ez egy klasszikus, attól tartok

Csak még gyorsan hadd küldjem már üdvözletem a MÁV-nak, de legalábbis a Nyugatinak, ahol a külföldi jegypénztárakban sorszámkiadó automata van, ülőhely, közötte FŰTÉS, a jegyárusítónak ájfónja, és nem hogy nem rabolnak ki, és esik a fejedre a vakolat, mint a belföldi pénztáraknál, biztonsági őr áll a sarokban. (!!!)

tőlem egy fiú ne kérdezze már meg azt hogy miért vagyok így  kiöltözve,(mikor amúgy egyértelműen megállapítható, hogy nem vagyok kiöltözve, farmer van rajtam, meg egy sima blúz és kabát), hát bocs, hogy felvettem valamit, ha már találkozom veled.
meg ne mondja már azt, hogy tuti vagyok.
 Értem én, egy igazi bókot nyilván abszurd lenne elvárni, tudjátok olyat, hogy szép vagy, vagy kedves, vagy akármi.semmi, de azért jó ízlés is van a világon.
ja, igen, nem csalás, nem ámítás, voltam egy randin.

valami tó Somogy megyében a koszos lencsémen keresztül. 

(igen,tényleg ilyen kékség meg köd volt)

valaki hívjon már meg egy bálba, hogy felvehessem ezt a ruhát. vagy akármilyen alkalomra, csak legyen már ürügyem megvenni. ja de várjatok, nincs is cipőm.

Nos attól tartok, igazak a pletykák, amik Skandináviáról az emberek fejében élnek, a férfiak tényleg sokan pofátlanul szépek, ezen a ponton talán már nem is a helyeske szó a megfelelő,hanem az, hogy egyszerűen szép, de nem csak hogy szép, szépen öltözött! (Igen, kedves magyar fiúk, watch and learn, a hülye kihajtott cipőnyelveitekkel és csillogós fülbevalóitókkal) Jó, jó, azért egyedinek nem tudom, mennyire lehet nevezni a skandináv divatot, legalábbis a férfiakét nem, ennyi szexi, steppelt kabátos szépingecskés ficsúrral nem tudom mikor találkoztam utoljára, mert hogy tényleg szinte mindenkinek vagy ilyen Barbour csodája van, vagy Fjallraven, tudjátok, a rókás márka, ami ezeket a híres, hírhedt kanken hátizsákokat gyártja. (Ami igazából azt kell mondjam, hogy tetszik egyébként, bár népszerűségét nem kifejezetten értem.)
A másik pletyka ami attól tartok, hogy igaz, hogy tényleg hideg van, vagy ha hideg annyira fogcsikorgatóan talán nem is, de szél az igen, ha csak nem az ember behúzza fülét, farkát valami kis sikátorba, hogy a megfagyás veszélye nélkül elővehesse a térképet, vagy éppen a sapkát, ha már itt tartunk, sapka nélkül itt csak a koravén tinédzserek bírják ki akik már most szexinek képzelik magukat. Ezek után világos persze, hogy miért hordanak akkora kabátokat, és miért van tele a h&m gigavastag pulóverekkel, hát mert ha nem veszed fel befagy a segged, legalábbis a magyar, nem csak jelenlegi langyoskás, de az átlagos októberi időjáráshoz képest is, és a vastag sál is azt hiszem új megvilágításba helyeződött, figyelembe véve, hogy ha az ember úgy is dönt, hogy ő keménylegény és nem vesz sapkát, és kesztyűt, sál akkor is kell, akkora kell, ez nem az pillanat, amikor isteni Hermes selyemsálakkal illegetheti magát a boldog skandináv középosztály, kérem szépen. Ja és az emberek nagy része bakancsot hord, nem értem.
Az is igaz, hogy Skandinávia drága, de nem annyira drága. Úgy értem, világos, hogy az ember igyekszik mindenből a legolcsóbb alternatívát választani, ez mindenhol így van persze, de nem fogom az idegeimet feleslegesen borzolni azzal, hogy igen, ténlyeg kb 400-ért vettem magamnak a kioszkban egy ásványvizet, mondjuk persze még örülhetek ha csak annyi volt, és hogy egy önkiszolgáló étteremben majd 3000 forint egy lazac valami körettel, a hamburger is annyi egyébként, de most mit tegyen az ember lánya? Amúgy én rosszabbra számítottam, ez nyilván nevetségesen hangzik, de az élelmiszer kb másfélszer annyi mint nálunk, egy 72 órás jegy az meg annyi mint nálunk egy diákbérlet ami meg szinte megegyezik a heti bérlettel, a napijegyre meg már nem is emlékszem. A metró számomra érthetetlen, állandóan rossz irányba szálltam fel, de nincsenek idegesítő hajléktalanok, sem tömeg, mindig le lehet ülni, nagy eséllyel sármos férfiak mellé.
Néha az volt a benyomásom, hogy az emberek sokkal lazábbak, és nem csak arról beszélek, hogy nem zavarja őket, ha koszos a bakancsuk, vagy ha a fülhallgatójuk összeborzolja a hajukat, hanem mintha sokkal jobban békében lennének magukkal, azt vennék fel, amit akarnak, igazán azt, és nem akarnának annyira megfelelni a hülye trendeknek, hanem helye van a saját ízlésnek, egyediségnek. Túl szőke cicamicák persze ott is vannak, kivéve, hogy ők Hollistert hordanak, nem különböző Bershka leopárdmintás csodákat.

Stockholm este ilyen

avagy sárga fények meg nyalóka alakú szobrok, és persze túl sok üzlet,meg leértékelt Chanel körömlakkok.

a mai bölcsesség, hogy egyszer élünk, de akkor nagyon.

csak mondja azt valaki biztosra, és akkor én már instant boldog leszek, hogy lesz egy fiú egyszer, aki igazából randira is hív, és nem mondjuk tizenakárhány évvel idősebb és viselkedik úgy, mintha valami felettem álló felnőtt lenne, nem kérdez ilyeneket, hogy hány nyelvvizsgám van, mik a szüleim, állapítja meg, hogy jól hangzik, hogy a Corvinusra jártam, (mert ha mondjuk valami a ranglistán 672. helyen lévő helyre jártam volna nyilván kifejezetten vacakabb lennék mint most), vagy nem akar csak szexet és tartós kapcsolatot egyszerre, nem kritérium számára, hogy kedveld az Árpád sávokat (wtf?). Ja és persze az sem ártana, ha nem valami 50 éves sugar daddy lenne, aki azt gondolja, hogy mindenki csak pénzért szexelne vele, vagy nem csak délelőtt ér rá.

hogyan kezd el az ember sminkelni? úgy értem, megtanulni, hogy mit hova mikor kell kenni milyen árnyalatban és mennyiségben?
komolyan kérdem, aki ért az ilyesmihez, írhatna, hol érdemes tippeket olvasni meg hasonlók.

még mindig nevetséges vagyok,
avagy az életem központi problémája, hogy még mindig nincs senkim, de intim helyzetbe kerülni, na azt a világért sem akarnék.
nem tudom, hogy kell ezt. megoldani, meg úgy egyáltalán. nem visítva elrohanni, amikor valaki közel akar jönni, vagy minimum szándékot mutat rá. a felvilágosító órákon egyébként erről is beszélhetnének, óvszert felrakni úgyis mindenki tud-

Egyszerűen annyira fantasztikus ez a blogbejegyzés,ide kellett másoljam ezt a részletet:

"Egyáltalán, szabaduljunk meg minden szagtól, váladéktól, szőrtől: esztétikus, formatervezett műanyag eszközök, szőrcsipesz, betétcsomagolásra alkalmas virágos nájlonka, neszesszer (ki gondolta volna, hogy valamelyik két sz, de ha már, miért a második?). Komplett férfigenerációk nevelkedtek fel a Playboyon, a púderezett mellbimbójú, ragyátlan, steril női testeken. Az ilyen a saját ondójától is viszolyog. Hát még egy élő nő. A punci miért nem parfümillatú? Fúj. Másrészt viszont anális szex. Értem én ezt? Nem. De még a leszbikusok is nekik legyenek gusztusosak."

Tegnap akartam írni egy haragos bejegyzést a családomról, igaz, hogy akkor fáradt voltam, és szomorú meg frusztrált részegre spiccesre ittam magam, és akkor minden rosszabb és tragikusabb, én meg hatszor indulatosabb vagyok mint általában, most meg már részeg sem vagyok és indulatos sem annyira, szóval nem is tudom, hogy is kezdjem, vagy hogy blogszalonképes-e ez egyáltalán, de ha őszinte akarok lenni, nem kifejezetten érdekel.Hogy szalonképes-e. Úgy értem, mindenki szexről, intim gyantákról, szeretőkről, tamponokról és ki tudja még miről ír, akkor én is elkezdhetem szidni a rokonaimat, és egyrészt bocs, ez a bejegyzés már most sokkal unalmasabb mint amilyennek tegnap elméletben tűnt, és ha az ember már megírni unja a bejegyzéseit, akkor ott már valami régen rossz, másrészt valahogy sokkal kevéssé tűnik gördülékenynek és egyszerűnek ez az egész, mint amilyen tegnap volt a nagy bölcs éjszakában egy üveg bor után, de akkor minden olyan egyszerűnek tűnik, és éjjelente amúgy is olyan bölcsnek érzi magát, hogy még a bullshit genenerátort sem kell elővenni, de a nagynénémnek se, aki Montreálba deportálta magát élete szerelme egy kibaszott csirkefogó után, (aki nem dolgozik mióta ismerjük, vagy mióta vilálág a világ) aki mindenről beszél szkájpon, csak arról nem amiről hallani akarunk, komolyan mondom, engem kifejezetten ritkán szoktak untatni a rokonaim, de ez unalmas mint a bűn, ülünk két órán keresztül és semmi nem történik, csak beszél beszél és beszél de miről semmiről gyakorlatilag, hogy mit ebédelt a Péterke, és menni fog francia órára, és csak annyit látunk, hogy egyszer csak elkezd sírni, és így elkezdjük sejteni, hogy igazából valami rettenetes élet mehet ott, mondjuk ha arra gondolunk, hogy nincs pénzük, elmentek a kánaán Kanadába, és akkor semmire, érted, semmire nincs pénzük, egy pulóvert nem tudnak venni maguknak gyakorlatilag, a nagyanyámnak meg anyámnak kell dobozban ruhákat vásárolnia, és 22 kerek ezer forintért elküldeni, 22 ezerért!! ennyiből a goodwillnél vagy tizet vehettek volna, de ha csak átutaljuk a pénzt akkor is legalább kettőt azt gondolom, de igazából nem is ez a baj, nem is tudom, mi a baj, vagy hogy van-e baj, inkább csak zavar,hogy az ember még a családjával sem lehet őszinte, és akkor kivel legyen, és ki az aki feltétel nélkül mellé áll, ha nem a családja? és ki az aki feltétel nélkül pénzt ad, ha nem a családja? és egyébként, ahogy nehezemre esik beletörődni, hogy vannak dolgaim amit anyám egyszerűen nem ért meg, akármit csinálok és akár hogy mondom, azt is nehezemre esik elfogadni, hogy ennek kell lennie, hogy úgy teszünk mintha meg tudnánk állni a saját lábunkon, és azt csinálunk igazán csak azt ami nekünk tetszik, mert mi közük hozzá a többieknek, ha valami nem lesz jó, megoldom magam, csak éppen ez nem így működik, az ember montreálból nem három fillérért tud hazajönni, az embert nem 10 fillérért és a két szeméért gyögyítják meg a szomszéd kontinensen,és akkor mit lehet tenni a kedves rokon majd úgyis fizet ha para van, vagy én nem tudom, hogy ez hogy működik sógoréknál, nénéméknél, de igazán, ez már nem csak a csomagról szól, meg a lakásfelújításról, amit szintén nekünk kellett kifizetni, meg a nagyanyám gyógyszereiről, amit úgyszintén, mivel hogy neki meg valami gázszámlát, ami amúgy nem is az övé volt hanem a tiétek.

nem igaz, történjen már valami jó, vagy akármi.

München II.

képek a második müncheni kirándulásról, a turistafotókból soha nem elég,muhaha.

Karlsplatz/Pussy Riot Platz:)

az idegesítő, ám de kötelező tumblr-szerű hangulatfotó

jobb később mint soha,

avagy még csak most, de hálásan köszönöm a 25000 pédzsvjút!

ja és ez a 800. bejegyzés, huhú!

Tegnap ide jöttek a sznob rokonaim Németországból, bár talán a sznob nem is igazán jó szó, inkább csak szeretik a luxust, nagyon is, de legalább tudják hol állnak. Úgy értem, vígan nosztaligáznak az időkről, amikor  sofőrjük volt, meg pofátlanul sok pénzük, és tisztesen viselik, hogy most meg  boldog középosztályi, ám viszonylag tehetős nyugdíjasként élik az életüket, igaz újra Volskwagennel kell járniuk. Igazából a luxus szeretete engem nem zavar, az ő dolguk mire pazarolják a pénzüket, de ha már pofátlanul drága és elegáns helyre kell mennünk, akkor legalább nőjenek már fel hozzá, és ne problémázzanak mindenen, mint hogy hova ülünk, és hogy miért nem tolnak össze két asztalt, mármint tudhatnátok, hogy az ehhez hasonló helyeken soha az életbe nem tolnak össze asztalt, és ne együk már le egymás tányérjáról a díszítést, hogy a narancsot illik-e kienni a pohárból, azzal kapcsolatban pedig végképp kételyeim vannak. Jó, jó befejeztem a panaszkodást, főleg hogy most mi követtük el azt a hibát, hogy olyan fancy pancy helyre kellett mennünk, ahol Liptai Klaudia üdvözlete van kirakva a falra egy csomó másik híres emberével együtt, és ahol inkább ajánlják a bort, mint hogy borlapot adjanak.
Ennek ellenére elég csodálatos volt az egész, olyan finom spenótot ettem, meg fogast, hmm, ezentúl csak arról fogok álmodni, hogy majd a férjem/fiúm vagy akárkim is ide visz, bár persze ez nyilván nem reális elvárás, vagy legalábbis egy jó ideig még nem, ha csak nem iparmágnás/jólmenő ügyvédtanonc  vagy akármilyen hasonlóan jólszituált értelmiségi lesz, mert nem gondolom, hogy elvárhatom valakitől, hogy annyit költsön egy vacsorára, mint egy jó cipő ára, ezt egyszerűen pofátlanság. Én meg nyilván kispolgár vagyok ahhoz, hogy felérjek az ilyen fajta étkezéshez.

ej, de orvosoltam a kérdést, kárörömre semmi ok!
:D

Nem csalás, nem ámítás, ezen sorok írója az a lúzer, aki azt hitte, hogy megvette a repjegyét, egészen az indulás előtt egy nappal, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen nincs is jegye.

Annyi macska van az utcánkon hogy az elképesztő ahhoz képest, hogy a város közepén lakom.Én meg perzse a szentimentális ex macskatulajdonos, nyilván elérzékenyülök ettől, na meg amikor megláttam ezt az oroszlánt..!

4 napja meg azt csinálom, hogy bemegyek a springfieldbe és felpróbálom ugyan azt a kabátot, és még mindig nem tudom, hogy meg kéne-e vennem.
mármint, az világos, hogy meg akarom venni, de hogy szükségem van-e rá.
(világos hogy nincs)

how my heart behaves

Rá kellett jöjjek, hogy én is ugyan olyan álszent vagyok meg nyárspolgár (bár a google szerint a nyárspolgár kispolgár, nekem meg még az őseim sem voltak kispolgárok,de ezt hagyjuk most figyelmen kívül) mint amitől mindig is rettegtem, meg persze sznob is vagyok, legalább egy kicsit, de ez már nem is igazán meglepetés, csak legfeljebb nekem időnként, hogy én tényleg ilyen rettenetes vagyok?
De amúgy tényleg az vagyok, részt veszek mindenféle jótékonysági projektekben, meg önkéntesnek jelentkezem meg benne vagyok ebben az emberi jogokért kiálló csoportban az aegee-ben, de ennek ellenére kifejezetten távol tartom magam Budapest bizonyos kerületeitől, rendszeresen arra alapozom az első benyomást, hogy kin milyen ruha van, frusztrál a tanulatlan és unintelligens emberek társasága, (arról nem is beszélve ha mondjuk még harsányak is) az agyam hátsó traktusában és a szívem mélyén jobbnak érzem magam egy csomó embernél, de mégis milyen jogon, elképzelésem sincs, csak mert a szüleimnek több van mint nekik? Ez még csak nem is az én érdemem, sőt egyáltalán nem is én tehetek róla, csak szerencsém volt, meg hát képes vagyok elgondolkodni azon, hogy komolyan randizzak-e egy biztonsági őrrel.
Jó ég. Úgy értem komolyan, ez mennyire nevetséges kérdés, és amúgy is, ezen már pattogtam egy sort, hogy akkor most mit kell erről gondolnom, és én csak attól rettegek, hogy talán okkal biztonsági őr, és unalmas lesz vagy buta, azt sem tudom, milyen jogon untatnak az emberek, persze én mindig az az ember voltam, aki hamar elkezd unatkozni, érdeklik az emberek nagyon is, de mindig másfelé kell bámuljak, ha valami társasággal vagyok akárhol és a tanárok is mindig azt hitték, hogy nem figyelek, pedig amúgy de, de ez már nem középiskola, itt már nem kötelező figyelni, és egyáltalán
 milyen jogon várom még mindig hogy eljön értem a tökéletes herceg, (aki remélhetőleg nem lesz herceg, mert az persze, hogy frusztrálná a szociálisan túlérzékeny énemet, muhaha) aki lehetőleg csokkornyakkendőt hord* hobbiból,  rettenetesen okos, és kedves, és van elég pénze, amit ugyan úgy utazásra akar költeni mint én, és nem bánja hogy sokszor nem vagyok túl szociális?
hát semmilyen jogon, nyilván.

*jó, nem baj, ha nem, akkor majd veszek neki párat

az összes fiú ha nem ronda is mint a bűn,akkor unalmas.
kibaszott unalmas.

még egy klisé, de hát milyen igaz is.

ajándék csónak ne nézd a lapát.

a napi 1st world problem,

hogy olyan hideg lesz jövő héten Stockholmban mint nálunk télen.
brrr

nem tudom mi van most.
unatkozom, és nem is akarok semmit.

Az óráim olyan rosszak, hogy az valami elképesztő, de nem is beszéljünk erről, mert csak felbosszantom magam, és különben is, az online társkeresőkön való trollkodoásomnak még mindig nincs vége, és gondolom, mindenki majd meghal, hogy erről halljon. jó, jó, igazából nincs is igazán mit hallani, (don't get you hopes up.) 
Igazából csak nem tudom mire vélni, amit az emberek művelnek az interneten (pont ugyan úgy, ahogy mondjuk a Ryanair szolgáltatásai is elképesztenek, a wizz airről nem is beszélve, hogy még a normális méretű kézitáskáért is fizetni kell? wtf?) , nyilván, miért vagyok ilyen lúzer, hogy feliratkozom egy internetes társkeresőre,  oh, várjunk csak, mert csúfosak a szociális készségeim, úgy értem, csúfos katasztrófákhoz vezetnek, de nem erről akartam magyarázkodni. Már annyiszor felbosszantottam magam ezen az utóbbi két napban, hogy már azt se tudom,  mit mondjak, meg persze ettől saját magam is megkérdőjelezem állandóan, kiakadok azon, hogy mindenki 160 centis és 40 kilós lányokat keres, én ugyan ez vagyok pepitában, nem válaszolok annak, aki ronda mint a bűn, akinek unalmas a levele, aki ilyen, aki olyan, de most erről a másik oldalról beszélek, ahova tegnap előtt regisztráltam főleg kíváncsiságból, de olyan ízléstelen, hogy én ilyet még nem láttam, az egy dolog, hogy kb minden második férfi felhasználó szélső jobbikos, vagy csak simán jobbikos (wtf?) meg hogy ilyen felhasználónevek vannak, hogy szexxifiú69,  imádoknyalni meg breastsucking  meg hasonlók, de olyan alpári leveleket küldenek, de nem is  csak alpárik, egók is, meg bunkók is, hogy fokozzuk a dolgot. Nem mintha én jobb lennék, hogy a blogomon tárgyalom ezeket, cudar ez a világ.
Igazából az a baj, hogy már gonosznak és sznobnak érzem magam, hogy mindenkit elküldök a fenébe, (az ilyen levélre mit lehet írni, hogy Szép a mosolyod, tetszel, üzi? igazából ronda a mosolyom, anyád.) már ha egyáltalán, de olyan fiúkkal miért levelezzek, akinek a bemutatkozó szövegéről meg tudom állapítani, hogy unalmas, netán buta, mint a sárga föld, vagy akivel feltehetőleg annyira nincs bennünk közös, hogy még ugyan abban a kerületben, ne adj Isten, szórakozóhelyen sem fordulunk meg soha, aztán vannak ezek az esetek, hogy 8 általánosa van, nekem meg diplomám, ami elméletben persze nem akadály, csakhogy a gyakorlatban nem tudom, ez mennyire működőképes koncepció, manapság már igazán csak az nem megy egyetemre, aki egészen komolyan nem akar, vagy ellenkezik az elveivel, vagy mittudomén, de nekem nem, és nem tudom, hogy erről most mit kell gondolnom, mármint nem utasítok el valakit elvből csak mert nem végzett egyetemet, ez világos, de az a benyomásom, hogy eltérő dolgokat akarnánk az élettől, más az életvitelünk és hasonlók.
Aj nem is értem már az egészet.
Az a baj, hogy azoknak akik szimpatikusak nem merek írni, mert túl zseniálisnak tűnnek, és biztos mindenki elárasztja levelekkel, vagy mondjuk 35 évesek, és én nem akarok állandóan a kislány szerepébe kerülni, aki még mindig iskolába jár, és még mindig a szülei tartják el és a szülei adnak neki mindent, ez mind igaz persze,  de tudom, hogy aki már vagy 10 éve dolgozik, és van karrierje meg kocsija vagy akármije előbb utóbb feltehetőleg hülyén érzeném magam.

hát tudod, hogy rémesen szegény vagy amikor egy ilyennek még a másolatára sincs pénzed.
hmpf.

el kellett csórjam ezt a mémet, amit mindenki csinál, mármint valahogy csak álcáznom kell, hogy üres vagyok, nincs mit mondanom,khm.(tudom, tudom, sokkal jobb lenne, ha csak egyszerűen befognám, khm)

mai hangulat: unott, semmilyen
mai siker: találtam egy angoltanárt és egy némettanárt, már csak fel kell hívjam őket
mai szükséges: kimosni a ruhákat
mai make up: nincs, unalmas vagyok
mai outfit: fekete nadrág, fehér blúz, szinte ilyen, a rozsdaszínű sál szintén Indiából meg a barna kabát

mai tennivaló: mármint a nap hátra lévő részére vonatkozóan? fogat mosni biztosan, ja meg anyámnak szerkeszteni valami dokumentumot
mai elmélkedés: miért nem élek 1912-ben
mai függőség: puding
mai unalmas: minden
mai legjobb pillanat: vettem egy fekete kardigánt, és csipkés mintája van
mai különlegesség: balerinacipő volt rajtam. szinte soha nincs rajtam cuki cipő mióta eltört a lábam
mai olvasmány: nem volt, attól tartok. illetve olvastam valamit az indexen, viszont néztem Downton abbey-t!
mai zene: Andrew Belle

igazából elfogytak most a szavak.

viszont ez volt a hétvégén csütörtöktől vasárnapig, Brüsszelt meg még mindig nem szeretem.

(amúgy most nézem csak milyen aránytalan ez a kép, vagy nem tudom mi van vele, hódol a hip to be square trendnek gondolom, bocs.)