Az óráim olyan rosszak, hogy az valami elképesztő, de nem is beszéljünk erről, mert csak felbosszantom magam, és különben is, az online társkeresőkön való trollkodoásomnak még mindig nincs vége, és gondolom, mindenki majd meghal, hogy erről halljon. jó, jó, igazából nincs is igazán mit hallani, (don't get you hopes up.) 
Igazából csak nem tudom mire vélni, amit az emberek művelnek az interneten (pont ugyan úgy, ahogy mondjuk a Ryanair szolgáltatásai is elképesztenek, a wizz airről nem is beszélve, hogy még a normális méretű kézitáskáért is fizetni kell? wtf?) , nyilván, miért vagyok ilyen lúzer, hogy feliratkozom egy internetes társkeresőre,  oh, várjunk csak, mert csúfosak a szociális készségeim, úgy értem, csúfos katasztrófákhoz vezetnek, de nem erről akartam magyarázkodni. Már annyiszor felbosszantottam magam ezen az utóbbi két napban, hogy már azt se tudom,  mit mondjak, meg persze ettől saját magam is megkérdőjelezem állandóan, kiakadok azon, hogy mindenki 160 centis és 40 kilós lányokat keres, én ugyan ez vagyok pepitában, nem válaszolok annak, aki ronda mint a bűn, akinek unalmas a levele, aki ilyen, aki olyan, de most erről a másik oldalról beszélek, ahova tegnap előtt regisztráltam főleg kíváncsiságból, de olyan ízléstelen, hogy én ilyet még nem láttam, az egy dolog, hogy kb minden második férfi felhasználó szélső jobbikos, vagy csak simán jobbikos (wtf?) meg hogy ilyen felhasználónevek vannak, hogy szexxifiú69,  imádoknyalni meg breastsucking  meg hasonlók, de olyan alpári leveleket küldenek, de nem is  csak alpárik, egók is, meg bunkók is, hogy fokozzuk a dolgot. Nem mintha én jobb lennék, hogy a blogomon tárgyalom ezeket, cudar ez a világ.
Igazából az a baj, hogy már gonosznak és sznobnak érzem magam, hogy mindenkit elküldök a fenébe, (az ilyen levélre mit lehet írni, hogy Szép a mosolyod, tetszel, üzi? igazából ronda a mosolyom, anyád.) már ha egyáltalán, de olyan fiúkkal miért levelezzek, akinek a bemutatkozó szövegéről meg tudom állapítani, hogy unalmas, netán buta, mint a sárga föld, vagy akivel feltehetőleg annyira nincs bennünk közös, hogy még ugyan abban a kerületben, ne adj Isten, szórakozóhelyen sem fordulunk meg soha, aztán vannak ezek az esetek, hogy 8 általánosa van, nekem meg diplomám, ami elméletben persze nem akadály, csakhogy a gyakorlatban nem tudom, ez mennyire működőképes koncepció, manapság már igazán csak az nem megy egyetemre, aki egészen komolyan nem akar, vagy ellenkezik az elveivel, vagy mittudomén, de nekem nem, és nem tudom, hogy erről most mit kell gondolnom, mármint nem utasítok el valakit elvből csak mert nem végzett egyetemet, ez világos, de az a benyomásom, hogy eltérő dolgokat akarnánk az élettől, más az életvitelünk és hasonlók.
Aj nem is értem már az egészet.
Az a baj, hogy azoknak akik szimpatikusak nem merek írni, mert túl zseniálisnak tűnnek, és biztos mindenki elárasztja levelekkel, vagy mondjuk 35 évesek, és én nem akarok állandóan a kislány szerepébe kerülni, aki még mindig iskolába jár, és még mindig a szülei tartják el és a szülei adnak neki mindent, ez mind igaz persze,  de tudom, hogy aki már vagy 10 éve dolgozik, és van karrierje meg kocsija vagy akármije előbb utóbb feltehetőleg hülyén érzeném magam.