Igazából az a baj, hogy egészen nevetségesen élénken emlékszem arra amikor első évben kb a második vagy a harmadik héten a szoc szeminárium vezető néni, aki azóta azt hiszem, tanszékvezető is lett, vagy talán helyettes, most nem vagyok biztos benne, no de szóval ő megjegyezte, hogy ugye tudjuk, hogy milyen haszontalan ez a szak, és milyen nehezen kapunk majd munkát, ha van egy kis eszünk már most lelépünk. Aztán tavaly, az utolsó óráink egyikén ugyan ez a néni megjegyezte, amikor a 90 fős előadáson kb tízen ültünk és facebookcseteltünk a mobilunkról, valaminek a szemléltetése apropójából, hogy hát ugye a biznisz hallgatók olyan pushyk, a T karosoknak meg kellett könnyíteni a közgáz vizsgán, mert állandóan megbuktak.

Szóval én nem tudom. Nem vagyok híve annak, hogy képzeljük azt, hogy minden szak egyformán hasznos, vagy egyáltalán feltétlen, borzasztóan hasznos, de nekem ez annyira demoralizáló élmény volt, hogy úgy végeztem el az egyetemet, és esetlegesen úgy is folytatom, ha nem vigyázok, hogy nekem ez valami guilty pleasure vagy nem is tudom, hogy ezt nem szabadna élvezni, meg egyáltalán csinálni se, és teljesen haszontalan, minek ez, pedig ha őszinte vagyok, én igazából kicsit szerettem, és állandóan az a perverzióm, hogy elolvassam mindenről a statisztikákat, meg hogy most megjelent a Társadalmi riport 2013, és még ez is valami hülye izgalommal tölt el. Csak nem tudom, hogy mondhat nekem, nekünk ilyet egy tanár, hogy haszontalan ez a szak és nem lesz munkánk.

Mármint én a múlt héten beadtam a lapom több mesterszakra is, és egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen hiábavaló az egész, milyen haszontalan, és nem lesz belőlem semmi, és engem ez egyszerűen annyira lelomboz. Nem tudom, lehet hogy ez más országban nincs így, hogy aki nem valami nagyon klasszikus szakmát választ, az már érezze is haszontalannak magát,pedig itt most kicsit sem arról van szó, hogy nem szeretem. Jó, erről is szó van, mert én nem tudom, hogy szeretem-e ezt a szakot, ill. nem vagyok biztos benne, nem is tudom igazán már hogy mit akarok, ez is a baj értelemszerűen. Hogy nem tudom, hogy most csak bosszant, hogy haszontalan(nak tűnik) vagy tényleg nem is szeretem olyan nagyon, nem tudom, nem tudom hogy lesz ez, mint lesz, ez zavar, mert ugyan van egy szakom, de mégis olyan semmirekellőnek érzem magam, nem vagyok elég lelkes, miért nem vagyok elég lelkes, mert nem jó, vagy mert tudom, hogy értelmetlen, nem tudom, zavarodott vagyok.

Meg azt is megfogadtam, hogy nem leszek ilyen single topic rinyálós tiniblog, mert mióta ezt hallottam a Lilitől azóta attól rettegek, viszont most meg nem bírom ki, hogy ne ömlengjek a teológusról, akinek a szüleinek akkora háza van mint egy társasház, komolyan. Tudjátok, az amik vidéken vannak, két vagy három lakás van egymás felett és viszonylag nem olyan nagyok, na ilyen, csak az övéké az egész, és olyan szag van, mint a 80-as években épült házakban, és olyan mintás a járólap is a konyhában. Továbbá hihetletlenül bénának és esetlennek éreztem, hogy odavitt a fiú, és a szülei nem hogy nem jöttek ki a nappalijukból köszönni még be sem hívtak, és én ott álltam mint tök lelén az előszobában amíg a fiúcska elővette az óvszert oregánót és ak felmentünk az emeletre. Nem tudom, mármint nekem ez elég magas stresszfaktor volt, hogy most akkor hamarabb mutat be az anyjának mint hogy hozzám érne vagy megcsókolna, vagy mit tudomén, ez fura, gondolom, és akkor tessék, kb le se szarnak vagy nem tudom, ami persze nem elképesztően nagy törés a lelkemnek, de ettől még különös. Ja meg van ez a szoba ahol aludtam ahol van az ágy ami ugyan olyan mint az enyém és az úgy néz ki mint vmi szexszoba szentély mert vörös a fal, ill. vmi sötét lilás nem is tudom milyen árnyalat és egész végig röhögnöm kellett, mert a többi helyiség kék meg fűzöld meg mit tudom én.

És most hallottam egy ilyen urban legendet, hogy csókolózás az olyan tinédzser szokás és az idősebb fiúk/férfiak már nem akarnak/szeretnek, ez igaz?

azért az egy kicsit ironikus, hogy a fiúnak két dolog van az éjjeliszekrényében*, egy Biblia meg egy doboz óvszer.

tinédzser picsogás rovatunkat hallották.



*igen, tényleg átkutattam, rettenetes vagyok.

A mai boldogságom forrása a teológus az egy literes Heinz ketchup.

Ne örüljetek aggódjatok, nincs vége a blognak, csak először a laptopomnak, aztán az internetnek de most már minden jó, vagy legalábbis a wifi biztosan.
És közben volt mindenféle felesleges dráma, mint mondjuk hogy egy röpke pillanatig olyan sánta voltam, hogy azt hittem megint végleg lesántulok, de aztán nagy nehezen megint elmentem az orvoshoz, aki meglepően kedves volt, és akkor mondta, hogy menjek el a templom mellé talpbetétet csináltatni, szóval mégse leszek rokkant, vagy legalábbis nem olyan gyorsan. de minek is aggódjak ezen, hogy rokkant vagyok vagy nem, az állambácsikat sem aggasztja túlzottan

Továbbá nincs blog rinyálás nélkül, vagy legalábbis nem az enyém, főleg nem ha a teológusról van szó, akivel randizunk rendületlenül, de minimum olyan intenzitással ahogy egy nyugdíjasklub ül össze, továbbá pont annyira vagyunk erkölcsösek esetlenek mint egy Jane Austen regény szereplői, de aggodalomra semmi ok, mert facebookon ennek persze semmi nyoma. Ami persze nem baj, csak ha igazából találkozunk, ami elvileg a cél lenne, kb annyira vagyok suta,  mintha még életemben nem láttam volna fiút, vagy én nem tudom mi van, nevetséges, egy rizst nem tudok megfőzni zavaromban. Tegnap egy fél estén át azon szörnyülködtünk, hogy miket mondtunk a lakótársammal a fiúcskának aki idejött hawaii csirkét enni, a svájci nagybácsitól kezdve aki feldarabolta a feleségét a bélféregig mindent, hát el lehet képzelni. Mondjuk mielőtt a A hazaérkezett olyan esetlen és suta és béna volt az egész szituáció, hogy ilyen is csak én lehetek, hogy mosogatom a tányért nekem meg az jut eszembe, ill. azon puffogok, hogy mit vagy ilyen csendben, miket mondtál már két nappal ezelőtt facebookon,** és akkor most meg, hogy itt az alkalom semmit nem merünk, mint a 15 évesek esküszöm, sőt hogy fokozzuk a helyzetet, én még írni is alig tudok erről, nehezemre esik már ez az egész.
,Hogy jónak kell lennem, hogy erkölcsös akarok lenni, de időnként nehezemre esik, hogy én minek akarok tul. képpen az lenni, kinek tartozom én magyarázattal hát Istennek, oh wait, meg az anyámnak is, hogy én idáig azt gondoltam, hogy tudom racionálisan kezelni ezt az egész szituációt, illetve hogy racionálisan fogom kezelni ezt az egészet, de nem tudom, vagy talán nem is akarom már, nem tudok mit kezdeni ezekkel a romantikus illúzióimmal, amik sorra jövök rá, hogy kicsit sem realisztikusak, és ettől most bűntudatom van, sőt, mindentől bűntudatom van, kb még azért is, mert végre van egy fiú akitől nem akarok futva menekülni, és bizonyára az ágyamból se dobnám ki, és hogy én nem tudom a mindenféle vágyaimat nem tudom Isten iránti szeretetté alakítani mint az apácák, mondjuk én ezt nem vagyok teljes egészében hajlandó elhinni, hogy ilyen létezik, hogy én akkor most le akarok feküdni egy fiúval vagy szerelmes vagyok belé vagy nem tudom (ez hipotetikus, nem rólam van szó, hah) és akkor csak Jézusra meg a Szűz Máriára koncentrálok meg imádkozom egész nap, és akkor az érzéseim transzformálódni fognak? Az a baj, hogy most nem találom ezt a honlapot ahol apácák beszélnek a nemi vágyukról, de ott tényleg ilyeneket írtak.

Meg az is a baj, hogy én már most attól rettegek, hogy én majd jól megszeretem ezt a fiút, annak ellenére is hogy bálnának érzem magam hozzá képest, és akkor majd jobban fogom szeretni mint ő engem, már ha fog egyáltalán valaha, vagy én őt, de én nem akarok érzelmileg függeni, ill. ilyen nagyon nem. Mármint szerintem aki jobban szeret az mindig függ egy kicsit, vagy alárendelt, vagy nem is tudom, és én nem akarok ilyen lenni, nem akarok jobban akarni mindent mint a másik. Mondjuk azt se tudom, miért gondolom, hogy a  független az ideális, ugyan akkor nem tudom félretenni, hogy milyen gyarlónak ér butának érzem magam nonstop, nem akarok mérges lenni és nem akarok semmit érezni csak mert a teológus nem válaszol azonnal vagy mert nem ér rá mert amúgy persze én se válaszolok mindig, és mert valamiért azt képzelem, hogy nekem keménynek és ridegnek de minimum hűvösnek kell lennem, mint valami Jane Austen karakternek.
 Most meg még nem aggódom, de azért kezd kicsit idegesíteni, hogy kb 3 hét alatt semmi de semmi nem történik, a fiúcska szerintem* azt várja hogy én kezdeményezzek, wtf, komolyan, hol vannak a férfiak? Ja, amúgy a semmit értsük úgy, ahogy mondom, tényleg egymáshoz se érünk

És emellett még itt van a nyakamon a saját lelkiismeretem is, és anyám életvezetési tanácsai is, amikre apám is csak annyit reagál, hogy Adrikám, ne felejtsd el, anyád 50 éves (amúgy csak 49) és amiknek köszönhetően nem csak a saját de még anyám lelkiismeretével is meg kell küzdenem. Hogy az ember nem fekszik le csak úgy valakivel, és ugyan házasság előtt szexelni szabad, de a partnereinket ugye nem váltogatjuk mert az erkölcstelen, meg egyáltalán az élet az, és minden az és minden bűntudatot kelt bennem, és nem tudom, hogy miért kellene, hogy az anyám által kialakított értékrend valami szentírás legyen nekem, miért legyek boldogtalan, csak mert az anyám azt mondja, úgy a jó, miért rontsak el valamit, csak mert akkor állítólag erkölcsös leszek, és én azt gondolom, hogy nem tehetem meg magammal hogy elküldjem ezt a fiút, csak mert akkor már nem leszek elég tiszta és elég jó, ha ezt meg azt csinálok vele. És én ne merjek akarni se dolgokat, és ne legyenek vágyaim, mert akkor az rossz, ill. ezt így soha nem mondják nekem, de komolyan olyan buták, hogy nem érzékelik mit mondanak?

.

**de ezt sajnos nem írhatom meg mert szemérmes vagyok, akarom mondani anyám is olvas(hat)
*amúgy az a baj, h tényleg ezt várja, én nem láttam még ilyet,

Az meg már szinte romantikus, hogy a teológusfiúval egyforma ágyunk van.

disztingválj már kisfiam

mit gondol az a szülő aki ezt mondja a kb két éves (!!) gyerekének?

disztingálj, komolyan? nem tudom elég szignifikáns-e a differencia amit előidézel ezzel, barátocskám.

a szigetecske a másik oldalról.

kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Csak rinya.:
Nos a múlt pénteki randin több dolog is kiderült, mint mondjuk, hogy a katolikus fiúknak meg kell gyónni ha lefekszenek egy lánnyal (és arra jöttem rá, hogy engem kb nem az rettentene el, hogy ez bűn a Biblia/Isten szerint, hanem hogy ez meg kell gyónni=ell kell mondani a papnak, akit feltehetőleg úgyis ismer!! Mármint ha már kántor, akkor biztos ismerik. Amúgy nem tudom, minek aggódom ezen, én az egész elképzelést a gyónással kapcsolatban soha nem értettem, de ki vagyok én, hogy most elkezdjek vagdalkozni azzal, hogy ha én most elmondom a papnak az összes mocskos dolgom, akkor miért kéne kevéssé lelkifurdalásomnak lennie.

Annak ellenére, hogy semmi, komolyan semmi nem történt, már most azon rettegek, hogy mi van, ha megszeretem ezt a fiút, ő meg engem nem, vagy nem annyira, vagy ő szeret majd nagyon én meg kevéssé, és mindenhogy frászt hozza rám ez a szituáció, mint valami kapuzárási pánik kamaszváltozatban, mármint hiába rendes ez a fiú, ha rájön, hogy nem én vagyok a lány, ugyan úgy el fog küldeni, mintha nem lenne rendes, mintha mindenkivel ezt csinálná, és nekem ugyan úgy rossz lesz, mintha valami szívtipróval randiztam volna, vagy mit tudom én. És aztán még tegnap olyan szép és csöpögős dolgokat mondott nekem facebookon,(=végképp tinédzserré váltam, arról beszélek, mit beszéltem egy fiúval az interneten bazmeg)  hogy percekig hiperventilláltam azt se tudtam, hogy mit válaszoljak, és a legjobban az ijeszt meg, hogy abszolút őszintének tűnt, és egyébként is mit mond erre az ember, pláne még ha nem is bullshit az egész. Továbbá rájöttem, hogy nem szabad nem magabiztosnak látszanom, nem szabad elmondanom, hogy nem vagyok az, nem szabad senkinek tudni semmit, habár ha jobban meggondolom, akkor hazugság úgy az egész, de erre, hogy hazugság még úgyis visszatérek, ne aggódjatok, szóval nem szabad, mert amikor ilyenekről beszél nekem ez a fiú, vagy igazából akárki, akkor én ettől olyan fokon szomorú leszek, hogy az nem igaz, mert én nem tudok segíteni, miért nem, nem megy, tiszta érzelmi stressz az egész. Mint mondjuk tessék a legjobb barátnőm, aki gyakorlatilag nonstop szomorú, ill. lehet hogy nem, de nekem ez a benyomásom, vagy szorong, mert ronda, kövér, buta vagy nem nőies, és én egyiknek az ellenkezőjéről sem tudom meggyőzni, mert én vagyok a legjobb barátnője és elfogult, meg ugyanolyan ronda és egyáltalán nem tudom, hogy bárkinek sikerülhet-e ez, nem tudom, hogy hogyan javulhat ez meg. Ja meg az is, hogy én azt gondolom, hogy én vagyok a nem nőies, ő meg valami alfanő, az már külön csak fokozza a helyzetet.

A magabiztosság és kiegyensúlyozottság kérdésnek még nincs vége, soha nincs vége, de ez nem gondolom, hogy meglepetés,  viszont engem komolyan kicsit megijeszt, hogy kiegyensúlyozottabbnak érzem magam mióta járok templomba néha és nem tudom, hogy miért van az agyam hátsó traktusában vmi ilyen hülye sztereotípia hogy mindenki aki hívő, kellemetlen lábszárközépig érő szoknyát hord, szőrös a lába, és semmirőlnembeszélcsakazúrjézuról. Mert egyrészt persze ez nem is igaz, és tegnap a házasság hete beszélgetésen a lelkész felesége mondtha nekünk, hogy legyünk szépek, és fessük ki a szemünket meg a körmünket, mert miért lehetnénk nőiesek, és még csomó minden mást is mondott, de én csak szájtátva ültem 2 óráig, hogy micsoda karakán nő, keresztyén partiarc, így kell ezt csinálni. Szóval én most nem akarok hosszasan beszélni a vallásról, sem nem arról, hogy én titkon rettenetesen szeretem hallgatni a lelkészt, mert most nem ez az igazán fontos, hanem, hogy én magamtól akarok magabiztos lenni és kiegyensúlyozott és boldog is talán. Nem azért, mert hallgatom a lelkészt, és nem  azért mert egy fiú azt mondja hogy szép a hajam, bár ez a gondolatmenet gondolom, ott megbukik hogy megyek mindenféle városok után,mert az szép és jó és izgi, és csinálok fényképet mert ettől meg instant vigyor ül az arcomra, semmi logika nincs ebben. Csak hát, mi van ha ez az egész a teológussal esetlegesen igen gyorsan múlandó, nem akarok egy cérnaszálon függeni, vagy egyetlen ember véleményétől, nem akarok senkijétől, egyétől se sokétól, csak én akarok lenni egyedül, magamnak.

böjt,

avagy most kiderült, hogy a teológus 40 napig még tuti nem fog megerőszakolni  hozzám érni, mert most böjt van.

huhúú rájöttem, hogy lehet mégiscsak módosítani a képméretet html-ben! (=primitív de feljődőképes)

vidék

1.szegény bácsi biztos mérges volt, hogy mindenki (köztük én is persze) végigtrappolt a csodásan havas stégjén, amire egy csodásan jeges lépcső vezetett

2.nos ez a szigetecske, ami igazából csak félig szigetecske, gyermekkorom egyik kedvenc helye, jó, még most is az egyik kedvenc helyem, és mindig azt képzeltem, hogy egyszer vmi fiúval majd romantikus nyáresti borozást tartunk ott, de ez még nem jött be

3.értelmetlen kép, csak kiélem a geometirára való kényszerem

4. szép hó

továbbá rendkívül haragszom a flickr-re, egyrészt, mert szánalmasan lassú, jó, kell nekem a létező legnagyobb felbontást használni, másrtészt meg mert most fizettetni akarnak velem $6.95-t, igaz, hogy negyedévente, és végülis nem sok pénz, de csak mert sok a képem, na már. 

és harmadrészt, megváltozik a képek színe! wtf.

a további örömhír pedig, hogy megvan a blog történetében az eddigi egyik legviccesebb keresőkifejezés:

hol lehet összefutni Alexander Skarsgarddal

barátocskám, ha én azt tudnám, nem itt blogolnék, elhiheted nekem.

A lakótársam olyan szép salátát tud csinálni, nem is tudom miért nem leszek gasztrofotós lesz szakács.

ó, hát szeretni a hazám, na azt én is szeretném.

na meg ugye facebookon ez a 78 közös ismerősünk van, de még életemben nem láttalak jelenség.

nagyon remélem,

hogy az csak véletlen, hogy a kommentelőim szinte pontosan olyan nevűek mint a közeli baráti köröm bizonyos tagjai, és nem olvastok mind titkon?

én vagyok az utolsó ember a földön, aki nem tujda, mi az a gangnam style meg superbowl, én szóltam.

miért van az

hogy ha eszem, undorítónak érzem magam, ha meg nem eszem rossz kedvem van és undorítónak érzem magam.

nekem semmi sem jó

BP még mindig elég csinos, én azt mondom

Nos a teológusfiúról kiderült, hogy nem is hobbi teológus, hanem egészen komolyan teológus, habár nem készül papnak, úgy mint a legjobb barátja, akit majdnem ugyan úgy hívnak, mint engem. Szóval ez a papnövendék egyrészt kifejezetten kedves, másrészt pofátlanul jó illatú, nem is értem miért megy papnak az ilyen. Ja ezt onnan tudom, hogy jó illatú, hogy a második randink hol végződhetett volna máshol mint egy templomban(nem, nem házasodtunk össze:D), ahol a fiúcska kántor, tehát nem csak hogy ülhet az egyetlen (!!!)villanymelegítő mellett a templomban, de igazából tud orgonálni és énekelni szépen, bár nekem az a benyomásom, hogy mindenkinek akinek bármilyen egyházhoz köze van tud vagy énekelni vagy valamilyen hangszeren csodásan játszani. Mondjuk az egész templomos szituáció viszonylag esetlen volt, megérkeztek a fiú barátai, hosszú sutyorgás amiből nem hallottam semmit rendesen, csak fojtott hangon annyit többször, hogy hívő??? értem én barátocskám, papnövendék létedre mit kérdezhetnél, ha nem ezt, de talán ne rögtön az után már, hogy mi a nevem. Nem értem egyébként, a vallás sosem jó beszélgető téma, de hívő/vallásos körökben mintha az emberek hipergátlástalanok lennének ebben a kérdésben, mintha evidens lenne erről kérdezni, mert ha nem hiszed el, hogy van Isten, esetlegesen benne az ostyában nem máshol, akkor már rögtön más ember vagy, de minimum máshogy kell szemlélni, és biztos erkölcstelen is vagy, mint mindenki aki nem abban hisz, amiben te.

De nem is erről akartam írni, meg talán nem is arról, hogy mennyire felbosszantottam magam a misén, és nem  azért, mert mise, vagy mert annyira elvetem a vallást, hanem olyan rossz volt a prédikáció, hogy egészen meglepődtem.  Teljesen inkoherens, kicsit sem az igerészlethez kapcsolódó, tudom, tudom, a katolikusoknál nem olyan szigorúan az igéről szól, vagy ahhoz kapcsolódik a mise, de ebben ilyenek voltak, hogy csillagnézés, meg nyugodt élet, mely során van időnk élvezni az élet örömeit (haha, cölibátus), meg még csomó más viszonylag random gondolat, egészen rosszul hangosítva, igazából nem is tudom, hogy tud erre bárki teljesen koncentrálni és még komolyan is venni, olyan hideg volt és olyan rosszul lehetett hallani, nekem meg olyan földhöz ragadt problémáim vannak hogy az nevetséges. És azóta azon gondolkodom, hogy milyen megalázó ha átlátszó a gyóntató fülke függönye hogy mi van, ha egy sorozatgyilkos vagy körözött bűnöző vagy a Hoffm elmegy gyónni, és valami olyan információ birtokába kerül, amit igazából jelentenie kellene a rendőrségen, de ugye a papok ezt nem mondhatják el senkinek.

Ma meg amúgy is rossz kedvem van, részben mert már megint nem csináltam semmit, részben meg mert lemondta a fiú a mozit, ami normáliséknál bizonyára nem ad túl nagy csüggedésre okot, de tudjuk már mind, hogy milyen nevetségesen hullámzó a kedélyem, és én már nem is tudom, hogy mit akarok. Már azon kívül persze, hogy valaki szedje ki az edényeket a mosogatógépből, és a borsószemeket a lefolyóból. Hirtelen egy rakás keserűség és méreg lett bennem, és megint olyan velem nem csinálhatja ezt senki érzésem lett, velem nem lehet kekeckedni, persze kiderült, hogy nem direkt volt, hanem valami nyelvóra miatt, de akkor is, akkor sem, akármennyire is szuperkedves ez a fiú, teát vesz nekem magától, egy percen belül válaszol az sms-emre (komolyan), meg illedelmes, és jó illatú, és csomó mindent kérdez, (a jogász nem kérdezett), és szép a kabátja, meg minden ruhadarabja, megkérdezi, hogy ebédeltem-e rendesen, és megdicséri a körömlakkom, és mindig olyan ártatlanul kérdezi, hogy komolyan?. De én akkor sem tudom, akkor sem akarok érzelmileg függeni másoktól, és nem akarom hagyni, hogy ennyire egy fiú befolyásolja a hangulatom, és ma arra is rájöttem, hogy nekem vissza kell mennem a pszichológushoz,mert csak mert az utóbbi két napban nem volt egyszer sem nevetségesen rossz kedvem(kivéve most, persze), ettől még nem javultam meg, és ugyan úgy szorongok hülyeségeken, mint mondjuk, hogy nem lesz belőlem semmi, mert most nevetségesen elrontottam a felvételi tesztet, ilyen butának nem tudom, mikor éreztem magam. Ja de, az egyetemen, nonstop.

Szóval lényegében az a baj, hogy nekem semmi se jó. Ha nincs fiú, hisztizek, hogy nincs fiú, most meg itt van ez a fiú, akire a barátnőim azt mondták, hogy egész tetszetős, szóval még azt se hozhatom fel indoknak, hogy klottgatyában jár, és undorító. De azért persze van mindenféle nevetséges problémám, hogy legyek valakivel akivel csak szinkronizált filmet lehet nézni, és nem tudja, mi az, hogy 9gag, Coldplay, Muse, Elementary, Mentalista, és hasonló alapművek? Jó, tudom, tudom, tudom orgonázni, meg zsoltárokat énekelni. És lefordítja nekem mi van írva a bazilikára. És nem akar szűzen házasodni. De azért no.

Inkább fogjuk az egész hisztimet arra, hogy ma itthon szomorkodtam egész délután csíkos pulóverben és kockás pizsamanadrágban, és pont annyira nem voltam produktív, mint rendesen, amitől persze most frusztrált is vagyok.

néha azt gondolom, hogy lehet, valami átok ül rajtam, és ezért nem jutok két randinál tovább egy fiúval se.

oh, wait, ez nem egészen felel meg a bibliai tanoknak, akkor biztos csak nem vagyok kompatibilis egy fiúval sem. (=ez van eleve elrendelve.)

 ezen röhögök napok óta.

help

tegnap óta a laptopom random időközönként azt mondja, hogy congratulations.  szeretném megköszönni neki, de ilyenkor mi van?

Nem értem a felnőtteket

avagy anyám az előbb kiosztott, hogy ne kényeztessem így el magam (=ne aludjak) mert mi lesz velem amikor majd nem lesz időm.


avagy miért nem hagynak élni?

hátanénikéd

my 2 favorite types of porn:
cabin
bookshelf

vege a dark age-nek,blogolok a mobilomrol is.

Brrrrlin, I miss you too much.

Egyrészt az volt, hogy szombaton elmentem a jogászfiúval bolhapiacra a Petőfi csarnokba, ami igazából mellette volt, ill. van a Petőfi csarnokban is, de mire a külsőt megnéztük addigra olyan késő lett és én olyan éhes voltam hogy elmentünk inkább kínait enni. (igen, most kínai étterem ajánló következik, avagy menjetek a Keletihez kínait enni, ott van ahonnan a 24-es indul, én 800ft-ból halálra ettem magam úgy hogy a felét a fiú ette meg,bár ebből 200 az ásványvíz volt, na, de tényleg finom egyébként.) Szóval érdekes ez a piac, nem tudom mikor hallottam ennyi korlátolt nyelvi kódot *utoljára, és ilyen mozgó árusok árultak mindenfélét, mint mondjuk szendvicskét meg teát, meg palacsintát, pont mint Indiában a vonaton. Mindenki fura és haszontalan dolgokat próbál eladni, vagy nevetségesen olcsón, vagy sokszor pofátlanul drágán, mint mondjuk a süteményes pléhdoboz ami henger alakú és mindenki a nagymamájának van, és én cukortartónak akarom használni, de 2400-ért akarta nekem eladni, ami szerintem még vaterán is szemtelenség. De aztán vettem egy tűgoblein brost 50 (!!!!) forintért és akkor boldog lettem, mert gyönyörű. Egész végig olyan érzésem volt, hogy mindent csak nekem akarnak eladni, volt egy parfümárus cigány, akitől megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a chanel (8000), amire ő csak nézett, hogy chanel, milyen chanel, Gééééza, hol a chanel, (nekem meg nehezemmre esett, hogy ne szaladjon ki a számon, hogy nem tudsz olvasni, barátom?) mondjuk mindegy is volt, mert akkor már a fiú elrángatott onnan, hogy ne vegyek már parfümöt ilyen helyen, mert mi van ha belepisiltek. (:DD) Meg voltak mindenféle bácsikák is, akik olyanokat kiabáltak nekünk, hogy vegyen egy kuktát vagy egy fazekat a kisasszonykának, és akkor ezen nevettünk sokat, főleg, hogy volt egy cigányasszony, (tudjátok, az a sztereotíp román cigányasszony, aki olyan tájszólással beszél félig románul félig magyarul, hogy alig lehet érteni, és olyan színes kendői vannak, amikre titkon mindig irigy leszek,de csak titkon, mert amúgy túl élénk színűek a bőrömhöz) aki meg arra próbált rábeszélni, hogy vegyek már egy gigantikus ezüst gyertyatartót az uramnak vagy inkább kettőt, tényleg hatalmas volt amúgy, vagy 60 centis. 

Az asszonyka bizniszre visszatérve meg, kb a randi közepén jött már megint a megvilágosodás, hogy én nem is akarok ettől a fiútól semmit, és nem csak a tescós szatyra miatt nem, még mielőtt a felületesség gyanúja vetődne rám, és talán nem is azért nem, mert annyit beszél, főleg magáról, meg arról, hogy mennyire ért a történelemhez, vagy a történelemről, és azt kell mondjam, hogy nekem tulajdonképpen felüdítő, hogy hallgatnom kell, meg kérdéseket feltennem, és ha ez így folytatódna, soha nem jönne rá a hibáimra, azon kívül, hogy állandóan elkések, persze. Tehát ez a fiú sem a fiú ami tul.képpen kissé lelomboz, de én nem tudok, nem akarok, nem vagyok köteles egy fiúval lenni, akibe nem szorult semmi szimpátia mások iránt, olyan lenéző, hogy rendszeresen elképeszt, meg mindent sztereotípiákba próbál beilleszteni, és a cigányozás kb a 30. perctől, komolyan vártam, mikor kezd zsidózni vagy vallja meg, hogy mocskos buzik vagy mit tudom én. Emellett persze az is, hogy miért kéthetente kell felhívni. Nem tudom igazából megfogalmazni, hogy ez miért probléma, én egyszerűen máshogy képzeltem ezt, na. És nyilván az egész sokkal komplexebb ennél, vagyis hogy mindig magáról beszél, vagy cigányozik (és ezt a kettőt azért nem is felváltva csinálja persze), én meg most kellemetlenül leegyszerűsítem.

Másrészt a csak szex és más semmi/ egyéjszakás kaland kérdés is részben legalábbis meg van oldva (=eltörölve), mert most randira hívott egy teológus (:DD) aki tuti nem akar fog szexelni. Igaz, hogy most meg azon idegeskedhetek, hogy ő meg majd nem akar szexet amíg nem házasodik meg, vagy mit tudom én, hasonló ideig, de legalábbis nagyon nagyon sokáig, ami azért elég irónikus. Jó igazából ez a teológus csak hobbi teológus, vagyis hobbiból elvégezte a teológiát de amúgy közgazdász.
Ennek ellenére köszönöm  a sok tanácsot esemény utáni tablettákról meg önbecsülésről meg mindenről,  hasznos volt,tényleg, és kicsit meghatódtam rajta (annak ellenére hogy most olyan érzésem van, mindenki nonstop szexel csak én nem).


*jó, tudom elég béna és rettenetesen sznob, hogy zsargont linkelek a blogomra, de ez a kifejezés, meg Bernstein is tökre érdekelt mikor először tanultam róla, és itt pont említi is őt és csak legyen már tudományos megalapozottság

ja meg azt a kérdést elfelejtettem a tegnapihoz, hogy "miért vagy így kiöltözve? tüntetni voltál?" 

nos, a fiúk által feltett legfurább kérdések közé azt hiszem bekerülhet az is, hogy "mi a szeretetnyelved?" (olyanok mellé, hogy elkényeztetett vagy? alkoholistának tartod magad? mi az aszcendensed? hogyhogy nagyobb a melled mint az enyém?)

az Ulpius ház könyvesboltjában a mammutban a könyvek fele szó szerint a Szürke ötven árnyalata, vagy valamelyik másik része.

annyira cuki, szinte már személyre szóló spameket kapok, hogy az már egészen megható:

 UNDP Foundation Grant.
UNDP Grant Donation FORWARD THIS MAIL TO (ban.kimoon24@att.net) FOR PROOF OF CLAIM

You have been awarded a Grant Sum of £500,000.00 GBP (Five Hundred Thousand Pounds) from the United Nations Development Programme (UNDP) for your economy growth and personal development for the new year 2013. You were selected among the beneficiaries to receive this Donation from the United Nations Foundation to individuals in selective countries.
You are to Forward this email along with your qualification numbers to the United Nations for claims procedure.

Mr. Ban Ki-moon
E-mail: ban.kimoon24@att.net

You might receive this message in your spam or junk folder depends on your web host.

On behalf of the Board,
Yours faithfully,
Jackie Ralphs
United Nations Foundation UK

Aki pedig az email címem guglizása után jut ide, kérem fedje fel magát! És persze, mondja meg, miért, és hogy.

nem tudom

Van ez a dolog a társkereső oldalon, hogy tévedés. Igen, gigamega tévedés. Mert szerintem tévedés az, amikor valami gyönyörű, kisportolt, rettenetesen szexi fiú ír nekem, hogy szép vagyok, meg ez meg az és hogy szexeljünk már. És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy csak kevés az önbizalmam, itt most nem erről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok kiugróan ronda, de azért elképesztően szép se, és azzal is tisztában vagyok, hogy kb anyámnak jobb teste van, mint nekem*, amin javítani fogok idén, ha beledöglök is. Csakhogy ettől még jelen pillanatban nem tartozom az elképesztően szexi kasztba,nem tudom, hogy mit csináljak ezekkel a fiúkkal, mit írjak vissza nekik, vagy mit mondjak, vagy hogy viselkedjek,  ha meg találkoznánk akkor mindkettőnknek igazán wtf szituáció lenne, és egyáltalán, mi a francnak tegyem ki magam valami ilyen kellemetlenségnek? Mármint ez rosszabbnak hangzik (majdnem) mint ez a fiú, akivel pár hónapja randiztam, és kb be akart rántani a Gellért-hegyen a bokorba, vagy valami. Most meg van ez a fiú, aki 19(!!!!!444) és gyönyörű**, és akkora van neki (ja, azt hiszem kb hivatalosan is ő az első aki a farkával együtt a fejéről is küld képet) hogy leesnék az ágyról ha ezt csak úgy meglátnám (mármint a fiúhoz képest tényleg nagy), és nem értem, hogy miért nem dug meg cuki 18 éves lányokat, vagy a csoporttársait vagy nem  tudom. Nekik lehet hogy a méret a lényeg.  Oh wait, lehet hogy mert az várja, hogy valami elképesztően tapasztalt és érett lánnyal hozza össze a sors, hahaha, micsoda illúziók.

Én most komolyan nem álszentkedni akarok, mert akarok szexet nyilván, csak már nem tudom, hogy milyen áron, ilyen áron-e egyáltalán, mert ettől a helyzettől most valami kéjenc kielégületlen vénkisasszonynak érzem magam. Bár ennek ellenére elég irónikus, hogy éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy 2013-ban nem fogok úgy élni mint egy remete, és nem a pszichológus lesz a szociális életem, és nem leszek unalmas, levetkőzöm a gátlásaim (hahaha), élek a mának, és nem halasztok el mindenféle lehetőséget (kac), és nem hagyom, hogy a komplexusaim irányítsák az életem. Csak nem vagyok benne biztos, hogy ettől még nem sírás lenne a vége, hogy le tudnék lépni csak úgy ahogy leléptem korábban, mert biztos, hogy halálosan megalázottnak érezném magam,  igen, csak azért mert valaki visszautasított, én nem vagyok hozzászokva ehhez, várjunk csak, azért nem, mert sportot űzök abból, hogy lelépjek, mielőtt elküldenének (ami persze egyrészt fárasztó, másrészt viszonylag kockázatmentes). Fene azt a finom lelkem.
Ja meg azt se tudom, hogy kell viselkedni az ilyen csak szex viszonyokban. van-e etikett, vagy mit tudom én.



*amúgy az a baj, hogy tényleg. illetve nem is tudom, én örülök, hogy anyám jól néz ki a korához képest
**és tud írni helyesen

az előbb percekig röhögtem azon, hogy Csepeli Rózsadomb.

ja meg hogy miért 2 ember takarítja el az egész Bocskai útról hólapáttal a havat, az a Budapesttel kapcsolatos hatmilliomodik rejtély.

én a naiv kislány,komolyan azt hittem, hogy én majd soha nem randizom egy fiúval csak mert nincs más...!

ójaj.
(meg még gonosz is vagyok, de ez kinek meglepetés már.)

nos a jelenlegi helyzet szerint holnap, a határidő napján azért nem tudom beadni a jelentkezésem az egyetemre, mert a tanárnénim nem adja oda az ajánló levelet. de nem hogy nem adja oda, nem is veszi fel a telefont, nincs semmi, és én most már nem is tudom, mit csináljak.

csak nem hiszem el, hogy ennek kell történnie velem.


ja meg ez is hogy most megint írogat a jogászfiú, hogy akkor igyunk valamit, azt persze nem írja meg hogy mikor és mit, én meg már legszívesebben elküldeném a picsába.

még mindig gyáva vagyok

Szóval tegnap miközben a personal statementemet írtam tettem úgy mintha írnám, már megint sikerült annyi koffeint elfogyasztanom, hogy legalábbis a gondolkodásom hiperaktív lett, ami szinte ugyan az, mint hogy rinyáltam vagy 2 órán keresztül, először saját magamnak, aztán piszkozatokba, ami egyszerűen a blog átlagos gáz szintjéhez mérten is egyszerűen vállalhatatlan, és most úgy is ugyan erről akarok rinyálni vállalhatóbban, hogy a fiú, miért ugyan az a fiú, aki után 3 évvel ezelőtt is csorgattam a nyálam, teljesen feleslegesen, és miért nem felejtettem már el, vagy léptem már valamit. oh wait, azért nem léptem már semmit, mert én határoztam meg saját magamnak, hogy ebből soha nem lesz semmi, nem is akarom legyen, és teljesen szalonképtelen ez a dolog minden szempontból. (Kezdve ott, hogy engem ugyan nem érdekel az emberek mit gondolnak rólam*, de mégis mit gondolnának rólam, hogyha megtudnák, hogy ez a fiú a titkos rajongásom tárgya, vagy mit tudomén) Mondjuk az, hogy bűntudatom van mert kedvelek egy fiút, és meggyőzni magam arról, hogy az a fiú szalonképtelen mindenféle okokból, és mást kellene keresni, dehát nem kell más, nem baj, akkor is másik fiú jobb lenne tipusú saját magammal folytatott veszekedés/önostorozás nyilván eléggé rám vall. És az is persze, hogy azon is gondolkodom, hogy valami fiú, akiről kifejezetten azt gondolom, hogy vonzódom hozzá, igazából nem is vonz testileg, vagy csak mérsékelten.

Igaz már megint jön ez is, hogy a velem egykorúakhoz képest olyan kevés fiúhoz volt valami közöm, hogy az már szinte megalázó, úgyhogy inkább már nem is közelítek, nem is hagyom hogy bárki hozzám érjen vagy akármit csináljon, mert kiderül bazmeg micsoda tapasztalatlan fruska vagyok, és jól ki fognak használni, én meg rettegek attól, hogy alárendelt leszek, kihasznált, vagy függeni fogok. ez a jogászfiús dolog ha másra nem is, arra biztos jó volt, hogy én nem termettem függésre, talán túlzott kontrollra sem, de arra biztos nem, hogy nekem megmondja valaki az összes lépésem, és kihasználja, hogy fontos nekem. Egyszer olvastam valami párkapcsolatokról szóló könyvben, hogy soha nincs olyan, hogy egy kapcsolatban mindkét fél egyformán szeret, valaki mindig jobban, a másik kevéssé, és mindig azé az utolsó szó, és annak van hatalma a másik felett, akinek kevéssé fontos az egész, aki kevéssé szeret. Mondanom sem kell, azóta az ilyen helyzeteket idealizálom, csak az a baj, hogy nekem ez szerintem soha nem fog sikerülni, nem tudom irányítani, hogy kit szeretek és kit nem, azt meg végképp nem hogy mennyire, még a baráti kapcsolataim is mindent vagy semmit szituációk, nem szeretem a bájcsevejt és a haverságot. Aki nem érdekel eléggé, annak nem keresem a társaságát, nem akarok semmilyen kapcsolatban lenni, olyanban pedig végképp nem ahol titkokat kell tartani, és nem lehetek teljesen őszinte.

No de sok beszédnek sok az alja, csak arra jöttem rá, hogy semmivel nem vagyok jobb mint a jogászfiú, aki miatt puffogok, hogy nem hív randira, igaz, rájöttem már most, hogy nem ő a nagy ő, bár ezen a ponton mit számít ez. Semmivel nem vagyok jobb ennél a fiúnál, akit azzal vádolok, hogy még mindig az exét siratja, vagy inkább az összetört szívét, mert én meg minden fiút a fiúhoz hasonlítok, aki soha nem is volt a fiúm, de ha a másik fiú nem szórakoztat  minimum annyira, és nem olyan feketés/barnás a szeme, már nem is kell.**

*hahaha, mennyire jól tudok hazudni magamnak
**ja, meg a legjobb rész az, hogy én a világért sem kezdeményeznék senkivel semmit, mert mindig azt képzelem, hogy azok a fiúk, aki visszautasítanának pont olyan rondának, unintelligensnek és kellemetlennek látnának mint amilyennek gyakran én látom azokat a fiúkat, akiket én utasítok vissza a társkereső oldalon. 

meg amikor próbálok Erzsébet utalvánnyal fizetni, és NINCS RÁÍRVA, HOGY MENNYIT ÉR.

post törött láb szindróma, avagy a hó legjobb része nem is az, hogy puha és fehér és hú, hanem a fény. az a nagy fehérség, ami éjszaka bejön az ablakon, na az, az a boldogság.

Már megint túl sok fotóblogot nézek, és Julian Bialowas különösen zseniális szerintem (bár nem tudom mi ez a sok szöveg a képein..), és már megint a Blahán történnek a nagy események, kivéve persze, ha az ember életében annyi az intrika mint a Barátok köztben, ma például valami jezsuita csoport áldotta az Úrt, de olyan hangszínen, hogy aki nem értette miről van szó, azt hihette, hogy két hajléktalan veszekszik hangosbeszélővel, mert hogy egyébként olyan hangos is volt, hogy még a hatos megállójának a másik végén is lehetett hallani, ami mondjuk nem csoda, figyelembe véve, hogy az indián utcazenészeket is meghazudtoló mennyiségű hangosító berendezésük volt. Én igazából csak nem tudom, hogy hogy lehet ilyen extrém eszközökkel, sőt, ilyen extrém nézetekkel egy vallást népszerűsíteni, nekem a hit mindig valami nyugodt és abszolút békés, pozitív dolognak tűnt, nem olyasminek amit mikrofonba kell kiabálni (az aluljáróban), és főleg nem erőszakos hangnemben. 

Aztán végre jött a négyes, de valaki nem érte el, vagy nem tudom mi történt, de valamit belecsaptak a villamos utolsó ablakába, ami elrepett, vagy legalábbis reccsent egy nagyot, és akkor a vezető kiszállt és elkezdett kiabálni, amit részben meg is értek, majd mindenkit leszállítottak, és villamosdugó lett egy kicsit.

Továbbá nem is tudom, hogy van-e értelme erről írnom, de tegnap megint írt a jogászfiú, de ma meg megint nem, szóval már igazán nem tudom, hogy ér-e egyáltalán, hogy tegnap írt, és megint kedves volt, mintha mi sem történt volna, és komolyan nem is mondta, hogy mi történt, ill. úgy írt mintha mi sem történ volna, vagy legalábbis az nem, hogy nem szólt semmit öt napig, de én ezt nem tudom mire vélni. Biztos felfújom, de szerintem ez akkor sem illő, és nekem nincs erre szükségem, vagyis nem erre van szükségem, hogy valaki játszadozzon velem, és egyre inkább olyan érzésem van, hogy nekem nincs jogom semmit írni, szólni, hogy ez nem jó, nincs jogom kezdeményezni, arról, hogy egyenrangú felek lennénk már inkább szólni se merek. 

Pedig én nem szeretem a titkokat, a ki nem mondott dolgokat, az őszintétlenséget, nem tudom kezelni amikor vannak dolgok amikről nem beszélünk, vagy tabuk, vagy nem tudom, mármint persze értem én, tabuk mindig lesznek, de amikor már annyi van, hogy nem tudom mit mondjak, hogy egyfolytában az van a fejemben, hogy mennyi mindent nem kérdezhetek, mert akkor szétfoszlik ez az egész ami soha nem is volt. 

A fiúval aki még mindig az exét siratja, gyanítom.

(meg azt is gondolom, hogy aki még mindig a korábbi dolgai miatt szomorú, az ne kezdjen már más lányokkal (v.is velem) levelezgetni vagy akármit csinálni, többel egyszerre meg végképp ne, főleg ha tudja, hogy úgyis ez lesz, hol szomorú hol nem, de nem akar magyarázatot adni, a másik nem kérhet magyarázatot, ,meg semmi mást se mert olyan sérülékeny, a múltat a szőnyeg alá kell söpörni mert túlságosan fáj ahhoz hogy beszéljünk róla bármit is, egyre jobban nem tudom, hogy mi vagyok én, hogy várnom kell, hogy azt gondolja, hogy ez fair, hát én egy igazi fiúval akarok lenni, aki hajlandó elmondani mi bántja, ha meg én vagyok a baj, akkor inkább megmondja, és olyan fiúval is, aki igazából látni akar, és nem csak hetekig emaileket váltani, meg akarok szexet is, de ezt a blogot esetlegesen anyám is olvassa, szóval nem tudom, erről írhatok-e. jó de nekem ez most meglepetés, mert nekem idáig ez nem volt igazán cél, vagy perspektíva, hogy ú szex, és most az, és ez kicsit mos új. lehet hogy most hogy 22 lettem, már nem vagyok frigid.)

Még jó, hogy az az újévi fogadalmam, hogy nem gondolok arra, hogy mi lehetne.

izgi újévi mém:

1. What did you do in 2012 that you'd never done before?

voltam Berlinben

2. Did you keep your 2012 new years' resolutions, and did you make more for 2013?
nem emlékszem mi volt a fogadalmam, gondolom nem is voltak igazán fontosak

3. Did anyone close to you give birth?

nem, ill. a nagynéném de, bár 2011-ben

4. Did anyone close to you die?

nem

5. What countries did you visit?

Németország, Ausztria, Lengyelország, Belgium, Hollandia (kicsit), Szlovákia

6. What would you like to have in 2013 that you lacked in 2012?

fiúk 

7. What date from 2012 will remain etched upon your memory, and why?

nem tudom, nem emlékszem dátumokra, még arra se amikor eltörtem a lábam, vagy hazasántítottam az államvizsgámról

8. What was your biggest achievement of the year?

lett egy diplomám? már ha a szociológiát teljesítmény megcsinálni.

9. What was your biggest failure?

a szakdoga bírálat, epic fail.

10. Did you suffer illness or injury?

persze, csomót, mondjuk eltörtem a lábam, volt bélférgem, undorító bőrkiütésem, ekcémám, fülgyulladásom, meg mindenféle sima fertőzésem

11. What was the best thing you bought?

sony nex5n, meg a barna cipőm

12. Whose behaviour merited celebration?

uh, hát mondjuk a pussy riot lányok említésre méltók szerintem.

13. Whose behaviour made you appalled and depressed?

nem tudom. sokmindenkié és nincs kedvem felsoroni.

14. Where did most of your money go?

You mean my parents'? 

Berlinben sokat költöttem, könyvekre, ruhákra alkoholra főleg.

15. What did you get really, really, really excited about?

csak a szokásos, ruhák, utazások, Berlin, Poznan, Agora-Bp.

16. What song will always remind you of 2012?

valami Hurts, talán. vagy simple plan, de az tök gáz.

17. Compared to this time last year, are you:

i. happier or sadder? közömbös, bár kevesebbet szorongok kicsit.

ii. thinner or fatter? nem tudom, mert tavaly ilyenkor épp csak hazajöttem Indiából amikor lefogytam, de most is fogytam mert beteg voltam, szóval sztem kb egyforma

iii. richer or poorer? you mean my parents? the same i suppose.

18. What do you wish you'd done more of?
olvasás, írás, meg mulatnom is többet kellett volna.

19. What do you wish you'd done less of?

semmit, ez az,nem csinálok semmit.

20. How did you spend Christmas?

a családdal, uncsi volt

21. Did you fall in love in 2012?

nem

23. How many one-night stands?

egy se, uncsi vagyok és konvencionális

24. What was your favourite TV program?

nem is tudom, alig nézek tv-t, de Poirot, mint mindig

25. Do you hate anyone now that you didn't hate this time last year?

nem

26. What was the best book you read?

nem is tudom, csak azokat olvasom el, amik bestek. de az Irtó hangosan és borzasztó közel eléggé tetszett

27. What was your greatest musical discovery?

BOY

28. What did you want and get?

recovery

29. What did you want and not get?

a szociológusfiú nem tudom,nem mentem vissza Ázsiába, de ezt még megtehetem

30. What was your favourite film of 2012?

perks of being a wallflover, vagy nem is tudom

talán nem, a könyv sokkal jobb, persze

31. What did you do on your birthday, and how old were you?

22, és ittam bort

32. What one thing would have made your year immeasurably satisfying?

ha mondjuk eg perc alatt visszaforrasztják a lábam, vagy nem is tudom, túllépek csomó mindenen amin igazából még most se tudtam

33. How would you describe your personal fashion concept in 2012?

prepfection, már mondtam. jó meg csomó pöttyös blúz

34. What kept you sane?

a könyvek és az utazás, klisé

35. Which celebrity/public figure did you fancy the most?

nem tudom...

36. What political issue stirred you the most?

nem vagyok olyan elképesztően jártas a politikában, de mondjuk az örmény igen 

37. Who did you miss?

cs

38. Who was the best new person you met?

nem is tudom, több volt, és mindannyiuk best volt

39. Tell us a valuable life lesson you learned in 2012.

aj, micsoda klisé kérdés. 

go do.

40. Quote a song lyric that sums up your year.
you can get out of this party dress, but you can't get out of this skin

izgalmas az életem,

avagy a mai napot, és még az összes többit is hűen jellemzi, hogy a napi izgalom/erkölcstelenség az volt, hogy elfelejtettem, felvenni a melltartóm. egy napig nem volt fake dekoltázsom, szomorú a város.

és ez is eddig nem tudom, hogy nem zavart rettenetesen, de most már igen, hogy nem lehet ebben az új bejegyzés szerkesztőben HTML-ben alakítani a képek méretét meg alakját.

(ha mégis, valaki árulja már el a titkot.!)

(amúgy ez nem ugyan az a kép,mint amit pár napja már posztoltam, ez 2 nappal később készült és más színbeállítással- ó a kompakt turistafényképezőgépek örömei)

Egyszerre vagyok gyakorlatilag teljesen közömbös, és pánikolok rettenetesen, hogy mi lesz jövőre, mi lesz az után, mi lesz velem egyáltalán, hogy hova megyek iskolába, és felvesznek egyáltalán,ki tudom-e (ill. a szüleim) fizetni, nem lesz egzisztenciális biztonságom, meg semmim soha és akkor tessék, miért hagyok mindent az utolsó percre, semmi nem motivál csak az utolsó perc, de az sem hiszem, hogy igazi motiváció lenne.

És szomorú is vagyok, meg csalódott, mert régen mindig annyira tudtam, hogy mit akarok, és mindig magamban nevettem azokon, akik nem tudták melyik egyetemre menjenek, és akkor gondolkodás nélkül jelentkeztek valahova, ahova persze esélytelen volt hogy felvegyék őket, én meg most majdnem ugyan ezt csinálom, csak nagyban, 22 vagyok és ugyan nem jelentkezem olyan helyre ahova biztosan nem vesznek fel, de fogalmam sincs, mi lesz belőlem, vagy mi lenne jó, ha lenne belőlem, nem is merek igazán akarni semmit, nem, mert akkor kicsit ki kell nevetnem magam, és gunyorosnak lennem saját magammal, amitől meg el kell kezdenem szorongani egy kicsit, hogy nagy sokára rájöjjek, hogy semmi értelme az egésznek.
Főleg, hogy ha jobban meggondolom, vagy mondjuk visszaolvasom a régi naplóm rájövök, hogy gyakorlatilag mindent ami elég fontos volt nekem mindig elértem, vagy megkaptam, vagy valahogy lett, és akkor remélem, hogy ez is lesz.

Csak én ettől még mindig 22 vagyok, és még mindig nem tudom igazán hogy mit akarok.

(De most azért kárpótolom magam egy kicsit imogen heappel, meg egy új pöttyös blúzzal)

800

Nos kérem ez a 800., a szavak meg elfogytak, szóval inkább képek.

nos ez a florentini ami egy rettenetesen finom találmány, van benne műzli, aszalt narancsdarabkák, csomó méz, és az egész össze van sütve, habár ördögi kör az egész, mert ha jól megsütöd, akkor nagyon nagyon finom lesz, és intenzív az íze, ha meg nem, akkor kevéssé erős az íze, de sokkal könnyebben "rágható" (amúgy ragadós az egész mindenképp, szóval randin ne egyetek ilyet, ahogy káposztás lengyel hamburgert sem Kutnoban). na jó, tulajdonképpen mindenképpen kifejezetten nehezen fogyasztható, de az a fényes csoki, na az pont olyan fényes élőben is.

a szépérzékemmel meg nem tudom mi történt, de újabban ez a prepfection nevű tumbli az esztétikai csúcs számomra. (ami azért fura mert egyáltalán nem öltözöm így. még

és a férfiak!

Unalmas évösszegző bejegyzés helyett mit mondjak, talán csak annyit, hogy 2012 nem tette túl magasra a lécet a továbbiaknak, szóval ha nem töröm el a lábam újra, úgy 2 hónapon belül, biztos hogy csak jobb lehet 2013.

Továbbá ne csináljon már velem olyat semmilyen fiú, hogy randira hív, és akkor olyan cuki, hogy a felénél rájövök, hogy meg akarom csókolni (hát ja, tudom, micsoda szűzies vágyak, de én általában senkit nem akarok csak úgy lesmárolni, szexelni vele, meg semmi hasonló), és akkor nem történik semmi, ami végül is nem baj, mert nem kell az első randin letépnünk egymásról a ruhát. De hogy azóta sem történik semmi. És én elég naiv vagyok ahhoz, hogy azt gondoljam, nem azért mert már nem érdeklem, mert ha tényleg nem érdeklem akkor minek váltunk annyi emailt meg gmail csetelünk naponta,meg miért kérdezi meg állandóan, hogy hogy vagyok meg mit csinálok. Szóval engem ne várasson már így senki, meg ne hozzon már olyan szituációba ahol egyáltalán nincs semmiféle kontrollom a helyzet felett, mert nekem az kell, és az utolsó szó is. Melynek jogán meg kell mondjam, hogy ugyan határozatlannak látszom, és tényleg döntésképtelen vagyok, de kicsit sem viselem jól, ha nem én diktálom a tempót, és ha függenem kell valakitől. Még akkor sem, ha ez a cuki fiú, akinek évekre szóló sértés lenne, ha azt mondanám, hogy ki akarom fizetni a saját boromat. 
Továbbá rettenetesen nehezemre esik nem megírni, hogy igyunk már meg valamit ha már új év van, de az lényegében randira hívás lenne, és én egy hiperkonvencionális fiút hogy hívjak randira, sőt ha még fokozzuk a dolgot, nem is tudom, hogy tényleg annyira konvencionális-e, vagy csak a viselkedése az, nem tudok én már semmit.

köd,2012

a háttér itt a híd, ami a további két képen is szerepel, egy csomó fa, és egy folyó.

nos ezek a képek messze alulmúlják az ideálist, hiányzik egy rendes fényképezőgép, na de én túlságosan szeretem a ködöt ahhoz, hogy ne posztoljam, meg amúgy is, az év első bejegyzésében csak ne rinyáljak már.

Legyen boldog új évetek!

ennek sose lesz vége

avagy ne kapjak gutaütést, amikor még YOUTUBE-on és a TÉVÉBEN  is társkereső oldal reklámok vannak.

csak rinya

Nem elég, hogy még mindig  egy Bovaryné vagyok, ill. én vagyok Bovaryné (=álomvilágban élek), továbbá nem hogy nem valósak a problémáim, részben még virtuálisak. De aggodalomra semmi ok, itt nincs vége,mondom tovább.
Mert én 22 éves vagyok, és rájöttem, hogy nekem egyáltalán nem kellene online társkeresésbe bonyolódnom, mert mindenféle képzeteim vannak mindenféle fiúkról, akik írnak nekem, a többségük persze vagy nem elég izgi, vagy még nem annyira alpári ahhoz, hogy megírjam, de akkor most itt van ez a kedves fiú, és most a randi előtt fél nappal tudatosult bennem, hogy ez egy igazi fiú hogy 10-es skálán nem is 7/8-as hanem inkább csak 6/7*, és ettől most tisztára csalódott vagyok, világos, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok a kinézetnek, ezzel ne jöjjön itt nekem senki, én is tudom, annak ellenére, hogy nem vagyok kifejezetten, vagyis inkább semennyire szupermodell, és nem tudom, hogy miért van ez már megint, hogy már most tudom, hogy nem akarom, hogy ez a fiú hozzámérjen, vagy egyáltalán bármit is csináljon, mint mondjuk közel álljon hozzám, meg ilyesmi.
A legnagyobb baj meg az, hogy én pontosan érzékelem, hogy ez mennyire abnormális, és egyszerűen nem tudom, hogy oldjam meg, hogy ne lépjek le idő előtt, hogy ne találjak valami kifogást, hogy ne idealizáljam az összes fiút, és aztán legyek halálosan csalódott, nem tudom, nem tudom.
Meg ez is, hogy ez a fiú tényleg normálisnak tűnik, és már ezzel kapcsolatban is összeesküvés elméleteket gyártok, hogy biztos büdös a lába, a szája vagy bármije, vagy elviselhetetlen valamiért, vagy impotens, vagy bármi, akármi, valami tuti van, amiért nincs senkije, valami rettenetes ok kell legyen, amiért ennyire alább adja, hogy pont velem akar randizni.
Rettenetes továbbá anyám is, aki nem elég, hogy folyamatosan erről kérdezget, mert ha már elég hülye voltam ahhoz, hogy olyan hatásvadász kijelentéseket tegyek, hogy randira hívott egy jogász fiú (visszagondolva fogalmam sincs miért kellett hozzátennem, hogy jogász, főleg, hogy nem is igazán lényeges a foglalkozása, amíg nem ír valami olyat, hogy muszály, de anyámnak és apámnak meg mindenkinek ez a catch, hogy jogász, ah, végre megjött az eszed, gyermekem.).ja mert nem elég, hogy randira hívtak, még jogász is, kedves is, és még dicsekszem is vele, igyam meg a levét jól. Ugyanis nem csak, hogy kérdezget, még ilyenekkel is terrorizál, hogy ha valakivel együtt élek majd, és ezt fogom csinálni, gondolni, akkor biztos, hogy otthagynak abban a szekundumban, és hogy ha valakivel együtt akarok lenni, ezt így meg úgy kéne csinálnom, és a jogász fiú mit fog szólni, és a férfiak ezt meg azt szeretik,  nem érdekel apám mit szeret,de én nem akarok az a lány lenni aki egész nap csak szendvicseket csinál, és ablakot pucol, mert a férje túl himsoviniszta  ahhoz, hogy bármit is tegyen,
 és akkor tessék, tényleg ott vagyok teljesen részegen, és azon sírok, hogy ha ezt a jogász fiú tudná, biztos nem hívna randira, vagy egyáltalán, ha tudná, hogy miket csináltam és mondtam már részegen fiúknak meg mindenkinek, (ezek amúgy nem nagyon erkölcstelen dolgok, csak túlságosan felfújom őket) vagy hogy erről vagy arról mit gondolok, és hogy pszichológus nénihez kell járnom, mert fél évig gyakorlatilag csak akkor szóltam emberekhez amikor feltétlen szükséges volt, mert egyszerűen rettegtem tőlük, és hogy most is meg mindig is mennyire szorongok mennyi mindentől, de azért gondolkodás nélkül itt hagyok bármikor mindenkit és elmegyek a világ végére, és ha tudna rólam még mindenféle dolgot amiket inkább soha nem tudjon, mert akkor biztos nem fog nem hogy szeretni, de kedvelni se, és ilyeneken kell gondolkodnom komolyan, hogy ezért meg azért soha nem fog senki szeretni, és ha én most ezt vagy azt csinálom, akkor nem kellek majd senkinek,


*az ilyen típusú skálázásra csak a szocos múltam tudom magyarázatul felhozni

cudar világ

most meg azon pánikoltam be, hogy a 25fős szilveszteri partin 5 embert fogok ismerni.

ja meg amikor felfedezed, hogy a nagymamád régi házában, mit házában, lakásában ROMKOCSMA  lett.

azon meg próbálok nem kiakadni, hogy a Kanadában élő rokonaink a gyogyplaza.hu-ról küldenek nekünk ajándékot, ilyen illúziórombolás a világon nincs, az meg Magyar posta/Fedex epic fail, hogy 12ezerbe kerül, hogy megkapjuk a saját karácsonyi ajándékunkat.

én továbbra is azt gondolom, hogy fel kellene találni az új évi ajándékokat azoknak akik elkéstek a karácsonyival.

Remélem hogy tényleg mégse lesz ma világvége, mert akkor esetlegesen ez az utolsó blogbejegyzésem, bár ha tényleg ez a vége mindennek, akkor már blog se lesz, internet se, nem hogy laptop a dohányzóasztalon. És annak ellenére, hogy tegnap e-vel megadtuk a módját (értsd: megfőztük apa fancy pancy borát forralt bornak, mondanom se kell elképesztően erős volt, az egész fahéj és narancs ellenére is, meg persze nem félliteres bögréből kellett volna inhalálni inni és ettünk hozzá gesztenyés sütit, és alkalomhoz illően vihogtunk) most csak azok a dolgok jutnak eszembe, amiket elszalasztottam, elszalasztanék ha most vége lenne.

de nem lehet vége, mert most megyek ebm-re Máltára, és már mindenki lázasan igyekszik elkerülni a ryanairt szerevezi a jegyét.

meg amúgy is, még nem találkoztam a jogászfiúval,aki már-már nevetségesen jól nevelt, és modoros, és azt írja a leveleiben, hogy 'Kedves Adri' ,és bizonyára van pénze is, így teljesülnek a szüleim tudat alatti kritériumai is, win-win szituáció, ez kell nekem. nem mintha nem lenne félelmetes, hogy ha beütöm a nevét a gugliba akkor pontosan kiadja, hogy melyik melléket kell hívnom ahhoz, hogy ő vegye fel. 

give me love

napi kicsit vacak zene. jó, nem, amúgy nekem ez kb. 3:01-től kifejezetten tetszik

tegnap tévedtem amúgy, a komoly probléma/kérdés nem is az, hogy lájkoljam-e facebookon az unokatestvérem expasijának az akármijét, hanem hogy én hogy legyek, de nem hogy hogy legyek, randizzak egy olyan fiúval aki nem szokott utazni? (tudom, tudom, ez gigamega epic fail 1stworldproblem, de én most nem tudom elképzelni, ill, hogy meg miként legyek olyannal aki ki sem teszi a lábát Budapestről? én meg erre költöm az összes pénzem és még többet is, és kivel osszam ezt meg ha nem a fiúmmal?)

ja de várjunk csak, ha elmondom, hogy egyébként én nem viselem valami jól, ha egy fiú megpróbál hozzámérni, neadjistem megcsókolni, és egy kicsit rettegek az intim helyzetektől, akkor úgy is az első villamosmegállókor le fog lépni, kár is itt agonizálni.

ja, és kedves férfiak, melegítőben KFC-s kólás pohárral bemenni az ékszerészhez, és szívószálrágás közben 200ezres eljegyzési gyűrűt venni nem menő.

kedves nők, a térd alá érő szövet kabát akkor sem menő stílusos, ha Sherlock Holmesnak is olyan van, ezt jól jegyezzétek meg. Martens bakanccsal főleg nem.

de amit végképp nem értek, hogy ha valami obszcén módon drágát veszek, akkor miért lesznek kedvesebbek az eladók? igen, megvettem a cipőt, olyan szép hogy most legalább 5 percig biztosan boldog leszek.

a mai nap komoly problémája pedig legyen az, hogy nem etikátlan az unokatestvérem exbarátjának a képeit lájkolni facebookon?

meg az is hogy van, hogy az orvosok mind szép emberek? ha orvosnak mentem volna, akkor most én is szép ember lennék?
francba.

tegnap biztos ami biztos, írtam egy fél rinyálós posztot (tényleg meg kéne innom azt a pohár bort), csak aztán nem posztoltam, már nem is tudom miért, ja de, jött anyám és visított, de erről most nem írok többet, mert engem is eléggé bántana ha a gyerekem/anyám csúnyákat írna az amúgy is C kategóriás blogjára, szóval most komponálok egy másikat, ne aggódjatok, nem kell túl sokat gondolkodnom rajta.
főleg nem, mert közben az is volt, ill. van, hogy azt hitte mindenki, hogy nekem pajzsmirigy gyulladásom van, mert nagy lett, és fáj, és minden bajom van, mint mondjuk, hogy nem tudok enni.tudom, tudom, ez kúrálható, pár kilót fogyni soha nem árt,csakhogy nekem régen alul működésem volt, és nem akarok megint lassú, kövér hidegkezű  tinédzser felnőtt lenni. oh wait, már az vagyok. befejezem a nagymama panaszkodik az egészségéről szekciót, és egyébként is, most elment a kedvem a problémagyártástól  közléstől.
viszont ma két különböző felnőtt is kérdezett a szerelmi életemről (epic fail), az egyik házasság kontextusban (wtf????),  vicceskedve, hogy miért járok állandóan Pestre, hát komolyan, elég öreg vagyok ahhoz, hogy az emberek azt kezdjék kérdezgetni, hogy mikor lesz férjem, gyerekem, akármim? franc.
a nap legjobb része még a zöld blézer, vagy az, hogy randira hívott egy jogászfiú akinek a külsejét hozzá kéne adni a szociológusfiú fejéhez, és akkor férjül kérném. na de most mindjárt kiderítem, milyen fiúra vágyom tudat alatt, ha a sznobságom nem lenne captain obvious.

we're the leaders of the pack, tell me can you handle that

én vagyok az a lány akinek a publikus kedvenc együttesei ilyenek, hogy coldplay, meg kasabian, titkon otthon szomorúan egyedül meg vállalhatatlan popzenéket hallgatok, de ez, ez mindenen túltesz. 

az meg még pluszban ironikus, hogy mintha valami férfihang énekelné, hogy we girls gonna run this show.

(Lili, megüti a whistle baby szintet!)

ha öt napig percig nem szorongok valamin, akkor meg azon kezdek el szorongani, hogy miért nem vagyok ideges. hát értem én ezt?

Már épp fel akartam tenni a kérdést, hogy mi a valószínűbb, a fehér karácsony vagy a Reszkessetek betörők, és akkor bekapcsolatam a TV-t és ott van Macaulay Culkin feje, ki más.

most csak azon vagyok kiakadva, hogy az egyik fiú aki ott volt Delhiben ezen a youth work kurzuson, szóval neki nem hogy felesége* lett, de még gyereke is. élmény lehet olyan fiúval szexelni, aki azt hiszi, hogy a fogmosás árt a fogaknak.
másrészt, betiltanám azt a szót, hogy fasza.



*az eljegyzés telefonon volt(!!!4)

amúgy tévedtem az ötös kérdésben, mert fétisem az okosság sokkal vonzóbb.

tegnap meg volt ez a juróp on track-es izé, nem tudom, minek nevezzem, kerekasztal beszéltetés, meg az elején Bibóról beszéltünk okosságokat, komolyan nem tudom, mikor stresszeltem ennyire utoljára, hogy én majd egy csomó embernek egy politikai filozófusról meg a munkájáról beszéljek (ide is kell linkelnem, -bár nincsinek illúzióim, tudom, hogy senki nem fogja elolvasni, de ha mégis, és kevés az időtök, akkor inkább az utolsó 20 oldalt- nehogy már ne legyen kellő elméleti megalapozottsága ennek a blognak (:DD), főleg miután mások ilyen okosakat posztolnak, én meg a következő sorban bizonyára mindjárt valami egy fiúról fogok rinyálni, jó szokásomhoz híven, na jó nem, azért azt még elmondom, hogy arra már azért rájöhettem volna, hogy nem születtem nem hogy showmannek, de még jó előadónak sem igazán, és állandóan elfelejtem mit akarok mondani (és ha szerencsém van, elfelejtek angolul is, vagy németül jutnak eszembe szavak,wtf), pedig ebben nagyon érdekes dolgokat vet fel, mint mondjuk, hogy a Dózsa féle parasztháborútól eredezteti K-Európa lemaradását a társadalmi fejlődésben, és hogy pont ez vezetett, ill, adott táptalajt a szocializmus kialakulásának, de a kedvencem, hogy a kapitalizmust egy átmeneti helyzetnek tekinti a szocializmus felé (bizonyos mértékben), meg még csupa számomra igen érjdekes gondolatok, hogy mindent egészen a kereszténység kialakulásától eredeztet, és gyakorlatilag mindenről beszél ami eszébe jut jelentős volt a történelemben, na de ki vagyok én, hogy kritizáljak bárkit is, aki ilyen komplex műveket volt képes írni. de azért azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy milyen sokan milyen rettenetesen beszélnek angolul, hogy olyan erős akcentusuk van, hogy csodálom, hogy a nem magyarok megértik, hogy mi van, kedves bácsik nénik  ott a minisztériumban, inkább az angol órákat ha átgondolnátok ahelyett, hogy harmadik nyelvekkel terrorizálnátok a gyereket.
 jó, jó, nem fogok itt pattogni, mert a prezentálás vagy minek akarjuk nevezni egész jól sikerült, csak egyszer volt olyan, hogy elfelejtettem, ill, gondolkodnom kellett azon a kifejezésen, hogy capitalist society (nevessetek nyugodtan), és csak egy lány trollkodott bele mindenféle részben oda nem illő kijelentésekkel amiknek egy részét elég előítéletesnek és szetereotípiákra alapozottnak éreztem, meg olyanokkal, hogy elkezd beszélni a lisszaboni egyezményről és akkor elfelejti mi volt benne. viszont aztán volt az a rész, amikor a projektet vezető belga fiúcska tett fel mindenféle kérdéseket az európaiságról, meg a politikai aktivitásról, és hogy hogyan szemléljük a magyarságunkat és mi van ezzel az általános pesszimizmussal, meg negativitással, amit annyiszor mondanak a magyarokról,és hogy egyet értünk-e vele, és egy rakás másik kérdés, politikáról, az iskoláról, hogy akarunk-e költözni, mobil-e a magyar társadalom, ha nem miért nem, brain drain, és akkor azok akik kénytelenek  vagy muszáj külföldre menniük. (jó, és akkor következzen a már megint gyermekien áradozom arról, hogy milyen zöld szeme van ennek a fiúnak, milyen, hát csodálatosan, és milyen érdekes kérdéseket tett fel, és némelyik viccén mindenki visítva nevetett, nem dobnám ki az ágyamból komolyan úgy viselkedem, mint egy kiéhezett frissen elvált negyven küröli nő, aki még mindig menyecskének hiszi magát, pofátlanul szekszin öltözik és a gyereke csak 5-6 évvel fiatalabb nálam)

ezt a posztot amúgy tegnap akartam megírni, mert gigantikus vigyorral a fejemen jöttem haza hajnal egykor, meg mindenféle pozitív gondolattal, de most tisztára elfelejtettem.
ennek ellenére engem egyébként kicsit felháborít, amikor azt mondják, hogy valakinek muszáj külföldre mennie, vagy kénytelen, vagy nem tudom, persze ez részben megfogalmaz kérdése, de szerintem nincs olyan hogy muszáj. ilyet csak az okoskodó folyóiratok mondanak, hogy muszáj, egyszerűbb, talán, mert amikor ilyeneket hallok, hogy a nem tudom kinek a kicsodáját felvették orvosira Berlinbe úgy hogy némelyik érettségije hármas volt, akkor én egyrészt nem tudom mit gondoljak, hogy ez jó-e vagy nem, és megint csak, ki vagyok én, hogy itélkezzek, amikor olyan távol állok a Nógrád megyei cigánygyerektől akinek van 6 testvére és az egyik szülője legalább munkanélküli, mint amennyire lehet,  de ha valaki annyira egyetemre akar menni, akkor úgy is elérheti valahogy,nem? nem gondolom magam valami napellenzős idealistának, de nem kell elképesztően okosnak lenni, hogy megcsináld az érettségit elfogadható jegyekkel,
másrészt meg ez hogy kell, hogy hogy kell, amikor az okos állambácsik szerint meg lehet élni 47 ezerből, és ha valakinek tényleg ennyiből kell megélni (amiből feltételezem, hogy a politikus bácsik egy pár cipőt vesznek maguknak vagy a feleségüknek), addig vannak emberek akiknek nem hogy albérletre vagy kolira, de egy vonatjegyre nincs pénzük, hogy elküldjék a gyereket egyetemre, akkor mégis hogy ne lenne az választás, hogy valaki külföldre megy tanulni? úgy értem, az olyanok, akinek itt sincs pénze egyetemre menni, ők hogy mennének külföldre? vagy egyáltalán,hogy kényszerülhetnének arra, hogy külföldre menjenek?én nekem egyfolytában az jut eszembe, hogy nekünk nincs annyi pénzünk, hogy ténylegesen rákényszerüljünk arra hogy külföldre menjünk egyetemre. (és itt most zárójelben kicsit tikon nevetek és háborgok egyszerre a bajszom alatt, hogy amikor a szüleim barátai arról panaszkodnak, hogy nincs idén 80 milliós forgalma a cégüknek, ez már megint csak egy hanyag módon kiragadott számadat, és ebből még adóznak meg nem is az egész az övék persze, no de kérem már. amúgy persze, én is szomorú lennék a helyükben, a szüleimnek sincs ennyi pénze. annyi mint volt, vagy nem tudom.)