Mi az aktuális mániád?
hmpf. yahoo answers
Mi a legfurcsább mániád?
ő... izé. túl sok van.
Mit viselsz ma?
pizsamát. na jó, volt ma rajtam egy csíkos póló meg egy ilyen khaki zöld szoknya is, meg a barna pántos szandál, ami már évek óta.
Mit ebédeltél?
paradicsomos gombócot
Mi volt az utolsó dolog, amit vettél?
fagyi
Mit gondolsz arról az emberről, aki bejelölt téged?
mármint facebookon? kedves tőle.
Mi nélkülözhetetlen számodra nyáron?
birkenstock, utikönyv
Melyik a kedvenc ruhadarabod a saját szekrényedből?
most épp a kék sort, és a csíkos póló, mert az olyan mintha épp Párizsban lennék. amúgy még a fekete kardigán és a mustárszínű, meg az all stars cipőm.
Mi számodra az álom-munka?
utikönyvíró szociológus antropológus újságíró, 4azegyben.
Mi a kedvenc magazinod?
National Geographic travel meg a Nők Lapja
Mutasd be a saját stílusodat.
hm. van blúzom és némelyik virágos, és tornacipőm, és farmerom, és tűzzomác a fülbevalóm, és a szoknyám olyan egyszerű meg a pólóm is, el vagyok késve, és megy Edward Sharp és a magnetic zeros vagy a Kings of leon most épp.
Mit szándékozol ez után csinálni?
alszom
Három stílustipp, ami nálad mindig beválik.
az igazi midnig jobb a műnél,ha épp hajról műkörömről vagy szempilláról van szó, de ez lopott luis vúttonra is igaz, teljesen azonos színű öltözetet igyekezzünk kerülni, ugyan úgy mint a kosztüm futócipő párosítást.
Mire vagy büszke?
nem tudom. ja de. tudok angolul egészen folyékonyan, ami nem hangzik nagy cuccnak amíg nem hallja meg az ember a cukrászlányt angolul beszélni a faluban.
Mit látsz, ha kinézel az ablakon?
hm. a szobám ablakából a Gellért-hegyet részben és a házakat a nappaliból meg a Sas-hegyet és egy fényreklámot, és házakat.
Mi a kedvenc színed?
lila
Mi a gyengeséged?
félek
Milyen állat lennél?
nyúl
Mit szeretnél megtanulni csinálni?
oroszul,spanyolul meg írni.
Mi az, amit sosem akarsz, hogy megtörténjen az életedben?
hogy elválok.
Mi van az éjjeli szekrényeden?
egy kézkrém, telefon meg kacatok
Mi volt a kedvenc gyerekkönyved?
Manófalvi Manók
Mi akartál lenni gyerekkorodban?
professzor (nem vicc!)
Miről álmodtál múlt éjjel?
a fiúról,aki megemlítődött a körülmetélés kapcsán (no comment)
Mire szeretnéd rátenni a kezed jelenleg?
egy ilyen szandálra
Mi nélkülözhetetlen számodra jelenleg?
alvás
Milyen ízű tea a kedvenced?
earl grey (hello, koffein!)
Mit vársz?
az utazást, hogy kész legyen a vizsga és a napszemüveget.
2011. június 5.
2011. június 4.
mintha kifogyott volna a tinta, de minimum mintha elfogytak volna a szavak.
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.
viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.
és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.
no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4
film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)
olyan nehéz a nyár kezdete, mint valami szúrós gaz felkúszik az ember lábán, és alig lehet menekülni, meg az ember nem is akar igazán, ezért a végén egyre fárasztóbb és kellemetlenebb lesz. micsoda ostoba hasonlat, de egyébként kifejezetten nem szeretem a nyár első heteit, amikor annyi teendő van, hogy még rendesen lábujjat lakkozni sincs idő (a lustaság fel sem merül, nyilván...)
itt van ez a roppant kellemetlen vizsga is a nyakamon, 3 és fél kerek nap múlva, a gyakorlati részét alig bírtam megcsinálni, és az utolsó feladatom nevetségesen lepontozták, még ma sem tértem napirendre felette.
viszont! már elérkezett a repülőjegy vizslatások ideje, a bőröndök töltik ki az agyam túl nagy részét, és a napszemüveg, és, hogy milyen rettenetesen vágyom arra, hogy nevessünk egész délután. és igyunk gintonicot, és legyen Dóm tér, ahol random biztonsági őrök videóznak le minket, csak hogy elküldhessék a szomszéd utcai havernak, aki nem hiszi el, hogy ilyen lányok vannak itt éjjel 2-kor, és aki aztán átfuthasson a Zrínyi utcáról, hogy ellenőrizze a történet igaz voltát.
és már előre vásároltam könyveket, elmentettem filmbemutatókat youtube-on, hogy megnézhessem és elolvassam mindet, és majd leszek a nagymamámnál is, hogy könyvekről és politikáról beszélgessük, és arról, hogy az ő idejében milyen volt az egyetem, és látni fogom a legújabb unokatestvért is.
no de már csak 4 nap.
mjuzik: 1 2 3 4
film: 1 2 3 4
(na jó, ez nem hiteles, ezeket mind láttam már)
2011. június 2.
2011. május 30.
2011. május 27.
néha olyan érzésem van, mintha Magyarország sok különálló világból állna, és mintha ezek a világok olyan távol, fényévekre lennének egymástól, talán mintha nem is lenne közük egymáshoz, mintha csak elszenvednék, hogy Magyarországot alkotnák.
mert ma, amikor mentem az Arany János utcán, minden olyan másnak tűnt, annyival szebbnek és érdekesebbnek, mintha az embernek az élete is annyival érdekesebb és nyitottabb lenne ha a Szabadság téren ül, mintha a Borároson. és mintha az emberek is mások lennének, máshonnan jönnének, máshogy nőttek volna fel, vagy nem is tudom, mintha egyszerűen nem is annak a Magyarországnak a polgárai lennének, ahol vannak, akik havi 10ezer vagy még kevesebb egyfőre eső jövedelemből élnek és ahol a lakosság 30%-a vagy hogy hosszú ideje tartó szegénységben, sőt talán a szegénységi küszöbb alatt élnek, mintha más bolygón élnének, mintha az arcukra lenne írva, hogy tudomásom sincs az egészről, nem tudok róla semmit és nem is akarok
és én milyen jogon hiszem azt, hogy a szerencsés maradék tagja lehetek?
én belefáradtam ebbe, kedves Magyarország.
mert ma, amikor mentem az Arany János utcán, minden olyan másnak tűnt, annyival szebbnek és érdekesebbnek, mintha az embernek az élete is annyival érdekesebb és nyitottabb lenne ha a Szabadság téren ül, mintha a Borároson. és mintha az emberek is mások lennének, máshonnan jönnének, máshogy nőttek volna fel, vagy nem is tudom, mintha egyszerűen nem is annak a Magyarországnak a polgárai lennének, ahol vannak, akik havi 10ezer vagy még kevesebb egyfőre eső jövedelemből élnek és ahol a lakosság 30%-a vagy hogy hosszú ideje tartó szegénységben, sőt talán a szegénységi küszöbb alatt élnek, mintha más bolygón élnének, mintha az arcukra lenne írva, hogy tudomásom sincs az egészről, nem tudok róla semmit és nem is akarok
és én milyen jogon hiszem azt, hogy a szerencsés maradék tagja lehetek?
én belefáradtam ebbe, kedves Magyarország.
nem tudok mit kezdeni a társasági életeddel, a társasági életemmel(ami nincs,kac.) hogy mindig oda viszel mindenhova és van sok nevetés meg mulatság, és ha szerencsém van még bor is jut, vagy kakaóscsiga, és én akkor azt gondolom egy pillanatra, hogy szeretek itt lenni és az élet szép, de aztán mikor mindenki hazamegy és csak az egy kislány marad, akivel még csak barátságféltékenység sincs, na és akkor amikor vissza jövök a szobába hirtelen csend lesz és nem tudja tudjátok mit mondjatok ami elég publikus ahhoz, hogy én is hallhassam,
no és akkor ilyenkor érzem magam extrakirekesztettnek.
és amikor hazamegyünk, vagy hazajössz és hallgatom a lelkendező sztorijaidat, és amikor észre sem veszed, hogy csak hümmögök fél órája, mert nincs kedvem semmi lelkesítőt mondani,mert nekem van szükségem lelkesítésre, most az egyszer
meg hát, élcelődni se akarok,mert én ugye csak azt tudom, továbbá kicsit angolul és ide firkálni.
persze, nem tudom,miért hasonlítom magad hozzád, hozzád, akit mindenki szeret,aki mindig vidám és mindig nevet,mindenkit drágának szólít, én aki kussban ül a sarokban, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet von magára, és aztán mikor megszólal mindenki nevet rajta, és megleőpdnek amikor fél óra után rájönnek hogy értek németül.
hajnalban már nem történik semmi jó.
no és akkor ilyenkor érzem magam extrakirekesztettnek.
és amikor hazamegyünk, vagy hazajössz és hallgatom a lelkendező sztorijaidat, és amikor észre sem veszed, hogy csak hümmögök fél órája, mert nincs kedvem semmi lelkesítőt mondani,mert nekem van szükségem lelkesítésre, most az egyszer
meg hát, élcelődni se akarok,mert én ugye csak azt tudom, továbbá kicsit angolul és ide firkálni.
persze, nem tudom,miért hasonlítom magad hozzád, hozzád, akit mindenki szeret,aki mindig vidám és mindig nevet,mindenkit drágának szólít, én aki kussban ül a sarokban, és lehetőleg minél kevesebb figyelmet von magára, és aztán mikor megszólal mindenki nevet rajta, és megleőpdnek amikor fél óra után rájönnek hogy értek németül.
hajnalban már nem történik semmi jó.
2011. május 25.
kár ezt a szép nyarat elrontani ezzel a vizsgaidőszakkal.
úgy értem, tényleg olyan szép. olyan langyos meleg van mindig, és hallom esténként a szomszéd tévéjét, és most fűillat van, mert a szomszéd kertben valahol füvet nyírnak, meg ilyen szokásos bágyadtan süt a nap.
és most el fogom sütni azt a szokásos és unott klisét, hogy milyen gyorsan telik az idő. és nem csak azért mert van holnap egy kellemetlen vizsgám, és kezdek komolyan pánikolni, vagy azért mert tegnap felfedeztem, hogy van egy őszhajszálam.
nem vicc.
idáig is sokszor rettegtem ettől, de aztán mindig olybá látszott, hogy az "csak" szőke, de ez most nem. ez most tényleg ősz. nem nagy dolog, persze, értem én, de akkor is sokk szerű. mármint hogy hamarabb van ősz hajam mint diplomám?! mi ez már?
de egyébként az idő telését illetően azt akartam megjegyezni, hogy az internet egy olyan hatalmas és végtelenül csodálatos dolog, és annyi minden okos és szép dolog van rajta, utazások meg munkák meg iskolák, ahova és mind el szeretnék menni, de nem tudok mert kevés az idő, és kufut a lábam alól a talaj meg az élet is és ráncos öregasszony leszek, akinek nincs családja vagy semmije és senkije, még otthona se.
hát ettől félek én.
2011. május 23.
van ez az egy tárgyam,amit elsőnek vettem fel a vizsgáim közt, mert én a naív (igen,az vagyok) azt hittem könnyű lesz.
hát persze. ma voltam másodszorra, mindenki csak nézett mikor kiadta a lapokat, hogy ez mi a frász? aztán bejött a szépszeműfiú valami nevetséges 20 perc késéssel, és a tanár csak nézett, hogy most mi van fiam, tényleg ennyit késik fiam?
azért elég szánalmas, hogy csak annak lesz meg ez a vizsga akinek van iphoneja/blackberryje, vagy valami hasnló ketyeréje.
hát persze. ma voltam másodszorra, mindenki csak nézett mikor kiadta a lapokat, hogy ez mi a frász? aztán bejött a szépszeműfiú valami nevetséges 20 perc késéssel, és a tanár csak nézett, hogy most mi van fiam, tényleg ennyit késik fiam?
azért elég szánalmas, hogy csak annak lesz meg ez a vizsga akinek van iphoneja/blackberryje, vagy valami hasnló ketyeréje.
2011. május 22.
2011. május 19.
patetikus poszt, én szóltam.
most viszont az a baj, hogy az előbb megettem egy gigantikus tál somlóit (igen, ami egy vagyonba kerül a Don Pepénél-amúgy meg kell mondjam, ez a Don pepe regisztráció nem volt egy jó befektetés. mármint, mióta van, azóta elég csak kajára gondolni, és már halljuk is a futárfiú csöngetését, a.k.a. HÁJ) és mégis éhes vagyok. illetve, azóta vagyok éhes.
nem tudom, meséltem-e már a bácsiról, aki korrepetált spss-ből. a bácsi,aki akkora lakásban lakik, hogy nem látod a végét, és mégis a lehető legkisebb szobában tanít, a bácsi,akinek még a wordje is lopott, és a bácsi,aki olyan ronda, hogy esküszöm, nem merek ránézni. a szemüvegének olyan dioptriája van, hogy nem látszik a szeme, és amikor kinyit valami mappát a gépén, akkor mindig felugrik egy társkereső hirdetés vagy egy szexoldal, de minimum az a szó, hogy "pussy" benne lesz a mappában.
nos, ez a bácsi elkezdett beszélni a nemesi származásáról, és arról, hogy hogyan használta ifjonc korában azt a szót, hogy "szervíroz", majd mikor elsütöttem azt a remek mondatot, hogy én hiszek a meritokratikus társadalomban, de minimum egyetértek vele. (ekkor a bácsinak mintha furán rándult volna az arca.)én viszont, meg kell mondjam, rettenetesen tisztelem azokat, úgymond sikeresebbek, tanultabbak lesznek mint a szüleik. tulajdonképpen részben mert én kifejezetten nem vagyok ilyen, kivéve pesze, ha Phd kölök leszek. mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenféle nagyravágyó, már már naív hiúábrándjai vannak, miközben nem képes megcsinálni a vizsgáit, bukdácsolok össze-vissza, mert megtehetem, hogy ne szeressem az egészet, és persze, hogy rettenetesen örülök annak, hogy nem csak hogy járhatok egyetemre, de jó egyetemre járhatok. és mégis, nem tudom, hova tartok, nem tudom, mi lesz ebből, mind arra panaszkodunk, hogy nem tudjuk mi lesz a szakdoga meg a diploma után, hogy haszontalan az egész, hogy a lehetőségeink is haszontalanok.
én meg elhatároztam mindenféle további szakokat, képzéseket, utazásokat és táborokat, van mindenféle ambíció is valahol a polc legtetején, és mégis, annyira távolinak tűnik ez az egész, elképzelésem sincs arról, hogy kezdjem el, főleg erről nincs, és mintha olyan hosszú lenne az út, amit meg kell tennem addig, amíg elvileg elérem amit akarok.
tudom, tudom, olyan rettenetesen türelmetlen vagyok. tudom, hogy mindenkinek el kellett kezdeni egyszer, senki nem lesz rögtön sztár kivéve persze Britneyt, de nekem nincsenek ilyen jellegű ambícióim... szóval mindig amikor megnézem egy sikeres ember honlapját, mindig megesz a fene, hogy én mikor fogom ennyire vinni, aztán persze eszembe jut, hogy ez az ember 20 évvel hamarabb kezdte mint én. és még a gyomrom is annyiszor elszorul, hogy mi van ha nem sikerül, mi van ha nem fog menni, ha minden teljesen más lesz, mint ahogy most elképzeltem.
kellene egy B terv.
kár hogy nem akarok.
hm.
no de mi, bloggerek , miért nem tartjuk úgy általánosságban álszentnek magunkat? hogy nem húzta le a redönyt az egész "blogipar" már évekkel ezelőtt?? úgy értem, annyira álszent az egész, ha jobban meggondolom. meggondoljuk. mindenki írogat, és teszi magát, mintha érdekes/izgalmas/különleges lenne az élete. mintha annyi minden történne, és annyira jó benyomást tenne az olvasókra, vagy mindenki annyira jófejnek kezdené tartani, csak mert megírja, hogyan ment nyaralni, felelt ötösre a vizsgáján, vásárolt új ruhákat, és mennyire kezelhetetlen a reggeli bénázása. és mi,olvasók, azt hisszük, hogy ettől már ismerjük. mintha ezek fontos dolgok lennének. mikor nem is. mindig arra gondolok, mi van a blog mögött, amit éppen olvasok, mit érzett az írója, mit mondott este az anyjának amikor felhívta, és mi volt a képeslapon amit a barátai küldtek Ibizáról vagy hasonló.
és szerintem, az igazán személyes fontos és izgi dolgokat mi mind elhallgatjuk, félretesszük, átalakítjuk, csak hogy szalonképes, akarom mondani, blog képes legyen.
olyan érzésem van, mintha hazudnék. nem csak neked, nektek, de magamnak is.
most viszont az a baj, hogy az előbb megettem egy gigantikus tál somlóit (igen, ami egy vagyonba kerül a Don Pepénél-amúgy meg kell mondjam, ez a Don pepe regisztráció nem volt egy jó befektetés. mármint, mióta van, azóta elég csak kajára gondolni, és már halljuk is a futárfiú csöngetését, a.k.a. HÁJ) és mégis éhes vagyok. illetve, azóta vagyok éhes.
nem tudom, meséltem-e már a bácsiról, aki korrepetált spss-ből. a bácsi,aki akkora lakásban lakik, hogy nem látod a végét, és mégis a lehető legkisebb szobában tanít, a bácsi,akinek még a wordje is lopott, és a bácsi,aki olyan ronda, hogy esküszöm, nem merek ránézni. a szemüvegének olyan dioptriája van, hogy nem látszik a szeme, és amikor kinyit valami mappát a gépén, akkor mindig felugrik egy társkereső hirdetés vagy egy szexoldal, de minimum az a szó, hogy "pussy" benne lesz a mappában.
nos, ez a bácsi elkezdett beszélni a nemesi származásáról, és arról, hogy hogyan használta ifjonc korában azt a szót, hogy "szervíroz", majd mikor elsütöttem azt a remek mondatot, hogy én hiszek a meritokratikus társadalomban, de minimum egyetértek vele. (ekkor a bácsinak mintha furán rándult volna az arca.)én viszont, meg kell mondjam, rettenetesen tisztelem azokat, úgymond sikeresebbek, tanultabbak lesznek mint a szüleik. tulajdonképpen részben mert én kifejezetten nem vagyok ilyen, kivéve pesze, ha Phd kölök leszek. mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenféle nagyravágyó, már már naív hiúábrándjai vannak, miközben nem képes megcsinálni a vizsgáit, bukdácsolok össze-vissza, mert megtehetem, hogy ne szeressem az egészet, és persze, hogy rettenetesen örülök annak, hogy nem csak hogy járhatok egyetemre, de jó egyetemre járhatok. és mégis, nem tudom, hova tartok, nem tudom, mi lesz ebből, mind arra panaszkodunk, hogy nem tudjuk mi lesz a szakdoga meg a diploma után, hogy haszontalan az egész, hogy a lehetőségeink is haszontalanok.
én meg elhatároztam mindenféle további szakokat, képzéseket, utazásokat és táborokat, van mindenféle ambíció is valahol a polc legtetején, és mégis, annyira távolinak tűnik ez az egész, elképzelésem sincs arról, hogy kezdjem el, főleg erről nincs, és mintha olyan hosszú lenne az út, amit meg kell tennem addig, amíg elvileg elérem amit akarok.
tudom, tudom, olyan rettenetesen türelmetlen vagyok. tudom, hogy mindenkinek el kellett kezdeni egyszer, senki nem lesz rögtön sztár kivéve persze Britneyt, de nekem nincsenek ilyen jellegű ambícióim... szóval mindig amikor megnézem egy sikeres ember honlapját, mindig megesz a fene, hogy én mikor fogom ennyire vinni, aztán persze eszembe jut, hogy ez az ember 20 évvel hamarabb kezdte mint én. és még a gyomrom is annyiszor elszorul, hogy mi van ha nem sikerül, mi van ha nem fog menni, ha minden teljesen más lesz, mint ahogy most elképzeltem.
kellene egy B terv.
kár hogy nem akarok.
hm.
no de mi, bloggerek , miért nem tartjuk úgy általánosságban álszentnek magunkat? hogy nem húzta le a redönyt az egész "blogipar" már évekkel ezelőtt?? úgy értem, annyira álszent az egész, ha jobban meggondolom. meggondoljuk. mindenki írogat, és teszi magát, mintha érdekes/izgalmas/különleges lenne az élete. mintha annyi minden történne, és annyira jó benyomást tenne az olvasókra, vagy mindenki annyira jófejnek kezdené tartani, csak mert megírja, hogyan ment nyaralni, felelt ötösre a vizsgáján, vásárolt új ruhákat, és mennyire kezelhetetlen a reggeli bénázása. és mi,olvasók, azt hisszük, hogy ettől már ismerjük. mintha ezek fontos dolgok lennének. mikor nem is. mindig arra gondolok, mi van a blog mögött, amit éppen olvasok, mit érzett az írója, mit mondott este az anyjának amikor felhívta, és mi volt a képeslapon amit a barátai küldtek Ibizáról vagy hasonló.
és szerintem, az igazán személyes fontos és izgi dolgokat mi mind elhallgatjuk, félretesszük, átalakítjuk, csak hogy szalonképes, akarom mondani, blog képes legyen.
olyan érzésem van, mintha hazudnék. nem csak neked, nektek, de magamnak is.
2011. május 18.
mintha az egész világ egy nagy kép lenne, meg egy nagy fényképezőgép, és mintha mindenki ugyanazt akarná, csodafotós, író vagy dizájner lenni, és mintha foggal körömmel kapaszkodna a már majdnem elment szekérre
és akkor még vannak azok is akik nem merik, mert nem hiszik magukat elég jónak, nem tudják hogy kezdjék el, vagy hasonló, pedig lehet hogy ők valójában sokkal jobbak.
és akkor még vannak azok is akik nem merik, mert nem hiszik magukat elég jónak, nem tudják hogy kezdjék el, vagy hasonló, pedig lehet hogy ők valójában sokkal jobbak.
2011. május 17.
1. Melltartóban alszol?
nem, nincs mellem.
2. Zokniban alszol?
nem
3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?
egyedül
4. Szereted a drámát?
nem kifejezetten, bár Örkénytől a Macskajátékot mondjuk igen.
5. Lányos lány vagy?
nem is tudom. cicalánynak nem tartom magam, de szeretem a csipkét meg a hímzést,meg a lilát
6. Kit öleltél meg utoljára?
a legjobb barátnőt
7. Kicsi vagy nagy táska?
bőrönd,mert akkor utazunk.
najó nem, nagy.
8. Alacsony vagy?
172 az alacsony?
9. Szeretsz most valakit?
szerelemet értünk ezen? akkor nem hiszem,de a gyermeki vonzalmaz megkonckáztatom.
10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?
nincs,ahhoz túl fantáziátlan vagyok
11. Zavar, ha piszkos a zoknid?
igazából úgy március óta nem hordok, csak ha nagyon esik az eső. a zoknim meg mindig koszos, mert mezitláb járok a kertbe is.
12. Önteltnek tartod magad?
nem igazán, de azért van akinél jobbnak tartom magam, ez baj?
13. Beöltözöl Halloweenkor?
nem szoktam helovínozni.
14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?
a lábujjaimat ilyen furán szét tudom tárni, de csak a bal lábamon.
15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?
a Don partja?
16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt huszonnégy órában?
még a végén kiderülnéne valami csúnya rólam, ha erre válaszolnék.
17. Pletykálnak rólad valamit?
biztos.
18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?
nem hiszem
19. Milyen színű melltartó van rajtad?
fekete
20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?
nem is tudom. fiútól függ, de általánosságban a sötét hajúak.
21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?
legyen okos, beszéljen sokat, és keltsen olyan érzést, hogy olyan mint én.
22. Van most legjobb barátod?
van
23. Összetört már a szíved valaha?
egy kicsit.
24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?
igen, de aztán eszembe jutott, hogy az fáj.
25. Elégedett vagy az életeddel?
összességében szinte már igen, de azért nem teljesen.
26. Csábították el már tőled a fiúdat?
ó nem.
27. Ugrottál már ruhástul medencébe?
nem, konformista vagyok
28. Inkább fiú- vagy lánybarátaid vannak?
lányok
29. Pofoztál már meg srácot?
jaj dehogyis
30. Mitől félsz a leginkább?
hogy egyedül maradok és a fejemre esik egy csillár
31. Sírtad már magad álomba?
igen
32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy se tudtál kirázni valakit a fejedből?
volt, de aztán elmúlt
33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is meg fog?
nem akarok ezen gondolkozni, lelépek mielőtt megcsalhat
34. Kívántad már valaha, bárcsak híres lennél?
jaj nem
35. Hiányzik most valaki?
igen
nem, nincs mellem.
2. Zokniban alszol?
nem
3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?
egyedül
4. Szereted a drámát?
nem kifejezetten, bár Örkénytől a Macskajátékot mondjuk igen.
5. Lányos lány vagy?
nem is tudom. cicalánynak nem tartom magam, de szeretem a csipkét meg a hímzést,meg a lilát
6. Kit öleltél meg utoljára?
a legjobb barátnőt
7. Kicsi vagy nagy táska?
bőrönd,mert akkor utazunk.
najó nem, nagy.
8. Alacsony vagy?
172 az alacsony?
9. Szeretsz most valakit?
szerelemet értünk ezen? akkor nem hiszem,de a gyermeki vonzalmaz megkonckáztatom.
10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?
nincs,ahhoz túl fantáziátlan vagyok
11. Zavar, ha piszkos a zoknid?
igazából úgy március óta nem hordok, csak ha nagyon esik az eső. a zoknim meg mindig koszos, mert mezitláb járok a kertbe is.
12. Önteltnek tartod magad?
nem igazán, de azért van akinél jobbnak tartom magam, ez baj?
13. Beöltözöl Halloweenkor?
nem szoktam helovínozni.
14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?
a lábujjaimat ilyen furán szét tudom tárni, de csak a bal lábamon.
15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?
a Don partja?
16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt huszonnégy órában?
még a végén kiderülnéne valami csúnya rólam, ha erre válaszolnék.
17. Pletykálnak rólad valamit?
biztos.
18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?
nem hiszem
19. Milyen színű melltartó van rajtad?
fekete
20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?
nem is tudom. fiútól függ, de általánosságban a sötét hajúak.
21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?
legyen okos, beszéljen sokat, és keltsen olyan érzést, hogy olyan mint én.
22. Van most legjobb barátod?
van
23. Összetört már a szíved valaha?
egy kicsit.
24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?
igen, de aztán eszembe jutott, hogy az fáj.
25. Elégedett vagy az életeddel?
összességében szinte már igen, de azért nem teljesen.
26. Csábították el már tőled a fiúdat?
ó nem.
27. Ugrottál már ruhástul medencébe?
nem, konformista vagyok
28. Inkább fiú- vagy lánybarátaid vannak?
lányok
29. Pofoztál már meg srácot?
jaj dehogyis
30. Mitől félsz a leginkább?
hogy egyedül maradok és a fejemre esik egy csillár
31. Sírtad már magad álomba?
igen
32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy se tudtál kirázni valakit a fejedből?
volt, de aztán elmúlt
33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is meg fog?
nem akarok ezen gondolkozni, lelépek mielőtt megcsalhat
34. Kívántad már valaha, bárcsak híres lennél?
jaj nem
35. Hiányzik most valaki?
igen
furcsa úgy ülni valakivel szemben, kb. 1 méterre tőle, és hallgatni amint csillogó szemmel magyaráz valamiről, hogy alig ismeritek egymást, és te mégis tudod a legnagyobb titkát, és esküszöm, én szégyenlem magam, pedig nem is én akartam tudni, hanem csak úgy megtudtam... már ha lehet ezt mondani. azt hittem, hogy jól tudom kezelni, de mostanában nem annyira, semennyire. nekem olyan érzésem van, mintha megcsalnám ezt a kislányt, vagy mintha átverném, pedig én ezt soha nem akarnám, hogy ártanék én valakinek, aki nem teszi bele a kanalat amivel a teáját kavarta a cukortartóba, hogy a cukor ne ragadjon*? hát hogy? mindig félek, hogy elkotyogom, mindig meggondolom, meg kell gondolnom, hogy mit mondjak, és olyan érzésem van, mintha korlátolt önmagam lennék, mintha a tudatom valamilyen része állandóan készen kellene, hogy álljon, vagy lebegjen felettem, mind Demoklesz kardja, vagy nem is tudom.
és tudod, az is fárasztó nekem, hogy az emberek sokszor annyira másnak akarnak látszani, mint amilyenek. miért hazudja mindenki azt, hogy egy délután alatt megtanul 200 oldalt, és miért akar mindenki rettentően népszerűnek és szociálisnak látszani?
én meg sokszor hülyén érzem magam,mert nem próbálok meg hazduni magamról, ill. próbálok nem hazudni magamról, arról, hogy nincs időm olvasni annyit amennyit szeretnék, hogy alig hordok festéket, hogy vagy 1 éve nem fésülködtem, turkálóban vettem a ruhámat a felezőre, néha Rihannát hallgatok, és igazán csak arra gondolok mikor lesz már itt a Nikon f3 és mikor mehetek Szerencsre, és hogy lusta vagyok meg demotivált, sajnálom de igaz, mindenki az ellenkezőjét hiszi, szeretné hinni, de nem, nem motivált semmi az utóbbi napokban, csak reggel négykor az utolsó pillanat.
mostanában mindig a legjobb barátnőm társaságával járok mulatni, szeretem, szeretném azt hinni, hogy egyszer az én barátaim is lesznek, és mindig fáj hazamenni, és hallgatni, hogy a fiú mit mondott, hogy összeért a térdünk, és hogy milyen csillogó szemmel nézett. azért fáj, mert én ezeket a dolgaimat nem merem, nem merném soha kimondani, mert nem szeretem bevallani még magamnak sem, hogy én ilyenekre gondolok (mert amúgy mindig bűntudatom lesz)
és mert nekem nincsenek ilyen csoporttársaim, és egy kicsit sem vágyom a társaságukra.
meg most volt egy igazán nevetségesen könnyű vizsgám és én mégis elrontottam, és nyilván most romlik el a váltó a villamoson, úgyhogy a Gellért térről futottam az iskoláig, és még így is majdnem el is késtem. és a legrosszabb helyre bírtam leülni, ahol még biztosra se lehet menni az ötöst/négyest illetően. viszont komolyan gondolkodom azon, hogy veszek egy iphonet, vagy valami hasonló dolgot egy ilyen helyett (ha nem próbálnám tagadni a sznobságom, márpedig miért is vetemednék ilyesmire, akkor bevallanám, hogy nekem időtlen idők óta ez kell )
*tündérpofa
p.s.:vajon bekerülök egyszer azon kiváltságosok körébe akik olvashatják az annalightot?
ójaj.
és tudod, az is fárasztó nekem, hogy az emberek sokszor annyira másnak akarnak látszani, mint amilyenek. miért hazudja mindenki azt, hogy egy délután alatt megtanul 200 oldalt, és miért akar mindenki rettentően népszerűnek és szociálisnak látszani?
én meg sokszor hülyén érzem magam,mert nem próbálok meg hazduni magamról, ill. próbálok nem hazudni magamról, arról, hogy nincs időm olvasni annyit amennyit szeretnék, hogy alig hordok festéket, hogy vagy 1 éve nem fésülködtem, turkálóban vettem a ruhámat a felezőre, néha Rihannát hallgatok, és igazán csak arra gondolok mikor lesz már itt a Nikon f3 és mikor mehetek Szerencsre, és hogy lusta vagyok meg demotivált, sajnálom de igaz, mindenki az ellenkezőjét hiszi, szeretné hinni, de nem, nem motivált semmi az utóbbi napokban, csak reggel négykor az utolsó pillanat.
mostanában mindig a legjobb barátnőm társaságával járok mulatni, szeretem, szeretném azt hinni, hogy egyszer az én barátaim is lesznek, és mindig fáj hazamenni, és hallgatni, hogy a fiú mit mondott, hogy összeért a térdünk, és hogy milyen csillogó szemmel nézett. azért fáj, mert én ezeket a dolgaimat nem merem, nem merném soha kimondani, mert nem szeretem bevallani még magamnak sem, hogy én ilyenekre gondolok (mert amúgy mindig bűntudatom lesz)
és mert nekem nincsenek ilyen csoporttársaim, és egy kicsit sem vágyom a társaságukra.
meg most volt egy igazán nevetségesen könnyű vizsgám és én mégis elrontottam, és nyilván most romlik el a váltó a villamoson, úgyhogy a Gellért térről futottam az iskoláig, és még így is majdnem el is késtem. és a legrosszabb helyre bírtam leülni, ahol még biztosra se lehet menni az ötöst/négyest illetően. viszont komolyan gondolkodom azon, hogy veszek egy iphonet, vagy valami hasonló dolgot egy ilyen helyett (ha nem próbálnám tagadni a sznobságom, márpedig miért is vetemednék ilyesmire, akkor bevallanám, hogy nekem időtlen idők óta ez kell )
*tündérpofa
p.s.:vajon bekerülök egyszer azon kiváltságosok körébe akik olvashatják az annalightot?
ójaj.
2011. május 7.
sokszor nem tudom elviselni amikor szembesítenek saját magammal. mármint amikor elkezdek kritizálni valakit, vagy olyasmit mondok rá, ami esetlegesen ha bevallja magának az ember akkor kompromitáló lehet,
amikor meg rájövök, vagy netán ráébresztenek, hogy én ugyan ezt csinálom,akkor az mindig olyan nagy arcul csapás.
viszont csütörtökön mulattam a tájépítészekkel, és az jó volt, visítva nevettünk ittunk sört, meg boroskólát, meg jégert* egy rakás bácsi közt, aztán meg hazafelé elkezdtem az őszinteségi rohamomat meg a sírógörcsöt, és akkor rájöttem, hogy a dolgaim nem úgy mennek ahogy szeretném.
*nem volt olyan sok, mint amilyennek hangzik
ez meg túl jó ahhoz, hogy ne osszam meg:
amikor meg rájövök, vagy netán ráébresztenek, hogy én ugyan ezt csinálom,akkor az mindig olyan nagy arcul csapás.
viszont csütörtökön mulattam a tájépítészekkel, és az jó volt, visítva nevettünk ittunk sört, meg boroskólát, meg jégert* egy rakás bácsi közt, aztán meg hazafelé elkezdtem az őszinteségi rohamomat meg a sírógörcsöt, és akkor rájöttem, hogy a dolgaim nem úgy mennek ahogy szeretném.
*nem volt olyan sok, mint amilyennek hangzik
ez meg túl jó ahhoz, hogy ne osszam meg:
2011. május 6.
2011. május 5.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)