Azt gondolom, hogy ha már fizetek az iskolának, hogy oda járhassak, akkor igazán az lenne a minimum, hogy ne másfélszer annyi embernek hirdessék meg az előadást, és még ha nincs is talán ülőhelyem az előadóban, amin szintén kénytelen vagyok háborogni egy sort, mert már igazán wtf, hogy nem tudok leülni az órámon, de hogy be se férek az előadóba???? Komolyan, ne vicceljetek már velem. Az egy dolog egyébként, hogy az építész képes volt kitalálni egy olyan eladót ami nem lejt, és nincsenek benne asztalok, hanem ilyen fura könyöklők, mint az amerikai filmekben, csak kisebbek, amin amúgy el sem tudom képzelni, hogy egy bal kezes hogy jegyzetel, de mindegy. De a közgáz előadást kifejezetten élveztem egyébként, annak ellenére, hogy a néni logikáját, mely szerint következtek a példafeladatok sehogy se tudtam megérteni, rendkívül élvezetesen adta elő, amit  a közgázon bácsinak nem kifejezetten sikerült, az ő előadása magasabb szintű volt, kétségkívül, de a hangja is jobban hajazott egy másnapos alkoholistáéra mint egy tanáréra aki elő akar adni valamit a diáknak úgy, hogy meg is értse. Még nevettünk is, elképesztő! Továbbá a rettegett kommunikációelmélet, ahol a néni kissé lenézően közölte, hogy a 240 akárhányan vagyunk, hát ez ugye egy borzasztó nagy szám, szedjük össze magunkat, ha akarjuk, hogy valaki legyen belőlünk, mert ugye ebben a digitális világban, ahol mindenki meg a nagyanja is az ájfonjáról meg mindenféle padjéről blogol, politizál meg grillcsirkét vásárol, írni akar, és azt hiszi tud is, de ez talán még nem így van, és különben, borzasztó sokan vagyunk ugye, ez nagyon nagy szám, hát az eltén csak 25-en vannak. (süllyedjünk el, hogy nem oda mentünk, a hátsó sorban körömlakkozás (true story, amúgy)  közben legalább.)

Az életvezetési problémáim sem szűntek meg ez alatt a blogolás nélkül töltött 4 napban (vagy öt?), de ez még nektek sem meglepetés, nem hogy nekem, viszont újra az is problémává vált, vagy lehet jobb lenne azt mondanom, még mindig probléma, hogy 21 vagyok és még mindig nincs senkim, erről nagyrészt én tehetek, ez világos, mert én küldöm el ezeket a kedves fiúkat, vagy válaszolok valami olyat, hogy nekem nem szokták azt mondani, hogy szép/szexi vagy hasonló vagyok és futok el a picsá női wcbe, és rám jön halálos frász ha egy fiú közel jön hozzám, és ne adj Isten, kedves hozzám, de egyszerűen azt sem tudom, hogy hogy kell viselkednem, illetve, azt nem tudom, hogy ne rémüljek meg, hogy ne jöjjön rám frász, főleg, hogy van a fejemben egy kép a kellemetlenül tökéletes kapcsolatról, meg valami rémesen intellektüell sármőr és emellett még jól öltözött fiú, aki majd jól eljön értem biztos egy szép napon a szép szövetkabátjában, ami nem ér bokáig mint Sherlocknak, és duplasoros gombolású lehetőleg, és ez nyilván nevetséges, hogy az én jövendőbelimnek milyen kabátja kell hogy legyen, mármint az se érdekel, ha valami giccses north face-t hord vagy hasonlót, egyrészt mert mindenki ilyet hord, (igen, én is)  meg amúgy is, egy kabát annyira sokadlagos, és a külsőségek is annyira sokadlagosak, ha egy kicsit józan ésszel belegondolok, meg ez a mondat is kezd túl hosszú lenni, tehát pont. De én azt sem tudom, hogy közelítsek az emberekhez, hogy ne érezzem magam halál bénán, ha valaki a szemembe néz, márpedig a szemembe néznek jó sokszor elhihetitek, amúgy csomószor azt mondják, azért mert olyan kék szemem van, de annyi embernek van kék szeme, az ég szerelmére, meg amúgy is, a szemszín igazán nem változtat az ember életén semmit.Meg olyan idióta kételyeim vannak, hogy mi van ha megtalálom a tökéletes pasit, és akkor kiderül, hogy teljesen különböző nézetünk van arról, hogy milyen az ideális család, vagy hogy rendkívül egyszerű és alapvető dolgoknak hogy kell működnie egy kapcsolatban, de persze ha ez így lesz, akkor már nem is a tökéletes pasi, de ha mondjuk majd kiderül hogy a fiúm állandóan undorító, úgy értem tényleg undorító pornót néz, vagy hasonló, akkor aztán végképp nem tudom, mit fogok csinálni. Én is csak egy olyan nyárspolgár vagyok, aki intelektuálisnak akar látszani, meg könyveket ovlas, közben meg időnként ilyen borzalmakat olvas hogy Fifty shades of gray*, és még szórakozik is rajta, de a fordítás tényleg olyan mintha a fogam húznák, és ehhez még egy Tótisz mémre sem volt szükségem, csak beleolvastam két oldalt a könyvesboltban, jesszus komolyan, önkritika a dolog kulcsa, még mindig azt mondom.

*amúgy meg ki mondja meg, hog vacak ez a könyv, vagy hogy G star pólót hordani gáz, vagy a Simple plan gáz, azt csinálok amit amit akarok, miért van az hogy Berlinben mindenki a metrón olvasta helyesebben merte ovlasni, itt meg mindenki csak fújolni bír, hogy micsoda pervez dolog, és ilyenért nem ad ki pénzt, amellett, hogy vacakul van megírva, meg a fordítás is rettenet.