Tegnap akartam írni egy haragos bejegyzést a családomról, igaz, hogy akkor fáradt voltam, és szomorú meg frusztrált részegre spiccesre ittam magam, és akkor minden rosszabb és tragikusabb, én meg hatszor indulatosabb vagyok mint általában, most meg már részeg sem vagyok és indulatos sem annyira, szóval nem is tudom, hogy is kezdjem, vagy hogy blogszalonképes-e ez egyáltalán, de ha őszinte akarok lenni, nem kifejezetten érdekel.Hogy szalonképes-e. Úgy értem, mindenki szexről, intim gyantákról, szeretőkről, tamponokról és ki tudja még miről ír, akkor én is elkezdhetem szidni a rokonaimat, és egyrészt bocs, ez a bejegyzés már most sokkal unalmasabb mint amilyennek tegnap elméletben tűnt, és ha az ember már megírni unja a bejegyzéseit, akkor ott már valami régen rossz, másrészt valahogy sokkal kevéssé tűnik gördülékenynek és egyszerűnek ez az egész, mint amilyen tegnap volt a nagy bölcs éjszakában egy üveg bor után, de akkor minden olyan egyszerűnek tűnik, és éjjelente amúgy is olyan bölcsnek érzi magát, hogy még a bullshit genenerátort sem kell elővenni, de a nagynénémnek se, aki Montreálba deportálta magát élete szerelme egy kibaszott csirkefogó után, (aki nem dolgozik mióta ismerjük, vagy mióta vilálág a világ) aki mindenről beszél szkájpon, csak arról nem amiről hallani akarunk, komolyan mondom, engem kifejezetten ritkán szoktak untatni a rokonaim, de ez unalmas mint a bűn, ülünk két órán keresztül és semmi nem történik, csak beszél beszél és beszél de miről semmiről gyakorlatilag, hogy mit ebédelt a Péterke, és menni fog francia órára, és csak annyit látunk, hogy egyszer csak elkezd sírni, és így elkezdjük sejteni, hogy igazából valami rettenetes élet mehet ott, mondjuk ha arra gondolunk, hogy nincs pénzük, elmentek a kánaán Kanadába, és akkor semmire, érted, semmire nincs pénzük, egy pulóvert nem tudnak venni maguknak gyakorlatilag, a nagyanyámnak meg anyámnak kell dobozban ruhákat vásárolnia, és 22 kerek ezer forintért elküldeni, 22 ezerért!! ennyiből a goodwillnél vagy tizet vehettek volna, de ha csak átutaljuk a pénzt akkor is legalább kettőt azt gondolom, de igazából nem is ez a baj, nem is tudom, mi a baj, vagy hogy van-e baj, inkább csak zavar,hogy az ember még a családjával sem lehet őszinte, és akkor kivel legyen, és ki az aki feltétel nélkül mellé áll, ha nem a családja? és ki az aki feltétel nélkül pénzt ad, ha nem a családja? és egyébként, ahogy nehezemre esik beletörődni, hogy vannak dolgaim amit anyám egyszerűen nem ért meg, akármit csinálok és akár hogy mondom, azt is nehezemre esik elfogadni, hogy ennek kell lennie, hogy úgy teszünk mintha meg tudnánk állni a saját lábunkon, és azt csinálunk igazán csak azt ami nekünk tetszik, mert mi közük hozzá a többieknek, ha valami nem lesz jó, megoldom magam, csak éppen ez nem így működik, az ember montreálból nem három fillérért tud hazajönni, az embert nem 10 fillérért és a két szeméért gyögyítják meg a szomszéd kontinensen,és akkor mit lehet tenni a kedves rokon majd úgyis fizet ha para van, vagy én nem tudom, hogy ez hogy működik sógoréknál, nénéméknél, de igazán, ez már nem csak a csomagról szól, meg a lakásfelújításról, amit szintén nekünk kellett kifizetni, meg a nagyanyám gyógyszereiről, amit úgyszintén, mivel hogy neki meg valami gázszámlát, ami amúgy nem is az övé volt hanem a tiétek.

nem igaz, történjen már valami jó, vagy akármi.