Igazából az a baj, hogy egészen nevetségesen élénken emlékszem arra amikor első évben kb a második vagy a harmadik héten a szoc szeminárium vezető néni, aki azóta azt hiszem, tanszékvezető is lett, vagy talán helyettes, most nem vagyok biztos benne, no de szóval ő megjegyezte, hogy ugye tudjuk, hogy milyen haszontalan ez a szak, és milyen nehezen kapunk majd munkát, ha van egy kis eszünk már most lelépünk. Aztán tavaly, az utolsó óráink egyikén ugyan ez a néni megjegyezte, amikor a 90 fős előadáson kb tízen ültünk és facebookcseteltünk a mobilunkról, valaminek a szemléltetése apropójából, hogy hát ugye a biznisz hallgatók olyan pushyk, a T karosoknak meg kellett könnyíteni a közgáz vizsgán, mert állandóan megbuktak.

Szóval én nem tudom. Nem vagyok híve annak, hogy képzeljük azt, hogy minden szak egyformán hasznos, vagy egyáltalán feltétlen, borzasztóan hasznos, de nekem ez annyira demoralizáló élmény volt, hogy úgy végeztem el az egyetemet, és esetlegesen úgy is folytatom, ha nem vigyázok, hogy nekem ez valami guilty pleasure vagy nem is tudom, hogy ezt nem szabadna élvezni, meg egyáltalán csinálni se, és teljesen haszontalan, minek ez, pedig ha őszinte vagyok, én igazából kicsit szerettem, és állandóan az a perverzióm, hogy elolvassam mindenről a statisztikákat, meg hogy most megjelent a Társadalmi riport 2013, és még ez is valami hülye izgalommal tölt el. Csak nem tudom, hogy mondhat nekem, nekünk ilyet egy tanár, hogy haszontalan ez a szak és nem lesz munkánk.

Mármint én a múlt héten beadtam a lapom több mesterszakra is, és egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen hiábavaló az egész, milyen haszontalan, és nem lesz belőlem semmi, és engem ez egyszerűen annyira lelomboz. Nem tudom, lehet hogy ez más országban nincs így, hogy aki nem valami nagyon klasszikus szakmát választ, az már érezze is haszontalannak magát,pedig itt most kicsit sem arról van szó, hogy nem szeretem. Jó, erről is szó van, mert én nem tudom, hogy szeretem-e ezt a szakot, ill. nem vagyok biztos benne, nem is tudom igazán már hogy mit akarok, ez is a baj értelemszerűen. Hogy nem tudom, hogy most csak bosszant, hogy haszontalan(nak tűnik) vagy tényleg nem is szeretem olyan nagyon, nem tudom, nem tudom hogy lesz ez, mint lesz, ez zavar, mert ugyan van egy szakom, de mégis olyan semmirekellőnek érzem magam, nem vagyok elég lelkes, miért nem vagyok elég lelkes, mert nem jó, vagy mert tudom, hogy értelmetlen, nem tudom, zavarodott vagyok.

Meg azt is megfogadtam, hogy nem leszek ilyen single topic rinyálós tiniblog, mert mióta ezt hallottam a Lilitől azóta attól rettegek, viszont most meg nem bírom ki, hogy ne ömlengjek a teológusról, akinek a szüleinek akkora háza van mint egy társasház, komolyan. Tudjátok, az amik vidéken vannak, két vagy három lakás van egymás felett és viszonylag nem olyan nagyok, na ilyen, csak az övéké az egész, és olyan szag van, mint a 80-as években épült házakban, és olyan mintás a járólap is a konyhában. Továbbá hihetletlenül bénának és esetlennek éreztem, hogy odavitt a fiú, és a szülei nem hogy nem jöttek ki a nappalijukból köszönni még be sem hívtak, és én ott álltam mint tök lelén az előszobában amíg a fiúcska elővette az óvszert oregánót és ak felmentünk az emeletre. Nem tudom, mármint nekem ez elég magas stresszfaktor volt, hogy most akkor hamarabb mutat be az anyjának mint hogy hozzám érne vagy megcsókolna, vagy mit tudomén, ez fura, gondolom, és akkor tessék, kb le se szarnak vagy nem tudom, ami persze nem elképesztően nagy törés a lelkemnek, de ettől még különös. Ja meg van ez a szoba ahol aludtam ahol van az ágy ami ugyan olyan mint az enyém és az úgy néz ki mint vmi szexszoba szentély mert vörös a fal, ill. vmi sötét lilás nem is tudom milyen árnyalat és egész végig röhögnöm kellett, mert a többi helyiség kék meg fűzöld meg mit tudom én.

És most hallottam egy ilyen urban legendet, hogy csókolózás az olyan tinédzser szokás és az idősebb fiúk/férfiak már nem akarnak/szeretnek, ez igaz?