Kismértékben, de azért agyrém, hogy mások már (pl. itt Szegeden,) leállamvizsgáztak, én meg még csak most kezdek el tanulni rá, és még így is van 12,5 napom arra, hogy szépen megtanuljak mindent. Arra pedig, hogy a diplomaosztó JÚLIUS 28-án van, nem tudom, érdemes-e mondanom valamit, most komolyan, ki az aki nem nyaral júliusban/ment el vidékre gyümölcsöt szedni vidékre/fesztiválozik vagy akármi?
Komolyan mondom, kár elrontani ezt a szép nyári időt devianciaelméletekkel, és hasonlókkal.

Mivel a Curvinus  az egyetemmel kapcsolatos anekdotákból sosem lehet elég, azért el kell meséljem a kommunikációs zavarok című tárggyal kapcsolatos esetemet, melyben az volt, hogy szépen befizettem a vizsgadíjat, majd felvettem a vizsgát, ám mire odajutottam, hogy le is vizsgázzak, a vizsga szépen leadódott, a jelenléti ívről eltűnt, akarom mondani rá sem került a nevem, a magam fajta szerencsétlen meg csináljon amit akar/tud, vizionáljon apokalipszist, de minimum évhalasztást, képzelőerőtől függően. Szerencse, hogy az egyetem legalább a gonosz TO-s nénikről szóló sztereotípiákkal nem él,kedves volt, fel is vette nekem a vizsgát, de ha mondjuk zárva lett volna aznap, akkor nem tudom mi van. A jegyem mondanom se kell, azóta sincs beírva, de hát kedves egyetemi polgárok, stresszből sosem elég, de ezt tudtátok ti is. Ja, igen, hogy mi a stressz forrása, hát hogy holnap van a vizsgaidőszak meg a pótzh hét utolsó napja, nekem meg enélkül  a jegy nélkül 177 kreditem van, államvizsgázni/diplomát védeni meg ki vagyok írva, ilyenkor mi van? (Utoljára akkor voltam kiírva bármire, mikor a lábműtétre vártam, kellemes emlékek, good ol' times, y'know.)
(Az apróbetűs rész meg az, hogy tudom, tudom, miért volt annyi eszem, hogy ki legyen számolva a pontosan 180 kredit hát elmondanám, nem volt ennyi eszem, 183 lett volna, csak az egyik tanár elküldött a francba, mit gondolok én, hogy 3 hetet járok egyetemre?)

Komolyan mondom, soha ne törjétek el a lábatokat. Ugyanis az egy dolog, hogy tudok járni, de arról soha nem szól a fáma, hogy ha sietek elkezdek hülyén sántítani, ha rossz napom van, akkor is elkezdek idétlenül járni, nem tudok futni, mert a a bal térdem kb összecsuklik a térdem(wtf) nem valami jó az egyensúlyérzékem, és állandóan felbukom/megbotlom/megszédülök/nekimegyek valaminek, lábujjhegyre állni meg alig próbálkozzak, nyilván. Jó jó, befejeztem a rinyálást.

Izgalmas dolgok sajnos nincsenek az életemben, T elment Amerikába, én meg sajnálom hogy nem, na de jövőre.




Ja és ez az első bejegyzés, amit a szüleim új kerti szanetlijéből írtam,(ami egyébként tökéletesen alkalmatlan arra, hogy valóban árnyékoljon) jól jegyezzétek meg csodás világot élünk.


p.s: elkezdődött a az új True blood évad!:D