kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Csak rinya.:
Nos a múlt pénteki randin több dolog is kiderült, mint mondjuk, hogy a katolikus fiúknak meg kell gyónni ha lefekszenek egy lánnyal (és arra jöttem rá, hogy engem kb nem az rettentene el, hogy ez bűn a Biblia/Isten szerint, hanem hogy ez meg kell gyónni=ell kell mondani a papnak, akit feltehetőleg úgyis ismer!! Mármint ha már kántor, akkor biztos ismerik. Amúgy nem tudom, minek aggódom ezen, én az egész elképzelést a gyónással kapcsolatban soha nem értettem, de ki vagyok én, hogy most elkezdjek vagdalkozni azzal, hogy ha én most elmondom a papnak az összes mocskos dolgom, akkor miért kéne kevéssé lelkifurdalásomnak lennie.

Annak ellenére, hogy semmi, komolyan semmi nem történt, már most azon rettegek, hogy mi van, ha megszeretem ezt a fiút, ő meg engem nem, vagy nem annyira, vagy ő szeret majd nagyon én meg kevéssé, és mindenhogy frászt hozza rám ez a szituáció, mint valami kapuzárási pánik kamaszváltozatban, mármint hiába rendes ez a fiú, ha rájön, hogy nem én vagyok a lány, ugyan úgy el fog küldeni, mintha nem lenne rendes, mintha mindenkivel ezt csinálná, és nekem ugyan úgy rossz lesz, mintha valami szívtipróval randiztam volna, vagy mit tudom én. És aztán még tegnap olyan szép és csöpögős dolgokat mondott nekem facebookon,(=végképp tinédzserré váltam, arról beszélek, mit beszéltem egy fiúval az interneten bazmeg)  hogy percekig hiperventilláltam azt se tudtam, hogy mit válaszoljak, és a legjobban az ijeszt meg, hogy abszolút őszintének tűnt, és egyébként is mit mond erre az ember, pláne még ha nem is bullshit az egész. Továbbá rájöttem, hogy nem szabad nem magabiztosnak látszanom, nem szabad elmondanom, hogy nem vagyok az, nem szabad senkinek tudni semmit, habár ha jobban meggondolom, akkor hazugság úgy az egész, de erre, hogy hazugság még úgyis visszatérek, ne aggódjatok, szóval nem szabad, mert amikor ilyenekről beszél nekem ez a fiú, vagy igazából akárki, akkor én ettől olyan fokon szomorú leszek, hogy az nem igaz, mert én nem tudok segíteni, miért nem, nem megy, tiszta érzelmi stressz az egész. Mint mondjuk tessék a legjobb barátnőm, aki gyakorlatilag nonstop szomorú, ill. lehet hogy nem, de nekem ez a benyomásom, vagy szorong, mert ronda, kövér, buta vagy nem nőies, és én egyiknek az ellenkezőjéről sem tudom meggyőzni, mert én vagyok a legjobb barátnője és elfogult, meg ugyanolyan ronda és egyáltalán nem tudom, hogy bárkinek sikerülhet-e ez, nem tudom, hogy hogyan javulhat ez meg. Ja meg az is, hogy én azt gondolom, hogy én vagyok a nem nőies, ő meg valami alfanő, az már külön csak fokozza a helyzetet.

A magabiztosság és kiegyensúlyozottság kérdésnek még nincs vége, soha nincs vége, de ez nem gondolom, hogy meglepetés,  viszont engem komolyan kicsit megijeszt, hogy kiegyensúlyozottabbnak érzem magam mióta járok templomba néha és nem tudom, hogy miért van az agyam hátsó traktusában vmi ilyen hülye sztereotípia hogy mindenki aki hívő, kellemetlen lábszárközépig érő szoknyát hord, szőrös a lába, és semmirőlnembeszélcsakazúrjézuról. Mert egyrészt persze ez nem is igaz, és tegnap a házasság hete beszélgetésen a lelkész felesége mondtha nekünk, hogy legyünk szépek, és fessük ki a szemünket meg a körmünket, mert miért lehetnénk nőiesek, és még csomó minden mást is mondott, de én csak szájtátva ültem 2 óráig, hogy micsoda karakán nő, keresztyén partiarc, így kell ezt csinálni. Szóval én most nem akarok hosszasan beszélni a vallásról, sem nem arról, hogy én titkon rettenetesen szeretem hallgatni a lelkészt, mert most nem ez az igazán fontos, hanem, hogy én magamtól akarok magabiztos lenni és kiegyensúlyozott és boldog is talán. Nem azért, mert hallgatom a lelkészt, és nem  azért mert egy fiú azt mondja hogy szép a hajam, bár ez a gondolatmenet gondolom, ott megbukik hogy megyek mindenféle városok után,mert az szép és jó és izgi, és csinálok fényképet mert ettől meg instant vigyor ül az arcomra, semmi logika nincs ebben. Csak hát, mi van ha ez az egész a teológussal esetlegesen igen gyorsan múlandó, nem akarok egy cérnaszálon függeni, vagy egyetlen ember véleményétől, nem akarok senkijétől, egyétől se sokétól, csak én akarok lenni egyedül, magamnak.