializmusból*, ahol ironikus módon, egy Ábrahám nevű, mondanom se kell, echte zsidó fiúcska vezetett körbe bennünket, aztán a stázi börtön, ami lényegében olyan, mint ami a terror házában volt, gumiszoba, csöpögő vizecske, tudjátok. Az idegenvezető eszméletlen jó volt, időnként kommunista/náci vicceket mesélt félig németül, félig angolul, jött egy rakás tipkus kínai, akiknek átértékelvén a helyzetet, még a vécéket is le kellett fotózni, majd hüppögő germán nyugdíjasok, őket azért sajnáltam.Holnap meg megyünk egy koncentrációs táborba, ami az első volt, és Berlin mellett van, vidám dolgok ezek.
El ne felejtsem mondani, hogy ma pedig voltunk valami modern művészettel foglalkozó galériában (contemporary art gallery?), ahol voltak  fényszobrok. 5 perc fényszobrok, vagy valami hasonló a kiállítás címe, és lényegében egy nagy, teljesen sötét szoba, ahol a földre helyenként fehér vonalacskák vannak festve, ahova lefekszik az ember. Amikor pedig lefeküdt, felnéz, jön a fény egy kis lyukon. Tehát jön a fény, egészen különös alakokban, mintha az ember egy gúlában feküdne, vagy egy kockában. meg mindenféle más sokszögben, és közben jön valami füstszerű izé, amit megvilágít a fény, mindenféle alakban. Az előtérben pedig, a falból jön a fény, és akkor az olyan, mintha az ember egy lépcsőbe belesétálna, mert nagy fehér köd, vagy gőz terjeng mindenhol, és mindig azt vártam,mikor vágom már fejbe magam valamivel, de ez nem történt meg persze, mindenesetre aki Berlinbe megy, nézze meg, diákoknak csak 6 juró. Van még több kiállítás is, de nem néztük meg az egészet,mert bezárt a múzeum, de a másodikban csomó baba volt, mindenféle ruhákban, a harmadik, ami szerintem izgibb, az meg arról szólt, hogy a terror alatt meghalt embereknek, és a családjuknak milyen volt az egyén halála, az utolsó fotók róluk, vagy a tetthelyről, meg néhány interjú, és újságcikk is, a kiállítás, vagyis a fotók nem voltak kifejezetten látványosak, persze nem is valami HDR fotókat vár az ember, de nekem a koncepció nagyon tetszett, és az interjúk.

Különösen élvezem, hogy a billentyűzetemet random beszorulnak gombok, mint mondjuk ez iiiiiiiiiiiiii

Továbbá tudom, tudom, ez nem a reklám helye, de aki szegedi kertvárosi házat vásárolna, ímélezzen nekem, van hozzá nagy kert, fűvel és örökzölddel, garázs, és szanetli, meg amit akartok.**



*így hívják a disszidens rokonaim
**nem, mi nem költözünk el