help

tegnap óta a laptopom random időközönként azt mondja, hogy congratulations.  szeretném megköszönni neki, de ilyenkor mi van?

Nem értem a felnőtteket

avagy anyám az előbb kiosztott, hogy ne kényeztessem így el magam (=ne aludjak) mert mi lesz velem amikor majd nem lesz időm.


avagy miért nem hagynak élni?

hátanénikéd

my 2 favorite types of porn:
cabin
bookshelf

vege a dark age-nek,blogolok a mobilomrol is.

Brrrrlin, I miss you too much.

Egyrészt az volt, hogy szombaton elmentem a jogászfiúval bolhapiacra a Petőfi csarnokba, ami igazából mellette volt, ill. van a Petőfi csarnokban is, de mire a külsőt megnéztük addigra olyan késő lett és én olyan éhes voltam hogy elmentünk inkább kínait enni. (igen, most kínai étterem ajánló következik, avagy menjetek a Keletihez kínait enni, ott van ahonnan a 24-es indul, én 800ft-ból halálra ettem magam úgy hogy a felét a fiú ette meg,bár ebből 200 az ásványvíz volt, na, de tényleg finom egyébként.) Szóval érdekes ez a piac, nem tudom mikor hallottam ennyi korlátolt nyelvi kódot *utoljára, és ilyen mozgó árusok árultak mindenfélét, mint mondjuk szendvicskét meg teát, meg palacsintát, pont mint Indiában a vonaton. Mindenki fura és haszontalan dolgokat próbál eladni, vagy nevetségesen olcsón, vagy sokszor pofátlanul drágán, mint mondjuk a süteményes pléhdoboz ami henger alakú és mindenki a nagymamájának van, és én cukortartónak akarom használni, de 2400-ért akarta nekem eladni, ami szerintem még vaterán is szemtelenség. De aztán vettem egy tűgoblein brost 50 (!!!!) forintért és akkor boldog lettem, mert gyönyörű. Egész végig olyan érzésem volt, hogy mindent csak nekem akarnak eladni, volt egy parfümárus cigány, akitől megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a chanel (8000), amire ő csak nézett, hogy chanel, milyen chanel, Gééééza, hol a chanel, (nekem meg nehezemmre esett, hogy ne szaladjon ki a számon, hogy nem tudsz olvasni, barátom?) mondjuk mindegy is volt, mert akkor már a fiú elrángatott onnan, hogy ne vegyek már parfümöt ilyen helyen, mert mi van ha belepisiltek. (:DD) Meg voltak mindenféle bácsikák is, akik olyanokat kiabáltak nekünk, hogy vegyen egy kuktát vagy egy fazekat a kisasszonykának, és akkor ezen nevettünk sokat, főleg, hogy volt egy cigányasszony, (tudjátok, az a sztereotíp román cigányasszony, aki olyan tájszólással beszél félig románul félig magyarul, hogy alig lehet érteni, és olyan színes kendői vannak, amikre titkon mindig irigy leszek,de csak titkon, mert amúgy túl élénk színűek a bőrömhöz) aki meg arra próbált rábeszélni, hogy vegyek már egy gigantikus ezüst gyertyatartót az uramnak vagy inkább kettőt, tényleg hatalmas volt amúgy, vagy 60 centis. 

Az asszonyka bizniszre visszatérve meg, kb a randi közepén jött már megint a megvilágosodás, hogy én nem is akarok ettől a fiútól semmit, és nem csak a tescós szatyra miatt nem, még mielőtt a felületesség gyanúja vetődne rám, és talán nem is azért nem, mert annyit beszél, főleg magáról, meg arról, hogy mennyire ért a történelemhez, vagy a történelemről, és azt kell mondjam, hogy nekem tulajdonképpen felüdítő, hogy hallgatnom kell, meg kérdéseket feltennem, és ha ez így folytatódna, soha nem jönne rá a hibáimra, azon kívül, hogy állandóan elkések, persze. Tehát ez a fiú sem a fiú ami tul.képpen kissé lelomboz, de én nem tudok, nem akarok, nem vagyok köteles egy fiúval lenni, akibe nem szorult semmi szimpátia mások iránt, olyan lenéző, hogy rendszeresen elképeszt, meg mindent sztereotípiákba próbál beilleszteni, és a cigányozás kb a 30. perctől, komolyan vártam, mikor kezd zsidózni vagy vallja meg, hogy mocskos buzik vagy mit tudom én. Emellett persze az is, hogy miért kéthetente kell felhívni. Nem tudom igazából megfogalmazni, hogy ez miért probléma, én egyszerűen máshogy képzeltem ezt, na. És nyilván az egész sokkal komplexebb ennél, vagyis hogy mindig magáról beszél, vagy cigányozik (és ezt a kettőt azért nem is felváltva csinálja persze), én meg most kellemetlenül leegyszerűsítem.

Másrészt a csak szex és más semmi/ egyéjszakás kaland kérdés is részben legalábbis meg van oldva (=eltörölve), mert most randira hívott egy teológus (:DD) aki tuti nem akar fog szexelni. Igaz, hogy most meg azon idegeskedhetek, hogy ő meg majd nem akar szexet amíg nem házasodik meg, vagy mit tudom én, hasonló ideig, de legalábbis nagyon nagyon sokáig, ami azért elég irónikus. Jó igazából ez a teológus csak hobbi teológus, vagyis hobbiból elvégezte a teológiát de amúgy közgazdász.
Ennek ellenére köszönöm  a sok tanácsot esemény utáni tablettákról meg önbecsülésről meg mindenről,  hasznos volt,tényleg, és kicsit meghatódtam rajta (annak ellenére hogy most olyan érzésem van, mindenki nonstop szexel csak én nem).


*jó, tudom elég béna és rettenetesen sznob, hogy zsargont linkelek a blogomra, de ez a kifejezés, meg Bernstein is tökre érdekelt mikor először tanultam róla, és itt pont említi is őt és csak legyen már tudományos megalapozottság

ja meg azt a kérdést elfelejtettem a tegnapihoz, hogy "miért vagy így kiöltözve? tüntetni voltál?" 

nos, a fiúk által feltett legfurább kérdések közé azt hiszem bekerülhet az is, hogy "mi a szeretetnyelved?" (olyanok mellé, hogy elkényeztetett vagy? alkoholistának tartod magad? mi az aszcendensed? hogyhogy nagyobb a melled mint az enyém?)

az Ulpius ház könyvesboltjában a mammutban a könyvek fele szó szerint a Szürke ötven árnyalata, vagy valamelyik másik része.

annyira cuki, szinte már személyre szóló spameket kapok, hogy az már egészen megható:

 UNDP Foundation Grant.
UNDP Grant Donation FORWARD THIS MAIL TO (ban.kimoon24@att.net) FOR PROOF OF CLAIM

You have been awarded a Grant Sum of £500,000.00 GBP (Five Hundred Thousand Pounds) from the United Nations Development Programme (UNDP) for your economy growth and personal development for the new year 2013. You were selected among the beneficiaries to receive this Donation from the United Nations Foundation to individuals in selective countries.
You are to Forward this email along with your qualification numbers to the United Nations for claims procedure.

Mr. Ban Ki-moon
E-mail: ban.kimoon24@att.net

You might receive this message in your spam or junk folder depends on your web host.

On behalf of the Board,
Yours faithfully,
Jackie Ralphs
United Nations Foundation UK

Aki pedig az email címem guglizása után jut ide, kérem fedje fel magát! És persze, mondja meg, miért, és hogy.

nem tudom

Van ez a dolog a társkereső oldalon, hogy tévedés. Igen, gigamega tévedés. Mert szerintem tévedés az, amikor valami gyönyörű, kisportolt, rettenetesen szexi fiú ír nekem, hogy szép vagyok, meg ez meg az és hogy szexeljünk már. És most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy csak kevés az önbizalmam, itt most nem erről van szó. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok kiugróan ronda, de azért elképesztően szép se, és azzal is tisztában vagyok, hogy kb anyámnak jobb teste van, mint nekem*, amin javítani fogok idén, ha beledöglök is. Csakhogy ettől még jelen pillanatban nem tartozom az elképesztően szexi kasztba,nem tudom, hogy mit csináljak ezekkel a fiúkkal, mit írjak vissza nekik, vagy mit mondjak, vagy hogy viselkedjek,  ha meg találkoznánk akkor mindkettőnknek igazán wtf szituáció lenne, és egyáltalán, mi a francnak tegyem ki magam valami ilyen kellemetlenségnek? Mármint ez rosszabbnak hangzik (majdnem) mint ez a fiú, akivel pár hónapja randiztam, és kb be akart rántani a Gellért-hegyen a bokorba, vagy valami. Most meg van ez a fiú, aki 19(!!!!!444) és gyönyörű**, és akkora van neki (ja, azt hiszem kb hivatalosan is ő az első aki a farkával együtt a fejéről is küld képet) hogy leesnék az ágyról ha ezt csak úgy meglátnám (mármint a fiúhoz képest tényleg nagy), és nem értem, hogy miért nem dug meg cuki 18 éves lányokat, vagy a csoporttársait vagy nem  tudom. Nekik lehet hogy a méret a lényeg.  Oh wait, lehet hogy mert az várja, hogy valami elképesztően tapasztalt és érett lánnyal hozza össze a sors, hahaha, micsoda illúziók.

Én most komolyan nem álszentkedni akarok, mert akarok szexet nyilván, csak már nem tudom, hogy milyen áron, ilyen áron-e egyáltalán, mert ettől a helyzettől most valami kéjenc kielégületlen vénkisasszonynak érzem magam. Bár ennek ellenére elég irónikus, hogy éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy 2013-ban nem fogok úgy élni mint egy remete, és nem a pszichológus lesz a szociális életem, és nem leszek unalmas, levetkőzöm a gátlásaim (hahaha), élek a mának, és nem halasztok el mindenféle lehetőséget (kac), és nem hagyom, hogy a komplexusaim irányítsák az életem. Csak nem vagyok benne biztos, hogy ettől még nem sírás lenne a vége, hogy le tudnék lépni csak úgy ahogy leléptem korábban, mert biztos, hogy halálosan megalázottnak érezném magam,  igen, csak azért mert valaki visszautasított, én nem vagyok hozzászokva ehhez, várjunk csak, azért nem, mert sportot űzök abból, hogy lelépjek, mielőtt elküldenének (ami persze egyrészt fárasztó, másrészt viszonylag kockázatmentes). Fene azt a finom lelkem.
Ja meg azt se tudom, hogy kell viselkedni az ilyen csak szex viszonyokban. van-e etikett, vagy mit tudom én.



*amúgy az a baj, hogy tényleg. illetve nem is tudom, én örülök, hogy anyám jól néz ki a korához képest
**és tud írni helyesen

az előbb percekig röhögtem azon, hogy Csepeli Rózsadomb.

ja meg hogy miért 2 ember takarítja el az egész Bocskai útról hólapáttal a havat, az a Budapesttel kapcsolatos hatmilliomodik rejtély.

én a naiv kislány,komolyan azt hittem, hogy én majd soha nem randizom egy fiúval csak mert nincs más...!

ójaj.
(meg még gonosz is vagyok, de ez kinek meglepetés már.)

nos a jelenlegi helyzet szerint holnap, a határidő napján azért nem tudom beadni a jelentkezésem az egyetemre, mert a tanárnénim nem adja oda az ajánló levelet. de nem hogy nem adja oda, nem is veszi fel a telefont, nincs semmi, és én most már nem is tudom, mit csináljak.

csak nem hiszem el, hogy ennek kell történnie velem.


ja meg ez is hogy most megint írogat a jogászfiú, hogy akkor igyunk valamit, azt persze nem írja meg hogy mikor és mit, én meg már legszívesebben elküldeném a picsába.

még mindig gyáva vagyok

Szóval tegnap miközben a personal statementemet írtam tettem úgy mintha írnám, már megint sikerült annyi koffeint elfogyasztanom, hogy legalábbis a gondolkodásom hiperaktív lett, ami szinte ugyan az, mint hogy rinyáltam vagy 2 órán keresztül, először saját magamnak, aztán piszkozatokba, ami egyszerűen a blog átlagos gáz szintjéhez mérten is egyszerűen vállalhatatlan, és most úgy is ugyan erről akarok rinyálni vállalhatóbban, hogy a fiú, miért ugyan az a fiú, aki után 3 évvel ezelőtt is csorgattam a nyálam, teljesen feleslegesen, és miért nem felejtettem már el, vagy léptem már valamit. oh wait, azért nem léptem már semmit, mert én határoztam meg saját magamnak, hogy ebből soha nem lesz semmi, nem is akarom legyen, és teljesen szalonképtelen ez a dolog minden szempontból. (Kezdve ott, hogy engem ugyan nem érdekel az emberek mit gondolnak rólam*, de mégis mit gondolnának rólam, hogyha megtudnák, hogy ez a fiú a titkos rajongásom tárgya, vagy mit tudomén) Mondjuk az, hogy bűntudatom van mert kedvelek egy fiút, és meggyőzni magam arról, hogy az a fiú szalonképtelen mindenféle okokból, és mást kellene keresni, dehát nem kell más, nem baj, akkor is másik fiú jobb lenne tipusú saját magammal folytatott veszekedés/önostorozás nyilván eléggé rám vall. És az is persze, hogy azon is gondolkodom, hogy valami fiú, akiről kifejezetten azt gondolom, hogy vonzódom hozzá, igazából nem is vonz testileg, vagy csak mérsékelten.

Igaz már megint jön ez is, hogy a velem egykorúakhoz képest olyan kevés fiúhoz volt valami közöm, hogy az már szinte megalázó, úgyhogy inkább már nem is közelítek, nem is hagyom hogy bárki hozzám érjen vagy akármit csináljon, mert kiderül bazmeg micsoda tapasztalatlan fruska vagyok, és jól ki fognak használni, én meg rettegek attól, hogy alárendelt leszek, kihasznált, vagy függeni fogok. ez a jogászfiús dolog ha másra nem is, arra biztos jó volt, hogy én nem termettem függésre, talán túlzott kontrollra sem, de arra biztos nem, hogy nekem megmondja valaki az összes lépésem, és kihasználja, hogy fontos nekem. Egyszer olvastam valami párkapcsolatokról szóló könyvben, hogy soha nincs olyan, hogy egy kapcsolatban mindkét fél egyformán szeret, valaki mindig jobban, a másik kevéssé, és mindig azé az utolsó szó, és annak van hatalma a másik felett, akinek kevéssé fontos az egész, aki kevéssé szeret. Mondanom sem kell, azóta az ilyen helyzeteket idealizálom, csak az a baj, hogy nekem ez szerintem soha nem fog sikerülni, nem tudom irányítani, hogy kit szeretek és kit nem, azt meg végképp nem hogy mennyire, még a baráti kapcsolataim is mindent vagy semmit szituációk, nem szeretem a bájcsevejt és a haverságot. Aki nem érdekel eléggé, annak nem keresem a társaságát, nem akarok semmilyen kapcsolatban lenni, olyanban pedig végképp nem ahol titkokat kell tartani, és nem lehetek teljesen őszinte.

No de sok beszédnek sok az alja, csak arra jöttem rá, hogy semmivel nem vagyok jobb mint a jogászfiú, aki miatt puffogok, hogy nem hív randira, igaz, rájöttem már most, hogy nem ő a nagy ő, bár ezen a ponton mit számít ez. Semmivel nem vagyok jobb ennél a fiúnál, akit azzal vádolok, hogy még mindig az exét siratja, vagy inkább az összetört szívét, mert én meg minden fiút a fiúhoz hasonlítok, aki soha nem is volt a fiúm, de ha a másik fiú nem szórakoztat  minimum annyira, és nem olyan feketés/barnás a szeme, már nem is kell.**

*hahaha, mennyire jól tudok hazudni magamnak
**ja, meg a legjobb rész az, hogy én a világért sem kezdeményeznék senkivel semmit, mert mindig azt képzelem, hogy azok a fiúk, aki visszautasítanának pont olyan rondának, unintelligensnek és kellemetlennek látnának mint amilyennek gyakran én látom azokat a fiúkat, akiket én utasítok vissza a társkereső oldalon. 

meg amikor próbálok Erzsébet utalvánnyal fizetni, és NINCS RÁÍRVA, HOGY MENNYIT ÉR.

post törött láb szindróma, avagy a hó legjobb része nem is az, hogy puha és fehér és hú, hanem a fény. az a nagy fehérség, ami éjszaka bejön az ablakon, na az, az a boldogság.

Már megint túl sok fotóblogot nézek, és Julian Bialowas különösen zseniális szerintem (bár nem tudom mi ez a sok szöveg a képein..), és már megint a Blahán történnek a nagy események, kivéve persze, ha az ember életében annyi az intrika mint a Barátok köztben, ma például valami jezsuita csoport áldotta az Úrt, de olyan hangszínen, hogy aki nem értette miről van szó, azt hihette, hogy két hajléktalan veszekszik hangosbeszélővel, mert hogy egyébként olyan hangos is volt, hogy még a hatos megállójának a másik végén is lehetett hallani, ami mondjuk nem csoda, figyelembe véve, hogy az indián utcazenészeket is meghazudtoló mennyiségű hangosító berendezésük volt. Én igazából csak nem tudom, hogy hogy lehet ilyen extrém eszközökkel, sőt, ilyen extrém nézetekkel egy vallást népszerűsíteni, nekem a hit mindig valami nyugodt és abszolút békés, pozitív dolognak tűnt, nem olyasminek amit mikrofonba kell kiabálni (az aluljáróban), és főleg nem erőszakos hangnemben. 

Aztán végre jött a négyes, de valaki nem érte el, vagy nem tudom mi történt, de valamit belecsaptak a villamos utolsó ablakába, ami elrepett, vagy legalábbis reccsent egy nagyot, és akkor a vezető kiszállt és elkezdett kiabálni, amit részben meg is értek, majd mindenkit leszállítottak, és villamosdugó lett egy kicsit.

Továbbá nem is tudom, hogy van-e értelme erről írnom, de tegnap megint írt a jogászfiú, de ma meg megint nem, szóval már igazán nem tudom, hogy ér-e egyáltalán, hogy tegnap írt, és megint kedves volt, mintha mi sem történt volna, és komolyan nem is mondta, hogy mi történt, ill. úgy írt mintha mi sem történ volna, vagy legalábbis az nem, hogy nem szólt semmit öt napig, de én ezt nem tudom mire vélni. Biztos felfújom, de szerintem ez akkor sem illő, és nekem nincs erre szükségem, vagyis nem erre van szükségem, hogy valaki játszadozzon velem, és egyre inkább olyan érzésem van, hogy nekem nincs jogom semmit írni, szólni, hogy ez nem jó, nincs jogom kezdeményezni, arról, hogy egyenrangú felek lennénk már inkább szólni se merek. 

Pedig én nem szeretem a titkokat, a ki nem mondott dolgokat, az őszintétlenséget, nem tudom kezelni amikor vannak dolgok amikről nem beszélünk, vagy tabuk, vagy nem tudom, mármint persze értem én, tabuk mindig lesznek, de amikor már annyi van, hogy nem tudom mit mondjak, hogy egyfolytában az van a fejemben, hogy mennyi mindent nem kérdezhetek, mert akkor szétfoszlik ez az egész ami soha nem is volt. 

A fiúval aki még mindig az exét siratja, gyanítom.

(meg azt is gondolom, hogy aki még mindig a korábbi dolgai miatt szomorú, az ne kezdjen már más lányokkal (v.is velem) levelezgetni vagy akármit csinálni, többel egyszerre meg végképp ne, főleg ha tudja, hogy úgyis ez lesz, hol szomorú hol nem, de nem akar magyarázatot adni, a másik nem kérhet magyarázatot, ,meg semmi mást se mert olyan sérülékeny, a múltat a szőnyeg alá kell söpörni mert túlságosan fáj ahhoz hogy beszéljünk róla bármit is, egyre jobban nem tudom, hogy mi vagyok én, hogy várnom kell, hogy azt gondolja, hogy ez fair, hát én egy igazi fiúval akarok lenni, aki hajlandó elmondani mi bántja, ha meg én vagyok a baj, akkor inkább megmondja, és olyan fiúval is, aki igazából látni akar, és nem csak hetekig emaileket váltani, meg akarok szexet is, de ezt a blogot esetlegesen anyám is olvassa, szóval nem tudom, erről írhatok-e. jó de nekem ez most meglepetés, mert nekem idáig ez nem volt igazán cél, vagy perspektíva, hogy ú szex, és most az, és ez kicsit mos új. lehet hogy most hogy 22 lettem, már nem vagyok frigid.)

Még jó, hogy az az újévi fogadalmam, hogy nem gondolok arra, hogy mi lehetne.

izgi újévi mém:

1. What did you do in 2012 that you'd never done before?

voltam Berlinben

2. Did you keep your 2012 new years' resolutions, and did you make more for 2013?
nem emlékszem mi volt a fogadalmam, gondolom nem is voltak igazán fontosak

3. Did anyone close to you give birth?

nem, ill. a nagynéném de, bár 2011-ben

4. Did anyone close to you die?

nem

5. What countries did you visit?

Németország, Ausztria, Lengyelország, Belgium, Hollandia (kicsit), Szlovákia

6. What would you like to have in 2013 that you lacked in 2012?

fiúk 

7. What date from 2012 will remain etched upon your memory, and why?

nem tudom, nem emlékszem dátumokra, még arra se amikor eltörtem a lábam, vagy hazasántítottam az államvizsgámról

8. What was your biggest achievement of the year?

lett egy diplomám? már ha a szociológiát teljesítmény megcsinálni.

9. What was your biggest failure?

a szakdoga bírálat, epic fail.

10. Did you suffer illness or injury?

persze, csomót, mondjuk eltörtem a lábam, volt bélférgem, undorító bőrkiütésem, ekcémám, fülgyulladásom, meg mindenféle sima fertőzésem

11. What was the best thing you bought?

sony nex5n, meg a barna cipőm

12. Whose behaviour merited celebration?

uh, hát mondjuk a pussy riot lányok említésre méltók szerintem.

13. Whose behaviour made you appalled and depressed?

nem tudom. sokmindenkié és nincs kedvem felsoroni.

14. Where did most of your money go?

You mean my parents'? 

Berlinben sokat költöttem, könyvekre, ruhákra alkoholra főleg.

15. What did you get really, really, really excited about?

csak a szokásos, ruhák, utazások, Berlin, Poznan, Agora-Bp.

16. What song will always remind you of 2012?

valami Hurts, talán. vagy simple plan, de az tök gáz.

17. Compared to this time last year, are you:

i. happier or sadder? közömbös, bár kevesebbet szorongok kicsit.

ii. thinner or fatter? nem tudom, mert tavaly ilyenkor épp csak hazajöttem Indiából amikor lefogytam, de most is fogytam mert beteg voltam, szóval sztem kb egyforma

iii. richer or poorer? you mean my parents? the same i suppose.

18. What do you wish you'd done more of?
olvasás, írás, meg mulatnom is többet kellett volna.

19. What do you wish you'd done less of?

semmit, ez az,nem csinálok semmit.

20. How did you spend Christmas?

a családdal, uncsi volt

21. Did you fall in love in 2012?

nem

23. How many one-night stands?

egy se, uncsi vagyok és konvencionális

24. What was your favourite TV program?

nem is tudom, alig nézek tv-t, de Poirot, mint mindig

25. Do you hate anyone now that you didn't hate this time last year?

nem

26. What was the best book you read?

nem is tudom, csak azokat olvasom el, amik bestek. de az Irtó hangosan és borzasztó közel eléggé tetszett

27. What was your greatest musical discovery?

BOY

28. What did you want and get?

recovery

29. What did you want and not get?

a szociológusfiú nem tudom,nem mentem vissza Ázsiába, de ezt még megtehetem

30. What was your favourite film of 2012?

perks of being a wallflover, vagy nem is tudom

talán nem, a könyv sokkal jobb, persze

31. What did you do on your birthday, and how old were you?

22, és ittam bort

32. What one thing would have made your year immeasurably satisfying?

ha mondjuk eg perc alatt visszaforrasztják a lábam, vagy nem is tudom, túllépek csomó mindenen amin igazából még most se tudtam

33. How would you describe your personal fashion concept in 2012?

prepfection, már mondtam. jó meg csomó pöttyös blúz

34. What kept you sane?

a könyvek és az utazás, klisé

35. Which celebrity/public figure did you fancy the most?

nem tudom...

36. What political issue stirred you the most?

nem vagyok olyan elképesztően jártas a politikában, de mondjuk az örmény igen 

37. Who did you miss?

cs

38. Who was the best new person you met?

nem is tudom, több volt, és mindannyiuk best volt

39. Tell us a valuable life lesson you learned in 2012.

aj, micsoda klisé kérdés. 

go do.

40. Quote a song lyric that sums up your year.
you can get out of this party dress, but you can't get out of this skin

izgalmas az életem,

avagy a mai napot, és még az összes többit is hűen jellemzi, hogy a napi izgalom/erkölcstelenség az volt, hogy elfelejtettem, felvenni a melltartóm. egy napig nem volt fake dekoltázsom, szomorú a város.

és ez is eddig nem tudom, hogy nem zavart rettenetesen, de most már igen, hogy nem lehet ebben az új bejegyzés szerkesztőben HTML-ben alakítani a képek méretét meg alakját.

(ha mégis, valaki árulja már el a titkot.!)

(amúgy ez nem ugyan az a kép,mint amit pár napja már posztoltam, ez 2 nappal később készült és más színbeállítással- ó a kompakt turistafényképezőgépek örömei)

Egyszerre vagyok gyakorlatilag teljesen közömbös, és pánikolok rettenetesen, hogy mi lesz jövőre, mi lesz az után, mi lesz velem egyáltalán, hogy hova megyek iskolába, és felvesznek egyáltalán,ki tudom-e (ill. a szüleim) fizetni, nem lesz egzisztenciális biztonságom, meg semmim soha és akkor tessék, miért hagyok mindent az utolsó percre, semmi nem motivál csak az utolsó perc, de az sem hiszem, hogy igazi motiváció lenne.

És szomorú is vagyok, meg csalódott, mert régen mindig annyira tudtam, hogy mit akarok, és mindig magamban nevettem azokon, akik nem tudták melyik egyetemre menjenek, és akkor gondolkodás nélkül jelentkeztek valahova, ahova persze esélytelen volt hogy felvegyék őket, én meg most majdnem ugyan ezt csinálom, csak nagyban, 22 vagyok és ugyan nem jelentkezem olyan helyre ahova biztosan nem vesznek fel, de fogalmam sincs, mi lesz belőlem, vagy mi lenne jó, ha lenne belőlem, nem is merek igazán akarni semmit, nem, mert akkor kicsit ki kell nevetnem magam, és gunyorosnak lennem saját magammal, amitől meg el kell kezdenem szorongani egy kicsit, hogy nagy sokára rájöjjek, hogy semmi értelme az egésznek.
Főleg, hogy ha jobban meggondolom, vagy mondjuk visszaolvasom a régi naplóm rájövök, hogy gyakorlatilag mindent ami elég fontos volt nekem mindig elértem, vagy megkaptam, vagy valahogy lett, és akkor remélem, hogy ez is lesz.

Csak én ettől még mindig 22 vagyok, és még mindig nem tudom igazán hogy mit akarok.

(De most azért kárpótolom magam egy kicsit imogen heappel, meg egy új pöttyös blúzzal)

800

Nos kérem ez a 800., a szavak meg elfogytak, szóval inkább képek.

nos ez a florentini ami egy rettenetesen finom találmány, van benne műzli, aszalt narancsdarabkák, csomó méz, és az egész össze van sütve, habár ördögi kör az egész, mert ha jól megsütöd, akkor nagyon nagyon finom lesz, és intenzív az íze, ha meg nem, akkor kevéssé erős az íze, de sokkal könnyebben "rágható" (amúgy ragadós az egész mindenképp, szóval randin ne egyetek ilyet, ahogy káposztás lengyel hamburgert sem Kutnoban). na jó, tulajdonképpen mindenképpen kifejezetten nehezen fogyasztható, de az a fényes csoki, na az pont olyan fényes élőben is.

a szépérzékemmel meg nem tudom mi történt, de újabban ez a prepfection nevű tumbli az esztétikai csúcs számomra. (ami azért fura mert egyáltalán nem öltözöm így. még

és a férfiak!

Unalmas évösszegző bejegyzés helyett mit mondjak, talán csak annyit, hogy 2012 nem tette túl magasra a lécet a továbbiaknak, szóval ha nem töröm el a lábam újra, úgy 2 hónapon belül, biztos hogy csak jobb lehet 2013.

Továbbá ne csináljon már velem olyat semmilyen fiú, hogy randira hív, és akkor olyan cuki, hogy a felénél rájövök, hogy meg akarom csókolni (hát ja, tudom, micsoda szűzies vágyak, de én általában senkit nem akarok csak úgy lesmárolni, szexelni vele, meg semmi hasonló), és akkor nem történik semmi, ami végül is nem baj, mert nem kell az első randin letépnünk egymásról a ruhát. De hogy azóta sem történik semmi. És én elég naiv vagyok ahhoz, hogy azt gondoljam, nem azért mert már nem érdeklem, mert ha tényleg nem érdeklem akkor minek váltunk annyi emailt meg gmail csetelünk naponta,meg miért kérdezi meg állandóan, hogy hogy vagyok meg mit csinálok. Szóval engem ne várasson már így senki, meg ne hozzon már olyan szituációba ahol egyáltalán nincs semmiféle kontrollom a helyzet felett, mert nekem az kell, és az utolsó szó is. Melynek jogán meg kell mondjam, hogy ugyan határozatlannak látszom, és tényleg döntésképtelen vagyok, de kicsit sem viselem jól, ha nem én diktálom a tempót, és ha függenem kell valakitől. Még akkor sem, ha ez a cuki fiú, akinek évekre szóló sértés lenne, ha azt mondanám, hogy ki akarom fizetni a saját boromat. 
Továbbá rettenetesen nehezemre esik nem megírni, hogy igyunk már meg valamit ha már új év van, de az lényegében randira hívás lenne, és én egy hiperkonvencionális fiút hogy hívjak randira, sőt ha még fokozzuk a dolgot, nem is tudom, hogy tényleg annyira konvencionális-e, vagy csak a viselkedése az, nem tudok én már semmit.

köd,2012

a háttér itt a híd, ami a további két képen is szerepel, egy csomó fa, és egy folyó.

nos ezek a képek messze alulmúlják az ideálist, hiányzik egy rendes fényképezőgép, na de én túlságosan szeretem a ködöt ahhoz, hogy ne posztoljam, meg amúgy is, az év első bejegyzésében csak ne rinyáljak már.

Legyen boldog új évetek!