ilyet akarok, most rögtön.
(évzilliókkal ezelőtt, Svájc felett)

azt mondják, jobb ha az ember nem tesz semmi olyat az internetre amit nem akarja, hogy az anyja is tudjon, hát, én most zavaromban nem is tudom mit mondjak, kárpótlásul itt egy kép(amin amúgy tökéletesen semmi nincs, csak a Balaton, nehogy már szó érje a ház elejét

)

hiányoztok kék egek, kék vizek

meg amikor azt hiszem, hogy a szomszéd kutyája ugat, pedig csak a gyomrom korgott.
ne is kérdezd.

én inkább kidobnám az ablakon az elmúlt 3 évet, helló,kezdjük újra.

na jó, vagy 10 embert meg az utazásokat leszámítva.

ó amikor elfelejtem, hogy a bal lábam el van törve.

na de szakdolgozat, írd már meg magad.

csak futni szeretnék, csak futni, el innen, vagy bárhova.
a talpam már háromszor lehámlott, mi tarthatna vissza.

mintha elfogytak volna a szavak.
na jó, nem, ez persze, hogy nem igaz, a gondolatok sosem fogynak el, és így talán a szavak sem.*
csak hát nem történik semmi, ezért szorongok, mert most aztán már tényleg csak azt írhatom, amit gondolok, esélyem sincs mindenféle sztorizgatásra. de ugyanakkor írni is akkor, így hát tessék.
amúgy ma megtudtam, hogy a lábam tulajdonképpen már nincs is eltörve, és a szurit is csak egészen kevés napig kell kapnom(milyen fura lesz, amikor majd nem jön a szüleim saját bejáratú doktorbácsija,kac) és remélhetőleg egyszer minden jó lesz, már majdnem tavasz van, és reggel mindig napsütéses nyitott ablaknál reggelizhetem a lazackrémes kiflit és az jó.
ettől függetlenül újra és újra lejátszódik bennem a baleset, és amikor meglátok embereket magassarkúban még a gondolatra is összerándul a lábam, hogy szegény, milyen könnyen kitörhetné a bokáját, és akkor még az is, hogy ezután mindig így lesz, ennyi az egész, huss és reccs és akkor el is tört az ember lába? és mindig vizionálom, hogy a járda minden szegletében csúszós részek gödröcskék lesnek rám amiben kitörhetem majd a lábam, és mi van ha ki is fogom, és egyáltalán, vajon hányszor törhet el az ember lába anélkül, hogy végleg tönkre legyen? meg lejátszódik bennem a doktorbácsik arca, a dilettáns buta bajsza,meg a nem dilettáns félelmetes sötét szeme, és amikor kiabált, biztos mert nem mehetett haza a feleségéhez, fene a gonosz fejemet meg a sötét szeme és az arrogáns nővérek és hogy mindenkinek szabad visszaszólni, csak nekem nem, mindent pakoljunk el a szekrényről jó, és akkor felébredek, és cső lóg a lábamból is és a kezemből is, és a lábam nem érzi, hogy ki volt csavarodva vagy 2 órán át és hogy arrébb rakták, és az idegesítő rokkantnyugdíjas nénik, csak mehetnék már haza és ki innen,
csak mehetnék már, mehetnék akár hova, csak egy kicsit, csak tudnék már menni, elég már ebből, levegőt szeretnék és napsütést, és csak ilyen egészen egyszerű dolgokra vágyom, minthogy elsétálni a Deákra, és a könyvesboltba az Andrássyn, és a villamosra, és a sarki boltba almát meg nápolyit venni reggelire és az uszodához, és hogy gonosz vigyorral azt mondhassam a szomszédasszonynak, hogy igen a szeretőmhöz megyek, vagy valami hasonlót,
jut is eszembe, ha nagy leszek és Edinburghba költözöm, jólszituált középkorú szeretőm lesz, aki majd szép bicikliket vehet nekem,lehetőleg ilyet és akkor minden jó lesz, egészen addig amíg rájövök, mi a francot csinálok én.
legyetek jók,addig is.


ps.:a képen látható nyarat most kérem azonnal, bár mondjuk ez a tavalyi, az ideit még sajnos nem volt alakalom lefotózni.


*tudom, perszehogy, hogy a szó és a gondolat nem kifejezetten ugyan az, sőt.

meg aztán elkezdtem írni a szakdolgozatom elméleti kereteit,-ja igen, azt amit már minden normális ember megírt decemberben, ha nem hamarabb- de ilyen apró konceptuális problémáim akadnak, mint mondjuk definiálni, mi az, hogy elit, mikor erről szól az egész dolgozat majd, vagy legalábbis benne van ez a szó a címében, így talán viszonylag fontosnak titulálható. a dolog amúgy már olyan szintre jutott, hogy nem csak hogy van félkész konceptció arról, hogy a szempontok hogy következnek majd egymás után, de az irodalmakból random mondatok eszembe jutnak, és akkor kellemetlen kényszert érzek, hogy éjjek kettőkor a 9865. Borgias rész közben elaludva, majd felriadva, elkezdjem keresni, hogy melyik cikkben volt ez és melyik szemponthoz kellene hozzáfűzni, nem panaszkodom tovább, legyen annyi elég, hogy még 3 hétig szinte biztosan nem tudok járni=iskolába menni, ennek ellenére kezd stresszelni a dolog, mit hazudjak.
mindegy, kárpótlásul ízléstelen zenékkel kárpótolom magam youtuberól,amiket c kategóriás klubokban hall az ember, és amiket inkább nem linkelet ide, túlságosan rontanák a jó hírem.
A Borgiasról* meg az jut eszembe, hogy ez a legújabb szórakozásom, (meg gondolom a középkorban játszódó könyvek,muhaha) eléggé szórakoztat, szekszi akcentusokra lelhet a néző időnként, bár az eye candy faktora viszonylag alacsony, ha csak nem papokra és közékorú vagy inkább idősödő férfiakra bukik az ember, mondjuk az ifjú bíboros már-már szemrevaló, csak ne lenne az az undorító világos lila holmi rajta időnként, ahh, de várjunk csak civilben meg eléggé kiábrándító, illúziórombolás ez a javából.

*amúgy esélyes, hogy ennek köszönhetően álmodtam azt, hogy egy rakás templomos lovag közt voltam(a XV. században voltak még egyáltalán templomosok?),-az egyetlen lány, de ez nem tűnt fel, amúgy- és mindannyian elkezdték megölni egymást, majd hirtelen egy tornacsarnokban lettünk, ahol Asterix és Obelix méretarányú férfiak kezdték öldökleni egymást kevés sikerrel, majd megérkezett a doktorbácsi fejű főfő akarki, és akkor ő megölte mindkettőt, úgy hogy megfogta a lábukat (wtf?), majd odajött hozzám, és kedveskésen megkérdezte, hogy van az adrikánk? ugye, hogy tudod most te következel?
aztán itt felébredtem, szóval még nem tudok beszámolni arról,hogy milyen meghalni, ha valaki ezt akarta volna kérdezni.

a tegnapi(bár lényegében mai) igen mélyenszántó bejegyzésem után következzen most egy újabb, melyben büszkén bejelentem, hogy a lábamon már nem kifejezetten van kötés, hanem csak ilyen menő gigahosszú ragtapasz, és, hogy a bokám már majdnem visszanyerte eredeti méretét (karcsúságát,kac) de legalábbis nem kétszer akkora mint a másik.
milyen kár, hogy ettől függetlenül megmozdítani is alig merem.

ma idejött a Péterke, a nagynéni és a nagymama, és aztán szkájpoltunk e-vel, és megmutattam neki a körömlakkomat, ő meg az új xbox nemtudommijét,ami érzékeli a mozgást, de az ilyen szavakat csak a kisgyerekes családapák és a technikazsenik tudják fejben tartani,nem a magafajta halandók, szíves elnézésüket kérem kedves olvasóimnak(muhaha), aztán ettünk mákos pitét meg zölddiós pitét, és sajtot, meg elaludtam a semmitől, most pedig megint aludni fogok, az életem olyan izgalmas.

Maharastra;

kicsit bosszant, hogy újabban nem tudom szerkeszteni a már kész posztjaimat furcsa ezeket iderakni amúgy, mert odamentünk a semmi közepére valami faluba, ahol lakott vagy 60-80 ember ha jól emlékszem, egy élelmiszerbolt (bah, trafik) van az egész helyen, de csak mert a legszegényebb családnak segítettek a többiek nyitni egyet, hogy ne haljanak éhen,
no de szóval odamentünk megnézni a biogáz termelést, és hogy tehénvizeletből hogy lesz valami rákmegelőző dolog, amit ha megiszik a delikvens, hopp, egészséges lesz,(ezt a "modern' orvoslásban amúgy használják?)ehelyett mindenki inkább a helyieket bámulta, vagy inkább ők mindannyian az öt megtévedt európait, akik azt sem tudták mi van, mi ez a meleg itt, leég az orrunk gyerekek, nahát, itt komolyan mindenki mezétláb jár? nahát és igen, tényleg mindenki minket néz, nem beszélünk semmilyen nyelven, most mi lesz, és egyébként ti tényleg egy ekkora szobában éltek ilyen sokan?ja hogy hatan,és ez a nappali, hát igen, lefényképezhetem a gyerekeket, jaj de szép fiúcska, miért sírnak,miért nincsenek iskolában? ah gyönyörű a szárija,megmondanád neki? ah hogy csak 100 rúpia volt,milyen jó, nekünk is venni kellene.

szerintem igazából kellene valami problémagenerátort csinálnom, nagyjából 5 féle problémával, és akkor felesleges is lenne írnom* tovább, probléma megoldva.

*mert ez a generátor írni is tudna, persze természetesen.

Maharastra

India, még mindig, perszehogy, na de aztán ne mondjátok el senkinek, hogy még mindig ezután csorgatom a nyálam!

azt meg végképp elfelejtettem hozzátenni az előbb, hogy felesleges is mindez, hogy mankó, tudok járni,amit akartok, mert az ember karjai úgy is haszontalanok, mert végülis, vagy járok, vagy csinálok valamit. (mint mondjuk odaviszem a bögrém az ágyhoz, vagy hasonló triviális cselekedetekre gondoltam)
értitek, mert még megebédelni sem tudok egyedül.*


*ilyenkor vágyik az ember 3négyzetméteres konyhára ahol csak megfordul és már hopp oda is rakta a tányért az asztalra.

most, hogy már viszonylag kevéssé küzdök az életemért,mondhatok is megint mindenféle izgalmas dolgot,mint hogy a klinikán már látogatási tilalom van, mert állítólag van két influenzás, micsoda szerencse, hogy kinn vagyok onnan hajtépés és kellő káromkodás után sikerült beadnom a felvételi lapomat, olyan helyekre ahova nem is igazán akarok járni (oh wait, nem így volt ez már a BA-nál is? ja de, hogy is felejthettem el.)bár feleslegesek is voltak a problémák, nélkülük is feláll a hajam (az a baj, hogy tényleg)
rettenetesen vágyom valami levegőre,levegő változásra ezt mindig olyan nagy szavakkal mondják a filmekben, de tényleg, a nagymamám minden nap felhív, és megkérdezi hogy mikor terhelhető a láb,mintha nem tudná, hogy el van törve, ezt amúgy általában anyám közli vele, hogy nem tudok a telefonhoz jönni,egyszerűen mert nem tudok járni. amúgy egy törött végtag csomó problémát eliminál az ember életéből, mert mondjuk, nem kell arra gondolni, hogy mit vegyek fel (nem megyek sehova, megoldva, pipa, amit akartok), mit csináljak szombat este, ja bocs, nem tudok járni, melyik filmet nézzem meg a moziban, hogy is felejthettem el, a lábam viszonylag elgéggé elkezd fájni, ha sokáig lógatom(amúgy az ember nem is gondolná, hogy mennyit lógnak a végtagjai, amíg el nem töri az egyiket.) sőt amúgy még a vénlány létem is majdnem félretevődik, ugyanis, hello, nem tudok járni,aka, nem tudok felszedni sem senkit,kac, nem mintha gyalog tudnék, mert ugye, akkor meg nem járok sehova (na jó ez ebben a formában persze hazugság, mondjuk inkább, hogy nincs meg az ideális alkalom. itt az ideálison van a hangsúly, perszehogy, nem pedig az alkalmon, világos, gondolom)
hozzá kell tegyem még itt a nagy cinizmusroham közepette, hogy mankóval járni mellékesen nem olyan egyértelmű, egyszerű mint ahogy az ember képzelné. mármint a mankó dől.perszehogy, kivéve, hogy mindenfelé, nem csak amerre az ember akarja. és még ha haladna is vele a szerencsétlen,akkor dőlni kell, a mankóval együtt. ja persze.
a klinikán most a könyökmankó dívik, bár szinte mindegy is, az ember karja így is, úgy is rettenetesen fájni kezd, jó esetben elfárad, mármint, ki van ahhoz szokva, hogy kézzel emelje magát, egy lábon? nem szabad ugrani kérem, dőlni kell, a mankóval együtt, fejjel a falnak, orral a földbe gyerekek,mit hazudjak, ugrani rémesen fárasztó, úgy értem tényleg, dőlni meg félelmetes, mármint most komolyan, az ember egy oszlopra támaszkodik, és nem csak hogy azt várja, hogy nem törik össze alatta,amellett, hogy minimum nem esik orra, de még azt is, hogy könnyebben is fog haladni, mint egyébként?
szédületes, csak hátrálni ne kelljen. vagy lépcsőzni.

tudod, hogy ideje újra megtanulni járni,amikor a mankó a műzlistálban köt ki.

januárban bélféreg, februárban törött boka, és még beteg is vagyok, mit adsz még, 2012?

az orvos szemöldöke egészen a hajáig szaladt, amikor meghallotta, hogy szociológia szakos vagyok bennem meg mintha valamit elvágtak volna, vagy nem is tudom, még soha senki nem bántott azért, hogy milyen szakos vagyok, az emberek fele nem is tudja, mi az, a többiek meg csak annyit bírnak kinyögni, hogy húú és akkor többnyire át is térünk arra, hogy a másik milyen szakos vagy mit csinál.
mert egyébként én sem tudom, mit csinálok, egyre kevéssé van fogalmam róla, merre tartok és mit csinálok, csak azt érzem, milyen keveset tudok, nagyon nagyon keveset, amellett, hogy ebből a hatalmas szociológiából nekünk milyen keveset adnak, tőlünk milyen keveset várnak, és én meg ezt sem igazán teljesítem színötösre, sőt, persze, voltak tárgyak, amiket egyszerűen nem tudtam, de sokat tudhattam volna, sokkal többet tudhattam volna.
igazából soha nem gondoltam azt, hogy olyan rettenetesen rosszat választottam volna. persze, azt gondoltam, hogy nem tudom, mi lesz, mit fogok csinálni, nem mintha nem tudnám mit akarok csinálni, és nem gondolom, hogy egy olyan fail safe dolgot kellett volna választani, mint a jog vagy az orvosi vagy a közgáz, ami valamiféle azonnali presztizsfélét garantál, és ha azt mondja az ember, hogy ő orvostanhallgató, akkor már egyből mindenki a nyálát csorgatva hűzikházik, aztmondja, hogy az igen lényegében előre gratulál, és elképzelésem sincs, miért akarna valaki, bárki olyan undorító bokaműtéteket végezni, mint mondjuk az enyém, amit kétszer kell összevarni, hogy egyben maradni, vagy idős néniket tornáztatni,akik állandóan panaszkodnak, áltatják a szocializmust és vagy 5 napja képtelenek felkelni, és tulajdonképpen én olyasmit akarok csinálni amit most tanulok, vagy ha nem is, fogom tudni hasznosítani, és ez egy kicsit megnyugtat.
én csak nem akarom eladni a lelkem valami multinak, ahol nem szólhatok semmit majd, hogy előléphessenek, és kigürizem a belem, csak hogy kedveljenek. nem mintha az utóbbira amúgy is nem lennék rákényszerítve.

ezzel a bokatöréssel amúgy az egész világ egy nagy és megmászhatatlan lépcsőnek tűnik, csak gondoltam szólok.

mém, má' megin' (de aggodalomra semmi ok, lesz ez még rosszabb
jobb is.)

What are your favorite fashion blogs?
clothes horse, liebe marlene, emmylinnea,de nem követek túl sok divatos blogot

What are your favorite magazines?
Time,Éva,Nők Lapja(haha)

What kind of music do you like?
mostanában titkon ízléstelen klubságereket hallgatok nagy magányomban, de amúgy lassút és nyugodtat

Favorite bands/artists?
Franz Ferdinand, Arctic monkeys, Arcade Fire, Coldplay, Snow Patrol, Fray

Best concert you’ve ever been to?
uhh nem is tudom,valami Zagar talán


Do you have a celebrity-crush?
Jim Sturgess újabban (akcentus!), Micheal Cera(haha), Jess Eisenberg (kac)


Do you have a favorite decade?
nem is tudom... minden. Jane Austen kora,(dekoltázs!), meg a 20-as évek, meg úgy amblok a szocializmus

Favorite books?
hmpf. Paul Auster Láthatatlan, Kundera Lét elviselhetetlen könnyűsége, de olyan nehéz választani, hogy kényszeríthet valaki ilyesmire egyáltalán?!

Favorite movies?
500 days of summer, Méh, Egy nap, Like crazy, meg ilyen mindenféle kosztümös történelmiek
What’s your favorite garment?
haha, a kék cipő, meg az új kék kabát, meg a bordó kardigán amit most vettem vagy 200-ért kár hogy rajtam volt mikor eltört a láb.

ja, ez a poszt nem a House-ról szól, hanem még mindig vinnyogni fogok, csak gondoltam szólok.
na jó, nem, annyira nem.
de azért azt el kell mondjam, hogy az életemet is megbántam,amikor 2 hete pénteken bementem a zöldkosár abc-be, de még jobban akkor amikor az altatás helyett a helyi érzéstelenítést választottam.mondjuk kész szerencse, hogy olyan adag nyugtatót adtak, hogy nem is emlékszem, hogy aludtam el, csak arra ébredtem, hogy valaki fúr, vagy fűrészel vagy nem tudom mit csinál rettenetesen hangosan, majd az orvos azt mondja, hogy ki kéne lapítani [vagy feszíteni, húzni, nem emlékszem pontosan milyen szót használt] a lábát, valaki tartsa már, de az igazi csodaélmény az volt, mikor jobbra fordultam, és az egyik műtőasszisztens éppen metropolt olvasott, és talán még szendvicset is evett. nem mernék rá megesküdni, hogy ő volt az, de valaki biztos, hogy evett.(wtf?)amúgy nem is, a legfélelmetesebb értelemszerűen az volt, amikor a doktorbácsi a kedves zöld köpenyében odajött és valami cinkos/gonoszkodó mosollyal odasúgta félek-e, majd mikor csak annyit bírtam kinyőgni, hogy nem tudom, azt válaszolta semmi baj, ő is félne. (utólag ez már értelemszerűen sokkal viccesebb, kac)
most elfelejtettem mit akartam mondani, szóval jóíccakát.*
elvileg most már csak kettőt kell alduni.



*itt a kórházban annyi ízes magyar tájszólást hallok, mint még soha, viszlát györökök.

először azt hittem, hogy ilyen szaga a doktorbácsiknak van, vagy a köpenyükből jön, de most már tudom, hogy nem, a szag mindenhol ott van, a felmosóvödörben, és a párnám alatt, a zuhanyrózsán, és a bőrömben amikor lefekszem,a takarón amikor felébredek, és olyan csípős és szúrós, az embernek összerándul a gyomra tőle, mindig az első nap jut eszembe, amikor mondták, hogy ezt meg kell műteni, és realizáltam, hogy nincs menekvés, merthogy eddigre már a gipszelőben találtam magam. de ez a pillanat biztosan bekerül a rémálmaim közé, amikor ott kellett ülni a tolókocsiban, és két SZTK szemüveges bácsi néz rám, majd az egyik felkiált:te gyerek, hát mire vártál eddig, tudod, hogy ezt meg kell műteni...?! 

az orvosok kedvesek egyébként, többnyire, nyilván nagyon, nagyon sokat dolgoznak, és biztos fáradt lesz már a lábuk estére a fehér klumpájukban, és biztos fáradt lesz már a a fejük is, délutánra, mert egymás után műtik és tolják ki a műtőből az embereket, mint valami futószalagon, vagy nem is tudom, sorrend van felállítva, és az embernek várnia kell, ha sokan vannak, várnia kell, akár több napig is,hmm. a doktorbácsinak vicces sztk szemüvege van, kár érte, mert biztosan látott már szebb napokat is, amikor még nem volt olyan hajlott ott a nyaka alatt, és nem kiabált váratlan pillanatokban ok nélkül, mert egyébként, egyébként meg úgy beszél, mint az okos emberek, mármint ezt most nem ironikusan értem, vagy gonoszul, hanem úgy értem, hogy az okos és tanult emberek, akiknek annak megfelelően változik a hangszínük, hogy fontos-e amit mondanak, vagy még annál is fontosabb, így azt, hogy hajlítsd be a térded, meg hogy tartsd a lábat légyszíves sokkal kevésbé búgó hangon sikerül mondaniuk mint azt, hogy mit fognak elvégezni a holnap esedékes műtéten. csak úgy mellékesen, érted.

néha azon gondolkodom egyébként, hogy vajon az orvosok tudják, mennyire függ tőlük az ember (minden szempontból)? vagy egyáltalán, tudatában vannak bármiféle ilyesminek? mondjuk persze, biztos, hogyne tudnák, okos emberek ők, de néha olyan érzésem van, fogalmuk sincs. hogy az ember nem szólhat semmit, hogy vissza meg pláne nem szólhat, mert egyszer csak huss, azt veszi észre, valami műhiba történt, vagy elfelejtenek gyógyszert  adni, vagy kötést cserélni,akármit, biztos csak én dramatizálom túl a kérdést különben, biztosan csak én vonyítok valami intravénás algopyrinért,a többi szerencsés nem, biztos csak én utálom, hogy be kell fognom a számat, ha a nővér ugyan annyira pofátlan velem, mint amennyire én murcin válaszolok, de engem itt nem a kedvességemért tartanak, illetve nem engem tartanak itt azért, és amúgy is, kíváncsi lennék, ezek az orvosi műhibák, meg gerébágnesek, hogy ott volt-e valami személyes érdek, ellentét, vagy amit akartok, vagy az tényleg teljesen véletlen?(értelemszerűen mindenki teljesen komplett hülyének nézett, amiért én komolyan rettegtem mi van, ha véletlen amputálják a lábam, ahelyett, hogy "megjavítanák", mártmint, komolyan, vannak itt nénik,akik tényleg nem emlékeznek, hogy ki műtötte őket (wtf? ez hogy lehetséges?)  hadd tegyem hozzá ehhez a kérdéshez azt, hogy a nővérkéknek 3 napig tartott kitalálni nem csak azt, hogy ki műt majd, és ki egyáltalán a kezelőorvosom, majd miután megesett a nagy eset (a továbbiakban, műtét) 3 nappal alá is íratták a beleegyezési nyilatkozatot, hogy amúgy igen, hozzá is járulok ahhoz, hogy megműtsenek.
most befejezem, majd még folytatódik ez itt bizonyára.

már a második lázlap is majdnem betelt annyi ideje vagyok itt. néha még mindig várom, mikor ébredek már fel, és jövök rá, a lábam tulajdonképpen nem is törött, holnap meg menni kell egyetemre.

patetikus poszt, vol, 8732754

A túl meleg gyapjúpulcsi nyilván csak az utolsó csepp volt a pohárban ezzel, meg mindennel kapcsolatban. Főleg a bloggal, meg ezzel a bejegyzéssel. Mondjuk. Nem is tudom, mit mondjak, hogy mondjam, bár sokszor lefutottam már ezt a kört, és hát hiába, ez akaratlanul is kezd túlzóan drámai lenni, és már a jóöreg* magyartanárnő is megmondta, hogy túl sok töltelékszót használok, és egyáltalán túl kicsi a szókincsem, meg modoroskodok itt feleslegesen, pedig tudhatnám, hogy úgy sem olvas senki hogy az ilyesmit nem csak hogy nem illik, de nevetségessé is válik az ember, és egyáltalán nem menő. Nos ami pedig a blogot illeti, már régóta sejtem, hogy halott ez itt, vagy legalábbis haldoklik, már vagy szeptember óta, rémesen nehéz bevallani magamnak, megválni még nehezebb. Naív vagyok, és nem hiszem azt, hogy vacak "író", hahh, blogger vagyok, nem képzelem, csak feleannyira, hogy valójában rém unalmas az életem, mint amennyire egyébként is tenném (ha csak fele olyan izgalmas lenne, mint facebookon!), nem kezdek el mindenféle vacak dolgot gondolni magamról, csak mert lényegében senki nem olvas (ó szia anya!)  nem vagyok hajlandó ezen rágni a körmöm.És aztán, az egyértelmű lépés, hogy valami újat kelleni kezdeni, az elvetélt wordpress/tumblr kezdeményeket nem igen érdemes említeni sem ha jól sejtem, de azért most mégis megteszem(:D)
(Hadd említsem meg, hogy hányszor majdnem kihátráltam ebből a posztból, bár holnap úgy is kitörlöm, ha.) 
Na de hogy ami a többi blogszolgáltatónál megy,én azt nem tudom, talán nem is akarom kezelni. Az egyik rémesen lassú a másik bonyolult, megtanulja az ember, értem én, de az egész kellemetlen, a wordpress fantasztikus, de olyan külföldi érzetem lesz tőle, hogy csak függök ott egymagamban egy rakás külföldiül megírt okosság közt, talán nekem is ezt kellene tennem, igen, külföldiül írni, de talán az már nem is én lennék, és vannak azok a szolgáltatók amelyek rémesen buták, vagy mindenáron regisztrálni kell ahhoz, hogy kommentet küldhess,ami szerintem szintén idegesítő, és most komolyan nem tudom, mit tegyek. A tumblr meg, tele van midnenféle képekkel, amik szépek és jók, de senki nem tudja ki követte el őket, emberekről aki túl tökéletesek, lakásokról, amik csak Skandináviában fordulnak elő, idézetek és bölcsességek amiket ki tud megfogadni, ruhák, amiket meg senki nem engedhet meg magának. A b13 kezelhetetlenül bonyolult, a blog.hu mindent csinál csak azt amit én akarok, azt nem és egyébként is, nem akarom, hogy ugyan úgy nézzen ki a blogom mint 42867254 másik emberé, talán nem mégis csak maradni kéne a blogspotnál, csak valami arculatot váltani vagy nem tudom, mi a franc van, mi legyen, zavart vagyok ideges, és miért képzelem azt, hogy van valami mondanivalóm, ami bárkit is érdekelhet.



*Ez is költői túlzás, perszehogy.  Bár tényleg öreg volt. vagy mint a nagymamám.

hát hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam csalódott, amikor realizáltam, hogy nem 1 hét múlva, hanem már most hétfőn kezdődik újra az egyetem*,-az idő mintha csak kicsúszna a kezemből. félelmetes gyorsasággal, alattomosan, úgy, hogy azt higgyem, talán nem is volt.
már majdnem meg akartam jegyezni, hogy mit hisztizik mindenki a hideg miatt, ami nem is létezik, mondjuk ezt még mindig állítom, hogy nincs kiugróan hideg, vagy kellemetlen idő, de hát ha nem cicanaciban meg a vékonyka velúrcsizmácskátokban futkosnátok, akkor talán nem is fagyna be mindenetek, de én már nem tudom, nem értek itt semmit, lehet, hogy ez a hideg is csak a kedves magyar média (hírszolgáltatás, meteorológiai szolgálat, amit akartok) találmánya, mint a habos palacsinta az education, na meg milyen mondatot hallottam tegnap a rádióban!, ugyanis az emberek többsége a 2008-as gazdasági és hitelválság következtében lakását vesztette...  (Ezt azért imádom különösen, mert itt nem ám egy szövegkörnyezetből kiragadott értelmetlen mondatról van szó, hanem többé kevésbé ez volt maga a hír.
befejezem a panaszkodást, ha még nincs romantikus film csömörötök, nézzétek meg a Like crazy-t, ez mondhatnám már a jobb fajtából van, vagy ha mégis, hallgassátok meg legalább ezt.
üdvözlet innen, a fokhagymás paradicsomos pirítós és a kandalló mellöl.




*a jóhír része a dolognak meg az, hogy alig lesznek óráim, nem mintha ez  valaha is meglepetés lett volna,de most kifejezettem nem, a 7 tárgyamból(kac) 3 választható. felvettem mindenféle gyönyörűségeket, mint mondjuk, english pronunciation skills,meg felsőoktatási rendszerek, olyan okos leszek, hogy a napra lehet nézni, de rám nem.

a nappalink olyan szép néha

nahát micsoda napsütéses napunk volt ma, még a kabátom is kigomboltam mikor sétáltam a villamoshoz(ja, mert nekem ilyenekre is van időm), még az sem rontotta el, hogy a félig ismeretlen fiú* telefonja ébresztett,meg hogy ott tudok-e lenni az egyetemen 20 perc múlva, hát mégis mi a francot képzelsz magadról.
holnap pedig, ilyet fogok operálni a falamra, csak képeslapokból, aztán meg a másikra fotókból, csak azokat még haza kell mennem, hogy ki tudjam rendesen nyomtatni fotónyomtatóval. egyszer lefotózom már majd ezt a szobát, olyan kicsi, hogy az valami félelmetes, egészen gyufás skatulya érzete támad az embernek, és olyan keskeny, mint valami folyosó, és mégis olyan kedves, olyan sok a könyv, meg az emlék,meg az antik íróasztal, csak lenne valami már a falon. a legjobb része persze a csillár, ami ha leesne, álmomban kiszúrná a fejem.
nem tudom, nem értem, másoknak hogy nincs ilyen kapuzárási pánik érzete, legalábbis a velem egy évfolyamra járóknak, de talán nem is ez a megfelelő kifejezés. lehet hogy az, hogy hamarosan dolgozni kell. nem mintha nem tennék meg mindent annak érdekében, hogy minél jobban húzhassam a dolgot. de ettől még legkésőbb 5 év múlva tényleg dolgozni kell. de igazából nem ez ejt kétségbe, hanem, hogy nem lehet majd akármikor szedni a sátorfát/hátizsákot és menni, nem lesz majd nyári szünet 3 hónapra, nem lesz majd hosszú hosszú téli szünet, minden olyan szigorú lesz megfontolt és felnőtt, és én erre még nem vagyok kész. nekem külföldre kell költöznöm, aztán máshova, aztán önkénteskedni, írni, sokat írni meg olvasni, mindenfélével próbálkozni, venni egy kutyát, aztán egy macskát, aztán külföldön vacak és alig fizetetlen állást vállalni, megtanulni mindenféle nyelveket, sokat fotózni, és mindezt egyszerre, és aztán, végül, valami olyan állást vállalni,ahol sokat kell utazni.

*a fiú szóról jut eszembe, hogy elhatároztam, hogy nem diplomázhatok szinglin, hát milyen dolog lenne az már, viszont attól tartok, hogy ennek meg csak az lenne a vége, hogy halasztanom kéne a diplomát.

a kedvenc mondatom az akciós részlegről a szomszéd próbafülkéből az, hogy szerinted mind az ötöt megvegyem?
hát mondom én, hogy a legjobb módszer a spórolásra, ha az ember nem bírja kinyitni a pénztárcáját.

561

annyi mindent szeretnék, és a valóság mintha egy kellemetlen lassított felvétel lenne, mint amikor álmomban nem tudok elég gyorsan futni, vagy elég gyorsan csinálni...akármit.
hiányzik az észt konyha. hiányzik a puritánsága, ahogy nem volt benne csak az asztal meg a két hokedli, hogy ott volt mögötte az erkély ahol annyit álltam, a nyári fuvallat, de főleg az éjjelek. az éjjelek,amikor sötét volt és csend és semmit nem lehetett hallani csak a lenti terecskén hepajozókat, de az is csak addig tartott,amíg nem fogyott el a sör meg a kókuszlikőr.
és én meg akkor írtam, szavakat és mindenféle mondatokat egymás után, összefüggéstelenül és aztán összefüggéssel, és csak vártam és vártam, hogy eszembe jusson a megfelelő szó, vagy szókapcsolat, és aztán aztán túl soká lett, persze,amikor letettem a fejem a párnára mindig eszembe jutott, és tudom, hogy rossz volt az egész, hogy hány órát öltem bele abba a néhány oldalba, és mégis milyen büszkeséggel töltött el, pedig azóta sem igen jutott eszembe sok okos dolog.

csak egyszerűen szeretném ha megint ilyen lenne. naplemente este 10-kor, és rózsaszín ég,aztán lila, aztán tea, és mégegy, egy mindenféle szavak és nevek a főszereplőnek, írni lenne de jó.

Taj Mahal

amúgy szerintem ez az egész Taj Mahal dolog egy kissé túlértékelt, olyan nagy tömeg van, hogy az még Indiához mérten is elképesztő, ott lopják ki az ember szemét, ahol nem szégyenlik, mármint eleve a koncepció, hogy a külföldieknek hetvenötször annyiba kerül, mint a helyieknek, külön sorban vizsgálnak át (akarom mondani,át sem vizsgálnak, az ember akár egy rakétát is bevihetne,vagy amit akar), és ronda cipőben érdemes menni egyébként, máskülönben ha csak nem az ember a táskájában cipeli, esélyes, hogy lába kel. (nem mintha ezt a cipészek nem fedeznék fel a kijáratnál, és próbálnának meg cipőt eladni nekünk, valami horribilis áron. nem is értem amúgy, hogy van az, hogy a Taj mahal körül még több épület van, amelyek mindegyike megérne még egy misét, nem csak a turistának, de az útikönyveknek és a lexikonoknak, ugyanis mind gyönyörű, de ha nem lettem volna ott, nem is tudnám, hogy egyáltalán léteznek, sőt azt sem tudnám, hogy ez az egész olyan, mint valami erődítmény (igen, tényleg fal, meg folyó van körülötte, olyan kapun kell átmenni, mint a reptéren, és vannak részek ahova tán be sem engednek, csak mert nem. nem mintha ettől még nem lenne tele az egész hely rendőrökkel (akiknek zöld ruhája van, szóval inkább valami erőszakos keleti katonákra emlékeztetnek), meglepően kevés a turista a helyek többségén, jó kivéve, a belső parkot, de még ez sem csökkenti a fehér ember szenzációmértékét, kész öröm.
tevés kocsin ülni pedig félelmetes, nem ajánlom.

Big Fort, Agra

549

meg talán ez a 2011 olyan felemás is volt, sok sok nevetés, olyan jó dolgok történtek, hogy csak nahát, meg amiket nem is vártam, volt annyi nevetés és mulatság, és aztán meg olyan dolgok, amiket szintén nem vártam, és akkor volt keserűség is, de talán ez nem is igazi keserűség, csak ha megtanulnék beletörődni, vagy inkább elfogadni, magamat is, másokat is, akkor minden sokkal egyszerűbb lenne, és boldogságos. mondani persze könnyű, nincsenek minden nap új emberek a családomban, főleg nem kicsik és hisztisek és spenótot követelők, boldog 2012-t.

viszont most, hogy megtaláltam a mézes-mustáros csirkeszárny ízű pizzát, teljes az életem.

nos, most már elég késő van ahhoz, hogy elkezdjek pánikolni(=tanulni)
holnap írok okosat és szépet!

komolyan mondom, az árnyékok a legjobb részei a nappalinknak.

amúgy már órák óta kutatásmódszertan B-t kellene tanulnom, de azért még elmondom, hogy én még csak tegnap realizáltam, hogy már 2012 van, és nem 2011, és hát hogy idén én már 22 leszek, 22! el sem hiszem. ezt már egész biztosan említettem, de régen(read:13 évesen, vagy ilyesmi) mindig olyan képzetem volt a húszas éveink elejéről, hogy az biztosan valami nagy csoda, de minimum fantasztikus és menő, (vagy fantasztikusan menő) mert akkor az ember már csomó mindent csinálhat amit akkor,13 évesen nem, de most valahogy nem érzem magam instant menőnek, csak mert azt mondhatom, hogy én már 21 vagyok,vagy akármi.
no de csak hogy ne fulladjon ez itt valami újévi patetikus visszaemlékezéssé, elmondom, hogy a parti egészen jól sikerült, sőt, kifejezetten, mert végülis, pina coladatól a kék, ouzo ízű likőrig minden volt, maradék karácsonyi süti, és nevetséges mennyiségű szendvics is, no meg persze, az unokatestvér, aki a parti felét hajsütéssel töltötte, csak hogy aztán magenta színű überszekszi harisnyában erre vonagolhasson mindenki mulatságára. az idő 3/4 részét amúgy meg azzal töltöttem, hogy egy idegen lánnyal felváltva nevettünk és komolyan eszmét cseréltünk Budapestről és Szegedről, a többi lányokkal pedig óvatosan kellett egymás közelébe menni, nehogy egymásra/magunkra vagy a fehér előszobaszőnyegre öntődjön a vodkanarancs, mert akkor lesz nemulass.
a vizsgán pedig,amin biztos voltam benne, hogy legjobb esetben is kettest fogok kapni, nos lett vagy 70%-os (legalább ennyi kellett ahhoz hogy hármast kaphassak az előző, igencsak elrontott zh után). el kell mondjam azért, hogy a tanszék közepén zh-t írni nem kifejezetten fun, főleg, hogy van ott egy néni aki legalábbis dékánnak hiszi magát, de olyan fúria módra viselkedik velünk mindig, mintha legalábbis ő találta volna fel a kulturális tőkét.
végszó pedig legyen az, hogy a 10 napos jetlag és a vizsgaidőszak sosem lesz nyerő kombináció.

mém, Lilitől, és amúgy ebben az a jó, hogy bármit írhatok, úgyse olvassa el senki.

Hány éves leszel 5 év múlva? 26, ha minden a terv szerint halad.
Szerinted akkor házas leszel? nem tudom, igazából ezen nem gondolkodtam még... amúgy nem hiszem.
Melyik filmet láttad utoljára? fifti/fifti, az apukámmal a moziban.
Kit tárcsáztál utoljára? Emőt
Ki hívott téged utoljára? apa, kb 3 perce
Kitől kaptál utoljára smst? Csengétől
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? nem tudom, attól függ. mióta összetörtem a másik telefonom, és most új van(read: tudok rendesen sms-t írni, látszik a képernyő) azóta nincs baj az sms-ekkel
Van háziállatod? van, másfél macskánk. az egyik félig a szomszédé, in case you wondered.
Mit csináltál tegnap éjfélkor? tanultam, azt hiszem.
Hova mentél utoljára? vizsgázni.
Mit szeretsz a télben? nem tudom, semmit. na jó, a téli kabátot meg a sálat.
Mit szeretsz a nyárban? meleg van, és utazunk?
Mit szeretsz a tavaszban? nem is tudom..... a tavaszt hogy lehet nem szeretni? mármint vannak madarak, virágok, meg napfény.
Mit szeretsz az őszben? aj.
Társaságkedvelő ember vagy? igen,de nem mindig, minden körülmények közt.
Melyik a kedvenc éttermed? hm. sbarro, bár Budapesten még nem láttam.
Melyik a kedvenc kávézód? Szegeden az Assam teaház, mondjuk az nem kávézó.
Mit ettél utoljára? minipizzákat:D
Melyik a kedvenc desszerted? krémes
Melyik a kedvenc levesed? kukoricaleves
Szereted a kávét? csak Indiában
Naponta mennyi vizet iszol? nem tudom, de próbálok sokat, hogy szép legyen a bőröm
Mit iszol reggelente? narancslét vagy teát
Hason fekve alszol? nem tudom... amúgy nem hiszem, ha csak nem úgy alszom el
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? nem
Szereted a Snoopy-t? nem tudom...nem?
Tudsz pókerezni? nem
Jártál valaha Kanadában? nem
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? nem
Szeretnél gyerekeket? persze
Voltál valaha kórházban? igen
Tenger vagy medence? attól függ, mi a cél. mármint ha kifejezetten úszni akarok,akkor medence. meg amúgy is, a tenger abnormálisan csípi a szemem
Gyakran hordasz ékszereket? igen
Melyik a kedvenc tévéműsorod? nincs?
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? apa
Plüssállatokkal alszol? igen:D
Milyen a mobilod csengőhangja? csengetés
Megvannak még a gyerekkori ruháid? némelyik igen
Milyen színű a fal a szobádban? sárgás
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Pesten igen, otthon nem
Sokat flörtölsz? nem tudom... nem hiszem
Olvasol napilapokat? otthon igen. mondjuk mikor hazamegyek valami partiból hajnalban,akkor mindig elolvasom a Népszabadságot a kupac tetején (ez gáz?Ö
Nézel valamilyen szappanoperát? bizonyára, de nem szeretem szappanoperának titulálni
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? há' hogyne.
Melyik a kedvenc szendvicsed? lazacos, meg a vajkrémes salátás
Melyik a kedvenc bőrszíned? világos, sötét hajjal főleg.
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? lila,kék, meg minden féle sötét.
Mit szeretsz magadban a legjobban? ahh, nem tudok választani. (remélem érzékelhető az irónia)
Milyen színű a szemhéjfestéked? zöldes, meg valami gyöngyház
Milyen színű a szempillaspirálod? fekete
Milyen hosszú a hajad? vállig ér
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? nem tudom, attól függ hova megyek, meg évszakról is.
Otthon meztelenül járkálsz? nem
Van, hogy körbetáncolod a hálószobádat egy szál fehérneműben? nem igazán
Mi idegesít leginkább a fiúkban? hát hogy olyan... gusztustalanok..néha-
Szereted a szakállas/borostás pasikat? persze
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? ilyen klisé dolgok, mint hogy bizalom meg megértés és tolerancia nyilván, de olyanok is, mint hogy legyünk közvetlenek, és ne a látszatra építsünk, vagy a felesleges jó benyomásokra, meg a humor is jó dolog
A külső számít? most komolyan, kinek nem?
Szeretnél piercinget a köldöködbe? hogyne, bár már van három. a köldökben amúgy szerintem elég 1998
Tartod a kapcsolatot azokkal a társaiddal, akik elmentek az osztályból? eggyel amúgy igen, néha.
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? hát nem vagyok olyan bömböltetős típus, ha ez a kérdés.
Milyen színűek a függönyeid? fehér
Hol szoktál vásárolni? mit? ruhát? a turkálóban meg mindenféle random boltokban
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? igen végül is, naponta.
Szereted a gyerekeket? nem is tudom...még nem.
Milyen alkoholt ittál utoljára? őőőőő..nem emlékszem.
Félsz az elkötelezettségtől? igen, azt hiszem.

ha én is azt tudnám mondani, hogy szeretlek, de már nem kedvellek, mint a filmekben mondják a merész hősnők, vagy ha tudnék elengedni, netán beletörődni, minden sokkal sokkal egyszerűbb lenne.
miért nekem kell mindig elnézést kérnem és szabadkoznom, olyan hibákért amik nem csak az én hibáim, már belefáradtam, hogy nekem kell mindenre gondolni, mindig tenni valamit, akármit.
nem is tudom, a lelkem mélyén akarom, hogy működjön ez az egész, de nem is tudom..., talán nem eléggé, talán meg sem érdemled.

hát ja, ez most tényleg olyan volt, mintha egy megfáradt feleség lennék. vagy éppen a szerető.
kész szerencse, hogy egyik sem vagyok, hha.*



*mi lenne akkor itt!

éppen Foucault-t olvastam,amikor hopp felugrott ez az interneten,nahát.

mindenféle kedves pillanatok:





eszembe jutnak a mosolyok és a nevetések, amikor ültünk négyen a vacsoraasztalnál, és mindenki hullafáradt volt, de azért úgy nevettünk, hogy nem tudtunk enni, az első ivós este, aminek a másnapján mindenki küzdött az életéért, a vonat, ahol nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, a buszút Agrából haza, ahol annyira annyira hideg volt, a fiú aki megvárta amíg kijövünk a kávézóból, csak hogy adjunk neki pénzt, de aztán a végén csak egy mandarint adtam, és úgy el volt szomorodva, a teaszünet, ahol csak a kávé volt az iható.
azt hiszem nem vagyok valami jó az ilyen élménybeszámolókban.

a blogok amiket szeretek olvasni sorra tűnnek el, na most már aztán elég legyen.
mi van itt?

Mém,borboletától.

BOLD WHAT APPLIES

I’m a Girl / Boy.
I am a morning person.
I am a perfectionist. With most things.
I am an only child.
I am Catholic.
I am currently in my PJs.
I am currently pregnant.
I am currently suffering from a broken heart.
I am left handed.
I am married.
I am addicted to MySpace. Twitter. TUMBLR. Facebook.
I’m shy around the opposite sex.
I bite my nails.
I currently regret something I have done.
When I get mad I curse. (csak olyan országban, ahol nem értik:D)
I don’t like anyone.
I enjoy country music.
I enjoy jazz music.
I have a car.
I have a cell phone.
I have a pet.
I have at least one brother or sister.
I have been to another country.
I have been told that I’m smart.
I have been told that I have an unusual sense of humor.
I have had a broken bone.
I have changed a lot over the past year.-nem tudom.
I have had surgery.
I have killed another person.
I have had my hair cut within the last week.
I have had the cops called on me.-haha,mert azt hitték ég a házunk, pedig nem.
I have kissed someone I knew I shouldn’t.
I have kissed someone of the same gender.
I have mood swings.
I have rejected someone before.-too many.
I have seen the Lord of the Rings trilogy.
I have watched Sex and the City.
I like Shakespeare.
I love to cook.
I love Michael Jackson.
I love sleeping.
I love to shop.
I miss someone right now.
I own over 100 CDs.
I own over 100 DVDs.
I own and use a library card.
I practice a religion that is not considered mainstream.
I read books for pleasure in my spare time.
I sleep a lot during the day.
I strongly dislike math.
I think Britney Spears is pretty.
I will try ALMOST anything once.
I work at a job that I enjoy.
I would classify myself as ghetto. (???)
I can name all seven dwarfs from Snow White.
I am currently wearing socks.
I am tired.
I am currently waiting for someone.
I lost contact with someone.
I hate Miley Cyrus.
I think Party In The USA is catchy. (szegény európai egyetemistákat éhbérért dolgoztatni, csak mert a nágy ámerikában lehetnek, elég kreatív.)
I’d date Harry Potter. (:D)
I am American.
I can name all the past presidents of the United States.
I know who was president before George Bush.
I love pickles.
I need the internet to live.
I prefer vanilla over chocolate.
I watched Star Trek.
I watched all six movies of Star Wars.
I own an Xbox.
I think music is life.

Movies - BOLD THE ONES YOU’VE SEEN - van benne egy csomó, amiről azt se tudom, micsoda, de lusta vagyok utánanézni mindnek

Glory Road. Pride and Prejudice. The Princess Bride. Goonies. Center Stage. Seven. Ocean’s Eleven. Newsies. 300. Robin Hood: Men In Tights. Love Actually. Donnie Darko. My Best Friend’s Wedding. Garden State. Eternal Sunshine of the Spotless Mind. Wedding Crashers. Anchorman. Drop Dead Gorgeous. Elf. Zoolander. Austin Powers. Clueless. Mean Girls. Hairspray. Moulin Rouge. Fight Club. Pulp Fiction. What A Girl Wants. Kill Bill. Rocky. Thank You For Smoking. Little Miss Sunshine. Requiem for a Dream. The Departed. Dawn of the Dead. Memento. The Lovely Bones. 17 Again. 8 Mile. Office Space. Snakes on a Plane. Boondock Saints. The Silence of the Lambs. Say Anything. Saving Private Ryan. Superbad. The Prestige. Just Friends. Under the Tuscan Sun. Titanic. Steel Magnolias. Saw. Ace Ventura. She’s the Man. Because I Said So. Catch and Release. Music and Lyrics. Spanglish. Stick It. The Fast and the Furious. Joyride. Halloween. The Italian Job. Crash. Must Love Dogs. The Last Kiss. Chicago. Harry Potter. Rush Hour. Breakfast at Tiffany’s. Clerks. Shooter. The Bourne Identity. Meet the Fockers. Dirty Dancing. A Christmas Story. Rudy. National Treasure. Sleepless in Seattle. Miss Congeniality. The Science of Sleep. The Matrix. Everything is Illuminated. Good Will Hunting. Bill and Ted’s Excellent Adventure. Empire Records. Phantom of the Opera. District 9. Lord of the Rings. Click. Scarface. The Notebook. Twilight. New Moon. Eclipse. The Breakfast Club. Sixteen Candles.

TV - BOLD THE ONES YOU’VE WATCHED MORE THAN A COUPLE OF TIMES - ha az egy évad már több mint a couple of times

Saved by the Bell. Man vs. Wild. Scrubs. ER. South Park. America’s Next Top Model. Gossip Girl. Sex and the City. Friends. Dawson’s Creek. The Big Bang Theory. Seinfeld. Fraiser. The Office. Lost. Miami Ink. Made. Arrested Development. That 70’s Show. Family Guy. The Simpsons. Veronica Mars. Project Runway. Bones. Iron Chef. Alias. Pushing Dasies. Gilmore Girls. The Colbert Report. The Daily Show. Mythbusters. Avatar: The Last Airbender. 24. Will and Grace. House. To Catch A Predator. Whistler. Heroes. Aqua Teen Hunger Force. Unsolved Mysteries. 7th Heaven. Everybody Loves Raymond. Boston Legal. Bleach. What I Like About You. Reba. Rosanne. King of Queens. Survivor. The O.C. American Idol. Days of Our Lives. General Hospital. CSI. How I met your mother. Boy Meets World. Law and Order. Numbers. Reno 911. I Love New York. Step by Step. Little People Big World. What Not To Wear. My Wife and Kids. Supernatural. Moonlight. Ace of Cakes. White Collar. Nip/Tuck. The Beauty and the Geek. Battlestar Galactica. Stargate SG1. The Inferno. Scarred. Wild N Out. Real World. Pranked. Beverly Hills; 90210. Trinity Blood. Dead Like Me. Whose Line is it Anyway? Dragon Ball Z. Futurama. Degrassi. Greek. Glee. Secret Life of the American Teenager. The Hills. Laguna Beach. Firefly. Vampire Diaries. Doctor Who. Medium. Star Trek. X-files. Cowboy BeBop. Sailor Moon. My Name is Earl. Six Feet Under. Dancing With The Stars. Desperate Housewives. Lie to me.Misfits. Better with you. 10 things I hate about you. 2 Broke Girls. New Girl. Once Upon a Time. Pretty Little Liars. The Middle. True Blood.

Red fort, Delhi

Kedves képek ismeretlenekről:
(a lány akinek a legszebb haja van a világon, és egy félig nomád faluban él a családjával, biogázt állít elő az apukája, a nővére pedig egy közeli főiskolára jár
a gyerekek, akik minden áron cukrot akartak, de legalábbis 10 rúpiát,
valamint a nénik, akik felépítik a következő Taj mahalt. na jó,nem, csak a járdát.)



Red Fort, Delhi.
(és túl sok idő a képszerkesztésre)

eszembe jutnak az utolsó ölelések, a fiúk akikkel kezet fogtunk búcsúzoul, a fiú aki már félig aludt és épp csak intettünk egymásnak, amitől az jutott eszembe mindig, hogy hát ennyi? ennyit ért ez az egész? ennyire nem érdekeljük egymást, csak mert én Európában lakom,fehér vagyok, és a szüleim nem riksával járnak dologzni? tényleg ennyire távol állunk egymástól, és tényleg ennyire nem akarunk közel lenni? a fiú akit igazán nem akartam elengedni, és szeretem azt hinni, hogy ő sem engem,(no meg az utolsó perben előjövő szánalmas patetikusságom, tudom, hogy hülye vagy, de olyan kedves a nevetésed, és hogy mindig mosolyogsz rám, de esélyes, hogy soha nem látjuk egymást többet, de akkor is, én még visszajövök, jajnekem) a remek kilépőm, amikor végre teátrálisan távozni akartam, de bementem a fürdőszobába helyette, a visító nevetés, és a tény, hogy el fogok késni, ha nem futok egészen gyorsan.
az egész fejem csak egy nagy összekavarodott emléktömkeleg, az állva megevett csirkétől a Taj Mahalig, az ivós játék a rettentő elegáns klubban, az a sok tetőn megivott kávé, az órákig tartó piacozás, az idegenek akik fotózkodni akarnak, a zöldszemű kávésfiú, és a 40 fokos meleg.
nem is tudom, hol kezdjem.

most, hogy már az anyukám is olvas(szia, anya!) nem is tudom, hol kezdjem.

tegnap meg a riksás fiú úgy nézett ki mint a kedves lengyel fiú idősebb falusi unokabátyja.

kipróbáltuk, hogy hatan is beférünk egy három személyes riksába, az útikönyv majdnem kiesett, a fényképezőgépem is csak a szentlélek tartotta, újabban kávét iszom tea helyett, a negyedik napon van 397 képem és egy gigantikus türkiz nyakláncom, és egész jó, már a gyomorfekélyes érzéstől is relatíve sikerült megszabadulnom.

most megyek, hazudok valamit miért nem járok órára.:D

p.s.az életünk egy kissé turistalátványosság jelleget kezd ölteni, főleg amikor Kaisa cicanaciban villant, ami szekszi, de nem egy csomó száris nő közé való akik még életükben nem jártak ujjatlanban. és sajnos már pálinkánk/zsubrovkánk sincs olyan sok, mint tegnap este volt.

epic fail az amikor kinyitom az útlevelem, és a vízum úgy van beleragasztva, hogy szó szerint majdnem kiesik.

most jöttem rá, hogy elfelejtettem megnézni a kiállított fotóimat, úgyhogy inkább nem is megyek holnap iskolába,mert azt nyilván meg kell néznem. főleg most, hogy már van szemüvegem, tehát látok is,és majdnem olyan intelektuell fejem van benne, mint az alteregómnak.

az utóbbi időben annyi koffeint fogyasztok, hogy eljutottam oda, hogy megundorodtam tőle, nem csalás nem ámítás. az jut erről amúgy eszembe, amikor Poznanban egy egész mini tábla epres Milkát megettem egyszerre és akkor olyan éber voltam, hogy hú.

ha máshonnan nem, onnan már biztosan tudhatom, hogy öregszem, hogy a "végzős hallgatók figyelmébe" kezdetű neptun üzeneteket muszáj megnéznem, mert most már aztán tényleg végzős vagyok és nekem szólnak.
nézzenek oda.

a bőröndöm olyan nagy, hogy alig lehet az ajtót félig kinyitni, kész szerencse, hogy már csak négyet kell aludni!

ha nem történik semmi rossz, és épp nincs okom szomorúnak/mérgesnek/frusztráltnak lenni akkor azon kezdek el gondolkodni*, hogy lehet ez, mit felejtettem el.
hát mit képzelek én.


*kifejezetten amikor megyek a hülye villamoshoz.*

*ezért mióta van taxi törzsutas kártyám és igazából egész olcsó, taxival járok. na jó nem, csak amikor túl hideg van túl korán és túl messze. meg amikor túl későn. főleg ekkor, de egyetemre soha.
hát nem ér az annyit.

mintha annyi lenne az álszimpátia ebben a világban, mind sajnálunk és sajnálkozunk mindenen és mindig, de ha mégis csak segíteni kellene, akkor az idős néni engedi, hogy a kismama leüljön a villamoson és a kisnyugdíjas ad a hajléktalannak zsömlét ebédre.
bennem meg már van ilyen fura védekező mechanizmus, mit csináljak, nem tudok mindent és mindenkit mindig sajnálni és segíteni, nem tudok együtt érezni, mert kiszipolyoz, érzem, hogy elfogy a boldogság és a jókedv, mert a szegény és szomorú biztonsági őrrel is együtt akarok érezni a sparban, és a virágárus nénivel, de nem tudok, vagy inkább nem akarok, mert akkor mindig csak elkezdenék sírni. és ettől úgy sem javul meg a világ.
a sparban különben mindig olyan szomorú idős megfáradt biztonsági őrök vannak, nem tudom mi történhet a keep out tábla mögött.

fenébe a szakdolgozattal, én inkább antik kereskedő/vintage ruhaárus leszek.
most azonnal.

napi 3 értelmetlen tény:

• anyám cipőfűzőt fest nekem,mert olyat nem lehet kapni amilyen kell
  
• anyám laptopján miért néz ki máshogy a blogom?
• a harmadikat elfelejtettem.

amúgy meg túl sok a felesleges érzelem.

the awkward moment, amikor a nyakadba esik az ebéded. szó szerint.

égő eléggé ez a tífusz elleni védőoltás, főleg a fejemen, kár hogy szó szerint.

és mert a problémáimból sosem elég, azt se tudom, hogy mondjam le a pszichológust.

fene a fejemet, hogy mindig ilyen kétes bizniszekbe keveredek, vagy ha nem, akkor csak szimplán elfelejtem mit ígértem.kár, hogy nem születtem menőnek, mert akkor legalább illene az imázsomhoz,mint a kedves lengyel fiúnak a sailor moonos facebook profilkép.

no jó igazából csak az van, hogy vaterán vettem egy cipőt elvileg, de nem akarom már igazából átvenni, egyrészt, mert rettenetesen messze kéne menni érte, másrészt meg, nincs is rá szükségem, jó hogy erre utólag jövök rá.*

ma megyek,beoltatom magam malária ellen elvileg, meg végre kötök egy előfizetést a telefonomhoz, ami egyébként tényleg okosabb nálam, az embernek lassan félnie kell a technikától.
most mennem kell, nehogy lemaradjak a csoportos interjúk alapjairól.





*aki ért az ilyen vaterás jogi kérdésekhez, üzenhetne nekem, mert a gyakorikérdéseket elég kétes eredetű információforrásnak ítélem meg, és nem tudom mit kell tennem, hogy korrekt maradjak, nem mintha ez lehetséges lenne, szándékaim miatt.

hát, Indiában sem fogunk lebarnulni.nohát, hogy is felejthettem el, hiszen tél van.

néha olyan hazugság és kifogásgyáros vagyok, hogy magamtól is megijedek.

és a félelmetes, hogy működik is, sokszor.

jesszus. megvettem a jegyet, Ázsia megyek.

belém szorultak a szavak, és túl sok a felesleges érzelem.
francba.

14

most jutott eszembe, hogy valaha elkezdtem egy ilyen 50napos mémet, most meg unatkozom, mivel nincs zh a láthatáron, nincs más hátra, mint folytatni, nem de?

14. Fictional book (regény?)
most éppen Molnár Ferenctől az Andor című könyvet olvasom, ami nem túl ismert mű ha jól hiszem, ám viszonylag szórakoztató, kissé sekélyes volta ellenére. Kedvelem a főszereplő karaktert, Andort, pont olyan gyarló, mint én. Előtte meg a Negyedik kezet olvastam John Irvingtől, ami alatt olyan érzésem volt, hogy csak várom és várom, hogy történjen valami de nem történt semmi, habár nem is jutottam el az utolsó 50 oldalra soha.

15. Ha hallanád a gondolataim
lenne egy rakás aggodalom meg szorongás, moodswings, ruhák, és különben meg, üres az életem, mert végignéztem a True blood összes részét.

16.Egy mű
hha. nem is tudom.
ja, de, evidens, Rune Guneriussentől ez, vagy bármi más.

17. Ha holnaptól lehetne csak úgy űrutazni
Hát én mennék. Vagy nem is tudom, egy bizonyos fokig ezt az utazás fogalmának a megszentségtelenítésének érzem, szóval lehet,hogy mégsem.

19. Egy képességed:
hhha. Ilyen furán szét tudom nyitni a lábujjaimat. Mástól még nem láttam, kac.

20.Hobbi.
jaj, hát. vesztegetem az időm, természetesen. De szeretem a könyveket, amik elég izalmasak ahhoz, hogy ne hagyjam őket félúton abba.

21.A tökéletes család receptje
Alapvetően gondolom kellenek szülők és gyerekek, de a nemüket nem határozon meg, mert az nem előfeltétel.Moreover you'll need 2 tablespoons of flatscreen, and some chineese takeaway
Na jó, nem. Kell még egy ház ahol van egy nagy zöld kert, megfelelő mennyiségű utazás, sok rokon, egy nyaraló Maine-ben, vagy esetleg a Balatonnál sok megértés, kellő együtt töltött idő, egy mosogatógép (ellenkező eset túl sok vita forrása lehet) soha el nem fogyó tiszta kiskanál, és persze, a turista bakancs.

22. Egy szereplő, akivel tudsz azonosulni
House, hát micsináljak.

23.Egy ember akivel örülök, hogy találkoztam
E

Time to get overly excited for this:

and then, this:

csak aztán nehogy túl fontosnak érezzem magam attól a vagy 60 szülinapi facebook üzenettől.
kac.

csak el ne felejtsem megjegyezni, hogy holnap este héttől ki lesz állítva egy képem a fotókiállításon az Alexandrában a Nyugati téren!

hivatalosan is true blood túladagolásom van, ma reggel arra ébredtem, hogy álmomban vámpír Eric egy hosszú fehér lufival akar leszúrni, vagy nem tudom mit csinálni, de szomorú voltam, és a sarokban kucorogtam. az abasári házunk konyhájának a sarkában, amit már vagy 10 éve eladtunk.

kész szerencse, hogy az egyik legjobb barátnőm pasiját is Eriknek hívják. de ő nem vámpír, bár eladhatnánk egynek, úgyis olyan a külseje, mint egy férfi modellnek.

az előbb a neptun jelszavam próbáltam begépelni jelszónak és csodálkoztam, hogy nem működik, órák óta a vacak beadandóm írom, amit úgy követek el, hogy egy darab hivatkozás nem lesz benne, a youtube csatornát* amit hallgatok pedig úgy hívják, hogy edwardcullenissexii.
ennél jobban alja már nincs,úgy hiszem.

*you have it now, bitches.

az életemben lévő jó dolgok túl jók ahhoz igazak legyenek,de minimum ahhoz, hogy valaha is megérdemeljem őket.

mém, mert utánozós majom vagyok.

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
a fehér kosár amiben sok újság van meg könyvek
a nyári táskaként hordott sárga vászonszatyor
a teáscsésze
az asztal
az ipodom

2. Hogyan hordod a hajad?
há' hullámosan.amikor még a régi szép idők voltak, és hosszabb volt akkor ilyen kontyocskában és virággal, most meg sehogy mert rövid és csak kiengedve lehet, és van benne hullámcsat.amúgy borzasztóan fusztrál amikor az emberek a hajuk és fejük méretéhez képest gigantikus színes hullámcsatokat raknak a fejükre, mondtam már. mármint azt nem arra találták ki, hogy látszódjon.

3. Mit viselsz most?
farmert, kockás blúzt és fehér piros csíkos zoknit.

4. Mi a foglalkozásod?
slacker

5. Sokat alszol?
mostanában nem, mert nincs idő, a true blood túlságosan szórakoztat, és nincs is idő.

6. Milyen volt életed legjobb csókja?
hát nem az amikor jégkocka is volt a dologban, azt megsúgom.

7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?
hogy nézem a true bloodot és fényképezőgépeket koslatok a vaterán.

8.Mit ettél ma legutóbb?
nutellás puffancsot, kac.

9.Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?
hol vagy? vagy vmi ilyesmi, még Krasznokvajdán.

10.Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?
gmail, indamail, facebook, flickr, msn.com, könyvesblog, MLIA, mindenféle blogok,

11.Mit vettél legutóbb?
egy pulóvert, lebuktam, materialsztikus ribanc vagyok.

12.Mit hallgatsz most?
carolina liart

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?
általában félek.

14.Milyen CD-t vettél utoljára?
valami Snow Patrolt tán, de vagy 1 éve.

15.Milyen a kedvenc időjárásod és miért?

nem tudom, a kedvemtől függ, de kedvelem az ilyen langyoskást.

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
zongora, perszehogy.

17. Hogy vagy?
sehogy, betegen.

18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?
persze.

Mr Fox

that is.

a falukutató tábor epic pillanata egyértelműen amikor megtudjuk hogy a kutatási kérdés, hogy hol lehet házi tejet venni.
mármint a tanár úr gyerekeinek.
viccelsz velem közgáz.

amúgy tök jó, hogy a true blood producerének meg ugyan az a vezetékneve, ha 3 betűt felcserélünk, milyen jó.

amúgy meg elfelejtettem mondani, hogy az év öröme, hogy hétvégén a falukutatáson már majdnem olyan hideg lesz, hogy felvehetem az észt kesztyűt, és megtaláltam egy csomó szuvenírt mait elfelejtettem odaadni, szóval most már akár meg is tarthatnám mindet, háhá.

fene azt az önző fejemet.

mert egyébként tisztító jellegű érzés volt elmondani anyámnak már azt is, hogy a probléma létezik, arról nem is beszélve, hogy mi az.

sok minden az én hibám, és sok az övé, és nem is tudom, mit beszéljek erről, vagy beszéljek-e egyáltalán, (de talán már úgy is mindegy,mert csak siratom magam, az életem, meg ezt az egészet folyamatosan, pedig ha őszinte vagyok, lennék magammal, legalább magammal, rájöhetnék, hogy katasztrófa az nincs, csak túloztam, mint ahogy az már lenni szokott)

azt mondták, hogy sok a harag bennem, és bennem tényleg sok a harag rájöttem, haragszom a könyvtáros lányra aki kiküld mert a kezemben volt a kabátom, a tanárra, a fiúra, aki miért nem szeret, nem mintha tudnék mit kezdeni azzal, ha esetleg szeretne, vagy azzal a pillanattal nem mintha tudtam mit kezdeni, amikor azt hittem, kicsit fontos vagyok neki, haragszom, hogy létezik, és hogy soha nem beszélünk szinte, a legjobb barátjára aki mindig olyan kedves hozzám, pedig szinte soha nem beszélünk már, a csoporttársamra aki olyan kellemetlen és olyan fenn hordja az orrát, hogy nem is látok odáig, az okosokra, azok akik sokkal szebbek és olyan sok pénzük van, és akiknek működik a családjuk, mert az enyém miért nem(miért? miért kell mindenkinek csődbe mennie?hmpf) és hogy a kedves boltos néni nyugdíjba ment.)

és az is a baj, hogy emögött a néhány felsorolt probléma mögött még több is van, olyanok is amiket magamnak sem szeretek bevallani, pedig tudom én, hogy léteznek, és inkább csak szorongok, és rettegek a perctől amikor eszembe jutnak,

ki kell lépjek a komfortzónámból mert ez így nem lesz jó.

én nem tudom, hogy jó ötlet-e új blogot kezdeni, csak úgy.

ez a baj velem, hogy soha nem tudok semmit eldönteni, és csak tettetem, hogy racionális vagyok, tessék.

meg amúgy most már nyugodt is, mert ennél rosszabb úgy sem lesz, és még jóanyám is szembesítettem a problémával.

napos vasárnapot!

epic fail az, amikor akivel éppen beszélgetek odaordít egy kutyának, hogy kussoljál, és én tényleg azt hiszem, hogy nekem szólt.*
megvett ma az Isten hidege, mostantól tehát ide írok.
a viszontlátásra.

*merthogy én meg a fél kezem odaadnám a társaságáért. mármint nem a kutyának.

ez a most már úgy is mindegy állapot egészen üdítő meg kell mondjam, mert már tényleg mindegy erre az éjszakára.
olyan halott ez a blog.

swiss miss

hiányzol Svájc, hiányoztok zöld mezők!

olyan érdekes amikor van egy kopasz férfi ráncos lesz a homlokán és a feje meg már nem ráncos, és akkor ott a feje közepén egy határozott vonal, mintha valami fiatal rinocérosz bőre lenne, amit csak félig feszítettek ki.

annyira hátbavágás a természettől, hogy azok a dolgok, amiket nem hogy nem vallok be magamnak, de úgy teszek mintha nem is léteznének, nos, mindig akkor jövök rá hogy mennyire vágyom ezekre amikor valami balul sül el, vagy nem is működik.

és amikor azon kapom magam, hogy a férfi főhős olyan, mint a fiú aki bárcsak járna velem.


blahh.

micsoda hitvány liba vagyok, még annyi büszkeségem sincs, hogy megvárjam amíg tényleg lesz valami mondanivalóm, csak fecsegek mert írni akarok, rémes, hogy ez milyen addiktív. meg még a fényképezőgépem is kezd rettenetesen hiányozni.
mint a starbucks mango smoothie. állandóan azon röhögök magamban, hogy a körömlakkárus fickó a westendben is azt vette tegnap előttem, és aztán ott állt és bámulta az utat a westend előtt, pont mint én, kivéve hogy én nem cigiztem. össze kéne házasodnunk* és körömlakkot árulni még meg nem halunk.


*túl szeretetéhes vagyok, hát tessék

ma azt hiszem láttam palvin barbarát a nyugatiban, és megnyugtat hogy ha olyan szájat akarok mint az övé, a vaterán megvehetem féláron a szájfeltöltést, hmpf.

már nem sok van az ötszázadikig,muhaha.

itt az idő lehúzni a redőnyt, már rég kellett volna, de mindegy.
nos, a viszonlátásra.

néha az az érzésem, hogy az önzőt és az önzetlent csak az választja el egymástól, hogy az egyik ki meri mondani a vágyait, és nyíltan el akarja érni őket, a másik meg rettenetes sikerrel álcázza, csak hogy aztán megsajnálják, és tényleg az legyen amit ő akar.
és tudod, a tény, hogy itt vagyok mind, több ezren, és hirdetjük az európaiságot, meg az egyenlőséget, meg mindenféle ilyen hangzatos értéket, amit persze, könnyű hirdetni, és gondolni egy olyan országban amelyik népe a harmadik legboldogabb a világon. tudom, tudom, nektek is vannak problémáitok. de aztán végeredményben, mind csak magunkért vagyunk ott, mind magunkat akaruk fényezni, magunknak akarjuk a projekteket, egymás háta mögött szervezünk mindenfélét, hogy majd ő megbukik, akkor na majd én.! emberséget meg persze nem lehet tanítani, főleg, ha be sem valljuk, hogy nem sok szorult belénk.

ezt pedig oda visszaaaaa

csak ezt akartam mondani,

az önelégült, merthogy igen befutott mérnöknő, aki meséket ír, és egész életében irodalmárkodni akart de nem tehette meg a szülei miatt, a szerény, de kedveske informatius/mérnök családapa, a rettenetesen öntelt/menő és igencsak befutott ügyvéd a feszülős ingében,(aki mellesleg írt egy könyvet, aminek nincs helyszíne, de valami olyan gazdasági és szellemi elittel foglalkozó szociálpszichológiai témája van,és a fél kezem felajánlanám, hogy elolvashassam, még a szakdogám előtt lehetőleg), a média minden szegletében, de főleg fordítóként és gyártásvezetőként dolgozó lány, és a médiatanonc, ja meg a dizájner, no ők mind ott vannak az íróiskolában, és még mások is, de őket nem tudom olyan határozottan feleleveníteni, úgyhogy érdekes lesz, a jövő hétre már írni is kell, kicsit izgulok, mi lesz, hogy lesz, alicantei reptér lesz-e, Miguelék háza, Miguel retek kocsija, és hogy úgy néz ki mint egy terrorista, Bruno, a kutya, vagy az anyukám, vagy a sztahanovista csinovnyik, nem tudom, nem tudom, de örülök a feladatnak, és tudom, hogy mulatni fogok vele, most, hogy már van ez az asztalka.

de azért a lány, akinek az első mondata a bemutatkozáskor, hogy hát igen, ő író lesz, de idáig jelmeztervező akart lenni (egyébként rémesen kíváncsi vagyok, miket tervez, mert olyan ízlése van, amilyen nekem sosem lesz) meg rajzolt egész életében, és aztán megkérdezi, hogy a kéziratot most akkor tényleg kézzel kell-e írni, na, vele kapcsolatban megengedtem magamnak egy cseppnyi kárörvendést.

litánia, bocs.
csak ülök itt, vagy 5 perce és kopogtatom a billentyűzetet, és azon gondolkodom azon hogy mi lesz. mikor választottam ezt a szociológiát olyan biztos voltam ebben az egészben, hogy a szociológia, úú, ez kérem fantasztikus lesz, persze mind bizonytalankodtunk az elején, senki nem tudja, tudta mit fog, mit akar csinálni a diploma után, szétszéledünk mind, vagy nem, lesz-e munkánk, vagy nem.

mit hazudjak, nekem ez az egész rettenetesen megterhelő lelkileg, azt hiszem.vagy ha nem ez, akkor fogalmam sincs mi az, de valami nincs rendjén. én nem vagyok biztos abban, hogy nekem problémákkal kell foglalkoznom életem végéig, hogy az elesetteket segítsem, és azokat akiknek nincs, vagy dolgozzak valami alapítványnak, nem is tudom, nem tudom. ez önzőség,értem én. de miért hozzak én áldozatot, ilyen áldozatot a társadalomért, miért kell nekem "feláldoznom"" magam valamiért ami sosem lesz teljesen elért.? és tessék, talán nem is hiszek benne, talán már most elegem van belőle, egyenlőtlenségek mindig vannak és voltak, és lesznek is, nem születünk ugyan olyan családba, ugyanabba a városba, nem köt mindenkinek a nagymama csodapulóvert, és nincs mindenkinek elvált kétdiplomás nagyanyja sem, és nem lakhat mindenki ugyan olyan messze az iskolától.

és itt van bennem ez az elemi kétely, hogy fog-e ez a project működni, persze, perrsze, hogy fog, de úgy ahogy akarjuk? azt érjük el, amit akarunk? azokat érjük el akiket akarunk, akiknek igazán szüksége van rá? mert persze hogy nem, a városi jólszituált, esetlegesen tanult romát érjük el, az árvaházban felnőtt feltörekvőt, és a már feltörekedettet, a Nógrád megyében tengődőt pedig, hát, észre sem vesszük, tudjuk hogy van, de mit tehetnénk, talán az már olyan súlyos, hogy mit tehetnénk mi, Miguelék csillogó luxusháziküjából, persze, hogy nem ezen törjük a fejünket, mert nem ezen kell, hogy törjük a fejünket.
fogalmam sincs miért érzem áldozatnak magam, mert én idáig esküszöm szerettem ezt. de most már valahogy... nem tudom. kétségbeesett vagyok mert F elment erasmusra, és ő volt a legesleg, gyakorlatilag az egyetlen, akivel igazán szeretek beszélni a csoporttársaim közül, mert a másik inkább elcipeli a széket a terem másik végébe és odapréselődik a már amúgy is teli azstalhoz mint hogy mellém üljön, amitől úgy érzem elárultak, és hülyének érzem magam, rettenetesen butának, hogy én veled akartam akarok barátkozni, és állandóan csodálkozom azon amit mondasz az órákon, mert olyan okos, én meg kb. semmit nem merek mondani, mert rettegek az összes tanártól.

meg aztán itt van az ösztöndíj is, amit találtam, de rettenetesen bonyolult bürokrácián kell keresztülvergődnöm magam a jelentkezéshez, kétértelműek az utasítások, és csak közép vagy Kelet-Európába lehet menni, vagy a Közel-Keletre, de én csak Csehországba vagy Lengyelországba mennék, mert nem beszélek oroszul (hiba!) és nem vagyok benne biztos, hogy a cirill betűs Balkán jó ötlet lenne. Lengyelországról meg a kedves lengyel fiú jut eszembe, persze hogy, aki még azon a képen is rémesen sármőr, ahol az unokahúgával pózol az ükapja szalmakalápjában, és semmi de semmi értelme ezen gondolkodnom, ha csak nem lefogyok 50kilót és 8 árnyalattal szőkébbre festetem a hajam, de minimum szexire cserélem a ruhatáram. (meg nyílván az sem valami szerencsétlen véletlen,hogy vagy 500 lány köszöntötte fel a szülinapján faszbukon)
blahh. meg rájöttem arra is, hogy nekem inkább néderlandisztikára kéne járnom, nem tudom honnan jött ez a benyomás, de egyre okosabbnak érzem ezt az ötletet, pláne, hogy csak angolból kéne egy emelt érettségit csinálnom, ami csak sikerülne. no de ezzel a szakkal, a szoccal, meg ha elmegyek egy antropológia mesterre, csak piacképes lennék már. vagy életképes. kac.

csak azt akartam mondani, hogy most meg már odaírhatom facebookra, hogy evaluating manager of the social inculsion project, és hogy case study trip co-organizer, menő-e vagyok.
kár, hogy a ryan air kirázta a maradék ikúmat is a hazaúton.

igazából nem tudom eldönteni, hogy a nap fénypontja a tanár volt-e, aki kijelentette, hogy alig tud beszélni, majd szegény Joorine-t sorozatosan JUrinnek* szóliította, vagy amikor az egyik okos felordít, hogy utálom ezt a kibaszott egyetemet, kurvaszar ez az egész, és akkor benyit egy tanár, vagy esetleg a fiú aki befestette barackszínűre a körmét a Westendben, csak hogy eladja nekem a körömlakkját.
egyébként a tárgyaim idáig jók, csak egy van, amitől kifejezetten rettegek, és a tény, hogy mindenből olyan sokat kell majd csinálni, de úgy érzem hasznos lesz és okos leszek, amellett hogy állandóan azzal az érzéssel kűzdök, hogy sík buta vagyok, és még akkor jelentkezem németre, és az írósikola, már nem is vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt ez mind.

ah Suomenlinna, hiányzol.

a jó hír az, hogy meg lett az a 45ezer, amit anyám számlájáról elveszettnek hittünk.
a rossz hír az, hogy elköltöttük mielőtt megtaláltuk.

nem tudom mi van velem pontosan.
ma például még reggel megírtam egy fél bejegyzést, és aztán elmentettem piszkozatnak, mert menni kellett az egyetemre, és aztán meg már mikor ott voltam, szerettem volna inkább hazafutni, nekem nincs itt keresnivalóm, senkiért nem vagyok itt, miért vagyok itt, még magamért sem talán, azt sem tudom, miért kezdtem, miért folytatom, hányszor próbáltam kihátrálni ebből az egészből, de aztán a végén soha, mert gyáva vagyok, az, egy gyáva nyúl. olyan elhamarkodottnak tűnik ez az egész, mintha csak egy random döntés eredményébe ragadtam volna az elmúlt 2 évre és örökkévalóságra, meg még idénre is, pedig annyi lehetőség van, annyi lenne, és én meg ezt választottam, és olyan érzésem van, mintha csak arra lenne jó, hogy magam elé jobban oda tudjam tartani a görbe tükröt.

szeptember 11

és a gyerekek.

én egyébként abból az estéből nem sokra emlékszem, csak hogy 10 voltam és nutellás kenyeret ettem a vacsoraasztalnál, és anyámék azon vitatkoztak hogy kell bekapcsolni a mosogatógépet, én meg nem szerettem hogy hogy ordítanak. de olyan távolinak tűnt az egész, olyan messzinek, mintha ez nem ugyan abban a világban lenne ahol én vagyok, és Szeged, olyan felfoghatatlan, mint Diana halála is, ha már.

azért is jó, ha az embernek zavaróan gazdag a szomszédja, mert nem csak a nappalijukból áthallatszó tévéjüket kell elviselni, hanem a házimozit is, amit a teraszra szereltek fel, hogy nyári estéken sör mellett élvezhessék a reálmadridot a kertből.
a mi lakásunk meg tuttifrutti szagú anyám új mosogatógép illatosítójától.

az első mondat egy igen komoly dolog, mert egész más irányba indítja a bejegyzést mint ahova akartam, és ezért sokat gondolkodom rajta, csak hogy rájöjjek, nem is tudom mit akarok mondani. na jó. valójában mindig egy csomó mindent el akarnék mondani, de aztán van egy titok, amihez rájövök, hogy kellemetlenül kapcsolódik az összes többi, és akkor egy bonyolult csomó lesz az egész, összekeveredik, és nem tudom mit mondjak. mintha bárkit is érdekelne.
panaszkodást félretéve, találtam egy német tanfolyamot, amit bele tudok tenni az órarendembe,habár így heti 3 napon levegőt sem veszek, és nem is alszom, csak követem a megcsinálom ha beledöglök is filozófiát, és megcsinálom.
tudom, hogy nekem az lesz a vesztem, hogy túl sok mindent akarok egyszerre, és túl sok mindenre koncentrálok egyszerre, ami miatt nem tudok igazán semmire. mert hogy ott van a szociológusi karrierem, ami ebben a pillanatban kb nem megy semerre, habár azt hiszem a csoporttársaimé sem, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy én szeretném, hogy menjen az enyém. de nem baj, most még optimista vagyok. mindenki más kétségbe van esve, hogy itt az egyetem újra, de én valahogy nem, mert még mindig van 6 egész nap, amíg ténylegesen itt az egyetem, és egyedül kell otthon lennem, és egyedül kell magamnak raviolit főznöm ebédre, mert már anya is dolgozik, csak a macska van itt, hogy feküdjön a kanapé lábánál.
már rémesen kiváncsi vagyok milyen lesz a falukutatás szeminárium, az meg hogy a mélyszegénység órára nem férek be kifejezetten lelomboz, mert valahogy olyan érzésem van, hogy ki más, ha én nem, habár mi mind olyan fényévekre vagyunk a mélyszegénységtől, hogy ezen még gondolkodni is nevetséges.

Poznan jó volt, nyilván mind majd meghaltok a kíváncsiságtól, hogy halljatok róla, úgyhogy elmondom, hogy a városból gyakorlatilag semmit nem láttam, mert egész nap a tornacsarnokban ültünk és okos dolgokról beszéltünk, csak hogy este mindenki jól megihassa a megérdemelt söreit és jól berúghasson, csak hogy aztán odajöhessen hozzám csak úgy és megkérdezhesse, akarok-e hármasba szexelni vele, meg még egy lánnyal. máig nem értem, miért nem éltem a lehetőséggel, máig nem értem, miért aláztuk le egymást ezzel a fiúval olyan mértékben, hogy még most is szégyellem magam, pedig az egész csak azzal kezdődött, hogy nem akartam smárolni vele, meg egy jégkockával a szájában, ami már volt ~5 lány szájában és nekem ez gusztustalan, bár mindenki azzal gyanúsít, hogy csak kifogás volt és gyáva vagyok az hát, hogy nem akarok olyan közel lenni valakihez, akinek a nevét is alig tudom, és ismerem vagy 8 perce, na jó, a kedves jogász fiút nem dobtam volna ki az ágyamból, akarom mondani le a matracomról, bár a csábereje nyilván mindössze abban rejlett, hogy rettenetesen okos volt, és hogy mindig elkezdte simogatni a karod, amikor neszét vette annak, hogy nem figyelsz eléggé, vagy nem figyeled eléggé a fekete szemét. bezzeg a kapafogú orosz lány.
már meg sem próbálom racionalizálni a helyzetet.

oh, hi, Warsaw.

btw,we live in the seventies here,