tegnap biztos ami biztos, írtam egy fél rinyálós posztot (tényleg meg kéne innom azt a pohár bort), csak aztán nem posztoltam, már nem is tudom miért, ja de, jött anyám és visított, de erről most nem írok többet, mert engem is eléggé bántana ha a gyerekem/anyám csúnyákat írna az amúgy is C kategóriás blogjára, szóval most komponálok egy másikat, ne aggódjatok, nem kell túl sokat gondolkodnom rajta.
főleg nem, mert közben az is volt, ill. van, hogy azt hitte mindenki, hogy nekem pajzsmirigy gyulladásom van, mert nagy lett, és fáj, és minden bajom van, mint mondjuk, hogy nem tudok enni.tudom, tudom, ez kúrálható, pár kilót fogyni soha nem árt,csakhogy nekem régen alul működésem volt, és nem akarok megint lassú, kövér hidegkezű  tinédzser felnőtt lenni. oh wait, már az vagyok. befejezem a nagymama panaszkodik az egészségéről szekciót, és egyébként is, most elment a kedvem a problémagyártástól  közléstől.
viszont ma két különböző felnőtt is kérdezett a szerelmi életemről (epic fail), az egyik házasság kontextusban (wtf????),  vicceskedve, hogy miért járok állandóan Pestre, hát komolyan, elég öreg vagyok ahhoz, hogy az emberek azt kezdjék kérdezgetni, hogy mikor lesz férjem, gyerekem, akármim? franc.
a nap legjobb része még a zöld blézer, vagy az, hogy randira hívott egy jogászfiú akinek a külsejét hozzá kéne adni a szociológusfiú fejéhez, és akkor férjül kérném. na de most mindjárt kiderítem, milyen fiúra vágyom tudat alatt, ha a sznobságom nem lenne captain obvious.