nekem semmi sem jó

BP még mindig elég csinos, én azt mondom

Nos a teológusfiúról kiderült, hogy nem is hobbi teológus, hanem egészen komolyan teológus, habár nem készül papnak, úgy mint a legjobb barátja, akit majdnem ugyan úgy hívnak, mint engem. Szóval ez a papnövendék egyrészt kifejezetten kedves, másrészt pofátlanul jó illatú, nem is értem miért megy papnak az ilyen. Ja ezt onnan tudom, hogy jó illatú, hogy a második randink hol végződhetett volna máshol mint egy templomban(nem, nem házasodtunk össze:D), ahol a fiúcska kántor, tehát nem csak hogy ülhet az egyetlen (!!!)villanymelegítő mellett a templomban, de igazából tud orgonálni és énekelni szépen, bár nekem az a benyomásom, hogy mindenkinek akinek bármilyen egyházhoz köze van tud vagy énekelni vagy valamilyen hangszeren csodásan játszani. Mondjuk az egész templomos szituáció viszonylag esetlen volt, megérkeztek a fiú barátai, hosszú sutyorgás amiből nem hallottam semmit rendesen, csak fojtott hangon annyit többször, hogy hívő??? értem én barátocskám, papnövendék létedre mit kérdezhetnél, ha nem ezt, de talán ne rögtön az után már, hogy mi a nevem. Nem értem egyébként, a vallás sosem jó beszélgető téma, de hívő/vallásos körökben mintha az emberek hipergátlástalanok lennének ebben a kérdésben, mintha evidens lenne erről kérdezni, mert ha nem hiszed el, hogy van Isten, esetlegesen benne az ostyában nem máshol, akkor már rögtön más ember vagy, de minimum máshogy kell szemlélni, és biztos erkölcstelen is vagy, mint mindenki aki nem abban hisz, amiben te.

De nem is erről akartam írni, meg talán nem is arról, hogy mennyire felbosszantottam magam a misén, és nem  azért, mert mise, vagy mert annyira elvetem a vallást, hanem olyan rossz volt a prédikáció, hogy egészen meglepődtem.  Teljesen inkoherens, kicsit sem az igerészlethez kapcsolódó, tudom, tudom, a katolikusoknál nem olyan szigorúan az igéről szól, vagy ahhoz kapcsolódik a mise, de ebben ilyenek voltak, hogy csillagnézés, meg nyugodt élet, mely során van időnk élvezni az élet örömeit (haha, cölibátus), meg még csomó más viszonylag random gondolat, egészen rosszul hangosítva, igazából nem is tudom, hogy tud erre bárki teljesen koncentrálni és még komolyan is venni, olyan hideg volt és olyan rosszul lehetett hallani, nekem meg olyan földhöz ragadt problémáim vannak hogy az nevetséges. És azóta azon gondolkodom, hogy milyen megalázó ha átlátszó a gyóntató fülke függönye hogy mi van, ha egy sorozatgyilkos vagy körözött bűnöző vagy a Hoffm elmegy gyónni, és valami olyan információ birtokába kerül, amit igazából jelentenie kellene a rendőrségen, de ugye a papok ezt nem mondhatják el senkinek.

Ma meg amúgy is rossz kedvem van, részben mert már megint nem csináltam semmit, részben meg mert lemondta a fiú a mozit, ami normáliséknál bizonyára nem ad túl nagy csüggedésre okot, de tudjuk már mind, hogy milyen nevetségesen hullámzó a kedélyem, és én már nem is tudom, hogy mit akarok. Már azon kívül persze, hogy valaki szedje ki az edényeket a mosogatógépből, és a borsószemeket a lefolyóból. Hirtelen egy rakás keserűség és méreg lett bennem, és megint olyan velem nem csinálhatja ezt senki érzésem lett, velem nem lehet kekeckedni, persze kiderült, hogy nem direkt volt, hanem valami nyelvóra miatt, de akkor is, akkor sem, akármennyire is szuperkedves ez a fiú, teát vesz nekem magától, egy percen belül válaszol az sms-emre (komolyan), meg illedelmes, és jó illatú, és csomó mindent kérdez, (a jogász nem kérdezett), és szép a kabátja, meg minden ruhadarabja, megkérdezi, hogy ebédeltem-e rendesen, és megdicséri a körömlakkom, és mindig olyan ártatlanul kérdezi, hogy komolyan?. De én akkor sem tudom, akkor sem akarok érzelmileg függeni másoktól, és nem akarom hagyni, hogy ennyire egy fiú befolyásolja a hangulatom, és ma arra is rájöttem, hogy nekem vissza kell mennem a pszichológushoz,mert csak mert az utóbbi két napban nem volt egyszer sem nevetségesen rossz kedvem(kivéve most, persze), ettől még nem javultam meg, és ugyan úgy szorongok hülyeségeken, mint mondjuk, hogy nem lesz belőlem semmi, mert most nevetségesen elrontottam a felvételi tesztet, ilyen butának nem tudom, mikor éreztem magam. Ja de, az egyetemen, nonstop.

Szóval lényegében az a baj, hogy nekem semmi se jó. Ha nincs fiú, hisztizek, hogy nincs fiú, most meg itt van ez a fiú, akire a barátnőim azt mondták, hogy egész tetszetős, szóval még azt se hozhatom fel indoknak, hogy klottgatyában jár, és undorító. De azért persze van mindenféle nevetséges problémám, hogy legyek valakivel akivel csak szinkronizált filmet lehet nézni, és nem tudja, mi az, hogy 9gag, Coldplay, Muse, Elementary, Mentalista, és hasonló alapművek? Jó, tudom, tudom, tudom orgonázni, meg zsoltárokat énekelni. És lefordítja nekem mi van írva a bazilikára. És nem akar szűzen házasodni. De azért no.

Inkább fogjuk az egész hisztimet arra, hogy ma itthon szomorkodtam egész délután csíkos pulóverben és kockás pizsamanadrágban, és pont annyira nem voltam produktív, mint rendesen, amitől persze most frusztrált is vagyok.