when you don't exist

Ez egy Amnesty International videó, amit biztos mindenki ismert már rajtam kívül, de ha nem nézzétek meg, izgibb mint a napi bullshitem, az biztos.

life is so not fair

de az már végképp nem igazság, hogy vannak ilyen szép emberek akik egyszerre ilyen stílusosak és gazdagnak látszók és ilyen pasijuk van.

akinek ilyen zoknija van.

(persze ha őszinte akarok lenni magammal rájönnék, hogy akár én is öltözhetnék így ha annyira akarnék és attól még frusztráltabb leszek)

2 baj van:
1) nekem erre a ruhára szükségem van
2)mint ahogy minden másra is erről az oldalról
+1már csak xs-es van és 0huf jelenleg a ruhakeretem

ez a fülfájás elmúlhatna már, csütörtökön repülőre kell ülnöm, há' nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen legyek 2012-ben.

amúgy bizonyára gáz, hogy nekem még mindig újdonság rájönni, hogy a többi blog mögött is igazi emberek vannak.

777

Nos ezeknek a lábbal kapcsolatos rémálmoknak hamarosan, vagy legalábbis november közepén biztosan vége lesz, 7-én megyek ugyanis újra a klinikára (ma is voltam, öröm) bár még nem tudom elképzelni, hogy én önként és dalolva oda menjek, és hagyjam, hogy felvágják a lábam, és kivegyenek belőle valamit, de úgyis biztosan meg fog ez történni, részben mert anyám most ilyenekkel ijesztget, hogy elmozdulhat az a lemez és átvághatja a bőröm, ami amúgy nem tudom, mennyire reális, de kötelességemnek érzem, hogy elhiggyem, másrészt meg mert túl akarok lenni ezen az egészen, nem akarom többet látni a klinikát, a doktorbácsit, a hülye önelégült arckifejezését, amitől az ember azt kezdi el várni, hogy mikor veregeti meg már a saját vállát, minimum.
Az egyetlen dolog ami szórakoztat ott, az amikor figyelhettem,  hogy milyen nevetségesen, alfahímként tisztelik az orvosokat, meg hogy melyik ápoló szerelmes nyilvánvalóan melyik orvosba, és fordítva.
(:D)

Most komolyan mondom, nem is tudom mivel kezdjem a rinyálást, mindegy is, a csúcspont nyilván az volt, amikor az orvosnál elkezdtem bőgni,(meg aztán még rinyálni és kicsit káromkodni is a szuperkedves asszisztensnőnek, de ez már a durván gáz kategória, nem a kicsit fun, még blogolható) mondanám, hogy a semmin, de így ez azért nem igaz, egyrészt mert rettenetesen fájt a fülem, aztán elkezdték szívni valami izével, ami nem elég hogy szívott és időnként fájt, de még pofátlanul hangos süvítő borzalom volt az ép fülem számára is, aztán meg hogy a fél éjjelt (ami amúgy se volt olyan hosszú mint akartam) az ágyamon ültem, és vártam hogy elmúljon a fülemből a lüktetés, de amikor bevettem két rubophent és akkor kidőltem attól, de akkor meg már újra végleg fel kellett kelni.
De nem ez volt igazából a baj, hanem hogy mindenre allergiás vagyok, MINDENRE  bazmeg, a háziporra a nyírfára (még jó, hogy kb 8 van a kertünkben) a poratkára, a parlagfűre, a macskára a kutyára, még további 10 megjegyezhetetlen nevű növényre amiről csak anyám tudja, hogy micsodák, a mogyoróra állítólag csak kicsit, bár konkrétan elkezdek fulladni ha egy fél maréknál többet eszem belőle, bár a mandulától meg az összes többi ilyentől is ugyan ez történik, mindenféle zöldségek kombinációjára, de amúgy magas a koleszterinem is, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek persze, hogy 21 vagyok, és magas a koleszterinem, meg még valami másik érték is, de azt elfelejtettem. És mindezt úgy vágják a fejemhez, mintha az én hibám lenne, hogy rettenetesen néz ki a bőröm helyenként, meg hogy kiütéseim vannak és allergiás vagyok, mármint magamnak én ezt hogy oldjam meg? Orvos nélkül, úgy értem. Mert én nem vagyok orvos, de ha az lennék is, már bocs, de a szüleim pofátlanul sok pénzt hagynak ott rendszeresen nálatok meg a nagyanyám is, szóval a minimum, hogy egy kicsit kedvesek legyetek már, és hogy ne azt érezzem már, hogy kibaszott semmi vagyok, senki és még ronda is, és allergiás mindenre, az életre is, remélem egyszer kiderül, hogy még a spermára is allergiás vagyok, és akkor majd nem lehet gyerekem, vagy valami.
Elegem van már abból, hogy olyan érzésem van hetek óta, mintha az egész világ azt kiáltaná, hogy nem, te ronda vagy mint a bűn, cseppet sem szerethető, és potenciális vénlány, ez a társkereső oldal komolyan mondom, amire főleg viccből, meg kíváncsiságból iratkoztam fel, de olyan rohadt elkeserítő élmény volt eddig, pityogtam már erről egy sort, hogy minden férfi kisportolt alacsony és kicsi nőre vágyik, úgyhogy nem fogok újra, ne aggódjatok, de az üzenetek amiket kapok, komolyan mondom, a sugar daddy, valami perverz 40 éves, a férfi aki nem hagyhatja szó nélkül, hogy egyébként az egyik képen ronda vagyok, meg még pár kevéssé extrém, amik csak szimplán irritálók, nem tudom miért taglóz le annyira ez, ezek csak ismeretlenek akik ugyan úgy unatkoznak, mint én, és feltehetőleg  ugyan úgy nem tudnak normálisan kapcsolatot teremteni, mint én, és a racionális énem azt súgja, hogy én sokkal jobb vagyok náluk, és ki nem szarja le, de a kevéssé racionális énem meg csak visítani tudna az egésztől, hogy én ennyire nem érek semmit basszameg? Ennyire nem vagyok szerethető, ennyire nem vagyok jó semmire, csak hogy középkorú salgótarjáni cigány férfiak megdugjanak? Ennyire lehetetlen, hogy valaki hozzám akarjon érni csak mert szeret, és nem ha nincs ló jó a szamár is alapon? Hát komolyan nem tudom, tényleg ennyire elhibázott vagyok? Persze, tudatában  vagyok a saját hibáimnak, legalábbis részben biztosan, meg már arra is rájöttem, hogy tulajdonképpen én rettegek az intimitástól, ami elég nevetséges probléma, illetve, ha talán nem is nevetséges,de az összes többi alapja, de aggodalomra semmi ok, már gugliztam mit kell tenni, haha.

az osztálytalálkozó, ami 8-tól hajnal 5-ig tartott jól sikerült, csak most apám biztos benne hogy tacsakrészegen jöttem haza és cipőstől feküdtem le aludni, pedig amúgy nem*

*csak megvett az Isten hidege,így értelemszerűen cipővel kellett feljönnöm az emeletre

vigyáznom kell,  hogy ne nézzek bele haza meg végképp ne hozzak egyet se ezekből a csodás, irodalomnak nem tudom mennyire nevezhető, romantikus könyvekből*, ahol a 10 oldalon megismerkedik a hős a hősnővel,(a 7. oldalon kezdődik a szöveg, lehetőleg) és az ötvenediken már dugnak mint a nyulak, mert most még a végén én is elkezdem várni a hercegemet, akinek bizonyára az a leghőbb vágya, hogy állandóan kielégítsen, kac.




*nem, nem a romana füzetekről és a Nyugatihoz hasonló könyv árúsító standokról beszerezhető dolgokról beszélek, ennyire azért még nem alja.

most akkor nekem lett sokkal kevesebb pénzem tavasz óta, vagy Magyarország lett ilyen drága*? valamit nagyon, nagyon rosszul csinálok.

*350 forint egy fél literes víz? vicceltek ti velem?

csak tudnám hogy miért ígérem meg idegeneknek hogy alhatnak a kanapémon, csak mert ugyan annak a diákszervezetnek vagyunk tagjai.

nos 5 nap után rájöttem, hogy azért nem árad a csí meg a csomó übermájertopcsávó ezen a társkereső oldalon,mert nem erősítettem meg a regisztrációm, de most kész, itt is az elő gyöngyszem:

Szia !
Laza kapcsolatot keresek magas támogatással,
diszkrécióval. Lehet titkos is.
(itt a kontakt volt)
Bocsánatot kérek, ha zavartalak.
K

A kontaktemail a legjobb, úgy kezdődik, hogy diáklány@

(Amúgy nem tudom mit vagyok kiakadva ezen, főleg ezután a millió diáklány támogatót keres tipusú cikk uán, tudtam, hogy van ilyen, csak talán elhinni nem akartam. Hát erre vagyok jó.

Amúgy meg pajtikám, köszönöm, de így is van elég pénzem.)

de a nap legjobb része nyilván az volt, amikor felfedeztem, hogy az augusztusi Éva magazinban van egy cikk meg csomó kép Rune Guneriussentől.

Szépen pirosra festettem a körmöm, így már minden szebbnek is tűnik, de azért nem eléggé ahhoz, hogy ne számoljak be minimum röviden a banális problémáimról. Nem, nem a hülye házi dolgozatot értem ezen, aminek holnap után van a határideje, még semmit nem írtam, és melyben egy idegen férfinek leszek kénytelen megvallani, hogy hát igen, én tulajdonképpen írni akar, de minimum valamit csinálni kommunikációval, ennek ellenére én gyakorlatilag egyáltalán nem tudok mások szemébe nézni, egyszerűen olyan fokon zavarba hoz, hogy az már nevetséges, azon túl, hogy elfelejtem amit mondani akarok. Meg persze ha szerencsém van, akkor erre a beszélgetőpartnerem 3 perc alatt rájön, és ki is használja, de minimum azzal kezd bosszantani, hogy a szemem koslatja, gonosz vigyorral az arcán*. Meg állítólag unalmasan is beszélek, de legalábbis túl halkan és túl gyorsan, mint aki legszívesebben beleásná magát a pódiumba, vagy hasonló, még akkor is ha kézben tartom a helyzetet.

Egyébként félretéve mindezt, az a baj, hogy unatkozom az óráimon, legalábbis a többségükön. Másodszorra hallok elég sok mindent, ez tény, de ettől még lehetne szórakoztató, én azt gondolom. De nem az. Kicsit sem. Egy csomó előadás összefüggéstelen, így másodszorra sem tudom követni, nem értem, hogy milyen logika szerint megy az előadás, és felszínes az információáradat, egy órán szó van Weberről Marxról és Durkheimről és Ferge Zsuzsáról, de lényegében nem tudok meg róluk semmit, már persze azon kívül, amit már amúgy is tudtam, a szociológia előadó kifejezetten arrogáns, annak ellenére, hogy max 5 évvel idősebb nálam, és vicces, ami bosszantó, mert vagy legyél teljesen idegesítő, vagy kicsit se, ne egyszer ez egyszer az, nénikédet, de még erről se tudnám elmondani, hogy mi volt az óra témája lényegében. (bevezetés a szociológiába, ha ha ha, who are we kidding?) Egyszerűen elegem van már abból, hogy a szüleim állandóan belemanipulálnak abba, hogy járjak iskolába, micsoda nevetséges probléma már megint, én is érzékelem, amellett, hogy legalább vihoghatunk még azon a kijelentésemen, hogy a következő diplomaosztómon egyszerűen nem lehetek szingli vagy akármi, ha más előző este felszedet egy selyemfiút, de ilyen a világon nincs már komolyan. De ha már a konzisztens szingliségemnél tartunk, ez a társkereső oldal tényleg katasztrófa, elképesztő, hogy a férfiak nagy része 160, de legfejjebb 168 cm-es nőt keres, lehetőleg nem nehezebb mint 50 kiló és inkább sötét hajú, hát komolyan, keresve sem találhatnék jobb indokot, hogy kellően gnónmak érezzem magam, de minimum tenyeres talpas rögbijátékosnak, de egyébként meg barátocskáim, ha komolyan azt hiszitek, hogy az átlag magyar nő 165 centi és vagy 50 kiló, akkor szerintem kicsit téves képzeteitek támadtak az átlag magyar népességről, és kicsit nagyon keletebbre kellene utaznotok, de minimum jóval délebbre. Félreértés ne essék, nem várom már a fehér lovat herceggel a hátán, aki pofátlanul gazdag, és szexi, mint az inkább Tótiszról elhíresült könyvben, mintsem a tartalmáról, akinek olyan szexi a hangja, mint Jim Sturgessnek és Jack Kerouacnak együttvéve, és olyan szexi mint Erik a vámpír, nem kell túl trendinek sem lennie vagy ilyesmi, de olyan érzésem van, hogy mindenki csak a tökéletes nőket keresi, habár persze, én is a tökéletes férfit keresem, aki mind a fent már említett, lehetőleg van egy kis pénze, jól tud vezetni,(ez hülyeség, de félelmetes olyan fiú mellett ülni a kocsiban, aki úgy vezet mint az őrült), és nem panaszkodik állandóan arról, hogy nincs pénze, nekem sincs de azért mert nonstop ezen pityeregsz nem lesz több, jobb ha tőlem tudod.
És én nem akarok az a lány lenni, aki teljesen megváltozik, meg kell változzon valakiért, vagy túl idealista dolog azt képzelni hogy valaki egyszer a birkenstock papucsommal is szeretni fog? Meg amúgy is, én szeretek bő pulcsit hordani, és szeretem az állítólag ronda sálamat, és szeretem a csíkos pólóimat, ami nem olyan szexi mint ezek az átlátszó csipke meg muszlincsodák amiket mindenki hord, de én szeretem, és illik a piros körömlakkomhoz és a türkiz nyakláncomhoz,  és amúgy meg az összes formaság hiába, ha amint rájönnek milyen antoszociális vagyok időnként, és mennyire felületes úgyis otthagynak majd.
És az is a baj, hogy rájöttem,hogy csomó mindent akarok amiket ebben a bölcs, tiszta erkölcsös, és nem felületes világban (ahol nyilván mindenki alturista rajtam kívül) nem illik akarni, és az egyik percben úgy elszégyellem magam, hogy inkább le se írom ide, a másik percben meg arra jutok, hogy basztikuli, ha én csillogó kocsit akarok meg frey wille nyakláncot és louis selyemsálat földmintával, miért ne dolgozhatnék meg érte? egyszer úgy is rájövök, hogy valóban felesleges ez az egész, és komolyan nem ez tesz boldoggá, addig meg, hadd legyen már pár jó napom.

Az unalmas problémák és nyávogás rovatot hallották.



*ilyen volt, többször is, és még csak részeges partiba se kellett mennem hozzá

miért nincs egyáltalán szinkronban az, amilyen szívesen lennék, és amilyennek gondolom, hogy kellene lennem?

francba,alter és ego, összebarátkozhatnátok.

komolyan sajnálom, hogy nem vagyok zsidó* ebben a pillanatban, olyan gyönyörű menórákat lehet kapni a lakberendezési boltban.
igaz, hogy aki tényleg zsidó nem hiszem, hogy cuki lakberendezési boltokból veszi a menóráit.

*a zsidóról az a baj, hogy túl sokszor jut eszembe, amikor egy jó barátnőm megkérdezte, hogy és szerinted ő körül van metélve**? nem tudod? kérdezd meeeeg. meg az amikor egy becsípett tavaszi estén komolyan nem jutott eszembe az, hogy héberül, és kiszaladt a számon hogy zsidóul

**ennek köszönhetően a zsidó szóra rendszeresen valami idétlen vigyor ül ki az arcomra, még akkor is ha nem valami kellemetlen viccről van szó.

de már akkor megbántam, hogy regisztráltam erre a vacak társkeresőre, amikor meg kellett határozni, hogy hány gyereket akarjon a jövendőbeli partnerem.

miért a kevés az egyetlen szalonképes mód arra, hogy pénzről beszéljünk? anyagi biztonságról, vagy gazdaságról miért nem beszélhet az ember szalonképesen? ez miért tabutéma, ha mondjuk már a szex nem az? úgy értem, szexről még az utcán is lehet beszélni, de svájci frank alapú hitelekről meg a pofátlanul drága órájáról vagy 10 milliós kocsijáról* senki nem beszél a kávézóban. Most nem arról beszélek, hogy senki nem akarná, hogy mindenki megtudja milyen gazdag, és aztán pár hét múlva jól kirabolják. És persze arról sem, hogy a pénz, ahogy a politika és a vallás sem szalonképes udvarias csevegőtémák, hanem hogy még a legjobb barátaimmal sem igazán tudok pénzről beszélni. Nem kérdezhetem meg, hogy te mennyiből élsz havonta, vagy a szüleid mennyit keresnek, mert mindenki, még ha válaszol is, igen meglepett arcot fog vágni, meg úgy egyáltalán, kellemetlen az egész. de azt megkérdezhetem, hogy milyen a fiúval az ágyban, vagy akármi?
vagy ez csak nekem ironikus?
(ezzel együtt mondjuk, én sem kötném az emberek orrára, hogy mennyibe került az órám.)


*nekem amúgy nincs egyik se, a szembe szomszédhoz menjetek rabolni, én szóltam.

kár hogy nincs egy másik bloguniverzum, vagy levéltár vagy akármi, ahol az emberek soha nem posztolt posztjait lehetne megnézni. vagy képződhetne belőlük valami alternatív blog, vagy tudom is én.

kár, hogy a kapcsolatom férfiakkal annyi,hogy kezet csókolt nekem a kalauz tegnap.
van amelyik barátnőm meg annyira gyönyörű, hogy nem mernek hozzászólni a fiúk.

De legalább a csoporttársaimnak nincsenek kapcsolatépítési problémáik, kettőjüknek már most, 3 nap ismertség után sikerült összejönni. Mondjuk tegnap volt valami parti nem tudom miért nem csodálkozom ezen.

csukott szemmel úszni a medencében és semmit nem hallani, csak ahogy folyik a víz körülöttem, és ahogy kifújom a levegőt, meg az úszómester sípolását és felül a csillagos ég

 Azt gondolom, hogy ha már fizetek az iskolának, hogy oda járhassak, akkor igazán az lenne a minimum, hogy ne másfélszer annyi embernek hirdessék meg az előadást, és még ha nincs is talán ülőhelyem az előadóban, amin szintén kénytelen vagyok háborogni egy sort, mert már igazán wtf, hogy nem tudok leülni az órámon, de hogy be se férek az előadóba???? Komolyan, ne vicceljetek már velem. Az egy dolog egyébként, hogy az építész képes volt kitalálni egy olyan eladót ami nem lejt, és nincsenek benne asztalok, hanem ilyen fura könyöklők, mint az amerikai filmekben, csak kisebbek, amin amúgy el sem tudom képzelni, hogy egy bal kezes hogy jegyzetel, de mindegy. De a közgáz előadást kifejezetten élveztem egyébként, annak ellenére, hogy a néni logikáját, mely szerint következtek a példafeladatok sehogy se tudtam megérteni, rendkívül élvezetesen adta elő, amit  a közgázon bácsinak nem kifejezetten sikerült, az ő előadása magasabb szintű volt, kétségkívül, de a hangja is jobban hajazott egy másnapos alkoholistáéra mint egy tanáréra aki elő akar adni valamit a diáknak úgy, hogy meg is értse. Még nevettünk is, elképesztő! Továbbá a rettegett kommunikációelmélet, ahol a néni kissé lenézően közölte, hogy a 240 akárhányan vagyunk, hát ez ugye egy borzasztó nagy szám, szedjük össze magunkat, ha akarjuk, hogy valaki legyen belőlünk, mert ugye ebben a digitális világban, ahol mindenki meg a nagyanja is az ájfonjáról meg mindenféle padjéről blogol, politizál meg grillcsirkét vásárol, írni akar, és azt hiszi tud is, de ez talán még nem így van, és különben, borzasztó sokan vagyunk ugye, ez nagyon nagy szám, hát az eltén csak 25-en vannak. (süllyedjünk el, hogy nem oda mentünk, a hátsó sorban körömlakkozás (true story, amúgy)  közben legalább.)

Az életvezetési problémáim sem szűntek meg ez alatt a blogolás nélkül töltött 4 napban (vagy öt?), de ez még nektek sem meglepetés, nem hogy nekem, viszont újra az is problémává vált, vagy lehet jobb lenne azt mondanom, még mindig probléma, hogy 21 vagyok és még mindig nincs senkim, erről nagyrészt én tehetek, ez világos, mert én küldöm el ezeket a kedves fiúkat, vagy válaszolok valami olyat, hogy nekem nem szokták azt mondani, hogy szép/szexi vagy hasonló vagyok és futok el a picsá női wcbe, és rám jön halálos frász ha egy fiú közel jön hozzám, és ne adj Isten, kedves hozzám, de egyszerűen azt sem tudom, hogy hogy kell viselkednem, illetve, azt nem tudom, hogy ne rémüljek meg, hogy ne jöjjön rám frász, főleg, hogy van a fejemben egy kép a kellemetlenül tökéletes kapcsolatról, meg valami rémesen intellektüell sármőr és emellett még jól öltözött fiú, aki majd jól eljön értem biztos egy szép napon a szép szövetkabátjában, ami nem ér bokáig mint Sherlocknak, és duplasoros gombolású lehetőleg, és ez nyilván nevetséges, hogy az én jövendőbelimnek milyen kabátja kell hogy legyen, mármint az se érdekel, ha valami giccses north face-t hord vagy hasonlót, egyrészt mert mindenki ilyet hord, (igen, én is)  meg amúgy is, egy kabát annyira sokadlagos, és a külsőségek is annyira sokadlagosak, ha egy kicsit józan ésszel belegondolok, meg ez a mondat is kezd túl hosszú lenni, tehát pont. De én azt sem tudom, hogy közelítsek az emberekhez, hogy ne érezzem magam halál bénán, ha valaki a szemembe néz, márpedig a szemembe néznek jó sokszor elhihetitek, amúgy csomószor azt mondják, azért mert olyan kék szemem van, de annyi embernek van kék szeme, az ég szerelmére, meg amúgy is, a szemszín igazán nem változtat az ember életén semmit.Meg olyan idióta kételyeim vannak, hogy mi van ha megtalálom a tökéletes pasit, és akkor kiderül, hogy teljesen különböző nézetünk van arról, hogy milyen az ideális család, vagy hogy rendkívül egyszerű és alapvető dolgoknak hogy kell működnie egy kapcsolatban, de persze ha ez így lesz, akkor már nem is a tökéletes pasi, de ha mondjuk majd kiderül hogy a fiúm állandóan undorító, úgy értem tényleg undorító pornót néz, vagy hasonló, akkor aztán végképp nem tudom, mit fogok csinálni. Én is csak egy olyan nyárspolgár vagyok, aki intelektuálisnak akar látszani, meg könyveket ovlas, közben meg időnként ilyen borzalmakat olvas hogy Fifty shades of gray*, és még szórakozik is rajta, de a fordítás tényleg olyan mintha a fogam húznák, és ehhez még egy Tótisz mémre sem volt szükségem, csak beleolvastam két oldalt a könyvesboltban, jesszus komolyan, önkritika a dolog kulcsa, még mindig azt mondom.

*amúgy meg ki mondja meg, hog vacak ez a könyv, vagy hogy G star pólót hordani gáz, vagy a Simple plan gáz, azt csinálok amit amit akarok, miért van az hogy Berlinben mindenki a metrón olvasta helyesebben merte ovlasni, itt meg mindenki csak fújolni bír, hogy micsoda pervez dolog, és ilyenért nem ad ki pénzt, amellett, hogy vacakul van megírva, meg a fordítás is rettenet.

kislány Fonyódon: ez a Balaton pont olyan mint a sivatag, csak van benne egy kis víz.

hát attól tartok, hogy homok tényleg több van benne mint víz.

most az egyszer, ez tényleg jó.

na, India pont ilyen egyébként.(vidéken főleg)

Nem fogok drámai sztorit gyártani a dolog köré, egyrészt mert nincs is, másrészt meg minek, ha az kell vegyetek egy Délmagyart* vagy Blikket, eredetileg az volt, hogy beiratkozom a muosz újságíró tanfolyamára, mert az jó, és a rámenős ingatlanközvetítőnő lánya is odajárt és ők nagyon nagyon ajánlották, de aztán anya kitalálta, hogy mi lenne ha inkább főiskolára mennék, az mégis csak egy diploma, meg amúgy is, az embernek soha nem lehet elég diplomája (kac..), szóval így történt, hogy beiratkoztam a BKF-re, meg részben egyébként úgy is, hogy nem adtam be rendesen a papirom mesterre, ugyanis kb épp a határidő előtti nap engedtek ki a kórházból, és nem kifejezetten voltam képes racionálisan gondolkodni arról, hogy milyen szakra akarok menni, nem mintha akartam volna bármilyen na de ne beszéljek lyukat senkinek a hasába, tehát beiratkoztam ide pótfelvételin, ami egy kifejezetten nevetséges eljárás, komolyan mondom, ilyet még nem láttam (szerencsére). Hogy minden, MINDEN törlődik a felviből, és a szerencsés delikvens az összes adatát viheti be újra, hogy a tanév kezdete, mit tanév, beiratkozás előtt ~5 nappal azt se tudom felvettek-e??? hogy a beiratkozás előtt elig több mint 24 órával kapok egy rendkívül EMAILT arról hogy mit kell tegyek? hogy kapok 0 darab munkanapot arra, hogy átutaljam a pénzt? hát komolyan, call me a procastinator.

De ennek ellenére az emberek kedvesek, bár mindig kihangsúlyozzák, ha valamiért nem kell fizetned, ami fura, mármint a közgázon értelemszerűen nem kellett fizetned a saját egyetemed könyvtártagságáért, meg amúgy is, az embernek alapvető joga információhoz jutni, nem? (most nem a könyvtárra gondolok, hanem nyelvórákra meg tanulmányi osztályra meg mindenféle hasonló szolgáltatásokra- amúgy én még oktatási intézményre soha nem gondoltam úgy, hogy ott szolgáltatásokat nyújtanak, persze persze, egy non-profit intézmény is nyújthat szolgáltatásokat, de ettől meg.)
Csak egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak, mert én annyira akarom, hogy ez jó legyen, hogy ez hasznos legyen, vagy csak egyszerűen szeressek ide jönni, de idáig nincs olyan pozitív benyomásom, ne mondjátok, hogy túl magas az elvárásom, mert igazából nem hinném, hogy kicsit is ez az eset, minek olvasok gyakori kérdéseket, ezt sem tudom, de a gyakori kérdések jól levitte az elvárásaim. Meg mindenhol mindenben a közgázt keresem, maradtam volna ott a francba, lehet hogy mégsem voltam annyira nem oda való, mint amennyire hittem, mert az az iskola abszolút csak jóra inspiráló volt, panaszkodtunk, hogy kevés az óránk és kevés amit tanultunk, de csak ott voltak mindenféle tanáraink akik zseniálisak voltak és olyan órákat tartottak, hogy mindenkinek csorgott a nyála, bár aztán ott is volt pár tárgy ami még nekünk, diákoknak is rangon aluli volt, a professzorról nem is beszélve, aki úgy lealázta a szakdolgozatomat, hogy engem úgy még senki soha, de tudjátok, ott legalább tudtam, hogy ha ezt így megcsinálom, akkor jó irányba haladok és egyszer csak legalább egy kicsit is elismert leszek, és csak a mi iskolánkból nyerik a legtöbb otdk-t meg mittudomén mit, sosem voltam elég szorgos ahhoz hogy ilyeneknek akár csak a közelébe jussak, helyesebben lusta voltam mint a disznó, de most nem is ez a kérdés. És ott olyanok voltak a csoporttársaim, akiket nagy részben nem kifejezetten kedveltem, de csupa csupa olyan emberek, akik intelligensek és tudnak a világról, és biztos hogy viszik valamire.
De itt, itt nem tudom, mi lesz és hogy lesz, nem tudom, nem akarok pesszimista lenni, de túl optimista sem, nem akarok hinni a szememnek és nem akarok előítéleteket alkotni, és nem  tudom, talán túl kritikus vagyok, és túl sznob (mondjuk ez inkább biztos), meg talán az is a baj, hogy nem tudom, hogy mit akarok, hogy akarom, és hogy ezt akarom-e, talán ha tudnám, minden sokkal jobb lenne.  még mindig szánalmasan összezavarodott vagyok, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ezt akartam.


*azt kell mondjam egyébként, hogy a Metro színvonalasabb mint a déli régió regionális lapja, ami elég szomorú, figyelembe véve, hogy előbbi ingyenes. biztosan keményen dolgoznak rajta egyébként, de hogy mi minden felkerül a címlapra, mintha mindig uborka szezon lenne


és egy kis német könnyűzene:

(Lili, meghallgathatod, nincs benne szexről szó:D)

Egyrészt, hogy lett ilyen gyorsan szeptember? Olyan meleg van, minden olyan mintha nyár lenne, szandál és szoknya, és még kell hogy következzen csomó kora ősz esti mulatság amikor egyszál blúzban sétálunk haza félig kijózanodva Szegeden és Budapesten, és bölcsességeket mondunk, mert abban percben tényleg komolyan gondoljuk, hogy bölcsek vagyunk, és úgy is teszünk, mert fiatalok vagyunk és megtehetjük. És kell még fagyi evés, és Balaton, hajókirándulás, és ahogy fújja a hajamat a szél a kék biciklin, és a villamoson, amikor az ablak mellett ülök, meg a metrón felfelé menet a mozgólépcsőn, és fagyi és hideg bor, és grillsütés, mert olyat csak apa tud, és szandál, meg nyári ruha, ja de ezt mondtam már, viszont azt hiszem kicsit még futok a nyár után, ami félig már elment,de inkább teljesen, de még mindig olyan szentimentális vagyok, mint voltam  mit tehetnék? 

Másrészt, tulajdonképpen én kifejezetten örültem, hogy hazajöhetek, hosszú volt 2 hónap, Berlin fantasztikus, komolyan mondom nektek, tényleg az, tudom, hogy ennél többet illene ömlengeni, mint hogy ó, igen, nagyszerű város, majd fogok is, aggodalomra semmi ok, de most nem ez a lényeg, hanem hogy én haza akartam jönni, nem tudom, hogy miért, nem racionális dolog a szív, de most meg már hirtelen kicsit sem akarok itt lenni, kicsit sincs igazán kedvem ehhez a cudar magyar valósághoz, ami olyan furán arcul csapott ma, és nem arra gondolok, hogy micsoda borzalom, már megint drágul a kenyér, vagy hogy má' megin' egy vacak diplomáciai lépés Orbán bácsi, hát most hogy fogok így Örményországba menni jövő nyáron, ha ilyen haragban van a két ország? (viccelek, persze, de ettől még nem volt túl meggondolt lépés amit műveltek), hanem hogy annyira lehangol az egész, itt lenni, sokat metrózni reggel és buszozni, és az örs ahol mindenhol mindenki olyan szomorú és fáradt és szegény, és engem ez annyira lehangol, mert olyan önző dolgok jutnak eszembe, hogy esetleg rám is ez vár, hiába gürizek (amúgy nem), és hiába költenek rám a szüleim egy rakás pénzt, meg nyelvórára meg pszichológusra meg új farmerre mer' az mindig kell, (irónia,megint) meg küldenek nyaralni, nem lesz belőlem semmi, és senki, és 47 ezerből fogok élni, mert a politikusaink szerint meg lehet élni ennyi pénzből, igaz, hogy mire kihozza a posta alig marad belőle valami. Mert megteheti, ha már monopóliuma van, hogy kétszer annyiba kerüljön feladni egy levelet mint Németországban, és szánalmasan sokáig tartson mire oda ér, és azt is megteheti a reptér, hoyg 3 ezret kérjenek a parkolásért, mert úgy is muszáj kifizetni, de hogy akarunk így fejlett ország lenni, ha ott zsákmányoljuk ki egymást ahol tudjuk, és ott lopunk meg mindent és mindenkit ahol érjük? 

jójó, inkább lefekszem aludni.

ahogy az már lenni szokott